Sopronvármegye, 1922. október (25. évfolyam, 220-244. szám)
1922-10-01 / 220. szám
II megye és a város is szerdán délelt installálja az új ispánt, Missis Miller amerikai vöröskeresztes hölgy Sopronban. Az eredeti tervtől eltérőleg Sopron városés a vármegye is ugyanaznap, szerdán, október hó 4-én délelőtt iktatja be hivatalába új főispánját, Vitéz Simon Elemer dr.-t. Bár az új főispánnak, továbbá a megye és a város veselőségének is az az intenciója, hogy a néhéz időkre való tekintettal lehetőleg minden fölösleges pompát kerülni kell, a belügyminiszternek és egy síreg illusztris politikusnak részvétele, továbbá az a szeretetteljes, meleg érdeklődés, amellyel a két törvényhatóság új főispánjának fogadására készül, már magában is szokatlan fényt kölcsönöz az installáció tradicionális alap aktusárak. Simon Elemér dr. már holnap reggel Sopronba jön, máig Rikovszky Iván belügyminiszter másnap érkezik és az installáció előtt valószínűleg még módját fogja ejteni, hogy kihallgatást adhasson az őt felkeresősoproni és megyebeli közönségnek. Maga az installációs ünnepség szerdán d. e. fél 11 órakor csendes misével küldődik a bencéstemplomban, azután a megyeházán, majd 12 órakor a városházán folytatódik. A megyeháza közgyűlési termén*' ez alkalomra esik a' meghívott vendégek léphetnek be, a® egyéb közönséget «zivenen látják a karzaton, ahovy» az ülőhelyekre kedden d. e. 10—12 óra között számozott jegyeket adnak ki a főispán titkári hivatalban. A díszközgyűlésen Gévay-Wolf Lajos, alispán fog elnökölns, s a törvényhatósági bizottság nevében Baán Jenő sülleri esperesplébános üdvözli az uj főispánt. A városházán dr.Fepler Kálmán lesz az ünnepi szónok. A főispáni installációval kapcsolatban mint már jelentettük, érdekes és illusztris vendége lesz Sopronnak. Kedden a déli gyorsvonattal érkezik Perry Pálné, közoktatásügyi államtitkár neje társaságában Missis Day Miller amerikai vöröskeresztes megbízott, aki most Budapesten a kitűnő Pichow kapitány karitatív teendőit látja el. Miller kisasszony különösen az ifjúsági vöröskereszt mozgalom körül tevékenykedik ,s erről a világszerte egyre nagyobb vért foglaló mozgalomról fog érdekesnek ígérkető előadást tartani a Soproni közönségnek is a Városháza nagytermében kedden délután 4 órakor. Kívánatos, hogy az előadáson, melyet Patry Pálné fog tolmácsolni, a soproni közönség, főleg az iskolai tantestületek tagjai minél nagyobb számban jelenjenek meg és ekép bizonyítsák az illusztris amerikai hölgy előtt, hogy nálunk minden kulturális probléma iránt van érdeklődés. Annál is inkább szükséges ez, mert Mss Miller nem szorítkozik csupán a beszédre, hanem információs jellegű útján esősorban azt akarja kitapasztalni, hogy hol lehet komoly tettekkel segíteni és így a mozgalomnak nagyobb életképességet kölcsönözni. Az előadás teljesen ingyenes. Kapi Béla, s dunántúli ev. püspök a következő levelet intézta dr. Simon Elemérhez: „Azon alkalommal, hogy a Kormányzó Ur Ő főméltósága Sopron vármegye és város főispánjává kinevezte, fogadja Méltóságod őszinte jókivánataim kifejezését. Biztos vagyok abban, hogy Méltóságod édesatyjától örökölt nemes hagyományokat egyesít! kivételes egyéni képességeivel és működésében semmi egyébb célt