Sporthirlap, 1932. november (23. évfolyam, 88-95. szám)

1932-11-05 / 89. szám

I SZOMBAT, 1932 NOVEMBER 5. SPORTHIRLAP k szempontból figyelem meg a já­tékosaimat. Az első félidőben vesztettünk 0:1-re. A második félidőre felforgattam a csapatot, persze nem ötletszerűen, hanem a látottak alapján. A meccset megnyertük és utána megszakí­tás nélkül még kilenc mérkőzést játszottunk ugyanazzal a csapat­tal ... — A tréningek beosztása? ... — Egy a fontos, nem szabad „túlkondicionálni” a játékosokat. Sok helyen heti három-négy tré­ninget is tartanak. Az ilyen tré­ner „szemre dolgozik”, a vezető­ségnek. Nézetem és tapasztala­taim szerint egyetlen kiadós tré­ning elég egy héten, hiszen ma­guk a mérkőzések a legjobb kon­dicionálók ... Lehet, hogy más­nak más a véleménye, én tiszte­letben tartom azt is, ha meg tudja okolni. — Nem tudná maga idehaza hasznosítani a tapasztalatait? — Nem kérem. Senki sem pró­féta otthon, tetszik tudni... Ké­szülök vissza Olaszországba, Za­­netti hívását várom ... — Vissza Livornóba? — Nem tudom, de nem való­színű. Most ugyanis, hogy lent voltam új szerződés céljából, Della Pace megkért, hogy ne tár­gyaljak személyesen az új elhe­lyezkedésemről, hanem bízzem ezt rájuk, mert oda és ahhoz a csa­pathoz akarnak tenni, ahol véle­ményük szerint legtöbbet hasz­nálhatok, amint ő mondotta: ahol legnagyobb szükség van reám ... * Érdekes, az olasz szövetség figyelme mennyi mindenre kiter­jed ... Nem lenne érdemes tanul­ni tőlük? ... Egy magáról keveset beszéltető kül­földi magyar tréner nyilatkozik a túlzásba vitt technikázásról, a „szűkterületű" csatárjátékról, a nagy stíluskülönb­ségekről és a magyar futball egyéb hibáiról (Az a sivár és lélektelen játék, amelyet legutóbb a németek ellen produkált a magyar válogatott csa­pat, valamint klubcsapataink játék­­nívójának, főleg eredményességének tagadhatatlan csökkenése ismét aktuálissá tette azoknak az okoknak a keresését, amelyek a magyar játék­nívó csökkenésére vezettek. Az ok­nyomozás közben innen is, onnan is hangzanak el illetékes és kevésbé illetékes oldalról megokolások, ma­gyarázatok és orvosló eszközök. Mi is megszólaltatunk valakit, akit — bár csendes ember és régen nem hallot­tuk a nevét — alkalmasnak és ille­tékesnek tartunk a véleményadásra. Az illető Révész Géza. Valamikor, a béke éveiben a BAK jobbszélsője volt. Azután külföldre ment futballt tanítani. És éppen Németország­ba... És jöttek a hírek: a drezdai Guts Muts megnyerte a kerületi, majd a középnémet bajnokságot és a birodalmi döntőben csak minimális arányban k­apott ki Hamburgtól... A trénere Révész Géza volt. Szóval ismeri a németeket. Azután az olasz ORIONRADIO lapok foglalkoztak hasábosan a sze­replésével, mikor előbb a Livornót vitte fel respektábilis helyre a lista végéről, majd alig kéthónapos mun­kával a Rovigót mentette meg a kieséstől... Mindezt azért bocsátjuk előre, hogy dokumentáljuk: ért any­­nyit a futballhoz, hogy objektív vé­leményt mondhasson az aktuális problémákról, világosabban: a ma­gyar futball problémájáról.) — Miben látja válogatottunk és klubcsapataink sorozatos ku­darcainak az okát? — kérdezzük Révésztől, aki így felel: — A magyar játékosok úgyne­vezett technikai fölénye most is megvan. Az olaszokkal és németek­kel szemben biztosan, sőt talán az osztrákokkal szemben is. Ez azon­ban nem előny, mert a technikából hiányzik a célszerűség és terv­szerűség, vagyis nem tudják az eredményesség szolgálatába állí­tani. A technikának csak akkor van értelme, ha nem a magunk és a publikum szórakoztatására csil­logtatjuk, hanem gólt lövünk ve­le. Talán ez a túlzásba vett tech­­nikázás fejlesztette a magyar csa­tárjátékot olyan szűk területre, ami most a magyar stílust jel­lemzi ... — Kérünk magyarázatot arra a bizonyos „szűk területre”.. — Ez azt jelenti, hogy a csa­társor munkája a belsőkre van bazírozva, ezek rendszerint csak egymást, vagy szomszéd szélsőjü­ket ismerik, ezért rövid passzok­­kal dolgoznak, elaprózzák ezáltal az akciókat, szűk téren tartják a játékot s időt adnak ezzel az el­lenfélnek helyezkedésre, közbelé­pésre, szóval mindenképpen meg­könnyítik a védekezést.­­ Ezzel szemben az olaszok széles téren viszik a játékot. A szélsőket foglalkoztatják, a szél­sők pedig nemcsak a szomszéd­jaikkal dolgoznak össze. Tessék megfigyelni: akár válogatottról, akár klubcsapatról van szó, a szélsők minden akcióban benne vannak, különösen az olyanokban, amelyekből gólok születnek. És tessék megfigyelni, hogy az ola­szok milyen egyszerű és mégis hatásos módon húzzák szét az el­lenfél mezőnyét. A jobbhall pasz­­szol a balösszekötőnek, esetleg a balszélsőnek, a balösszekötő a jobbszélsőnek, ahogy a cél és a helyzet kívánja. Természetes, hogy így nehezebb dolga van az ellenfél védelmének. Azért emlí­tem az olaszokat, mert elsősorban őket ismerem. De az osztrákok is ezt a szisztémát követik... Még több művészettel és nagyobb cél­­tudatossággal ... — Azután: valószínűleg nem én vagyok az első, aki megállapítom, hogy úgy az osztrákoknál, mint az olasz elitcsapatoknál a játékosok azonos stílust játszanak, ami válo­gatás szempontjából mindenesetre nagy előny... — Mi lenne tehát a kivezető út?... — Mindenekelőtt az, hogy a magyar futball utánpótlását, sőt a válogatott utánpótlását is szé­lesebb területen kell felkutatni. 1928-ban én a salgótarjáni csa­pattal foglalkoztam. Eredménnyel. Csak a zöld asztal fosztotta meg őket a bajnokságtól. De akkor nagyon sok amatőrcsapatot és nagyon sok amatőr játékost is­mertem meg. A szövetségi kapi­tány figyelmét is felhívtam a nagy­szerű anyagra, amit a vidék adhat — még válogatás szempontjából is. A szövetségi kapitány azonban ako­r éppen lemondóban volt, úgy vélte hát, hogy pillanatnyilag ér­dektelen az ügyben. — A helyzet most sem válto­zott. A magyar futball legnagy­szerűbb rezervoárja a vidék. A vidék és általában az amatőr­sport ne legyen „terra incog­­nita” a magyar labdarúgósport vezetői előtt. — Tehát? — Alkalmat adni a vidéki csa­patoknak, hogy akár egymás ellen, akár fővárosi csapatok ellen minél gyakrabban bemutat­kozhassanak a fővárosi közönség előtt... — És ha azt mondanák erre, hogy anyagilag a vidék nem at­­rakció? — A jó sport mindig atrak­­ció. Biztos vagyok benne, hogy a magyar amatőrök szép sikerei oly nagy közönséget szereztek az amatőrfutballnak, hogy a sport­beli sikerrel karöltve járna az anyagi is. Egy kis példát mondok erre a saját tapasztalataimból. Mikor én Rovigó csapatát átvet­tem, akkor a csapat a kiesés előtt állt, a klub tagjainak a száma 152 volt, adóssága pedig 152.000 líra. A sikerek nyomán az első év végén a tagok száma hét­százra nőtt, a klub adóssága pe­dig a felére apadt. Még egy év, és a tagok száma ezren felül emelkedett, a passzív anyagi mérleg pedig aktívvá változott, adósság helyett vagyona volt a klubnak. Ezt a vagyont pedig nem a tagdíjak, hanem a nagy­­közönség érdeklődése eredmé­nyezte. A közönség érdeklődését pedig a jó sport szüli... Még rossz gazdasági viszonyok között is ... — Önnek, mint trénernek van valami különleges szisztémája? — Semmi. Ha csak az nem, hogy minden játékost a saját he­lyére állítok. Azt pedig a jószemű ember könnyen észreveszi, hogy ki milyen posztra alkalmas. Újra előhozhatok valamit az élmé­nyeimből. Az egyik olasz csapa­tom átvételekor az volt a célom, hogy az első mérkőzésen ebből a Érdekességek és pikantériák a vasár­napi csapatösszeállí­tásokban Három tartalék az Új­pestben, Király Tiva­dar a kerület védel­mében, Kompét­ a Soroksárban A derbimérkőzésen kívül három I. ligameccs szerepel a vasárnapi programon. Az összeállítások ér­dekessége, hogy Futó, Kiss Gábor és Kovács személyében az Újpest három tartalékkal áll ki, a III. ke­­rületi FC védelmében helyet ka­ A „C­s­ász­á­r”-nak gól a ko­ronája S­pott Király, míg Kompóti, a Hungária sokszoros válogatott játékosa pénteken leszerződött a Soroksárhoz és vasárnap már új csapatában játszik centerhalfot a III. ker. FC ellen. A csapatok összeállítása a kö­vetkező : Újpest: Aknai — Kővágó, Futó — Borsányi, Szalay, Kiss Gábor — Kovács, Avar, Jávor, Sáros, P. Szabó. Kispest: Dénes — Szemere, Laky — Gálos, Purczeld, Keresz­tes — Mikes, Szenes, Kormos, Szepes, Serényi. Szeged FC: Pálinkás — Sirály, Raffay — Polgár, Somogyi, Ber­­tók — Korányi H., Gyurcsó, Lu­kács, Harmath, Havas. Nemzeti: Vermes — Flóra, Szendrő — Vadas, Búza, Belcsik — Szeder, Bihámy, Gergely, Pa­­czolay, Czétényi. III. ker. FC: Gallina — Király, Biró — Beretvás, Lutz, Magyar — Fenyvesi, Blaskó, Kármán, Győri, Dömötör. Soroksár: Augusztinovics — Lichtner, Schmidt — Elblinger, Kompóti, Túri — Mélykúti, Zwick, Kautzky, Gruber II., Ko­­hut II. Bécsi csapatok Belgiumban. A WSC és a Vienna húsvétikor Bel­giumban túrázik. Újból válságos helyzetbe jutott a bécsi Brigittenauer AC. Retschurg vezetésével néhány tekintélyes sport­ember megbeszélésre ül össze a na­pokban, hogy megmentse az egye­sületet. Corinthián díjmérkő­zést játszott legutóbb a Dorogi AC és a Ganz TE. A meccset a tartalékos dorogi csapat csak 1:0 arányban nyerte meg. A gólt Prohaszka rúgta. 5 Döntetlenül végződött az idei első mérkőzés a Herendi-díjért KISOK-BLASz 2:2 (1:0) Az első félidőben aludt a mezőny, de aztán nagyon szép, élénk küzdelem folyt Gudenus oda van: — Most bele kell menni! Mint az őrültek, úgy játszanak! Vadász morog egy nevet, hogy annak nem lesz ez nehéz. A KISOK-nál érzik, hogy még nincs megnyerve. Rágógumiznak. A szünetben más vetődéssel meg nem kapná. Tizenegyes, jogerős! Kovács áll neki és mellé lövi. Ejnye! Két ifjúsági csapat küzdelme,megy. Be is menne, ha Fehér pom­örök riválisoké, eseménytelen hét­köznapon, konkurrencia nélkül, ami különben sem ártott volna, mert nem szedtek belépődíjat sem, kell-e ennél több a vérbeli drukker­nek? Van is vagy kétezer néző pénteken délután az Üllői-utón, hogy láthassa a KISOKO BLASz Herendi-díjmérkőzést. A kétezer ember elvész ugyan a tízezrekre méretezett pályán, de ennyi is elég szép eredmény egy hétköznapi ifjúsági mérkőzésen, ha az mind­járt válogatott meccs is. Aránylag kevés a diák, mert szombaton még van dolog az iskolában, azok­nak pedig, akik már nem ülnek az iskolapadban, a villamospénz is sok... A „középisták” is meg­jelennek és puszta megszokásból újra odamennek a helyükre. Meg­vetik a páholyokat. Egy gyereket a kerítésen látunk átmászni, pedig ingyen bemehetne. Hja, ő így szok­ta meg. A BLASz öltözőjében Gudenus Hugó báró szövetségi kapitány iz­gatottan adja a tanácsokat: — Csak nyugodtan! Ne önzős­­ködjenek, fiúk! A hangulat különben nagyon jó, senki sem mondott le, marad az eredeti csapat: Guzmics — Vadász, Farkas — Fonó, Gogola, Déri 111. — Kovács, Mihók, Szoják II., Tu­­ray 11., Hroncsok. Hroncsok a sajtó képviselőinél egy f,H” betűt reklamál, amely mindig elmarad nevéből. Nagyon fontos ez — magyarázza. Tó­városi Fischer Gyula a BLASz elnöksége nevében buzdítja a fiú­kat. Közben valaki be akar jönni. — Mit akar? — Tessék megmondani a Fonó­nak, hogy üljön a szájára! Ez annyit jelent, hogy esetleg a bíró kiállíthatja. Most Gudenus báró is ajánlja a hallgatást. A KISOK-nál is teljes a csapat: Steidl — Fehér, Suhaji — G. Tóth, Hoffmann, Schwicker — Béky, Aranyosai, Reiter, Tóth, Kiss II. Vígan mondja az egyik diák: — Nagy lelki megrázkódtatás várható nálam! Holnap felelek fizikából. Egyelőre a mostani felelet a fontosabb és harcrakészen szalad­nak ki a gyerekek Kohányi síp­jelére. Úgy megy minden, mint a nagymeccseken. A bíró később jön ki, fúj, a csapatkapitányok a bíró­val és egymással kezet fognak, fel­dobnak, komoly megfontolással vá­laszt a BLASz-kapitány, kezd a KISOK. Kulturfölény az első félidőben A diákok vannak fölényben a lagymatag játékban. Kiss II., aki­nek igazi posztja a jobbszél, most a másik oldalon teszi tönkre Gude­nus báró idegeit. Minden lefutása veszélyes. A 3. percben jut először kitűnő helyzetbe a BLASz, de Szo­ják rosszul lő, Steidl véd. Mintha a válogatott mérkőzésen lennénk, Turay rontogat. De nem marad el e tekintetben a másik csatársor sem. Gyengén megy a játék. A 20. percben Reiter orszájc gólt lő. Azután kornerek mindkét felől, tologatás, semmi fiatalos tűz. Vég­re a 37. percben gól is esik. Reiter kidrikliz mindenkit, aki él, azután Kissnek adja ki a labdát, a beadásból Tóth lő­­ emberbe, a lepattanó labdát Aranyossi beteszi (1:0). Ez a fordulópont a meccsen, élén­kül az iram, élvezetes lesz a játék. Két perccel a befejezés előtt Ko­vács tiszta helyzetbe jut. Lőne, Steidl azonban beleugrik a lövés­be. Kiüti a labdát, szerencsétlen­ségére Kovácsba, akiről a háló felé A BLASz egyenlít, de a „partiszószt" kihagyja Gudenus mint egy karmester dirigálja csapatát a taccsvonalon. O­RIONRADIO Egyelőre rosszul, mert a 3. perc­ben Reiter passzol Aranyossihoz és­­ 2:0. Egészen jó most a BLASz is, megérdemli a gólt, ami a 7. percben esik Turay lövésé­ből (2:1). Pillanatonként változik a helyzet, nő az izgalom. Farkas hazaad, de olyan messzire, hogy Guzmicsnak HYPEROL ideális száj- és torokfertőtlenítő alapos futással kell megmentenie a kornertől. Megteszi ezt mégegyszer a bekk. Úgy látszik e fiú mellé To­­lan kellene kapusnak. W-formáció­­ban játszik a BLASz, sikerül is kiegyenlítenie. Szép a gól. Kovács bead, Szoják II. be­fejeli (2:2). Ez marad is a végeredmény, mert az utolsó percben Szoják a „parti­stószt” mellé lövi. TARZAN az Olimpiában Johny Weissmül­­ler úszó­­világbajnok főszerep­lésével Gudenus boldogan gratulál a fiúknak: — Az elparentált BLASz meg­mutatta, hogy mit tud. Férfias, fair, izgalmas küzdelem volt. A KISOK-nál Budai tanár be­vallja: — Nem ezt az eredményt vár­tam ... A BLASz nagyon szépen játszott, reális az eredmény. Ez a mi véleményünk is. Fézler IV. a jobbösszekötő vasár­nap a ZSE-ben, miután nem ment el profinak. A zuglóiaknál egyébként balhátvédet újra a csatársorból visz­­szavont Hauszknecht II. játszik. A Vác FC-nek még nincs csapata vasárnapra a Rá­kospalota élén. Annyi a sérültje, hogy nem tudja, milyen összeállításban veheti fel a küzdelmet. A csapatot csak a mér­kőzés előtt a pályán állítják össze. Újpest B­ csapata ma délután 2 órakor az újpesti Stadionban a Rá­kospalotai Egyetértés ellen a követ­kező összeállításban játszik barátsá­gos mérkőzést: Huba­ (Pécsi) — Darmos, Ligeti — Seres, Szűcs, Réti , Farkas, Kis, Szigeti, Sas, Tunyoghy. Würtzler Béla, a Ganz-gyárak titkára, a „33” FC alelnöke most üli negyedszázados szolgálati jubi­leumát. Kartársai és sportbarátai ebből­­az alkalomból ma, szombaton este 8 órakor a Gellért-szálló már­ványtermében vacsorát rendeznek tiszteletére.

Next