Sürgöny, 1863. június (3. évfolyam, 125-146. szám)

1863-06-07 / 128. szám

Tabajd, Ondód, Moór és Pátka. Kezdődött 1, jelesíti Velencze. Az illetők kérelmére megszüntetett 4, név­­szerint : Magyar Almás, Nadap, Perkáta és Adony községiek. B) A megye szolgabíróságainál: I. A sármelléki járásban. Beérkezett közigazgatási 9824, törvénykezési 3039, múlt 1861. évi hátralék törvénykezési 280, összesen közigazga­tási 9824, törvénykezési 3319, ebből 1862. évben elin­­téztetett, közigazgatási 9684, törvénykezési 2996, a fennmaradt hátralék : közigazgatási 176, törvényke­zési 323. II. A csákvári járásban. Beérkezett köz­­igazgatási 7613, törvénykezési 1751, múlt 1861. évi hátralék : törvénykezési 211; összesen: közigazgatási 7613, törvénykezési 1962; ebből 1862. évben elintézte­­tett : közigazgatási 7613, törvénykezési 1758, a fenn­maradt hátralék : törvénykezési 204. III. A bicskei járásban. Beérkezett köz­­igazgatási 8012, törvénykezési 2589, az 1861-dik évi hátralék: törvénykezési 220; összesen : közigazgatási 8012, törvénykezési 2809; ebből az év folyamában el­intézést nyert: közigazgatási 8011, törvénykezési 2667, elintézetlen maradt: közigazgatási 1, törvénykezési 142. Ekként a központi k. i. hatóságnál 1862. év­ben összesen elintéztetett 13273, hátramaradt 718, a törvénykezési szakban 1862. évben összesen elintézte­tett 9464, hátramaradt 790; a szolgabiróságoknál az 1862. évben elintézett k. i. ü­gyek összes száma 25272, hátramaradt 178, a törvénykezési szakban 1862. évben elintéztetett 7421, hátramaradt 669. E szerint a befolyt ü­gyek főösszege tesz 57784 ügyszámot, melyből az elintézettek 55410 Ügyszámát levonván, az 1863. évre átvett hátralék a különféle kormányzati ágazatokban összesítve tesz 2364 dara­bot, mely a folyó évben eddig nagyobbrészt már elin­tézve jön. A köztetszéssel találkozott előadást kir. biztos úr a tisztikarhoz intézett buzdító szavakkal zárta be , hogy úgy mint eddig, csü­ggedést nem ismerő kitartás­sal, s szorgalommal párosult igazságszeretettel foly­tassa ez évben is működését, s mutassa meg, hogy az előítéletekkel daczolni, a haza boldogításáért törni tud, s hogy a jelen korban sokak által annyira vadá­szott népszerűséget csak kötelességei lelkiismeretes teljesítésében keresi. Végül megemlítem, miszerint nagyméltóságu gr. Apponyi György lemondását és úm. gróf Andrássy György országbíróvá lett kineveztetését tudató hely­tartótanácsi intézmény felolvastatván, a volt ország­bíró leköszönése feletti mély sajnálat jegyzőkönyvileg kifejeztetni, az uj országbíróhoz pedig Üdvözlő irat intéztetni határoztatott. Vidéki levelek. — Eperjes, jun. 4. Mintha csak áprilisbe, nem júniusba fordult volna vissza a május, olyan az idő­járás : fagylaló orosz szél, dér s tegnap reggelre a hegyeken fris­só. A fagy nemcsak a kerti vetemények n' m­k ártott, de a virágzásban lévő gabonának is. Ma­holnap itt a nyár, de egész tavaszon át nem volt más esőnk, mint vagy négyszer záporeső, vegyesen jéggel. A gyümölcsfákat a temérdek hernyó­s cserebogár ron­gálta meg ; ezeket pusztítani eszébe sem jön a nép­nek, kivált faluhelyeken, pedig tudhatná, hogy a sok hernyóból sok lepke