Sporthirlap, 1922. július-december (13. évfolyam, 56-107. szám)
1922-12-07 / 101. szám
fpr. 3 . k./ í£ , v * l /[j~~***l 192? DEC. fi " I " ' * c Csütörtöki kiadás. —Ára 20 korona. A flot^szám.______________________Budapest^1822 decembber 7. XIII. évfelyam. \V ' Szerkesztőség és kiadóhiivatal: _?csielena* hétfőn és estttartva reggel ' mraMulk tawet^ Budapest, Dalmady Győző hivatalban IV., Dalmady Győzőo ^ f / * rvrv évre 100 lei.Neawterszáffban V* évre 5000 nárka, Amerikában i/. évre 1 dollár. UtCa 3. SZátll, Valamink QZ OSSZeS Utca 3. SZ. — telefon 9—OS EGYES SZÁMÁRA: Ausztriában 1000 osztrák korona, Csehszlovákiában 2 cseh korona, _,_ _________________________________Jugoszláviában 3 dinár, Romániában 4 lei, Németországon 20 márka, Amerikában 5 cent. 001- eS KUlIOlus nirueiOurou&KOBl 1 testedzés rprodeQ ágával 1^ _ _____foglalódó újság _ 1 ^ az osztrák fotballsport krízise. Az osztrák L osztályú egyesületek többsége kiválik a szövetségből. A katona- és munkásszövetség harca a politikamentes védőszövetséggel az osztrák labdarúgószövetség kebelén belül. — Az ÖFV elnöke, Abeles lemondott. — Meisl békéltető akciója meghiúsult. — Abeles lemondását a munkásegyletekből alakult többség elfogadta. — Az olaszországi válsághoz hasonló fenyeget Ausztriában is. Alig múlt el egy hete, hogy a táviró szétvitte a nagy világba az osztrák színek viselőinek a magyar csapat fejlett aratott győzelmének a hírét, amely jóvel a csapat nagy mértékben ■öregbítette az osztrák szövetség nemzetközi sikereit. Az osztrákok ki sem élvezhették a dicsőséget, mert váratlanul olyan sötét felhők tornyosultak az osztrák futballsport ege fölé, amelyek ebben a pillanatban talán még csak személyi válságokat idéztek elő, de amelyek következményeikben később olyan mélyreható ellentéteket szülhetnek, amelyeknek áldozatául esketik nemcsal; az egyik, vagy másik osztrák vezetőember, nemcsak maga a szövetség, hanem a gyönyörűen fellendült osztrák futballsport maga is. Az osztrák szövetségnek a válsága ebben a stádiumában különösen érdekel bennünket, hiszen nekünk sem mindegy, hogy a velünk legszorosabb kapcsolatban élő osztrák szövetségben kik és milyen irányzatira veszik át a vezetést, s ami a legfontosabb kérdés: tényleg be tud-e férkőzni az osztrák labdarúgó szövetségbe az onnan mindig számkivetve maradt politika. Mert erről van szó. Az átkozott politika, amelyet a forradalmi időkig sikerült távoltartani magától az osztrák futballsportnak, a közvetlen szülőoka az előidézett zavaroknak. . . . [ Az osztrák szociáldemokraták tudvalévően politikai hatalmuk alátámasztására megalakították a forradalmak idején a munkás- és katona-szövetséget (VAS), amelynek exponensei hatáskörüket, mint a kultúra többi ágára, úgy a sportra is kiterjesztették. Különösen elhatalmasodtak a munkás- és katonaegyletek a futballsportban, s ma már , a német-osztrák futballszövetségben többségben vannak. A VAS-hoz tartozó egyesületek már régebben napokig tartó vitákat rendeztek, hogy a szövetség alapszabályait kedvük szerint megváltoztassák, s abba is politikumot vigyenek be, miután szerintük politikai véleményüket nyugodtan megmondhatják a munkásegyesületek a sportban is. A VAS politikai állásfoglalásának ellensúlyozására a polgári egyesületek védőszövetségbe (Schutzverband) tömörültek, s ellenállottak a VAS törekvéseinek, s