Sürgöny, 1862. április (2. évfolyam, 75-99. szám)
1862-04-08 / 81. szám
Második évi folyam. Szerkesztő-hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. Kiadóhivatal: Barátok-tere 7 . sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben , minden postahivatalnál.SÜRGÖNY Budapesten házhoz hordva. ft kr , ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 — Félévre 8 — Vidékre, naponkint postán ft kr , ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 — Félévre 8 — Kedű,aprilis 18. Előfizetési árak austriai értékben. Előfizetési fölhívás „SÜRGÖNY“ 2-dik 14 évi ápril-juniusi folyamára. Előfizetési ár: Vidékre postán küldve : évnegyedre 4 ft. Helyben házhoz hordva „ 4 „ A „Sürgöny“ kiadó hivatala. HIVATALOS RÉSZ. A föméltóságu magyar kir. udvari kanczellária 1862 évben böjtmáshó 20-án 4331 sz. a. kelt, s a nagyméltóságu magyar kir. helytartótanácshoz küldött rendelvényének másolata. Ő császári Apost. kir. Felsége, az alsórendű papság tizedkárpótlásának eszközlésbe vétele iránt f. hó 11-én kibocsátott 1. f. határozatával az 1853 évi mártius 2-án kelt földtehermentesitési nyiltparancsa 21 s 22-ik szakaszainak végrehajtását elrendelvén, — különös kegyelemből s kivételesen megengedni méltóztatott, hogy a papi tizedet illető ama tételek, melyek az 1802 ik évi, vagy ezt pótló későbbi hiteles papi jövedék-összeírásban foglalvák, különbség nélkül convenciós pénzben fizettessenek. Miről a helytartótanács m. é. ápril 10-én 28,787 sz. a. kelt felterjesztésére a csatolmányok visszarekesztése mellett, azon meghagyással értesíttetik, miszerint az egyházi bizottmánya véleményének alapján elvileg kifejtett javaslata helyeseltetvén, ennek és a földterhermentesítési közhirdetményben (Edict) s utasításokban (Instructionen) foglalt végrehajtási szabályok fonalán, ama 1. f. határozványt, egyetértőleg az egyházmegyei hatóságokkal, a földtehermentesítési bizottmánynyal és a pénzügyi közegekkel, haladék nélkül foganatosítsa. Azon 1. f. határozattal kimondatván a kártalanítási elv, ennek gyakorlati tüzetes keresztülvitele a helytartótanácsnak feladata, főirányul szem előtt tartván , miszerint a tizedkárpótlás minden nehezítő kivételek s osztályozások lehető mellőzésével, annak egyszerűsítése és az igazság s méltányosságnak kellő tekintetbe vétele mellett, mielőbb sikeresíttessék. A hivatatt 21-ik §. szerinti kielégítés a helytartótanácsnak állításánál fogva már majdnem teljesen megtörténvén, amennyiben mégis ama 1. f. határozatnak közhírrététele után e részbeni igények támasztatnának, azok e szakasz értelmében véglegesen eldöntendők; a 22. §-nak keresztülvitele az érintett utasítások szerint a földtehermentesítési bizottmányt illetendőén, evvel a helytartótanács az 1802-ik évi papijövedék összeírására vonatkozó, már beérkezett, az iratok közt foglalt adatok és bejelentések felhasználásával, vagy amennyire ezek kielégítőknek nem találtatnának, az egyházmegyék útjáni pótoltatásuk után a megfelelő intézkedéseket saját hatáskörénél fogva megtegye és azoknak pontos és gyors foganatosítására éber figyelemmel ügyelvén, a folyamatban levő keresztülvitel felől időnként jelentéseit ide felterjessze. Magától értetődvén, hogy a vallásalapbóli tizedelőlegezések ezentúl beállítandók és az eddigiek a földtehermentesítési alapból megtérítendők lesznek. A nagyvárad-budai cs. kir. országos pénzügyigazgatósági osztály, a budapesti cs. kir- fogyasztási vonalhivatalok létszámában Liezenmayer Ferencz, ideiglenes III. osztályú főhivatali ellenőrt, ideiglenes II. osztályú főhivatali ellenőrré; Knoppek János II. osztályú ideiglenes főhivatali tisztet, ideiglenes III. osztályú főhivatali ellenőrré és Goldemund Vilmos, ideiglenes főhivatali segédet, ideiglenes II. osztályú főhivatali tisztté nevezte ki. Hirdetmény: ] Folyó évi ápril 2-ától, mely naptól kezdve Czegléd és Debreczen között esti vasútvonatok járandnak, s naponkint kétszeri alkalom nyiland a levelezések és ko-csipostai küldeményeknek egyrészt Pest és Buda, más- részt Abony, Szolnok, Török -Szent-Miklós, Kis-Uj- Szállás, Turkevi, Mezőtúr, Karczag, P.