Sürgöny, 1863. július (3. évfolyam, 147-173. szám)

1863-07-18 / 162. szám

Harmadik­n folyam, 162. - 1863. Szerkesztő-hivatal: Barátok-tere 7. •«. a. föld»«int.­­ Kiadó-hivatal: Barátok-tere 7. az. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­hivatalban, barátok-tere 7. szám. földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési Árak austriai értékben. Budapesten bázhos£hordv*. Vidékre, naponkint postán félévre #­­ 50 kr. Félévre 10 forint. Negyedévre 4 „ 50 » Negyedévre 5 „ Előfizetési felhívás „SÜRGÖNY* Julias—decemberi félévi és Julia«—September­ negyedévi folyamára. Előfizetési &J­­­ulias—decemberig '/1 évre 10 forint, julius—septemberig '/1 évre 6 forint. A Sürgönyi kiadó hivat­­a. HIVATALOS RÉSZ. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi jul. - röl kelt legfelsőbb határozatával Coroján Demeter görög kath. papot s szilágy-somlyói püspöki vicariust a Fe­rencz József rend kis-keresztjével legkegyelmesebben földiszi­ni méltóztatott. ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi júl. 14-ről kelt legfelsőbb határozatával Schmidt Konrád kormány­­széki tanácsost nagy­szebeni királybíróvá s Erdélyben a szász nemzet grófjává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A forgalomban lévő váltópénzek összege 1863. május végén 10,983,641 ft.ra ment. Bécs, júl. 16. 1863. A cs. k. pénzügyministeriumtól. A horvát szláv adv. kanczellária Pénz Györ­gyöt, a fiumei gymnasium segédtanárát, az eszéki gymnásiumnál valóságos tanárrá nevezte ki. »HIVATALOS RÉSZ. A birodalmi budgetnek, mely, mint tudva van, az idei költségvetésben tizen­négy hónapot foglal magában, legfontosabb számai kö­vetkezők : Rendes szükséglet : 612,500,716. Rendkívüli szükséglet: 102,112,701, összesen: 614,613,417. Fedezetül tervezvék: rendes bevételek 521,677,096 fttal, továbbá rendkívüli bevételek 59,­ 96,475 ftnyi összegben, melyek az 1859 - 1862-ik évben megálla­pított összes adófelemelések további fönntartása által szerzendők be, végre újonan behozandó személy-, fény- Űzési s osztályadó, mely 16,115,200 forintra van szá­mítva. A fennmaradó 33,539,846 ftnyi deficit hitel út­ján fedezendő. Az új adók behozatalára nézve magától érthető­­leg külön törvény lesz, szükséges- Ennek módozataira nézve azonban e peresben annál kevesbbé hal­atszik valami, minthogy állítják, miszerint az illető törvény­javaslat, mielőtt még a kir. tanácsban előterjesztésre ke­rüütt, nehézségekre talált. A személy­adóból a pénzügy­­­i milliszerium állítólag 5 millió, az osztályadóból 8 és a fényűzési adóból 1 millió jövedelmet remél. A személyadó három tarifatétel szerint, 1 ft 50 kr és 25 kronként fog, és pedig a német szláv tarto­mányokban s Velenczében beszedetni, minthogy a ma­gyar korona tartományaiban a személykereseti adó rendes adókép áll fönn. Ellenben az egész birodalomba behozandó a fény- Űzési és osztályadó. Az 1864. és 1863. évek szükségleteinek párhu­zama, melyben magától értetőleg csak 12 és 12 hó ál­­littathatik egymással szemközt, (2 hó többlete tehát a jelen budget-időszakban nem vétethetik tekintetbe) következő eredményt mutat: TARGZI Könyvismertetés. Egy nagybecsű és eddig igen érezhető hiányt pótló jeles munkának első füzete küldetett be hozzánk ily czím alatt: „Magyarország helynévtára.“ Legújabb hivatalos adatok nyomán összeállították B. R. A. P. E munka alapeszméje abból áll, hogy a közönség­­nek egy eddig nélkülözött kézikönyvnyujtas­­sék, mely az ország összes helyneveit magában foglal­ja, annak kimutatásával, hogy azok a kormányzat összes ágai szerint mily hatóságok alá tartoz­nak, és hogy e munka a nem magyar ajkúak által is használható legyen. Az adatok nemcsak legújabbak, hanem leghite­lesebbek is, miután ezek az országos főkormány­szék által az alárendelt hatóságoktól kivántattak be. Eloszlik a munka k­ét részre. Az első rész magában fogja 1. a magyar kir. helytartótanács alatt álló törvényhatóságokat, a bennök találtató községek­kel s a szabad kir. városokat; 2. a királyi bíróságo­kat; 3. az egyházi hatóságokat vallások szerint; 4. az ország összes tankerületeit, minden vallásfelekezet­­nél; 5. a hadfogadó kerületi parancsnokságokat; 6. a cs­­k. országos és kerületi pénzügyi hatóságokat és pénztárakat, a pénzügyi ügyészségeket és adóhivata­lokat; 7. a postaigazgatóságokat. Ezen hatóságoknál elősorolvák azon megyék, melyek azokhoz tartoznak, s viszont a megyék is betűrendben felsorolvák, kimu­tatásával azon hatóságoknak, melyek alá azok a különféle kormányzati ágak szerint tar­toznak, mi által a feltalálás és tájékozás nagyon meg­­könnyíttetik. A második rész tartalmazandja az ország­ban előforduló összes helyneveket betűrendben. Minden helynév után látható leend más szokásos, nem magyar elnevezése is, továbbá mely megyében, járás­ban fekszik, famn­e vagy város, a lakosság száma, a hivatozó nyelvek, s továbbá melyik püspöki megyé­hez, vagy egyházkerülethez, melyik hadfogadó kerü­lethez vagy adóhivatalhoz tartozik, s végre hol van utolsó postája? Például e község Ágtelek, fekszik Szabolcs megyében, kis­várdai járásban, 420 lélekkel, uralkodó nyelv a magyar, tartozik a szattmári róm­­ katholikus, és a munkácsi görög katholikus megyéhez, a helvét vas. tiszántúli, s az ágostai tiszamelléki egy­házkerülethez, a munkácsi hadfogadóhoz, a magyar­­kaszonyi adóhivatalhoz, s utolsó postája : Mándok. Az egész munka nagy 8 rétű 60 ívből álland, s előfizetés útján ára. csak 4 ft o. é. Bolti ára maga­sabb leend. Előfizethetni Budán az m. k. helytartóta­nács elnöksége segédhivatalainak igazgatójánál, Pes­ten Ráth Mór könyvkereskedésében. Az előfizetés be­küldésével a már megjelent első füzet tüstént átadatik, vagy elküldetik. Napi újdonságok. * Buda sz. kir. főváros központi polgárválasztmá­­nya j­l. hó 6-án tartott közgyűlésében Faulovics László kir. tanácsos s főpolgármester úr indítványa folytán elha­tározta, hogy az idei szárazság okozta nagy szükségnek legalább némi enyhítésére, miután az hazánkfiait s test­véreinket sújtja, a házi pénztárból 500 ft utalványoztas­sék; azonkívül a tanács által kibocsátandó felhívások és aláírási ívek mellett a főváros lakosainál nemcsak pénz, de egyszersmind terményekre is gyűjtések eszkö­zöltessenek. *Hunyadmegye hatósága, az „I. T.“ szerint Erdélyből az aradmegyei tisztséghez egy levelet intézett, melyben Hunyadmegye őszinte részvétét fejezé ki a szá­razság okozta szükség miatt, s miután náluk a gabona­­termés kielégítő, felhívják az itteni hatóságot, hogy ez hirdesse ki a nép között, miszerint a munkakereső nép Hunyad megyében részbeni gabonaaratás, cséplés, úgyszin­tén bér melletti kaszálás által 60 egész 80 kiig, vagy 20 szeze gabonát szerezhet magának. * Gyulán az ottani gyámhivatal pénztárnoka Czin­­gulszky József 40 mérő búzát osztatott ki a helybeli sze­gények és özvegyei közt. * A „Szegedi Hiradó“ mint cnriosumot írja, hogy egy szegedi lakos, a­ki a jelen nagy takarmány­szük­ség miatt nem volt képes lovait eltartani és eladni, egy estre kipányvázta lovait a szabad mezőre, azon remény­ben, hogy talán legalább valami tolvaj megkönyörül az éhező állatokon. És íme, midőn másnap reggel kiment­­ megnézni, nagy meglepetésére látta, hogy nemcsak el nem lopták lovait, de még más két elsoványkodott gebét kötöttek melléjük Si non e vero e bon trovato. * D­­­o­­­z­e