Sürgöny, 1861. március (1. évfolyam, 50-75. szám)
1861-03-10 / 58. szám
nfinket" gyöngítenek és Magyarország többi népeit elegedetlen ékké teszik, nem holítkálninnk-e maguk a bécsi kirnény irányzataiból, am ilyek a magyarok óhajtásait ak sóha sem tetetettek ? Vájjon gondoltak-e mind erre? Úgy látszik, a magyarok még nem ismernek benntnket, hogy ők bennünket nagyra kérésre s magokat igen nagyra becsülik , ez nemr ég természetünkben fekszik Mert mi ezerényik és issinék vagyunk — és ők nem De ha egy egész mmnxet nem vetkőzhetik is ki természetéből, esi talán egyes férfiak mégis tehetnék, állam Hifiik, kiknek szükségük van, hogy több belátásuk legyen, mint a nagy tömegnek, mely szerencséjétől kiesülve és elkapatva egyes bin kiabálóktól, nem tudja, mi volt tegnap, és nem látja előre, mi lesz holnap. A magyarok gondolják meg, amíg ideje van, hogy mi horvátok három egységes királyságunk egyetemességének, s mindanáltal honunk teljes függetlenségének biztosítása nélkül előbb mindnyájan a Száva, Dráva és Marába rohanunk, mintsem töltik vagy bárki másfél szövetséget kivárjunk. Erőszakolja ezt ránk valaki hatalommal, aki bírja ! De, ment a’ Isten, hogy mi magunkét meggyalázzuk, meddig magunknak a becsületet és tiszteletet megóvjuk, mindenünket meg őrizzük !“ Az „Agr. 7.tg" jelenti, Császár Ő Felsége, mint értesülünk, Zágráb megye képviselőinek a háromegységes királyság királyává leendő koronáztatását illető felterjesztését kitűnő tetszéssel tudomásul venni méltóztatott. — Ha ölik bibornok-érsek cerntája a bond excjának az országgyűlés alkalmával leendő beigtatására királyi biztosul neveztetett ki. A „Wiener Zig“ következő czáfolatot hoz: „A némely itteni lapokban foglalt közlések, ama fogadtatás módja iránt, melyben a második ruthén küldöttség lovag Schmering államminister úr ő exc.által részesíltetett, mint értesültünk, annyiban alaptalanok, a mennyiben ő excjának méltó oka volt az első ruthén küldöttséget, mely tisztán loyalitási fölirattal jött ide, jóindulattal fogadni; s ennélfogva szó sem lehet egy oly tiltakozás helyesléséről, melyet a második küldöttség hozott volna ide, valamint annak irányában történt fölbátorításokról sem.*1 Megyei tudósítások. — Csanádmegye mart. 7. — F. bő 4-én tartott bizottmányi gyűlésünkben az országgyűlésre meghívó levél tárgyaltatván, miután a hongyűlés az 1848. IV. törvényczikk ellenére nem Pestre, hanem Budára hivatik össze, inditványoztatott, hogy eziránt felirat idéztessék, de az el nem fogadtatván, e sérelem ellen a jegyzőkönyvben óvás tétetvén, a meghívó levél fájdalmasan tudomásul vétetett. A törvényhatóságok levelei közt Ugocsa megyének a követi utasításokról szóló levelére válaszoltatni fog, hogy Csanád megye a felelős ministériumban oly garantiát találván, milyent a dikaszteriális kormány nem nyújt, de egyébként is a választó kerületek a követeknek utasítást nem is adhatván, Ugocsa nézetét nem osztja. A feliratok az akadémia és múzeum számára e megye részéről is megküldetnek. Hofbauer Sándor főszolgabiró úrnak Makó városa tisztújításáról beadott jelentése örömmel fogadtatott. És méltán, mert az értelmiség győzött, s Makónak rendes tanácsa van. A város rendezése körül fölmerült nehézségek legyőzése , s a rendezett tanácsnak sok akadály ellenére is szerencsés megalakításában kifejtett erélye és tapintatos eljárásáért a főszolgabiró urnák elismerés szavaztatott. A