Sopronvármegye, 1926. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1926-01-01 / 1. szám
1926. január 1. ____________K0 Pk (,) NyARMKGYIL Mozgalmasnak ígérkezik az idei soproni farsang. A hivatalos farsang Vízkereszt napján, január 6-án kezdődik, de Sopronban már holnap hálóznak. Az emberek épp kialuszszák a szilveszteri mámort és újból a táncparkettra perdülnek szórakozni, mulatni, feledni. Rövid a farsang, február 17-én már hamvazkodunk, minden percért kár. . . A 11—12 milliós bálok. Karnevál herceg a tavalyi savanyú farsang után idén szokatlanul gazdag programmal vonul be Sopronba. A 40-ről 20 százalékra csökkentett vigalmiadó felbátorította a bálrendezők vállalkozó kedvét s bár a táncmulatság még mindig elég drága mulatság marad, a nagy soproni tánctermek máris a farsang összes vasár-és ünnepnapjaira és szombatjaira le van foglalva. Nézzük egy kissé közelebbről egy ilyen farsangi bál kalkulációját. A kaszinó nagy és kistermének bére 3 millió , egy éjszakára, fűtés és világítás s nélkül. A bért csak most emelték ilyen magasra. A nagyterem egyedül 2 millióba kerül (eddig másfélmillió volt.) A nagyterem báli kivilágítása a mai „olcsó“ villanytarifa mellett 600 ezer, a kisteremé 400 ezer korona s az összegeknek legalább egyharmadát kell számítani fűtésre. A cigány, a zenekar nagysága szerint másfél-két és félmilliót kér egy éjszakára, a katonazenekar sem sokkal kevesebbet. Tessék most még hozzászámítani a vigalmi adót, a teremrendezést és díszítést, jegykezelő személyzetet, meghívókat, nyomtatványokat stb. . . bizony úgy belejön 10—12 millióba egy kéttermes kaszinómulatság, mint a parancsolat. . . Farsangi kalendárium a Kaszinóban. És mégis, tessék, december 31-én már a következő bálok és estélyek voltak előjegyezve a kaszinótermek felett rendelkező Soproni Takarékpénztár naptárában: Január 3. Iparos bál." „ 5. Katholikus bál. „ 9. Turista bál. „ 10. Vasas Sport Egylet. „ 16. Gazdapolgárok bálja. „ 19. Pincérbál. „ 23. Zsidóbál. „ 30. Citerabál. „ 31. Tűzoltóbál. Február 1. Licista bál. „ 2. Helyőrségi altisztek bálja. „ 6. Frankenburg kör estélye. „ 7. Hadastyán bál. „ 10. Főiskolások álarcosbálja. „ 13. Ev. Nőegylet bálja. „ 14. Loki Viktor álarcosbál. Egyelőre ez is 16 bál, pedig nagyon valószínű, hogy húshagyó kedd, február 16-a sem marad farsangbucsúztató kaszinói mulatság nélkül. A Pannóniában. A Pannónia tánctermei már lényegesen olcsóbbak, mint a Kaszinóé. Itt egy báli bérlet fűtéssel és világítással együtt másfél millió. A Pannónia főpincérénél, eddig a következő mulatságokat jegyezték elő: Január 3. Kér. szocialisták bálja. „ 9. Posta altisztek bálja. „ 11. Mozdonyvezetők bálja. „ 30. Mészáros segédek bálja. Február 1. Vasutas Sport Egylet. „ 2. Magy. állattisztek bálja. A napokban bizonyára fognak még néhányan jelentkezni és mint halljuk, számos zártkörű társaság veszi igénybe farsangi hétköznapokra is az egyik vagy másik Pannonia-termet. A Katholikus Körben. Az újonnan átalakított Kath. Kör vezetősége még nem állapította meg, hogy mennyiért adja bérbe idén a tánctermét. Tavaly 400 ezer volt a bér egy táncos éjszakára világítás nélkül, idén valamivel drágább lesz. Itt még pontos farsangi kalendárium sincsen, néhány cserkész és dalárdista bálra azonban a Kath. Kör. is biztosan számíthat. A programnak és a kalkulációnak ez a része a rendezőségekre tartozik és más kérdés az, hogy mennyibe kerül a kifogástalan báli gavallér és a hódító báli tündér. E tekintetben a kereskedők szolgálnak felvilágosítással, reménykedéssel várva a farsangi konjunktúrát. Mennyibe kerül a kifogástalan báli gavallér. A komplett, elegáns frakköltöny két és fél milliónál kezdődik, de ha nagyon meg van szorulva valaki, — mondja a nagykereskedő — százezerért esetleg kölcsön is kaphat egy használtat. Az escarpin, kivágott lakcipő 350 ezer, hozzá való selyem zokni 50 ezer. A fehér glaszé keztyü 100—120 ezer, de megteszi a cérna is, mely már 35 ezerért kapható. A frakking, azzal a bizonyos vakító fehér plasztronnal és tartozékaival együtt (gallér, kézelő, batiszt csokornyakkendő, gombok) kikerül egy negyedmillióból. A kereskedő azt mondja, hogy ezek a tavalyi tarifához képest egyenesen nevetséges olcsó árak... Azért mégiscsak az nevet, akinek mindez még tavalyról, vagy tavalyelőttről megvan. [Hát a báli tündér ? A hölgyi toaletthez nehéz hozzászólni, mert ott igen nagyok a különbségek.Van aki itthon az első szabónővel készíttetett 3 milliós grande toilette-ben sem mutat és van aki pompásan fest a Bécsből 300 