Németh Antal (szerk.): A Budapesti Honvéd Sport Egyesület képes Híradója (Budapest, 1974)
Azt élsport laboratóriumában
EGYMÁSKÖZT Az élsport laboratóriumában Az asztal, amit körülültünk, négyszögletes volt, de a beszélgetés kerekre sikerült. A mondanivaló bőségét a téma inspirálta. Nincs izgalmasabb dolog, mint jelen lenni valaminél, amiről mindenki biztosan tudja, hogy új. Márpedig a Budapesti Honvédnál a főfoglalkozású pszichológus úr! Mit tudunk erről a szakmáról? Egyáltalán kívánkozik-e a működése a nyilvánosság elé? Tevékenysége hol kell, mikor kell és hogyan kell? TITOK VAGY MISZTIKUM? Járatlan utakon Legyünk őszinték, ha valaha sportban hallottuk ezt a kifejezést: „pszichológus”, néhány világsajtót bejárt jó történetre gondolunk, amely brazilok, olaszok nevéhez fűződik. De sportolók, válogatott keretek körül foglalkoztatott pszichológus valódi tevékenységéről nincsenek biztos adataink, csak azt a tényt konstatálhatjuk legfeljebb, hogy milyen is van... De meglepően sokszor tér vissza egy-egy szakmai sikernél az a szerény kis megállapítás, hogy a sikerekben része van a pszichológusnak is. Talán innen adódik, hogy Magyarországon is orientálódtak a sportvezetők, hogyan tudnák a pszichológiát a sportban is felhasználni. E téma tárgyalásánál mindig is a gyakorlat és soha nem tudomány került porondra. S ez érthető is, hiszen a sportvezetők, vezető edzők az idegi erőnlét, a lélektani kondíció problémájának megoldásával állnak hadilábon. Ebből pedig egyenesen következik, hogy a pszichológustól ilyesféle munkában várnak, igényelnek segítséget. A pszichológia meglehetősen fiatal tudományág, még ennél is ifjabb hajtása a sportpszichológia. A Bp. Honvéd tehát járatlan úton indult .