Sporthirlap, 1931. május (22. évfolyam, 42-50. szám)
1931-05-07 / 42. szám
CSÜTÖRTÖK, 1931 MÁJUS 7. SPORTHIRLAP Ne hagyjátok elmenni Mariássyt! A bécsi válogatott mérkőzés előtt Mariássy Lajos dr. szövetségi kapitány ismételten hangoztatta, hogy a magyar—osztrák mérkőzés után nem tartja meg tovább a tisztségét. Akik figyelték a Mariássy dr. működése nyomán már harmadszor felviharzott sajtóharcot, természetesnek találták, hogy a kapitány nem óhajt megmaradni abban a kereszttűzben, amelybe úgy jutott, mint Pilátus a krédóba, mert hiszen a szemmel láthatóan sportpolitikai tendenciájú kritikák tulajdonképpen nem is neki szóltak, hanem neki címezve — a másik pártnak. Annak ellenére, hogy Mariássy dr. amióta szövetségi kapitány, szigorúan megőrizte integritását minden párttal szemben. A válogatott mérkőzés ismét, ebben az esztendőben már harmadszor, Mariássy dr.-t igazolta, annyira, hogy ezúttal már azt sem vetették a szemére, hogy miért nem győzött a csapat? Amint ez a prágai mérkőzés után még megtörtént. A szövetségi kapitányok vagy túlzottan érzékenyek szoktak lenni, vagy túlzottan ragaszkodtak a tiszt- Sátor, viharkál, hátizsák Készítőnél, Molnár Gyulánál VII., Károly körti S/e. Telefon: 1. 321-H2 | Hacísz Szavadszszfis Egyesület keviteles flillittja Úgy érzem, a válogatott meccsek után még inkább meg kell mutatni a játékosoknak, hogy törődöm velük, gondjukat viselem. Nem szabad azt érezniök, hogy csak a válogatott mérkőzés napján foglalkozunk velük s azután a következő „esetig” akármi történhet velük. Én a válogatás szempontjából figyelembe vehető játékosokat, kivétel nélkül, saját gyermekeimnek tekintem. A kritika Mindezt tudjuk Máriássy dr.-ról. Éppen ez is ok arra, hogy ne vegyük szó nélkül tudomásul eltávozási szándékát. — Az előzetes kritika sem volt jóindulatú — mondta — elgáncsolások folytak, csendes kilövési kísérletek zavartak munkámban s idegesítették a játékosokat. Máriássy dr.-nak itt is igaza van, mikor nehezményezi az előzetes kritika legújabb elfajulását. Most már nem merik nyíltan megmondani, hogy ezt vagy azt a játékost hiba volt beállítani, mert az vagy ez jobb lett volna. Most már egyszerűen azt írják, hogy X. és Y. lemond a játékról ... Mert hátha erre csakugyan lemond. A bécsi mérkőzésen az a két játékos szerepelt legjobban, akit az előzetes kritika a legnagyobb megdöbbenéssel fedezett fel Mariássy dr. csapatában. És az a játékos nyújtott a legkevesebbet, aki az eltanácsolások következtében előállott kényszerhelyzetben már kompromisszumos hangulatban került az együttesbe. Mariássy dr. — úgy látszik — mégis csak jobban érti ezt a mesterséget, mint szigorú bírálói közül valahányan, ami azért fontos körülmény, mert a bírálók között ott szerepelnek, akik elődei voltak, vagy akik utódai szeretnének lenni. Kétségtelen hát, hogy Máriássy dr. után jobb szövetségi kapitány egyelőre nem jöhet.. — Kritizálni sokkal könnyebb, mint válogatni — folytatta Máriássy dr. — mert csak a válogató tudja, milyen nehézségeket okoz a magyar labdarúgósport nívójának általános hanyatlása. Szomorú igazság, hogy nem lehet egy csapat tizenegy posztjára csupa kifogástalan játékost találni. Nincsen center, nincsen balösszekötő ... A munka A helyzet valóban súlyos. Ezért akar elmenni a kapitány?... Nem ezért. — Úgy éreztem, a szövetségi kapitány teljes energiáját köteles a válogatás munkájára fordítani. Ezt a munkát csak alaposan szabad végezni. Megnézzek egy-két meccset, elolvassam a mérkőzések után megjelent kritikákat, figyeljem a tömeghangulatot és azután menjek válogatni? Nem, ezt nem lehet, ezt nem szabad. Állandó kontaktust teremtettem az egyesületekkel, a játékosokkal. Akiknek nem mondtam se a prágai, se a budapesti, se