Sporthirlap, 1919. július-december (10. évfolyam, 27-68. szám)

1919-07-07 / 27. szám

A • / 1 I­n­teltedzés ágával Szerkesztőség: Budapest, IV., Sarkantyus-u. 3. Telefon: 75—25. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Sarkantyus-u. 3. Telefon: 908. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre ............ 50 kor. Fél évre ..................................................25. MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN KORÁN REGGEL. Ara 1 kor. 40 ffill. Kapható minden dohánytőzsdében. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban, IV., Sar­kantyus­ u. 3., valamint a hirdetőirodákban, Ausztria részére Mossa , Rudolfnál, Wien, I., Seierstatte 2. Németország részére August Scherinél, Berlin, Zimmerstrasse 37—41. Világbéke a sportban. Az angol sport üzent Európának... Olyan most a vén Európa sportja, mint a csorba mozaik. Legszebb, legcsillogóbb ék­köveit tördelte ki a háború. S hiába igyekszik Franciaország, hiába segít neki Amerika, vakolattal és gipszcsipkézettel nem lehet pó­tolni a hiányzó nemes köveket. Mit ér a párisi Pershing-olimpiász a magyar vívók, footballisták, birkózók és a német evezősök, úszók és atléták nélkül. Van-e értéke a vívó­bajnokságnak a magyar vívók távollétében ? Ki fogja meggyőződéssel ünnepelni a győztes mell- és hátúszókat, mikor Németországot kizárták a versenyekből? S várjon büszke lesz-e Anglia az evezős győzelmekre, mikor Ludwigshafen és Mainz négyeseit nem enge­dik a starthoz ? Kétélű fegyver a sportbojkott, nemcsak azt sebzi meg, akire sújtanak vele- Lám, Franciaország húzta ki elsőnek a hüvelyéből, s máris halálra sebezte vele­ a világraszólónak tervezett párisi kis olim­­piászt. Amerika letarolja az atlétika csenevész rétjét, a többi sportágban pedig alig akad majd nevezetesebb esemény. És ez érthető is. Még Svédország — északi barátunk — sem vesz részt a küzdelmekben nagyszerű atléta és birkózógárdájával, igen, még a semleges országok legtöbbje is távolmarad a gyűlölet és a harag párisi sportünnepségétől. Soha sem mondták ki, mint határozatot, nem öntötték formába, nem szorították szabálybéklyóba, nincs elnöksége, vezetősége, nincsenek alosztályai, de azért mégis él és a győzniakarás ellenállhatatlan erejével lüktet a szívekben a sport-internacionalé öntudata. A sportot nem lehet blokk­ozni, nem lehet a szárnyait lenyirbálni. Szenvedünk a sport­bojkott miatt, amit a volt központi hatalmak sportjára kimondták, de szenvednek miatta a bojkottálók is. S hiába fenekedik ellenünk még mindig Franciaország, hiába agyarkod­nak azok, akik a sportban is az engesztelhe­tetlenséget hirdetik, mint politikai dogmát, a lelkekben élő sport-internacionálé győzelme­sen fog megbirkózni velük. A sportban ugyanis nincsen meghátrálás, holmi tekintély előtti kalapemelgetés, a sport nem a nagyhangúak, az érdemekben meg­őszültek és nem a megszerzett tekintély El­­dorádója A sportban örökös a küzdelem s egyik vonzó sajátossága az, hogy a jobbak a vadász szenvedélyével űzik és hajszolják a legjobbakat. S a vadászterület, a pálya az egész világ. Stolehmainen Amerikában mér­kőzik a jenki futókkal. Akárki vívja ki magá­nak Ausztrália szkifbajnokságát, azonnal siet Londonba, hogy a Themsen küzdhessen Barryval a világbajnokságért. Mária Miltia­­des Henley vizében állt starthoz Blackstaffe ellen, Toldi, Halmay és Szathmáry Angliába utaztak a legjobbak nyomában, vi­szont az ausztráliai Baurepere Budapestre jött, mert akkor itt versenyezett egyetlen méltó ellenfele, a magyar Las­ Torres. Soha­sem voltak ennek a grandiózus sportpályának határai. És a legjobbak sohasem fognak határsorompókba belenyugodni. Az an­gol football nem fog győzelmes útjában a Rajnánál megállni, s nem tudjuk el­képzelni azt, hogy a svéd és a finn bir­kózók, meg a svéd atléták tiszteletben tartsák azt a bojkotthatárt, amely őket legforróbb küzdelmük színhelyétől Buda­pesttől elválasztja. Érzik ezt Angliában, de tudják azt is, hogy a volt központi hatalmak sportja nem segít­het ezen. A magyar és a német sportnak csak egy joga van: tűrni és el nem múló re­ménykedéssel várni a keserves helyzet végét. Csak kívülről jöhet segítség és csak Anglia mondhatja ki a megváltó szót. És Anglia máris üzent Európába ... Az angol sportélet kimagasló alakjai elő­terjesztést tettek Párisban