Sopronvármegye, 1926. március (29. évfolyam, 49-73. szám)

1926-03-02 / 49. szám

XXIX Árfolyass, 49. szil Ára 2000 korona. Kedd, 1926 március 2. lmtMVARMEGYE ELŐFIZETÉSI ÁRAK: egy hónapra_________35.000 korona Negyedévre_________ 100.000 korona Hirdetések falviétá Inak tarifális éren. RÁBAKÖZI KÖZLÖNY POLITIKAI NAPILAP S­arkearteség és kiadóhivatal­­ SOPRON Sapatgyörgy-ecea 11. Telefon 624 és 446 FtSkkSadóhivatal éa cserkesztőség CSORNÁN, Crssébel-acea. A francia követ Bethlen miniszterel­­lökn­él. soproni bor. A francia kormány felvilágosításokat kér a frankbizottság jelenté­seivel kapcsolatban. Budapest, márc. 1. Cinchant budapesti francia követ­­ma délelőtt féltizenkét órakor megjelent gróf Bethlen István miniszterelnöknél, akinél azonban csak rövid ideig tartózkodott. Tá­vozása után sem a követ nem akart nyilat­kozni, sem pedig a kormány részér­ől leg­alább ezideig nyilatkozattétel nem történt. A nemzetgyűlési képviselők között az a hír terjedt el, hogy Clinchant látogatása a frankügyben legutóbb lefolytatott pót­nyomozás újabb eredményeivel függ össze. Párizs, márc. 1. A kormány utasította Clinchant­­buda­pesti követet, hogy tegyen újabb erélyes lépést gróf Bethlen miniszterelnöknél és kérjen a parlamenti vizsgálóbizottság két jelentésére nézve többféle felvilágosítást. A diplomáciai lépés előreláthatólag hétfőn reggel fog megtörténni. A párisi lapok szerint a francia kor­mány nincs megelégedve a frankhamisítók ellen folytatott eljárás menetével és a ka­marában kedden készülő interpellációs vita során állítólag erélyes felszólalások fognak elhangzani a magyar hatóságok ellen, ha addig teljesen kielégítő válasz nem jön. Frankvita a nemzetgyűlésen. Budapest, márc. 1. A nemzetgyűlés folytatta a frankhami­sítás ügyének tárgyalását. Farkas István (szoc.) A frankhamisí­tás a kormány bűne, mert lehetővé tette, hogy egy társaság az állami intézetben hónapokon át hamis pénzt gyártson. A kormány bűne az is, hogy még ma is for­radalmi állapot van, titkos szervezetek van­nak. Soha úgy nem kompromittálták még a hazafiságot, mint most 5 év alatt és soha még úgy meg nem gyalázták a ke­reszténységet, mint ahogyan a kurzus tette. Kétségbeejtő az is, hogy akadjon régi tör­ténelmi magyar megye, mely a sajtó­­eltip­­­rását követeli. A sajtó olyan, mint a szűz­­leány, ha csak egy kicsit bántják, már nem szűz. (Láng János közbeszól: A Népszava már repedt sarkú ! ... Pikter Emil: A Szó­­zatot a publikum tiltja be!...) Utal gróf Károlyi Imre vallomására, amelyből kide­rült, hogy Teleky gróf is egyik szervezője volt a frankhamisításnak. Ha a­­kormány szolgálatot akar tenni a nemzetnek, akkor haladéktalanul hagyja el a helyét. .A frank­ügy főbürsösei szabadon járnak, a szegény megtévedt kisemberek ellenben fogságban­­ vannak. Pesthy igazságügyminiszter: Azok tud­tak a dologról! Rakovszky István: A miniszterelnök is tudott és mégis szabadon jár! Őrffy Imre: A kormány politikai fele­lősségét nem lehet megállapítani, csupán Nádosy miatt tartozik politikai felelősség­gel a belügyminiszter. Ismerteti a frank­ügyben elhangzott tanúvallomásokat, nincs — úgymond — egyetlen olyan vallonján sem mely terhelő lenne a kormányra. Pikter Emil­. A Bethlen-kormány poli­tikai felelőssége még abban az esetben is fennáll, — mondja, — ha nyomozás során az nyert volna megállapítást, hogy a kor­mány semmi mulasztást nem követett el. Annak ellenére, hogy ilyen mulasztások hiánya a nyomozás során nem merült fel és a kormány még mindig helyén marad. Ez csak annak a politikai légkörnek kö­szönhető, amelyet a Bethlen kormány ho­nosított meg az országban. Erre a lég­körre jellemző egyébként az is, hogy amíg Andréka főkapitány inzultálóját, ezt a hisztériás leányt még mindig letartóztatás­ban tartják, addig Vázsonyi merénylőit szabadon engedték. Bársony János egyetemi orvostanár vasárnap meghalt. Budapest, márc. 1. Vasárnap hosszas szenvedés után meghalt dr Bársony János­ egyetemi tanár, az I. számú nőgyógyászati klinika vezetője. A kiváló nőgyógyász már hosszabb idő óta súlyos és fájdalmas csontbetegségben szenvedett, amely az utóbbi hetekben egyre rosszabbodott és végül is egy láb­törés következtében annyira súlyossá vált, hogy két nappal ezelőtt az orvosok már feladták a reményt, hogy Bársony tanárt megmenthessék. Bársony János tanár, aki 66 esztendős korában halt meg, több mint negyven évig folytatott orvosi működést. Miután a Bécsi és budapesti egyetemeken tanulmányait befejezte és doktorrá avatták, a nőgyógyászatnak szentelte munkásságát és tudományos kutatásait. 1898-ban a nő­gyógyászat nyilvános rendes tanárává ne­vezték ki a budapesti egyetemen, tíz évvel később pedig az első számú nő­­gyógyászati klinika igazgatója lett. Nagy­számú tudományos könyvet adott ki, kísér­leteket folytatott a gyermekágyi láz­­ leküz­désére és ő alkalmazta legelőször a szub­limátoldatnak a vérbe való fecskendezését. Bársony János az 1922—23. tanévben rek­tora volt a tudományegyetemnek Ebben az időben már élénk részt vett a szélsőjobboldali politikai mozgalmakban, pártfogója vo­t a diákok bajtársi szer­vezkedéseinek és erősen, talán túl erősen is exponálta magát a numerus clausus kér­désében. Emlékezetes még az a pere, ame­lyet egy budapesti­­napilap szerkesztője ellen folytatott, aki az ő­spolitikai működé­sét bírálat tárgyává tette. Bartal Aurél volt főispán autóbalesete­ Szombaton délelőtt a Nagytétény és Mar­­tonvásár közötti oszágúton autóbaleset tör­tént. Délelőtt 10 órakor indult el Faddról Bartal Aurél volt főispán nagy Ansa­lo­­kocsijával. A kormánykeréknél a soffőr ült, a kocsiban Bartal Aurél és tizenhároméves fia. Alig hagyták el Nagytétényt, a nyílt és jó országúton meglehetősen gyorsan ro­bogó autó hátsó kerékgumija szétpukkant. A soffőr nyo­mban erősen fékezni kezdett, de a nedves országúton a kocsi tovább csú­­szott, majd az erős fékezés hatása alatt saját tengelye körül kétszer megfordulva felborult. Bartal Aurél bal karja törött el, fia, aki egy fához vágódott, koponyarepedést szenvedett.­ A felborulás után az autó lángbaborult. Sebesülésük súlyos, de már túl vannak az életveszélyen. Éles kritika hangzott el a múlt héten a soproni bor ellen. Nem azért, mintha a soproni bor rossz volna, ellenkezőleg, azért, mert nagyon is jó. A jó bor pedig, a za­matos muskotály, a gyöngyöző vörös és a sűrü bikavér, jobban árt testünk-léleknek, mint a zavaros lőre, a hig vinkó. A sop­roni bor veszedelme kitűnő minőségében rejlik, azért indokolt a mementó, amit Szil­­vási Gyula dr. soproni orvos emelt a busensankok bomlasztó mámora ellen. A busensank a soproniak mindent felejtető ópiumbarlangja. A nirvána, ahol mindig kék az ég, a hetedik menyország, ahol nincsen gond, a sík mező, ahonnan pillangószárnyon libben a megenyhült gon­dolat virágos tájak felé . . . Persze, balga, aki ezt elhiszi! Aki bejárta a soproni bor­mérőket, a józanság távlatából megállapít­hatja, hogy olyan levegő üti meg őket, ahol minden csak ellenkezője annak, ami vidám, könnyű, felemelő. Alacsony menye­­zetű szobákban kabátban, kalapban, ember­ember hátán az esti órákban. Sürü füst majd széjjelfeszíti a mestergerendákat, az örökmécs lángja ködös távolságban pislog Szűz Mária képe alatt, luteránus háznál a nagy reformátor és Melanchtoni Fülöp arc­vonásait nem lehet egymástól megkülön­böztetni. Mindenki beszél, zajong. A szó azonban nem lángoló, nem szellemes, leg­kevésbé sziporkázó Ami vita elhangzik, tompa, egyhangú szó dulakodás valami együgyű kérdés felett. Jellemző, hogy a soproni borozók úgy iparkodnak s egymást a maguk igazáról meggyőzni, hogy ugyan­azt a három négy szót megismétlik. E­öbb csendesebben, aztán hangosan, fortisszimó­­ban végül. És közbe-közbe, míg­ a kártyás vendégek ökle meg-megdöngeti az asztalt, már felhangzik a »Hau her wennst di traust!« Üss meg, ha mersz . . . Minden verekedés, ami soproni bor­mérőben keletkezik, ezzel a passzív gyűlöl­ködéssel kezdődik: »Üss ideg, ha mersz!* A soproni hős az ellenfelére bízza a kése­lés megindítását;* eleve lesim­ítja magáról a felelősséget. Ez minden inkább, csak nem hősi és bátor cselekedet. Mindamellet mégis megesik az első ütés, előkerülnek a villogó kések és a hideg penge belenyisszen a forró húsba, ömlik a vér. Sopronban né­mely gazdapolgár-család nem is annyira a bornak, mint inkább a borozást követő késeléseknek köszönheti teljes kimúlását. Sok családnak magva szakadt, de nincs tár, csak egy olyan család is, amelyből nem követelt volna halálos áldozatot a vasárnap­esti késelés. A Kis- és Balfi­ utca, az Új­telek­ utca krónikásai egész névsort adhat­nának e sorok igazolására. De téves ítélet volna, ha azt állítanók, hogy csakis a gazdapolgárokat vonja a soproni bormérés a maga bűvkörébe, amely minden, csak nem bűvkör. Nos hát ebben a bűvkörben estenkint ép úgy jól érzi magát sok soproni polgár és munkás is. Százan, ezren és megint ezren vannak, akik­be bebotlanak az esti egy-két liter mellé, ho­l aztán bódult fővel, nehéz tagokkal keljenek útra haz­afelé. Sőt annyira e­­s a soproni bor vonzóereje, hogy az idegene­ket is lehúzza magához. Sok messze föld­­ről érkező tehetséges ember veszett el örökre a soproni bormérések bomlasztó gőzében, maradt meg örökre be nem tel­jesülő ígéretnek. Sopron álmatag, ötlet­­telen tengődése, már a régibb időkben is, bizony sok tekintetben a kitűnő soproni

Next