Sürgöny, 1862. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1862-04-08 / 81. szám

ni vonakodik, mi ismét azt tanúsítja, hogy a fölkelés az országban a nép közt nem terjed. Hazafiság és nemzetiség i­ s. A jövő országgyűlésnek egyik legsürgősebb és legnehezebb feladata lesz a nemzetiségi kérdés megoldása. Az 1861-i országgyűlés, a legjobb akarat mellett is, csak programmot hozhatott fel, mely ugyan, ha tör­­vénynyé válik,a külön népfajok azon részét,mely a ma­gyar hazafiság érzelmét megőrzé, kétségen kivü­l ki fogja elégíteni, — de hogy a belmozgalmainkat egy idő óta oly érdekelt figyelemmel kísérő civilizált világ­nak a nemzetiségi kérdés méltányos kielégítéséről bi­zonyítványt adhassunk, másrészt, hogy azok ellené­ben, kiknél a nemzetiségi ügy megoldása nem abban áll, miként saját nyelvük és népjellemük törvé­nyileg biztosítva legyen, hanem c­éljuk : hazánk terü­leti egységét szétdarabolni,­­ napfényre derítsük azt, miszerint kivonatuk törvénytelen és hazafiatlan­­s­á­g; szükséges, miként a nemzetiség fogalmát tisztába hozzuk és azt általánosítsuk. Mig a nemzetiségi eszme hazánkban álta­lános és egy nem lesz,­­ mig a magyarnak, ro­mánnak, szerbnek, stb. a nemzetiségről különböző fo­galmai lesznek, míg ez eszme annyi változatokban fog föltűnni, és azt majd schweizi, majd amerikai, majd franczia minta szerint akarjuk idomítani; szóval: míg a nemzetiség fogalmát tisztán meg nem határoz­zuk, és e fogalmat a nemzet többsége által el nem fo­gadtatjuk, addig a nemzetiségi baj ellen alig találan­­dunk sikeres gyógyszert. Mert hogyan segítsünk oly bajon, melyet csak névről ismerünk, de melyről csak kevésnek van helyes fogalma; hogyan segítsünk nemzeti bajon, melyről a nemzet többségének nem tiszta és nem egyenlő a fo­galma ? Sokkal gyengébbnek érzem tollamat, mintsem azt képzelném, miszerint annyi jeles észtehetség közt, mely e kérdést igen helyesen megvitató, én fogok utat törni, és a nemzetiség tiszta fogalmát megálla­pítani ; de meggyőződésem az, miszerint a nemzeti­ségi fogalom megállapítása és általánossá tétele előtt, nemzetiségi ügyünket tisztába nem hoz­hatjuk­, sőt azt még inkább be fogjuk bonyolítani. Értekezésem fő c­élja tehát e fogalom tisztába hoza­­talára és általánosítására figyelmeztetni a honfitársakat, nem különben párhuzamot hozni fel e két nagy foga­lom közt: hazafiság és nemzetiség! A hatalmas és nagy Francziaországban, hol El­szászt kivéve csaknem egy népfaj van, e szó által: nemzetiség! az egész nemzet ugyanazon egy esz­mét érti, ott a hazafiság és nemzetiség ugyan­azon egy fogalom.— Vive la patrie ! vive la nation! egy fogalom. A múltban szintoly dicső , mint szebb jövőre mél­tán igényt tartó magyar hazánk nem bir ez előnynyel, nálunk esze : nemzetiség! nem azon varázseszme, mely hazánk minden nyelvű lakóit egygyé forrasztaná, sőt minthogy hazánkban több különnyelvű népfaj van, a nemzetiség hazánkban különösen két évtized óta oly fajbeli ellenkedéseket idézett elő, melyekre noha törvényhozóink alkalmat soha sem adtak, de melyeket a század második vége felé felfedező panslavismus, másrészről a külön népfajok közt alattomosan működő ármány felszított és nyílt lángokra lobbantott, úgy, hogy ha a magyar haza hajdani dicső korá­nak bajnokai a Hunyadiak, Zrínyiek, Frangepánok, stb. fölébrednének, bámulva látnák hiányát a nemzeti egység azon szellemének, mely hajdan az egy haza külön eredetli hőseit annak védelmére és a közös ellen­ség legyőzésére buzditá. Pedig volt sokáig oly idő, melyről a nagyemlékű József nádor az 1843—44-ik országgyűlésen e neve­zetes szavakat mondá : In Hungária ab 800 annis, gen­­tes omnes in una nationalitate concentrabantur. fej.. Várjon el fog-e még jönni az idő, melyben a faji nemzetiségek méltányos igényei ki lévén elégítve, ön­ként az egy nemzeti egységben fogunk összeolvadni, az kérdés ? Van mindazonáltal Magyarországban is egy szó, egy varázseszme, melytől áthatva, minden, ho­nához hű honpolgár, bármely fajhoz tartozzék is, lel­kesülten szerűt kezet, s e szó: h­a­z­a!­­ Ez okból kezdé nagy költőnk nemzeti imáját e szóval : Hazádnak rendületlenül légy hive óh magyar! Lehet ugyan, hogy minden népfajnak nemzeti­ségi hajlamai külön saját gyapontja felé legyenek irá­nyozva ide a hazafiság dolgában különböző érze­lemnek létezni nem szabad ; itt egy közös érzelemnek kell lennie, mely minden fajta nemzetiséget az egy ősi alkotmányban, törvényben és intézmé­nyekben egyesít, és ez érzelem . A hazafiság közös hitvallása! Ez az, melynek ha egy ép, alkotmányos, szabad Magyarországot kívánunk, a nemzetiségi és faji érzel­mek különbségeit pótolnia kell. A hazafiság közös hit­vallása azon kapocs, mely mindnyájunkat, mint az egy haza polgárait, annak közös érdekeihez fűz, és mely mindnyájunknak kötelességgé teszi, miként a hazának nemcsak ősi alkotmányát, törvényeit, intézményeit, mint szent ereklyét őrizzük, de a haza területének bármi módon kísérlendő csonkítása ellen, azt mint őseinktől hátramaradt hitbizományt védjük. Szóval, hazánkban a hazafiság érzelme pó­tolja azt, mit más nemzeteknél politikai nemzetiségnek neveznek , de mit az eszmezavar kerüléséből helyesebb hazafiságnak nevezni. Most már tisztábban áll előttünk azon különbség, mely hazánkban a hazafiság és nemzetiség közt létezik. A hazafiság értelmére hazánk minden hit polgára köteles; a nemzetiségre nézve mindenki csak saját nemzetiségéhez köteles ragaszkodni és azt ápolni, de a másét sem bántani. A hazafiság alapja a közös haza, annak al­kotmánya, törvénye és intézményei. A nemzetiség alapja a nyelv és népjellem. A hazafiság és nemzetiség közt még azon sajátságos különbség is van, hogy míg a hazafi­ság minden honpolgárt a közös alkotmány és érdek által egygyé olvaszt, addig a nemzetiség a külön népfajokat, ha nem is mint elleneket egymástól elvá­lasztja; a nemzetiségi kérdés megoldásában tehát azon kell törekednünk, hogy a nemzetiségi igények kielégí­tése által, a népfajok különbségei a haza nagy kérdéseiben összeolvadva, elenyészszenek. A hazafiságot tehát a nemzetiségtől tisztán elválasztva, nézzük, mi az a nemzetiség ? P­e­r­á­t­h­y István: Szászvárosi senator s szász nemzeti egyetemi kö­vet B­a­j­o­m­i­r­i János különvéleménye. A nemzeti egyetemnek, mint olyannak, véle­ményem szerint két törvényes és alkotmányos tulaj­dona