egy sport­­szervezet létesítésére, a népek szövetsé­gével szoros összefüggésben. Az előter­­jesztést beható tanulmányozás után elfogadták egy megindítandó tárgya­ás alapjának. A sport­­béke létrehozását célzó javaslat minden­képpen komoly, mert az angolok kész pro­grammal álltak elő. A programnak egyik döntő fontosságú pontja az, amely kimondja, hogy a Sport népszövetség­ székhelye Genf, tehát a sportbékéért küzdő Svájc fővárosa legyen. Megnyugtatóan hat, hogy Jackson, a re­mek oxfordi futó, a svéd olimpiász 1500-as bajnokságának a győztese és Baker, Cam­bridge legkiválóbb atlétája állnak a mozgalom élén és ha ehhez még hozzá­vesszük azt, hogy az angol atlétika mondvacsinált ürügy alatt szinte tüntetően távolmaradt a Pershing­­olimpiásztól, akkor csakugyan jogos érdek­lődéssel várhatjuk a Sport-népszövetség megalakulásáról szóló újabb híradást. úgy érezzük, hogy hatalmas lépés történt a sportbéke felé. Semleges barátainké, Svéd­országé és Svájcé az érdem oroszlánrésze, mert bojkottal és blokáddal nem törődve, tüntető rokonszenvvel nyújtották felénk ba­ráti jobbjukat­­, kerülték el az antant-verse­nyeket, de boldogok és hálásak vagyunk azért is, hogy végre az angol sport is megtalálta a szívét. . . Ára­­­kor. 40 fillér. 27. szám._______ Budapest, 1999 július 7.___________________X. évfolyam. FOOTBALL Gyöngyélet Bécsben. A sportkörökben élénken tárgyalják az MTK és az FTC végnélküli bécsi vendégszereplését, amely oly monstre­ programmá dagadt, mintha az oszt­rák főváros közönségének az élelmezési mizériák megszűnése után az volna most már­­ a leghőbb­­ óhaja, hogy legalább is minden második napon egy magyar csapat vereségében gyönyörködjék. Különösen, a Bécsnek feltálalt MTK—FTC hege­móniás küzdelem volt szapora szóbeszéd tárgya, a mérkőzés megismétlésére irányuló szándéknak hírét pedig — amit mindaddig, míg a bécsi lapok pozitív tervként nem közöltek, még a két klub sportprogrammjába legjobban beavatottak sem mertek elhinni — valósággal ijedt megrökönyö­déssel vették tudomásul az edzett szenzációt kedvelők is. És az igazságnak megfelelően meg kell állapítanunk, hogy mindennek csak hízelgő­nek nem nevezhető meghatározásokkal illette a sportközvélemény túlnyomó részben két vezető egyesületünkben Bécsben viselt dolgait. Minden­nek, csak nem sportcélokat szolgáló és sportszerű intencióktól irányított vállalkozásnak minősíti csaknem mindenki a két csapat programmját, amelynél a tisztán és korlát­s mérséklet nélküli szórakozási jelleg megengedhetetlenül kirívó mó­don szökik előtérbe. Ha valaha történt a sport jelszavával visszaélő, a korrekt sportfelfogással össze nem egyeztethető szilaj élvhajhászássá sü­­lyedt. A két utazásé, úgy minden esetre az MTK-nak és FTC-nek ez a túrája kivívta magának e téren a rekordteremtés kétes dicsőségét. Ezekkel a kö­rülményekkel hozzák azután természetesen össze­függésbe a két csapatnak a mérkőzéseken elszen­vedett eredményeit is, amelyek sportszerű mérle­gelés esetén bizonyára csak arra indíthatnák a szereplőket, hogy a magyar footballsportnak a külföldön való képviselését minél sürgősebben abbanhagyják. Különösen éles elítélésre talál a két egyesületnek az a más szempontból nagyon is élelmesnek dicsérhető ötlete, amellyel az MTK— FTC mérkőzéseknek a külföldre is eljutott hírét kamatoztatják amatőr egyesületekhez­ nem méltó módon, azzal a nyilvánvaló számítással, hogy az így befolyó busás jövedelem fedezze a mestersé­gesen minél hosszabbra nyújtott tartózkodás költ­ségeit, amelyeket a bécsi egyesületek természe­tesen csak a szereplés igazi értékének arányában hajlandók viselni. És fokozott mértékben irányul ez a vád az FTC ellen, amelynek csapata az MTK-val történt legutóbbi találkozás alkalmával öt percnyi játék miatt rendezte az ismert országos botrá­nyt, most pedig úgyszólván napszámba hódol az akkor hamar megunt élvezetnek, finom disz­­tingváló képességnek adva ezzel tanújelét, hogy más az ő szemében — már az ő sajátos sport­felfogásához idomítva — a sport és más az üzlet. A kisebb tőkeszegényebb egyesületek pedig csak újabb bizonyítékokat látnak mindebben örökké hangoztatott panaszuk megerősítésére, hogy telje­sen meddő fáradozás részükről, ha jó játékosokat ■ ‘­nevelnek, mert vajjan ki tud a, csábitág.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék