Sürgöny, 1864. április (4. évfolyam, 75-99. szám)

1864-04-08 / 80. szám

Negyedik évi folyam 80. sz. — 1864. Szer­kesztő-hivatal • Barátok-tere sz. a. földszint. Kiadó hivatal, Birá­tok-tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál mm mm _____ SÜRGÖNY Budapesten házhoz hordva. Félévre 8 ft 50„kr. Negyedévre 4 „ 50 „ Péntek, április 8 Előfizetési árak austriai értékben. Vidékre, naponkint postán. Félévre 10 forint. Negyedévre 6 „ HIVATALOS RÉSZ. ” cs. kir. Apostoli Felsége f. évi martius hó 15-én 4353. sz. alatt kelt kegyelmes kir. udvari rendelettel Spitzer Miksa, a triesti általános biztositó társulat felügyelője nevének,,!­ egyes i“-re kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. A nagyvárad- budai cs. k. országos pénzügy­­igazgatósági osztály lovag Niezabitowsky Ká­roly számsegédet hivatali tisztté, és B­e­r­g Antal hiva­tali gyakornokot hivatali segéddé a debreczeni cs. k. fővámhivatalnál ideiglenes minőségben kinevezte. A magy. kir. helytartótanácstól 1864 évi martius hó 24-én 25.970. szám alatt kelt, s Arad, Bács, Békés, Bihar, Borsod, Csanád, Csongrád, Heves, Nógrád, Pest, Szabolcs, Temes, Torontál, Zemplén vármegye, továbbá Jászkun, Hajdú, Nagykikinda kerület kor­mányzóihoz, Arad, Debreczen, Szeged és Versetz vá­ros polgármestereihez intézett rendeletnek mássa. Értésére esvén ezen főkormányszéknek, hogy a kisebb földbirtokosoknak adandó inségi kölcsönök iránt 17.017. és 21.868. számok alatt kiadott intézvé­­nyek sok helyütt akként magyaráztattak, hogy a pé­n­z felvétele csak akkor történhetik meg, ha az említett intézvényekkel kiadott minta szerinti kötelezm­ények előbb betábláztatnak, miáltal az annyira szük­séges gyors pénzfelvétel csak igen későn történhetnék, s a kölcsön czélja is eltévesztetnék ; szükségesnek talál­ja e kormányszék, egyetértőleg a budai cs. kir. orszá­gos pénzügy- igazgatósággal, ezennel magyarázólag ki­nyilatkoztatni, hogy eme kölcsönök csak az idézett rendeletben közlött minta szerinti, tehát az egyesek ál­tal felveendő összegek, továbbá a jelzálogi birtok te­lekkönyvi megjelölésével, s az egyesek aláírásával ki­állított kötelezvények mellett vétethetnek ugyan fel, azonb­a a kötvények betáblázása a pénzfelvé­­tel után történhetik, miáltal minden késedelem mel­­lőztethetik. Végre megjegyeztetik, hogy miután egyes kis­birtokosok a községi ínségi kölcsönökből nyerhettek már kölcsönt, erre a 2-3 forintos kölcsön kiadásánál figyelemmel lenni s arra ügyelni kell, hogy ezen 2—3 forintos kölcsön is vagyonuk által teljesen biztosit­­tassék. A keresekedelimi k­ii­pgazda zno iMin­Meriuiu ren­delete a pén­/iig­ m­inisürmmissal egyetértőleg, 1864 mart. 24-röl, a kiszabott kereskedelmi ügynökségi, illetékek befize­tésére vonatkozólag, (érvényes az egész birodalomra nézve, a katonai ha­tárőrvidék kivételével.) Azon illeték, melyet az 1852 nov. 3-ról kelt ren­delet (kir. törv. 1. 220. sz.) 7. § a értelmében, a keres­kedői utazóknak kell befizetniük, jövőre többé nem,mint az az 1853 dec. 12-ről kelt rendeletben ( k­. t. 1. 