városi tisztikar névsorát itt közlöm: választási elnök Hofbauer Sándor főszolgabiró úr lévén, a polgármesteri hivatalra kijelölve valának : Cserei Ignácz, Faragó Ferenci és Jaczó Lajos az 1-ső 92, a 3-ik 22 szavazatot nyervén, 405 szavazattal polgármester jön Faragó Ferencz, főbíró Juhász István, főjegyző: Halász János, aljegyzők: Szilvási István, Borza Pál. Tanácsnokok: Cseh Demeter, Vajda István, Halász Mihály, Szirbik Ferencz, Szirbik Sámuel, Nagy György, Gyüge Sándor, Kozma Antal. Adószedő : Faragó János, ellenőr: Hegedűs Sándor, biztos : Erdei Miklós, mérnök : Vargha Zsigmond, telekkönyvvezető : Urbanecz Imre, árvapénztárnok : Szirbik Gábor, ellenőr : Gerzonics István. A követek választása Makón f. hó 19 én, Nagylakon 20-án, Battonyán 21-én lesz. —Sárosmegye bizottmányi ülései mart. 4—6. Első nap : az elnöklő első alispán a beadott hivatalos tudósítások nyomán jelenti, hogy múlt hó folytán a csend és rend a megyében sehol sem zavartatott meg, ami örvendetes tudomásul vétetett. Felolvastatván az országgyűlésre meghívó kir. levél, annak ellenében, a mennyiben t. i. az 1848-diki törvénybe ütközik s a kapcsolt részekre ki nem terjeszkedik, jegyzőkönyvi évás, — a rögtön elfogott s az országból kivitt Asbóth mellett pedig a főkanczellárhoz intézendő fölirat határoztatott. Ezután a nm. helytartótanácsnak a felterjesztett megyei költségvetésre leérkezett hivata olvastatván föl, kiderült, hogy a megye által megállapított tiszti fizetések kevés kivétellel, vagy csekély módosítással helybenhagyatnak (p. o. első alispán fizetése 1500 ft, 1600 helyett, főjegyzőé 100 ft, 1200 helyett, fószolgabiráké 1000 ft 1050 helyett, de a levéltáriok részére csak 500 ft 700 helyett); az útjavításokra és hidakra tervezett 4000 ft, valamint az útbiztos és mérnök azon oknál fogva mellőzendőknek nyilváníttatnak, mert van országos, még fönnálló építészeti igazgatóság; továbbá a számvevő, ellenőr, aladószevek, s 18-ből 6 esküdt g 6 bába közül 3 feleslegesnek s igy kihagyandóknak rendeltetnek. Ezekre vonatkozólag újabb filtejesztést határoz, melyben az utalványozott 28,000 ftot megköszöni, (az évi költség 60,000 ftig megy,) de újabb okokkal támogatja valamint a megválasztott tisztviselők szükségességét, úgy az általános drágaság,pénz-ár-ingatagság s munkahalmaz alapján az eredetileg tervezett fizetések megtarthatását kéri. Márt. 5. Az országgyűlésre vonatkozó teendők egybeállítására már előbb kinevezett választmány beadja gondosan szerkesztett munkálatát,melyben alapálg kiindulási pontul ugyan szintén az 1848. törvény fogadtatik el, hanem úgy, hogy a legközelebbi országgyűlés a megyei szerkezetet mint az alkotmány megvédésének bástyáját ne csak ne gyengítse, de sőt inkább a lehetőségig erősbítse; továbbá a megyei követeknek adandó utasítást ki ne zárja, vagy legalább némi erkölcsi garantiát és felelősséget tegyen lehetségessé, a választókra nézve a censust nagyobbítsa, a választhatóra pedig magasabb qualificatiót szabjon. A részletes dolgozat a főjegyző által ügyesen szerkesztve, felolvastatván, nagy benyomást tön, s csaknem általános helyeslésben részesült. Az ellenfelszólalások nem a kimondott elveket, hanem csak az atisitácok körüli praktibilitást elemezték, s azok kivihetetlenségét mutogatták, ha az 1848-ki alapon kivánunk maradni. A tárgy komolysága s nagy fontossága tekitetéből eszme terjesztés — és csere érdekében, az egész javaslat, mint Sárosmegye elfogadott véleménye kinyomatni és s minden honi hatóságokkal közöltem határoztatott. Különben Gömör- s Biharmegye óhajtásaival egyetért, Sáros is. Az első alispán azon indítványára, hogy a teendők a megyénél folyvást szaporodván, a bizottmányi közgyűlés pedig hetekre nem hosszabbittathatván, sem állandóvá nem tétethetvén , kívánatos tolds olyan „kisgy elégy forma instimuo, mely a megyei tisztikaron , kívül, még néhány felkért, vagy választott bizottmányi tagból állva, az első alispán elnöklete alatt, a kiesebb fontosságú folyó tárgyakat elintézné, a többit pedig , rendezté, előkészítené s ezen kisgyűlések jegyzői könyvével együtt, mindig a közgyűlés első napján a bizottmányi nagygyűlés sanctiója alá bocsátaná. Az indítvány mint czélszerű , de ideiglenes expediens elfogadtatott. Mart. 6. Hosszabb vitatkozásra szolgáltatott okot és alkalmat a hús ára szabályozásának hajdan kizárólag a megyéket illető, de most a kir. városok, mint önálló testületek által is igénybe vett joga és tettleges gyakorlkodása. A megállapodás végre abban történt hogy régi jogához a megye agyán tovvábbra is ragaszkodik, míg netalán mást határozzand az országgyűlés, de a városokkal barátságos viszony fenntartása érdekében, a dolog practicumának czélszerű elintézését az első alispánra bízza, ki a városok képviselőivel fog ez iránt egy közös választmányban értekezni. Végre inditványképen felhozatott, mikép kivánatos volna, ha mint hajdan, úgy különösen most adatnának a megyei követekhez jelenebb ifjak mint írnokok, hogy az eddig nélkülözött alkotmányos élet főiskolájába bejárhatva, magokat tovább képezhessék, mi aztán később nem csak nekik, de a megyének is tetemes hasznára válnék. Ez ellen felbosatott, hogy a régi országgyűlési Írnokok alapja és szüksége most elesik, miután a gyorsírás, lithographia és nyomtatás mindent pótol s a követek nem tesznek időközi jelentéseket, sőt az Írnokok fizetésére nincs is pénzalap; azonban a vagyonos szülőknek szabadságában áll fiaikat saját költségükön Pestre küldeni. — Zágráb megye körirata Horváth-, Szlavónés Magyarország összes helyhatóságaihoz : „Kedves testvérek és barátok ! Sopron megyéből egy átirat érkezett hozzánk, melynek tartalma bennünket elragadva a testvéri szeretetnek ■ szomszédnép) egyetértésnek utolsó időben, fájdalom, már csak pislogó parázsát újból fölszitotta. Közöljük azt veletek, drága testvérek, hiteles lenyomatban, hogy azon érzelmeket méltányolni képesek legyetek, miknek benyomásai alatt a mi, a nevezett megyéhez intézett, szívélyes és egyenenlelkű válássunk létre jött. Egyik és másiknak átolvasása után el kellene ismernetek, hogy abban mintegy az isteni gondviselés varázsintése fekszik, mely a közbenjárói, a minti sorsotokra názve főfontosságu szerepet az utolsó, mondhatnék, eldöntő pereiben épen Sopron megyének rendelte. A szeretet, mely a horvátok és magyarok közt az simult év folytán többszörös ízben kölcsönös megkedvelés által nyilvánult, meg kezdő halni; a testvéri egyetértés, melyet a magyarok és horvátok lehellenek, egyszerre mintegy egy könyörületlen varázslónak kegyetlen csapására ismét hátrált, s az őszinte kibékülés ténye, az 1848. évben megszakadt nemzeti kötelék megújításának ténye, melyről azt hivék, hogy már mindkét kézzel szilárdra kötöttük, elkeld lassanként felbomlani, míg végre semmi egyebet egy nyári ködnél nem fog