Sopronvármegye, 1924. június (27. évfolyam, 122-143. szám)

1924-06-01 / 122. szám

1924. június 1 SOPRON VÁRMEGYE Autóbuszjáratok Sopronban. Az új bérkocsis-tarifa. A város közgyűlése csak márciusban emelte a bérkocsisok tarifáját s ma ismét a törvényhatósági bizottság asztalán feküdt a kérvény, amely a díjak újabb megállapítá­sát kérte. Annyi bizonyos, hogy március óta jelentős volt a drágulás minden téren s igy nem indokolatlan a bérkocsisok ké­­rése. A közgyűlés tagjai is belátták azt s csupán az ellen volt kifogás, hogy a bér­kocsisok az orvosi fuvarokat nem szívesen végzik, nem tüntetik fel jól kocsijukban a ta­rifát és túl magasra kérik megállapítani a vasuti"fuvardíjat. Steiner gombgyári igazgató azt indít­ványozta a tegnapi közgyűlésen, hogy te­gyék szabaddá a luxusfuvar díját, de ezzel szemben tegyék olcsóbbá az orvosi és a vasúti fuvart. Pinezich István azt kívánta, hogy a városi fuvar ne legyen több a városban, mint a városi fuvardíj fele. Hosszas vita után a közgyűlés akként határozott, hogy kötelezi a frakkereseket, hogy a bérkocsijukon szemmel látható jel­zést használjanak, hogy szabadok-e vagy foglaltak. Kötelezi őket arra is, hogy a tarifát feltűnő helyen alkalmazzák. A bér­kocsisok az orvosoknak 25 százalékos en­gedményt kötelesek adni. Ellenben nem tette szabaddá a közgyűlés a luxusfuvart, mivel ez sok visszaélésre és kellemetlen­ségre adhatna okot s módot nyújtana arra, hogy a frakkeres állapítsa meg, hogy melyik fuvart minősíti luxusjellegűnek. Az új bérkocsitarifa szerint egyébként a vasúti fuvardíj 20 ezer K. Félórás fuvar a városban ugyanennyi. A Tómalomhoz az itt százezer K, oda-vissza 150 ezer K. A polgármester a tarifa tárgyalása során örvendetes bejelentést tett. Elmondta, hogy több komoly érdeklődő is van, akik Sopronban rendes autóbuszjáratokat akar­nak létesíteni. A tárgyalások folynak is ve­lük, így a bérkocsisok talán már legköze­lebb komoly konkurrenciát kapnak. Sopronban a győrivasúti állomáson nagyarányú textilcsempészést fedeztek föl pénteken este. A csempészek minden való­színűség szerint hosszú hónapok óta foly­tatták üzelmeiket s rengeteg összeggel ká­rosították meg a kincstárt. Ennek megálla­pítására most nagyarányú vizsgálat folyik. A csempészési ügyben soproni kereskedők is szerepelnek s kettő ellen már bizonyítékok is vannak közben. Pénteken délután a 7 óra 25 perces osztrák zárt vonat, amely Sopronon át Deutsch Kreutztől Bécsig közlekedik, — mint rendesen, — több üres vagont hozott magával, amelyeket nem vitt tovább Bécs felé, hanem a győrivasúti állomáson hagyott. Szokás szerint a kocsikat a vámkirendelt­ségi közegek gondosan átkutatták, hogy nincs-e bennük csempészáru. A vizsgálat negatívummal járt. Alig távoztak azonban a vámközegek, a kirendeltség bizalmas érte­sítést kapott, hogy a Deutsch-Kreutzból ér­kezett üres kocsikban milliókat érő textil­áru van elrejtve. A vagonokat újabb tüzetes vizsgálat alá vették s most már meglepő eredmény­nyel. Mindhárom kocsi kalauz­ülése alatt csomagokat találtak, amelyekben finom mi­nőségű textiláru volt. Az értékét a hozzá­vetőleges becslés tizenötmillióra tette. Azon­ban bizonyos, hogy nem ez volt az ily­­módon elkövetett első csempészés, hanem a bűnös üzelmek hosszú időre nyúlnak vissza s valószínű, hogy a becsempészett portéka értéke milliárdokra, a