-Ladány és Debreczen közötti szállítására. E naptól kezdve a postaközlekedés Kis-Ujszállás és Mezőtúr , valamint Karczag és Tisza-Füred között következő renddel történend : a) Kis-Ujszállás és Mezőtúr közt. Kiindulás Kis-Ujszállásról : Naponkint reggeli 4 órakor. Megérkezés Mezőtúron : Naponkint reggeli 874 órakor. Kiindulás Mezőtúrról : Naponkint esti 5 órakor. Megérkezés Kis-Újszálláson : Naponkint esti 974 órakor. b) Karczag és Tisza-Füred közt : Kiindulás Karczagról : Naponkint reggeli 3 órakor. Megérkezés Tisza-Füredre : Naponkint reggeli 834 órakor. Kiindulás T.Füredről : Naponkint délutáni 3 órakor. Megérkezés Karczagon : Naponkint esti 8 órakor. Erre vonatkozólag a feladás zárideje a pesti cs. kir. postahivatalnál a levelezésekre nézve délutáni 34, a kocsi-postai küldeményekre nézve pedig délutáni 1 órára; a budai cs. kir. postahivatalnál ellenben a levelezésekre nézve délutáni 2,, a kocsipostai küldeményekre nézve pedig szintén délutáni 1 órára állapíttatott meg. Pesten, mártius 26-án 1862. Cs. kir. postaigazgatóság. VBMH HIVATALOS KÉSZ. Tájékozás. A birodalom ügyei közt első helyen áll ma a birodalmi tanács pénzügyi bizottmányának jelentése, a pénzügyminiszer bankügyi előterjesztvénye felöl. A bizottmányi jelentés, melyet dr. Herbst dolgozott ki, immár azon előterjesztvény elvetését javasolja. Éspedig azért, mert épen nem látja át a bankkérdés sürgősségét. A bank szabadalma még 1866. december utoljáig tart; miért kellene tehát a bankkiváltság megújításának tárgyalásába már most bocsátkozni? Ezen ellenvetés helyességét vitatják a független lapok, kiemelvén, hogy a bankszabadalom megújítása teljes 25 évre kötné meg romét az államot, mely ekként ezen hosszú időtartamra szabad rendelkezési jogától megfosztva, a közben lefolyó idők netalán kedvező viszonyait sem fordíthatná hasznára. Ha pedig áll a sürgősség elleni ellenvetés, úgy a jelen szűkebb birodalmi tanács nincs is jogosítva a bank szabadalmát meghosszabbítani, mert az alaptörvények 13. §-ának határozmánya e jogot a szűkebb birodalmi tanácsnak csak sürgős esetekre adja meg. A bizottmányi jelentés azonban a kérdéses előterjesztvényt pénzügyi és nemzetgazdászati szempontból sem tartja elfogadhatónak, úgy találja, hogy annak más czélja nincs, mint eszközül szolgálni arra, hogy az 1860 ki sorsjegyek a zálogzár alól fölszabaduljanak, s azok egy részének eladása által a létező deficit fedeztessék; mutogatja, hogy ezen idő előtti egyezmény a bankkal az államot hasztalanul fogná terhelni, hogy a bank által ezért nyújtott kárpótlás épen nem áll megfelelő arányban a bank szabadalmának értékével, de sőt hogy ily egyezmény még a valuta mielőbbi szabályozását sem hozza közelebb. A jelentés mindezen ellenvetéseket számokkal s érvekkel bővebben indokolja, melyekkel azonban úgy látszik csak annak lehetősége van kimutatva, hogy a pénzügyminiszer a deficit fedezése iránti buzgalmában kelleténél tovább ment s a banknak, az 1860-ai sorsjegyek mozgósítása czéljából, kissé nagy engedményeket tett. A pénz embereivel talán olcsóbban is lehetett volna boldogulni; ők nem oly makacsok, ha elszánt akarattal s kivált, ha kényszerűséggel találkoznak. Ezért az „O. D. P.