Sürgöny, 1862. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1862-04-08 / 81. szám

Második évi folyam. Szerkesztő-hivatal: Bará­tok-tere 7. sz. a. földszint. Kiadó­hivatal: Barátok-tere 7 . sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­­hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben , minden posta­hivatalnál.SÜRGÖNY Budapesten házhoz hordva. ft kr , ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 — Félévre 8 — Vidékre, naponkint postán ft kr , ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 — Félévre 8 — Kedű,­aprilis 18. Előfizetési árak austriai értékben. Előfizetési fölhívás „SÜRGÖNY“ 2-dik 14 évi ápril-juniusi folyamára. Előfizetési ár: Vidékre postán küldve : évnegyedre 4 ft. Helyben házhoz hordva „ 4 „ A „Sürgöny“ kiadó­ hivatala. HIVATALOS RÉSZ. A föméltóságu magyar kir. udvari kanczellária 1862 évben böjtmáshó 20-án 4331 sz. a. kelt, s a nagy­­méltóságu magyar kir. helytartótanácshoz küldött rendelvényének másolata. Ő császári Apost. kir. Felsége, az alsórendű­ pap­ság tizedkárpótlásának eszközlésbe vétele iránt f. hó 11-én kibocsátott 1. f. határozatával az 1853 évi már­­tius 2-án kelt földtehermentesitési nyiltparancsa 21 s 22-ik szakaszainak végrehajtását elrendelvén, — kü­lönös kegyelemből s kivételesen megengedni méltózta­­tott, hogy a papi tizedet illető ama tételek, melyek az 1802 ik évi, vagy ezt pótló későbbi hiteles papi jöve­dék-összeírásban foglalvák, különbség nélkül conven­­ciós pénzben fizettessenek. Miről a helytartótanács m. é. ápril 10-én 28,787 sz. a. kelt felterjesztésére a csa­tolmányok visszarekesztése mellett, azon meghagyás­sal értesíttetik, miszerint az egyházi bizottmánya véle­ményének alapján elvileg kifejtett javaslata helyesel­­tetvén, ennek és a földterhermentesítési közhirdetmény­ben (Edict) s utasításokban (Instructionen) foglalt vég­rehajtási szabályok fonalán, ama 1. f. határozványt, egyetértőleg az egyházmegyei hatóságokkal, a földte­­hermentesítési bizottmánynyal és a pénzügyi közegek­kel, haladék nélkül foganatosítsa. Azon 1. f. határozat­tal kimondatván a kártalanítási elv, ennek gyakorlati tüzetes keresztülvitele a helytartótanácsnak feladata, főirányul szem előtt tartván , miszerint a tizedkárpót­­lás minden nehezítő kivételek s osztályozások lehető mellőzésével, annak egyszerűsítése és az igazság s mél­tányosságnak kellő tekintetbe vétele mellett, mielőbb sikeresíttessék. A hivatatt 21-ik §. szerinti kielégítés a helytartótanácsnak állításánál fogva már majdnem teljesen megtörténvén, a­mennyiben mégis ama 1. f. határozatnak közhírrététele után e részbeni igények támasztatnának, azok e szakasz értelmében véglege­sen eldöntendők; a 22. §-nak keresztülvitele az érin­tett utasítások szerint a földtehermentesítési bizott­mányt illetendőén, evvel a helytartótanács az 1802-ik évi papijövedék összeírására vonatkozó, már beérke­zett, az iratok közt foglalt adatok és bejelentések fel­­használásával, vagy a­mennyire ezek kielégítőknek nem találtatnának, az egyházmegyék útjáni pótoltatá­suk után a megfelelő intézkedéseket saját hatásköré­nél fogva megtegye és azoknak pontos és gyors foga­natosítására éber figyelemmel ügyelvén, a folyamatban levő keresztülvitel felől időnként jelentéseit ide felter­jessze. Magától értetődvén, hogy a vallásalapbóli tized­­előlegezések ezentúl beállítandók és az eddigiek a föld­tehermentesítési alapból megtérítendők lesznek. A nagyvárad-budai cs. kir. országos pénzügy­­igazgatósági osztály, a buda­pesti cs. kir- fogyasztási vonal­hivatalok létszámában Liezenmayer Ferencz, ideiglenes III. osztályú főhivatali ellenőrt, ideiglenes II. osztályú