Syposs Zoltán: Ez a szép játék. Arcok a magyar sport történetéből (Budapest, 1976)

A "magyar delfin" - Hajós Alfréd

senyzők célba értek. Egyszerre csak a kiáltásokból: Zita ! Hungária !, Éljen Magyarország! - hangjai váltak ki s a versenybíróság hajóján a legmagasabb árbocra felkúszott a zászlónk... Győztem! .. .Győz­tem ! ... Győztem!...” Az éoo méteres versenyt rögtön ezután indították, oda sem ér­hetett a rajthoz. Következett az 1200 méteres versenyszám. Sport­társai latolgatták, helyes-e azon is indulnia, nem kockáztatja-e eset­leges kudarca frissen szerzett hírnevét? Tudták, hogy Hajós képes­ségeinek inkább a rövid távok felelnek meg. „Én azonban habozás nélkül, frissen és jókedvvel jelentkeztem. Ismét gőzös szállított ki bennünket a nyílt tengerre, ahol a rajt mintegy 700 méterre volt az öböl torkolatától. Ujjnyi faggyúval kentem be testemet... A gőzösök egy vonalba állottak fel s peremükről pisztolylövésre indultunk el...” Hatvan („vagy talán még ennél is több”) méterrel előzte meg ellen­feleit, 18:22.2 időeredménnyel (akkor világcsúcs!) szerezte meg a második olimpiai bajnokságát. Másnap a lapok már hozták fényké­pét és karikatúráját a görögök adta nevével: „Magyar delfin.” Hajós Alfréd portréját, arcának a sporttörténelem felé fordított élét megrajzolni hálás és könnyű feladat. A sportembernek és a sport számára álmodott létesítmények tervezőjének, építőművészé­nek élete „nyitott könyv” és „nyitott vitrin” előttünk. Rendszerező ember volt. Gondosan őrzött múltját - kis kerülővel, özvegye út­ján - úgy nyújtotta át a jövőnek saját tervezésű, klasszicista stílű üveges szekrényekben, mint aki tudja, hogy felelős érte a sporttör­ténetnek. Ez a gyűjtemény ma a Magyar Testnevelési és Sportmú­zeum tulajdona. Nézegetem az athéni emlékeket, díjakat, okleveleket, a költségei­nek fedezésére megszavazott 300 korona királyian dús, felbecsülhe­tetlenül bőkezű „visszafizetésének” e maradandó bizonyítékait. hu-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék