Sopronvármegye, 1922. augusztus (25. évfolyam, 171-196. szám)

1922-08-01 / 171. szám

2 SZO­PRON VÁRMEGYE 1922. augusztus 1. Szépségek pusztulása. Az ócska Kolostor utcában is lag­­ócskább ház ma a Zichy-palota. Úgy ter­peszkedik ott a legszűkebb soproni bel­város közepén, mint egy vén iszákos álomszószék, akinek a nehéz, nyomásos álomban eltorzul minden vonása, össze­­kuszálódik a haja meg a bajusza és nincs könyörületes kéz, mely letörölné izzadság cseppekkel vegyesen hulló könnyeit. Mióta a Gambrin­esa vedlett öreg Sas vendéglőnél megkezdték az építkezések sorát, az egész Kolostor-utca megemberelte magát, sorba minden házra felkapaszkodtak a kőműves állványok s még az Unger suszter igazán menthetetlennek látszó vén házának kor­hadt öreg csontváza is új bőrt kapott. Csak a Zichy-palotával nem törődik senki. Az öreg rágódik tovább a mútt emlékein, amikor tágas kapuja előtt fényes fogatok sora várakozott a leg­fényesebb főúri társaságra, mely odabenn mulatozott az ékes fafaragványos termek­ben­. Rlmássy György volt itt sokáig vendég világszép feleségével Zichy Zenke grófnővel. Szalonjukban a kilencvenes évek során megfordultak a Hunyady grófok, a Széchényiek, a Fugger herceg és más nagy urak, asszonyságok. Innen történt az akkor még gyermek soproni színészetnek s a színészetbe® a hires Honthy Marinak lelkes pártolása is. Mikor pedig a hires lakók elszármaz­tak finnen, éhes szemű diákok mászkáltak minduntalan a sötét folyosókon és a szép­­lelkű Mihályi tanár úr útmutatása syomán a remekbe készült vasrácsozaton, a ho­mályos fülkékben szégyenkező bárok isten­szobrokon, a nagyterem párját ritkító Dorfmeister freskóján s a lakószobák mű­vészi faragása diófa burkolatán tanulták meg a művészi szép szeretetét. Drága becses műemléknek számított a mi diákkorunkban a Kolostor­ utcai Zichy­­palota. Nem tudjuk, hogy a soproni isko­lákban ki tanítja ma nyitott szemmel járni a diákokat. Annyi bizonyos, hogy Mihályi tanár ur már nincs közttük s a Mihályi tanár ur volt diákjainak most keserves gondjuk: eleven szépségek szá­mára hogyan teremtsék elő a nem is mű­vészi, de feltétlen divatos új köntöst. Dorffmeister freskója télen táncterem, nyá­ron raktár fölött fázik, a szép fatáblás szoba fatábláit a forradalmi idők alatt szögekkel és fogasokkal hasogatták végig, ma pedig polgári szalon, ahova körülmé­nyesen juthat be csak régi soproni szép­ségekre kiváncsi. Lehetne itt megint fi­ldozni, hogy most fontosabb a 6000 koronás búza és a véget érni nem akaró, őrjítő valuta­hossz, de azért a régi szépségeket, Magyarország Megritkult műkincseinek egy szép ékkövét mégse volna szabad elhanyagolni. Pláne mikor a Zichy palota tulajdonosa egy gazdag grófi hitbizomány és a Zichy-palo­­tával szomszédos Unger suszter sem saj­nálja a renovációs költséget a maga vityillójára. Az arisztokrácia maga szokott hivatkozni arra, hogy neki már jobbára csak esztétikai szempontból van létjogo­sultsága, az arisztokrácia tehát a mai vi­lágban is törődhetne a rábízott régi szép­ségekkel, pláne ha pénze is van hozzá. Mert ha a finomult szépérzékű gazdag nagyúr a szemük láttára hagyja tönkre­menni azt, aminek tiszteletét és becsületét az iskolában tanultuk, hogyan lehet a kultúrához csak a négy elemiben szaguló utcagyerektől kívánni, hogy sér­tetlennek és megbecsülendőnek tartsa az ut­ca-ákkutat a , király emléket, a dalos emlékeket, a kőkereszteket és az erdő védtelen magányába kitett egyébb szép­ségeket? Vagy mondjuk ki kertelés nélkül, hogy gyilkos és gonoszító kesyérgondok között bolond az, aki szépségek után csak halkan és tisztelettel áhítozik is?! Sopron múltai biztosítva van. A meleg idő, mely az