Barcs Sándor et al. (szerk.): Száz éves az MTK-VM Sportklub (Budapest, 1988)
A szakosztályok története
TORNA A múlt század elejétől a német tornarendszer és a tornán alapuló iskolai testnevelés elindult hódító útjára és eljutott Magyarországra is. Sokáig a torna a sporttal, a tornász a sportolóval azonos fogalmat jelentett. Már a kezdet kezdetén, az első tornaünnepélyen nemcsak a tornaszereken mutatkoztak be a résztvevők, hanem mászókötélen, rúdugrással, akadályfutással is. A versenyszámok szaporodtak, a tornászok igen büszkék voltak arra, hogy tornával edzett szervezetük minden más sportágban is megmutatja előnyét. Éppen a „magyar torna atyja”, Matolay Elek elbeszéléséből ismert, mint határozták el tornászok egy evezősverseny nézőiként, hogy eltanulják a versenyhajó hajtásának tudományát. Egyévi edzés után rajthoz álltak egy regattán és győztek. Matolay szavai szerint: „... s mire a nyerőponthoz értünk, ők (az ellenfelek) nem is látszottak”. Bár tornászok alapították az MTK-t, az új egyesületben - teremhiány miatt - éppen a torna vált mostohagyerekké. A tornászok többnyire más sportágakban jeleskedtek. Bámulatra méltó a vállalkozó kedvük, a sportszeretetük! A klub első versenyein atlétikai számok mellett szerepelt a műsoron kerékpárverseny, távúszás, de persze torna is, mindenekelőtt korláttornászás. Jellemző, hogy e szám legjobbjait, Sachs Lipótot, Totis Lajost és Müller Dávidot ott találjuk a gátverseny, a magas- és távolugrás, valamint a kerékpárverseny győztesei közt! Új fellendülés kezdődött, amikor az MTK-tornászok is helyet kaptak Fodor Károly vívómester termében. Itt végezték edzéseiket a legjobbak, élükön Müller Dáviddal. Müller számos versenyen diadalmaskodott, őt tekinthetjük az MTK első országos bajnokának. 1892-ben ugyanis ő nyeri azt a Palicson rendezett versenyt (Vermes Lajos híres Achilleion pályáján), mely Magyarország tornászbajnoki címéért folyt. Bár ezt hivatalosan nem ismerték el bajnokságként, de valójában mindenki annak tekintette. A legjobb tornászok továbbra is rajthoz állnak más sportok versenyein, így például feljegyezték, hogy 1894-ben Palicson Müller a 2000 méteres kerékpárversenyben győzött, Sachs Lipót a súlylökésben lett első. Az MTK-tornászok nagyon sokat tettek a tornasport népszerűsítéséért. Számos nagysikerű dísztornát rendeztek, részt vettek különböző tornaünnepélyeken. Különösen akkor, amikor Grabovieczky Leó, majd Bockelberg Ede lett az MTK-tornászok művezetője, tömegek csatlakoztak a sportághoz. A minőséget Müller Dávid, majd Kakas Gyula jelentette, ő eljutott az athéni olimpiára is, tehát őt tekinthetjük az MTK első válogatott versenyzőjének. Kakas is sokoldalú sportember volt, például a klubnak a millennium tiszteletére rendezett versenyén (1896-ban) Müller mögött második helyen végez a magaskorláton, de győz a nyújtón és rúdugrásban is! 1897-ben új tornaterembe, a Barcsay úti gimnázium tornatermébe költöztek, majd 1899-től a Wesselényi úti polgári iskola terme lett az MTK-sportolók kedves tanyája. Számos tornászból vált később már sportág híres versenyzője, elég csak Weisz Richárd nevét említeni. Új tornásztehetség is kezdte bontogatni szárnyait. Nyisztor János 1907- től sikert sikerre halmozott. Ugyanebben az időben tűnt fel Szalay József és Gellért Imre. Nyisztor és Gellért tagja volt az 1908-as olimpiai küldöttségnek, Gellért pedig, aki háromszor volt összetett országos bajnok és egyszer Budapest-bajnok, még az 1912-es olimpia magyar tornászcsapatának is tagja lehetett. Ez az együttes ezüstérmet szerzett. Az MTK-nak ezek az első tornászhősei egész életükben hűek maradtak a klubhoz, a tornához, a sporthoz. Gellért Imre például az Egyesült Államokból jött haza, hogy részt vegyen az MTK 75 éves jubileumán (és 75 évesen még felment néhány mozdulat bemutatására a korlátra is...) Gellért az MTK színeiben 90 arany- és ezüstérmet szerzett! Sza- 243