Sopronvármegye, 1926. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-01 / 1. szám

1926. január 1. ____________K­0 P­k (,) N­y­AR­M­K­G­Y­IL Mozgalmasnak ígérkezik az idei soproni farsang. A hivatalos farsang Vízkereszt napján, január 6-án kezdődik, de Sopronban már holnap hálóznak. Az emberek épp kialusz­­szák a szilveszteri mámort és újból a tánc­parkettra perdülnek szórakozni, mulatni, feledni. Rövid a farsang, február 17-én már h­amvazkodunk, minden percért kár. . . A 11—12 milliós bálok. Karnevál herceg a tavalyi savanyú farsang után idén szokatlanul gazdag pro­grammal vonul be Sopronba. A 40-ről 20 százalékra csökkentett vigalmi­­adó felbá­torította a bálrendezők vállalkozó kedvét s bár a táncmulatság még mindig elég drága mulatság marad, a nagy soproni­ tánctermek máris a farsang összes vasár-és ünnep­napjaira és szombatjaira le van foglalva. Nézzük egy kissé közelebbről egy ilyen farsangi bál kalkulációját. A kaszinó nagy és kistermének bére 3 millió , egy éjsza­kára, fűtés és világítás s nélkül. A bért csak most emelték ilyen magasra. A nagyterem egyedül 2 millióba kerül (eddig másfél­­millió volt.) A nagyterem báli kivilágítása a mai „olcsó“ villanytarifa mellett 600 ezer, a kisteremé 400 e­zer korona s az össze­geknek legalább egy­harmadát kell számí­tani fűtésre. A cigány, a zenekar nagysága szerint másfél-két és félmilliót kér egy éjszakára, a katonazenekar sem sokkal ke­vesebbet. Tessék most még hozzászámítani a vigalmi adót, a teremrendezést és díszí­tést, jegykezelő személyzetet, meghívókat, nyomtatványokat stb. . . bizony úgy belejön 10—12 millióba egy kéttermes kaszinó­mulatság, mint a parancsolat. . . Farsangi kalendárium a Kaszinóban. És még­is, tessék, december 31-én már a következő bálok és estélyek voltak előjegyezve a kaszinótermek felett rendel­kező Soproni Takarékpénztár naptárában: Január 3. Iparos bál." „ 5. Katholikus bál. „ 9. Turista bál. „ 10. Vasas Sport Egylet. „ 16. Gazdapolgárok bálja. „ 19. Pincérbál. „ 23. Zsidóbál. „ 30. Citerabál. „ 31. Tűzoltóbál. Február 1. Licista bál. „ 2. Helyőrségi altisztek bálja. „ 6. Frankenburg kör estélye. „ 7. Hadastyán bál. „ 10. Főiskolások álarcosbálja. „ 13. Ev. Nőegylet bálja. „ 14. Loki Viktor álarcosbál. Egyelőre ez is 16 bál, pedig nagyon valószínű, hogy húshagyó kedd, február 16-a sem marad farsangbucsúztató kaszi­nói mulatság nélkül. A Pannóniában. A Pannónia tánctermei már lényege­sen olcsóbbak, mint a Kaszinóé. Itt egy báli bérlet fűtéssel és világítással együtt másfél millió. A Pannónia főpincérénél, eddig a következő mulatságokat jegyez­ték elő: Január 3. Kér. szocialisták bálja. „ 9. Posta altisztek bálja. „ 11. Mozdonyvezetők bálja. „ 30. Mészáros segédek bálja. Február 1. Vasutas Sport Egylet. „ 2. Magy. áll­­attisztek bálja. A napokban bizonyára fognak még néhányan jelentkezni és mint halljuk, számos zárt­körű társaság veszi igénybe farsangi hét­köznapokra is az egyik vagy másik Pan­­nonia-termet. A Katholikus Körben. Az újonnan átalakított Kath. Kör veze­tősége még nem állapította meg, hogy mennyiért adja bérbe idén a tánctermét. Tavaly 400 ezer­­ volt a bér egy táncos éjszakára világítás nélkül, idén valamivel drágább lesz. Itt még pontos farsangi kalendárium sincsen, néhány cserkész és dalárdista bálra azonban a Kath. Kör. is biztosan számíthat. A programnak és a kalkulációnak ez a része a rendezőségekre tartozik és más kérdés az, hogy mennyibe kerül a kifogás­talan báli gavallér és a hódító báli tün­dér. E tekintetben a kereskedők szolgál­nak felvilágosítással, reménykedéssel várva a farsangi konjunktúrát. Mennyibe kerül a kifogástalan báli gavallér. A komplett, elegáns frakköltöny két és fél milliónál kezdődik, de ha nagyon meg van szorulva valaki, — mondja a nagyke­reskedő — százezerért esetleg kölcsön is kaphat egy használtat. Az escarpin, ki­vágott lakcipő 350 ezer­­, hozzá való selyem zokni 50 ezer.­ A fehér glaszé keztyü 100—120 ezer, de megteszi a cérna is, mely már 35 ezerért kapható. A frakk­ing, azzal a bizonyos vakító fehér plaszt­­ronnal és tartozékaival együtt (gallér, kézelő, batiszt csokornyakkendő, gombok) kikerül egy negyedmillióból. A kereskedő azt mondja, hogy ezek a tavalyi tarifához képest egyenesen nevetséges olcsó árak... Azért mégiscsak az nevet, akinek mindez még tavalyról, vagy tavalyelőttről megvan. [Hát a báli tündér ? A hölgyi toaletthez nehéz hozzászólni, mert ott igen nagyok a különbségek.