elmúlt hűvös , napok után ismét teljes erővel visszatért, aktuálissá tette a kérdést, várjon hogy áll a város jéggel való ellátása s a vá­rosi jéggyár, melyhez oly sok reményt fűztek, megfelelt-e minden tekintetben a kívánalmaknak? Sopronnak 1896 tól kezdve volt már jéggyára, amely 25 esztendőn keresztül működött többé kevésbbé zavartalanul egyész a múlt esztendőig. Berendezése nagyon jó volt, de tavaly már sokszor fordultak elő üzemi hibák, melyek a leg­főbb Szezonban is igen erősen hátráltaták a jéggyártást. Azonkívül a fogyasztáshoz képest méretei sem voltak elég nagyok, úgyhogy jobb és terjedelmesebb berende­zésről kellett gondoskodni. Igaz, hogy a tavalyi esztendő úgyszólván teljesen meddő volt a természetes jégtermelés szempontjából, úgyhogy a szükségletet teljesen a jéggyár volt hivatva fedezni, de még kedvezőbb feltételek esetén sem­ bírta volna a termelést, bár éjjel-napali üzemben összesen 6480 mázsa mű­jeget állított elő, azaz naponként 50 - t. Evvel szemben a fogyasztás jóval nagyobb, úgy­hogy az új jéggyár­­létesítése nagyon is indokolt. A régi berendezést, bár hosszú ideig szolgált már, feltétlenül lehet még majd használni, mégpedig a vágó­hídon, ahol amúgy is szükséges egy jó hűtőberendezés. Az új jéggyár tulajdonképen már 1916-ban létesült, de az egy évre rá meg­tartott kísérletek után még naivijálithatták üzembe, mert bebizonyosodott, hogy sú­lyos szervi­s szerelési hibái vannak. Az anyag- és munkahiány miatt nem is mű­ködhetett azután egészen a folyó évig, amikor az egyre növekedő jéghiány miatt óriási költséggel, de alapos renoválás után végre megkezdhette rendszeres mun­káját. A javítás nem teljes és végleges ugyan, mert a tapasztalás az­t mutatja, hogy a vízmű gőzgépeinek erre a célra való fölhasználása a szivattyútelepek gőz­zel való ellátásával együtt 50 százalék túl­terhelést von maga után. Természetes, hogy állandó és folytonos túlhasználata esetén a vízmű gépei szenvednének, azért a végleges erőforrást majd villany energia fogja szolgáltatni. Eddig azért nem lehe­tett a villamos erőt beállítani a jéggyár szolgálatába, mert a villanytelep vezetékei nem elég erősek arra, hogy az áramot gazdaságosan szolgáltassák. A­­horribilis árak miatt egyelőre ez még jövő feladata, bár a vízműtelep kímélése szempontjából elég sürgős dolog volna villanyerővel fűteni a jéggyár gépeit. Az új jéggyár napi teljesítménye kb. 150 métermázsa naponként, azaz a régi termelésének­ háromszorosa s ez az ered­mény teljesen megfelel egyelőre a keres­let követel­mény­einek. A baj csak az, hogy a gyár berendezése nem elsőrendű s így altal lehet tartási, hogy sűrűn kell majd az üzemzavarokkal bajlódni. A gyár ezek­kel való ellátása, mióta a régi kvantum szenet kapja a város, teljesen biztosítva van, de itt is meg kell jegyezni, hogy a villanyerő bevezetése sokkal gazdaságo­­ sabb volna. A jéggyár teljesítő képessége még ma nincsen kihasználva, mert az elmúlt télen sok természetes jeget és különösen havat gyűjtöttek össze a húsiparosok, a sörgyár pedig, mely számottevő fogyasztó, mesterségesen fagyasztott magának saját használatára. Épen ezért a jéggyár félbe­szakításokkal dolgozik csak, ami termé­­zetesen­ magasabb árat von maga után. Egy kilogramm jég ma 3 koronába kerül a­ gyár. Ez az ár 40—100 szorosa a békebeli árnak amely akkor 3,20 volt métermázsánként. A jelen nehéz viszonyait, az óriási termelési költségeket tekintve nem mondható nagynak, de remény van arra, hogyha a természetes készletek ki­fogynak a szezon vége felé, relatíve olcsóbb lesz a jég ára, mert a termelési költség arányosabban oszlik el. Beláthatatlan időn belül, tehát nem kell, hogy gondot