főhivatali ellenőrré; K­n­o­p­p­e­k János II. osztályú ideiglenes főhivatali tisztet, ideiglenes III. osz­tályú főhivatali ellenőrré és Goldemund Vilmos, ideiglenes főhivatali segédet, ideiglenes II. osztályú főhivatali tisztté nevezte ki. Hirdetmény: ] Folyó évi ápril 2-ától, mely naptól kezdve Czeg­­­­léd és Debreczen között esti vasútvonatok járandnak, s naponkint kétszeri alkalom nyiland a levelezések és ko-­­­csipostai küldeményeknek egyrészt Pest és Buda, más-­ részt Abony, Szolnok, Török -Szent-Miklós, Kis-Uj- Szállás, Turkevi, Mezőtúr, Karczag, P.-Ladány és Deb­reczen közötti szállítására. E naptól kezdve a postaközlekedés Kis-Ujszállás és Mezőtúr , valamint Karczag és Tisza-Füred között következő renddel történend : a) Kis-Uj­szállás és Mezőtúr közt. Kiindulás Kis-Ujszállásról : Naponkint reggeli 4 órakor. Megérkezés Mezőtúron : Naponkint reggeli 874 órakor. Kiindulás Mezőtúrról : Naponkint esti 5 órakor. Megérkezés Kis-Újszálláson : Naponkint esti 974 órakor. b) Karczag és Tisza-Füred közt : Kiindulás Kar­­czagról : Naponkint reggeli 3 órakor. Megérkezés Tisza-Füredre : Naponkint reggeli 83­4 órakor. Kiindulás T.­Füredről : Naponkint délutáni 3 órakor. Megérkezés Karczagon : Naponkint esti 8­ órakor. Erre vonatkozólag a feladás zárideje a pesti cs. kir. postahivatalnál a levelezésekre nézve délutáni 3­­4, a kocsi-postai küldeményekre nézve pedig délutáni 1 órára; a budai cs. kir. postahivatalnál ellenben a leve­lezésekre nézve délutáni 2,, a kocsipostai küldemé­nyekre nézve pedig szintén délutáni 1 órára állapítta­tott meg. Pesten, mártius 26-án 1862. Cs. kir. postaigazgatóság. VBMH HIVATALOS KÉSZ. Tájékozás. A birodalom ügyei közt első helyen áll ma a bi­rodalmi tanács pénzügyi bizottmányának jelentése, a pénzügyminiszer bankügyi előterjesztvénye felöl. A bizottmányi jelentés, melyet dr. Herbst dolgozott ki, immár azon előterjesztvény elvetését javasolja. És­pedig azért, mert épen nem látja át a bankkérdés sür­gősségét. A bank szabadalma még 1866. decem­ber utoljáig tart; miért kellene tehát a bankki­váltság megújításának tárgyalásába már most bo­csátkozni? Ezen ellenvetés helyességét vitatják a független lapok, kiemelvén, hogy a bankszabadalom megújítása teljes 25 évre kötné meg romét az államot, mely ekként ezen hosszú időtartamra szabad rendelke­zési jogától megfosztva, a közben lefolyó idők netalán kedvező viszonyait sem fordíthatná hasznára. Ha pedig áll a sürgősség elleni ellenvetés, úgy a jelen szű­kebb bi­rodalmi tanács nincs is jogosítva a bank szabadalmát meghosszabbítani, mert az alaptörvények 13. §-ának határozmánya e jogot a szűkebb birodalmi tanácsnak csak sürgős esetekre adja meg. A bizottmányi jelentés azonban a kérdéses elő­­terjesztvényt pénzügyi­ és nemzetgazdászati szempont­ból sem tartja elfogadhatónak, úgy találja, hogy an­nak más czélja nincs, mint eszközül szolgálni arra, hogy az 1860 ki sorsjegyek a zálogzár alól fölszabadulja­nak, s azok egy részének eladása által a létező deficit fedeztessék; mutogatja, hogy ezen idő előtti egyezmény a bankkal az államot hasztalanul fogná terhelni, hogy a bank által ezért nyújtott kárpótlás épen nem áll­­ megfelelő arányban a bank szabadalmának értékével,­­ de sőt hogy ily egyezmény még a valuta mielőbbi sza­­­­bályozását sem hozza közelebb. A jelentés mindezen ellenvetéseket számokkal s érvekkel bővebben indokolja, melyekkel azonban úgy látszik csak annak lehetősége van kimutatva, hogy a pénzügyminiszer a deficit fedezése iránti buzgalmában kelleténél tovább ment s a banknak, az 1860-ai sors­jegyek mozgósítása czéljából, kissé nagy engedménye­ket tett. A pénz embereivel talán olcsóbban is lehetett volna boldogulni; ők nem oly makacsok, ha elszánt akarattal s kivált, ha kényszerűséggel találkoznak. Ezért az „O. D. P.