265. sz.) volt meghatározva, valamely adó­hivatalnál vagy pénzügy-kerületi pénztárnál, hanem csak valamely adó­hivatalnál lesz befizetendő. Egyébként ez utóbbi rendelet határozatai, a be­fizetésnél követendő eljárás iránt, fönnmaradnak. A cs. kir. kereskedelmi ministeriumért: Kalchberg s. k. »HIVATALOS RÉSZ Helyhaitósági és törvényhatósági rend­szer. Ill. A Kovács Lajos ur röpirata 73-dik lapján azt mondá, mellékesen szólva, minden indokolás nélkül, hogy „hazánkban a helyhatósági rend­szer nem nélkülözhető.“ Hogy szerző a helyhatósági rendszer alatt nem értette a municipális országszervezetet szi­gorú értelemben, hanem csak a megyéknek né­mi önkormányzatát, mutatják a 80-dik lapon előforduló következő vallomások: „Hogy intézményeink e cantonalis szelle­me, mely iránt sok jó szolgálataiért amaz időben minden magyar kebel köteles kegyelettel telik el, ma már sem a 48-ki társadalmi átalakulás, sem a korszellem követeléseivel nem fér meg, ezt talán vitatni sem kell.“ „Már midőn azon elv: vota numerantur ér­vényre jutott az országban, kifejlett a megye­­rendszer tarthatlansága régi szerkezetében. A korteskedések belesodorták a népet is a politi­kai mozgalmakba, a lázas izgatottság normálissá kezde válni az országban. “ „Azonban akkor még csak kiváltságos néppel volt dolgunk, mi lenne most már, midőn a jogegyenlőség elve mondatván ki, a mozgalom­ba belevonatnék a nép egész tömege?“ Ebből természet szerint mindenki azt kö­vetkeztetné: — teh­át censeo Carth­aginem esse delen dam! Azonban Kovács Lajos úr ellenkezőleg a megyerendszerben oly intézményt lát, mely „ki­pótol oly szükségeket, melyeknek pótlékát más nemzetek vagy nélkülözni kénytelenek, vagy mint a nyugodt angol, sokkal rendezetlenebb for­mában gyakorol.“ De végre mégis csak a megyék összeállítá­sára és jövőbeni jogkörére nézve tartja a rende­zést szükségesnek. Teh­át olyasmit, miben való­színűleg minden ember egyetért. ... A­mint K. L. úr is mondja: „A 47-sek úgy mint a 48-sok a megyék rendezését akarják, egyik tágabb,má­sik szűkebb jogkörrel.­­ De a 48 -sok is meg­adják a megyéknek a discussionális és felirati jogot.“ _ Mielőtt egy kérdés vitatásába ereszked­nénk, szabatosan kell azt fölállítani. Mi tehát legelsőbben is a nekünk cardiná­­lisnak látszó kérdésnél fogunk megállapodni. Mi is osztjuk azon elvet s hazánk jövendő közigazgatása szervezetében azon nézetből in­dulunk ki , hogy a megye föntartandó. De az a kérdés : a megye merőben közigazgatási testületet s területet képezzen-e ? avagy törvényhatóságot régi értelmében, mely a törvényhozás tagja volt, birói hatóságot is gyakorolt, s a közigazgatásban nem csak végrehajtó, hanem felfüggesztő hata­lommal is bírt? Szerintünk e kérdés megoldása nem függ személyes rokon- vagy ellenszenveinktől, me­lyekkel a megyerendszer iránt viseltetünk. Vi­szonyok, melyek erősebbek az embernél, részint már is megoldották e kérdést, részint eléje szab­ták a leendő megoldás módozatát. A népképviselet életbe lépett. Ő Felsége által ismételve szentesíttetett az a L­­b­án innen és túl. Követeket nem küld a megye, hanem a vá­lasztó­kerület. Utasításokat nem ad ennek a megye, sem senki más. Nincs tehát szükség, de lehetőség sincs arra, hogy publico-politikai kérdések megyei gyűlésben vitattassanak, mert a megye ebbeli határozatainak foganatot nem szerezhet. És ha netalán, mint 1861-ben történt, a megyebeli kö­vetek szavazatával ellenkező értelmű föl- és köz­iratokat meneszt ki, ezáltal csak az alkot­mány belső ellentéteit mutatja ki meztelenül , de a követekre nem hat, sem a kormányra, mert ez a követek vótumára, nem a megyék nyilat­kozataira szorul. Hanem — azt mondhatná valaki: a megye nyilatkozata a követekre hatást gyakorol még­is, habár csak közvetve is. Ezek megfigyelik a megye közvéleményét, s nem fognak azzal soká ellenkezni menni. De ez nem áll, mert a képviselő csak vá­lasztó­kerületének közvéleményére figyel — leg­­fölebb, csak ha ezzel a megye központi közvé­leménye egyez, akkor fog az utóbbinak fontos­ságot tulajdonítani. Továbbá — bizonyos időben kívánatos volt az, és az 1848. előtti kormányviszonyok közt az alkotmány némi garantiája volt a me­gyei hatóság s annak törvényhozói minőségéből folyt politikai tevékenysége és köre. És mind­azon visszaélések daczára, melyekhez az veze­tett, nem volt ok félni attól, hogy kinövései bi­zonyos határon túl fognak menni,­­ mert a megye homogén elemből, rokon érdekű privile­­giált osztályból állt, mely legalább önmagának veséiben nem akart dúlni. De ma, midőn akár census, akár rendi osztályozás, akár népképviselet alapján — köz­vetlen vagy közvetett választás utján legyen vagy jusson valakinek azon joga : a megye tagja lenni, — mindenfélekép bizonyos, hogy ott a legkülönválóbb osztályok, anyagi, eszményi, nemzetiségi törekvések fognak össze­kerülni, s a legkülönösb vegyületet képezni : képzeljük most már a korunkat mozgató poli­tikai napi kérdések s társadalmi elvek vitatását átvive ily gyülekezetekbe ? például : a rema­­nentialis földek megváltása, a schleswig-hol­­steini háború, a gymnasiumi tannyelv, vagy megyei hivatalos nyelv kérdését ? és meg fog­juk vallani, hogy míg az 1848. előtti megyék politizálása csak amabilis confusiót, szelíd poli­tikai anarchiát mutatott, — addig az uj megyék politikai discussionális köre, s határozati joga sociális anarchiát fogna eredményezni. Képzeljük továbbá a kormányt a napiren­­dű politikai ügyekben minduntalan egy­mást érő representatiók záporában , — vagy legalább évnegyedenkinti, vagy végre csak évenkinti közgyűlésekből emanált félszáz megyei s ugyanannyi városi feliratok kereszttüzében ? . . . miknek zaklatását kiállnia csak azon tudatban lehetne , hogy a megyék fölira­tai olvasatlanul is ad acta tehetők, mert szer­kesztette légyen bár a legékesebb tollú megyei jegyző is, azoknak közönséges petitiónál na­gyobb horderejük vagy államjogi súlyuk nem leend az érintett viszonyok között. Nem akarjuk vitatni, mit axióma gyanánt emlegetnek váltig hazai politikusaink , — hogy a megyerendszer volt alkotmányunk pal­ládiuma , — ámbár mi — esedezünk, hogy meg ne kövezzenek érte — úgy látjuk, hogy a me­gyerendszer a nemesi előjogokon, és megye­­gyűlési s választási lármázás jogán kívül mit sem mentett meg; s az alkotmányos kormányzat pincze „Attila sírj­a.“ Irta „R é s ö E n s e 1 Sándor.