Syposs Zoltán: Ez a szép játék. Arcok a magyar sport történetéből (Budapest, 1976)
A "magyar delfin" - Hajós Alfréd
senyzők célba értek. Egyszerre csak a kiáltásokból: Zita ! Hungária !, Éljen Magyarország! - hangjai váltak ki s a versenybíróság hajóján a legmagasabb árbocra felkúszott a zászlónk... Győztem! .. .Győztem ! ... Győztem!...” Az éoo méteres versenyt rögtön ezután indították, oda sem érhetett a rajthoz. Következett az 1200 méteres versenyszám. Sporttársai latolgatták, helyes-e azon is indulnia, nem kockáztatja-e esetleges kudarca frissen szerzett hírnevét? Tudták, hogy Hajós képességeinek inkább a rövid távok felelnek meg. „Én azonban habozás nélkül, frissen és jókedvvel jelentkeztem. Ismét gőzös szállított ki bennünket a nyílt tengerre, ahol a rajt mintegy 700 méterre volt az öböl torkolatától. Ujjnyi faggyúval kentem be testemet... A gőzösök egy vonalba állottak fel s peremükről pisztolylövésre indultunk el...” Hatvan („vagy talán még ennél is több”) méterrel előzte meg ellenfeleit, 18:22.2 időeredménnyel (akkor világcsúcs!) szerezte meg a második olimpiai bajnokságát. Másnap a lapok már hozták fényképét és karikatúráját a görögök adta nevével: „Magyar delfin.” Hajós Alfréd portréját, arcának a sporttörténelem felé fordított élét megrajzolni hálás és könnyű feladat. A sportembernek és a sport számára álmodott létesítmények tervezőjének, építőművészének élete „nyitott könyv” és „nyitott vitrin” előttünk. Rendszerező ember volt. Gondosan őrzött múltját - kis kerülővel, özvegye útján - úgy nyújtotta át a jövőnek saját tervezésű, klasszicista stílű üveges szekrényekben, mint aki tudja, hogy felelős érte a sporttörténetnek. Ez a gyűjtemény ma a Magyar Testnevelési és Sportmúzeum tulajdona. Nézegetem az athéni emlékeket, díjakat, okleveleket, a költségeinek fedezésére megszavazott 300 korona királyian dús, felbecsülhetetlenül bőkezű „visszafizetésének” e maradandó bizonyítékait. hu-