Sürgöny, 1863. július (3. évfolyam, 147-173. szám)
1863-07-18 / 162. szám
Harmadikn folyam, 162. - 1863. Szerkesztő-hivatal: Barátok-tere 7. •«. a. föld»«int. Kiadó-hivatal: Barátok-tere 7. az. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok-tere 7. szám. földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési Árak austriai értékben. Budapesten bázhos£hordv*. Vidékre, naponkint postán félévre # 50 kr. Félévre 10 forint. Negyedévre 4 „ 50 » Negyedévre 5 „ Előfizetési felhívás „SÜRGÖNY* Julias—decemberi félévi és Julia«—September negyedévi folyamára. Előfizetési &Julias—decemberig '/1 évre 10 forint, julius—septemberig '/1 évre 6 forint. A Sürgönyi kiadó hivata. HIVATALOS RÉSZ. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi jul. - röl kelt legfelsőbb határozatával Coroján Demeter görög kath. papot s szilágy-somlyói püspöki vicariust a Ferencz József rend kis-keresztjével legkegyelmesebben földiszini méltóztatott. ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi júl. 14-ről kelt legfelsőbb határozatával Schmidt Konrád kormányszéki tanácsost nagyszebeni királybíróvá s Erdélyben a szász nemzet grófjává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A forgalomban lévő váltópénzek összege 1863. május végén 10,983,641 ft.ra ment. Bécs, júl. 16. 1863. A cs. k. pénzügyministeriumtól. A horvát szláv adv. kanczellária Pénz Györgyöt, a fiumei gymnasium segédtanárát, az eszéki gymnásiumnál valóságos tanárrá nevezte ki. »HIVATALOS RÉSZ. A birodalmi budgetnek, mely, mint tudva van, az idei költségvetésben tizennégy hónapot foglal magában, legfontosabb számai következők : Rendes szükséglet : 612,500,716. Rendkívüli szükséglet: 102,112,701, összesen: 614,613,417. Fedezetül tervezvék: rendes bevételek 521,677,096 fttal, továbbá rendkívüli bevételek 59, 96,475 ftnyi összegben, melyek az 1859 - 1862-ik évben megállapított összes adófelemelések további fönntartása által szerzendők be, végre újonan behozandó személy-, fény- Űzési s osztályadó, mely 16,115,200 forintra van számítva. A fennmaradó 33,539,846 ftnyi deficit hitel útján fedezendő. Az új adók behozatalára nézve magától érthetőleg külön törvény lesz, szükséges- Ennek módozataira nézve azonban e peresben annál kevesbbé halatszik valami, minthogy állítják, miszerint az illető törvényjavaslat, mielőtt még a kir. tanácsban előterjesztésre kerüütt, nehézségekre talált. A személyadóból a pénzügyi milliszerium állítólag 5 millió, az osztályadóból 8 és a fényűzési adóból 1 millió jövedelmet remél. A személyadó három tarifatétel szerint, 1 ft 50 kr és 25 kronként fog, és pedig a német szláv tartományokban s Velenczében beszedetni, minthogy a magyar korona tartományaiban a személykereseti adó rendes adókép áll fönn. Ellenben az egész birodalomba behozandó a fény- Űzési és osztályadó. Az 1864. és 1863. évek szükségleteinek párhuzama, melyben magától értetőleg csak 12 és 12 hó állittathatik egymással szemközt, (2 hó többlete tehát a jelen budget-időszakban nem vétethetik tekintetbe) következő eredményt mutat: TARGZI Könyvismertetés. Egy nagybecsű és eddig igen érezhető hiányt pótló jeles munkának első füzete küldetett be hozzánk ily czím alatt: „Magyarország helynévtára.“ Legújabb hivatalos adatok nyomán összeállították B. R. A. P. E munka alapeszméje abból áll, hogy a közönségnek egy eddig nélkülözött kézikönyvnyujtassék, mely az ország összes helyneveit magában foglalja, annak kimutatásával, hogy azok a kormányzat összes ágai szerint mily hatóságok alá tartoznak, és hogy e munka a nem magyar ajkúak által is használható legyen. Az adatok nemcsak legújabbak, hanem leghitelesebbek is, miután ezek az országos főkormányszék által az alárendelt hatóságoktól kivántattak be. Eloszlik a munka két részre. Az első rész magában fogja 1. a magyar kir. helytartótanács alatt álló törvényhatóságokat, a bennök találtató községekkel s a szabad kir. városokat; 2. a királyi bíróságokat; 3. az egyházi hatóságokat vallások szerint; 4. az ország összes tankerületeit, minden vallásfelekezetnél; 5. a hadfogadó kerületi parancsnokságokat; 6. a csk. országos és kerületi pénzügyi hatóságokat és pénztárakat, a pénzügyi ügyészségeket és adóhivatalokat; 7. a postaigazgatóságokat. Ezen hatóságoknál elősorolvák azon megyék, melyek azokhoz tartoznak, s viszont a megyék is betűrendben felsorolvák, kimutatásával azon hatóságoknak, melyek alá azok a különféle kormányzati ágak szerint tartoznak, mi által a feltalálás és tájékozás nagyon megkönnyíttetik. A második rész tartalmazandja az országban előforduló összes helyneveket betűrendben. Minden helynév után látható leend más szokásos, nem magyar elnevezése is, továbbá mely megyében, járásban fekszik, famne vagy város, a lakosság száma, a hivatozó nyelvek, s továbbá melyik püspöki megyéhez, vagy egyházkerülethez, melyik hadfogadó kerülethez vagy adóhivatalhoz tartozik, s végre hol van utolsó postája? Például e község Ágtelek, fekszik Szabolcs megyében, kisvárdai járásban, 420 lélekkel, uralkodó nyelv a magyar, tartozik a szattmári róm katholikus, és a munkácsi görög katholikus megyéhez, a helvét vas. tiszántúli, s az ágostai tiszamelléki egyházkerülethez, a munkácsi hadfogadóhoz, a magyarkaszonyi adóhivatalhoz, s utolsó postája : Mándok. Az egész munka nagy 8 rétű 60 ívből álland, s előfizetés útján ára. csak 4 ft o. é. Bolti ára magasabb leend. Előfizethetni Budán az m. k. helytartótanács elnöksége segédhivatalainak igazgatójánál, Pesten Ráth Mór könyvkereskedésében. Az előfizetés beküldésével a már megjelent első füzet tüstént átadatik, vagy elküldetik. Napi újdonságok. * Buda sz. kir. főváros központi polgárválasztmánya jl. hó 6-án tartott közgyűlésében Faulovics László kir. tanácsos s főpolgármester úr indítványa folytán elhatározta, hogy az idei szárazság okozta nagy szükségnek legalább némi enyhítésére, miután az hazánkfiait s testvéreinket sújtja, a házi pénztárból 500 ft utalványoztassék; azonkívül a tanács által kibocsátandó felhívások és aláírási ívek mellett a főváros lakosainál nemcsak pénz, de egyszersmind terményekre is gyűjtések eszközöltessenek. *Hunyadmegye hatósága, az „I. T.“ szerint Erdélyből az aradmegyei tisztséghez egy levelet intézett, melyben Hunyadmegye őszinte részvétét fejezé ki a szárazság okozta szükség miatt, s miután náluk a gabonatermés kielégítő, felhívják az itteni hatóságot, hogy ez hirdesse ki a nép között, miszerint a munkakereső nép Hunyad megyében részbeni gabonaaratás, cséplés, úgyszintén bér melletti kaszálás által 60 egész 80 kiig, vagy 20 szeze gabonát szerezhet magának. * Gyulán az ottani gyámhivatal pénztárnoka Czingulszky József 40 mérő búzát osztatott ki a helybeli szegények és özvegyei közt. * A „Szegedi Hiradó“ mint cnriosumot írja, hogy egy szegedi lakos, aki a jelen nagy takarmányszükség miatt nem volt képes lovait eltartani és eladni, egy estre kipányvázta lovait a szabad mezőre, azon reményben, hogy talán legalább valami tolvaj megkönyörül az éhező állatokon. És íme, midőn másnap reggel kiment megnézni, nagy meglepetésére látta, hogy nemcsak el nem lopták lovait, de még más két elsoványkodott gebét kötöttek melléjük Si non e vero e bon trovato. * Doze Sándor, az „Ung. Nachrichten“ volt munkatársa és pár évig a Bethlen grófi családnál nevelő Erdélyben, egyébként porosz születésű, Madách Imrének „Ember Tragoediája“ czímű jeles művét németre fordítá, és arra írtjával előfizetést hirdet. Az előfizetési felhívás többek közt így szól: „E német fordítást még a legélesebb magyar mű- ítészek is a legnagyobb elismeréssel fogadták; a magyar mű megjelenése a magyar közönséget a legkellemesebben lepte meg s ily rövid idő alatt már második kiadása is megjelent. És mi nem kételkedünk, hogy az alkotásban és kivitelben egyaránt eredeti és vonzó költemény a nagy német közönség részéről is általános tetszéssel fog találkozni. Bizonnyal ideje már, hogy a magyar költészetet a német közönség hű fordításokban élvezhesse. Az „Ember Tragoediájának“ jelen fordítása szép alkalmat nyújt arra, hogy a magyar költészetnek e kitűnő jeles terményét a német földön is tanulmányozhassák és meghonosítsák. Fájdalommal kell beváltanunk, hogy a német közönség előtt a magyar irodalom még merőben ismeretlen. A kellemetlen politikai viszonyok, melyben e két nemzet él, a nehéz idők nyomasztó hatása, a jó fordítások hiánya s más folyton tartó akadályok azt eszközölték, hogy a magyar költészet drága gyöngyei a németeknél kellő méltánylást nem találhattak. A németek majd minden nemzet költeményeit meghonosiják, csak a magyar múzsa számára nincs hely a német pantheonban. Minden igaz magyarnak szivén kellene feküdnie, hogy nemzeti költészetének csillagai a német nemzet egén is ragyogjanak, s minden németnek a legnagyobb örömmel kellene azon igyekezni, hogy a magyar irodalommal mihamarább megismerkedjék. A Madách „Ember Tragoediájának fordítója mindent megtett e czélra, mi hatalmában állott, s most teljes reménynyel van, hogy mind a német, mind a magyar műkedvelők között elegen fognak találkozni, kik feladatát anyagi eszközökkel gyámolítsák. Ily bizalommal bocsátja tehát szét az előfizetési felhívást, remélve, hogy számos előfizetőt oly körülmények közé helyezik, hogy a kész fordítás azonnal megjelenhessék. Előfizetési díj egy csinosan kiállított példányért 1 forint. Gyűjtők 10 példányra 1 példányt nyernek. Az előfizetési pének a „Pesti Hölgy Divatlap“ szerkesztőségéhez (újvilágutcza 17-dik szám) intézendők.* * Dietze Sándor az „Ember Tragoediája“ fordítója egy lipcsei kiadótól felszólittatott Petőfi elbeszélő költeményeinek lefordítására. A kiadó ar csupán azon aggályát nyilvánítja, vájjon e művek nincsenek e már kiadva, miután, mint tudja, Petőfi igen jó német és minden művét maga szokta lefordítani Hartleben számára. Ha magunk nem láttuk volna a kérdéses levelet, hajlandók volnánk az egészet tréfának tartani. * A magyar színházi művészek arczképcsarnokában közelebb Deutsch testvérek műnyomdájából Felekiné aszszony arczképe került ki, jelesebb szerepeinek keretrajzaival. * Egy bécsi lap azon hírét, miszerint Winter úr, a pesti német színház igazgatója 12,000 főnyi subventiót nyert ez évre, a „P. N.” bécsi levelezője oda egészíti ki, 1863-hoz képest. A legm. udvartartás . 7454800 kevesebb 126000 Felsége cabineti irodája .... 63482 több 150 Birodalmi tanács .Külügyministerium . 2198830 kevesebb 116020 Államministerium. . 29031902 több 787094 Magyar udv. kanczellária ..................... 11967713 kevesebb 644009 Erdélyi ndv. kanczellária ..................... 3326561nevesebb 30669 Dalmát, horvát és szlavón ndv. kanczellária . . . 1991814 több 35486 Pénzügyministerium 311762871 több 9380572 Keresk. és népgazd. ministerium . . . 14869887 több 2761128 Igazságügyministerium..................... 7859772 több 69416 Rendőrministeriun . 3013840 kevesebb 38732 Ellenőrségi hatóság . 3918816 kevesebb 83561 Hadügyministerium . 10063000 kevesebb6117000 Tengerészeti ministeriuru..................... 12000146 több 1300008 min............................ lUIJU iuwv-vu Egészben az előbbi évhez képest 7,174,485 ftnyi többlet. Továbbá még érdekesek a következő részletek is: Az iparvállalatok czime alatt az előterjigtmény az előbbi évhez képest, 656,950 ftnyi megkívántatósági többletet mutat ki, többek közt a tiszai vasutat 460,000, az Erzsébet vasutat 442,000, s a csehországi nyugati vasutat 250,030 ftnyi többlettel, az államadóssági kamatok fölszámításánál, az új adósság czime alatt, 2,489,432, s a függő adósságé alatt 516,100 ftnyi többlet mutattatik ki. Az államadósság törlesztése 1864 re, 1863 hoz képest, 16,412,800 fttal szerepel. A 12 hónapi időszakban az adósság törlesztés 37,135,000, a két további hónapban 15,026,000, összesen tehát 52,160,000, tehát 19 millióval többet tesz, mint a deficit. E szerint a rendkívüli megkívántatóság felerészben az adósságtörlesztés szüksége által idéztetik elő. Nagyon örvendetes lesz, ha valósul — mint remélni akarjuk — azon 5,427,661 ftnyi leszállítás, mely ezen czim alatt van fölszámítva : „pénzverést s váltói veszteség.” Ezen leszállítás egyrészben, a készpénz bevétel leszámítása után még megkivántató pengő pénznek csekélyebb előszerzésén, vagy pedig egy 5"/p agio föltevésén alapul. „Míg elleneink óhajtják, hogy a szászok és románok a magyar párt irányát kövessék, addig a mi óhajaink megfordított irányban indulnak. Mi azt akarjuk, hogy a magyarok a l.h. egység barátaihoz csatlakozzanak, miszerint Austria összes népeinek békéje megköttessék, biztosittassék s megpecsételtessék örök időkre. Mi nagyra becsüljük a magyarokat, szerencséseknek éreznék magunkat, őket hívekül soraink közt láthatni. Mi hagyományaik s nemzeti erényeik becsét valóban nem kicsinyesük. Épen azért áldást hozó esemény gyanánt üdvözölnék, ha az egyesítési érzet villámos szikrája mind a három törzset érintené s a birodalomhoz ragazkodó egységgé alakítaná. Nem elszakadás, nem felbontás a mi politikánk devisee; ki is akarjuk kerülni a jogi dedactiókat, mikkel, mint egy követ minap találóan megjegyzé, lehet ugyan pereket csinálni, de politikai eredményeket elérni nem. Mi csupán azon magasb szükséget tartjnk szem előtt, mely az őszállamot alkotás fenntartja, s mely nem gondolat nélkül s anyagilag kényszerítő hatalom, hanem mély erkölcsi alapokon, t. i. az elszigeteltségükben gyönge egyes részeknek az erős egész általi oltalmaztatása elvén s eltéphetlen érdek-köteléken alapszik. „Ámde ezért nem is titkolják, miszerint az erdélyi országgyűlésnek jutott feladatra, az ország viszonyát a birodalomhoz kielégítőleg szabályozni, a legnagyobb súlyt fektetjük. Vajha azzal kezdenék, hogy a nemzetiségek állását az országban mindenekelőtt öszhangzóan megállapítanák; ha ez megtörtént, akkor az önmagában egyesült ország nyújtsa kezét a birodalomnak nyugalom és jó rendben. A minek végbe kell mennie, menjen az egyetértés szellemében végbe s Austria és egységes alkotmányos szabadsága barátaitól joggal elvárjuk, hogy a létező ellentétek kiegyenlítése utáni törekvésben nem fognak elernyedni s mindenkor jóakaró békülékeny érzületet tanúsítani. Az egység, melyre törekszünk, nem gépies, sőt inkább bizalmon s a helyzet világos fölismerésén kell, hogy nyugodjék. Becsületes baráti előzékenység bizalmat ébreszt s a tényállás nyugodt megfontolására késztet. Ily módon reméljük mi a birodalom igazi nagy ügyének győzelmét.“ A „Vaterland“ ily czím alatt: „Számítani a szavazatokat vagy mérlegelni?“ a következő czikket hoz: „Ma gyűl egybe az erdélyi országgyűlés Szebenben. A „nagy osztrák párt“ képezi a többséget, állítják a centralista közlönyök színlelt lelki nyugalommal. „Ezen állítás nem szabatos. Az erdélyi gyűlésben nem két, hanem három töredék van, mely közül egyik sem képez határozott többséget. „A szász fractio politikája ismeretes. Ez már a szász egyetem felirataiban elő van adva: ellökik maguktól a jogalapot mint haszontalan terhet, s kikötnek idegen partokon, tévednek járatlan utakon, s elégetik hajóikat, mielőtt czélhoz jutottak volna. „A szászok minden joga eddig a magyar korona iránti viszonyokon alapult, ha ezen köteleket elszabhatják, elrombolják azon alapot, melyen eddig álltak. A szász egyetem mégis megkísérte ezt, miután rokonszenvből és pillanatnyi érdekből oly álláspontot foglalt el, mely hatáskörén kívül esik. De ily szeszélyes alkalmi politikát lehet e Austria támpontjának nevezni? „A románok, mint félhivatalos részről is megváltják, oct. 20-át, s nem február 2- át írták zászlóikra. Az octoberi diploma a sanctio pragmaticán alapszik. A románok tehát vagy visszamennek ezen jogforráshoz, s akkor találkoznak a magyarokkal, vagy félreismerik oct. 20 nak jelentőségét, s akkor oly czélokra törekszenek, melyek a magyar és szász nemzeteken is túlmennek, mert a magyarok Pestre, a szászok Bécsbe szándékoznak. „A románok egyiránt visszautasítják Pestet és Bécset (?) s azt hiszik, hogy Erdély önálló létre képes; de ha így gondolkodnak, akkor nem igen erős bizonyítványát adják politikai képzettségüknek. Azok, akik Ausztriát febr. 2- val ugyanazonosítják, ne tekintsék a románokat nyereménynek. „A magyarok tisztán, nyíltan, s tartalék gondolat nélkül a sanctio pragmaticához tartják magukat; oly alap ez, mely a mai Ausztriát teremté, melyért mindnyájan vért és vagyont áldoztak. Tehát a magyarok képezik par excellence a valódi osztrák pártot. A magyarok legalább is bírnak annyi osztrák érzelemmel, mint azok, akik őket a Separatismus vádjával illetik, maguk pedig gyanúsak, hogy nyugati Németország felé kacsintanak. Oly érzelem, mely Austria érdekeinek nem felel meg. „Lássuk e gyűlés alkotó elemeit. A szászok legnagyobb részben papok és hivatalnokok, s tagjai azon szász universitásnak, mely ellen Brassó vidéke a legterhesebb vádakat emelé. A román követ szinte mind pap vagy hivatalnokok. Azon terrorismakról, melyet a választások folyama alatt gyakoroltak, a magyar lapok mesével határos dolgokat imak. Az együgyü parasztot egyházi átokkal fenyegették, aztán rémítgették, hogy visszaállítják a robotot, ha magyarra szavaznának. Másutt comn.mistikus csalétket vetettek eléjök, vagy annyira feltüzelték a nemzetiségi szenvedélyeket, hogy a magyar urak nem mertek birtokhelyeiken megmaradni. Úgy vitték őket a szavazásra, mint a juhokat, s több ízben előjött az eset, hogy a szavazó még a nevét sem tudta jelöltjének. A magyar lapok fúlneritt tudósításait nem csak hogy meg nem cáfolták, de még a „General Correspondent“ is, részben legalább, megerősíteni kényszerült. „És kik lettek megválasztva ily midőn ? A „Gen. Cor.