kincstár kára pedig nagyon sok millióra rúg. A csem­pészek annyira biztonságban érezték ma­gukat, hogy a csomagokat pontosan meg is címezték, így aztán nem volt nehéz meg­állapítani, hogy a csempészett textiláru két soproni kereskedő tulajdona. Tegnap már házkutatást is tartottak náluk s a vizsgálat nagy apparátussal folyik főként annak ki­derítésére, hogy kik vannak még Sopron­ban érdekelve a csempészügyben. Egy négyéves csendőr­gyilkosság bíróság előtt. Kerek négy esztendővel ezelőtt, 1920- ban történt, hogy az osztrák határon Hor­váth Mátyás, Sárközi Nándor és Pfeifer Ferdinánd cigányok agyonlőtték Rauscher Ágoston osztrák csendőrt, aki csempészé­sen kapta őket. A gyilkosok elfogatására kiküldött csendőrök üldözőbe vették a me­nekülő cigányokat s mert nem álltak meg, a csendőrök rájuk tüzeltek. A csendőrök egyik golyója Pfeifer Ferdinánd cigányt pont a szívén találta, Horváth Mátyásnak pedig a kezét fúrta át. Pár nappal utóbb Horváthot és Sárközit sikerült a csend­őröknek elfogniok. A szombathelyi törvény­szék akkor mindkettőjüket 12 — 12 évi fegyházra ítélte el. A győri kir. Tábla Hor­váth büntetését 8 évre szállította le, Sár­köziét pedig helybenhagyta. Horváth Má­tyás, aki büntetését bűntársával együtt a sopronkőhidai fegyházban töltötte, ez év februárjában itt meghalt. Sárközi felbuz­dulva ezen, újrafelvételi tárgyalást kért, amit a bíróság el is rendelt. Tegnap volt ügyében az újrafelvételi tárgyalás. Azzal akart alibit igazolni, hogy a csendőrgyilkosságnál ő nem is volt je­len, mert amikor az osztrák csendőr fel­szólította mindhármukat, hogy adják meg magukat, ő elmenekült. A tárgyalásra be­idézett burgenlandi tanúk azonban nem je­lentek meg, így a bíróság kénytelen volt a tárgyalást elnapolni. B0 milliós kársérülésre köteleztek a kincstárt a sinnyei kirendeltség hibájából. A háború és a forradalmak utáni évek közélelmezési politikájának egy csúnya kelevénye fakadt fel most egy bírósági tárgyalás kapcsán. Még 1921 ben történt, hogyha pinnyei kirendeltség vezetője, Halász Árpád dr. Sopronkeresztúron elkobzott Frischmann József soproni terménynagykereskedőtől 172 méter mázsa babot. A megindult bírói eljárás folyamán kiderült, hogy a kirendelt­ség jogosulatlanul kobozta el Frischmannék­­tól a babot, ítéletileg kötelezték hát a kirendeltséget a lefoglalt szállítmány vissza­adására. A kirendeltség azonban csak 22 mázsát tudott visszaadni, a többi 150 métermázsát nem, azon egyszerű okból, mert a 150 métermázsa már­­ nem volt meg ... A károsult kereskedő ,futko­­zott kirendeltséghez, kereskedelmi kamará­hoz, főispáni hivatalhoz, földmivelésügyi miniszterhez a babjáért, elismerték minden­hol, hogy joga van a 150 mázsához, azon­ban visszaadni sehol nem tudták neki. A kereskedő végre is megsokalta a sok fut­­kosást, könyörgést, kilincselést és dr. Weiler Béla utján beperelte a kincstárt kártérí­tésért. OTTOMAN cigarettapapír és hüvely JACOBI Antinicotinhüvely Mindenütt kedvelik- 3 Tegnap tárgyalta a kereskedő kerese­tét a soproni törvényszéken Alapy tanács­elnök egyes bírósága. A bíróság kötelezte a kincstárt, hogy a kereskedőnek ne méter­mázsa babot természetben szolgáltasson visz­­sza. (100­0 bab értéke ma körülbelül 80 millió .) A kincstár képviselője a marasztaló ítéletet megfelebbezte. Pír egy h­áló hidegvére miatt. Bírónak lenni nem