Sürgöny, 1865. február (5. évfolyam, 26-48. szám)

1865-02-18 / 40. szám

10. m. Ötödik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bácsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten G­y­ő­r­­ Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak zöviktől fogadtatnak el. postahivatal rendes levele­i # . t . ■ *1 ’ P • •- • _ ■_ __ * -• Magyan­s hirdetések : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldrőli hir­detéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurtban Mollen Ottó; H­a­m­b­u­r­g - A11­én­á­b­a­n Vansenslein és Vogler; Hamburg­ban Tur­hiteim Jakab; Lipcsében Engler H., Jilgen és Fort uraknál. Napontai Egész évre . Félévre . . Negyedévre . Buda»Pest. Szombat, február 18.1865. Előfizetési árak­­ postai szétküldéssel. Budapesten káéhoz hordva. .... 20 frt. Egész évre . . . . 18 frt. — .... 10 s Félévre....................9 , — . ... 5 „ Negyedévre .... 4 H 50 kr. HIVATALOS RÉSZ. ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi febr. 5-én kelt legfelsőbb határozatával, F­e­l­s­m­a­n­n Ferencz nagy­­mányoki iskola-tanitót, az oktatás teréni üdvös műkö­désének elismeréséül, koronás ezüst érdem-kereszttel legkegyelmesebben földisziini méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége I. évi febr. 4-től kelt legfelsőbb határozatával, Kindermann Lajost, a magyar kir. udv. kanczellária számvevői osztálya tiszt­jét, kitűnő szolgálatainak elismeréséül, dij-elengedés mellett, számvevő-tanácsosi czimmel s ranggal legke­gyelmesebben fölruházni méltóztatott. ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi febr. 5-től kelt legfelsőbb határozatával, Görgey Gézát, Szepes­­megye első alispánját, kitűnő szolgálatainak elismeré­sem, királyi tanácsosi czimmel, dij-elengedés mellett, legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott Zalamegye főispánja Király Lajos Keszthelyen székelő ügyvédet megyei alszolgabiróvá nevezte ki. Vasmegye főispáni helytartója J­e 11­­­n­e­k Lipót, orvos- és sebésztudort Rohonczon, saját kérelme folytán megyei tiszteletbeli járási orvossá nevezte ki. Az erdélyi főkormányszéknek értesítése szerint a szarvasmarhák egészségi állapotáról Moldvából ér­kezett nyugtalanító hírek következtében, a Moldvaor­­szág felől Erdélybe hajtandó marhákra nézve a vesz­­teglési időszak Tölgyesnél és Ojtoznál 15, Gyimesnél pedig 20 napra emeltetett föl. Hivatalos tudósítások szerint a h­o­r­v­á­t-s­z­l­a­­von határőrvidék területén uralgó keleti marha­vész, melynek kiütése napjától számítva már 28.237 darab szarvasmarha esett áldozatul, jelenleg még a mk­­kai, ottocani, ogulini, szt. györgyi, gradiskai és i­sebáni határezred területéhez tartozó 9 helységben uralkodik, hol összesen 33 darab vészbeteg marha maradt barmász­­rendőri felügyelet alatt. A juhvész többé sehol sem észleltetett. “ Bosnyákországban a marhavész szintén örven­detes apadásnak indult, és csupán a krupai és kostani­­cai kerületben, úgyszintén Tuszla környékén dühöng még folytonosan. Horvátország egyéb részeiben a keleti marhavész szintén szükófélben van, s jelenleg még Zágráb-, Po­­zsega- és Varasd megyéhez tartozó, összesen tíz járvány­­helység van kimutatva, mi alapos reményt nyújt arra nézve, hogy a vész rövid idő múlva teljesen meg­szűnik. A vész kezdete óta ott 45,887 darabnyi összes marhalétszámból eddig megbetegült 8889 darab, mely­ből 1653 meggyógyult, 6690 elhullott, 545 agyonvere­tett, s 1 darab maradt barmászrendőri felügyelet alatt. Napi újdonságok. * Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. hó 16-kán délelőtt magán-audientiákat adni méltóztatott. * Dresda, febr. 16. Császárné Ő Fel­sége a tegnapi délelőttet a legmagasb családi körben tölté. 