Sportélet, 1968 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
Hamsa A futball-labda varázsa korlátlan. Nem ismer országhatárokat, még földrészeken is átível. Amikor meghívást kaptam Kambodzsába, tudtam, hogy a labdarúgás megszerettetése ott sem lesz különösebb probléma, legfeljebb olyan kétségek fogtak el, hogy az ottani klíma egyáltalán lehetővé teszi-e a korszerű edzést és ha igen, akkor minden komolyabb hagyomány nélkül aránylag rövid idő alatt megközelítheti-e egy teljesen ismeretlen labdarúgó-csapat az európai színvonalat. De bevallom őszintén, a szakmai kérdések mellett nagyon sokat foglalkoztattak ennek a távoli országnak a problémái is. Hogyan élnek, milyen örömeik vannak, mitől félnek, miben reménykednek, milyen szokásoknak hódolnak ezek a számunkra olyan ismeretlen emberek. Kambodzsa harca__________________ a függetlenségért___________________ Elindulásom előtt elolvastam jóformán mindent, ami Kambodzsáról Magyarországon hozzáférhető volt és mégis egy-két hónapi ott-tartózkodás után döbbentem rá arra, hogy milyen szakadék tátong a holt betűk és az eleven, lüktető valóság között. Kambodzsa területe majdnem kétszer akkora, mint Magyarországé, lakosainak száma viszont alig valamivel több, mint a fele. Államformája királyság, de Norodom Szihanuk herceg 1960 óta mégsem a királyi, hanem az államfői címet viseli. Hogy miért, annak is megvan a maga története. 1941-ben az akkor még egész fiatal Norodom Szihanuk herceget nagyapja halála után — aki addig a trónon ült — királlyá koronázták. A fiatal uralkodó majdnem másfél évtizeden keresztül szakadatlanul küzdött a gyarmatosítókkal — akkor elsősorban a franciákkal — az ország függetlenségéért. Amikor elkeseredett harcok után végre sikerült kivívni, 1955. március 2-án a király történelmi tettre szánta el magát. A királyi palotából egy lepecsételt borítékban magnetofonszalagot juttatott el a phnom-penhi rádió (Phnom-Penh Kambodzsa fővárosa) igazgatójához. A királynak az volt a kívánsága, hogy a délutáni hírek helyett játsszák le az üzenetet tartalmazó magnetofonszalagot. Ennek az üzenetnek néhány mondata minden magyarázatnál hívebben jellemzi a király gondolkodásmódját: — Eddig nem azért ragaszkodtam a trónhoz, hogy élvezzem annak fényét és pompáját és hogy „őfelsége a király” legyek. De amikor népem megbízásából azt a célt tűztem magam elé, hogy harcoljak az idegen uralom ellen, szükségem volt a királyi tekintélyre. Most azonban — amikor kivívtuk függetlenségünket és elsősorban belpolitikai problémákat kell megoldanunk — ha még mindig trónon maradnék, soha nem ismerhetném meg népem akaratát és véleményét. A király olyan magasan trónol a nép feje felett, hogy a panaszok nem jutnak el hozzá. A királyi palotában hivatalnokok és mindenre kész mandarinok vesznek körül, akik hasonlítanak az elefánt lábára tapadó piócához. Éppen ezért elhatároztam, hogy lemondok a trónról s minden erőmet és energiámat népem jólétének előmozdítására összpontosítom. Így került sor Kambodzsában 1955-ben, a genfi egyezmény ratifikálása után , amely Kambodzsa számára biztosította az állami szuverenitást a parlamenti választásokra s a Norodom Szihanuk herceg körül tömörült politikai párt elsöprő győzelmet aratott. A herceg miniszterelnök lett és csak a királyi címet viselő apja halála után, 1960-ban vette fel nem a királyi, hanem az államfői címet. Amerikai fenyegetés _____ A genfi egyezmény biztosította ugyan Kambodzsa függetlenségét, szuverenitását és semlegességét, de ÁZSIA LABDARÚGÁSA A NEMZETKÖZI ÉLVONALBA IGYEKSZIK A kambodzsai Nemzeti Bank labdarúgócsapata. Középen a csapat edzője, Szűcs Gyula. A háttérben a csapat tagjainak szolgálati lakásai