Sporthirlap, 1922. július-december (13. évfolyam, 56-107. szám)

1922-08-28 / 72. szám

i­ o­n Hétfői kiadás­­ára 12 korona 72. szám. ^ Budapest, 1922 augusztus 28_______________XIII. évfolyam. Szerkesztőség: Budapest, IV., Dalmady Győző-u. 3. Telefon: 8­97 Kiadóhivatal : Budapest, IV., Dalmady Győző-u. 3. Telefon: 908. Egéy 1200 I Megjelenik hétfőn és csütörtökön reggel S^Z^nZ^ay^t. .----•s:­sms a ■^ssfisssissi asssvjt ^assaa amm Magyarország—­Középnémetország 5:3 (3:2) A lebecsült csatársor nyerte meg a mérkőzést. — A védelem bizonytalanul dolgozott. — Fehér ezúttal gyengén védett. — A csatársor legjobb embere Kirzer volt, aki egymaga három gólt­­ért. ~ Braun és Opata lőtték a többi gólt. — Kiss Gyula telefonjelentése a Sporthirlap számára. — Becsületbeli adósságot kellett leró­nunk a Középnémetországnak járó revánsmérkőzés lejátszásával. A derék német alszövetség annak idején, ami­kor az osztrák mérkőzésünk váratla­nul elmaradt, készséggel beugrott he­lyettesnek s ezt a szolgálatot kellett meghálálnia az MLSz-nek ezzel a szezon előtti válogatott mérkőzéssel. Az átruházott nyári szezon után, legnagyobb revü csatárjátékosaink (Orth, Pataky, Molnári nélkül bizony kockázatos vállalkozásnak látszott ez a mérkőzés. Csodálatos, de úgy van, hogy nagyon kevesen bíztak a fiatal csatárgenerációban. Félve emlegették, hogy a csupa fiatal legényből álló magyar csatársor, amelynek egyetlen „öreg” tagja Braun volt, aligha fogja tudni megállani a helyét a masszív középnémet védelemmel szemben. De nem így történt.. Nem a csatár­sorunk, hanem a kompletten felálló védelmünk játszott váratlanul különö­sen Fehér működött gyengén a ka­puban , ellenben a lebecsült csatár­sor szebbnél-szebb akciókkal állan­dóan az ellenfél kapuja előtt tartotta a játékot, s emellett nemcsak a me­zőnyben kápráztatta el a közönséget csillogó technikájával, hanem meg­felelően tudta akcióit gólokkal is ko­ronázni. A szövetségi kapitánynak lett tehát igaza, amikor bízott a fiatal csatári­­ivadékban, s ennek annál inkább örülünk, mert a fiatalság sikere egy­ben a legbiztosabb záloga a magyar válogatott csapat jövőjének is. A lip­csei siker azt bizonyította, hogy nem kell kétségbeesnünk mai legjobb csa­táraink visszavonulása esetén sem, az ő helyükbe is tudunk méltó utó­dokat állítani, akik ha technikai tu­dásban nem is, de lelkesedésben és győzni akarásban tudják pótolni nagy­nevű elődeiket. Íme még nincsen egy éve, hogy Schlosser Imre visszavonult, s máris diadalmasan, mérkőzésről-mérkőzésre javulva, nyomul a helyébe fiatal trónörököse Hitzer. Első szereplésén még gyengén szerepelt, elővette a lámpaláz, a nyári túrán már ő volt a csatársor lelke, de tehetsége csak most — a csupa fiatal csatársorban — bontakozott ki a maga teljessé­gében. Hisszük, hogy miként Schlos­ser utódját megtaláltuk benne, úgy­ előbb, vagy utóbb pótolni tudja többi elvesztett nagyját is a magyar fut­­ballsport. Ez a lipcsei mérkőzés leg­jobban eső tanulsága. A magyar futballsportnak újabb dicsőséget jelentő lipcsei győzelemről a következőket telefonálta Kiss Gyula, a Sporthírlap szerkesztője: A mérkőzés. A pompás lipcsei stadionban, ugyan­abban, amelyben három héttel előbb az ominózus német bajnoki döntő „tragédiája” lejátszódott, került eldön­tésre középnémetországgal vívandó mérkőzésünk. A stadion, amelynek az építkezése úgyszólván még be sem fejeződött, impozáns látványt nyúj­tott a maga 20000 nézőjével. Nem voltak annyian, mint a bajnoki dön­tőn — mondottak nekünk a németek,­­ de legalább rendet tudtak tartani a pályán. A stadionból pompás kilá­tás nyílik a hatalmas Völkerschlacht­­denkmalra, amely kitűnően egészíti ki azt a meglepő hatást, amit a stadion tesz a nézőre. A csapatok a következő összeállí­tásban léptek a pályára. Magyarország: Fehér—Fogl II, Fogl III—Kertész II, Szabó, Schweng —Paulusz, Braun, Opata, Hirzer, Weisz. Középnémetország: Dölling (Ein­tracht Leipzig)—Dreese (V. F. B. Leipzig), Hetze (Chemnitzer B. C.)— Wittig (Chemnitzer B. C.), Edy (V. F. B. Leipzig), Gärtner (Dresdener SC —Leip és Reiszmarnn (Guts Muts Dresden), Thomas (Dresdener SC), Paulsen (V. F. B. Leipzig), Claus (Viktória Leipzig). A német csapat már keresztülment a tűzpróbán, egyedül a fiatal balszélső, Claus volt újonc. _ A pályára lépő csapatokat különö­sen a magyar csapatot szűnni nem akaró ,hocha kiáltásokkal üdvözli a közönség. A játék, Filkanek (Bertn) sípjelére indul meg a játék s általános meglepetésre (a né­metek sem vártak sokat az „ismeret­len* magyar­ csatársortól) azonnal a németek térfelére terelődik. A magyar csatársor szebbnélszebb kombinációk­kal nyomul fel. Opata meglepő bizton­sággal irányítja a támadásokat s az ő kommandóját híven átveszi a két összekötő, Hirzer és Braun. A 12-ik percben érjük el az első eredményt, Braun kiszökik és védhetetlen gólt lő. Az ostrom ezután sem szűnik meg,de a németek jól védekeznek. Egy negyedóra telik el a magyar támadás a német védelem párharcá­val, míg végre a magyar belső csa­társor kombinációi mind közelebb és közelebb jutnak a német kapuhoz s a ma feltartózhatlanul kiszökő Hirzer a 27. és 33. percben újabb két szép gólt lő. 3 : 0-ra áll a játék a mi ja­vunkra, s eddig a németek, szinte megbűvölve, alig voltak veszélyesek a magyar kapura. A harmadik gól után végre észbekapnak, s felhasználva a magyar halfsor pillanatnyi lankadá­­sát, felnyomulnak. Különösen a drez­dai jobbszárny vezeti a támadásokat, ami a 42. percben a védelem hibájá­ból eredményre is vezet Beiszmann gólt lő. Ez lelket önt a német csa­patba és­­ a bíróba is, akinek a 45. percben nincs szíve megállítani a já­tékot s a 46. percben Leip újabb gólt lő. A félidő tehát 3:2 arányban zárul. A II. félidő elején úgy látszik, mintha a németek­­komolyan törekednének a kiegyenlítésre, lelkesedésük azonban csak pár percig tart, mert azután halfsorunk veszi át ismét, Kertész II- vel az élén, a kommandót s előreveti csatársorát. A 7. percben Opata a halfsor által előretolt labdával áttöri a német védelmet, s jól helyezett gólja eldönti a mécses sorsát. A németek ugyan elkeseredetten védekeznek, de már nem is gondolnak a kiegyenlí­tésre. A 28. percben mintaszerű táma­dást vezet balszárnyunk, a labda Hir­­zerhez kerül, aki bravúrosan átdol­gozza magát a védelmen, s harmadik egyben a nap legszebb gólját lövi. A németek egy perccel később kb. 35 méterről szabadrúgáshoz jutnak, amely­ből Edy hatalmas lövéssel megszerzi csapatának harmadik gólját Fehért meglepte a hatalmas lövés, s bár messziről jött, nem tudta azt védeni. Ez után a tempó mind a két fél ré­széről lanyhul, s inkább az eredmény megtartására törekszenek, ami si­kerül is. A magyar csapatnak a legjobb része kétségtelenül a csatársor volt. Még a németek is elismerik, hogy ilyen len­dületesen, precíz összjátékkal már ré­gen látták a magyar csatársort játszani. A csatársornak is a belső trió volt a legjobb része, ebben is Hirzer, áld mindinkább mer önálló akciókra vál­lalkozni, s ami fő, ezek sikerülnek is neki. Áttörőképessége mellett techni­kája is szemlátomást fejlődik. Braun belül is annak a nagy klasszisnak bizonyult, mint aki a szélen volt. Opata kiválasztása a centerbe szeren­csés ötletnek bizonyult. Jól áll a lábán, s tudja, hogy milyen labdákra van szüksége a szélsőknek. A két szélső, Paulusz és Weisz megértő támogatója volt a belső csatároknak. A halfsorból fejjel magaslott ki Kertész II. játéka, aki úgy látszik el­érkezett karrierjének delelőjére, a legjobb formában van. Szabó és Sehweng fáradhatatlanok voltak. A védelemben a két Fogl ismét gyakori tanú jelét adta nagy tudásának, meg­bámulták erőtől teljes rúgásaikat de a szerelésben ma néha bizonytalanok voltak. Fehérnek mintha ártott volna a pihenő, meglepő gyengén védett. A német csapatban óriási munkát végzett az öreg Edy a halfsorban, egyaránt ott volt a támadásban, mint a védelemben. Partnerei nem értek fel az ő klasszisához. A csatársorban a két összekötő vált ki kivételes tech­nikájával. Bajnoki mérkőzések. Második eseti­g. „33" FC-VII. ker. SC 2:1 (0 :0) — Lóversenytéri pálya. — 4000 néző. — Bíró: Vágó Zoltán. A „33“-asok végig fölényben játszottak, de csatá­raik puhasága, s az akcióikat kisérő nagy adag balszerencse miatt csak a KERTÉSZ laDOR IV.| Kristóför FUTBALL LJ&WM TENNIS !

Next