­­Van aki itthon az első szabónővel készíttetett 3 milliós grande toilette-ben sem mutat és van aki pompásan fest a Bécsből 300 ezerért hozatott crepe de Chine báli ru­hácskában. A fejdisz, a ruhadísz, az ezüst­arany brokát kalap, a vállig érő hosszú bőr- vagy cérnakeztyű, a valódi vagy műselyem harisnya, a flakk-, arany- vagy ezüstcipő, legyező, parfüm, belépő divatsál —­ minden boltban máshogy mérik. A hölgyek pontosan tudják az árakat, mert ők alkudnak és rendelnek, mi férfiak még pontosabban tudjuk, mert mi fizetjük. Hogy miből. .. ? Húshagyó keddről a hamvazó szerdára virradó éjszaka talán ezt is meg­mondja majd a cigány hegedűje. Kalmár Dezső ROYAL-nagyholvel­á­dban esténként BÓCZI RUDI elsőrendű zenekara Ijang*­versenyes. Családok szórakozó ejelye. BUSSeT Állami mintapincei tájborok, kitűnő likőrök, figyelmes kis Szolgálás. Budapesti, bécsi és soproni lapok. Műteremlátogatás Kassa Gábornál A legtöbb város lakosságának megvan a maga sajátos jellemző tulajdonsága. A bécsi kedéves a berlini feszes és szem­telen, a párisi udvarias. Mit tudsz mondani­­ a soproniról, nyájas olvasó? Vall­­ be­­ őszintén: azt, hogy közönyös, és hogy e­­ közönyét leplezendő, folyton lamentál.­­ Minthogy nem kíván résztvenni a kultúra eleven megnyilatkozásaiban, minthogy nem akar tudomást venni az igazi értékekről, egyszerűen letagadja azokat és szivtépően lam­erálgat afölött, hogy itt nincs semmi, itt nem történik semmi, itt nem csinálnak semmit. Pedig, ha egyszer levetjük ezt az avitt szűk ruhát, ha kivetkőzünk egyszer ebből a végzetes rossz tulajdonságunkból, különös felfedezéseket tehetünk, írók, művészek, tudósok egész seregét fedezhetjük fel, hi­vatásosakat és műkedvelőket egyaránt, kik­nek nevét csak ritkán vagy sohasem halljuk. És sok olyanra bukkanhatunk, kiről tudjuk, hogy van, de ha jól meggondoljuk, nem tudunk róla semmit , akit akár szemé­lyesen is ismerünk, és ejnye de furcsa: nem ismerjük még sem. Talán izgatóbb lenne azokról írni, kik tehetségüket, rendkívüliségüket, érdekes és értékes mivoltukat egy mit sem eláruló, je­lentéktelen köznapi foglalkozás mögé rejtik. Ezek között valóságos csodák akadnak. De ez alkalommal mégis inkább egy hivatásos művészt szeretnénk a szerény háttérből elő­­venni, ki ugyan nem szorul felfedezésre, de akit mégis öröm és élvezet felfedezni mindazok számára, kiknek érdeklődése nem merül ki egy művész exisztálása tényének tudomásulvételével. Kássa Gábor festőművészről van szó. Ez a szimpatikus fiatal piktor, (mellesleg: rajztanár Zalaegerszegen), már régesrégóta állít ki soproni kiállításokon, de valami kü­lönös balszerencse folytán nem foglalja el a soproni művészek ranglistáján azt a helyet, mely megilletné. Néhány hét előtt­­ alkalmunk volt lakásán egy egész kiállí­­tásnyi olajfestményét megtekintenünk és csodálkozva kérdeztük egymástól: hogyan lehetséges, hogy ezt a festőt oly kevéssé ismerik, a nyilvánosság oly keveset foglal­kozik vele és, ami sajnos nem utolsó kér­dés: oly keveset vásárolnak képeiből? Pedig mennyi szépség virul ebben a gyűjteményben. Kássa Gábor a szín fana­tikusa, a természet odaadó imádója, kinek tájképeiben új életre kel az egész természet. Ezek a tájképek, néha sok variációban ugyanaz a motívum, valóságos nap- és fény­költemények. A magyar falu, a Balaton vidéke, hol szinte óránként változik az atmoszférikus szín­játék, virágos rétek, ár­nyékos erdők: mindez egyszerű természe­tességgel és mégis ezernyi változatban for­málódik művészi egységgé ecsete alatt. Bár igazi erőssége a tájkép, zsánerképei is figyelemreméltók. A megfigyelés frissesége, a beállítás, főleg persze az egészséges élet­­örömös színek ezeknek a parasztéletből vett jeleneteknek valami kedves közvetlen­ségeket adnak. És ez áll az arcképekre is. Az ötletes karakterizá­­s mellett a hason­latosság szinte önmagától adódik és mintha ezenkívül minden képnél még egy külön feladatot is róna magára: mindenütt talá­lunk valamit, ami a festményt még külön művészi értékkel is­­gazdagítja: egyszer a kompozíció tűnik fel, másszor a színek összehangolása lepi meg a nézőt, vagy a kezeknek finom, kifejező ábrázolása stb. Bár a képek közt néhány egészen tö­kéletes remeket­­is találunk, Kássa Gábor művészete most van legéletteljesebb fejlő­désében. Ez a fejlődés szinte képről képre követhető; legutóbbi­ művei már oly gaz­dagok színben, a levegő, az ég, a víz már oly finomságokban bővelkedők, hogy a fiatal mester bármely fővárosi tárlaton is megállná velük helyét. És ami a nagykö­zönség szempontjából fontos: ezek a képek sem oly iskolásan konzervatívok, hogy el­vesztenék kapcsolatukat a mai ízléssel, sem­ pedig oly különcködőn modernek, hogy a hagyományokon nevelkedett szemnek el­en­

Next