“ maga is azon véleményben van, hogy a kérdéses egyezményen mindenesetre módosítá­sokat kellene tenni. De létezik a deficit fedezésének alsóbb módja is a bizottmány szerint, melyet ők javaslatilag már be is nyújtottak. Ámde min alapszik e javaslat? Az 1860 ki sorsjegyek eladásán s a vételárnak részint az állam­­adósság egy részének letörlesztésén és egy beváltó alap alkotásán kívül államkincstár­jegyek ki­bocsátásán. Ez utóbbi képezi a javaslat velejét. De hisz ezt kitalálhatta volna bárki is, ha nem irtóz­nék az államot még egyszer a kincstárjegyek kibocsá­tásának veszélyei közé dönteni, mint ezt Plener minis­zer úr annak idején oly élénk színekkel kiemelte. Oly államban, hol a bevételek és kiadások közt legalább is egyensúly létezik, lehetne ily kisérletet tenni s talán kár nélkül; de emelkedhetik-e oly államnak, melynek roncsolt pénzügyi viszonyai oly ismeretesek, hitele az által, ha beválthatlan jegyeket ad ki ? Ezt mondják ismét a juste millie­k, kik sem a bank részvényeire nem speculálnak, sem nem védenek ex offo minden tervet, mely a ministériumból jő. Min­denesetre kiváncsiak vagyunk arra, vájjon a birodalmi tanács plénuma a mostani szűkebb reichsratbnak nem mondjuk jogi competentiáját, hanem erkölcsi súlyát elegendőnek hiendi-e arra, hogy akár elejtse a pénz-­ügyminiszer úr javaslatait, akár pedig annak valódi értékű támaszt adhasson , és hogy e súlyt mely oldalra vetendi a latba ? A bécsi centralisták öröme erdélyi szászaink ha­tározata fölött még­sem maradt zavartalanul. Különösen azért örültek, mert ama határozatban egy törvényes testületnek történtes nyilatkozatát látták. Azonban a szászvárosi követ Balomirinak alább közlött véleménye kimutatja, miszerint a szász egyetemnek ama nyilat­kozatra még csak illetékessége sem volt. A szász nemzeti gyűlés felsőbb bírósági illetékességén kívül bír ugyan a municipium körébe tartozó, s csak a király­földet illető kebli kérdésekben törvényhozási joggal, ámde országos ügyekre kiterjeszkednie semmi joga. A szász egyetemnek kérdéses nyilatkozata nem egyéb magán testületi véleménynyilatkozatnál, mi annak fontosságát még különbeni értékéből is tetemesen le­szállítja. A kü­lhírek közt legérdekesebb a­zn berlini eset, melyről a távirda értesít, s mely mély pillantást enged egyrészt vetnünk az új kormány politikájába, de más­részt oly állapotot fedez föl, melyet bizvást betegesnek jellemezhetni. A kamara, mint tudva van, feloszlatta­­tott, mert a budget részletezését kívánta, és a szabad­elvű miniszerek elbocsáttattak, mert a katonai költség­­vetéshez nem adtak beleegyezésüket. A hivatalos lap az iránt ten bizonyossá, mikép a kamara kívánsága: beavatkozni a kormány jogaiba s hogy a katonai költ­ségvetés leszállítása Poroszország romlása. A „Vossi­­sche Zeitung“ most Heydt-nak Roonhoz intézett bizal­mas iratát teszi közzé, melyben a katonai kiadások leszállítása legnagyobb határozottsággal kívántatik. „Jelenleg is — így iz az államminiszer — kizsák­­mányoltatnak ezen adókérdések, hogy a küszöbön álló választásokra hatás gyakoroltassék és igen közel állunk az aggodalomhoz, miszerint az eredmény, — ha alkalmas intézkedések nem léteznek — nem kevésbé leend kedvező mint azelőtt, miután maguk az úgyneve­zett szabadelvű párt orgánumai is leplezetlenül ki­mondják : mikép a szabadelvű párt a katonai költ­ég­vetéshez csak föltételesen adandhatja beleegyezését és az adópótlék folytonos fölemelése ellen nyilatkozan­­dik. Azt hiszem tehát, hogy ön beleegyezésének fogok