4 órakor családi ebéd volt. Estve Ő Felsége Beust minister tánczvigalmát tisztelte meg jelenlétével és 11 óráig maradt ott. ^Rudolf koronaherczeg ö­cs. Fensége jól érzi magát és az ágyat már elhagyta. * A „W. Abendpost“-ban olvassuk febr. 16-ról: „Ma ismét feltűnő példában bizonyul be, mily megbízhatatlanok s egyenesen tévútra vezetők a köve­tek házának bizotts. üléseibeni ministeri nyilatko­zatokról tett szóbeli jelentések, melyek a lapoknak igen is gyakran fejtegetéseikhez szövegül szolgálnak. A kü­lügyminiszer úr — kinek alapos oka volt a hírlapok nyilatkozataiért a felelősséget visszautasítani — egy szóval sem adott alkalmat azon gyanításra, mintha az utóbbi ministeri változás által a császári ka­binet nézete a római kérdést illetőleg valamely módo­sítást szenvedett volna.“ A Torontálmegye központi inség-bizottmánya a cs. kir. Apostoli Felségéhez hálafeliratot intézett. * Zágrábból írják : M a z u r a n i­c s udv. kan­­czellár f. hó 13-kán a déli pálya személyvonatával Zágrábba érkezettjéé H­a­u­l­i­k bibornokhoz az érseki palotába szállt * A „Bécsi Híradó“ dignalizálja, hogy a biro­dalmi tanácsnak ma ismét teljes ülése leend, s abban a ministerium az 1866-ki budgetet terjesztendi elő. * T­i­b­o­­­t­h László, Ő Felsége súlyosan meg­betegedett első cabineti titkárának állapotában jobbu­­lás élt be, — értesül a „P. H.“ * Mélt. Roskoványi Ágoston, nyitrai püspök ur, e folyó hó 2-ról kelt föpásztori levele által egyház­­megyéjében a jubilaeumi sz. búcsú idejét nagyböjt 4-ik vasárnapjától egész husvét utáni 1-se, vagyis fehérva­­sárnapig kitűzni méltóztatott. * Székes-Fehérvárról Írják nekünk: Székesfe­hérvári megyés püspök Farkas Imre ur ő nagymél­­tósága, kit a szószéken, az oltár előtt s az egyházi kor­mány élén nagyra becsülni s forrón szeretni tanultunk, k kt templomok épitése és isteni szolgálatra szentelt ékszerekkeli ellátása, iskolák és neveldék alapítása s felszerelése, a tudomány és művészet bőkezű pártfogo­­lása, s mindennemű jóságos és irgalmas cselekedetek által híveinek anyagi és lelki jóllétén munkálkodni ér­­demteljes élete legszebb feladatának tekinti; a keresz­ténység isteni alapítója iránti szeretete és tisztelete utóbbi fényes jelét adta azáltal, hogy a Székes-Fe­­hérváron felállítandó megyei kórház alapjához 1000 forinttal járulni, s e jótékony inté­zet létesítéséhez csatolt köz­hajtásnak mielőbbi sike­rülését a leghálásb elismerést és köszönetét érdemlő e nagyszerű adományzása által hatályosan előmozdítani kegyeskedett. — A pesti jótékony­ nőegyesület kel­lemes kötelességének ismeri, Dietrichstein Fran­ciska asszony, — Rebly Adolf, Kilián György, L­a­u­f­f­e­r testvérek, Lueff M., Mercse György, Nagel Otto, Oster­dám Károly, Privorszky Ferencz, Schopf F., Stolp O. K.,­­Szemmek és Mayer, valamint Wankó Károly uraknak szíves köszönetét kifejezni azon buzgó és eredménydús támo­gatásért, melyet az egyesületnek f. hó 11-én tartott álarczos bálja alkalmával a jegyek eladása körül tanú­sítottak ; ezen jóakaratú támogatás igen tetemes rész­ben segíti elő az elért fényes sikert. * A b. e. F­á­y András feletti emlékbeszédben érintve volt, hogy e nagyérdemű hazánkfiának Gusz­táv fia kitűnő zenetehetség, ki már több évvel ezelőtt benyújta egy eredeti dalművét a nemz.­színházhoz, mely­nek, ha jól emlékezünk, czíme„Fresko“ volt Akkori ope­rai körülményeink azonban nem egészen valának kedve­zők, hogy ezen új mű, melyről a bírálók jól nyilatkoz­tak, a műsorozatba kebeleztessék. Szerző tehát vissza­zárta azt íróasztala fiókjába, s a nyugvó felett azóta új életre kelt egy másik, melynek czime „Kamilla“. Ez új opera, melynek szövegét a zeneszerző rokona, Fáy Béla írta, szintén be van már nyújtva a nemz.