Sándor, az „Ung. Nachrichten“ volt munkatársa és pár évig a Bethlen grófi családnál nevelő Erdélyben, egyébként porosz születésű, Madách Imrének „Ember Tragoediája“ czímű jeles művét németre fordítá, és arra­­ írtjával előfizetést hirdet. Az előfizetési felhívás többek közt így szól: „E német fordítást még a legélesebb magyar mű- ítészek is a legnagyobb elismeréssel fogadták; a magyar mű megjelenése a magyar közönséget a legkellemesebben lepte meg s ily rövid idő alatt már második kiadása is megjelent. És mi nem kételkedünk, hogy az alkotásban és kivitelben egyaránt eredeti és vonzó költemény a nagy német közönség részéről is általános tetszéssel fog talál­kozni. Bizonnyal ideje m­ár, hogy a magyar költészetet a német közönség hű fordításokban élvezhesse.­­ Az „Em­ber Tragoediájának“ jelen fordítása szép alkalmat nyújt arra, hogy a magyar költészetnek e kitűnő jeles termé­nyét a német földön is tanulmányozhassák és meghono­sítsák. Fájdalommal kell beváltanunk, hogy a német kö­zönség előtt a magyar irodalom még merőben ismeretlen. A kellemetlen politikai viszonyok, melyben e két nemzet él, a nehéz idők nyomasztó hatása, a jó fordítások hiánya s más folyton tartó akadályok azt eszközölték, hogy a­­ magyar költészet drága gyöngyei a németeknél kellő mél­tánylást nem találhattak. A németek majd minden nem­zet költeményeit meghonosiják, csak a magyar múzsa számára nincs hely a német pantheonban. Minden igaz magyarnak szivén kellene feküdnie, hogy nemzeti költészetének csillagai a német nemzet egén is ragyogjanak, s minden németnek a legnagyobb örömmel kellene azon igyekezni, hogy a magyar irodalommal mi­hamarább megismerkedjék. A Madách „Ember Tragoediájának­ fordítója min­dent megtett e czélra, mi hatalmában állott, s most tel­jes reménynyel van, hogy mind a német, mind a magyar műkedvelők között elegen fognak találkozni, kik felada­tát anyagi eszközökkel gyámolítsák. Ily bizalommal bocsátja tehát szét az előfizetési fel­hívást, remélve, hogy számos előfizetőt oly körülmények közé helyezik, hogy a kész fordítás azonnal megjelen­hessék. Előfizetési díj egy csinosan kiállított példányért 1 forint. Gyűjtők 10 példányra 1 példányt nyernek. Az előfizetési pén­ek a „Pesti Hölgy Divatlap“ szerkesztőségéhez (újvilágutcza 17-dik szám) inté­­zendők.* * Dietze Sándor az „Ember Tragoediája“ fordítója egy lipcsei kiadótól felszólittatott Petőfi elbeszélő költe­ményeinek lefordítására. A kiadó ar csupán azon aggá­lyát nyilvánítja, vájjon e művek nincsenek e már kiad­va, miután, mint tudja, Petőfi igen jó német és minden művét maga szokta lefordítani Hartleben számára. Ha magunk nem láttuk volna a kérdéses levelet, hajlandók volnánk az egészet tréfának tartani. * A magyar színházi művészek arczképcsarnokában közelebb Deutsch testvérek műnyomdájából Felekiné asz­­szony arczképe került ki, jelesebb szerepeinek keretraj­­zaival. * Egy bécsi lap azon hírét, miszerint Winter úr, a pesti német színház igazgatója 12,000 főnyi subventiót­­ nyert ez évre, a „P. N.” bécsi levelezője oda egészíti ki, 1863-hoz képest. A legm. udvartartás . 7454800 kevesebb 12600­0 Felsége cabineti irodája .... 63482 több 150 Birodalmi tanács .­­Külügyministerium . 2198830 kevesebb 116020 Államministerium. . 29031902 több 787094 Magyar udv. kanczel­lária ..................... 11967713 kevesebb 644009 Erdélyi ndv. kanczel­lária ..................... 3326561nevesebb 30669 Dalmát, horvát és szlavón ndv. kan­czellária . . . 1991814 több 35486 Pénzügy­ministerium 311762871 több 9380572 Keresk. és népgazd. ministerium . . . 14869887 több 2761128 Igazság­ü­gyministe­rium­..................... 