azóta napirenden voltak a kisebb surlódások a kétféle felfogás képviselői között. A katasztrófát is következményekkel fenyegető nagyobb összeütközés ilyen körülmények között nem volt elkerülhető és igazán csodálatos, hogy csak most, a válogatott meccs körüli héten következtek be. A védőszövetség a meccset megelőzően ugyanis egy határozatképtelen ülést tartott, amelyen az egyik résztvevő annak a nézetének adott kifejezést, tekintettel kellene lenni a genfi politikai tárgyalások által előidézett lelki izgalmakra, amelyeken a szociáldemokraták az utóbbi időben keresztülmentek és így helyénvalónak találná, ha a VAS-sal szemben lehetőleg engedékenyek lennének. Ezt a védőszövetségben elhangzott beszédet egy a VAS-hoz közelálló egyén — nyilván rosszhiszeműséggel — ferde beállításban adta tovább a VAS-nak, azt mondván, hogy a védőszövetség ülésének szónoka azt hangoztatta, hogySeipel kancellár külföldi missziójának sikere a VMS uralmának is a végét fogja jelenteni. A téves beállítás nyomán kész volt a sértődés, majd megindult a veszekedések végtelen árja. A VAS szemrehányásokat tett a szövetségnek, hogy antiszocialista elvektől vezetteti magát. Rendkívüli közgyűlésre került a sor, amelyen a többség (a VAS képviselői) azonosította magát a vád terjesztőjével és nem fogadta el az ellenpárt becsületszóra tett kijelentését, hogy a kérdéses felszólalás ebben a formában nem történt meg. A Schutzverband emberei a nyilvánosság előtt történt meghazudtolásra máskép nem tudtak válaszolni (kisebbségben lévén), mint hogy elhagyták az üléstermet. Az események csak még jobban öszszegabalyították a helyzetet. Abeles dr., a szövetség elnöke, akinél korrektebb, önzetlenebb és lelkesebb vezetője az osztrák futballsportnak még nem volt, még egy utolsó kísérletet tett, hogy az ellentéteket kiegyenlítse. Mindenféle rábeszélési kísérlet azonban hiábavaló volt. A sikertelenség azután Abelest arra lódította, hogy lemondását bejelentse úgy a német-osztrák, mint pedig az osztrák szövetségben viselt elnöki tisztségéről. Lemondását azzal indokolja, hogy az eseményekből úgy látja, hogy már nem élvezi a többség bizalmát, aminek folytán helyzete tarthatatlanná vált. Az ellentétek oly nagyok, hogy ha rövid időre áthidalhatók is lennének, az új kirobbanás nem váratna magára sokáig. A német—osztrák szövetség azután it kivonult védőszövetség képviselői nélkül hétfőn ülést tartott, amelyen Meisl Hugó szövetségi kapitány is részt vett. Az elnöki tisztet Deutsch alelnök töltötte be, akinek indítványára az ülés Abeles lemondását elfogadta. Ilyképen semmi szerepe sem volt Reislnek, aki a békeközvetítő szerepére akart vállalkozni és egy, az ellentéteket áthidaló indítványt akart benyújtani. A helyzet tehát most sajnos az, hogy az osztrák futballszövetség, s ezzel az I. osztály is két részre szakadt. A meggondolatlanul perfektuált szakítás következményei egyelőre kiszámíthatatlanok , de mindenesetre károsan fogják az osztrák futballsportot befolyásolni. Az I. osztályú egyesületek nagy többsége — amelyet leszavaztak — ilyen körülmények között előreláthatóan kiválik majd a szövetségből, annál is inkább, mert a nemzetközi érintkezést a VAS többség elhatározott terve szerint amúgy is lehetetlenné tenné majd részükre. Hogy azután mi lesz, még egyelőre sejteni sem lehet. Az azonban bizonyos, hogy a tíz legjobb