ábrázolni, mely annak idején a legújabb napokban tapasztalt keserű csalódások tengerében eltűnik. Ámde, mint mondok, épen a tizenkettedik órában nyújtatik nekünk a magyarok nevében a testvéri kéz, épen azon megyéből, mely részben horvát honfiaktól van népesítve, egy megyéből, mely a legnagyobb magyar Széchenyi István előttetek szent, s miattatok előttünk is drága tetemeit keblében rejti, s önként megragadott bennünket azon gondolat, vájjon nem jó ómenünk akarata-e, bennünket még jókor visszatartani azon tátongó örvénytől, mely előttünk megnyílik. Ezen gondolat minket a meggyőződés egész hatalmával megragad a még azon perezben ís, midőn megvéitek közöl többen nemzeti és állami autonómiánk megsemmisítése végett a vágókést ellenünk emelték, a midőn némelyek közöletek gúnyt és gyalázatot vetnek a mi becsületes horvát arcainkba, határoztok el magánkban, nyiltan és merészen, mint a régi horvátok utódaihoz illik, hozzátok, magyar testvérek egy szót szólni, mely az egyetértés és békülékenység ugyanazon szellemét leheli, mint Sopron megye föntemlitett irata. Mi benneteket őszinte, becsületes embereküt tanultunk ismerni; tudjuk, hogy szivetekbe be van vésve azon igazságérzet, mely egy ideig elnémulhat, de soha ki nem rtathszik. 700 éves együttélésünk nem múlt el nyomtalanul fölöttünk a mi nálatok is megtanultuk ugyanazt tisztelni, a mi saját keblünkben gerjed, a mi mindenki iránti forz igazságérzet, a habár ellenségünk volna is az; jó lágy, majdnem túlságosan érző szív ezen fonák, mindenféle fondorlatok által eldögletesített világ iránt, a bizonyos nemzeti büszkeség, mely nem tűri, hogy önkény uralkodjék fölöttünk, a világ bármely tájáról jöjjön is az. Hol ily előzmények vannak, ott azoknak megfelelő következményeknek is kell lenni, ezért azon tökéletes meggyőződésben, hogy azoknak hozzátok nem fog pusztábt a kiáltás gyanánt elhangzani, fogunk föladatunk megoldásához. Apostoli királyunk az 1860 oct. 20-ki cs. diploma által a nagy austriai állam összes népeinek általában a különösen a magyar népeknek a az azelőtt Magyarországgal egyesítve volt országoknak „históriai jogaikat" részint vissza, — részint magadra. Ily módon lépett életbe a „históriai esetlegek" elve, melyért a magyarok és horvátok a birodalmi tanácsban merészen és bátran küzdöttek s melynek az alapkőnek kell lennie, melyen a bánhoz intézett m. é. oct. 20-ai császári kézirat szériát Horvát- és Tóthország királyságok viszonyainak a magyar királysággal meg kell köttetniök. Ezt, szeretett testvérek és drága barátok, sohasem szabad szem elöl tévesztenetek, mert különben az alkotmányélet azon talpzlatnyi szélea terét, melyen velünk közösen álltok, magatok ásnátok alá, feledve, hogy az említett en. diploma az annak következtében leérkezett kéziratokkal az egyetlen pont, melyre nektek és nekünk szükségünk van, hogy Archimedeaként az absolutismus épületét sarkaiból kiemeljük. De ha ez igaz, pedig hogy igaz, bizonyítja régóta folytatott politikai életünk, akkor, drága testvérek el kell azt is ismerjetek , hogy a horvátok a slavoniaiak szintúgy politikai történelmi nemzetiséget képeznek, mint most ti magatok, a hogy mindazt ki kell kerülnötök, mi ezen nemzetiségen csorbát ejthetne. Mivel ti, ha ezen politikai- történelmi nemzetiségünket bármiként is meg akarnátok támadni, magatok szolgáltatnátok a fegyvert magatok ellen azoknak kezébe, kik arra törekszenek, hogy