“ (Folytatás.) II. Tárnok-völgyéről. Ha a felmerült nézeteket s véleményeket vizsgál­juk, úgy találjuk, hogy a nézetek s vélemények na­gyobb része Tárnokvölgyét jelöli ki Attila sírjául. Tárnokvölgye azonban figyelemre méltó, terje­delmes vidékkel bír, kelet felől a Duna, éjszakról a Vér­teshegyek, délről alsó Fehérmegye síksága kerítik. Ha itt nyugszik is ő, a hatalmas, ki mutatja meg sirházát! Sehol semmi hite az oszlopnak, mely felette emeltetett. Hiába azt tudnunk, hogy ő Béla, Kadocsa s a többi kapitányok mellé temettetett, mert sem Béla, sem Kadocsa sirhalmát nem ismerjük ! Szittya szokást követve, ha az országút mellett haladunk is, mely mellett a hun fővezérek temetkezvek, kérdés: a mostani országút azonos e azzal, mely Kr. u. 377-ben állott Tárnokvölgyében! Bendegucz fia, hunok leghíresebb királya, teste­det, kik nagy pompával hármas koporsóba tették, el­zárták azt előttünk végképen! Tán Keve sírja lenne utbaigazitóbb ? Ki Béla és Kadichával esett el a rómaiak elleni harczban Tárnok­völgyében ! Nézzük: Örökre hát a Vérmezőn Bátor Kevének háza jön. Hol e hadával nyugoszik A ,temetőt igy nevezik. (A.) A költő, miként a krónika Keveházát most Kajá­­szonak, és pedig a keresztény kegyeletű Sz. Péter után nevezett helyet ismeri Keve sírjának, mi ha kétségen kívüli adat lenne, itt kellene keresnünk Attila sírját is, és a nagy Tárnokvölgyében közelíthetnénk bizo­nyos pont felé.*) Ámde ha bizonyos is, hogy Keve sírját Keve házának, később K­e á z­o-nak nevezték, s ebből úgy a keresztény kegyeletű Sz.-Péter névből formálódott a mai Kajászó-Sz.-Péter, kérdés, ez a hely az ezer év -------------- ( *) Kállay „A Pogány magyarok vallása“ 1861. 119. lap irja: Keve vezér nevét fentartá az elrontott beázó helynév, s tudván már, hogy Attila is oda temettetett, re­ményünk lehet az ásatások folytatása alatt Attila sírbolt­ját is feltalálhatni. előtti helylyel ugyanazonos e­z ide járulván azon kö­rülmény, hogy a nézetek B a 11 a vagy is S­z­á­z h­a- r­o­m felé húzódnak inkább, melynek határában állító­lag a tárnokvölgyi b­irt ütközetben elesettek tetemei nyugosznak. Kajászó-Sz.-Péteren egy pont volna, melyet a nép­hagyomány Keve vezér sírhelyének tart, ez Mákos­völgye, de a néphagyomány nem alapos e részben, álljon itt azonban azon levelezés, melyet ez ügyben a községi elöljárósággal váltottam: Tisztelt községi elöljáróság! Kajászó Sz.-Péteren, Fehérmegye ngos kir. biztosa több fehérmegyei községből hozzáérkezett helynév - magyarázatokról­ jelentésekkel örvendeztetvén meg, különös figyelmemet vonta magára Kajászó-Sz.­Péter község jelentése és pedig két okból : először a helynév­adat végett, másod­szor annak érintése végett, hogy néphagyomány sze­rint Keve vezér ott a Mákosvölgyben te­mett­etett volna el. Ez utóbbi adat igen vo­nzó reám nézve, mert jelenleg „Attila sírja­ nyomozásán dolgozok, s a régi írók szerint Attila ott temettetett el, hol Keve kapitány is. Az eddigiekből az volt hihető, hogy Keve a százhalmi, most Batta-féle nagyszerű hun temetőkben keresendő, már pedig Keveháza, jelenleg Kajászó Sz.­Péter, e hun sírokhoz szerintem 1 mfdre esik. T. Rosty Zsigmond ur pedig Tárnokvölgyében ott keresi a sirhelyet, hol most a tárnori, küldői, tordacsi, és tárnoki határok öszveszögellenek. Mások a tordacsi határban egy jókora felhányt dombot, melynek magas­sága egy öl, idoma tojásdad, körüléke 75 lépés, jelölik ki sírhelyéül. Kérelmem, szíveskedjék a tisztelt elöljáróság a községi térképet, s azon különösen kiemelve Mákosvöl­gyét következők felvilágosítása mellett a hazai ügy ér­dekében kezemhez beküldeni : a) Mákosvölgye mennyire esik a száz­halmi (battai) nagyszerű hun temetőkhöz. Különösen a battai s érdi szőlő közti úgynevezett Potentianához ? b) Mákosvölgyéhez közel van e országút, men­nyire, honnét, hová visz, régi vagy újabb? c) Találtatnak e ott oly régiségek, melyek sírhe­lyekre utalnának. d) Mily szavakban emlékeznek a községbeliek Mákosvölgyében történt Keve vezér temetkezéséről. Világosan tudnak-e ott­ helyet mutatni vagy csak fe­lületesen ? e) Mákosvölgye mily terjedelmű, van-e közel hozzá hegy, vagy folyam ? Hogy mind a térképadás, mind a leírásban irányt szolgáltathassak, ide mellékelve fogadja a tisztelt köz­ség „Árpád sírja“ czimü müvecskémet 5 rajzzal. Kelt Pesten, febr. 17. 1863. Ifj. E. S. kelt felhívására oly későn válaszolok ; de mentségeim elősorolásával nem is kívánom untatni, s levelem ha­sábját avval betölteni, hanem becses felhívására, a mennyiben csak tőlem kitelhető, megfelelni, ugyanis : Térképünk ugyan van, de hibás, és így annak mássát hasztalan is küldeném, mert a Mákos völgye benne kiemelve nincs, másrészt pedig az is fő oka, hogy rajzolni nem tudok ; de hogy Mákos völgye men­nyire esik a százhalmi hun temetőhöz ? ezt egyenes vonalban véve, Fehérmegye térképe szerint mintegy 2 mértföldnyi távolságra van ; továbbá Mákosvölgy szá­jánál megyen el az ezelőtt mintegy 40 50 évvel is igen járt győri és komáromi országút, mi az alföldet kötötte össze, de jelenleg is megvan és az egész váli völgyön egyenes vonalban húzódik keresztül; ezen utunk főleg a múlt évben két árok közé szoríttatott, és ezek felhányása alkalmával holtak is ásattak fel, még pedig volt eset reá, hogy egész családra akadtak egy sírboltban, azonfelül mintegy 1 láb hosszúságú és szé­lességű, s hüvelykujjnyi vastagságú egyenes cserés­ zsindelyek fekete anyagból, úgyszintén több urnák is, de ezek mind a pajkos nép áldozataivá lettek és az útra kihányattak. A nép Keve vezér itteni eltemettetéséről semmi alaposat nem tud, csakis a história magyarázata után állítják sírhelyéül; azonban északra eső szélén Mákos­völgynek volt még egy nagy sir forma emelet, de minthogy ezen része határunknak mintegy hat évvel ezelőtt szántóföldnek felosztatott, s jelenleg már szöllő­­vel van beültetve, a domb ugyanis elhányatott, de azon tulajdonos, kinek szöllejében van, a helyre igen jól emlékszik; terjedelme ezen völgyünknek mintegy 4 holdnyi térséget foglal el az országút mellett, s ezen után belől mintegy 500 ölnyire folyik folyónk, mely az egész váli völgyet végigfolyja s malmokat hajt. Meg­jegyzem még azt is, hogy Mákosvölgy táján szőllé­­szeink sok követ hányanak ki a föld gyomrából, mik részint épületek, részint temetkezési helyeknek alap­jai lehettek, és ezen kövek mind erős vasanyaguak. A küldött könyvekért pedig alázatos köszönetét küldi általam az egész elöljáróság, s továbbra is magát tekintetességednek kész szolgálatára ajánlva tisztelettel maradtam a tekintetes urnák K.-Szt. Péteren, april 10. 