“ maga is azon véleményben van, hogy a kérdéses egyezményen mindenesetre módosításokat kellene tenni. De létezik a deficit fedezésének alsóbb módja is a bizottmány szerint, melyet ők javaslatilag már be is nyújtottak. Ámde min alapszik e javaslat? Az 1860 ki sorsjegyek eladásán s a vételárnak részint az államadósság egy részének letörlesztésén és egy beváltó alap alkotásán kívül államkincstárjegyek kibocsátásán. Ez utóbbi képezi a javaslat velejét. De hisz ezt kitalálhatta volna bárki is, ha nem irtóznék az államot még egyszer a kincstárjegyek kibocsátásának veszélyei közé dönteni, mint ezt Plener miniszer úr annak idején oly élénk színekkel kiemelte. Oly államban, hol a bevételek és kiadások közt legalább is egyensúly létezik, lehetne ily kisérletet tenni s talán kár nélkül; de emelkedhetik-e oly államnak, melynek roncsolt pénzügyi viszonyai oly ismeretesek, hitele az által, ha beválthatlan jegyeket ad ki ? Ezt mondják ismét a juste milliek, kik sem a bank részvényeire nem speculálnak, sem nem védenek ex offo minden tervet, mely a ministériumból jő. Mindenesetre kiváncsiak vagyunk arra, vájjon a birodalmi tanács plénuma a mostani szűkebb reichsratbnak nem mondjuk jogi competentiáját, hanem erkölcsi súlyát elegendőnek hiendi-e arra, hogy akár elejtse a pénz-ügyminiszer úr javaslatait, akár pedig annak valódi értékű támaszt adhasson , és hogy e súlyt mely oldalra vetendi a latba ? A bécsi centralisták öröme erdélyi szászaink határozata fölött mégsem maradt zavartalanul. Különösen azért örültek, mert ama határozatban egy törvényes testületnek történtes nyilatkozatát látták. Azonban a szászvárosi követ Balomirinak alább közlött véleménye kimutatja, miszerint a szász egyetemnek ama nyilatkozatra még csak illetékessége sem volt. A szász nemzeti gyűlés felsőbb bírósági illetékességén kívül bír ugyan a municipium körébe tartozó, s csak a királyföldet illető kebli kérdésekben törvényhozási joggal, ámde országos ügyekre kiterjeszkednie semmi joga. A szász egyetemnek kérdéses nyilatkozata nem egyéb magán testületi véleménynyilatkozatnál, mi annak fontosságát még különbeni értékéből is tetemesen leszállítja. A külhírek közt legérdekesebb azn berlini eset, melyről a távirda értesít, s mely mély pillantást enged egyrészt vetnünk az új kormány politikájába, de másrészt oly állapotot fedez föl, melyet bizvást betegesnek jellemezhetni. A kamara, mint tudva van, feloszlattatott, mert a budget részletezését kívánta, és a szabadelvű miniszerek elbocsáttattak, mert a katonai költségvetéshez nem adtak beleegyezésüket. A hivatalos lap az iránt ten bizonyossá, mikép a kamara kívánsága: beavatkozni a kormány jogaiba s hogy a katonai költségvetés leszállítása Poroszország romlása. A „Vossische Zeitung“ most Heydt-nak Roonhoz intézett bizalmas iratát teszi közzé, melyben a katonai kiadások leszállítása legnagyobb határozottsággal kívántatik. „Jelenleg is — így iz az államminiszer — kizsákmányoltatnak ezen adókérdések, hogy a küszöbön álló választásokra hatás gyakoroltassék és igen közel állunk az aggodalomhoz, miszerint az eredmény, — ha alkalmas intézkedések nem léteznek — nem kevésbé leend kedvező mint azelőtt, miután maguk az úgynevezett szabadelvű párt orgánumai is leplezetlenül kimondják : mikép a szabadelvű párt a katonai költégvetéshez csak föltételesen adandhatja beleegyezését és az adópótlék folytonos fölemelése ellen nyilatkozandik. Azt hiszem tehát, hogy ön beleegyezésének fogok örvendhetni, ha a 21/1 milliónyi összeget mint minimumot jelölöm ki, melylyel a katonai költségvetés — e folyó évtől kezdve mindaddig, míg a pénzügyi viszonyok kedvezőbben alakulandnak — csökkentendő lesz. „Eléggé tudva lehet excellentiád előtt, miszerint a kiadások a közigazgatás többi ágaiban már évek óta a lehető legnagyobb mértékben korlátoztattak, csakhogy a katonai kiadások által előidézett deficit csökkentésére némi eszközök nyeressenek, és legalább a látszat mentessék meg , miszerint a kormány igyekszik az e részben ismételve tett ígéreteket teljesíteni.