a ti történelmi nemzetiségieknek se adassanak meg mindazon politikai a alkotmányos jogok, melyek azt a történelmi jog szerint megilletik. Ti, kedves testvéreink e drága barátaink : igen jó tudjátok, hogy minek vagytok még híjával, mielőtt azon álláspontra hágnátok föl, melyet történelmi jogotok szerint elfoglalni óhajtotok. Tudjátok, mily sokféle nehézségek gördittetnek a titokba, a mily késetű hazafias könnyeket ont a fölött hazafias szivetek , miket véletek együtt mi is ontunk. Tehát mindezeket itt megemlíteni fölösleges volna , mivel mindezt ti is szintúgy értitek , noha nem azon mérvben, melyben mi horvátok érezzük, a mennyiben nekünk közös sebeinken kívül még különös sebeink is vannak. Nektek, kedvez testvéreink , ezen állítás paradoxnak látsszhatik, holott pedig az tiszta igazság. A mi helyettünk ugyanis tetemesen különbözik a tiétektől, szintúgy mint két, ugyanazon anyától született testvérek állása a körülményei különbözhetnek. — Mi horvátok, miután még a V- ik század végén a a VII-ik elején jelen honunkba beköltöztünk a annak határait, a Drziszlávok hálából) belföldi horvát királyok uralma alatt, az adriai tengertől éjszak felé a Donéig, nyugat felé a mai Karinthiáig a kelet felé a fekete tengerig kiterjesztettük, utolsó nemzeti királyunk. III. István halála után épen úgy összenőttünk egymás közt, mint ti ia az Árpád házbeli nemzeti királyaitok kihaltival, egymás közt összenőttetek. A belföldi tizévi polgárháborút megérezve, 1102-ben Kálmán királytokat egészen világos föltételek alatt királyunkká választottuk meg, mely föltételekre az, midőn Belgrádban Zvoninér királyunk dalmát koronájával megkoronáztatott, ünnepélyes esküt tett le. Ily módon a magyar, dalmát a tót királyság a guarnerói szigetekkel, „személyi uniónál fogva," a mennyiben Magyarországgal egy királya volt, kinek fején két, a horvát a magyar korona fénylett, a magyar királysággal szövetségbe jutott; a nélkül hogy az ez által csak egy hajszálnyit is elengedett volna saját határozott diplomák, névszerint a Kálmán részéről Tranban, 1108. máj. 25 én kiadott diploma által megerősített teljes autonómiájából. A Kálmán király a őseink közt kötött államszerződés az úgynevezett „privilégium libertatum" következtében, a magyar királynak, mint horvát királynak, különösen a horvát földünkön kell megkoronáztatnia. Neki a mi törvényhozó országgyűlésünkön elnökölnie kelle. A szent evangyéliumra kelle megesküdnie, hogy Horvátországnak, a horvát nemzeti egyháznak összes jogait s szabadságait megörzendi. Arra kelle magát köteleznie, hogy egyetlen külföldit vagy magyart sem fog a horvátországi határokon belül, a nép megegyezése nélkül helytartóvá nevezni ki. Ő nem alkalmazható a horvát sereget Horvátország határain kivül; végre a nemzet engedélye nélkül semmi adót sem hajthatott be. Szövetségünknek ezen főföltételeire Kálmán utódai is megesküdtek , midőn Horvátországban, mint horvát királyok, igy H. István, II. Gejza, III. István, II. Endre, Róbert Károly, Dracki Károly, nápolyi László külön megkoronáztattak, s a többi összes magyar királyok is Ferdinándig , amennyiben megesküdtek arra, hogy a magyar jogok mellett a három egyesült horvát-, tót-, dalmát királyság jogait is fönn akarják tartani. Ti, kedves testvéreink ! magatok is tudjátok, hogy a Habsburg dynastia koráig, három egyesült királyságunk kormányának élén mindig vagy királyi vérbeli