Sopronvármegye, 1927. május (30. évfolyam, 98-122. szám)

1927-05-01 / 98. szám

a SOPRONVARMEGYE 1927. május 1. A földreform és Sopron város autonómiája. Sopron szab. kir. város törvényható­sági bizottsága az O. F. B. elnöki taná­csánál és a minisztériumoknál feliratban, tanácsa a tiszti főügyész utján előterjesz­tésben tiltakozott az ellen a mód ellen, ahogy a szomszédos községek gazdáinak kérésére a földreformot Sopron város te­rületén az OFB ítéletei megoldani kívánják. Az általános felzúdulásnak és magas­­ közbenjárásoknak meg volt eddig az az eredménye, hogy az OFB elnöki tanácsa­­ elhatározta az ítéletek felülvizsgálását egész­­ terjedelmükben és nem szabad kételked-­­ nünk abban, hogy meg van a komoly szán- i dék, hogy orvosoltassék minden sérelem, amelyet az ítéletek akár a közérdeken, akár a városnak mint földtulajdonosnak, vagy magánosoknak jogos érdekeire okoz­nak. Sajátságos dolog lett nálunk a földre­formból. Mindenki azt remélte tőle, hogy az ország földművelő lakosságának földéhsé­gét fogja kielégíteni és a földbirtok egész­ségtelen megosztását egészségesebb me­derbe terelni. A hitbizományok urai és a holtkéz ke­zében levő rengeteg földterületekből remélt az ország földéhes lakossága és ehelyett a holtkéz birtoka alig csökkent, a hitbizo­mányosoké is nagyon mérsékelten, de akárhányszor mindent elvettek azoktól, akik földjüket az utolsó 50 év alatt szerezték, s bármily mintaszerű gazdálkodást folytattak is rajta. Tagadhatatlanul ennek ellenére sok jogos igényt kielégített a reform, de még több elkeseredést fakasztott. Az pedig, ahogyan e reformot Sopron­ban végrehajtani akarják, egyenesen elké­pesztő. E városban egyetlen nagyobb birtokos van: a város maga. De ennek birtoka sem­miféle földéhségnek és fejlődésnek útjá­ban nem állott. Aki földet akart bérelni, kaphatott amennyit akart. Az egyik közép­birtok a kisgazdák szövetkezetének van 27 év óta kezén, amely azt tagjai között szét­osztva műveli. Éppen a napokban hatá­rozta el a közgyűlés, hogy haszonbérbe fogja adni azokat a mezőgazdasági ingat­lanokat is, amelyek a háborús és közvet­len háború utáni kivételes állapotok kö­vetkeztében fuvarozási üzemének fenntart­­hatása céljából házi kezelése alá kerültek. A mezőgazdasági földbirtokrendezés kérdését olykép oldja meg az OFB ítélete, hogy a herceg Esterházy hitbizomány és a város tulajdonát képező ingatlanokból vesz el, azokat adja törpebirtokok, vagy kisha­­szonbérletek alakjában a szomszédos köz­ségek gazdálkodó lakosságának. Hogy ez helyes, vagy nem, vitatható volna, de úgy a város, mint a herceg el­szenvedheti azt a sérelmet, amely őt éri. Az a mód azonban, ahogyan Sopron­ban a házhelyrendezést megkísérli az OFB ítélete, senkinek sem okozott örömet, min­denkiből csak elégedetlenséget és elkese­redést váltott ki. A törvény feljogosítja az OFB-t, hogy házhelyek céljaira mezőgazdasági ingatla­nokat korlátlanul megszerezhessen, ha a sürgető lakásszükség kielégítésére másként nem lehetne a helyi viszonyoknak megfe­lelő nagyságú házhelyeket, bárha nem is közvetlenül, a községi belsőségek mellett kihasítani. Tehát csak ott van házhelyrendezésre szükség és ott van joga az OFB-nek ily célú megszállásra, hol a sürgető lakás­szükség másként nem oldható meg, így azonban megoldhatónak látszanék. Már többször megírtuk lapunkban, hogy Sopron városában van lakásszükség, de házhelyszükség nincs. Házhelyet ember­­emlékezet óta a város közvetlen közelé­ben, akár a Kurucdomb, akár a Bécsidomb, akár a Pécsidomb felőli részén, de másutt is sokkal többet bocsát a város majdnem ingyen és oly kedvező feltételek mellett mindenkinek, aki építeni akar és képes rendelkezésére bocsátani, hogy ha a lakás­szükség ily módon megszüntethető volna, Sopronban rég nem hallatszanék híre sem a lakásínségnek. Itt azonban a lakásszükség még tőke­­inséggel is párosul. Olyanok szűkölködnek lakásban, akiknek nincs arra sem tőkéjük, hogy egy házhelyet vásároljanak. Hát még arra, hogy egy házat felépítsenek és be­rendezzenek. E városban a lakásszükséget nem lehet házhelykiosztással megoldani. Építsen az állam, építsen a város bérhá­zakat, amelyekben emberséges feltételek mellett bérlakást kaphat a reászoruló és Sopronban nem lesz lakásszükség. Azon­ban a házhelyrendezés úgy, mint az OFB tervezi, az építkezéseket nem fokozni, ha­nem teljesen megakasztani alkalmas. Hi­szen az építő­telkek egész halmazát később megállapítandó kártérítés ellenében elveszi mai tulajdonosától és odaítéli olyanoknak, akik arra építeni soha sem lesznek ké­pesek. Egy pillantás a társadalmi szervezetek által összegyűjtött igénylők jegyzékébe, minden hozzáértőt meggyőz arról, hogy az ott felsorolt 968 név közül 10 sincs olyan, amelynek viselője a házhely kifizetéséhez és az építkezéshez szükséges tőkét belát­ható időn belül megszerezni tudná, vagy szándékolná. A helyzet tehát az lenne, hogy a házhelyek jelenlegi tulajdonosai nem építkeznének, mert a házhelyük meg­váltásra van kijelölve, de nem építkeznek azok sem, akiknek erre igényük van,­­mert ahhoz anyagi képességük hiányzik. Az igénylők túlnyomó többsége csak abban a reményben iratkozott fel, hogy a házhelyet ingyen, vagy majdnem ingyen kapja és ahhoz még olyan állami, kamat­nélküli kölcsönt is kap, amelyből minden ember szíve vágyát, az ízlésének megfe­lelő kényelmes és biztos saját otthont megteremtheti. Ez a remény semmivel sincs megala­pozva. A törvény értelmében a rendes forgalmi árat kellene a házhelyért meg­fizetni, arra pedig, hogy városi házak épí­tésére kedvező törlesztéses kölcsönöket bocsásson az állam rendelkezésre, olya­noknak, akik még a házhelyet sem tudják kifizetni, nincs semmi kilátás. Még megérthető volna az OFB eljá­rása, ha oly helyeken váltana meg ingat­lanokat, ahol az építő szabályrendelet föld­szintes családi házak építését engedi meg. Vagy ahol a város a saját tulajdonát ké­pező ingatlanokat nem kínálja majdnem ingyen az építeni akaróknak. De mit szól­jon az ember ahhoz, hogy házhelykiosztás céljából megváltanak oly ingatlanokat, ahol csak emeletesnél magasabb fluxusépületek építhetők és megváltani rendel a nyaraló-­ telepbe eső lővértelkeket, olyanoktól, kik attól nem akarnak megválni, holott a vá­­­­ros országszerte keres olyanokat, akik az­­ általa önként felajánlott ilyen telkekre épü­­­­­eteket emelnek.­­ Több napos vita folyt nem régen a­­ magyar törvényhozás mindkét házában­­ afelől, hogy mily értékes kincs a törvény-­­ hatóságok autonómiája és mennyire kell az­­ állam minden szervének ügyelni arra, hogy­­ az sérelmet ne szenvedjen.­ " A földbirtoknovella a törvényható­sági joggal felruházott­­városoknak azt a jogot biztosítja, hogy a szabályozási tervbe bevont, vagy a városi hatóság ál­tal ipari, kereskedelmi, vagy más köz­érdekű célra már kijelölt területekre meg­váltási eljárásnak csak a törvényhatósági bizottság hozzájárulásával van helye. Az OFB­ meg sem kérdezte a tör­vényhatóságot, hanem elrendelte enélkül a megváltási eljárást, nemcsak olyan terü­letekre, amelyeket a város a szabályozási tervbe bevont, hanem olyanokra is, ame­lyeket ipari célokra már kijelölt, ott gyá­rat, vagy kereskedelmi kertészetet engedé­lyezett, olyanokat, amelyeket közérdekből közlegelő, vagy sporttelep gyanánt jelölt ki. Az ítélet nem is állítja, hogy a törvény­­hatósági bizottság ezek megváltásához hoz­zájárult, csak azt mondja, hogy a város képviselői és kiküldöttei állandóan részt­vettek munkálataiban anélkül, hogy ez ellen tiltakoztak volna. Sőt egyes telkekre azt állítja az ítélet, hogy a városi kiküldöttek az igénybevételhez kifejezetten hozzájá­rultak. Ez a kérdés még felderítést, további megvilágosítást igényel. A törvény a törvényhatósági bizottság hozzájárulását követeli az ily telkeknek megváltásához és ezt a hozzájárulást nem helyettesítheti a tanács kiküldöttjének sem passzív viselkedése, sem jogkörét megha­ladó nyilatkozata. De a tanács kiküldöttei a leghatáro­zottabban tagadják, hogy tiltakozásukból egy szemernyit is engedtek, vagy pláne a szabályozási tervbe bevont terület igény­­bevételéhez hozzájárultak volna. Hol van itt az igazság? Az ítélet tartalmaz valótlanságot, vagy a tanács kiküldöttjei beszélnek másként kérdőrevonásuk után, mint beszéltek az OFB kiküldött bírája előtt ? Miért nem kérdezték meg a törvény­­hatósági bizottságot, mielőtt nyilatkoztak és miért nem érte be az OFB a törvény­­hatósági bizottság helyett egy tanácsi tiszt­viselő nyilatkozatával, pláne, ha talán az a tisztviselő még házhelyigénylő gyanánt is jelentkezett. N­ tavaszi idényre! Divatos férfi,­ női- és gyermek­­keztyük. Valódi chemnitzi harisnyák és zoknik­ra. Glacékeztye 7*80 P. Mosóbőrkeztyd 8*86 „ Férfi, fillingek 2 gallérral 31-34 selyemnyakkendők Újonnan érkezett divatos női kala­pok óriási választékban 7 P-től. Bőrkézhtáskáre, minden fazon­ban. Gyermaktrikók, zoknik. Iránykalapaji IAV«, Költő Jenő divatáruháza Sopron, Várkerület 88. Telefon 393 A Magyarországon üzemben levő 3500 darab Fordson-traktor hirdeti az igazságot! Melis és Pintér Szomtenthely, Ford au­tézisák­ lépviselete. Talajon 77. Alkatrész-raktár, mintaterem, motorüzemű szerelőterep. Telefon 77.

Next