“ Ezen okmány —miként táviratilag értesülünk — mely a hivatallali visszaélés útján jött nyilvánosságra, kímélet nélkül tárja föl a kormány gyöngeségét; az új miniszerek nyíltan bevallják, miszerint a nép többsége a haladási párt igényei mellett van, és az egyetlen módot, melylyel önmagukat megmenthetik, oly engedményekben látják, miket eddig mint az államra nézve veszélyeseket jelöltek ki. Az okmány elárultatása pedig, miután megvesztegettetést mindenütt csak nem láthatni, de itt alig is képzelhető, azt tanúsítja, hogy Poroszországban a pártszellem már az oly igen biztosnak tartott bureaucratiába is elhatott, s ekként az megszűnt hű támasza lenni bármely kormánynak. Az úgynevezett junkerpártnak kezemozgását gyakran lehet a már korábbi időkben e gépezeten észrevenni; most az ellenzéki pártnak is sikerült abba titkos úton belenyúlni. Az ily ellenséges kezek aztán végkép megrontják a gépet; helyettesítéséről kell tehát gondoskodni. Rómára vonatkozólag,azon történt fordulatra mutató hírt veszszük, hogy Nielrigy odaküldetésének terve tökéletesen el van ejtve, s Lavalatte ismét fejedelme egész bizalmával megy vissza az örök városba. Miként egyeztetett ki a Goyonnak vitálg ? még nincs tudva. A görög fölkelés folyvást tart. Nauplia nem csak, hogy nem adta meg magát, hanem a fölkelőknek sikerült, egy a városon árkodó magasb erődöt is hatalmukba ejteni, míg a másik rész a várost, a szertárt, élelemtárt s az alsóbb erődöt tartja megszállva. Ezen körülmény magyarázza, hogy Grivas parancsnok föltétlen amnestiát követel, melyet ekkorig a kormány megad- TÁRCZA Értesítés a kisdedóvás ügyében. IIII. Hogy mibe kerüljön egy óvodának felszere- lése és fentartása ? ez igen viszonylagos ; függ ugyanis 1-er az itt közlött tanácsok részben vagy egészben való elfogadásától, 2 or a helybeli árkerettől, 3-or a költség forrásának bőségétől. Tájékozásul ajánlom a következő tételeket : a) A szerelvény a Pesten általam mintegy 50 fton beszerezhető tárgyakkal együtt legfelebb 200 ftba kerül, feltéve, hogy, mint szokás, a gyűjteményeket s némely más czikket a készséges adakozás előállít. b) A nevelő teljes kiképeztetésére és beállítására tegyünk ki 300 ftot. c) Az épületbért tegyük 300 ftra, 12 öl fát 100— 150 ftra. d) A nevelő fizetése legalább 400 ft., kinek rendes ösztöndíjul évenkint minden gyermek után 30 kr. s az egész évi átlagos 70 számon felül minden gyermek után 1 ft.; — és az egész kisded seregben feltűnő valódi érdemének méltánylásául azon jutalom helyett, mit a szülők némelyike saját gyermekét megkülönböztető bánásmód fejében a többire nézve helytelenül s néha a nevelőt alázó alakban ennek adni szokott, bizonyos tiszteletdij, — és szabad tüzelő a 12 öl fából. e) Minden 50 kisded mellé egy dajka kívántatik, kinek fizetése lehet 80 ft. és lakás, vagy e nélkül 100 ft. f) A szerelvény pótlására, nevelési könyvtár gyarapítására és az intézet tisztogatására tehetni évenkint 50 ftot. Összevéve az a) és b) alatt egyszer mindenkorra kijelölt felállítási költség tehát kb. 500 ftra, a c) d) e) és f) alatti költség pedig