Sopronvármegye, 1924. június (27. évfolyam, 122-143. szám)
1924-06-01 / 122. szám
1924. június 1 SOPRON VÁRMEGYE Autóbuszjáratok Sopronban. Az új bérkocsis-tarifa. A város közgyűlése csak márciusban emelte a bérkocsisok tarifáját s ma ismét a törvényhatósági bizottság asztalán feküdt a kérvény, amely a díjak újabb megállapítását kérte. Annyi bizonyos, hogy március óta jelentős volt a drágulás minden téren s igy nem indokolatlan a bérkocsisok kérése. A közgyűlés tagjai is belátták azt s csupán az ellen volt kifogás, hogy a bérkocsisok az orvosi fuvarokat nem szívesen végzik, nem tüntetik fel jól kocsijukban a tarifát és túl magasra kérik megállapítani a vasuti"fuvardíjat. Steiner gombgyári igazgató azt indítványozta a tegnapi közgyűlésen, hogy tegyék szabaddá a luxusfuvar díját, de ezzel szemben tegyék olcsóbbá az orvosi és a vasúti fuvart. Pinezich István azt kívánta, hogy a városi fuvar ne legyen több a városban, mint a városi fuvardíj fele. Hosszas vita után a közgyűlés akként határozott, hogy kötelezi a frakkereseket, hogy a bérkocsijukon szemmel látható jelzést használjanak, hogy szabadok-e vagy foglaltak. Kötelezi őket arra is, hogy a tarifát feltűnő helyen alkalmazzák. A bérkocsisok az orvosoknak 25 százalékos engedményt kötelesek adni. Ellenben nem tette szabaddá a közgyűlés a luxusfuvart, mivel ez sok visszaélésre és kellemetlenségre adhatna okot s módot nyújtana arra, hogy a frakkeres állapítsa meg, hogy melyik fuvart minősíti luxusjellegűnek. Az új bérkocsitarifa szerint egyébként a vasúti fuvardíj 20 ezer K. Félórás fuvar a városban ugyanennyi. A Tómalomhoz az itt százezer K, oda-vissza 150 ezer K. A polgármester a tarifa tárgyalása során örvendetes bejelentést tett. Elmondta, hogy több komoly érdeklődő is van, akik Sopronban rendes autóbuszjáratokat akarnak létesíteni. A tárgyalások folynak is velük, így a bérkocsisok talán már legközelebb komoly konkurrenciát kapnak. Sopronban a győrivasúti állomáson nagyarányú textilcsempészést fedeztek föl pénteken este. A csempészek minden valószínűség szerint hosszú hónapok óta folytatták üzelmeiket s rengeteg összeggel károsították meg a kincstárt. Ennek megállapítására most nagyarányú vizsgálat folyik. A csempészési ügyben soproni kereskedők is szerepelnek s kettő ellen már bizonyítékok is vannak közben. Pénteken délután a 7 óra 25 perces osztrák zárt vonat, amely Sopronon át Deutsch Kreutztől Bécsig közlekedik, — mint rendesen, — több üres vagont hozott magával, amelyeket nem vitt tovább Bécs felé, hanem a győrivasúti állomáson hagyott. Szokás szerint a kocsikat a vámkirendeltségi közegek gondosan átkutatták, hogy nincs-e bennük csempészáru. A vizsgálat negatívummal járt. Alig távoztak azonban a vámközegek, a kirendeltség bizalmas értesítést kapott, hogy a Deutsch-Kreutzból érkezett üres kocsikban milliókat érő textiláru van elrejtve. A vagonokat újabb tüzetes vizsgálat alá vették s most már meglepő eredménynyel. Mindhárom kocsi kalauzülése alatt csomagokat találtak, amelyekben finom minőségű textiláru volt. Az értékét a hozzávetőleges becslés tizenötmillióra tette. Azonban bizonyos, hogy nem ez volt az ilymódon elkövetett első csempészés, hanem a bűnös üzelmek hosszú időre nyúlnak vissza s valószínű, hogy a becsempészett portéka értéke milliárdokra, a