herczegek (d u e e a), vagy hatalmas bánok állottak, a kik a népet az alkotmány alapján, Magyarországtól egészen függetlenül kormányozták, a mennyiben a megkoronázott királyokkal szinte egyenlő jogaik voltak. Ezen herczegek vagy bánok egybehívták országgyűlésünket, s azon elnököltek, saját udvari kanczellárujok a udvari főméltóságaik voltak, a fötörvényszéknek a fölebbviteli törvényszéknek ők voltak elnökei, mely ugyanaz volt, mi Magyarországban a kir. udvari törvényszék . ..más hatalmakkal szövetségeket s szerződéseket kötöttek. A király mellett ezen herczegek s bánok nemességet" „nemesi földesúri jogot adományoztak, a háború, a béke időben a nép vezetői voltak. Ebből láthatjátok kedves testvéreink , hogy nemzetünk saját országában nemcsak ugyanazon jogokkal bírt, mint a tiétek Magyarországban , hanem inkább még nagyobbakkal, az úgynevezett helyhatósági jogokkal, mivel annak adó neve alatt csak felét kelle annak fizetnie, mit a magyar nemzet azon név alatt fizetett; az az adriai tengeren szabad kereskedést űzött és Siciliából s más parti államokból a sót majdnem ingyen kapta és végre folyton mentes volt a katonai beszállásolástól stb. Mindezt, drága testvérek, ti jól tudjátok, valamint hisszük, hogy azt is fogjátok tudni, hogy mi horvátok II. Lajos király , a régi magyar királyok utódjának halála után a mi nemzeti és „állami" jogaink öntudatában 1527. jan. 1-én cetinjei országgyűlésünkön I. Ferdinánd cseh királyt örökösödési joggal királyunkká választották, mig őt Magyarország még 1526. nov. havában királyául elismerte. Ezen mi első királyunk a felséges Habsburgházból, kötelessége és eldödei példája szerint, magát és trónkövetőit szentül és ünnepélyesen kötelezte , hogy a három egységes királyság minden diplomáit, jogait, szabadalmait és rendeleteit, melyek annak és lakosainak az ő dicsőséges királyai által adományoztattak, sértetten , megőrzi és/Védelmezendő (Omnia et singula eorum privilegia, jura, libertates et decreta, Regno illi ejusque incolis et inhabitatoribus a serenissimis retro regibus eorum tradita et concessa salvae et illesse conservare et manntenere volumus et intendimus------nec aliquid contra ea vei eorum „allo" unquam tempore attentaturos promittimus.) Ép oly ünnepélyesen kötelezte magát II. Károly király 1712 ben, midőn a mi nemzetünk az ő országgyűlésén ugyanazon év mart. 9 én, tehát 11 évvel előbb mint Magyarország a pragmatica sanctiot elfogadta, „a maga és nőágoni utódainak nevében, hogy jogainkat, szabadságainkat, t. i. népünk és országunk történeti és állami jogát megtartani és oltalmazni fogja. Ha azonban később, midőn a török túlnyomó hatalom a mi és a ti fegyveretek által megsemmisittetett, a közigazgatási hatóságoknak német szabás és mintára behozatala által állami jogaink igazgatása mindenféle alakulásokon ment keresztül, s a 18. század második s a 19. század első fele folytában a magyar államjoggal csaknem egy testbe olvadt; ha továbbá azon idők viszontagságai által a mi állami autonómiánk lassan lassan egészen elenyészett és nekünk a souverain, szabad nemzet bíborköpenye helyett — engedjétek meg, hogy igazat mondjunk — nagyobbára a ti vétketek miatt, a fönebbi helyhatósági jogokból csak a rongyok maradtak; ha ti végre a negyedik és ötöd évtizedben ezen helyhatósági jogok fennállását is, sőt magának a három egységes királyságnak fennállását kérdésbttatátok, sőt még