Sporthirlap, 1932. november (23. évfolyam, 88-95. szám)
1932-11-05 / 89. szám
I SZOMBAT, 1932 NOVEMBER 5. SPORTHIRLAP k szempontból figyelem meg a játékosaimat. Az első félidőben vesztettünk 0:1-re. A második félidőre felforgattam a csapatot, persze nem ötletszerűen, hanem a látottak alapján. A meccset megnyertük és utána megszakítás nélkül még kilenc mérkőzést játszottunk ugyanazzal a csapattal ... — A tréningek beosztása? ... — Egy a fontos, nem szabad „túlkondicionálni” a játékosokat. Sok helyen heti három-négy tréninget is tartanak. Az ilyen tréner „szemre dolgozik”, a vezetőségnek. Nézetem és tapasztalataim szerint egyetlen kiadós tréning elég egy héten, hiszen maguk a mérkőzések a legjobb kondicionálók ... Lehet, hogy másnak más a véleménye, én tiszteletben tartom azt is, ha meg tudja okolni. — Nem tudná maga idehaza hasznosítani a tapasztalatait? — Nem kérem. Senki sem próféta otthon, tetszik tudni... Készülök vissza Olaszországba, Zanetti hívását várom ... — Vissza Livornóba? — Nem tudom, de nem valószínű. Most ugyanis, hogy lent voltam új szerződés céljából, Della Pace megkért, hogy ne tárgyaljak személyesen az új elhelyezkedésemről, hanem bízzem ezt rájuk, mert oda és ahhoz a csapathoz akarnak tenni, ahol véleményük szerint legtöbbet használhatok, amint ő mondotta: ahol legnagyobb szükség van reám ... * Érdekes, az olasz szövetség figyelme mennyi mindenre kiterjed ... Nem lenne érdemes tanulni tőlük? ... Egy magáról keveset beszéltető külföldi magyar tréner nyilatkozik a túlzásba vitt technikázásról, a „szűkterületű" csatárjátékról, a nagy stíluskülönbségekről és a magyar futball egyéb hibáiról (Az a sivár és lélektelen játék, amelyet legutóbb a németek ellen produkált a magyar válogatott csapat, valamint klubcsapataink játéknívójának, főleg eredményességének tagadhatatlan csökkenése ismét aktuálissá tette azoknak az okoknak a keresését, amelyek a magyar játéknívó csökkenésére vezettek. Az oknyomozás közben innen is, onnan is hangzanak el illetékes és kevésbé illetékes oldalról megokolások, magyarázatok és orvosló eszközök. Mi is megszólaltatunk valakit, akit — bár csendes ember és régen nem hallottuk a nevét — alkalmasnak és illetékesnek tartunk a véleményadásra. Az illető Révész Géza. Valamikor, a béke éveiben a BAK jobbszélsője volt. Azután külföldre ment futballt tanítani. És éppen Németországba... És jöttek a hírek: a drezdai Guts Muts megnyerte a kerületi, majd a középnémet bajnokságot és a birodalmi döntőben csak minimális arányban kapott ki Hamburgtól... A trénere Révész Géza volt. Szóval ismeri a németeket. Azután az olasz ORIONRADIO lapok foglalkoztak hasábosan a szereplésével, mikor előbb a Livornót vitte fel respektábilis helyre a lista végéről, majd alig kéthónapos munkával a Rovigót mentette meg a kieséstől... Mindezt azért bocsátjuk előre, hogy dokumentáljuk: ért anynyit a futballhoz, hogy objektív véleményt mondhasson az aktuális problémákról, világosabban: a magyar futball problémájáról.) — Miben látja válogatottunk és klubcsapataink sorozatos kudarcainak az okát? — kérdezzük Révésztől, aki így felel: — A magyar játékosok úgynevezett technikai fölénye most is megvan. Az olaszokkal és németekkel szemben biztosan, sőt talán az osztrákokkal szemben is. Ez azonban nem előny, mert a technikából hiányzik a célszerűség és tervszerűség, vagyis nem tudják az eredményesség szolgálatába állítani. A technikának csak akkor van értelme, ha nem a magunk és a publikum szórakoztatására csillogtatjuk, hanem gólt lövünk vele. Talán ez a túlzásba vett technikázás fejlesztette a magyar csatárjátékot olyan szűk területre, ami most a magyar stílust jellemzi ... — Kérünk magyarázatot arra a bizonyos „szűk területre”.. — Ez azt jelenti, hogy a csatársor munkája a belsőkre van bazírozva, ezek rendszerint csak egymást, vagy szomszéd szélsőjüket ismerik, ezért rövid passzokkal dolgoznak, elaprózzák ezáltal az akciókat, szűk téren tartják a játékot s időt adnak ezzel az ellenfélnek helyezkedésre, közbelépésre, szóval mindenképpen megkönnyítik a védekezést. Ezzel szemben az olaszok széles téren viszik a játékot. A szélsőket foglalkoztatják, a szélsők pedig nemcsak a szomszédjaikkal dolgoznak össze. Tessék megfigyelni: akár válogatottról, akár klubcsapatról van szó, a szélsők minden akcióban benne vannak, különösen az olyanokban, amelyekből gólok születnek. És tessék megfigyelni, hogy az olaszok milyen egyszerű és mégis hatásos módon húzzák szét az ellenfél mezőnyét. A jobbhall paszszol a balösszekötőnek, esetleg a balszélsőnek, a balösszekötő a jobbszélsőnek, ahogy a cél és a helyzet kívánja. Természetes, hogy így nehezebb dolga van az ellenfél védelmének. Azért említem az olaszokat, mert elsősorban őket ismerem. De az osztrákok is ezt a szisztémát követik... Még több művészettel és nagyobb céltudatossággal ... — Azután: valószínűleg nem én vagyok az első, aki megállapítom, hogy úgy az osztrákoknál, mint az olasz elitcsapatoknál a játékosok azonos stílust játszanak, ami válogatás szempontjából mindenesetre nagy előny... — Mi lenne tehát a kivezető út?... — Mindenekelőtt az, hogy a magyar futball utánpótlását, sőt a válogatott utánpótlását is szélesebb területen kell felkutatni. 1928-ban én a salgótarjáni csapattal foglalkoztam. Eredménnyel. Csak a zöld asztal fosztotta meg őket a bajnokságtól. De akkor nagyon sok amatőrcsapatot és nagyon sok amatőr játékost ismertem meg. A szövetségi kapitány figyelmét is felhívtam a nagyszerű anyagra, amit a vidék adhat — még válogatás szempontjából is. A szövetségi kapitány azonban akor éppen lemondóban volt, úgy vélte hát, hogy pillanatnyilag érdektelen az ügyben. — A helyzet most sem változott. A magyar futball legnagyszerűbb rezervoárja a vidék. A vidék és általában az amatőrsport ne legyen „terra incognita” a magyar labdarúgósport vezetői előtt. — Tehát? — Alkalmat adni a vidéki csapatoknak, hogy akár egymás ellen, akár fővárosi csapatok ellen minél gyakrabban bemutatkozhassanak a fővárosi közönség előtt... — És ha azt mondanák erre, hogy anyagilag a vidék nem atrakció? — A jó sport mindig atrakció. Biztos vagyok benne, hogy a magyar amatőrök szép sikerei oly nagy közönséget szereztek az amatőrfutballnak, hogy a sportbeli sikerrel karöltve járna az anyagi is. Egy kis példát mondok erre a saját tapasztalataimból. Mikor én Rovigó csapatát átvettem, akkor a csapat a kiesés előtt állt, a klub tagjainak a száma 152 volt, adóssága pedig 152.000 líra. A sikerek nyomán az első év végén a tagok száma hétszázra nőtt, a klub adóssága pedig a felére apadt. Még egy év, és a tagok száma ezren felül emelkedett, a passzív anyagi mérleg pedig aktívvá változott, adósság helyett vagyona volt a klubnak. Ezt a vagyont pedig nem a tagdíjak, hanem a nagyközönség érdeklődése eredményezte. A közönség érdeklődését pedig a jó sport szüli... Még rossz gazdasági viszonyok között is ... — Önnek, mint trénernek van valami különleges szisztémája? — Semmi. Ha csak az nem, hogy minden játékost a saját helyére állítok. Azt pedig a jószemű ember könnyen észreveszi, hogy ki milyen posztra alkalmas. Újra előhozhatok valamit az élményeimből. Az egyik olasz csapatom átvételekor az volt a célom, hogy az első mérkőzésen ebből a Érdekességek és pikantériák a vasárnapi csapatösszeállításokban Három tartalék az Újpestben, Király Tivadar a kerület védelmében, Kompét a Soroksárban A derbimérkőzésen kívül három I. ligameccs szerepel a vasárnapi programon. Az összeállítások érdekessége, hogy Futó, Kiss Gábor és Kovács személyében az Újpest három tartalékkal áll ki, a III. kerületi FC védelmében helyet ka A „Császár”-nak gól a koronája Spott Király, míg Kompóti, a Hungária sokszoros válogatott játékosa pénteken leszerződött a Soroksárhoz és vasárnap már új csapatában játszik centerhalfot a III. ker. FC ellen. A csapatok összeállítása a következő : Újpest: Aknai — Kővágó, Futó — Borsányi, Szalay, Kiss Gábor — Kovács, Avar, Jávor, Sáros, P. Szabó. Kispest: Dénes — Szemere, Laky — Gálos, Purczeld, Keresztes — Mikes, Szenes, Kormos, Szepes, Serényi. Szeged FC: Pálinkás — Sirály, Raffay — Polgár, Somogyi, Bertók — Korányi H., Gyurcsó, Lukács, Harmath, Havas. Nemzeti: Vermes — Flóra, Szendrő — Vadas, Búza, Belcsik — Szeder, Bihámy, Gergely, Paczolay, Czétényi. III. ker. FC: Gallina — Király, Biró — Beretvás, Lutz, Magyar — Fenyvesi, Blaskó, Kármán, Győri, Dömötör. Soroksár: Augusztinovics — Lichtner, Schmidt — Elblinger, Kompóti, Túri — Mélykúti, Zwick, Kautzky, Gruber II., Kohut II. Bécsi csapatok Belgiumban. A WSC és a Vienna húsvétikor Belgiumban túrázik. Újból válságos helyzetbe jutott a bécsi Brigittenauer AC. Retschurg vezetésével néhány tekintélyes sportember megbeszélésre ül össze a napokban, hogy megmentse az egyesületet. Corinthián díjmérkőzést játszott legutóbb a Dorogi AC és a Ganz TE. A meccset a tartalékos dorogi csapat csak 1:0 arányban nyerte meg. A gólt Prohaszka rúgta. 5 Döntetlenül végződött az idei első mérkőzés a Herendi-díjért KISOK-BLASz 2:2 (1:0) Az első félidőben aludt a mezőny, de aztán nagyon szép, élénk küzdelem folyt Gudenus oda van: — Most bele kell menni! Mint az őrültek, úgy játszanak! Vadász morog egy nevet, hogy annak nem lesz ez nehéz. A KISOK-nál érzik, hogy még nincs megnyerve. Rágógumiznak. A szünetben más vetődéssel meg nem kapná. Tizenegyes, jogerős! Kovács áll neki és mellé lövi. Ejnye! Két ifjúsági csapat küzdelme,megy. Be is menne, ha Fehér pomörök riválisoké, eseménytelen hétköznapon, konkurrencia nélkül, ami különben sem ártott volna, mert nem szedtek belépődíjat sem, kell-e ennél több a vérbeli drukkernek? Van is vagy kétezer néző pénteken délután az Üllői-utón, hogy láthassa a KISOKO BLASz Herendi-díjmérkőzést. A kétezer ember elvész ugyan a tízezrekre méretezett pályán, de ennyi is elég szép eredmény egy hétköznapi ifjúsági mérkőzésen, ha az mindjárt válogatott meccs is. Aránylag kevés a diák, mert szombaton még van dolog az iskolában, azoknak pedig, akik már nem ülnek az iskolapadban, a villamospénz is sok... A „középisták” is megjelennek és puszta megszokásból újra odamennek a helyükre. Megvetik a páholyokat. Egy gyereket a kerítésen látunk átmászni, pedig ingyen bemehetne. Hja, ő így szokta meg. A BLASz öltözőjében Gudenus Hugó báró szövetségi kapitány izgatottan adja a tanácsokat: — Csak nyugodtan! Ne önzősködjenek, fiúk! A hangulat különben nagyon jó, senki sem mondott le, marad az eredeti csapat: Guzmics — Vadász, Farkas — Fonó, Gogola, Déri 111. — Kovács, Mihók, Szoják II., Turay 11., Hroncsok. Hroncsok a sajtó képviselőinél egy f,H” betűt reklamál, amely mindig elmarad nevéből. Nagyon fontos ez — magyarázza. Tóvárosi Fischer Gyula a BLASz elnöksége nevében buzdítja a fiúkat. Közben valaki be akar jönni. — Mit akar? — Tessék megmondani a Fonónak, hogy üljön a szájára! Ez annyit jelent, hogy esetleg a bíró kiállíthatja. Most Gudenus báró is ajánlja a hallgatást. A KISOK-nál is teljes a csapat: Steidl — Fehér, Suhaji — G. Tóth, Hoffmann, Schwicker — Béky, Aranyosai, Reiter, Tóth, Kiss II. Vígan mondja az egyik diák: — Nagy lelki megrázkódtatás várható nálam! Holnap felelek fizikából. Egyelőre a mostani felelet a fontosabb és harcrakészen szaladnak ki a gyerekek Kohányi sípjelére. Úgy megy minden, mint a nagymeccseken. A bíró később jön ki, fúj, a csapatkapitányok a bíróval és egymással kezet fognak, feldobnak, komoly megfontolással választ a BLASz-kapitány, kezd a KISOK. Kulturfölény az első félidőben A diákok vannak fölényben a lagymatag játékban. Kiss II., akinek igazi posztja a jobbszél, most a másik oldalon teszi tönkre Gudenus báró idegeit. Minden lefutása veszélyes. A 3. percben jut először kitűnő helyzetbe a BLASz, de Szoják rosszul lő, Steidl véd. Mintha a válogatott mérkőzésen lennénk, Turay rontogat. De nem marad el e tekintetben a másik csatársor sem. Gyengén megy a játék. A 20. percben Reiter orszájc gólt lő. Azután kornerek mindkét felől, tologatás, semmi fiatalos tűz. Végre a 37. percben gól is esik. Reiter kidrikliz mindenkit, aki él, azután Kissnek adja ki a labdát, a beadásból Tóth lő emberbe, a lepattanó labdát Aranyossi beteszi (1:0). Ez a fordulópont a meccsen, élénkül az iram, élvezetes lesz a játék. Két perccel a befejezés előtt Kovács tiszta helyzetbe jut. Lőne, Steidl azonban beleugrik a lövésbe. Kiüti a labdát, szerencsétlenségére Kovácsba, akiről a háló felé A BLASz egyenlít, de a „partiszószt" kihagyja Gudenus mint egy karmester dirigálja csapatát a taccsvonalon. ORIONRADIO Egyelőre rosszul, mert a 3. percben Reiter passzol Aranyossihoz és 2:0. Egészen jó most a BLASz is, megérdemli a gólt, ami a 7. percben esik Turay lövéséből (2:1). Pillanatonként változik a helyzet, nő az izgalom. Farkas hazaad, de olyan messzire, hogy Guzmicsnak HYPEROL ideális száj- és torokfertőtlenítő alapos futással kell megmentenie a kornertől. Megteszi ezt mégegyszer a bekk. Úgy látszik e fiú mellé Tolan kellene kapusnak. W-formációban játszik a BLASz, sikerül is kiegyenlítenie. Szép a gól. Kovács bead, Szoják II. befejeli (2:2). Ez marad is a végeredmény, mert az utolsó percben Szoják a „partistószt” mellé lövi. TARZAN az Olimpiában Johny Weissmüller úszóvilágbajnok főszereplésével Gudenus boldogan gratulál a fiúknak: — Az elparentált BLASz megmutatta, hogy mit tud. Férfias, fair, izgalmas küzdelem volt. A KISOK-nál Budai tanár bevallja: — Nem ezt az eredményt vártam ... A BLASz nagyon szépen játszott, reális az eredmény. Ez a mi véleményünk is. Fézler IV. a jobbösszekötő vasárnap a ZSE-ben, miután nem ment el profinak. A zuglóiaknál egyébként balhátvédet újra a csatársorból viszszavont Hauszknecht II. játszik. A Vác FC-nek még nincs csapata vasárnapra a Rákospalota élén. Annyi a sérültje, hogy nem tudja, milyen összeállításban veheti fel a küzdelmet. A csapatot csak a mérkőzés előtt a pályán állítják össze. Újpest B csapata ma délután 2 órakor az újpesti Stadionban a Rákospalotai Egyetértés ellen a következő összeállításban játszik barátságos mérkőzést: Huba (Pécsi) — Darmos, Ligeti — Seres, Szűcs, Réti , Farkas, Kis, Szigeti, Sas, Tunyoghy. Würtzler Béla, a Ganz-gyárak titkára, a „33” FC alelnöke most üli negyedszázados szolgálati jubileumát. Kartársai és sportbarátai ebbőlaz alkalomból ma, szombaton este 8 órakor a Gellért-szálló márványtermében vacsorát rendeznek tiszteletére.