kincstár kára pedig nagyon sok millióra rúg. A csempészek annyira biztonságban érezték magukat, hogy a csomagokat pontosan meg is címezték, így aztán nem volt nehéz megállapítani, hogy a csempészett textiláru két soproni kereskedő tulajdona. Tegnap már házkutatást is tartottak náluk s a vizsgálat nagy apparátussal folyik főként annak kiderítésére, hogy kik vannak még Sopronban érdekelve a csempészügyben. Egy négyéves csendőrgyilkosság bíróság előtt. Kerek négy esztendővel ezelőtt, 1920- ban történt, hogy az osztrák határon Horváth Mátyás, Sárközi Nándor és Pfeifer Ferdinánd cigányok agyonlőtték Rauscher Ágoston osztrák csendőrt, aki csempészésen kapta őket. A gyilkosok elfogatására kiküldött csendőrök üldözőbe vették a menekülő cigányokat s mert nem álltak meg, a csendőrök rájuk tüzeltek. A csendőrök egyik golyója Pfeifer Ferdinánd cigányt pont a szívén találta, Horváth Mátyásnak pedig a kezét fúrta át. Pár nappal utóbb Horváthot és Sárközit sikerült a csendőröknek elfogniok. A szombathelyi törvényszék akkor mindkettőjüket 12 — 12 évi fegyházra ítélte el. A győri kir. Tábla Horváth büntetését 8 évre szállította le, Sárköziét pedig helybenhagyta. Horváth Mátyás, aki büntetését bűntársával együtt a sopronkőhidai fegyházban töltötte, ez év februárjában itt meghalt. Sárközi felbuzdulva ezen, újrafelvételi tárgyalást kért, amit a bíróság el is rendelt. Tegnap volt ügyében az újrafelvételi tárgyalás. Azzal akart alibit igazolni, hogy a csendőrgyilkosságnál ő nem is volt jelen, mert amikor az osztrák csendőr felszólította mindhármukat, hogy adják meg magukat, ő elmenekült. A tárgyalásra beidézett burgenlandi tanúk azonban nem jelentek meg, így a bíróság kénytelen volt a tárgyalást elnapolni. B0 milliós kársérülésre köteleztek a kincstárt a sinnyei kirendeltség hibájából. A háború és a forradalmak utáni évek közélelmezési politikájának egy csúnya kelevénye fakadt fel most egy bírósági tárgyalás kapcsán. Még 1921 ben történt, hogyha pinnyei kirendeltség vezetője, Halász Árpád dr. Sopronkeresztúron elkobzott Frischmann József soproni terménynagykereskedőtől 172 méter mázsa babot. A megindult bírói eljárás folyamán kiderült, hogy a kirendeltség jogosulatlanul kobozta el Frischmannéktól a babot, ítéletileg kötelezték hát a kirendeltséget a lefoglalt szállítmány visszaadására. A kirendeltség azonban csak 22 mázsát tudott visszaadni, a többi 150 métermázsát nem, azon egyszerű okból, mert a 150 métermázsa már nem volt meg ... A károsult kereskedő ,futkozott kirendeltséghez, kereskedelmi kamarához, főispáni hivatalhoz, földmivelésügyi miniszterhez a babjáért, elismerték mindenhol, hogy joga van a 150 mázsához, azonban visszaadni sehol nem tudták neki. A kereskedő végre is megsokalta a sok futkosást, könyörgést, kilincselést és dr. Weiler Béla utján beperelte a kincstárt kártérítésért. OTTOMAN cigarettapapír és hüvely JACOBI Antinicotinhüvely Mindenütt kedvelik- 3 Tegnap tárgyalta a kereskedő keresetét a soproni törvényszéken Alapy tanácselnök egyes bírósága. A bíróság kötelezte a kincstárt, hogy a kereskedőnek ne métermázsa babot természetben szolgáltasson viszsza. (1000 bab értéke ma körülbelül 80 millió .) A kincstár képviselője a marasztaló ítéletet megfelebbezte. Pír egy háló hidegvére miatt. Bírónak lenni nem könnyű feladat. Nemcsak azért, mert már maga a törvénykönyv is egy egész labirintus, amelyben a paragrafusok ezrei között eligazodni, azokat a felmerült esetekre alkalmazni nem gyerekjáték, de nehéz mesterség bíráskodni azért, mert a lüktető és az események produkálásában kiszámíthatatlan élet nagyon gyakran vet felszínre olyan fogas kérdéseket, amelyeknek megoldására nem található szakasz a corpus jurisban és mégis a bírónak ítélkezni kell igazságosan, de amellett a jogi formák szigorú betartásával. És éppen ez utóbbiban van soksor a szörnyű nehézség, amivel nem kellett megküzdeni sem bölcs Salamonnak, aki ítélkezhetett csupán az eszére és lelkiismeretére hallgatva, sem Mátyás királynak, aki ugyancsak könnyen fittyet hányhatott mindenféle perrendtartásnak, mert hát abban az időben az okosság nem annyira a foliánsokban volt lefektetve, mint inkább az észben és a szívben. Egy ilyen nehéz és paragrafusok szerint bajosan elintézhető ügy került a múlt héten tárgyalás alá a győri törvényszék előtt, amely nem is hozott döntést azon melegében, hanem időt adott a feleknek békés megegyezésre. A jóizű és nem mindennapi eset a következő : K. Molnár Sándor egyedi jómódú gazdának volt egy igazolványos ménlova. Messze vidéken hires szépségéről. Erre a »Birtokra«, — ez volt az egyedi ló Cassanova neve, büszke is volt a gazdája, aki fájó szívvel vállott meg tőle, amikor a múltkoriban pénzre volt szüksége és eladta Mosonszentjános községnek 1 vagon búzáért. A mosonszentjánosiak öröme viszont annál nagyobb volt a sikerült vásár hírére,, ami impozáns kifejezést is nyert az új apaállat hazaszállítása körül, amennyiben felvirágozva, valósággal bandérium kíséretében vezették be a faluba. Nagy volt tehát a régi gazdának, K. Molnár Sándornak a meglepetése, amikor egy hét múlva hírnök jött Mosonszentjánosból és pihegve szólt, hogy baj van a mente körül. Nagy baj van, az elképzelhető legnagyobb, nem akar —mén lenni. Hihetetlen — csodálkozott Molnár gazda — és fel is kerekedett azonnal, ment Szentjánosra, hogy lássa a csudát. És látta. Tulajdon szemével kellett meggyőződnie, hogy az ő «Birtoka» a tökéletes passzív rezisztencia nyugvópontjára helyezkedett. Mi történhetett vele ? Erre a kérdésre még a Csornáról kihivatott Zitterbarth Ödön állatorvos sem tudott válaszolni, mert a lónak abszolúte semmi hibáját nem találta. A nagy töprengésnek végül is az lett az eredménye, hogy visszavezették a lovat Egyedre, vele ment két szentjánosi bizalmi férfi is, megállapítandó, hogy miként viselkedik a csökönyös »Birtok« régi hazájában. Ez a viselkedés egyenesen frappírozta a bizottságot. Ahogy megpillantotta az első egyedi lovat, máris alig lehetett vele birni. Mén lett ismét. Ilyen körülmények között természetesen követelte a régi tulajdonos Mosonszentjános községtől, hogy a lovat vegye át, a vételárat pedig haladéktalanul fizesse ki és mert a vásárló község arra hajlandó nem volt, Molnár Sándor beperelte a községet a győri törvényszéknél a vételár erejéig. A törvényszék — mint említettük — nem hozott ítéletet a szövevényes ügyben, hanem haladékot adott a feleknek a kiegyezésre. A kiindulási pontot ebben az irányban az fogja képezni, hogy a jövő héten egy mosonszentjánosi lovat fognak Egyedre szállítani, hogy megállapítsák, vájjon a régi