évenként legalább 1000 ftra rúghat. E költség az e czélra rendezett estélyek, mutatványok stb., jövedelmeiből, gyűjtött adakozásokból, letett alapítványok kamataiból, óvodaalapító egyleti tagok részvényeiből, a szülők vagyoni állása szerint osztályozott vagy nem osztályozott havidíjakból és végre egészen vagy részben a községi pénztárakból szokott födöztetni; én azonban legtermészetesben, tehát legigazságosban is vélem födöztetni azt egészen a községi közpénztárból, minthogy végtelenül czélszerűbb a bűnt és bajt csírájában elfojtó, emberképző s nemesítő intézményekre adózni, mint az elhanyagolt s nevelésben nem részesült emberek bűneire és bajaira különben is illetéktelenül alkalmazott vezeklés-, véd-, kém-, fék-, jegy- és sok egyéb foltozó s palliativ rendszer hoszantólag nagy költségeit viselni. Aztán a gyermek ma már nem is egyedül szüleié, hanem lehet mondani, nagyobb részben a társadalomé, mely annak hasznát veszi, s mely tagjai mindenikének testi lelki épségében bírja legnagyobb kincsét. Ezen igazságot ma már minden józan gondolkozású ember szívesen beismeri, minélfogva szabad remélnem, hogy e szent intézmény terhét egyes buzgók vállain nem hagyandja soká egy község is, melynek közbizalom által választandó elöljárósága az ő alattvalóinak jövőjét s valódi boldogságát eszközölni első kötelességéül érzi, hanem az első kedvező alkalmat megragadandja a község közerejének igénybe vételére, mely annak legbiztosabb alapítványa lesz s egyszersmind az intézet ingyen használhatósága által azt több sikerre is segíti. Több példa közül Nyíregyháza, Szeged és Szabadka városát említem meg, mely utóbbi a közpénztárból a közelebb múlt években négy óvodát állított és tart fenn havidíjak nélkül. — Erre ugyan azt lehetne mondani, hogy ezt Szabadka teheti, mert gazdag város. Én pedig úgy vélem, erre minden falu elég gazdag, minthogy nincs egyetlen czélja a köztehernek, mely ezen intézménynek közvetett és közvetlen hálás természetét még csak távolról is megközelíthesse ; költségének adóbeli behajtását a világon semmi sem igazolhatja inkább, mint oly intézmény, mi egyrészről a szülőket nagyobb keresetre képesíti, gondjaikat enyhíti és a nem-szülőknek abban fekvő kellemét neveli, hogy imigy kiadott pénzük helyben marad, mégis az emberiséget gyökeresen javítja, a civilisatio kinövéseit ellensúlyozza, sőt a kisdednek jóra kapatása által annak szüleit is jobbá, értelmesebbé, a lakosságot pedig átalában minden egyéb kiadás vagyis közadó könnyebb viselésére alkalmasabbá teszi. IV. Hogy van-e az igazgatóságom alá helyzeti képezdében kész egyén s ha nincs, mi lenne tanácsom ? — erre most már vigasztalóbb feleletet adhatok, mint az első izbeli kérdések idejében tehettem; kész egyén ugyan most sincs, de van hat (illetőleg kilencz) derék képezdészem, kik közöl 3 nős, 3 nőtlen, 2 katholikus, 2 ágostai és 2 helvét vallásu; közülök ismét 1 gazdatiszt, 1 elemi tanító volt, 1 főgymnasiumot, 1 pedig ezenkívül kereskedelmi tanodát is végzett; főelemi tanító és egy katonatiszt(nyug. hadnagy) volt. Ápril végén mindnyájan végvizsgát adandnak és alkalmazásba léphetnek; •s a nősök nejökkel együtt képeztetnek. A tisztelt óvodaalapító, illetőleg nyitó testületek e szerint, amennyire még e folyó évi májusban akarnak óvodát nyitni, méltóztassanak ez értesítés folytán nyilatkozni, hogy kívánságaiknak eleget tehessek. Azon testületek pedig, melyek májusban nem nyithatnak, méltóztassanak saját körükből választani egy alkalmas női egyént, ki a fent előszámlált tulajdonokat birja, méltóztassanak öt nejével együtt fentartásra való (kb. havonkint 