Sporthirlap, 1929. január (20. évfolyam, 1-13. szám)

1929-01-12 / 5. szám

SPORTHÍRLAP SZOMBA­T, 1928 JANUÁR 12. *xmuamnn.*Bsssz ac.5 i Wuesa Kohut lerohant, Fekete Pálnak eltépték a kabátját és Ungár Margit dr., az első magyar női ügyvéd bevonult a sporttörténelembe Kártérítési pert indítottak az UTE r.-t. ellen, mert az őszi Újpest—Ferencváros mérkőzésen állítólag a pálya befogadó­­képességét meghaladó jegyet adtak ki Felelősséggel tartozik-e a mérkőzést rendező egyesület a néző­közönségnek a pályán történő anyagi károsodásáért? Élénken emlékezhet még mindenki az őszi szezont megnyitó Újpest— Ferencváros mérkőzésre, amely nem­csak a pályán végződött eldöntetlenül, de a történtek szerint még egy érde­kes jogi problémát is vetett fel, amely egyelőre szintén eldöntetlenül fekszik — még­pedig akta formájá­ban az újpesti járásbíróságon. A mérkőzés képe után a sporttudósítók nem élhettek azzal a kétségkívül egé­szen hálás megállapítással, hogy a „nagy mérkőzés külsőségeiben is impozáns volt”, mivel a mérkőzés külsőségei inkább hasonlítottak egy Tex Richárd rendezte nagyarányú boxviadalhoz, mint a magyar futball­­bajnokság derbijellegű megindulásá­hoz. Amíg a csapatok a pályán vívták gigászi harcukat, a nézőtéren vad vi­ták, rekedt ordítozások, padrecsegé­­sek és helyenként tettleges inzultusok jelezték, hogy valami nincsen rend­ben. És hogy tényleg valami nem volt rendben, az kiderült a Ferenc­város egyik támadásánál, amikor a Kohut lefutását izgatottan szemlélő nézősereget lerohamozta a közönség­nek az a része, amely helyhez nem jutva, különböző alkalmi tákolmányok segítségével igyekezett úgy ahogy kapcsolatot tartani a pályán történő eseményekkel. A Kohut-lerohanás fel­borította a teljesen labilis alapon nyugvó „rendet”. Az állóhely meg­mozdult, a fejek izgatottan meredtek Kohut hallábára, amikor a háttérben szorongó „rebellisek” utat hasítottak maguknak a tömegben. Látni akarták ők is, hogy mi lesz a Kohut-leroha­­násból. A váratlan megmozdulás azután elsöpörte az állóhelyes közön­ség egy részét. A testek tehetetlenül imbolyogtak jobbra-balra, a megszo­rult nézők elkeseredett dulakodással igyekeztek helyüket biztosítani s az általános izgalom átragadt azután a nézőtér minden részébe. Botok és er­nyők emelkedtek, öklök csaptak le itt is, ott is, az emberek egymásba ka­paszkodtak, itt egy felöltőt, ott egy felsőkabátot szedtek széjjel, a botok is ernyők tucatjával hevertek össze­törve, a kalapok gazdát cseréltek, minden és mindenki mozgott, végül is a határvonalakra húzódtak, de még így is annyira szorult velt a helyzet, hogy csak a mérkőzés végét jelző síp­szó vetett véget a közönség szempont­jából kétségbeejtő helyzetnek. Ezeknek a közelharcoknak meg­voltak a kisebb-nagyobb kárai, amely­nek megtérítéséért azután hiába for­­dultak az Újpest vezetőségéhez. Kö­rülbelül 150 főre tehető azoknak a száma, akik perre akarják vinni a kö­vetelésüket s akiknek egyike Fekete Pál, a Kőolajfinomító Rt. cégvezetője keresetet is in­dított az újpesti járásbíróságon az UTE Rt. mint pályatulajdo­nos ellen. A keresetnek igen érdekes következ­ménye lehet az, hogy amennyiben Fekete Pál megnyeri a kártérítési pert, az összes károsultak perre vi­szik kárigényüket s ez az­­Újpestnek, illetve az UTE r.-t.nak a kasszáját ugyancsak megterhelheti. „ Kedden került sor a perfelvételre, amelynek különös érdekességet­ adott az is, hogy Fekete Pál cégvezetőt Ungár Margit dr., az első magyart női ügyvéd képviselte, aki tehát ezzel az igen érdekes és nagy horderejű­­sportperrel a sporttörténelembe is be­vonult. Ungár Margit dr. — akinek sze­mélyével egyik érdekes bűnügy kap­csán a napisajtó sokat foglalkozik — bizonyítani kívánja azt, hogy a turbulens jeleneteket a Stadion rendezősége idézte elő azzal, hogy a pálya befogadóképessé­gét jóval meghaladó jegymeny­­nyiséget adott ki. Szappan­yos Géza dr..járásbíró el­rendelte az MLSz. meghallgatását az UTE Stadion befogadóképességére vonatkozólag, az Újpestnek pedig igazolni kell, hogy milyen mennyi­ségű jegyet adott ki a mérkőzésre. Ezzel a per első fázisa le is zárult. Felkerestem Ungár Margit dr.