könnyű feladat. Nemcsak azért, mert már maga a törvény­­könyv is egy egész labirintus, amelyben a paragrafusok ezrei között eligazodni, azokat a felmerült esetekre alkalmazni nem gyerek­játék, de nehéz mesterség bíráskodni azért, mert a lüktető és az események produkálá­sában kiszámíthatatlan élet nagyon gyakran vet felszínre olyan fogas kérdéseket, ame­lyeknek megoldására nem található szakasz a corpus jurisban és mégis a bírónak ítél­kezni kell igazságosan, de amellett a jogi formák szigorú betartásával. És éppen ez utóbbiban van soksor a szörnyű nehézség, amivel nem kellett megküzdeni sem bölcs Salamonnak, aki ítélkezhetett csupán az eszére és lelkiismeretére hallgatva, sem Mátyás királynak, aki ugyancsak könnyen fittyet hányhatott mindenféle perrendtartás­nak, mert hát abban az időben az okosság nem annyira a foliánsokban volt lefektetve, mint inkább az észben és a szívben. Egy ilyen nehéz és paragrafusok sze­rint bajosan elintézhető ügy került a múlt héten tárgyalás alá a győri törvényszék előtt, amely nem is hozott döntést azon melegében, hanem időt adott a feleknek békés megegyezésre. A jóizű és nem mindennapi eset a következő : K. Molnár Sándor egyedi jómódú gaz­dának volt egy igazolványos ménlova. Messze vidéken hires szépségéről. Erre a »Birtokra«, — ez volt az egyedi ló Cas­­sanova neve, büszke is volt a gazdája, aki fájó szívvel vállott meg tőle, amikor a múlt­koriban pénzre volt szüksége és eladta Mosonszentjános községnek 1 vagon bú­záért. A mosonszentjánosiak öröme viszont annál nagyobb volt a sikerült vásár hírére,, ami impozáns kifejezést is nyert az új apa­állat hazaszállítása körül, amennyiben felvi­rágozva, valósággal bandérium kíséretében vezették be a faluba. Nagy volt tehát a régi gazdának, K. Molnár Sándornak a meglepetése, amikor egy hét múlva hírnök jött Mosonszentjá­­nosból és pihegve szólt, hogy baj van a­ mente körül. Nagy baj van, az elképzel­hető legnagyobb, nem akar —­mén lenni. Hihetetlen — csodálkozott Moln­ár gazda — és fel is kerekedett azonnal, ment Szentjánosra, hogy lássa a csudát. És látta. Tulajdon szemével kellett meg­győződnie, hogy az ő «Birtoka» a tökéle­tes passzív rezisztencia nyugvópontjára he­lyezkedett. Mi történhetett vele ? Erre a kérdésre még a Csornáról kihivatott Zitter­­barth Ödön állatorvos sem tudott vála­szolni, mert a lónak abszolúte semmi hi­báját nem találta. A nagy töprengésnek végül is az lett az eredménye, hogy vissza­vezették a lovat Egyedre, vele ment két szentjánosi bizalmi férfi is, megállapítandó, hogy miként viselkedik a csökönyös »Bir­tok« régi hazájában. Ez a viselkedés egye­nesen frappírozta a bizottságot. Ahogy megpillantotta az első egyedi lovat, máris alig lehetett vele birni. Mén lett ismét. Ilyen körülmények között természete­sen követelte a régi tulajdonos Moson­szentjános községtől, hogy a lovat vegye át, a vételárat pedig haladéktalanul fizesse ki és mert a vásárló község arra hajlandó nem volt, Molnár Sándor beperelte a köz­séget a győri törvényszéknél a vételár ere­jéig. A törvényszék — mint említettük — nem hozott ítéletet a szövevényes ügyben, hanem haladékot adott a feleknek a kiegye­zésre. A kiindulási pontot ebben az irány­ban az fogja képezni, hogy a jövő héten egy mosonszentjánosi lovat fognak Egyedre szállítani, hogy megállapítsák, vájjon a régi

Next