okozzon a jéggel való ellátás, mert a mostani keretek között a jéggyár mindig tud majd kellő mennyi­séget a fogyaszó közönség rendelkezésére bocsátani. Ez pedig , ha a jósolt hosszú és meleg őszt figyelembe vesszük, nagyon nagyon megnyugtató körülmény. Búvár a szerkocsi viztartányában. A következő sorokat kaptuk: Elmúlt hétfőn délben V*12 órakor a Nagykanizsa felől berobogó személyvonat mozdonyát alapos vizsgálat alá vette a soproni vámőrség. Valaki névtelenül be­telefonálta ugyanis az­­őrségnek, hogy a szerkocsi viztartányában több csomag van elrejtve. A detektívek Ádám kosztümre vetkőztettek egy vállalkozó szellemű rekru­­tát és a szerkocsi vizébe belebujt búvár tényleg 3 nagyobb csomagot hozott fel a mélyből s nagy csoport nép előtt diadallal vitte be a rendőrőrszobára a zsákmányt. Mi­előtt még más valaki kontárféle a­tek. szerkesztőség tudomására hozta volna ezt a szenzációt kicifrázva, én mint szintén mozdonyvezető, hozom nyilvánosságra az esetet, hogy a nagyközönségnek legyen tudomása arról, hogyan és mint áll a helyzet. Elismerem, hogy a csomagot a moz­­donyszemélyzet sajátkezűleg rejtette és rejti és rejtegetni fogja ezután is a vízbe, de mi az oka erre, nézzük csak. Egy mozdonyvezető havi keresete a k­­ö­vetkező havi fiatés vagyis a kinevezés összege. Én 4 éves fkinevezett vagyok. Fizetésem havi 100 K. Menetpénz 800 K. Háborús­­segély 800 K. Átmeneti segély 3000 K. Ez összesen 4700 K. Továbbá most jön a mindenki által pattogtatott kedvezményes ellátás. A fejkvóta személyenkint, havonta értve, 80 deka cukor, 80 deka zsír, 5 kiló kenyérliszt, 2 két kiló fősőliszt, 80 deka nullás liszt, 1 kiló só, 10 kiló krumpli (de ezt már hónapok óta nem láttuk) és hébe-korba dobnak 1—2 mm. szenet és évente 10 mm. fát. Ez az egész, ennél se több, se kevesebb, aki kételkedik benne jöjjön el a soproni D. V. sűtőház kiren­deltségéhez, díjtalanul megnézheti a fize­tési lajstromot. Na már most e fizetésért mi a szolgálat? Havonta 3—400 órát kell hidegben, melegben, esőben, hóban, fagy­ban, szóval rendületlenül­­ utazni. Egy kanizsai túra oda-vissza 48 órát igényel, vagyis 2 napot és ha éjjel utazik az ember, hát éjjel is szint úgy eszik, mint nappal. Ruha és alvó ruha szappan az ilyen olajos-kormos munkához sok kell, egy darab szappan 60 kor. 2 napos útra ételt a nyári bőségben nem is hozhat az ember semmit, mert megromlik. Ez volna dióhéjba vetve egy kis szemléltető Most egy kéréssel fordulok az iskolát végzett közönséghez, lágyen szivéé, akár az uzsorabiróság is szíveskedhetne e fenti tételekből megmagyarázni nekem, hogy ,az összeget hogyan osszam be 30 napi egyenlő részre és mily ételek legyenek azok, amit ebből szabad elfogyaszta­nom ? Nem számítva, hogy ruhám is kellene, cipőre is kalapra is, mert semmi sem tart örökké, pláne, mikor minden csak papír. Ha van, aki meg­­tu­dja ezt magyarázni, akkor azt mondom, hogy gazember az a mozdonyvezető, aki ezt tette és 25 öt kell ráhúzni; de ha nincs olyan kiváló matematikus, aki meg­oldja a kérdést, akkor a szentírást ismé­telvé mondom, hogy az önsanyargatást az Isten nem kívánja. A képviselő urak­hoz szólunk: Ne a numerus klauzuss­is saját gyártmányúak, kévekötők, szőlőkötözők, zsákok, zsinegek, ponyvák, hevederek, rolettahevederek, hinták, függőágyak, ruhaszárító kötelek. — Transmissió-kötelek gyártását és szerelését vállalom. — Elsőrendű hollandi kocsikenőcs, valamint pozsonyi- olasz- és svájci gyártmányok cérnákban, szövőpamutok, burgani- és pohlendorfi gyártmányok legolcsóbban kaphatók.----------------------------------------------------Horváth János utóda S90S tant múló Izlele Sin­ate!», Mii BoHHzsa-tér­­­szám Hall.

Next