-t Nádor­ utca 23. szám alatti lakásán, részben azért, hogy jogi érveket hall­jak tőle a per lényegére vonatkozó­lag, részben pedig az érdekelt, meny­nyire ismerős a labdarúgósporttal az, aki ennek az érdekes sportpernek szereplésével aktív részese lett. A férfipályán mozgó nő figuráját valahogy úgy képzeli el az ember, ahogy azt — az utóbbi időben igen gyakran — a színpadról deklamáltat­­ják a szellemes és kevésbé szellemes színpadi szerzők. Szóval végy egy adag szikárságot, keverj hozzá egy háromdioptriás evikkert, lásd el va­lódi disznóbőr aktatáskával, az egé­szet rakd bele egy jóval térden aluli szoknyába, rakj elé hangkellemesítőt és egy modern gyártmányú beszéd­gyorsítót — és megkapod őnagyságát, az ügyvédet. Kellemesen csalódni nagy gyönyörűség. Ungár Margit doktorról elsősorban is azt állapítom meg, hogy igen érdekes asszony, má­sodszor azt, hogy igen szellemes asz­­szony és — last but not least — nem érdemtelenül bízta rá Fekete Pál úr ennek a sportpernek a vitelét, mivel Ungár Margit doktor ezen kitűnő tu­lajdonságai mellett — fanatikus fut­­balldrukker is. —­ Meg tudom érteni azokat az embereket, akiket magával ragadott Kohut lerohanása, — mondja — hi­szen ha én ott lettem volna azon a mérkőzésen, egészen biztos, hogy a testi épségem árán is látni akartam volna a mérkőzés minden mozzana­tát — A fivérem, Ungár Ferenc dok­tor debreceni irodájában bojtáros­­kodtam — folytatja Ungár Margit dr. — s a­ jog mellett bizony a sport szeretetét is megtanultam, mert ő olyan Bocskay-drukker, hogy hozzá hasonló kevés van Debrecenben. Mi­kor a Hungáriát két vállra fektette a Bocskay, a fivérem azonnal felhívott telefonon s én előbb tudtam a Bocs­kay győzelméről, mint a sajtó. Az obu­gát cigaretta is előkerül, még pedig E.cambus s így megtudom, hogy foglalkozása mellett és a sport mellett —a cigarettát is nagyon sze­reti Ungár Margit asszony. — Imádom a teniszt, ezt is a fivé­remtől tanultam, aki elsőrangú tenisz­­játékos. És ugyanezt mondhatom a turisztikáról. Csaknem minden sza­bad időmet a természetnek szentelem. Magas, karcsú az alakja az első magyar női ügyvédnek, mozdulatai el­árulják az intenzív sportolást. Rátérünk a perre. — A magyar judikatúrában még nem volt eset arra, — mondja — ,­hogy a­ nézőközönséget ért kárért a s­portpálya felelősségével foglalkozza-­­ jak. Én a pert kétféle szempontból viszem: a szubjektív és az objektív felelősség szempontjából és bármelyi­ket­ fogadná, is el a bíróság, a pert fel­tétlenül megnyerem. Meg kell jegyez­nem, hogy Fekete Pál úr egyezséget akart, hiszen itt csupán az elvi jelen­tőségen van a hangsúly, az UTE rt. azonban minden egyezkedés elől el­zárkózott.­­ A szubjektív felelősség szem­pontjából nagyon fontos momentum az, hogy a pálya­rendezőség a bef­ogadó­­képességet messze meghaladó nézőtömeget bocsátott be, nem tette meg a rend fentartására szükséges megfelelő intézkedé­seket és ily módon a kár az ő vétkességére vezethető vissza. A pálya köteles min­dent megtenni, ami szükséges ahhoz, hogy a nézőközönség nyugodtan néz­hesse végig a mérkőzést. De megáll az objektív felelősség is, mert felelős a pálya még abban az esetben is, ha vétkességet nem is lehetne rábizonyí­tani. Hiszen olyan bevételeket és így szük­ségképen olyan hasznot is ér el, hogy a pálya ütemében tör­tént kárért való felelősség mél­tányos és jogos. A 84. számú teljes ülésű döntvény, az objektív felelősséget kiterjeszti arra az esetre, ha a bíró indokoltnak látja az üzem terjedelmére, vagy