az 1848-ks év törvényei teremtésével ellentmondólag királyságunk fenállása tagadásával azt eldirboltátok . Fiumét tölünk elszakittottátok, előttünk azon föltétel elhatározásával, hogy követté senki nem választathatok, ki magyarul beszélni nem tud, a törvényhozási terem ajtaját úgyszólván becsukták: egy ásóval a mi horvát nemzetünket a háromegységes királyságban a világ nainpadjáról kitörülni és mind bennünket, mind a többi, résint velünk törzsrokon, részint más néptörzsekhez tartozó nemzetiségeket a török rajákhoz lealacsonyítani törekedtetek, mi nektek tót testvéreinket illetőleg egy részben sikerült íz: bizonyára ezen és hasonló, minden nemzetközi állami joggal ellenkező célzztén irányzataitokat Európa államjoga semmi esetben nem fogja jóváhagyni, sem arra, a mennyire már mentetek, a törvényesség pecsétjét nem adandja, habár az 1848-ki év nem is következett volna igy be, mint a hogy annak hajnala nektek és nekünk bealkonyodott. De ime, bekövetkezett az 1848-ks év és véletlen védéseink és bánatunk helybe in csordultig telt, az elszabadult szenvedélyek túlhágták medrüket és országotokat akkér özönlék el, hogy megengeditek, ha erre a feledés fátyolát borítjuk. Elég legyen, „hogy mi titeket arra, a mi nekünk én nektek a legszentebb : a nemzetiség és szabadság érzelmeire kérünk," ne mondjátok többé azt, hogy a mi fölkelésünk 1848-ban meggondolatlanság volt, s ezt a bécsi kamarilla szította, „azt inkább lássátok be, hogy az nem volt egyéb mint az önvédelem szükségéből eredt esemény, melyre ti kényszerítettetek bennünket". Azért, ha Istent ismertek, e nemzeti fölkelésről ne beszélgessetek mindig úgy, mint a reactió gyümölcséről, mely köztünk hatalmát kifejtetté, de ne vádoljatok, hogy mi 1848-ban a bécsi udvar eaelszövő politikájának vak eszközei voltunk. Midőn ekkép szóltok, magatok is nagyon csalódtok, a másokat is ámítotok, higyjétek el drága testvérek ! soha sem volt a csalódás veszélyesebb mint épen most. Mi, valamint ti is válaton állunk, melyen mindenesetre határoznunk kell, melyik ösvényen akarunk járni. „Szerencsés vállaltás nemzeti dicsőség és nagyság tetőpontjára emelhet, a szerencsétlen pedig fölszámíthatlan szenvedések és manyarnságok örvényébe taszíthat !" Azért drága testvérek! ismételjük, ne ámítsátok magatokat, a szívre téve kezeteket ismerjétek be inkább mint őszinte becsületes férfiak : „Mi magyarok vagyunk, kik méltatlan viseletünk által a horvátok ellen vétkeztünk, ez által olyasmit támadva meg, mi a legszentebb valami, amit magunk ia legjobban becsülünk, nemzetiségüket és történeti államjogukat. Legyünk igazságosak és mondjuk ki, hogy az ily okoknak elő kellett idézniök az ismert következéseket, és hogy megengedve, miszerint a reactio egyes embereknél, azt azt is megengedjük, a nép egy töredékénél is túlnyomó lehet, de oly eset noha sem fordult elő , nem is fog előfordulni, hogy egy egész nemzet reaktionárius törekvések vak eszközévé engedje magát! És higyjétek el, hogy, mivel egyes emberre nézve nincs bántóbb vád, mint ha azt mondjuk reá, hogy idegen eszköz; ez nem lehet másként, sőt még sokkal sértőbb és lealázóbb volna egy egész nemzetre, mely múltja által a világ színpadán tizenhárom század folyama alatt hős harczaik által több ellenségek ellen, kik gyakran egy időben egyszerre rohanták meg, a legfényesebben tanúsították, hogy nemzeti becsületük a nemzeti dicsőségük inkább