7859772 több 69416 Rendőrministeriun . 3013840 kevesebb 38732 Ellenőrségi hatóság . 3918816 kevesebb 83561 Hadügyministerium . 1006­3000 kevesebb6117000 Tengerészeti ministe­riuru..................... 12000146 több 1300008 m­in............................ lUIJU iuwv-vu Egészben az előbbi évhez képest 7,174,485 ftnyi többlet. Továbbá még érdekesek a következő részle­tek is: Az ipar­vállalatok czime alatt az előterji­g­­tmény az előbbi évhez képest, 656,950 ftnyi megkívántató­­sági többletet mutat ki, többek közt a tiszai vasutat 460,000, az Erzsébet vasutat 442,000, s a csehországi nyugati vasutat 250,030 ftnyi többlettel, az állam­adóssági kamatok fölszámításánál, az új adósság czime alatt, 2,489,432, s a függő adósságé alatt 516,100 ftnyi többlet mutattatik ki. Az állam­adósság törlesztése 1864 re, 1863 hoz képest, 16,412,800 fttal szerepel. A 12­ hónapi időszak­ban az adósság törlesztés 37,135,000, a két további hónapban 15,026,000, összesen tehát 52,160,000, te­hát 19 millióval többet tesz, mint a deficit. E szerint a rendkívüli megkívántatóság felerészben az adósság­törlesztés szüksége által idéztetik elő. Nagyon örvendetes lesz, ha valósul — mint re­mélni akarjuk — azon 5,427,661 ftnyi leszállítás, mely ezen czim alatt van fölszámítva : „pénzverést s váltói veszteség.” Ezen leszállítás egyrészben, a kész­pénz bevétel leszámítása után még megkivántató pengő pénznek csekélyebb előszerzésén, vagy pedig egy 5"/p agio föltevésén alapul. „Míg elleneink óhajtják, hogy a szászok és ro­mánok a magyar párt irányát kövessék, addig a mi óhajaink megfordított irányban indulnak. Mi azt akar­juk, hogy a magyarok a l.h­. egység barátaihoz csatla­kozzanak, miszerint Austria összes népeinek békéje megköttessék, biztosittassék s megpecsételtessék örök időkre. Mi nagyra becsüljük a magyarokat, szerencsé­seknek éreznék magunkat, őket hívekül soraink közt láthatni. Mi hagyományaik s nemzeti erényeik becsét valóban nem kicsinyesük. Épen azért áldást hozó ese­mény gyanánt üdvözölnék, ha az egyesítési érzet vil­­lámos szikrája mind a három törzset érintené s a biro­dalomhoz raga­zkodó egységgé alakítaná. Nem elsza­kadás, nem felbontás a mi politikánk devisee; ki is akarjuk kerülni a jogi dedactiókat, mikkel, mint egy követ minap találóan megjegyzé, lehet ugyan pereket csinálni, de politikai eredményeket elérni nem. Mi csu­pán azon m­agasb szükséget tartjnk szem előtt, mely az őszállamot alkotá­s fenntartja, s mely nem gondolat nélkül s anyagilag kényszerítő hatalom, hanem mély erkölcsi alapokon, t. i. az elszigeteltségükben gyönge egyes részeknek az erős egész általi oltalmaztatása el­vén s eltéphetlen érdek-köteléken alapszik. „Ámde ezért nem is titkolják, miszerint az erdé­lyi országgyűlésnek jutott feladatra, az ország viszo­nyát a birodalomhoz kielégítőleg szabályozni, a leg­nagyobb súlyt fektetjük. Vajha azzal kezdenék, hogy a nemzetiségek állását az országban mindenekelőtt öszhangzóan megállapítanák; ha ez megtörtént, akkor az önmagában egyesült ország nyújtsa kezét a biroda­lomnak nyugalom és jó rendben. A minek végbe kell mennie, menjen az egyetértés szellemében végbe s Austria és eg­ysége­s alkotmányos szabadsága barátai­tól joggal elvárjuk, hogy a létező ellentétek kiegyen­lítése utáni törekvésben nem fognak elernyedni s min­denkor jóakaró békülékeny érzületet tanúsítani. Az egység, melyre törekszünk, nem gépies, sőt inkább bi­zalmon s a helyzet világos fölismerésén kell, hogy nyu­godjék. Becsületes baráti előzékenység bizalmat éb­reszt s a tényállás nyugodt megfontolására késztet. Ily módon reméljük mi a birodalom igaz­i nagy ügyének győzelmét.