1863. Kész szolgája M­e­z­e­y István, községi jegyző. Kapi újdonságok. * A Hildegarde föherczegasszony ő cs. fen­sége emlékezetére a budai várplébánia templomban tar­tandó ünnepélyes requiem alkalmából ma a budai színhá­zak zárva maradnak. A requiem Mozart nagyszerű zené­jével s a testvérfővárosok előkelő művészei közreműködé-­­ sével fog megtartatni. Tekintetes úr! Bocsánatért könyörgök , hogy február 17 k én­t Somogyból ápril 5-ről írják nekünk, mikép Hildegarde főherczegasszony ő és. fensége halálának hire ott is, mint mindenütt, a legmélyebb részvéttel fogad­tatott. A gyászesemény hire oda elérkezvén, a megye fő­ispánja kaposmérei M­é­r­e­y Károly ö­mbzsga rögtönzött tisztiszéket tartatott, melyben határozatta jön, hogy egy részvétteljes felirat intéztessék hódoló tisztelettel Albrecht föherczeg ő cs. fenségéhez. A dicsőült és magasztos lélek engeszteléseül az ülés után nagyszerű gyászmise tartatott, melyben nem csak az ott állomásozó 52-dik számú, ő cs. k. Fensége Albrecht föherczeg nevét viselő ezred tisztjei és legénysége, hanem a megye székhelyén létező összes tisz­tikar is teljes díszben, úgy a város lakossága, valamint a kaposvári országos vásárra épen begyűlt vidéki nép is rendkívül nagy számmal vett részt, a mindenható Istentől áldást és békét kérve buzgó imáiban a korán elhunyt hamvaira. A diszravatalt viaszgyertyák koszorúzták, s körülte a megye huszárjai s az említett gyalogezred le­génysége volt katonai diszben felállítva, mi ép oly nagy­szerű mint megható látványt nyújtott. A részvétfelirat szövegét lapunk mai számában közöljük. * Albrecht főherczeg ő és. fensége pápa ő szentségének táviratilag fejezte ki legforróbb köszönetét az apostoli áldásért, melyben Ő szentsége a már súlyosan beteg Hildegard főherczegasszonyt részeltetni mél­­tóztatott. * A pesti szegény gyermekkórház f. hó 5 kén tartott választmányi ülésében Hildegard cs. főherczegasszony ő fensége halálának hire a gyülekezet által mély megindulással fogadtatott, megemlékezvén ar­ról, hogy ő cs. fensége mennyi erkölcsi és anyagi segély­­lyel támogatá az intézetet, melynek egy tizedéven keresz­tül nagylelkű pártfogónője volt. * Veszprémi püspök R­a­n­o­­­d­e­r János ő excja közelebb Pestre érkezett, innen Bécsbe utazandó, hogy a vaskoronarend f. hó 10 ki ünnepélyében részt vegyen. Ő excja Császár és Császárné Ő Felségeik által magán-au­­dientián fog fogadtatni. * Egy hölgy névtelenül : „Uram, legyen meg aka­ratod“ jelige alatt 100 frtot küldött Danninger, bécsi pol­gárhoz, hogy ez összeg kamatja évenkint, Hildegard főherczegasszony halálának napján oly megcsonkult kato­nának adassék át, ki egyszersmind családapa. * A jótékonyságáról ismert lelkes Wodianer-Aczél Zsófia asszony a szegény gyermekkórházban újólag egy betegágyat alapított 1600 fttal, s e szerint ő és nemeslel­­­kű férje nevére már három betegágy alapítvány van ezen jótékony intézetben. * Murszka Ilma k. a. f. hó 5-kén lépett fel utol­­jára mint vendég a nemzeti színpadon Donizetti „Lindája“ czímszerepében. A vendégművésznő fölléptei operánknak nem csak díszére váltak, de egyszersmind anyagi hasz­nára voltak a pénztárnak is. Ezek után csak csodálnunk lehet, hogy e búcsúfölléptetés oly rögtönösen történt, an­nyival inkább, mivel az igazgatóság a kisasszonynak szín­padunkhoz­ vonzódását nem csekély nyereségnek tekint­­heti a jelen pillanatban, midőn a coloratura-szakma vagy Válasz !

Next