“ szerint azok, kik a szebeni román congressuson jelen voltak. Akkor beszélték, hogy némely hatalmas befolyás igen peremterre tudta nézetét érvényesíteni. Kérdjük: ezen befolyás a szebeni országos tanácsterem küszöbén túl is tapasztalható leend e ? „Ellenben még „a magyarok ellenfelei“ is elismerik, hogy képviselőik teljesen független férfiak. Hazafiságuk, politikai képzettségük s parliament ismereteik tudva vannak. Lojalitásukat senki sem meri kétségbe vonni. Ami pedig a szabadelvűséget illeti, sokkal fennebb állnak, mint azok, kiknek, ha érdekükben áll, csak úgy tanácsolják az átalá Dós szavazatot mint azt, hogy a kormány egyszerűen nevezze ki a képviselőket. Ezek ma legitimisták, holnap megvetik a történeti jogot. Itt a városi lakók politikai érettségét magasztalják, amott szidják az erdélyi városokat, mert magyar követeket választottak. Ezek örömest ragaszkodnának az absolutismushoz, ha arra egy kis liberális köpönyeget vethetnének. „Kérdés tehát: számítsuk-e a szavazatokat vagy mérlegeljük ? Ám válaszunk a két út között. Itt az egészséges politikai élet minden tényezője, mely a pozitív jog terén mozog, s amelylyel az egyezkedés könnyű, ott nagyobb részben egy zűrzavaros állapot eredménye, bizonyos megoldatlan talány, mely indokaiban homályos, végczéljaiban nem tiszta. „Részünkről választottunk. Mint gondolkoznak a bécsi magyarellenes lapok? Tegyük fel, hogy történetesen a magyarok tartanának a centralistákkal: képvizeljükk, hogy előttük a román-szász majoritás mily figyelembe nem vehető jelentéktelenségnek mutatkoznék.“ A „Consfitutionelle österreichische Zeitung“ iegneheztelt ránk azért, hogy két czikkét a lengyel ügyben átvettük, s ugyancsak szúr, vág mindenfelé. Igaz, hogy ez nagy merénylet volt tőlünk, mit még sohasem tettünk ; de hiszen megmagyarázd ezt bécsi levelezőnk, állítván, hogy meggyőződésem szerinte bájos virágok nem az „O. Z.“ különben illatozó kertjében termettek. Kár volt tehát megharagudni, annyival inkább, mert ez ártatlan tréfa mind a mi kedves collegánknak, mind nekünk CB&k hasznot hozott. így például tréfás megjegyzésünk a tisztelt collegában a hunynyadozó gazdag költői tehetséget egyszerre felébresztette a következő versei : „Es wird schon geben, die Welt ist rund, und läszt sich drehen“, melyeket reánk idézett, megmutatják, hogy a mi kedves collegánkban azáltal, hogy magát politikára szánta, egy Schiller vagy más első rangú költő veszett el, mit a civilisatió érdekében nem lehet eléggé sajnálnunk; de ha polémiáját ellenünk továbbra is folytatja, természetes rendeltetését még elérheti. Mi is köszönettel tartozunk az Államtanács . . . Miniszertanács. . . 452401 kevesebb 274136 152971 több 1484 65407 több 5074 Ij a p s i e in I e. A „Wien. Ztg“ az erdélyi országgyűlés megnyittatása alkalmából következő czikket hoz: „Az erdélyi omággyűlés ünnepélyes megnyittatása e peretben már végbement, alig szükséges erény fontosságára utalnánk. Nagy remények kötődnek Erdély összes alkatrészei, összes néptörzsei Nagy-Szebenben tartott gyűlésének tevékenységéhez. Emlékeztetünk a trónbeszéd erre vonatkozó szép szavaira Vajda megtörténnék, hogy az, mi akkor általános vázlatokban jelöltetett, nemsokára életteljes valóság gyanánt lépjen elénk. „Erdélyben nem forog fönn a múlttali szakítás. Ez országnak az ő régi történeti önállósága, autonómiája, alkotmánya a kir. egység elutasultatlan eszméje által parancsolt hasonló föltételek alatt adatott viszsza mint Magyarországnak Várjon annyit tesz-e, mint a múlttal szakítani, ha most a nagyfejedelemség fölhivatik, hogy a közös ügyek tárgyalását illetőleg viszonyait a birodalomhoz véglegesen rendezze? Vagy nem annyit tesz e ez, mint az államjogi bizonytalanság állapotának véget vetni, mely veszély nélkül tovább fönn sem tartható ? S ha igaz, hogy Erdély tökéletes elzárkózottságban többé nem maradhat, hová főt dúljon, kihez csatlakozzék? A legfontosabb erkölcsi s anyagi érdekek hatalma Austria felé hajtja. Vajha ez ösztönnek engedjen? Szombat július 18