20 ftnyi) költséggel ellátva ápril végén ide szállíttatni, hogy május 1-én a képzési tanfolyamot elkezdhessem s a jövő évben ápril végén befejezhessem. A kisdedévé intézeteket terjesztő egyesületnek ezen épületében, a mennyire kerül, szállást, bútort, fűtést ingyen kapnak, a szomszédos közfőzdében pedig jó ebédet havonként 7 forintért 1 személyre. Képzési előadásokat tartok naponkint reggeli óra órakor iga óra hosszáig, ezután a gyakorlat terén forognak a képezdészek a példány-óvodában s majdan az általam berendezendő dajkáldában egész nap személyes vezetésem alatt, alkalmilag értelmezvén az intézet elvét, czélját, szellemét, eszközét, rend- és módszerét, a gyakorlati fogásokat, a továbbfejtés szükségességét, lehetségét. Nevelési könyveket kapnak olvasni, ezekből és előadásokból jegyzeteket gyűjtenek, a kisdedekkel sorban foglalkoznak és társalognak, a sorosok ily gyakorlata felett a többiek észrevételeket jegyeznek, az óvodai énekeket hegedűvel vezetni tanulják, lemintáznak stb.; hetenkint elmennek a városban létező óvodák vagy ezekkel közelebbi vagy távolabbi rokonságban álló intézetek, műhelyek és gyárak megtekintésére, hogy a gyakorlati életről alapos ismereteket sajátíthassanak el; egy-egy hét alatt gyűjtött jegyzeteik s egyéb elméleti dolgozataik bizonyos időben közös eszmecsere utján letárgyaltatnak s megitéltetne ők ; a budapesti alapnevelők létrehozandó értekezletében részt vesznek, mig utóbb az egyesületnek e czélra kijelölt szakbizottmánya előtt végvizsgálatot állnak ki, miről bizonyítványt kapnak. Kérem a többször tisztelt óvodanyitó testületeket ismételve, méltóztassanak e közlésem folytán pályázatot hirdetni, választani és a választottat ápril végén hozzám utasítni, annyival inkább, mivel az 1845-ki szabályok által egész évre, vagyis 12 hónapra határozott rendes képzési tanfolyamnak ezenneli felújításánál fogva egy év leforgása előtt kész egyénnel alig szolgálhatnék, de különben is az illető testület saját választottjában jobban megnyughatik s a választás gyakran a község fiára eshetik. Ki lehet kötni, hogy ha nevelőnek be nem válik, a reá fordított költséget megtérítendő Mindazáltal a megürülni szokott állomások betöltéséről, s a magánóvodák szaporodásáról a szerint kívánok gondoskodni, hogy ezennel felszólitom mindazon egyéneket, kik az előadtani kivántatóságok leírása mellett hajlamot éreznek e pályához (a mennyire itt önmagukat fentarthatni vélik s megválasztatniok a mondott módon nem sikerül), jelentsék magukat nálam 1. évi május elején kellő bizonyítványok felmutatása mellett. Az uj képzési rendes évi tanfolyam e szerint i. é. május 1-én veendi kezdetét. Részemről — miután már ezelőtt 20 évvel óhajtottam imádott hazámnak minden szögelyukát alapnöveldékkel betöltve látni, — miután e czélra 1845-ben hazánk egy részén túl, az osztrák örökös tartományokat s felső Olaszhont is beutazom, viselt életügyeimben a szóban levő intézmény szükségességéről mindinkább meggyőzödök, — nézeteimet e tárgyról különböző alakba öntve több ízben közlöm, sőt magának az eszmének a szó szoros értelmében már mindenemet áldozatul is hozom s miután egyesületünknek m. évi nov. 30-án tartott közgyűlésében ez ügyre nézve is csodásan működö isteni gondviselés által a választás igénytelen személyemre esett s igy a kisdedóvó intézetek terjesztésének nagy munkájával megtiszteltettem: állásom fontosságának teljes érzetében ez ügyet tovább is szakadatlanul tanulmányozni s körűlé mindent, mi korlátolt erőmtől telik, elkövetni törekszem, hogy ezen országos egyesület czéljának, az ügy apostolai s átalá 81. szám — 1862.