van. Egyik tulajdona a II. folyamodványú bíróság. Másik tulajdona a törvényhozási factor saját bel­­ügyeiben. A jelen esetben ezen nemzeti egyetem nem az első, hanem az utóbbi tulajdonában látszik szerepelni és működni akarni. A nemzeti egyetem, mindkét félebbi tulajdonaira nézve, bizonyos hatáskörre van szorítva. E hatáskör a törvényileg úgynevezett fundus regi­ul s nem az usurpative elnevezett szász föld, mert Erdélyben nincs Szászország. A nemzeti egyetem által mai nap elvileg elfoga­dott biaottruálisi munkálat, a nemzeti egyenjogúság­nak Erdélyben gyakorlati keresztülvitele elvét illető­leg, túlhaladja a nemzeti egyetem törvényes hatáskö­rét, a­melynek tárgya egész Erdélyország, s annak összes lakossága. A nemzeti egyetem törvényes állásánál fogva nem tárgyalhat az egész országra kiterjedő ügyeket jogo­san ; s ha mégis országos ügyekbe bocsátkozik , akkor elveszti egyetemi törvényes tulajdonságát s csak ma­gánosok magángyülekezete fog lenni, határzatai nem leendőek senkire nézve irányadók és kötelezők. Az átalános országos ügyek az országgyűlést il­letik. Az országgyűlésen a nemzeti egyetem, mint egye­tem, nem bír valamely morális testület jelentőségével, hanem a fundus regius egyes székeinek köve­tei mind maguk közt egymástól, mind pedig az össze­­ségtől függetlenek , és joguk van az egyetem határza­­taitól függetlenül saját véleményüket s választóik aka­ratát kinyilatkoztatni. Igaz ugyan, mikép minden egyes polgárnak sza­badságában áll határzatait államjogi ügyekben is má­soktól függetlenül megállapitni, s azok érvényesítését törvényes uton megkísérlem. Hanem a jelen ügyekben a nemzeti egyetem, alkotmányos egyetemi minőségé­ben még sem határozhat, mivel a nemzeti egyetem mi­nősége törvényesen meghatározott tárgyakra és korlá­tolt hatáskörre van szabva, a fennforgó ügyek nem tar­toznak a nemzeti egyetem törvényes teendőihez s a nemzeti egyetem korlátolt minőségét, a törvényes kör­vonalakon túl jogilag nem terjesztheti ki. Nézetem szerint a kérdéses országos ügyekben a nemzeti egyetem, csak mint magán­gyülekezet, tag­jai egyes, egymástól független, semmi törvényes köte­lékhez nem tartozó magánegyének. Valamint egyes vagy több polgár kizárólag csak­is maga részére és nem m­ásokra nézve is, egyetérté­­sekben ha nem is hasznos, de nem is káros határoza­tokat hozhat államjogi kérdésekben, s azok érvénye­sítését megkísérlenie szabad , úgy ezen nem valódi nemzeti egyetemnek egyes tagjai is csak mint magán­­személyek, ha szintén egymás közt egyetértőleg, hatá­rozhatnak országos ügyek felől s kisérthetik meg ha­­tárzataik érvényesítését, s akkor a bizottmányi mun­kálat I. 1. pontjaira nézve magam is beleegyezőleg szavaznék. Hanem mint egyetemi tag sem magamnak, sem a többi egyéneknek, a­kik az egyetem szereplőit képe­zik, nem ismerem el jogát a kérdéses ügyekben hatá­rozhatni. Azért a kérdéses ügyekben a majoritás aka­rata nem lehet a még oly csekély ellenzéki minoritás akaratának is irányadója. Egészen más volna ez egy erdélyországi ország­gyűlésen, a­melynek jogában áll e kérdések fölött ha­tározni, mert akkor, a határozás országgyűlési illeté­kessége mellett, a majoritás akarata az ellenzéki mi­noritás akaratára nézve is irányadó s kötelező lenne. Miután a 1. nemzeti egyetem illetéktelenségét a fennforgó ügyek tárgyalására általam elegendőleg ki­mutatva lenni hiszem, nem akarok a hozott határzat mellett szavazni, hanem indítványom mellett maradni: t. i. a t. nemzeti egyetem illetéktelensége végett ne méltóztassék a fennforgó bizottmányi munkálat tárgya­lásába bocsátkozni. Szeben, Inart. 