Sporthirlap, 1931. május (22. évfolyam, 42-50. szám)

1931-05-07 / 42. szám

CSÜTÖRTÖK, 1931 MÁJUS 7. SPORTHIRLAP Ne hagyjátok elmenni Mariássyt! A bécsi válogatott mérkőzés előtt Mariássy Lajos dr. szövetségi kapi­tány ismételten hangoztatta, hogy a magyar—osztrák mérkőzés után nem tartja meg tovább a tisztségét. Akik figyelték a Mariássy dr. működése nyomán már harmadszor felvihar­­zott sajtóharcot, természetesnek ta­lálták, hogy a kapitány nem óhajt megmaradni abban a kereszttűzben, amelybe úgy jutott, mint Pilátus a krédóba, mert hiszen a szemmel lát­­hatóan sportpolitikai tendenciájú kritikák tulajdonképpen nem is neki szóltak, hanem neki címezve — a másik pártnak. Annak ellenére, hogy Mariássy dr. amióta szövetségi ka­pitány, szigorúan megőrizte integri­tását minden párttal szemben. A válogatott mérkőzés ismét, eb­ben az esztendőben már harmadszor, Mariássy dr.-t igazolta, annyira, hogy ezúttal már azt sem vetették a szemére, hogy­­ miért nem győzött a csapat? Amint ez a prágai mér­kőzés után még megtörtént. A szövetségi kapitányok vagy túl­zottan érzékenyek szoktak lenni, vagy túlzottan ragaszkodtak a tiszt- Sátor, vihark­ál, hátizsák Készítőnél, Molnár Gyulánál VII., Károly körti S/e. Telefon: 1. 321-H2 | Hacísz Szavadszszfis Egyesü­let keviteles flillittja Úgy érzem, a válogatott meccsek után még inkább meg kell mutatni a játékosoknak, hogy törődöm velük, gondjukat viselem. Nem szabad azt érezniök, hogy csak a válogatott mérkőzés napján foglalkozunk velük s azután a következő „esetig” akár­mi történhet velük. Én a válogatás szempontjából figyelembe vehető já­tékosokat, kivétel nélkül, saját gyer­mekeimnek tekintem. A kritika Mindezt tudjuk Máriássy dr.-ról. Éppen ez is ok arra, hogy ne ve­gyük szó nélkül tudomásul eltávo­zási szándékát. — Az előzetes kritika sem volt jó­indulatú — mondta — elgáncsolások folytak, csendes kilövési kísérletek zavartak munkámban s idegesítették a játékosokat. Máriássy dr.-nak itt is igaza van, mikor nehezményezi az előzetes kri­tika legújabb elfajulását. Most már nem merik nyíltan megmondani, hogy ezt vagy azt a játékost hiba volt beállítani, mert az vagy ez jobb lett volna. Most már egyszerűen azt írják, hogy X. és Y. lemond a já­tékról ... Mert hátha erre csak­ugyan lemond. A bécsi mérkőzésen az a két játé­kos szerepelt legjobban, akit az elő­zetes kritika a legnagyobb megdöb­benéssel fedezett fel Mariássy dr. csapatában. És­ az a játékos nyújtott a legkeve­sebbet, aki az eltanácsolások követ­keztében előállott kényszerhelyzetben már kompromisszumos hangulatban került az együttesbe. Mariássy dr. — úgy látszik — mégis csak jobban érti ezt a mester­séget, mint szigorú bírálói közül va­­lahányan, ami azért fontos körül­mény, mert a bírálók között ott sze­repelnek, akik elődei voltak, vagy akik utódai szeretnének lenni. Két­ségtelen hát, hogy Máriássy dr. után jobb szövetségi kapitány egye­lőre nem jöhet.. — Kritizálni sokkal könnyebb, mint válogatni —­ folytatta Má­riássy dr. — mert csak a válogató tudja, milyen nehézségeket okoz a magyar labdarúgósport nívójának általános hanyatlása. Szomorú igaz­ság, hogy nem lehet egy csapat ti­zenegy posztjára csupa kifogástalan játékost találni. Nincsen center, nincsen balösszekötő ... A munka A helyzet valóban súlyos. Ezért akar elmenni a kapitány?... Nem ezért. — Úgy éreztem, a szövetségi ka­pitány teljes energiáját köteles a válogatás munkájára fordítani. Ezt a munkát csak alaposan szabad vé­gezni. Megnézzek egy-két meccset, elolvassam a mérkőzések után meg­jelent kritikákat, figyeljem a tömeg­hangulatot és azután menjek válo­gatni? Nem, ezt nem lehet, ezt nem szabad. Állandó kontaktust teremtet­tem az egyesületekkel, a játékosok­kal. Akiknek nem mondtam se a prágai, se a budapesti, se a bécsi mérkőzés után, hogy „jól van, fiacs­kám, hát most eredj haza s maradj ott, míg nincs rád ismét szükség” Nem mondtam, hogy a mór meg­tette a kötelességét, a mór mehet... A mór megtette a kötelességét.... Máriássy dr. is megtette a kötelessé­gét. Várjon, mit mondtak neki? Hát ez az, amiről a szövetségi kapitány nem beszél a nyilvánosság előtt. A magánélet otthon az ügyvédi irodája, harc­téren szerzett éremgyűjteménye, nem tud panaszkodni. A Sporthírlap már nem egyszer követelte, hogy mentesítsék a magyar sport olimpiai reménységeit a kenyér­­gondoktól. Felsorakoztattunk olyan ér­veket, amelyekre nem lehetett köny­­nyedén legyinteni, amit nem lehetett ■kézlegyintéssel elintézni s mindegy, hogy az állam vagy a magánosok is­merték el az érvek igazságát, ma már az olimpiai jelöltek többsége nyugod­tan végezheti a privát munkája után — sportbeli kötelességét. E sorok író­jának voltak tapasztalatai e téren. S most a Magyar Labdarúgók Szövetsé­gének kapitányával beszélgetve, egy­szerre csak azt vette észre, hogy az elharapott mondatok másik felében, a néma fejbólintásban olyan panaszok bujkálnak, némán, eltitkoltan, ame­lyeket az életnek induló fiatal sport­emberek nyugodtan, nyíltan meg­mondták az újságírónak, aki igyeke­zett segíteni rajtuk. ■ Máriássy dr. nem most kezdi az életet. Sőt, mint szövetségi kapitány­nak is van már múltja. Emellett rég: ügyvéd. A magyar nyelven kívül né­metül, angolul és franciául beszél. Most tanul olaszul. Hát... — Az ügyvéd tulajdonképpen dél­után dolgozik, akkor tárgyal a felei­vel, akkor készíti elő az ügyeit. Aki délután nem dolgozik, délelőtt sem dolgozhat. Ennyit mondott. Nem is kellett többet mondania, értettük. Ő délután a válogatott játékosokat figyeli kint a tréningeken. Beszélget velük. Mér­kőzésekre készül. Még most is, amikor tudja, hogy őszig nem kell csapatot állítania. Úgy érzi, „ezt a­ munkát csak alaposan szabad elvégezni”. A válogatás munkáját. Persze, hiszen a válogatott mérkőzések ügye: nemzeti ügy. A külügyminisztériumba befut­nak a jelentések... Mariássy dr. nem mondja, mi meg­mondjuk: Mariássy Lajos dr. ügyvédi irodájából elfogytak a kliensek. A pályán lelkesednek, mikor Mariássy dr. csapata hat gólt rúg a svájciak­nak, de a pereikhez olyan ügyvédet keresnek, aki délután az irodájában dolgozik. Ami természetes is. Csak az nem természetes, hogy a magyar szö­vetségi kapitány, aki tagadhatatlanul kitűnően látja el nemzeti jelentőségű ségükhöz Mariássy­ dr. esetében is azt hitte mindenki, hogy a bécsi döntetlen után szó sem lesz lemon­dásról. Mindenki tévedett, mert Ma­riássy dr. ragaszkodik elhatározásá­hoz, illetve egyelőre kénytelen ra­gaszkodni hozzá. Szerda délben, amikor már min­denki megbeszélte a szövetségi kapi­tánnyal a bécsi mérkőzés tanulsá­gait, (mert hiszen ha nem állna ren­delkezésére minden illetékes és ille­téktelen ismerősének, azt igen rossz néven vennék tőle), a sportvezérek Vilmos császár­ úti kávéházában meg­kérdeztük Máriássy Lajos dr.-t, miért akar lemondani a kapitányi tisztről, miért akarja elhagyni a vá­logatott csapatot. Bécs előtt — Bécs után — Nem tudok annyi felé hada­kozni — válaszolta a szövetségi ka­pitány :— ahány felé kellene. Csak ezért! Máriássy dr. nem szívesen mon­dott többet. Egyáltalán, az újság­írónak csak sportvonatkozású ügyeit emlegette. — Február óta szünet nélkül fog­lalkozom a válogatással — mondta. — A prágai mérkőzés előtt még az időjárás is külön gondot okozott, ké­sőbb a sérülések, majd pedig az egyesületek kényszermegoldásai, me­lyek következtében egy-egy játékos nem szerepelhetett a bajnoki mérkő­zéseken a neki legmegfelelőbb posz­ton. Sok dolgom volt. Ez nem akar panasz lenni, csak megállapítom. He­­tenkint háromszor-négyszer végig­néztem az egyesületi tréningeket, kórházakat jártam, megnéztem a hétköznapi mérkőzéseket, nem is be­szélve vasárnap délutánjaimról, ame­lyek persze mind a pályákon teltek el. Nem csupán a mérkőzések előtt foglalkozom a játékosokkal. Sőt! IV., Kossuthi Lajos-utca S Ettyesisza fiák és polgári öltönyök. Tisztek és kar­passományosok szabályszerűen felszereltetnek. Nagy Kálmán Nagy­­álas£iék angol szövetekben! 