Sportélet, 1968 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
11 játékvezetés nem_______ foglalkozás, hanem hivatás! Gondolatok a játékvezető felelősségéről és kötelességéről a játéksportokban Fejlődése közben két ritka szerencsés változáson ment át a kézilabdázás. Előbb a nagypályás, szabadtéri játékot bevitték a terembe, ahol szinte azonnal népszerűvé vált, majd a lekicsinyített teremjátékot újra kivitték a szabadba kispályás kézilabdának, ennek a megoldásnak is átsütő erejű sikere lett. Ezekután nem csoda, ha a kézilabda mai formájában kontinensünk egyik legnépszerűbb sportágává fejlődött. Ennek a nemzetközi találkozókban, tornákban is nagyon gazdag sportágnak természetesen sok jó játékvezetőre is szüksége van, s ezért legutóbb a Nemzetközi Kézilabda Szövetség technikai bizottsága játékvezető továbbképző-tanfolyamot rendezett Romániában. A tanfolyamot a svájci Emil Horle, a technikai bizottság elnöke vezette. Elnöki megnyitójában a svájci elnök tartalmas előadást tartott a játéksportok, s azokon belül a játékvezetés mai helyzetéről. Ez a helyzet a sportág nagy népszerűsége ellenére sem egyértelműen kedvező. A kézilabda is ugyanabban a cipőben jár, mint csaknem valamennyi többi sportág: a nagyobb társadalmi elismerés, a nagyobb érvényesülési, anyagi lehetőségek mellett a sportok eredeti meghatározásához hozzátartozó naivitás és önkéntesség, a sportnak sport kedvéért való önzetlen és tiszta örömöket adó űzése egyre inkább háttérbe szorul, kikopik belőle. Az az önként feltörő lelkesedés, az a becsületes, odaadó győzni, akarás, az a lovagias veszteni tudás, az a nagyképűségtől mentes, a jót, a szépet, a kellemest fenntartás nélkül élvezni tudó jókedv mintha a pénz szagának hatására itt-ott megáporodott volna. Aki valamennyien, akik az NSZK nemzetközi játékvezetői tanfolyamán részt veszünk, csak akkor teljesítjük feladatunkat, ha tevékenységünkkel őszinte odaadással szolgáljuk a játék minden igaz, szép és eszményi értékét. Vagy másképpen kifejezve: ha készek vagyunk rá, hogy minden alacsonyrendűséget, sportszerűtlent és becstelent, ami sajnos manapság a versenysport bárkájában a sport valódi értékeivel együtt hajózik, segítünk onnan kitisztogatni, ellenük a harcot folyamatosan és becsületesen megvívni — mondta Emil Horle elnök előadása bevezetőjében. A játékvezető nemcsak a szabályok végrehajtója, hanem a ráruházott hatalommal a kezében valójában mindennek, ami a pályán történik, irányítója, vezetője. A játékvezetés vezetést, irányítást, nevelést jelent. A játékvezetésben a pedagógus, a pszichológus, a bíró, a bajtárs, a sporttárs együttesen jelentkezik, együttesen jut kifejezésre. Gyakran a játékvezetőnek nemcsak a játékteret kell ellenőriznie, hanem a nézőteret is. A sokszor fanatizált, elfogult és a sportszerűség határait annyiszor túllépő nézőket a játékvezetőnek csak a tudás és a megalkuvás nélküli becsületesség erejével lehet megfékeznie. (Azzal sem mindig ...) Helyek tehát azok a feltételek, amelyek segítségével a játékvezető a ráháruló felelősségnek és kötelezettségeknek megfelelhet? A játékvezetőnek először is tökéletes tárgyilagosságot és megbízható ítélőképességet kell tanúsítania. Ezenkívül befolyásolhatatlannak, függetlennek, elfogulatlannak, megvesztegethetetlennek és előítéletektől mentesnek is kell lennie. Ezek mind jellembeli tulajdonságok, de vajon egy is elhagyható-e közülük úgy, hogy a játékvezető mégis érinthetetlen, tekintélyt sugárzó személyiség maradjon?! Ezekhez az általános emberi értékekhez természetesen a bíráskodáshoz hozzátartozó szellemi képességek és készségek is szükségesek. Nemcsak tökéletes, hanem ugyanakkor intelligens szabályismeretre van szüksége a játékvezetőnek. A szabályok alkalmazásával, fejlődésük, kialakulásuk élő történetével, a lefolyt szabályvitákkal, döntésekkel mind ismerősnnek kell lennie annak, aki igényt tart a jó játékvezetői minősítésre. Csak a teljes tájékozottság esetében tudja ugyanis a játékvezető a szabályok írott betűjét és igazi szellemét a játéktéren, gyakran csak felvillanásszerűen történő eseményekkel összhangba hozni. Meg kell itt említeni, hogy ezek megvalósításához megfelelő játékosmúlt is elengedhetetlen. Ez a gyakorlati élet úgyszólván minden vonalon jelentkező követelménye: a későbbi mesteri munkát csak az alapvető tanulóévek becsületes elvégzése, tapasztalatai teszik lehetővé. S hogy a megszerzett tudás be ne rozsdásodjék, időről időre ismétlésekkel, vitákkal, megbeszélésekkel kell az ismeretanyagot felfrissíteni. (Magyarul: a jó pap holtig tanul...) Különösen saját hibáink elemzésével tanulhatunk sokat. Régi szabály, hogy tudásunk fejlesztéséhez elengedhetetlen tudásunk valódi felismerése és mások ismereteinek a felhasználása. (Tehát a játékvezető se „nyugodjék bele”, hogy ő már mindent tud, mások viszont nem tudnak semmit...) A hatalomnak erkölcsi alapja csak akkor van, ha igazságosan gyakoroljuk. A játékvezetőnek is kötelessége, hogy a játékteret egyúttal az igazságosság terévé is avassa. Ennek két igen fontos feltétele van: 1. ne „mérlegeljen” a bíró, 2. ne törődjék az elfogult, fanatikus, de a szabályokban többnyire csak gyéren tájékozott közönség befolyásoló tetszés- vagy nemtetszés - nyilvánításával. A nyugodt lelkiismeret biztosítása kedvéért inkább vállalja a népszerűtlenséget. Ne akarjon „házi bíró” lenni; ez ugyanis csak tiszavirág-életű „tisztség” lehet. És ne akarjon „kesztyűs kézzel” bánni a szabályokkal és az azokat megsértő játékosokkal. Inkább bánjon velük kesztyűtlen, de — tiszta kézzel... A sajtótól pedig — az esetek túlnyomó többségében — akkor kap elismerést, ha egész egyszerűen — jól bíráskodik. Ahogy azonban sok játékos is rászorul egy kis „acélfürdőre”, egy kis keményítésre, a játékvezetésben is csak a kemény emberekből lesz igazán elismert játékvezető. Ezzel a kemény határozottsággal azonban éppen a játék játékszerűségét, az erők derűs és jókedvű összemérését kell — a késhegyig menő harccal szemben — biztosítani. Sohase feledjük el, hogy éppen azért kell a tisztátalanságot, az alattomosságot, durvaságot, a közönségességet a játékból a legnagyobb következetességgel és szigorral kirekesztenünk, ahogy a játék igazi lényegét, sport valóban sportszerű tartalmát minél tisztább ragyogásában kifeje zd