lesz, tízszer annyi hernyónak szü­lője; a cserebogarak milliói pedig azon pajorok nem­zői, melyek tavaly s harmad éve a réteket s vetemé­nyeket annyira elpusztították. De hiszen községi éle­tünk általában pang. Minden associatiót óson­lyú ne­hézség gátol. Következése, hogy a társadalom egyé­ni atomismussá foszlik. A köznépnek korcsmai tombo­­lása nagy tömegekben , ünnepnapokon, szomorú képe a társas mulatságnak ; merő állatiság, elvetemültség és testi lelki pusztulás. Csak a félórányira eső u. n. se­bezi rétekre, (vagy 40 zsidó-korcsma két sorban) men­jen az ember vasárnap délután, s az érintettek szomorú igazságáról meggyőződhetik. Vagy nézze a visszatérő­két a szekcsői hídnál, utálatos látvány ! Öregje, fia­talja mind a két nemen, apák, anyák, gyermekek, többnyire részegen, düledezve, borzasztókat dalolva, ujjongatva, a gyermekek is dohányozva, úgy mennek hazai A tisztes­ osztályokat május folytán L­a­t­a­b­á­r Endre szintársasága gyűjté össze a színpaddá átala­kított városi nagy teremben s mulattatá többnyire francziás ízlésű operettekkel. A társulat derék kor­mány alatt áll és sok ügyes tagja van. Tegnap búcsúz­tak el városunktól, Egerbe szándékozván. Helyökbe ketten Henrik zongorász jött, ki jun. 6-kán akar itt fellépni. Kaiföld. ANGOLORSZÁG. F. hó 2-án a lengyelek mellett két nagy meeting tartatott; az egyik Fulhamban, She­ridan, s a másik Westminsterben, Potter elnöklete alatt. A „Times“ jelenti: „Mint párisi levelekből értesülünk, a separatisti­­cus államok meghatalmazottjai egész erejükből igye­­keznek a békéhez utat nyitni, már akár közbenjárás, akár valamely más — a déli államok becsületével össze­férő módon, s egy unionista levele biztos kútfőkből azon meggyőződést fejezi ki, hogy rövid időn oly javaslat fog előterjesztetni, mely egy vagy más módon az ügy végelintézését idézendi elő.­­ Ellenben kereskedőink­nél mindinkább csökken a remény, a viszálynak ki­elégítő s állandó kiegyenlítése iránt.“ FRANCZIAORSZÁG. A „Patrie“ következő jegy­zéket közöl: „Tudjuk, hogy azon austriai javaslatok egyik pontja, melyek az angol javaslatokkal együtt, a franczia javaslat alapjául szolgáltak, Oroszországtól Orosz-Lengyelország számára oly nemzeti képviselet kívánására vonatkozott, melynek jogköre nem haladná túl valamely tartományi gyűlésnek — mint p. o. a ga­­licziainak — jogkörét. Azt állítják, hogy Francziaor­­szág ezen lényeges pontot, — szintúgy mint az austriai javaslatok többi pontjait is elfogadván — azt akkép módosítá­s terjeszté ki, miszerint Lengyelország szá­mára szélesebb jogkörű nemzeti képviselet nyeressék ki, s hogy ez iránti nézetei mind Bécsben, mind Lon­donban helybenhagyattak. Azt hiszik, hogy a franczia, angol , austriai külügyminiszereknek Sz. Pétervárott levő képviselőikhez intézett sürgönyei a hét vége felé fognak elkü­ldetni. A „Moniteur“ újabb választási eredményeket kö­zöl. Azok most már szinte mindenütt tudva vannak. A szavazás mindenütt teljes rendben ment végbe, s tete­mes számú választók vettek részt. Az eddig ismeretes 268 választás közöl 252 a kormányt jelöltek javára ütött ki. Az eddig tudvalevő egyetlen kettős­ választás a Baviné, ki Manche­ megyében is győzött a kor­mény­jelölt, Kergorlay gróf fölött. — Granier de Cassagnac 15,796 szavazattal választatott meg 4903 ellen. A „Moniteur“ összeállításából látható, hogy 23 választó­kerületben nem választottak meg a kor­mány által kitűzött jelöltek, s ezenkívül 7 kerületben utó választások lesznek eszközlendők. Legfényesebb győzelmet nyert a kormány a felső-pyrenei­ megyében. Ott ugyanis a kormány­ jelölt, F­o­r­­­d 30,552 közöl 30,523 szavazatot nyert. A Prévost-Paradol a „Débats“-ban kijelenti, hogy ő, a 6­ik kerületben tör­ténő utóválasztás tekintetéből, saját jelöltségét, mely ezúttal mintegy 2000 szavazatot nyert, visszavonja , a nélkül azonban, hogy választóinak határozott utasítá­sokat akarna adni, szavazataiknak kire adása iránt. Havreben 011 m­­­­­e­r, ki csaknem 6000 szava­zatot nyert, szintén visszalép, s barátjait arra szólít­­tatja föl, hogy az utó­választásnál ne vegyenek részt a szavazásban. Ez által biztosíttatik a legitimista ellen­jelölt, A ne el megválasztatása, mivel a kormány­je­lölt mellett csak mintegy 7000 szavazat van. — Az 1857-ki választásokban Párisban 212,899 választó vett részt; még pedig 110,600 a kormány, 1 96,309 az el­lenzék mellett; ellenben 1863 ban 235,230 választó vett részt, köztük 84,107 a kormány, s 150,904 az el­lenzék mellett. Mexicóból a tudósítások kedvezőtlenül hangza­nak. F­o­r­e­y hadiszerekben szükséget szenved s R­a­n­d­o­n tábornagy­ot keserű kifejezésekkel vádolja. Azt is beszélik Párisban, hogy ez utóbbi N­i­e­r tábor­nagy által fog helyettesíttetni. A franczia kikötőkből 5000 főnyi erősbités küldetik Meskcóba. OLASZORSZÁG. Turinból f. hó 1-ről kelt sür­gönyöd szerint, a trón­örökös — roppant néptömeg összetódulása közt — eszközlé a C­a­v­o­u­r-csatorna megnyittatását. A senatus válaszfelirati terve constatírozza az állam­hatalmak egyetértését, az olasz egység művének siettetése végett. Az szerencsét kíván a kormánynak, a nagyhatalmakkal­ viszonyok helyreállításához, s a rablások megszüntetése végett Francziaországgal ter­vezett egyezményhez. A senatus megígéri legális köz­reműködését, az állam általános szervezetének kiegé­szítése végett. Ezen fölirati terv elfogadtatott. A követ­kamra minden vita nélkül elfogadd a válaszfölirati tervet. Az emigratio segélyezésére vonat­kozó javaslat szintén elfogadtatott. A turini kamra elé legújabban terjesztett diplo­matiai okiratok közt van V­i­s­c­o­n­t­i-V­e­n­o­s­t­a mar­quis külügyministernek egy, ápr. 24-től a párisi olasz követhez intézett sürgönye is, mely a franczia kor­mányhoz a rablásokra, s azoknak Rómábani támogat­­tatására vonatkozó észrevételeket foglalja magában. Az olasz minister ezen okiratban fölemlít egy, Fran­czia-­s Olaszország közt már 1861. sept. 11-én kötött egyezményt, mely azonban csupán az Umbria s a Ti­­beris két partja fölötti őrködésre alkalmazható, s azt kívánja, hogy az megnyittassék, s az abruzzói s terra di lavorói határokra is terjesztessék ki. Szintén kiemeli ama cselszövényeket, miknek tűzhelyét állítólag Róma képezi, s annak szükségét is, hogy II. Ferencz eltávo­lítása kieszközöltessék. E tekintetben teljesen m­éltá­nyolja a franczia kabinet által már eddig is tanúsított törekvéseket, s azon reményét fejezi ki, hogy azok ugyanazon erélylyel s jobb sikerrel fognak folytat­tatni. DÁNIA: A dán kormánynak Austriához s Porosz­­országhoz intézett ugyanazonos válasz-jegyzéke, melyet már említettünk, így hangzik: „Kopenhága, május 16. Mint a kir. kormány az april 17-től az itteni cs. k. austriai s k. porosz követek által nekem átnyújtott ugyanazonos jegyzékekből élénk fájdalommal látja, a két nagy hatalmasság a mart. 30 ki kir. kibocsátvány s leiratok által arra indíttatva érzé magát, hogy a német szövetség, valamint önma­guk számára az 1852-ki egyezkedéseken, vagy bár­mely más alapokon nyugvó minden szövetségjogi s népjogi természetű jogot , igényt fönntartson. Azonban az ezen kibocsátványok által tett intéz­kedések megítélése a német­ szövetség számára tarta­­tik fönn, a­mint valóban magától értetik, hogy oly jo­gok s igények, miknek oly tárgyalásokból kell szár­maztatnak, melyek a szövetség nevében s annak föl­hatalmazásából folytattattak, csupán ez utóbbi által érvényesíttethetnek. Azonban egy ily megítélés — erős meggyőződésünk szerint — csak azt fogja kimu­tathatni, hogy a mart. 30-ki kir. kibocsátvány, valódi tartalmában, semmi alkalmat sem nyújt tiltakozás­ra; mivel se ezen, se semmi más tény által sem volt a kir. kormánynak szándékában oly kötele­zettségeket nem tisztelni, melyek a királyra az ő fel­sége által, saját szövetségi tartományait illetőleg elfo­gadott szövetségi alaptörvényeknél fogva, vagy a né­met szövetséggeli 1851—52-ki alkudozások következ­tében hárulhatnak. Az említett legfelsőbb rendeletek kizárólag Hol­­steinnak a monarchiában állására vonatkoznak s azok által a holsteini rendek számára szélesbített illetékes­ség adatott meg. Magától értetik, mikép ezen új rendszer által a kir. kormány nem gátoltathatik meg abban, hogy Hol­steint illetőleg a szövetségi kötelességeket lelkiisme­retesen teljesítse; ellenkezőleg a kormány előrelátha­tólag tökéletesebben képes leend, a szövetség óhajtá­sainak s kívánalmainak megfelelni, most, midőn Hol­steinnek a monarchiában állása önállóbbá lett. S ha a kir. kibocsátvány által a holsteini rendeknek valóban ugyanazon határozó jog tulajdonittatik, törvényhozás s pénzmegajánlás tárgyában, melynek az 1851-ki al­kudozások előföltevései szerint, Holstein tekintetében is a közös képviselet által kelle vala gyakoroltatnia, a kir. kormányt ez iránt nem lehet felelőssé tenni. Mind­két német nagyhatalmasság tudja, hogy végrehajtás­­sali fenyegetés melletti ismételt szövetségi határozatok, s minden kiegyenlítési kísérleteink sikeretlensége e te­kintetben a kir. kormánynak semmi választást nem hagytak. Hogy a holsteini rendek s a birodalmi tanács közti elhárithatlan összeütközés egy fönnálló közösség részleges fölbomlását idézheti elő, ennek ama követe­lés szükségképi következményének kelle lennie, misze­rint a holsteini rendek törvényhozó hatalmat gyako­roljanak, az 1851-ki alkudozások szerint kizárólag a közös képviselet számára fönntartott ügyekben, ha­csak ez által a monarchia tökéletes megbénításának nem kelle beállania. Hall.