fekszik szivünkön, mint maga az élet." Azért mondjátok, drága testvérek, hogy a horvát s az eredet a nyelvre nézve vele legközelebbi rokon szerb nemzet 1848-ban nem volt vak eszköz, hanem önmagának czélja, hogy ezen eseményt a reactio is hasznára s ellenben legnagyobb kárára tudá fordítani, a politikai életben oly valami közönséges, hogy ezen senki sem csodálkozik. (Folyt. köv.) Városi ügyek. — Pest, mart. 9. — A jegyzőkönyvek meghitelesítése után több rendbeli levelezések olvastattak föl, a különböző törvényhatóságok részéről, melyeknek végeztével Klés István fölkelt, és kinyilatkoztatá, hogy rövid indítványt akar tenni a sajtószabadság ügyében, miután az újabban igen érzékenyen megsértetett a sajtóügyeket még most is törvénytelenül kezelő cs. k. rendőrség sajtó-osztálya által. De hogy a közgyűlés a dolgot voltaképen megérthesse, kénytelen a tényállást magát egész meztelenségében előadni. — Erre nézve fölolvassa Szilágyi Virgilnek még 1857-ben a cs. k. rendőrséghez benyújtott „Második december" czimü lapengedély érti folyamodványát, melyben subventiót kér, és fölolvasá az ezen folyamodványra vezetett hátiratot, melyben folyamodó mind a lapengedély , mind a subventiótól elmozdittatik, előadván, hogy mind ezeket tekintélyben álló tisztviselő hivatalosan láttamozta, sőt ezeket Szilágyi Virgil azon tisztviselő előtt valókat szóval elismerte légyen. Ez lenne tehát a sajtószabadságon ejtett sérelem tárgya, miután e kéziratot a több józsefvárosi választókkal saját maguk igazolása végett kinyomatta, 2000 példányban, s azt a törvénytelen sajtóhatóság lefoglalta. Ők pedig ezt Szilágyi Virgilnek a sajtó útjáni nyilatkozata nyomán tették , mivel ezen nyilatkozatban , mely a „Pesti Hírnök" 56. számában f. hó 8 án kijött és melyet szónok szinte egész terjedelmében fölolvasott, s ők rágalmazóknak nyilváníttattak. Ha tehát Szilágyi Virgil úrnak lehetett sajtó útján föntebbi állításaikat alaptalanoknak és rágalmaknak nyilvánítani a közönség előtt, miért nem szabad ezt nektek tenni, kik megtámadtalak. Azért a városi törvényhatóság elé terjeszti a dolgot, mint törvényes hatóság elé, orvoslás végett, és indítványa oda megy ki, hogy a városhatóság tárnoki excultjához fölirjon, mikép a rendőrhatóság hova hamarább megszüntessék, és a sajtószabadság az 1848. törvények védelme alá állíttassák. Erre Szilágyi Virgil fölkelvén, tüzes beszédben védé a sajtószabadságot, s e részben, ha az meg van sértve, orvoslatot tart szükségesnek, hanem mi személyének megtámadtatását illeti, a dolog pártoskodás színét viseli, ezt nem tartja a városi hatóság köréhez tartozónak, tiltakozván hogy az ő becsülete fölött, melyet megőrzött mint más, valaki biráskodhassék’ s a fölnevezett okmányokat újra hamisnak nyilvánítja. Thaisz Elek, ki a kérdéses iratokat láttamozta és ki előtt Szilágyi azokat valókul elismerte, fölkelvén azt mondja, hogy bár hamisaknak állítja is Szilágyi az azon okmányokat, de saját aláírását, mely azokon áll, nem tagadhatja, s itt fölmutatván az iratot, elolvasta a Szilágyi Virgil saját aláírásával is ellátott elismervényt, melyben kimondatik,hogy ő az erdeti programmot az iromány-csomóból a cs. k. rendőrigazgatóságtól magához vette. Ezen okmányok így hangzanak: Méltóságos báró, cs. k. helytartósági elnök úr ! Azon alapnézeteket, melyeket egy üdvös irányú politikai napilap alapítására nézve méltóságoddal közölni szerencsém