a bécsi mérkőzés után, hogy „jól van, fiacskám, hát most eredj haza s maradj ott, míg nincs rád ismét szükség” Nem mondtam, hogy a mór megtette a kötelességét, a mór mehet... A mór megtette a kötelességét.... Máriássy dr. is megtette a kötelességét. Várjon, mit mondtak neki? Hát ez az, amiről a szövetségi kapitány nem beszél a nyilvánosság előtt. A magánélet otthon az ügyvédi irodája, harctéren szerzett éremgyűjteménye, nem tud panaszkodni. A Sporthírlap már nem egyszer követelte, hogy mentesítsék a magyar sport olimpiai reménységeit a kenyérgondoktól. Felsorakoztattunk olyan érveket, amelyekre nem lehetett könynyedén legyinteni, amit nem lehetett ■kézlegyintéssel elintézni s mindegy, hogy az állam vagy a magánosok ismerték el az érvek igazságát, ma már az olimpiai jelöltek többsége nyugodtan végezheti a privát munkája után — sportbeli kötelességét. E sorok írójának voltak tapasztalatai e téren. S most a Magyar Labdarúgók Szövetségének kapitányával beszélgetve, egyszerre csak azt vette észre, hogy az elharapott mondatok másik felében, a néma fejbólintásban olyan panaszok bujkálnak, némán, eltitkoltan, amelyeket az életnek induló fiatal sportemberek nyugodtan, nyíltan megmondták az újságírónak, aki igyekezett segíteni rajtuk. ■ Máriássy dr. nem most kezdi az életet. Sőt, mint szövetségi kapitánynak is van már múltja. Emellett rég: ügyvéd. A magyar nyelven kívül németül, angolul és franciául beszél. Most tanul olaszul. Hát... — Az ügyvéd tulajdonképpen délután dolgozik, akkor tárgyal a feleivel, akkor készíti elő az ügyeit. Aki délután nem dolgozik, délelőtt sem dolgozhat. Ennyit mondott. Nem is kellett többet mondania, értettük. Ő délután a válogatott játékosokat figyeli kint a tréningeken. Beszélget velük. Mérkőzésekre készül. Még most is, amikor tudja, hogy őszig nem kell csapatot állítania. Úgy érzi, „ezt a munkát csak alaposan szabad elvégezni”. A válogatás munkáját. Persze, hiszen a válogatott mérkőzések ügye: nemzeti ügy. A külügyminisztériumba befutnak a jelentések... Mariássy dr. nem mondja, mi megmondjuk: Mariássy Lajos dr. ügyvédi irodájából elfogytak a kliensek. A pályán lelkesednek, mikor Mariássy dr. csapata hat gólt rúg a svájciaknak, de a pereikhez olyan ügyvédet keresnek, aki délután az irodájában dolgozik. Ami természetes is. Csak az nem természetes, hogy a magyar szövetségi kapitány, aki tagadhatatlanul kitűnően látja el nemzeti jelentőségű ségükhöz Mariássy dr. esetében is azt hitte mindenki, hogy a bécsi döntetlen után szó sem lesz lemondásról. Mindenki tévedett, mert Mariássy dr. ragaszkodik elhatározásához, illetve egyelőre kénytelen ragaszkodni hozzá. Szerda délben, amikor már mindenki megbeszélte a szövetségi kapitánnyal a bécsi mérkőzés tanulságait, (mert hiszen ha nem állna rendelkezésére minden illetékes és illetéktelen ismerősének, azt igen rossz néven vennék tőle), a sportvezérek Vilmos császár úti kávéházában megkérdeztük Máriássy Lajos dr.-t, miért akar lemondani a kapitányi tisztről, miért akarja elhagyni a válogatott csapatot. Bécs előtt — Bécs után — Nem tudok annyi felé hadakozni — válaszolta a szövetségi kapitány :— ahány felé kellene. Csak ezért! Máriássy dr. nem szívesen mondott többet. Egyáltalán, az újságírónak csak sportvonatkozású ügyeit emlegette. — Február óta szünet nélkül foglalkozom a válogatással — mondta. — A prágai mérkőzés előtt még az időjárás is külön gondot okozott, később a sérülések, majd pedig az egyesületek kényszermegoldásai, melyek következtében egy-egy játékos nem szerepelhetett a bajnoki mérkőzéseken a neki legmegfelelőbb poszton. Sok dolgom volt. Ez nem akar panasz lenni, csak megállapítom. Hetenkint háromszor-négyszer végignéztem az egyesületi tréningeket, kórházakat jártam, megnéztem a hétköznapi mérkőzéseket, nem is beszélve vasárnap délutánjaimról, amelyek persze mind a pályákon teltek el. Nem csupán a mérkőzések előtt foglalkozom a játékosokkal. Sőt! IV., Kossuthi Lajos-utca S Ettyesisza fiák és polgári öltönyök. Tisztek és karpassományosok szabályszerűen felszereltetnek. Nagy Kálmán Nagyálas£iék angol szövetekben! 