I. osztályú egyesület különválása nemzetközi szempontból is teljesen új helyzetet fog teremteni. A régi szövetség, amelyben bennmarad a VAS-többség, aligha fogja élvezni azt az előnyt, amelyet legutóbb az olasz válságnál a régi olasz szövetség élvezett. Itt tisztán sportpolitikai ellentétről volt szó, s itt a külföldi társszövetségek kötelességüknek tartották a közgyűlés határozatának ellenszegülő kisebbséggel szemben megvédeni a régi szövetséget, nem játszottak az olasz disszidensekkel. Az osztrák helyzet azonban más. Itt egy politikai csoport akarja a maga hatalmának eszközei közé sorakoztatni a sportot, s az azt irányítani hivatott futballszövetséget is. Ez már nem sportpolitikai, hanem politikai kérdés, s bizonyos, hogy ezt mérlegelve, nemcsak a magyar, hanem a német, svájci, s az összes északi, nyugati és déli futballszövetségek a disszidenseket fogják támogatni a politika útjára tévedt szövetséggel szemben. Külpolitikai téren tehát meg fog bukni a VAS, de meg fog bukni oda- haza is. Bizonyos, hogy a tíz régi nagymúltú egyesület: Rapid, Amateure, WAC, WAF, WSC stb. mögött marad a nagyközönség és ezzel a legtöbbet jelentő ütőkártyaaz anyagi bevétel. A WAS pedig, amely az L osztályból csak a Floridsdorfot és az Admirát számíthatja hívei közé, az első osztály régi neves egyesületei nélkül nem tud majd boldogulni és csakhamar be fogja látni, hogy pirrhusi győzelmet aratott, amely őt s vele együtt a sportba jogtalanul benyomult politikát fogja megölni. Megszűntek a belső villongások a KTE-ben. A harmadosztály tavaszi győztese, a KTE, az idei erősebb konkurenciában is a siker minden reményével indult a küzdelembe. Szépen is szerepelt mindaddig, míg az egyesületben lappangó ellentétek ki nem robbantak. A viszálykodás következtében azután egyre gyengébb eredményeket ért el a csapat is. A rossz eredmények végül erélyesebb lépések megtételére kényszerítették az egyesület jövőjét féltő józanabb elemeket és sikerült is elérniük, hogy a pusztán szerepelni vágyó vezetőségi tagok végérvényesen visszavonuljanak. Ezáltal a csapat szelleme is helyreállt és vasárnap már a BEVV felett aratott nagyarányú győzelmével bizonyította be, hogy régi képességeinek ismét birtokában van. Négy gólt lőtt az UTSE vasárnap a BAK kapujába. Sokáig fogják emlegetni az UTSE hívei a BAK—UTSE bajnoki mérkőzést. A győzelmet tudvalevőleg a BAK szerezte meg 2:0 arányban, ellenére annak,hogy az UTSE nem kevesebbszer, mint négyszer jutatta a labdát a BAK hálójába. A bíró azonban a négy gól közül egyet sem ítélt meg, amivel azután annyira magára haragította az UTSE-hívőket, hogy egyszer a nagy lárma miatt félbe is kellett szakítani a mérkőzést. Az indulatok viharzása közben több kölcsönös becsületsértés történt, amelyeknek a bíróság előtt lesz folytatása Weiner felgyógyult. Weiner, a MAC halfsorának Kocsis mellett legnagyobb erőssége, a BTC elleni mérkőzésen a térdén erősen megsérült s azóta nem is játszott. Weiner most betegségéből felgyógyult és vasárnapon már ismét játszik a BTC elleni Corinthian-díjmérkőzésen. Játékosjubileum: Zsigmondy József, az MTK első csapatának játékosa, vasárnap ünnepelte első játékának tizedik évfordulóját. Az egyesület futballszaki osztálya ebből az alkalomból művészi plakettel lepte meg. Itt említjük meg, hogy az MTE csapatának intézését ' 'Kenderes László vette át.