“ A „Vaterland“ ily czím alatt: „Számítani a szavazatokat vagy mérlegelni?“ a követ­kező czikket hoz: „Ma gyűl egybe az erdélyi országgyűlés Szeben­ben. A „nagy osztrák párt“ képezi a többséget, állít­ják a centralista közlönyök színlelt lelki nyugalommal. „Ezen állítás nem szabatos. Az erdélyi gyűlésben nem két, hanem három töredék van, mely közül egyik sem képez határozott többséget. „A szász fractio politikája ismeretes. Ez már a szász egyetem felirataiban elő van adva: ellökik ma­guktól a jogalapot mint haszontalan terhet, s kikötnek idegen partokon, tévednek járatlan utakon, s elégetik hajóikat, mielőtt czélhoz jutottak volna. „A szászok minden joga eddig a magyar korona iránti viszonyokon alapult, ha ezen köteleket elszab­hatják, elrombolják azon alapot, melyen eddig álltak. A szász egyetem mégis megkísérte ezt, miután rokon­­szenvből és pillanatnyi érdekből oly álláspontot foglalt el, mely hatáskörén kívül esik. De ily szeszélyes al­kalmi politikát lehet e Austria támpontjának ne­vezni? „A ro­m­ánok, mint félhivatalos részről is megvált­ják, oct. 20-át, s nem február 2- át írták zászlóikra. Az octoberi diploma a sanctio pragmaticán alapszik. A ro­mánok tehát vagy visszamennek ezen jogforráshoz, s akkor találkoznak a magyarokkal, vagy félreismerik oct. 20 nak jelentőségét, s akkor oly czélokra törek­szenek, melyek a magyar és szász nemzeteken is túl­­mennek, mert a magyarok Pestre, a szászok Bécsbe szándékoznak. „A románok egyiránt visszautasítják Pestet és Bécset (?) s azt hiszik, hogy Erdély önálló létre képes; de ha így gondolkodnak, akkor nem igen erős bizo­nyítványát adják politikai képzettségüknek. Azok, a­kik Ausztriát febr. 2- val ugyanazonosítják, ne tekint­sék a románokat nyereménynek. „A magyarok tisztán, nyíltan, s tartalék­ gondo­lat nélkül a sanctio pragmaticához tartják magukat; oly alap ez, mely a mai Ausztriát teremté, melyért mindnyájan vért és vagyont áldoztak. Tehát a ma­gyarok képezik par excellence a valódi osztrák pár­tot. A magyarok legalább is bírnak annyi osztrák ér­zelemmel, mint azok, a­kik őket a Separatismus vád­jával illetik, maguk pedig gyanúsak, hogy nyugati Németország felé kacsintanak. Oly érzelem, mely Aus­tria érdekeinek nem felel meg. „Lássuk e gyűlés alkotó elemeit. A szászok leg­nagyobb részben papok és hivatalnokok, s tagjai azon szász universitásnak, mely ellen Brassó vidéke a leg­­terhesebb vádakat emelé. A román követ szinte mind pap vagy hivatalnokok. Azon terrorismakról, melyet a választások folyama alatt gyakoroltak, a magyar la­pok mesével határos dolgokat imak. Az együgyü pa­rasztot egyházi átokkal fenyegették, aztán rémítget­­ték, hogy visszaállítják a robotot, ha magyarra sza­vaznának. Másutt­ comn.m­istikus csalétket vetettek elé­­jök, vagy annyira feltüzelték a nemzetiségi szenvedé­lyeket, hogy a magyar urak nem mertek birtok­helye­iken megmaradni. Úgy vitték őket a szavazásra, mint a juhokat, s több ízben előjött az eset, hogy a szavazó még a nevét sem tudta jelöltjének. A magyar lapok fúlneritt tudósításait nem csak hogy meg nem c­áfol­­ták, de még a „General Correspondent“ is, részben legalább, megerősíteni kényszerült. „És kik lettek megválasztva ily midőn ? A „Gen. Cor.