Sportélet, 1968 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-01 / 1. szám

A futball-labda varázsa korlát­­lan. Nem ismer országhatá­rokat, még földrészeken is átível. Amikor meghívást kaptam Kam­bodzsába, tudtam, hogy a labdarú­gás megszerettetése ott sem lesz kü­lönösebb probléma, legfeljebb olyan kétségek fogtak el, hogy az ottani klíma egyáltalán lehetővé teszi-e a korszerű edzést és ha igen, akkor minden komolyabb hagyomány nél­kül aránylag rövid idő alatt megkö­zelítheti-e egy teljesen ismeretlen labdarúgó­csapat az európai színvo­nalat. De bevallom őszintén, a szak­mai kérdések mellett nagyon sokat foglalkoztattak ennek a távoli or­szágnak a problémái is. Hogyan él­nek, milyen örömeik vannak, mitől félnek, miben reménykednek, mi­lyen szokásoknak hódolnak ezek a számunkra olyan ismeretlen embe­rek. Kambodzsa harca__________________ a függetlenségért___________________ Elindulásom előtt elolvastam jó­formán mindent, ami Kambodzsáról Magyarországon hozzáférhető volt és mégis egy-két hónapi ott-tartóz­­kodás után döbbentem rá arra, hogy milyen szakadék tátong a holt be­tűk és az eleven, lüktető valóság kö­zött. Kambodzsa területe majdnem kétszer akkora, mint Magyaror­szágé, lakosainak száma viszont alig valamivel több, mint a fele. Állam­formája királyság, de Norodom Szi­­hanuk herceg 1960 óta mégsem a ki­rályi, hanem az államfői címet vi­seli. Hogy miért, annak is megvan a maga története. 1941-ben az akkor még egész fiatal Norodom Szihanuk herceget nagyapja halála után — aki addig a trónon ült — királlyá koronázták. A fiatal uralkodó majd­nem másfél évtizeden keresztül sza­kadatlanul küzdött a gyarmatosítók­kal — akkor elsősorban a franciák­kal — az ország függetlenségéért. Amikor elkeseredett harcok után végre sikerült kivívni, 1955. március 2-án a király történelmi tettre szán­ta el magát. A királyi palotából egy lepecsételt borítékban magnetofon­szalagot juttatott el a phnom-penhi rádió (Phnom-Penh Kambodzsa fő­városa) igazgatójához. A királynak az volt a kívánsága, hogy a délutáni hírek helyett játsszák le az üzenetét tartalmazó magnetofonszalagot. En­nek az üzenetnek néhány mondata minden magyarázatnál hívebben jel­lemzi a király gondolkodásmódját: — Eddig nem azért ragaszkodtam a trónhoz, hogy élvezzem annak fé­nyét és pompáját és hogy „őfelsége a király” legyek. De amikor népem megbízásából azt a célt tűztem ma­gam elé, hogy harcoljak az idegen ÁZSIA LABDARÚGÁSA A NEMZETKÖZI ÉLVONALBA IGYEKSZIK uralom ellen, szükségem volt a ki­rályi tekintélyre. Most azonban — amikor kivívtuk függetlenségünket és elsősorban belpolitikai problémá­kat kell megoldanunk — ha még mindig trónon maradnék, soha nem ismerhetném meg népem akaratát és véleményét. A király olyan maga­san trónol a nép feje felett, hogy a panaszok nem jutnak el hozzá. A ki­rályi palotában hivatalnokok és mindenre kész mandarinok vesznek körül, akik hasonlítanak az elefánt lábára tapadó piócához. Éppen ezért elhatároztam, hogy lemondok a trón­ról s minden erőmet és energiámat népem jólétének előmozdítására összpontosítom. Így került sor Kambodzsában 1955-ben, a genfi egyezmény ratifi­kálása után — amely Kambodzsa számára biztosította az állami szu­­verenitást — parlamenti választá­sokra s a Norodom Szihanuk herceg körül tömörült politikai párt elsöprő győzelmet aratott. A herceg minisz­terelnök lett és csak a királyi címet viselő apja halála után, 1960-ban vette fel nem a királyi, hanem az ál­lamfői címet. Amerikai fenyegetés _____ A genfi egyezmény biztosította ugyan Kambodzsa függetlenségét, szuverenitását és semlegességét, de A kambodzsai Nemzeti Bank labdarúgó­­csapata. Középen a csapat edzője, Szűcs Gyula. A háttérben a csapat tagjainak szolgálati lakásai

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék