Sporthirlap, 1922. július-december (13. évfolyam, 56-107. szám)

1922-12-07 / 101. szám

fpr. 3 . k./ í£ , v * l /[j~~***l 192? DEC. fi " I " ' * c Csütörtöki kiadás. —Ára 20 korona. A flot^szám.______________________Budapest^1822 decembber 7. XIII. évfelyam. \V ' Szerkesztőség és kiadóhiivatal: _?csielena* hétfőn és estttartva reggel ' mraMulk tawet^ Budapest, Dalmady Győző­ hivatalban IV., Dalmady Győző­o ^ f / * rvrv évre 100 lei.Neawterszáffban V* évre 5000 nárka, Amerikában i/. évre 1 dollár. UtCa 3. SZátll, Valamink QZ OSSZeS Utca 3. SZ. — t­elefon 9—OS EGYES SZÁM­ÁRA: Ausztriában 1000 osztrák korona, Csehszlovákiában 2 cseh korona, _,_­ _________________________________Jugoszláviában 3 dinár, Romániában 4 lei, Németországon 20 márka, Amerikában 5 cent. 001- eS KUlIOlus nirueiO­urou&KOBl­ 1 testedzés rprodeQ ágával 1^ _ _____foglalódó újság _ 1 ^ ­ az osztrák fotb­allsport krízise. Az osztrák L osztályú egyesületek többsége kiválik a szövetségből. A katona- és munkásszövetség harca a politikamentes védőszövet­­séggel az osztrák labdarúgószövetség kebelén belül. — Az ÖFV el­nöke, Abeles lemondott. — Meisl békéltető akciója meghiúsult. — Abeles lemondását a munkásegyletekből alakult többség elfogadta. — Az olaszországi válsághoz hasonló fenyeget Ausztriában is. Alig múlt el egy hete, hogy a táviró­­ szétvitte a nagy világba az osztrák­­ színek viselőinek a magyar csapat fe­­j­lett aratott győzelmének a hírét, amely­ j­óvel a csapat nagy mértékben ■öregbí­tette az osztrák szövetség nemzetközi sikereit. Az osztrákok ki sem élvezhet­ték a dicsőséget, mert váratlanul olyan sötét felhők tornyosultak az osztrák futballsport ege fölé, amelyek ebben a pillanatban talán még csak személyi válságokat idéztek elő, de amelyek következményeikben később olyan mélyreható ellentéteket szülhetnek, amelyeknek áldozatául esketik nemcsal; az egyik, vagy másik osztrák vezető­ember, nemcsak maga a szövetség, ha­nem a gyönyörűen fellendült osztrák futballsport maga is. Az osztrák szövetségnek a válsága ebben a stádiumában különösen érde­kel bennünket, hiszen nekünk sem mindegy, hogy a velünk legszorosabb kapcsolatban élő osztrák szövetségben kik és milyen irányzatira­ veszik át a vezetést, s ami a legfontosabb kérdés: tényleg be tud-e férkőzni az osztrák labda­rúgó szövetségbe az onnan mindig szám­kivetve maradt politika. Mert erről van szó. Az átkozott politika, amelyet a for­radalmi időkig sikerült távoltartani magától az osztrák futballsportnak, a közvetlen szülőoka az előidézett za­varoknak. .­­ . . [ Az osztrák szociáldemokraták tud­valévően politikai hatalmuk alá­támasztására megalakították a for­radalmak idején a munkás- és ka­tona-szövetséget (VAS), amelynek exponensei hatáskörüket, mint a kultúra többi ágára, úgy a sportra is kiterjesztették. Különösen elhatalmasodtak a munkás- és katona­egyletek a futballsportban, s ma már , a német-osztrák futballszövetségben többségben vannak. A VAS-hoz tartozó egyesületek már régebben napokig tartó vitákat ren­deztek, hogy a szövetség alapszabá­lyait kedvük szerint megváltoztassák, s abba is politikumot vigyenek be, miután szerintük politikai véleményü­ket nyugodtan megmondhatják a mun­kásegyesületek a sportban is. A VAS politikai állásfoglalásának ellensúlyozására a polgári egyesü­letek védőszövetségbe (Schutzver­­band) tömörültek, s ellenállottak a VAS törekvéseinek, s azóta napirenden voltak a kisebb surlódások a kétféle felfogás képviselői között. A katasztrófát is következmé­nyekkel fenyegető nagyobb összeütkö­zés ilyen körülmények között nem volt elkerülhető és igazán csodálatos, hogy csak most, a válogatott meccs körüli héten következtek be. A védőszövetség a meccset megelő­zően ugyanis egy határozatképtelen ülést tartott, amelyen az egyik részt­vevő annak a nézetének adott kifejezést, tekintettel kellene lenni a genfi politikai tárgyalások által előidézett lelki izgal­makra, amelyeken a szociáldemokraták az utóbbi időben keresztülmentek és így helyénvalónak találná, ha a VAS-sal szemben lehetőleg engedékenyek lennének. Ezt a védőszövetségben elhangzott beszédet egy a VAS-hoz közelálló egyén — nyilván rosszhiszeműség­gel — ferde beállításban adta to­vább a VAS-nak, azt mondván, hogy a védőszövetség ülésének szónoka azt hangoztatta, hogy­­­Seipel kancellár külföldi missziójának sikere a VMS uralmának is a végét fogja jelenteni.­ A téves beállítás nyo­mán kész volt a sértődés, majd megin­dult a veszekedések végtelen árja. A VAS szemrehányásokat tett a szövetségnek, hogy antiszocialista el­vektől vezetteti magát. Rendkívül­i közgyűlésre került a sor, amelyen a többség (a VAS képviselői) azonosí­totta magát a vád terjesztőjével és nem fogadta el az ellenpárt becsü­letszóra tett kijelentését, hogy a kérdéses felszólalás ebben a formá­ban nem történt meg. A Schutzverband emberei a nyilvá­nosság előtt történt meghazudtolásra máskép nem tudtak válaszolni (kisebb­­ségben lévén), mint hogy elhagyták az üléstermet. Az események csak még jobban ösz­­szegabalyították a helyzetet. Abeles dr., a szövetség elnöke, akinél korrek­tebb, önzetlenebb és lelkesebb vezetője az osztrák futballsportnak még nem volt, még egy utolsó kísérletet tett, hogy az ellentéteket kiegyenlítse. Mindenféle rábeszélési kísérlet azon­ban hiábavaló volt. A sikertelenség azután Abelest arra lódította, hogy lemondását bejelent­se úgy a német-osztrák, mint pedig az osztrák szövetségben viselt el­nöki tisztségéről. Lemondását azzal indokolja, hogy az eseményekből úgy látja, hogy már nem élvezi a többség bizalmát, aminek foly­tán helyzete tarthatatlanná vált. Az ellentétek oly nagyok, hogy ha rövid időre áthidalhatók is lennének, az új kirobbanás nem váratna magára so­­káig. A német—osztrák szövetség azután it kivonult védőszövetség képviselői nél­kül hétfőn ülést tartott, amelyen Meisl Hugó szövetségi kapitány is részt vett. Az elnöki tisztet Deutsch alelnök töl­tötte be, akinek indítványára az ülés Abeles lemondását elfogadta. Ilyképen semmi szerepe sem volt R­eislnek, aki a békeközvetítő szerepére akart vállalkozni és egy, az ellentéte­ket áthidaló indítványt akart benyúj­tani. A helyzet tehát most sajnos az, hogy az osztrák futballszövetség, s ezzel az I. osztály is két részre szakadt. A meggondolatlanul perfektuált sza­kítás következményei egyelőre kiszá­míthatatlanok , de mindenesetre ká­rosan fogják az osztrák futballsportot befolyásolni. Az I. osztályú egyesületek nagy többsége — amelyet leszavaztak — ilyen körülmények között előrelát­hatóan kiválik majd a szövetségből, annál is inkább, mert a nemzetközi érintkezést a VAS többség elhatározott terve szerint amúgy is lehetetlenné tenné majd részükre. Hogy azután mi lesz, még egyelőre sejteni sem lehet. Az azonban bizonyos, hogy a tíz legjobb I. osztályú egyesület különválása nemzetközi szempontból is teljesen új helyzetet fog teremteni. A régi szövetség, amelyben benn­marad a VAS-többség, aligha fogja élvezni azt az előnyt, amelyet leg­utóbb az olasz válságnál a régi olasz szövetség élvezett. Itt tisztán sportpolitikai ellentétről volt szó, s itt a külföldi társszövetségek kötelességüknek tartották a közgyűlés határozatának ellenszegülő kisebbség­gel szemben megvédeni a régi szövet­séget, nem játszottak az olasz disszi­­densekkel. Az osztrák helyzet azonban más. Itt egy politikai csoport akarja a maga hatalmának eszközei közé sorakoztatni­­ a sportot, s az azt irányítani hivatott­­ futballszövetséget is. Ez már nem sport­­politikai, hanem politikai kérdés, s bi­zonyos, hogy ezt mérlegelve, nemcsak a magyar, hanem a német, svájci, s az összes északi, nyugati és déli futballszövetségek a disszi­­denseket fogják támogatni a poli­tika útjára tévedt szövetséggel szemben. Külpolitikai téren tehát meg fog­ bukni a VAS, de meg fog bukni oda-­ haza is. Bizonyos, hogy a tíz régi nagymúltú egyesület: Rapid, Amateure, WAC, WAF, WSC stb. mögött marad a nagy­közönség és ezzel a legtöbbet jelentő ütőkártya­­­­az anyagi bevétel. A WAS pedig, amely az L osztály­ból csak a Floridsdorfot és az Admirát számíthatja hívei közé, az első osztály régi neves egyesületei nélkül nem tud majd boldogulni és csakhamar be fogja látni, hogy pirrhusi győzelmet aratott, amely őt s vele együtt a sportba jog­talanul benyomult politikát fogja meg­ölni. Megszűntek a belső villongások a KTE-ben. A harmadosztály tavaszi győztese, a KTE, az idei erősebb kon­kurenciában is a siker minden remé­nyével indult a küzdelembe. Szépen is szerepelt mindaddig, míg az egyesület­ben lappangó ellentétek ki nem robban­tak. A viszálykodás következtében azután egyre gyengébb eredményeket ért el a csapat is. A rossz eredmények végül erélyesebb lépések megtételére kényszerítették az egyesület jövőjét féltő józanabb elemeket és sikerült is elérniük, hogy a pusztán szerepelni vágyó vezetőségi tagok végérvényesen visszavonuljanak. Ezáltal a csapat szelleme is helyreállt és vasárnap már a BEVV felett aratott nagyarányú győ­zelmével bizonyította be, hogy régi képességeinek ismét birtokában van. Négy gólt lőtt az UTSE vasárnap a BAK kapujába. Sokáig fogják emlegetni az UTSE hívei a BAK—UTSE bajnoki mérkőzést. A győzelmet tudvalevőleg a BAK szerezte meg 2:0 arányban, ell­enére annak,hogy az UTSE nem keve­sebbszer, mint négyszer jutatta a lab­dát a BAK hálójába. A bíró azonban a négy gól közül egyet sem ítélt meg, amivel azután annyira magára hara­gította az UTSE-hívőket, hogy egyszer a nagy lárma miatt félbe is kellett szakítani a mérkőzést. Az indulatok viharzása közben több kölcsönös be­­­­csületsértés történt, amelyeknek a bíró­­­­ság előtt lesz folytatása Weiner felgyógyult. Weiner, a MAC halfsorának Kocsis mellett legnagyobb erőssége, a BTC elleni mérkőzésen a térdén erősen megsérült s azóta nem is játszott. Weiner most betegségéből fel­­­­gyógyult és vasárnapon már ismét ját­szik a BTC elleni Corinthian-díjmérkő­­­­zésen. Játékosjubileum: Zsigmondy József, az MTK első csapatának játékosa, va­sárnap ünnepelte első játékának tizedik­­ évfordulóját. Az egyesület futballszak­­i osztálya ebből az alkalomból művészi plakettel lepte meg. Itt említjük meg, hogy az MTE csapatának intézését '­ 'Kenderes László vette át.

Next