8. 1862. Balomiri János, senator s szászvárosi egyetemi követ. A birodalmi tanács pénzügyi bizottmányának javas­lata a deficit fedezése iránt. „I. A banknál elzálogosított 1860 iki sorsjegyek eladandók. Azok következőleg fog felhasználtatni : a) Az adósság teljes törlesztésére 99 millióval. b) Egy beváltóalap képezésére (IV. czikk.) II. A 99 milliónyi összeget a bank a jegyek le­váltására fordítandja, következőleg : a) Minden egy forintos bankjegy a közforga­lomból kivétetvén, megsemmisítendő. E czélra határidő tűzessék ki, melynek lefolyta alatt azok nagyobb bank­jegyek által lesznek beváltandók. b) A további nagyobb bankjegyekből bejövő ösz­­szeg hasonlóan megsemmisítés által lesz a forgalomból kiveendő. III. Az egy forintos bankjegyek beszedése által támadó hézagok betöltésére, a birodalmi tanács állam­adóssági bizottmányának ellenőrködése mellett egy fo­rintos államjegyek adandók ki, melyek összege 75 mil­liót fölül nem múlhat. A kiadás azon mértékben tör­ténik, minőben a bank egy forintos jegyeit a forgalom­ból kiveszi. IV. Az egy forintos államjegyek minden fizetés­nél épen oly modorban használhatók, mint jelenleg a hasonértékű bankjegyek. Az I. czikk b) pontjában kijelölt beváltási alap által kívánatra a bécsi nemzeti banknál és ennek fiók­pénztárainál az államjegyek nagyobb értékű bankje­gyekért beváltathatnak. Ha ezen alap nem volna elég, ennek megnagyobbitásáról a szükség határáig, a pénz­ügyi igazgatóság gondoskodand. V. Jelen határozatok érvénye az 1866. évi de­cember végével megszűnik. Azon esetben azonban, ha a bank a kész­fizetéseket már előbb megkezdené, ezek alkotmányos uton megváltoztatandók.“ is nagy merészség volna feltenni, h­oly meggyőzőleg és oly őszinteséggel nyilvánultak a jelen közigazgatási átmeneti időszak által kijelölt álláspont és irány józan felfogása iránti nézetek, hogy az ellenvéleménynek ezek ellenében és etnél nem is lehet más fegyvere. Qui se excusat incusat —­e latin közmondás sze­­­rint azt vethetnék szemünkre, miért szólaltok ti fel, hiszen nálatok még tisztiszékeknek s annál kevésbé közgyűléseknek semmi híre nesze sincs. Igaz, hogy nincs s csak is ezen körülménynek köszönhetjük, hogy nem volt szerencsénk tettleg máris a Bonamy et Comp. tagjai közé soroztatni, s az igazat megvallva, csak is az ilyes valamitőli félelem tartóztatott vissza, még mielőtt T. L.-nek sikerült a „M. S.