nem ismer, minthogy felvirágoztassa a gondjaira bízott vármegyét és várost nemzetünk jobb jövőjének erősítésére és biztosítására. Isten gazdag áldása kisérje Méltóságod munkáját." SOPRON VÁRMEGYE 1922. október 1 Miért csonka a soproni képzőművészek tárlata. Információs séta a Festőterem körüli Mikor az ember már másodszor, harmadszor járja a Képzőművészek Kör tárlatát, nem csupán a képeket nézi, hanem másra is kiterjed a figyelme. Nézi a közönséget és vizsgálja a képek mellett ott libeg-e már a gazdagok látogatójegye: a „megvette x. y.“ zöld cédula. Örömmel állapíthatjuk meg: a közönség érdeklődik; két hete, hogy áll a tárlat it mégis délelőtt, délután sokan látogatják és ami a legfőbb, azöld cédulák nemsokára színes tapétafalat alkotnak a képek közé. A megnyitást követő napon kosai harminc képnek akadt vevője s azóta is cseppen-csurran vétel. Fővárosi tárlatok vásárló közönségére gondolunk, amely mielőtt a tárcájába nyúl, végigböngészi a kiválasztott kép mesterének életrajzát a lexikonban; ha jegyez róla fel valamit a krónika, áll a vásár. A mi kiállítóink között kevés a lexikoni név, katalógus sincs, amely felvilágosítaná a nézőt, ennek vagy annak a művészünknek sikeres pályájáról. A mi közönségünket a jó ízlése vezeti és vásárlásaiban is ez tükröződik vissza. Seemann Kalmánné képei a legkapósabbak. Poétikus tájképei harmonikus lélek derűjének visszhangja, szivet, lelket andalító festészet ez. Nagy kollekciójának fele már el is kelt. Nem hiába volt Lots Károly legkedvesebb tanítványa . .. A szombathelyi művészek sem panaszkodhatnak, a soproni vasdéglátók ugyan pár képüket itt fogták, ha cserében a pénztárcájuk lett duzzadtabb. Mikor így anyagi sikerről számolhatunk be, sajnálni tudjuk, hogy hivatásos festőink kevés kivétellel elmaradtak és idén a tárlatról. Egy szóval sem akarjuk ezzel a műkedvelők igazán tiszteletreméltó termelését lakkal nyerni. Nehéz lenne különben is határvonalat húzni. De fájlalta a sajtó is legjobbjaink elmaradását, hiszen anélkül, bármennyire nívós különben a kiállítás, egyáltalában nem teljességében mutatja be a soproni piktúrát, nem számítva, hogy egy kultúresemény jelentőségén is csorba esett. Hogy hamarjában egy pár nevet felsoroljunk, elsősorban itt vannak Stornoék, akik összenőttek Sopronnal, hogy távolmaradásuk egy soproni tárlatról már ezért is érthetetlen. Mechlené-Grossmann Hedvig sok szép alkotását láthatni a múzeumban, annak idején a millenáris kiállítás katalógusa is reprodukálta egy képét. Sajnos évek óta hiában reklamálja a tárlatot látogató közönség kedves dolgait, a hivó szó még mindig nem elég hangos ahhoz, hogy elhallgattassa valami szeleverdi hírlapkritika rossz emlékét, mely önérzetében sértette meg a művésznőt. Halász József sem jelent meg idén , a tárlaton. Pár éve csak, hogy magunkénak mondhatjuk, de műpártolóink jól ismerték a nevét előbb is. Egy fővárosi plakát tervezetéről sokat írtak a lapok, művészeti folyóiratok hozták a rajzait. Azután idekerült közidónk: emlékezünk rá, minden tárlaton körülvették a képeit a másolatot rendelók cédulái. Nemrégiben az „Élet” folyóirat hozta négy tollrajzát Sopronról. Csak épen a Soproniak mostohái Halász művészetének ? Králik Gusztáv, a Kör titkára sem szerepelt az idén, ízléses csendéletei pedig mindenkor jó hatást tettek. Hasztalan kerestük Bielit? Margit üde vízfestményeit is, valamint Kássa Gábor tehetséges piktúráit, akinek azért, mert Zalaegerszegre ment tanárnak, még nem kellett volna elvágnia a soproni talajba kapaszkodó gyökereiét. És nagyon fájó űrt hagyott hátra Ágoston Ernő távolmaradása. Kezdettől fogva láthattuk nagyszerű fejlődését, a most a „crescendo” kellős közepén elvesztjük a fonalat ... Sokat beszélnek városszerte ezekről az elmaradásokról, mindenféle konbinációk keltek szárnyra, volt nyár, aki megkongatta a vészharangot a Kör felett, de az ily ,amiben alig hihetünk, hiszen a féltékenység, a kicsinyes hiúság, az apró kanapépörösködés nyárspolgári és nem művésszokás . . . Sétát tettünk a kiállítás körül és a művészeknél nyert információk alapján úgy értesülünk, hogy nem személyi okokból történt meg ez a távolmaradás. Mondjuk elvi okokból Montecuccoli elve ,a rugó, t. i. a kiállításhoz is pénz, pénz és pénz kell. Mert ma egy kép is nagy befektetés: festék, vászon vagyont emészt fel. Jó, ennek meg kell lenni, ha az embert belső szükség hajtja, hanem a ráma már a megjelenés kérdése s lesz az a legdrágább. Tenyérnyi ráma 800 korona, a rendes nagyságú 3—4000. A hivatásos festő pedig nem igen reszkírozhat: bizonytalan a vásár kimenetele. Régebb, sem eladásra szánt képet nem szívesen foszt meg a rámájától, így hát a sórt buzgón festenek, de megfelelő köntös híján a műteremben várják a vevőt. Így szól művészeink védőbeszéde, mikor a közvélemény joggal számon kéri tőlük távolmaradásukat. A körülményekben keressük hát ennek az okát ! Nem mondjuk, hogy nem lehetne belekapaszkodni e védelembe, de reméljük, a mostani kiállítás anyagi sikere a legközelebbira biztosítja a távolmaradókat, hogy Sopronban meg lehet élni a művészetből. Valamire azért jó volt a csonka kiállítás. Huszonöt évvel ezelőtt művészek alapították a Kört: céljuk volt a városban elterjeszteni a művészet szeretőjét, sma az eredmény a hivatásos művészek nagy részének távolmaradása dacára is megáll a talpán a főleg dilettumokból álló tárlat. Andronius. I 210 mával drágult a brennbergi szén. Az elseji fizetésfelvétel máskor olyan örömdús napját ezsdve várta mindig a hivatalnok ember ma azonban dobogó szívvel veszi kezébe az újságot,minden elsején : várjon ugyan melyik szájgerol a hatalmasak közül ? A szabó emeli-e a munkabért, a suszter veri e fel drágábban a talpat, vagy a kofa méri-e borsosabban a krumplit az új hónap első napjától kezdve? A hideg októbernek, a tél előfutárának, a vacogások és lucakok havának elseje különös meglepetést tartogat a didergő emberek számára, a szén lett megint drágább. A szén, amit máig 370 koronáért árult métermázsánként a bánya ma 580 koronás magaslatra szökkent fel, ami annál alaposabban érinti a soproni sziveket. Jacobi antinicotin Muefye.fi Ottoman antinicotin Muefyek Ottoman sziua.rka.pa.pir Világszerte ismerteti ! Elektrotechnikai és szerelési vállalat SUGÁR és BRAUN Telefon 51. szám. SOPRON, ÓGABONA-TÉR 1. Telefon 51. szám. Vállaljuk villamos erőátviteli-, világítási-, telefon- és csengőberendezések készítését és javítását. Költségvetéssel díjmentesen szolgálunk.