1 mAúfiÁ máét vetoáL TtUn #aar iétáMéA i 3 munkakörét, közben a legprimitívebb anyagi gondokkal küzd. Hiszen nem ő az egyetlen ügyvéd — sajnos — aki ilyen helyzetbe került. Panaszkodik mindenki, a mérnök, az építész, a kereskedő, az orvos. Nem szégyen már szegénynek lenni. De Máriássy dr. a sportért áldozta fel a saját exisztenciáját. Ami szintén nem jelent — mondjuk — többet, mintha elkártyázta volna a pénzét. Csakhogy neki tovább is dolgozni kellene, rá tovább is szükségük lenne. Ő nem kér semmit, csak azt, hogy fogadják el a lemondását. Pedig most is azt vallja: — Csak azért vállaltam s azért csinálom, mert szeretem a futballt. Szenvedély ez nálam, mint másnál az alkohol vagy a nikotin. És ha nem is mondtam soha, hogy mindenkinél jobban értek ehhez a mesterséghez, azt merem állítani, hogy nálam több szeretettel aligha tudná valaki összefogni a válogatott csapatot. Pedig másképpen nem kaphatja meg az ember azt, ami egy mérkőzésen talán a legfontosabb, a százszázalékos harckészséget. A tennivaló Meisl Hugó, az osztrák szövetségi kapitány egyúttal fizetett főtitkára a szövetségnek. Pozzo, az olasz kapitány fizetést kap a szövetségétől. A mi gazdasági viszonyaink között aligha lehet újabb fizetett sporttisztségekről beszélni. Maga Máriássy dr. sem gondol arra, hogy mint szövetségi kapitányt megfizessék. — Én nem olyan amatőr vagyok, mint mások — mondta — mert én nem a rendes napi munkám után, a szabad időmben dolgoztam a sportért. Én a privát munkám helyett is a sportnak dolgoztam. És vállaltam a következményeket. A végletekig elmentem. Tovább nem mehetek. Vasidegek kellenek ahhoz, hogy az ember feláldozza a köznek egész magánéletét, exisztenciáját, odaadja energiáját, lelkiismeretét, szorgalmát és eközben szó nélkül tűrje a támadásokat. Máriássy dr. nem akar fizetett szövetségi kapitány lenni. De e sorok írója úgy tudja, hogy a bíróságnál ma is kiadnak vagyonfelügyelőségeket, csődtömeggondnokságokat s egyszer hoztak valamilyen határozatot, mely szerint az ilyen munkáknál előnyben kell részesíteni azokat az ügyvédeket, akik frontszolgálatot teljesítettek. Máriássy Lajos dr., aki frontszolgálatot teljesített, a hadsereg egyik legvitézebb katonatisztje volt, kétszer sebesült, hat komoly kitüntetést kapott és ma diadalra vezeti a magyar válogatott futballcsapatot — nem jutott semmiféle vagyonfelügyelőséghez vagy csődtömegondnoksághoz. Várjon kik kapják ezeket s milyen jogcímen?... És a Testnevelési Főiskolán a labdarúgásnak is tanszéket állítottak, de Máriássy dr.-t nem hívták meg a Testnevelési Főiskolára, pedig valamicskét ő is ért a futballhoz. Nem akarunk senkinek semmiféle tanácsot adni. Csak azt akartuk közölni a nagy nyilvánossággal, hogy Máriássy Lajos dr., a budapesti ügyvédi kamara tagja, az MLSz kapitánya, a frontszolgálatos katonatiszt nem vállalhatja tovább azt a tisztséget, amelyet oly szép eredménnyel viselt, mert az eddigi körülmények között nem áll módjában ügyvédi irodáját fenntartani, viszont nem vagyonfelügyelő, nem csődtömeggondnok, nem tanár a Testnevelési Főiskolán, nem tisztviselő az Országos Testnevelési Tanácsban, nem osztották be semmiféle minisztériumhoz, nem nevezték ki a városházára. Fizetett kapitány pedig nem akar lenni. Akinek szeme van, látja, akinek füle van, hallja s akinek esze is van, érti. Szebenyi Sándor.