“ SPANYOLORSZÁG. Azon közlés, mintha Gon­­zalez-Bravo, mint Spanyolország rendkívüli kö­vete, Mexicóba fogna küldetni, alaptalan volt. OROSZORSZÁG. A varsói nemzeti kormány jún. 1-én következő jellemző hirdetményt adott ki: „A nemzeti kormánynak egyedüli törekvése volt, s most is az, a hont az idegen uralom járma alól föl­szabadít», s ezen ország gyermekei számára a politi­kai léteit, s a személyes szabadságot biztosit». Ezen irányban haladván előre, a nemzeti kormány folyvást minden lehető eszközt fölhasznál; főleg azonban azon i igyekszik, hogy folyvást újabb fölkelő csapatokat ala­kítson, s azokat élelmiszerekkel, rudátal s fegyverek­kel lássa el. Ezen szabad csapatokból — ha Isten is úgy akarja rövid időn nemzeti sereg fog előállani. A nemzeti kormány a nemzet részéről változatlan kész­ségre talál, s az egész világ előtt az ország összes pol­gárainak buzgó közreműködésével dicsekedhetik. Hon­fitársak! Újjászületésünk percre közeledik. Kettőzte­­tett erővel egyesüljünk szövetségre. Nyújtson mindenki segélyt népe ügyének; mindenki, osztály­különbség nélkül, maga s a hozzá közelállók számára fegyvert szerezzen, hogy így a kormány bármely fölhívására harczkészen állhasson elő.“ A kalisi vajdaságban a legutóbbi időben egy­szerre több helyen, s több napokon át folytak harezok. A fontosabb barezok a konini s kalisi kerületben tör­téntek. Az előbbire vonatkozólag, az oroszbaráti „P. Z.“ nek f. hó 2-ról írják : „Kolo s Konin közt tegnap­előtt ismét tetemes számú felkelő-csapatok mutatkoz­tak. 5000 orosz két nap előtt Varsóból Koninig jött, ott kétfelé oszlottak, s egy részük Kazmierzbe ment, hogy ott elfogja a Posenből legújabban oda érkezett egyé­neket, s a másik Kalisba indult. Kleszewo körül szin­tén ismét fölkelők mutatkoztak, s ott népfölkelést ren­deztek, melynek minden 40 ik éven aluli egyénre ki kell terjednie.“ — A „Dz. Pow.“ szerint egy 600 főnyi fölkelő-csapat, egy próbált parancsnok vezérlete alatt, Grochowon alul, s 6 órával később ismét Ligurián alul harczolt az oroszokkal. Továbbá a konini kerületben ismét egy 500 főnyi fölkelő-csapat merült föl, mely máj. 28-ka óta már több kisebb harezot állott ki az oroszokkal, s még eddig nincs szétverve. M. hó 29-én oroszok s fölkelők küzt, Stawiszyns Turek tájékán,Ralistól 1 '/* mérföldnyire, harezra került a dolog; az a mindkét részről harezolók nagy száma által tetemes kiterjedést nyert, s eldöntő eredmény nél­kül több napig tartott. Az oroszok kénytelenek voltak tö­bbizben segélyt kérni; Káliéból lassan kint szinte az egész helyőrség oda küldetett. A további részletek még hiányzanak. A „Czas“ egy oly ütközetről tesz jelentést, mely szintén a kalisi vajdaságban, Rychwalnál, 30-án történt. Pleschenben a „Schl. Zig“ szerint rögtön azon hir terjedt el, hogy tetemes számú oroszok, a fölkelők által szoríttatva, fegyveresen Pleschenbe jöttek. Ezen hir azonban csupán azon tényre szállítandó le, hogy mintegy 30 orosz s­­ tiszt Chocz lengyel határvárosból Pleschenbe jött, ott — mivel saját őrségi helyükön többé semmi élelmiszereket sem szerezhettek több­száz rubelen élelmi készleteket vásároltak össze, s miután a porosz tisztek által barátságosan