“ szerint azok, kik a szebeni román congressuson jelen voltak. Akkor beszélték, hogy némely hatalmas befolyás igen peremterre tudta nézetét érvényesíteni. Kérdjük: ezen befolyás a szebeni országos tanácste­rem küszöbén túl is tapasztalható leend­ e ? „Ellenben még „a magyarok ellenfelei“ is elisme­rik, hogy képviselőik teljesen független férfiak. Haza­­fiságuk, politikai képzettségük s parliament ismere­teik tudva vannak. Lojalitásukat senki sem meri két­ségbe vonni. A­mi pedig a szabadelvűséget illeti, sok­kal fennebb állnak, mint azok, kiknek, ha érdekükben áll, csak úgy tanácsolják az átalá Dós szavazatot mint azt, hogy a kormány egyszerűen nevezze ki a képvise­lőket. Ezek ma legitimisták, holnap megvetik a törté­neti jogot. Itt a városi lakók politikai érettségét ma­gasztalják, amott szidják az erdélyi városokat, mert magyar követeket választottak. Ezek örömest ragasz­kodnának az absolutismushoz, ha arra egy kis liberá­lis köpönyeget vethetnének. „Kérdés tehát: számítsuk-e a szavazatokat vagy mérlegeljük ? Ám válaszunk a két út között. Itt az egészséges politikai élet minden tényezője, mely a po­zitív jog terén mozog, s a­melylyel az egyezkedés kön­nyű, ott nagyobb részben egy zűrzavaros állapot ered­ménye, bizonyos megoldatlan talány, mely indokaiban homályos, végczéljaiban nem tiszta. „Részünkről választottunk. Mint gondolkoznak a bécsi magyarellenes lapok? Tegyük fel, hogy történe­tesen a magyarok tartanának a centralistákkal: képv­i­zeljükk, hogy előttük a román-szász majoritás mily fi­gyelembe nem vehető jelentéktelenségnek mutat­koznék.“ A „Consfitutionelle österreichische Zeitung“ i­egneheztelt ránk azért, hogy két czikkét a lengyel ügyben átvettük, s ugyancsak szúr, vág mindenfelé. Igaz, hogy ez nagy merénylet volt tőlünk, mit még sohasem tettünk ; de hiszen megmagyarázd ezt bécsi levelezőnk, állítván, hogy meggyőződésem szerint­e bá­jos virágok nem az „O. Z.“ különben illatozó kertjé­ben termettek. Kár volt tehát megharagudni, annyival inkább, mert ez ártatlan tréfa mind a mi kedves col­­legánknak, mind nekünk CB&k hasznot hozott. így pél­dául tréfás megjegyzésünk a tisztelt collegában a h­uny­­nyadozó gazdag költői tehetséget egyszerre felébresz­tette a következő versei : „Es wird schon geben, die Welt ist rund, und läszt sich drehen“, melyeket reánk idézett, megmutatják, hogy a mi kedves collegánkban azáltal, hogy magát politikára szánta, egy Schiller vagy más első rangú költő veszett el, mit a civilisatió érdekében nem lehet eléggé sajnálnunk; de ha polé­miáját ellenünk továbbra is folytatja, természetes ren­deltetését még elérheti. Mi is köszönettel tartozunk az Államtanács . . . Miniszertanács. . . 452401 kevesebb 274136 152971 több 1484 65407 több 5074 Ij a p s i e in I e. A „Wien. Ztg“ az erdélyi országgyűlés megnyittatása alkalmából következő czikket hoz: „Az erdélyi omággyű­lés ünnepélyes megnyitta­tása e peretben már végbement, alig szükséges erény fontosságára utalnánk. Nagy remények kötődnek Er­dély összes alkatrészei, összes néptörzsei Nagy-Szeben­­ben tartott gyűlésének tevékenységéhez. Emlékezte­tünk a trónbeszéd erre vonatkozó szép szavaira Vajda megtörténnék, hogy az, mi akkor általános vázlatok­ban jelöltetett, nemsokára életteljes valóság gyanánt lépjen elénk. „Erdélyben nem forog fönn a múlttali szakítás. Ez országnak az ő régi történeti önállósága, autonó­miája,­­ alkotmánya a kir. egység elutasu­ltatlan esz­méje által parancsolt hasonló föltételek alatt adatott visz­sza mint Magyarországnak Várjon annyit tesz-e, mint a múlttal szakítani, ha most a nagyfejedelemség föl­­hivatik, hogy a közös ügyek tárgyalását illetőleg vi­szonyait a birodalomhoz véglegesen rendezze? Vagy nem annyit tesz e ez, mint az államjogi bizonytalan­ság állapotának véget vetni, mely veszély nélkül to­vább fönn s­em tartható ? S ha igaz, hogy Erdély tö­kéletes elzárkózottságban többé nem maradhat, hová főt dúljon, kihez csatlakozzék? A legfontosabb erköl­csi s anyagi érdekek hatalma Austria felé hajtja. Vaj­ha ez ösztönnek engedjen? Szombat július 1­8

Next