Sportélet, 1968 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
Egy hétig csak mint vendég látogattam az edzőtársam vezette edzéseket és figyeltem jövendő csapatom munkáját. A bank klubja, az ALBA proficsapat, amelynek játékosai hivatalosan megállapított fizetést kapnak s a játéktér mellett a bank által rendelkezésre bocsátott szolgálati lakásokban laknak. Edzésük napi fejadagja keddtől péntekig: reggel 6 órától fél 9-ig két és fél óra, délután 4 órától 6 óráig két óra, szombaton délelőtt és délután is egy-egy óra, vasárnap reggel pedig egy óra volt. Délután következett a mérkőzés, majd hétfőn reggel pihenő, délután pedig orvosi ellenőrzés. Az edzések mozgásanyaga igen változatos volt, sok technikai és erőnléti gyakorlattal, játékkal és kiegészítő sporttal. Gyakran változtak a sporteszközök is. Labdaellátásuk és felszerelésük ellen semmiféle kifogás sem merülhetett fel. Elméletben szerepet kapott volna a sportorvos és a gyúró is de nem láttam őket sem az edzéseken, sem az edzések után. Az edzések látogatása közben több negatív jelenségre is felfigyeltem. Így például khmer edzőtársam az edzéseken szakaszos módszerrel dolgozott ugyan, de a játékosok pulzusszáma mégis alacsony szinten maradt. Ennek — mint rövidesen kiderült — az volt az oka, hogy az egyes szakaszok túl rövidek voltak, míg a pihenő jellegű mozgások ideje túl hosszúra nyúlt. Ezenkívül a heti mozgásanyagban 100 méternél hosszabb futási táv nem szerepelt. Így a játékosok állóképessége e munkával nem emelkedhetett a megfelelő színvonalra. Feljegyeztem azt a fogyatékosságot is, hogy bár a játékosok a bajnoki mérkőzéseken féltek az ütközéstől, a testtel való játéktól, az edzések anyagában mégsem szerepeltek az ilyen képesség kialakítására nevelő gyakorlatok. A hiányosságok közé tartozott, hogy a taktikát is csak alacsony színvonalon oktatták s ezért a csapatjáték nem volt eléggé szervezett és tudatos. Végül a testsúlymérésnél kiderült, hogy a játékosok a heti munka közben súlyveszteséget szenvedtek s gyengéknek, fáradtaknak érezték magukat. Ennek az okát kerestem. Rájöttem, hogy az erős sportmunkát végző játékosok a hagyományos — a trópusi viszonyoknak megfelelően könnyű — kis kalóriaértékű étrenden élnek. Ez pedig ilyen fizikai megterhelés mellett kevés. Edzői munkámat mindenekelőtt azzal kezdtem, hogy a csapat két játékosát gyúróvá képeztem ki, majd a Nemzeti Bank orvosát felkértem a sportorvosi teendők ellátására. Közben — a régi munkabeosztást megtartva — beépítettem tervembe az általam helyesnek tartott szempontokat. A korszerű szakaszos, vagyis intervall edzést nem egyszerre, csak fokozatosan vezettem be, úgyhogy körülbelül nyolc hónap után a játékosok már minden megerőltetés nélkül teljesítették a meglehetősen nehéz edzési feladatokat. A testi erő kihasználását is hamar elsajátították a játékosok, megfelelő páros gyakorlatok, labda gyakorlatok, erő- és ügyességi gyakorlatok rendszeres végeztetése után. Végül taktikai téren is meglepően gyors haladásról tettek tanúbizonyságot játékosaim. A heti edzésmunka és ritmus átalakításával, továbbá munka, táplálkozás és pihenés viszonyának a megfelelő kialakításával sikerült a csapatot viszonylag egyenletes formába lendíteni és ezt a színvonalat tartósan biztosítani. Az ázsiai futball fejlődése__________ Természetes, hogy ezek után a csapat eredményei is kedvezően alakultak. Az ázsiai játékok után újra megindult bajnokságban csapatomnak sikerült veretlenül, mindössze két döntetlennel a bajnokságot megnyernie. És nemzetközi mérlegünk sem volt rossz, amit a következő eredmények mutatnak: ASBA—Jemen 2:0, ASBA—Burma 0:0, Singapore-i válogatott—ASBA 4:1, Indonézia—ASBA 3:0, ASBA—Singaporei válogatott 5:1. Ezek az eredmények tehát azt mutatják, hogy a csapat mindig nemzeti válogatottak ellen játszva 50 százalékos teljesítményt ért el. Igen értékes volt a burmai válogatott elleni döntetlen, hiszen ez a csapat a Koreai NDK ellen döntetlent tudott kiharcolni. Munkám közben több alkalommal láttam a Koreai NDK, Kína, a Vietnami DK, Burma, Indonézia, Palesztina, Jordánia, Jemen és Singapore válogatott csapatát. Megítélésem szerint a koreai és a kínai válogatott egyenlő ellenfele lehet bármely vezető európai futballnemzet válogatottjának. E két csapaton kívül a burmai válogatott is jól alkalmazta a taktikai variánsokat,de játékosaik egyéni képessége és testi adottsága valamivel alatta marad a kínainak és koreainak. Az indonéz válogatott képessége is körülbelül azonos a burmaiéval is Ázsia-szerte és így Kambodzsában igen kulturált körülményeket biztosítanak a labdarúgásnak, még európai szemmel is. Emellett a labdarúgás népszerűsége ezen a földrészen egyre inkább növekszik. És ha arra a munkabírásra, munkairamra gondolunk, amely a koreai labdarúgást vagy a kínai asztaliteniszezők edzésadagját, vagy a japán női röplabdázók edzésmunkáját jellemzi, akkor jó lesz nagyon gondosan figyelemmel kísérni az ázsiai sport fejlődését. Egy pillanatig sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Ázsiának, a világ legnépesebb földrészének a vezető államai még csak most kezdenek felzárkózni és betörni — igaz, hogy fantasztikus szorgalommal és munkabírással — a nemzetközi labdarúgás élvonalába. Szűcs Gyula Jellegzetes utcai kép a kambodzsai fővárosból. — Itt a tömés már nem segít, ki kell húzni azt a rossz fogat — mondja a „fogorvos”, akitől senki sem kéri a diplomát Phnom-Penh utcáin még gyakran láthatunk buddhista szerzeteseket. kat a bikkhuso- Kelléktáruk: tóga, szandál, napernyő és koldus-tarisznya 23