megvendé­geltettek, ismét visszatértek; azonban egy hasonló czélból Pleschenbe rendelt orosz hadosztály nem bo­csáttatott be a városba, mivel épen országos vásár volt, s minden föltünést ki akartak kerülni; az oroszok ellenben a szükséges bevásárlásokat plescheni lakosok­kal eszközölteték, s erre a készletekkel ellátva, ismét eltávoztak. Lithvániában — hol oroszok s lengyelek közt több összeütközések történtek — hírszerint a fölkelés legfölebb egy hónap alatt azt eszközlendi ki, hogy az oroszok a sík földről a várakba szorittatnak. Folyvást újabb csapatok alakulnak. Egy ily 300 főnyi csapat, Luzin vezérlete alatt, máj. 22-én Ivaniszkin alul nyeré meg tű­z­ keresztségét. Az öt órán át 700 főnyi gyalogsággal, 2 lovas századdal, egy szelm­a kozák­kal s 2 ágyúval állott szemben, s csak akkor vonult vissza, midőn az est beállott, s a hadiszerekben szük­ség kezdett mutatkozni. Az oroszok egy őrnagyot, a tüzér­parancsnokot, s 50 holtat vesztettek ; ezenkívül Kownóba 6 kocsival vittek sebesülteket. A lengyelek vesztesége — a „Dz. P.“ szerint — jelentéktelen volt. Maguk az oroszok beszélték, hogy a lengyelek még sohasem harczoltak oly vitézül, mint ezen ütközetben. Másnap a katonaság újólag meg akara támadni Bu­zi­n­t, s 200- en ellene indultak. Ez utóbbi azonban ekközben egy másik csapattal egyesült, s Rodysze­­nél az oroszokat megverte; 280 embert tevén közülük harczképtelenné. A rzeszowi kerület határáról máj. 29-ről jelentik, hogy 26-án bizonyos Mierzejewski vezérlete alatt, mintegy 200, nagyrészint még fegyvertelen fölkelő vo­nult be Zablikowba, s ott 48 óráig mulatott, az ottani városi pénztárból a készpénzt elvitte, az ottani távol­levő orosz őrnagy, Burcow házát föltörte, s annak ösz­­szes holmijait, formaruháit, rendjeleit stb. részint meg­semmisítő, részint magával vivő, s ezenfelül az őrnagy­nak két lovát is magukkal szállítók el. Az irenei vas­hámor pénztárából 360 ezüst-rubelt vittek el, valamint 3 kocsit s 4 lovat is requiráltak, mikkel a közeli erdőkbe vonultak. A felkelőket üldöző orosz csapatok 28- án d. u. Borow-­s Lonzekben voltak.­­ Hír szerint 29- én egy orosz hadoszlop indult Szczuczyn ellen, annak üldözése végett. TÖRÖKORSZÁG. Mint a „Patrie“-nak Konstan­tinápolyból írják, a belgrádi fellegvár kerületének ki­jelölésével foglalkozott európai bizottmány munkálata már közöltetett a portával. A török kü­lügyminiszer — miután a jegyzőkönyveket tudomásul véve — a pá­risi szerződést aláírt hatalmak képviselőit azóta már értesíti arról, hogy ő hajlandó azok alapjait elfogadni. AMERIKA: New­ Yorkból máj. 23-ról kelt tudósí­tások szerint, a Vicksburg odahagyatásáról a közlés nem valósult. Azt hiszik, hogy Johnstone separa­­tista tábornok ama város közelében meg fog ütközni G­r­a­n­t-tal. A szövetségi kormány által elfogadott fé­kezési rendszabályok a nyugati városokban nagy in­gerültséget okoznak. Mint mondják, Grant odahagyta Jackson városát. Hírszerint a separatisták G­r­a­n­t ál­tal megverettek. Ez utóbbi elfoglalta volna a Black­ River hídját, s ekkor Vicksburgnak minden közleke­dését elvágta volna. Port-Hudson újólag eredmény nélkül bombáztatott. Azt hiszik, hogy Grant mozdu­lata következtében nagy mennyiségű gyapot fog ér­kezhetni. Hírszerint Hooker a Rappahannock part­jairól Washington felé vonul vissza. A separatisták Marylandot fenyegetik. New­ Yorkból máj, 25-ről kelt tudósítások szerint a helyzet igen válságos; nyugaton az elkeseredés emel­kedett, s Washingtonban számos befogatások történ­tek. A Valandigham senator elleni büntetés az unió határain túli deportatióra lön átváltoztatva. — Grant tábornok a separatistákat, Pemberton tá­bornok alatt, Depot­ Edwardsnál megtámadó s vissza­vonulásra kényszerité. A veszteség mindkét részről igen nagy. Az unionisták Port-Hudsont eredmény nélkül bombázták. Esti posta. A franczia választásokat illetőleg, 9 választó­kerületben a szavazásnak nem lett végleges eredmé­nye s golyó szavazásoknak kelle eszközöltetniük. Más­részről másodszori szavazás leend szükségessé, H­a­­v­i­n-nak Párisban s M­a­n­c­h­e megyében történt ket­tős megválasztatása következtében. Az ellenzék reméli, hogy ezen választások közöl legalább is 9 az ő részére fog kiütni kedvezőleg, s hogy a jövő kamrában ereje 20 szavazatra fog emelkedni.­­ Azt állítják, hogy Havin a manche megyei választást fogadandja el, azonban ez majd csak a követi megbízások igazo­lása után fog történhetni, s azt állítják, hogy egy kis ülésszak fog összehivatni, épen ezen igazolás eszköz­lése végett. Ha a párisi választóknak kellene új vá­lasztást eszközölniük, az ellenzék lehetőleg Dubou­­r­e-t tűzendi ki. Némely megyékben élénk felszólalások s tiltako­zások történnek, állítólag törvénytelen tettek vagy a szerfölötti közigazgatási nyomás ellen. Egyébiránt ezen reeriminatiók kölcsönösek. Most azt állítják, hogy Austria, Angol é­s Fran­­cziaországnak a lengyel ügyre vonatkozó javaslatai a hét végén fognak elküldetni. A „fegyverszünet“ szó csupán az angol sürgönyben foglaltatik; a két más sürgöny csupán a vérontás mielőbbi megszüntetésének szükségéről szól. Ezen szükséget Oroszország nem ta­­gadandja, azonban az ezen Ügyállás megszüntetésére vezető eszközt még föl kellene találni. A „Havas-féle ügynökség“ nek Kopenhágából írják, hogy a görög küldöttséggel létesült egyezkedés szerint, Vilmos herczeg Athénébe elutazása június vége felé fog történni; e szerint ő július közepén ér­kezhetnek meg Görögországba. A küldöttség reméli, hogy rövid idő elhagyhatandja Kopenhágát, még csak ama hivatalos okiratok átszolgáltatását várandja be, melyek a korona elfogadását constatirozzák. Ezen for­maság bevégeztével C a n a r i s s társai küldetésük­ről jelentést teendnek a nemzeti gyűlésnek. Berlinből június 5-ről írják . A városi tanács mai ülésében elhatárza, hogy a városi küldöttek gyűlése által a királyhoz intézendő küldöttségben részt vegyen. A „Kreuz-Zeitung“ írja: A­mint halljuk, Bismark ar Karlsbadba kisérendi a királyt. A „Danziger Zeitung“ június 5-diki száma je­lenti : A koronaherczeg és neje délután meglátogatók a városházát. A tanács és városi küldöttek jelen voltak. Winter főpolgármester örömét fejezte ki a magas pár jelenléte fölött, de egyszersmind fájdalmát is, hogy a viszonyok nem engedik meg ez örömet fennen hangoztatni. A főpolgármester