természe­tére tekintettel a felelősség megálla­pítását. A keresetet tulajdonképpen erre a döntvényre alapítottam s egé­szen biztosra veszem, hogy a bíróság helyt is ad a keresetnek és megálla­pítja az UTE rt. felelősségét. A jogi fejtegetés után Ungár Mar­git doktor félrerakta a jegyzeteit, a perre vonatkozó aktákkal együtt. — Ha már itt van szerkesztő úr, most én teszek fel Önnek egy kérdést — mondta és a kérdés nem is késett. Miről kérdezett? Hogyan lehet az, hogy a spanyol bajnokságban egé­szen szürke szerepet játszó Barcelona így megverte a Ferencvárost? ... Lengyel Miklós. Szenzációt kérek! Igen, kérem szépen, szenzációt ké­­rek. Ez a felhívás egyformán szól magánosoknak és egyesületeknek. Tessék elképzelni kérem a riporter helyzetét a­ társadalomban. A társa­dalomnak produktív elemekre van szüksége, a riporter mindent­ elkövet, hogy produktív legyen, ha kell, saját maga szüli az eseményeket, dehát mindennek van határa, a­ riporter is ember és halandó és tehetetlen a ben­ne szunnyadó ősenergiákkal együtt, ha a társadalom im­produktív. A­­tár­sadalomnak, ezúttal a sporttá­rsada­­lomnak hozzá, kell segíteni a riportert a szenzációkhoz. Tessék elképzelni kérem, a szerkesztő nem kíváncsi a riporter véleményére, a szerkesztő­ tisztán és kizárólag cikkekre kíván­csi. Jó,­­magvas cikkekre kíváncsi a szerkesztő és azt állítja­, hogy a kö­zönségnek ez kell. .. riporter beállít egy különvéleményt, hogy hát kérem most tulajdonképpen ha jól meggon­dolja az ember, holtszezom van,, nehe­zebb szenzációkhoz jutni, a szerkesz­tő legyint és kijelenti, hogy holtsze­zon csupán november elsején van­, azontúl pedig ilyen kifogások na­gyon­­is átlátszóak. Különben is a szerkesztők direkt arra vn­nak be­rendezkedve, hogy a cikkeket elvegyék, a riportertől, a véleményekre még saját bevallásuk szerint sem kíván­csiak, így hát én is kénytelen vagyok felszólítani a­ magyar sportközömén­yet, nemkülönben az egyesületeket, hogy szíveskedjenek valami szenzá­cióval szolgáért, még­pedig hamaro­san, mert ellenkező esetben baj lesz. Baj less a mindenségit, mert egy ilyen. BSE—Cseh 11.—Kriviz 11. ügy ugy­e mégse tölthet ki egy három­­hónapos holtszezont. Szép ügy, jó ügy, de más ez és más az elszakítha­tatlan nadrág. Azt még néhány év­tizedig csak elhúzzák a­ két számánál fogva, de a BSE-ügyet tovább húzni már nem­ lehet. Mindenesetre köszö­netet kell mondani a­ BSE-nek és rá­mutatni arra, hogy ez az az út az egyesületek számára, amelyen a vér­beli szenzációk megteremhetnek. "A fedett uszoda, avagy sportpalota ügyében, az ember nem­ várhat semmi szenzációt, ezek maradnak úgy, ahogy voltak, itt vannak, azután a­ túrák, a Ferencvárostól nem várhat semmit az ember, mert már haza, is, jön, ma­radna a Vámos Soma ügy, de a Vá­mos úr egy igen diszkrét ember, ahogy én őt ismerem,d­e nem, nevezi meg azokat az újságírókat, akik pia­­rak­ter, avagy etikailag megbízhatat­lanok s ez az ügy is szürke, minden szenzáció nélkül való. Kellene, valami egyesületi felszámolás, vagy tudom­-e­ én egy Weingarten-szerű hagyomá­nyozás, amelyből évenként, nagyobb összeggel segélyeznék a trénereket és az elszegényedett profi mentezsereket. Kellene egy soronkívüli Délm­agyar­­ország—Alsóausztria, vagy egy Dél­­amerika—Alsómagyarország mérkő­zés, vagy ilyesmi és ehhez hasonló. Kellene egy Szigeti nyilatkozat az in­tézőbizottságra, vonatkozólag, kellene egy Ferencváros—Bástya 11 perces után játszód, egy Újpest intézkedés az újságírók mindenkori­­ és körül­tekintő informálására vonatkozólag, szóval ilyesmik, amik a nagymezőn­­ben eltörpülnek a szenzációs első- és másodosztályú ligabajnoki mérkőzé­sek mellett, de most a szenzáció ere­jével hatnak. Ezúton kérek fel tehát mindenkit a most leírattak megszívlelésére, szó­val még egyszer: szenzációt k­érek!

Next