1 m­AúfiÁ máét vetoáL TtUn #aar iétáMéA­­ i 3 munkakörét, közben a legprimitívebb anyagi gondokkal küzd. Hiszen nem ő az egyetlen ügyvéd — sajnos — aki ilyen helyzetbe került. Panaszkodik mindenki, a mérnök, az építész, a ke­reskedő, az orvos. Nem szégyen már szegénynek lenni. De Máriássy dr. a sportért áldozta fel a saját exiszten­­ciáját. Ami szintén nem jelent — mondjuk — többet, mintha elkár­tyázta volna a pénzét. Csakhogy neki tovább is dolgozni kellene, rá tovább is szükségük lenne. Ő nem kér sem­mit, csak azt, hogy fogadják el a le­mondását. Pedig most is azt vallja: — Csak azért vállaltam s azért csi­nálom, mert szeretem a futballt. Szenvedély ez nálam, mint másnál az alkohol vagy a nikotin. És ha nem is mondtam soha, hogy mindenkinél jobban értek ehhez a mesterséghez, azt merem állítani, hogy nálam több szeretettel aligha tudná valaki össze­fogni a válogatott csapatot. Pedig másképpen nem kaphatja meg az em­ber azt, ami egy mérkőzésen talán a legfontosabb, a százszázalékos harc­készséget. A tennivaló Meisl Hugó, az osztrák szövetségi kapitány egyúttal fizetett főtitkára a szövetségnek. Pozzo, az olasz kapitány fizetést kap a szövetségétől. A mi gazdasági viszonyaink között aligha lehet újabb fizetett sporttisztségekről beszélni. Maga Máriássy dr. sem gon­dol arra, hogy mint szövetségi kapi­tányt megfizessék. — Én nem olyan amatőr vagyok, mint mások — mondta — mert én nem a rendes napi munkám után, a szabad időmben dolgoztam a sportért. Én a privát munkám helyett is a sportnak dolgoztam. És vállaltam a következményeket. A végletekig el­mentem. Tovább nem mehetek. Vas­­idegek kellenek ahhoz, hogy az ember feláldozza a köznek egész magánéletét, exisztenciáját, odaadja energiáját, lelkiismeretét, szorgalmát és e­köz­ben szó nélkül tűrje a támadásokat. Máriássy dr. nem akar fizetett szö­vetségi kapitány lenni. De e sorok írója úgy tudja, hogy a bíróságnál ma is kiadnak vagyonfelügyelőségeket, csődtömeggondnokságokat s egyszer hoztak valamilyen határozatot, mely szerint az ilyen munkáknál előnyben kell részesíteni azokat az ügyvédeket, akik frontszolgálatot teljesítettek. Má­riássy Lajos dr., aki frontszolgálatot teljesített, a hadsereg egyik legvité­zebb katonatisztje volt, kétszer sebe­sült, hat komoly kitüntetést kapott és ma diadalra vezeti a magyar váloga­tott futballcsapatot — nem jutott semmiféle vagyonfelügyelőséghez vagy csődtömegondnoksághoz. Várjon kik kapják ezeket s milyen jogcímen?... És a Testnevelési Főiskolán a labda­rúgásnak is tanszéket állítottak, de Máriássy dr.-t nem hívták meg a Testnevelési Főiskolára, pedig vala­micskét ő is ért a futballhoz. Nem akarunk senkinek semmiféle tanácsot adni. Csak azt akartuk kö­zölni a nagy nyilvánossággal, hogy Máriássy Lajos dr., a budapesti ügy­védi kamara tagja, az MLSz kapitá­nya, a frontszolgálatos katonatiszt nem vállalhatja tovább azt a tisztsé­get, amelyet oly szép eredménnyel vi­selt, mert az eddigi körülmények kö­zött nem áll módjában ügyvédi irodá­ját fenntartani, viszont nem vagyon­felügyelő, nem csődtömeggondnok, nem tanár a Testnevelési Főiskolán, nem tisztviselő az Országos Testneve­lési Tanácsban, nem osztották be sem­miféle minisztériumhoz, nem nevezték ki a városházára. Fizetett kapitány pedig nem akar lenni. Akinek szeme van, látja, akinek füle van, hallja s akinek esze is van, érti. Szebenyi Sándor.

Next