ezerért hozatott crepe de Chine báli ruhácskában. A fejdisz, a ruhadísz, az ezüstarany brokát kalap, a vállig érő hosszú bőr- vagy cérnakeztyű, a valódi vagy műselyem harisnya, a flakk-, arany- vagy ezüstcipő, legyező, parfüm, belépő divatsál — minden boltban máshogy mérik. A hölgyek pontosan tudják az árakat, mert ők alkudnak és rendelnek, mi férfiak még pontosabban tudjuk, mert mi fizetjük. Hogy miből. .. ? Húshagyó keddről a hamvazó szerdára virradó éjszaka talán ezt is megmondja majd a cigány hegedűje. Kalmár Dezső ROYAL-nagyholveládban esténként BÓCZI RUDI elsőrendű zenekara Ijang*versenyes. Családok szórakozó ejelye. BUSSeT Állami mintapincei tájborok, kitűnő likőrök, figyelmes kis Szolgálás. Budapesti, bécsi és soproni lapok. Műteremlátogatás Kassa Gábornál A legtöbb város lakosságának megvan a maga sajátos jellemző tulajdonsága. A bécsi kedéves a berlini feszes és szemtelen, a párisi udvarias. Mit tudsz mondani a soproniról, nyájas olvasó? Vall be őszintén: azt, hogy közönyös, és hogy e közönyét leplezendő, folyton lamentál. Minthogy nem kíván résztvenni a kultúra eleven megnyilatkozásaiban, minthogy nem akar tudomást venni az igazi értékekről, egyszerűen letagadja azokat és szivtépően lamerálgat afölött, hogy itt nincs semmi, itt nem történik semmi, itt nem csinálnak semmit. Pedig, ha egyszer levetjük ezt az avitt szűk ruhát, ha kivetkőzünk egyszer ebből a végzetes rossz tulajdonságunkból, különös felfedezéseket tehetünk, írók, művészek, tudósok egész seregét fedezhetjük fel, hivatásosakat és műkedvelőket egyaránt, kiknek nevét csak ritkán vagy sohasem halljuk. És sok olyanra bukkanhatunk, kiről tudjuk, hogy van, de ha jól meggondoljuk, nem tudunk róla semmit , akit akár személyesen is ismerünk, és ejnye de furcsa: nem ismerjük még sem. Talán izgatóbb lenne azokról írni, kik tehetségüket, rendkívüliségüket, érdekes és értékes mivoltukat egy mit sem eláruló, jelentéktelen köznapi foglalkozás mögé rejtik. Ezek között valóságos csodák akadnak. De ez alkalommal mégis inkább egy hivatásos művészt szeretnénk a szerény háttérből elővenni, ki ugyan nem szorul felfedezésre, de akit mégis öröm és élvezet felfedezni mindazok számára, kiknek érdeklődése nem merül ki egy művész exisztálása tényének tudomásulvételével. Kássa Gábor festőművészről van szó. Ez a szimpatikus fiatal piktor, (mellesleg: rajztanár Zalaegerszegen), már régesrégóta állít ki soproni kiállításokon, de valami különös balszerencse folytán nem foglalja el a soproni művészek ranglistáján azt a helyet, mely megilletné. Néhány hét előtt alkalmunk volt lakásán egy egész kiállításnyi olajfestményét megtekintenünk és csodálkozva kérdeztük egymástól: hogyan lehetséges, hogy ezt a festőt oly kevéssé ismerik, a nyilvánosság oly keveset foglalkozik vele és, ami sajnos nem utolsó kérdés: oly keveset vásárolnak képeiből? Pedig mennyi szépség virul ebben a gyűjteményben. Kássa Gábor a szín fanatikusa, a természet odaadó imádója, kinek tájképeiben új életre kel az egész természet. Ezek a tájképek, néha sok variációban ugyanaz a motívum, valóságos nap- és fényköltemények. A magyar falu, a Balaton vidéke, hol szinte óránként változik az atmoszférikus színjáték, virágos rétek, árnyékos erdők: mindez egyszerű természetességgel és mégis ezernyi változatban formálódik művészi egységgé ecsete alatt. Bár igazi erőssége a tájkép, zsánerképei is figyelemreméltók. A megfigyelés frissesége, a beállítás, főleg persze az egészséges életörömös színek ezeknek a parasztéletből vett jeleneteknek valami kedves közvetlenségeket adnak. És ez áll az arcképekre is. Az ötletes karakterizás mellett a hasonlatosság szinte önmagától adódik és mintha ezenkívül minden képnél még egy külön feladatot is róna magára: mindenütt találunk valamit, ami a festményt még külön művészi értékkel isgazdagítja: egyszer a kompozíció tűnik fel, másszor a színek összehangolása lepi meg a nézőt, vagy a kezeknek finom, kifejező ábrázolása stb. Bár a képek közt néhány egészen tökéletes remeketis találunk, Kássa Gábor művészete most van legéletteljesebb fejlődésében. Ez a fejlődés szinte képről képre követhető; legutóbbi művei már oly gazdagok színben, a levegő, az ég, a víz már oly finomságokban bővelkedők, hogy a fiatal mester bármely fővárosi tárlaton is megállná velük helyét. És ami a nagyközönség szempontjából fontos: ezek a képek sem oly iskolásan konzervatívok, hogy elvesztenék kapcsolatukat a mai ízléssel, sem pedig oly különcködőn modernek, hogy a hagyományokon nevelkedett szemnek elen