örvendhetni, ha a 21/1 milliónyi összeget mint minimu­mot jelölöm ki, melylyel a katonai költségvetés — e folyó évtől kezdve mindaddig, míg a pénzügyi viszo­nyok kedvezőbben alakulandnak — csökkentendő lesz. „Eléggé tudva lehet excellentiád előtt, miszerint a kiadások a közigazgatás többi ágaiban már évek óta a lehető legnagyobb mértékben korlátoztattak, csakhogy a katonai kiadások által előidézett deficit csökk­enté­sére némi eszközök nyeressenek, és legalább a látszat mentessék meg , miszerint a kormány igyekszik az e részben ismételve tett ígéreteket teljesíteni.“ Ezen okmány —miként táviratilag értesülünk — mely a hivatallali visszaélés útján jött nyilvánosságra, kímélet nélkül tárja föl a kormány gyöngeségét; az új miniszerek nyíltan bevallják, miszerint a nép többsége a haladási párt igényei mellett van, és az egyetlen módot, melylyel önmagukat megmenthetik, oly enged­ményekben látják, miket eddig mint az államra nézve veszélyeseket jelöltek ki.­­ Az okmány elárultatása pedig, miután megvesztegettetést mindenütt csak nem láthatni, de itt alig is képzelhető, azt tanúsítja, hogy Poroszországban a pártszellem már az oly igen biztos­nak tartott bureaucratiába is elhatott, s ekként az meg­szűnt hű támasza lenni bármely kormánynak. Az úgy­nevezett junkerpártnak kezemozgását gyakran lehet a már korábbi időkben e gépezeten észrevenni; most az ellenzéki pártnak is sikerült abba titkos úton belenyúlni. Az ily ellenséges kezek aztán végkép megrontják a gépet; helyettesítéséről kell tehát gondoskodni. Rómára vonatkozólag,­­azon történt fordulatra mutató hírt veszszük, hogy Niel­­rigy odaküldetésének terve tökéletesen el van ejtve, s Lavalatte ismét feje­delme egész bizalmával megy vissza az örök városba. Miként egyeztetett ki a Goyonnak­ vitálg ? még nincs tudva. A görög fölkelés folyvást tart. Nauplia nem csak, hogy nem adta meg magát, hanem a fölkelőknek sike­rült, egy a városon árkodó magasb erődöt is hatalmuk­ba ejteni, míg a másik rész a várost, a szertárt, élelem­tárt s az alsóbb erődöt tartja megszállva. Ezen körül­mény magyarázza, hogy Grivas parancsnok föltétlen amnestiát követel, melyet ekkorig a kormány megad- TÁRCZA Értesítés a kisdedóvás ügyében. I­III. Hogy mibe kerüljön egy óvodának felszere- l­ése és fentartása ? ez igen viszonylagos ; függ ugyanis 1-er az itt közlött tanácsok részben vagy egészben való elfogadásától, 2 or a helybeli árkerettől, 3-or a költség forrásának bőségétől.­­ Tájékozásul ajánlom a követ­kező tételeket : a) A szerelvény a Pesten általam mintegy 50 fton beszerezhető tárgyakkal együtt legfelebb 200 ftba ke­rül, feltéve, hogy, mint szokás, a gyűjteményeket s né­mely más czikket a készséges adakozás előállít. b) A nevelő teljes kiképeztetésére és beállítására tegyünk ki 300 ftot. c) Az épületbért tegyük 300 ftra, 12 öl fát 100— 150 ftra. d) A nevelő fizetése legalább 400 ft., kinek ren­des ösztöndíjul évenkint minden gyermek után 30 kr. s az egész évi átlagos 70 számon felül minden gyer­mek után 1 ft.; — és az egész kisded seregben feltűnő valódi érdemének méltánylásául azon jutalom helyett, mit a szülők némelyike saját gyermekét megkülönböz­tető bánásmód fejében a többire nézve helytelenül s néha a nevelőt alázó alakban ennek adni szokott, bi­zonyos tiszteletdij, — és szabad tüzelő a 12 öl fából. e) Minden 50 kisded mellé egy dajka kívántatik, kinek fizetése lehet 80 ft. és lakás, vagy e nélkül 100 ft. f) A szerelvény pótlására, nevelési könyvtár gya­rapítására és az intézet tisztogatására tehetni évenkint 50 ftot. Összevéve az a) és b) alatt egyszer mindenkorra kijelölt felállítási költség tehát kb. 500 ftra, a c) d) e) és f) alatti költség pedig évenként legalább 1000 ftra rúghat. E költség az e czélra rendezett estélyek, mutat­ványok stb., jövedelmeiből, gyűjtött adakozásokból, le­tett alapítványok kamataiból, óvodaalapító egyleti ta­gok részvényeiből, a szülők vagyoni állása szerint osz­tályozott vagy nem osztályozott havidíjakból és végre egészen vagy részben a községi pénztárakból szokott födöztetni; én azonban legtermészetesben, tehát leg­igazságosban is vélem födöztetni azt egészen a községi közpénztárból, minthogy végtelenül czélszerűbb a bűnt és bajt csírájában elfojtó, emberképző s nemesítő intéz­ményekre adózni, mint az elhanyagolt s nevelésben nem részesült emberek bűneire és bajaira különben is illetéktelenül alkalmazott vezeklés-, véd-, kém-, fék-, jegy- és sok egyéb foltozó s palliativ rendszer hoszan­­tólag nagy költségeit viselni. Aztán a gyermek ma már nem is egyedül szüleié, hanem lehet mondani, nagyobb részben a társadalomé, mely annak hasznát veszi, s mely tagjai mindenikének testi lelki épségében bírja legnagyobb kincsét. Ezen igazságot ma már minden józan gondolko­zású ember szívesen beismeri, minélfogva szabad re­mélnem, hogy e szent intézmény terhét egyes buzgók vállain nem hagyandja soká egy község is, melynek közbizalom által választandó elöljárósága az ő alattva­lóinak jövőjét s valódi boldogságát eszközölni első kö­telességéül érzi, hanem az első kedvező alkalmat meg­­ragadandja a község közerejének igénybe vételére, mely annak legbiztosabb alapítványa lesz s egyszer­smind az intézet ingyen használhatósága által azt több sikerre is segíti. Több példa közül Nyíregyháza, Sze­ged és Szabadka városát említem meg, mely utóbbi a közpénztárból a közelebb múlt években négy óvodát állított és tart fenn havidíjak nélkül. — Erre ugyan azt lehetne mondani, hogy ezt Szabadka teheti, mert gazdag város. Én pedig úgy vélem, erre minden falu elég gazdag, minthogy nincs egyetlen czélja a közte­hernek, mely ezen intézménynek közvetett és közvet­len hálás természetét még csak távolról is megközelít­hesse ; költségének adóbeli behajtását a világon semmi sem igazolhatja inkább, mint oly intézmény, mi egy­részről a szülőket nagyobb keresetre képesíti, gondjai­kat enyhíti és a nem-szülőknek abban fekvő kellemét neveli, hogy imigy kiadott pénzük helyben marad, mégis az emberiséget gyökeresen javítja, a civilisatio kinövéseit ellensúlyozza, sőt a kisdednek jóra kapatása által annak szüleit is jobbá, értelmesebbé, a lakosságot pedig átalában min­den egyéb kiadás vagyis közadó könnyebb viselésére alkalmasabbá teszi. IV. Hogy van-e az igazgatóságom alá helyzeti képezdében kész egyén s ha nincs, mi lenne tanácsom ? — erre most már vigasztalóbb feleletet adhatok, mint az első izbeli kérdések idejében tehettem; kész egyén ugyan most sincs, de van hat (illetőleg kilencz) derék képezdészem, kik közöl 3 nős, 3 nőtlen, 2 katholikus, 2 ágostai és 2 helvét vallásu; közülök ismét 1 gaz­datiszt, 1 elemi tanító volt, 1 főgymnasiumot, 1 pe­dig ezenkívül kereskedelmi tanodát is végzett; főelemi tanító és egy katonatiszt­­(nyug. hadnagy) volt. Ápril végén mindnyájan végvizsgát adandnak és alkalma­zásba léphetnek; •s a nősök nejökkel együtt képez­­tetnek. A tisztelt óvodaalapító, illetőleg nyitó testületek e szerint, a­mennyire még e folyó évi májusban akarnak óvodát nyitni, méltóztassanak ez értesítés folytán nyi­latkozni, hogy kívánságaiknak eleget tehessek. Azon testületek pedig, melyek májusban nem nyithatnak, méltóztassanak saját körükből választani egy alkalmas női egyént, ki a fent előszámlált tu­lajdonokat birja, méltóztassanak öt nejével együtt fen­­tartásra való (kb. havonkint 