“-ban dicsőségesen eltalál­hatni a czimet, melyet a szegény elkárhozottakra il­lesztenek. Most, miután ez megtörtént, szédítőbb ütleget már úgy sem várhatván, kinyilatkoztatjuk mi is, hogy a pestmegyei, úgynevezett „hivatalnokok közgyűlésé­ben“ előtüntetek elvitázhatlan tényállást s a jelen álla­potban feladatul kimondott jelszavakat saját eszméink szakasztott másának ismerjük el, s gyanúsítások árjá­tól környezett jelen helyzetünkben kötelességünket pártnélküli, önzéstelen és feláldozó hivataloskodásunk által teljesíteni feltett szándékunk és törekvésünk, s a szentírás szavait „szeresd felebarátodat mint tennen magadat“ igénybe sem véve, csak pure et simple a természeti jog azon követelményére, mielőtt becsületes és őszintén nyilvánított érzületünknek meg nem felelő tények által okot szolgáltatnánk arra, hogy a Bonamy et Comp. firmájával diszesittess­­nk, a legsúlyosabb váddal terheltnél is méltán megkívánt kedvezményre, hogy előre ne mondassék ki az anathema felettünk, számot tartani teljesen feljogosítva hisszük magunkat, s azt követeljük is mi T. L. firmájának szabolcsi jelöltjei. K . . . v.­an, a magas értelmiség méltányos várakozásának tel­esen megfelelhessek. Pesten, mart. 19. 1862.*­ Rapos József s. k., a „kisdedóvó intézeteket Magyarországban terjesztő egyesület“ központi képezdéjének igazgatója. Valero-utcza 1. sz. Napi ujdon ágok. * Császár ő Felsége a dr. Erimm lovag­nak „Erdély politikai igazgatása“ czimü munkáját, melyet a szerző Ő Felségének legalázatosabban átnyújtott, legmagasb tetszéssel elfogadni s a főkamarási hivatal utján a szerzőnek köszönetét nyilváníttatni mél­­tóztatott. * Schmerling államminister ur erős nátha láz­ban szenved, s orvosai tanácsára ágyban kénytelen ma­radni. * A bécsi kath. templomokban tegnap­előtt a szószékről hirdették, hogy a szent atya egésségi állapota agg korához képest egészen kielégítő, s hogy átalában jól érzi magát és veszélyes megbetegülésének hite egészen alaptalan. * Az irói segélyegylet javára adott har­madik és utolsó philharmoniai hangverseny múlt vasár­nap d. u. a nemz múzeum teremében,a két elsőhöz hasonló látogatásnak örvendett. Ezúttal a kijelölt műsor még Bach Sebestyén „Toccatájával jön megtoldva , melyet a zene­kar Esser hangszerelése után közkívánatra kitű­nőleg ját­szott. A többi darab, Beethoven symphoniáját és Berlioz Rákóczy-ját levonva, kevésbé ragadta el a hallgatóságot. * Budán holnap a „Jó barátok“ paródiáját adják a népszínházban. E paródiát, melyet franczia eredetiből Szerdahelyi fordított, igen mulatságosnak mondják. Néze­tünk szerint ez sokkal jobb választás és bizonyosan köz­vetlenebbül fog hatni közönségünkre is mint a „Tannhäu­ser“ paródiája, melynek, miután a magyar nézők közöl magát az operát csak kevesen ismerik, tartósabb hatása nem lehetett. * Lengyel nevezetű magyar lakatos mester és *) Ezen „Értesítés“ megjelenése alatt a kis-kun­halasi nőegylet, Körmöczváros tanácsa és Zichy Henrik gróf ö­nliga részéről is a fentebbiekhez hasonló kérdések intéztet­tek hozzám. fegyver-kovács, ki már bebizonyította leleményességét, most egy oly lakatot készített a londoni kiállításra, mely minden kinyitási kísérletet meghiúsít; három kulcsa van, hogy azon esetre, ha az egyik elvész, a másik használtas­sák. És ha valaki az elveszett kulcscsal próbálná szeren­cséjét, azt hiába teszi, mert a tulajdonos egy kis csavar megfordítása által az elveszett kulcsot már használhatat­lanná tette, sőt a lakat ekkor maga visszakeríti az el­veszett kulcsot, a­mennyiben csak a zár titkait ismerő tulajdonos képes azt belőle kivonni. * F. hó 5-kén helybeli derék iparosunk Pozner Lajos úr táviratilag Bécsbe hivatott, hogy a londoni ki­állításra szánt s a magyar akadémiának fölajánlott köny­veit hétfőn délben császár Ő Felségének bemutassa. * A helyi gőzösök Pest, Buda és Ó Buda közt f. hó 15-től reggeli 6-tól estve hétig óránként fognak köz­lekedni. F. hó 3-án Budán b. Baldácsy Antal ur lakásán a zugligti vasút alapitó tagjai, a budai polgármes­ter ur jelenlétében gyülekezetét tartván, a társaság magát megalakultnak lenni jegyzőkönyvileg kimondotta, elnökül b. Baldácsy Antal, alelnökü­l Szieber Ferencz, budai polgármester, jegyzőül Kanócz István, ügyvéd, ügyvédül pedig Mihálkovics János választottak meg, ideiglenesen a társaság nevében szükséges intézkedések különösen az engedély kieszközlésére és egyéb intézkedések megté­telére. Az építési költségek 350,000—400,000 frtban kiu­taltattak ki­ a vonal, írja a „M. O.“ a budai vároldalon az alagút mellett jobbra kiindulva a Borskerten, város­ligeten és Miesbach Alajos téglagyárán, azután a réteken kifelé a Rupp féle szőlőkben állapodnék meg és 100 frtos 4000 darab részvényre alapittatnék. A mennyiben pedig a pesti és budai lakosságnál ezen a takarék­pénztári rész­vényekhez hasonló osztalékot ígérő vállalatra 4000 rész­vény alá nem íratnék, az alapító tagok egy része saját költségén tartozik ezen vasutat létesíteni. Az első hely külön támlásszék-ü­léssel 1 ftban, második hely 20 krban, harmadik hely 15 krban, a negyedik hely pedig 10 krban határoztatok meg, az alapítók közt 1000 részvényre találkozott vállalkozó, most tehát a publicum számára 3000 részvény marad fenn, melyek a pesti casinóban és Lloyd-épületben aláírhatók. * A hitelsorsjáték legutóbbi húzásában Pestre kü­lönösen mosolygott a szerencse. Mint a „P. L.“ hallja, a harmadik főnyerő 20,000 írttal szintén Pesten, Hosszú vál­tóirodájában vásároltatott, s az illető sorsjegy nyertese Franki divatárusnő. * A magyar utazási egylet, melynek alakító köz­gyűlése f. hó 7 kén lett volna megtartandó, miután sokan a tagok közöl jelenleg távol vannak, bizonytalan időre el­­halasztatik. * Az „Erdészeti lapok”ból Dívaid Adolf és Vágner Károly szerkesztése alatt most jelent meg a IV ik füzet Selmeczen. Tartalmából kiemeljük a következő czikkeket: A fatermési és növekvési táblákról, azok összeállítása és használata módjáról. Az úrbéri faizás megváltása ügyé­ben. Mosonymegye erdőségei. Még egy szó az erdészeti műszótár ügyében. Becses adalékok az erdészeti szakma tudományához. * Vi­d­é­k­i színésznőink egyik jelesblke Mátray Mari­k­­a. mint halljuk, hosszasabb betegségéből felüdü­l­­vén, húsvét után néhány vendégszerepben a nemzeti szín­padon mutatja be magát a fővárosi közönségnek.­* Érsekújvár­­t, mint tudósittatunk, f. hó 3 án Lisznyai Kálmán a takarékpénztár teremében költői es­télyt rendezett , mely alkalommal egyszersmind F­á­y András, a magyar takarékpénztárak első indítványozójá­­nak és H­a­m­a­r Pálnak arczképei is lelepleztettek. A kettős ünnepélyre a helybeliek és a környék műveltjei igen szép számmal gyülekeztek egybe. A műsort Kölcsey hymnusa nyitá meg, az érsekujvári dalárda által énekelve, ezután Lisznyai Kálmán e költői estélyre is vonatkozva a magyar nyelv szelleméről tartott felolvasást, mit szava­latok követtek Lisznyay és Dalmadytól; előbbi három­szor lépett ki s befejezésül egy ez alkalomra készített köl­teményét , Érsekújvár történelmi és társaséleti költészetét — adá elő. Az estélyben résztvett Hamar Pál úr is, ki Érsekújvár történelmi és statistikai leirását olvasta föl. Az eőadók harsány éljenekkel méltányoltatván, a közön­ség egypár vidám és tanulságos óra maradandó emlékével hagyta el a takarékpénztárnak az említett két arczkép leleplezése által becsesen díszített termét. * A „Sz. H.“ szerint a Szegeden m. hó 25-ikén az árvízkárosultak javára adott hangverseny a vele egybe­kötött sorsjátékkal együtt eddig elő következő eredményt mutathat fel: 20,000 sorsjegy utáni jövedelem 2000 frt; a hangverseny jövedelmezett 581 frt 50 krt. A c­ukrá­­szoknál az előadás estéjén bejött s a szent czélra felaján­lott összeg 27 frt. Az utólagos kiállításnál bejött 50 frt 10 kr, összesen 2658 frt 60 kr. Ez összegből levonandó a még Aradról be nem érkezett 150 sorsjegy ára 15 frt.­­ A hangverseny- és sorsjátéknál előfordult s nyugtákkal igazolt összes költség 200 frt 13 kr. Az eddigi tiszta jövedelem : 2434 frt 47 kr, mely múlt csü­törtökön az illető helyre már át is szolgáltattatok. Miután a f. hó 26-ig netalán el nem vitt nyeremények- s a nyere­­ményi árjegyzékekből is fog még némi összeg befolyni, a bizottmány részletes számadását csak e h­ó 26-ka után fogja közrebocsátani. * A Napkelet eperjesi levelezője érdekesen ír a sárosmegyei jótékony nőegylet első évi közgyűléséről, mely m. hó 23-kán tartatott. Az egylet nő­­elnöke Szinyey Jekelfalussy Valéria ő maga rövid, de igen megnyerő szavakkal üdvözölte az egybegyült tagokat s föl­említő a veszélyt, melyből az egylet mostanában bonta­kozott ki. Mint tudva van, a lelkes elnöknő és az egylet ügyvéde és jegyzője Kubinyi Aurél úr buzgó fáradozásaik­nak köszönhető, hogy az egylet jótékony működését to­vább folytathatja. Szépen kiemelte ezt az első szónok Ilonnerné, Matheidesz Sarolta asszonyság, ki részletesen szólt az egylet ügyeiről. Megemlítő, hogy az egylet ren­desen 20 gyermeket segélyzett, de rendkívüli segélyzése­ket is tett. 22-bén sorsjátékkal összekötött hangversenyt adott, melyre 300 zártszék és 2400 sorsjegy kelt el és pár nap alatt 317 műtárgy került össze. Az egylet, mely még csak egy év előtt keletkezett, jelentékeny segélyzé­sei mellett is 1975 ft. készletet mutathat föl. Czélja: tőké­jét gyarapítani, s midőn teheti, egy kisdedóvó intézetet alapítani. A gyűlés egész formalitással folyt, a mennyiben a nő-elnök jobbján a cs. k. biztos is helyet foglalt. A londoni kiállításra utazók érdekében. A Londonba utazók, különösen pedig azok ér­dekében, kik a Duna mellett laknak, Luczenbacher urak részéről azon hazafias ajánlat létetett, miszerint azok, kik a londoni utazó­ társulatnak tagjai sorába magukat bejegyeztették, az egész vonalon Mohácstól Pestig és viszont Pesttől Mohácsig minden közbeeső állomás használatával, a mostani fennállt g­őzhajózási árszabálynak csak felét fogják fizetni, a jegyváltásnál azonban tartoznak magukat a pesti ügynökség elis­­mervényével igazolni. Ezen igazoló jegyeket alálírt szolgáltatja ki, a bejegyzett tagoknak levélbeli megkeresése folytán is. E­r­k­ö­v­y Adolf: Vidéki levelek. — IV.­Kálló, april 1. 1862. Eddig már több me­gyei tiszti ülések tartását vettük hirül. Ezen tiszti gyű­lésekben — bocsánat, hogy a M. S. életét „hivatalnokok közgyűlése“ — nem használom, mert ily éles okosko­dást még a jó barátunknak hitt Bonamy et Comp.-ról IWTHHIT1 M«gPWB»Ea5»8^,^gacg­ q»sas'3q wwiwtiun­—w— kiírni ANGOLORSZÁG. Az a­lsóház martius 31-ei ülésében Hubbard ama részre hívja föl a ház figyel­mét, melyet az angol kormány a török kölcsönre vo­natkozó ajánlatokban vett, hogy így megtudhassa, ha váljon az bármi módon felelőssé tevé-e magát ama köl­csön iránt. Palmerston lord válaszában ekkér adja elő az ügy folyamát: A török kormány előterjesztvén, hogy pénzügyeinek rendezése igen nagy nehézség­ekkel jár, az angol kormány, a török kormány megkeresésére két igen alkalmas egyént, Hobart lordot s Forstert küldte el, hogy részletes nyomozást eszközöljenek a török pénzügy tárgyában. Ezen urak minden óhajtható érte­süléssel el lévén látva, egy igen nagy érdekű­ jelentést készítettek. Az általuk javaslati elintézés egyrészben abban állott, hogy a szerfölött nagy mennyiségű papír­pénz beszedessék, s az ezüstté alakíttassék át, vagy pedig más természetű, meghatározott időben vissza­fizetendő s kamatozó kötelezvényekért cseréltessék be. A török kormány több kísérletet tett kölcsön felvétele végett, azonban csak nagyon terhes feltételek alatt fogna pénzt kaphatni, ha az angol kormány némely il­letékes személyeket küldhetne Konstantinápolyig, kik bizonyosságot szerezhetnének a felől, hogy a javaslati kölcsönből bejövendő pénz ama czélokra fogna alkal­maztatni, melyekre kivántatott, t. i. a papírpénz átala­kítására s más kötelezettségek teljesítésére. Az angol kormány nem tagadható meg ezen ily egyszerű kivo­­natkozi hozzájárulást. Máskülönben a török kormány méltán közönyt vethetett volna szemére, Törökország jóléte irányában. Már az angol kormány semminemű felelősséget sem vállalt, ezen kölcsön kamatjának ki­fizetését illetőleg. Hobart lord hatásköre egyszerűen arra szorítkozandik, mikép a török kormány felhatal­mazásával bizonyosságot szerzene a felől, hogy a köl­csönzött pénz ama czélra fog fordíttatni, melyre kiván­tatott. Tudva van — úgymond — hogy a török pénz­ügy már régóta igen nagy zavarban van, s a baj any­­nyira emelkedett, hogy a török kormány hőn óhajtott valamely reformot. Világos, hogy a Törökország fölött uralkodó kormánynak erősnek kellene lennie, már­pe­dig a pénzügyi reform képezi minden nemzeti erő alap­ját. Mindaddig, míg Törökország pénzügye szabálysze­rű helyzetben nem lesz, semmi más segély sem lehet annak valódi hasznára. Azonban nem kell feledni, hogy a török birodalom az egész földnek némely legtermé­kenyebb részeit foglalja magában, hogy az megbecsül­­hetlen ásványi gazdagsággal s oly földirati s helyirati előnyökkel bir, melyekre nézve a világ egyetlen nem­

Next