egyúttal a polgár­ság terhetlen hűségének érzületét is kifejező, a­mely nem igazolható jobban, mint a törvények iránti hűség által. A koronaherczeg megköszönte a kifejezett érzületeket; örült, hogy Wintert mint előbbi időkből való s igazolt tevékenységű régi ismerősét is­mét láthatja. „Én is sajnálom — folytatá aztán, — hogy oly időben jöttem, melyben a kormány és nép közt viszály lépett közbe, melyről nagy meglepetéssel értesültem. Semmit sem tudtam ama rendeletekről, melyek azt előidézték. Távol valók. Nem vettem részt az azokat okozó tanácsadásokban. De mi mindnyájan, és főleg én, miután a király atyai érzületét leginkább ismerem, biztosítva vagyunk, hogy Poroszország bi­zonyára eléje megy azon nagyságnak, mely a gondvi­selés által meg van részére határozva.“ Winter há­romszoros éljent mondott a királyra és korona-örö­kösre. Táviratok. Berlin, junius 5. A berlini városképviselők gyűlése hattagú bizottmányt választott, mely által a királynak hódolatteljesen tudtára akarja adni, hogy az alkott­ánynyal ellen­mondásban levő sajtókorlátolások nemcsak megrendítik a bizalmat az alkotmány s a tör­vények érvénye iránt, hanem f­ontos tulajdonjogi érdeke­ket a kormányhatóságoknak rendelnek alá s a polgári életbe sértőleg behatnak; továbbá, hogy a kormányzat folytatása rendezett államháztartás nélkül, s az egyre mélyebbre ható alkotmányviszály a birtokosok és ipar­­űűzek bizalmát napról napra tágabb körben csökken­tik. Kérik tehát ő felségét, hogy az országgyűlés mie­lőbbi összehívása által az alkotmányszerű állapotok visszaállítását eszközölje. Hat lap („Béri. Alig. Ztg,“ „Spener’sche Ztg,“ „National Ztg,“ Vossische Ztg,“ „Reform,“ „Volks- Ztg“) szerkesztői egy közös nyilatkozatban óvást tesz­nek jogaik mellett, a június 1-i sajtórendszabály ellen, melynek törvényessége iránt a kormány az országnak bizonyítékok tekintetében adós maradt. London, június 5. Shanghaiból ápr. 22-éről kedvező tudósítások érkeztek. Koo Sang s Taelimo megadták magukat. Az utóbbi helyőrsége a császári­akhoz pártolt. Chiansu ostroma abbahagyott. A „Times“ írja: A görög trónnak Vilmos her­czeg általi elfogadására vonatkozó jegyzőkönyv ma fog a külügyi hivatalban aláíratni. A „Sürgöny44 magántávirata. Berlin, jun. 6. Azon hat lap kiadói, kik — mint táviratilag tudjuk — óvást tettek a kor­mány sajtó-rendszabályai ellen,­­ tegnap meg­­intést kaptak. A „Nat. Ztg“ írja Varsóból 4-ről : Az úr­­napi egyházi körmenet, melyben 50.000 ember vett részt, a legnagyobb csendben folyt le; sem katonaság nem volt jelen, mivel a nemzeti kor­mány kezeskedett az ünnep békés lefolyásáról. Az álladalmi főügyész W o­­­o­w­s­k­i befogatott. Színházi előadás június 7. Nemzeti színház. IV. László. Eredeti tragédia 5 felv. Budai népszínház Ounianan apó és fia utazása. Operette 3 felv. Pesti német színház. Wilhelm Tell: Heroisch-romantische Oper in 3 Aufzügen. Távirati tudósítás a bécsi börzéről j­nint 6-ról. 5°/6 Metalliques 76.90 nemzeti kölcsön 80.90 bankrészvények 792. hitelintézeti részvények 192.40 es­zt­agio 110.90 londoni váltók 111.10 arany db 5.30_________________________________________ Felelős szerkesztő: VÉRTES ERNŐ.

Next