20 ftnyi) költséggel el­látva ápril végén ide szállíttatni, hogy május 1-én a képzési tan­folyamot­ elkezdhessem s a jövő évben ápril végén befejezhessem. A kisdedévé intézeteket terjesztő egyesületnek ezen épületében, a mennyire kerül, szállást, bútort, fű­tést ingyen kapnak, a szomszédos közfőzdében pedig jó ebédet havonként 7 forintért 1 személyre. Képzési előadásokat tartok naponkint reggeli óra órakor iga óra h­osszáig, ezután a gyakorlat te­rén forognak a képezdészek a példány-óvodában s majdan az általam berendezendő dajkáldában egész nap személyes vezetésem alatt, alkalmilag értelmez­vén az intézet elvét, czélját, szellemét, eszközét, rend- és módszerét, a gyakorlati fogásokat, a továbbfejtés szükségességét, lehetségét. Nevelési könyveket kapnak olvasni, ezekből és előadásokból jegyzeteket gyűjte­nek, a kisdedekkel sorban foglalkoznak és társalog­nak, a sorosok ily gyakorlata felett a többiek észrevé­teleket jegyeznek, az óvodai énekeket hegedűvel ve­zetni tanulják, lemintáznak stb.; hetenkint elmennek a városban létező óvodák vagy ezekkel közelebbi vagy távolabbi rokonságban álló intézetek, műhelyek és gyárak megtekintésére, hogy a gyakorlati életről alapos ismereteket sajátíthassanak el; egy-egy hét alatt gyűjtött jegyzeteik s egyéb elméleti dolgozataik bizonyos időben közös eszmecsere utján letárgyaltat­­nak s megitéltetne ők ; a budapesti alapnevelők létreho­zandó értekezletében részt vesznek, mig utóbb az egye­sületnek e czélra kijelölt szakbizottmánya előtt vég­vizsgálatot állnak ki, miről bizonyítványt kapnak. Kérem a többször tisztelt óvodanyitó testületeket ismételve, méltóztassanak e közlésem folytán pályáza­tot hirdetni, választani és a választottat ápril végén hozzám utasítni, annyival inkább, mivel az 1845-ki szabályok által egész évre, vagyis 12 hónapra határo­zott rendes képzési tanfolyamnak ezenneli felújításánál fogva egy év leforgása előtt kész egyénnel alig szol­gálhatnék, de különben is az illető testület saját válasz­tottjában jobban megnyughatik s a választás gyakran a község fiára eshetik. Ki lehet kötni, hogy ha nevelő­nek be nem válik, a reá fordított költséget megtérítendő Mindazáltal a megürülni szokott állomások betöltésé­ről, s a magánóvodák szaporodásáról a szerint kívánok gondoskodni, hogy ezennel felszólitom mindazon egyé­neket, kik az előadtani kivántatóságok leírása mellett hajlamot éreznek e pályához (a mennyire itt önmagu­kat fentarthatni vélik s megválasztatniok a mondott módon nem sikerül), jelentsék magukat nálam 1. évi május elején kellő bizonyítványok felmutatása mellett. Az uj képzési rendes évi tanfolyam e szerint i. é. május 1-én veendi kezdetét. Részemről — miután m­ár ezelőtt 20 évvel óhaj­tottam imádott hazámnak minden szögelyukát alapnö­­veldékkel betöltve látni, — miután e czélra 1845-ben hazánk egy részén túl, az osztrák örökös tartományo­kat s felső Olaszhont is beutazom­, viselt életügyeimben a szóban levő intézmény szükségességéről mindinkább meggyőzödök, — nézeteimet e tárgyról különböző alakba öntve több ízben közlöm, sőt magának az esz­mének a szó szoros értelmében már mindenemet áldo­zatul is hozom s miután egyesületünknek m. évi nov. 30-án tartott közgyűlésében ez ügyre nézve is csodásan működö isteni gondviselés által a választás igénytelen személyemre esett s igy a kisdedóvó intézetek terjesz­tésének nagy munkájával megtiszteltettem: állásom fontosságának teljes érzetében ez ügyet tovább is sza­kadatlanul tanulmányozni s körűlé mindent, mi korlá­tolt erőmtől telik, elkövetni törekszem, hogy ezen or­szágos egyesület czéljának, az ügy apostolai s átalá­ 81. szám — 1862.

Next