Sportélet, 1968 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-01 / 1. szám

Egy hétig csak mint vendég láto­gattam az edzőtársam vezette edzé­seket és figyeltem jövendő csapa­tom munkáját. A bank klubja, az ALBA proficsapat, amelynek játé­kosai hivatalosan megállapított fize­tést kapnak s a játéktér mellett a bank által rendelkezésre bocsátott szolgálati lakásokban laknak. Edzé­sük napi fejadagja keddtől péntekig: reggel 6 órától fél 9-ig két és fél óra, délután 4 órától 6 óráig két óra, szombaton délelőtt és délután is egy-egy óra, vasárnap reggel pedig egy óra volt. Délután következett a mérkőzés, majd hétfőn reggel pi­henő, délután pedig orvosi ellenőr­zés. Az edzések mozgásanyaga igen változatos volt, sok technikai és erőnléti gyakorlattal, játékkal és ki­egészítő sporttal. Gyakran változ­tak a sporteszközök is. Labdaellátá­suk és felszerelésük ellen semmiféle kifogás sem merülhetett fel. Elmé­letben szerepet kapott volna a sport­orvos és a gyúró is de nem láttam őket sem az edzéseken, sem az edzé­sek után. Az edzések látogatása közben több negatív jelenségre is felfigyeltem. Így például khmer edzőtársam az edzéseken szakaszos módszerrel dol­gozott ugyan, de a játékosok pulzus­száma mégis alacsony szinten ma­radt. Ennek — mint rövidesen kide­rült — az volt az oka, hogy az egyes szakaszok túl rövidek voltak, míg a pihenő jellegű mozgások ideje túl hosszúra nyúlt. Ezenkívül a heti mozgásanyagban 100 méternél hos­­­szabb futási táv nem szerepelt. Így a játékosok állóképessége e munká­val nem emelkedhetett a megfelelő színvonalra. Feljegyeztem azt a fogyatékossá­got is, hogy bár a játékosok a baj­noki mérkőzéseken féltek az ütkö­zéstől, a testtel való játéktól, az ed­zések anyagában mégsem szerepel­tek az ilyen képesség kialakítására nevelő gyakorlatok. A hiányosságok közé tartozott, hogy a taktikát is csak alacsony színvonalon oktatták s ezért a csapatjáték nem volt elég­gé szervezett és tudatos. Végül a testsúlymérésnél kiderült, hogy a játékosok a heti munka közben súlyveszteséget szenvedtek s gyen­géknek, fáradtaknak érezték magu­kat. Ennek az okát kerestem. Rájöt­tem, hogy az erős sportmunkát vég­ző játékosok a hagyományos — a trópusi viszonyoknak megfelelően könnyű — kis kalóriaértékű étren­den élnek. Ez pedig ilyen fizikai megterhelés mellett kevés. Edzői munkámat mindenekelőtt azzal kezdtem, hogy a csapat két já­tékosát gyúróvá képeztem ki, majd a Nemzeti Bank orvosát felkértem a sportorvosi teendők ellátására. Köz­ben — a régi munkabeosztást meg­tartva — beépítettem tervembe az általam helyesnek tartott szempon­tokat. A korszerű szakaszos, vagyis intervall edzést nem­­ egyszerre, csak fokozatosan vezettem be, úgyhogy körülbelül nyolc hónap után a játé­kosok már minden megerőltetés nél­kül teljesítették a meglehetősen ne­héz edzési feladatokat. A testi erő kihasználását is hamar elsajátították a játékosok, megfelelő páros gyakorlatok, labda­ gyakorla­tok, erő- és ügyességi gyakorlatok rendszeres végeztetése után. Végül taktikai téren is meglepően gyors haladásról tettek tanúbizonyságot játékosaim. A heti edzésmunka és ritmus átalakításával, továbbá munka, táplálkozás és pihenés vi­­­szonyának a megfelelő kialakításá­val sikerült a csapatot viszonylag egyenletes formába lendíteni és ezt a színvonalat tartósan biztosítani. Az ázsiai futball fejlődése__________ Természetes, hogy ezek után a csapat eredményei is kedvezően ala­kultak. Az ázsiai játékok után újra megindult bajnokságban csapatom­nak sikerült veretlenül, mindössze két döntetlennel a bajnokságot meg­nyernie. És nemzetközi mérlegünk sem volt rossz, amit a következő eredmények mutatnak: ASBA—Je­men 2:0, ASBA—Burma 0:0, Singa­­pore-i válogatott—ASBA 4:1, Indo­nézia—ASBA 3:0, ASBA—Singapo­rei válogatott 5:1. Ezek az eredmé­nyek tehát azt mutatják, hogy a csa­pat mindig nemzeti válogatottak el­len játszva 50 százalékos teljesít­ményt ért el. Igen értékes volt a burmai válogatott elleni döntetlen, hiszen ez a csapat a Koreai NDK el­len döntetlent tudott kiharcolni. Munkám közben több alkalommal láttam a Koreai NDK, Kína, a Viet­nami DK, Burma, Indonézia, Pa­lesztina, Jordánia, Jemen és Singa­pore válogatott csapatát. Megítélé­sem szerint a koreai és a kínai válo­gatott egyenlő ellenfele lehet bár­mely vezető európai futballnemzet válogatottjának. E két csapaton kí­vül a burmai válogatott is jól al­kalmazta a taktikai variánsokat,­­de játékosaik egyéni képessége és testi adottsága valamivel alatta marad a kínainak és koreainak. Az indonéz válogatott képessége is körülbelül azonos a burmaiéval­ is Ázsia-szerte és így Kambodzsában igen kulturált körülményeket biztosítanak a labdarúgásnak, még európai szemmel is. Emellett a lab­darúgás népszerűsége ezen a föld­részen egyre inkább növekszik. És ha arra a munkabírásra, munka­iramra gondolunk, amely a koreai labdarúgást vagy a kínai asztaliteni­szezők edzésadagját, vagy a japán női röplabdázók edzésmunkáját jel­lemzi, akkor jó lesz nagyon gondosan figyelemmel kísérni az ázsiai sport fejlődését. Egy pillanatig sem hagy­hatjuk figyelmen kívül, hogy Ázsiá­nak, a világ legnépesebb földrészé­nek a vezető államai még csak most kezdenek felzárkózni és betörni — igaz, hogy fantasztikus szorgalom­mal és munkabírással — a nemzet­közi labdarúgás élvonalába. Szűcs Gyula Jellegzetes utcai kép a kambodzsai fővárosból. — Itt a tömés már nem segít, ki kell húz­ni azt a rossz fo­gat — mondja a „fogorvos”, akitől senki sem kéri a diplomát Phnom-Penh ut­cáin még gyakran láthatunk budd­hista szerzetese­ket. kat­ a bikkhuso- Kelléktáruk: tóga, szandál, napernyő és kol­dus-tarisznya 23

Next