­színház­hoz, s reméljük, hogy „Kamilla“ a karmesteri palczá­­val a legjobb oldalról fog megismerkedni. * Kaptuk a Concordia pesti izr. jótékony­egyletnek 1864. jan. 1. —dec. 31-ig szóló évi kimu­tatását. (Az egylet helyisége fekete sas utcza 1. sz. a.). Az orvosi kezelést illetőleg az egyletből 1321 egyén ápoltatott: 251 férfi, 388 nőszemély, 682 gyer­mek , köztük 753 ágyban fekvő s 568 járható. Teljesen felgyógyult 1310. Az egyi. bizottmánya 114 esetben a megbetegedett egyleti tagok segélyezésére 389 fiőt fordított. Ezenkí­vül más segélyek is nyujtattak, fürdőbe utazó beteg egyleti tagoknak stb. — Az egyleti vagyon emelkedő­ben van. Baumgarten Cecilia assz. 200 uttal emlékezett meg az egyesületről. Gyarapodott az egylet 50 valósá­gos és 22 gyámolitó taggal, úgy hogy jelenleg az egy­leti tagok száma 397 valóságos és 74 gyámolitó tag. Egyleti elnök P­o­z­n­e­r Károly Lajos. Orvosok * Traub József és H­e­f­f­e­r Vilmos; az orvosi tanács­kozásokban készséggel résztvettek Hasenfel­d,Bó­­k­a­i, H­i­r­s­c­h­n­e­r és Gross Fülöp orvos urak. Az egylet bevétele a mondott időre :10,620 ft 39 kr volt. Vagyoni állása 4717 ft 51 kr. Az egylet tiszteletbeli tag­jai közé 1864-ben választottak a többi közt K­u­r­a­n­d­a­­ Ignácz bécsi szerkesztő és báró Montefiore Mó­zes Londonban. * A lapok írják, hogy a debreczeni újszín­­h­á­z igazgatóságát két versenyző közt derék színé­szünk Szerdahelyi Kálmán kapta meg. Saját tu­domásunk szerint Szerdahelyi tegnapelőtt írta alá a színházi bérszerződést a debreczeniekkel. Sajnáljuk, hogy a nemzeti színház elveszti ezen szép tehetséget, de az országos nemz. színház szempontjából a nemz. mű­vészet kifolyó sugaraira­­ a vidékre is tekintettel kell lennünk,s a debreczeni színház kétségkívül egy biztos fenntartó erőt nyer benne. Nekünk pedig, mint már más alkalommal, majd kárpótlást ad a talentumok soha ki nem fogyó termőfölde, a — véletlen, vagy mit mondunk, most már a — conservatorium. * A lapok hírei ellenében némi biztossággal állít­hatjuk össze a nemzeti színháztól távozandó és az uj tagok névsorát. Az operától elmennek: Huber-Nagy assz. s Hof­­bauer Zsófia k. a., senki más. A drámától Kovács Gyula, s mint debreczeni színházigazgató Szerda­helyi Kálmán, a P r i e 11 e K. assz. elmenetele még nem bizonyos. Az operához újra szerződtetnek: a nagy jövőjü Kendelényi Fanni k. a. s Angyalfiui, — ma­gyar születésű művészek, kik művészeti képzésükkel szülőföldjük iránti szeretetüket is beszítták. A drámához: Tímár, jó nevű vidéki színész és Hirtling Mari k. a., ki minap a kritika és közönség tetszése kíséretében játszott néhány próbaszerepet a nemzeti színpadon. * A buda­pesti hangászegyleti zenede iskolatere­mében f. hó 16-kán délelőtt díszes kis ünnepély tarta­tott. E napon volt t. i. negyedszázada , hogy a zenede érdemteljes igazgatója M­á­t­r­a­y Gábor és tanára Engesser Mátyás az intézet előmozdításán és a növendékek képzésében buzgón fáradoznak. Működé­sük ezen negyedszázados évnapját tehát a választmá­nyi tagok, a tanári testület és az összes növendékek szerencsekívánatokkal és üdvözlő szónoklatokkal ül­ték meg. B­írói bál nem lesz, hanem a pesti jótékony nő­­egylet, mely eleinte második bálját csak kisebb körre szorítva, a redout kis termében akarta adni, első álar­ezos tánczvigalmának szép eredménye által s a közkí­vánat következtében buzdittatva, f. hó 22-kén egy má­sodik nagy álarezos bált rendez a nagy és kis terem­ben. Belépti jegyek a tisztelt választm. nőknél kapha­tók a bál estéjéig 1 ft 50 kr, a bál estéjén 2 ftjával. * A mi halad, el nem marad. Kulin­­ Nagy Benő ur , ki maga is szép költői lelkülettel bir , már rég szándékba vette, hogy Debreczenben azon kis há­zat, a hol a­ jeles népköltő Csokonai Vitéz Mihály la­kott és meghalt, emléktáblával diszesítendi fel; a régi jó szándék becses gyümölcsösé vált a tettben. Az említett házon most már — mint Debreczenből írják — csak­ugyan ott áll a márványtábla, az alkalomhoz illő fel­irattal. A „P. N.“ óhajtaná, ha kegyeletből ezen kis ház fentartása iránt a nemzet gondoskodnék.­­ Hermannak, a híres oroszlánfékezőnek ju­talomjátéka a Suhr-circusban tegnapelőtt tömve volt Suhr ez alkalommal legjobb művészeit állította ki a fövenyre, a többi közt Nagelt, a­kinek olympi játékai kis fiaival folyvást rendkívül tetszenek. Hermann egy indus alakjában lépett az oroszlánok ketreczébe, s mindenféle utón és módon ingerelte a fenevadakat: pisztolylövésekkel, görögtűzzel, melyet kezében tartva égetettél, s midőn már jól felfokozta dühüket, az egyik­nek hátára feküdt, szunnyadni, és az oroszlánok egy sarokba kuczorodva talpaikkal integették neki a „Bona nottét“. Mily szép — mondá mellettünk egy lengyel, hogy ezen ember bátorsága öntudatában a múltkori véres sérelmet elfelejtette és megbocsátott oroszlánjainak, a kik — a mennyire veszélyeztetik éle­tét, és azon mértékben tartják fenn is. *Blondin versenytársa, az olasz erőművész Crociani, Folignóból, mutatványait Livornóban azon megjegyzés kíséretében hirdeti, „hogy az olaszok egy nemzetnél sem állnak hátrább bátorság és vitézségben és Crociani mindig a valódi hazafi vitézség­ pajzsát vi­selendő“ A szédelgő magasságban működő hazafi még hozzáteszi , hogy mesterségeit egyensúly-rúd nélkül hajtja végre a kötélen, m­íg Blondin­e nélkül egy lé­pést se tesz. Kurucz gyerek ez a vitézség pajzsát viselő kötéljáró hazafi. Egyébiránt minap olvastuk, hogy va­gyona bilance-ában Blondin mégis elvesztette a ba­­lance-ot. * Az „Allg.Ztg“, ellentmondó hírek daczára erő­sítheti, hogy Wagner Richard a bajor király ő felsége kegyét, melyben oly bőven volt szerencsés részesülni, tökéletesen eljátsza és Münchent elhagyta. Ennélfogva azon zenészetreli előadásokról, melyeket a királynál, ha az idő és körülmények engedik, tartandó volt, — többé alig lehet szó. * Ugyancsak az Augs. Au­g.-ban Wagner Richard a róla terjesztett hireket alaptalanoknak nyil­vánítja. — Figyelmeztetés az orsz. magyar gazda­sági egyesület t. ez. tagjaihoz! Az orsz. magyar gazdasági egyesület igazgató választmánya rendes havi ülését f. hó 27-én délutáni 5 órakor fogja megtartani a „Köztelken“. — A közgaz­dasági szak­osztály pedig f. hó 21 én délelőtti 10 óra­kor ülést fog tartani a „Köztelken.“ — Főtárgyak: az austriai vám-árszabályzat és a szabad kereskedés ügye. Pesten, 1865. febr. 17. — Elnöki megbízásból: Mó­ricz István, egyesületi titoknok. * Gr. Zichy Jenő Vörösmarty szobrának Fern­­kora műhelyében kémül! mintáját — mint» *P. K.* NEMH­IVATALOS RÉSZ. Szemle. Közlöttük tegnap a franczia trónbeszédet egész terjedelmében. Kétségtelenül nagy jelen­tőségű az most is, habár nem hozza is új kér­désekkel, új eszmékkel, új bony odaírnak jelzésé­vel mozgásba a könnyen nyugtalanítható eu­rópai világot; jelentős az most főleg azért, mert eszméinek, törekvéseinek határozott megállapo­dását, bizonyos tekintetekben czélhoz jutását jelzi, melyeken túl nem vágyódik, vagy, mint át­látja, nem mehet, nem szabad mennie. Nem ta­gad ő meg ezúttal se semmi eszmét, mely ek­ko­rig tetteinek rugója volt; de nem is indítványoz újat, melylyel uj mozgást akarna előidézni. A füg­gő kérdéseket vagy épen nem érinti, vagy csak oly általánosságban,hogy abból semmi különleges c­élzat nem világlik ki. A­mely kérdéseket pe­dig külön megérint, azokra nézve vagy minden oldalról jóakaratát, másként semlegességét nyil­vánítja, vagy azoknak oly pontra fejlését jelzi, melyet befejezettségnek kíván tekintetni. Áll ez úgy a kül-, mint Francziaország belügyeire néz­ve ; s íme ez az, mit némelyek a tetterő elernye­désének, a nagyobbra törekvés hanyatlásának, az elöregedés jelének bélyegeznek. Mintha azon öntudat, hogy valaki törekvéseinek czélját érte, művét a lehetőség józan számításbavétele mel­lett befejezte, már lelki elzsibbadás volna; mintha annak felfogása s kimondása, hogy azon túl­­menni nem czélszerű, nem tanácsos, mert az az eddigi egész művet is koc­káztat­hatná : ez már az elkorhadás, elvénhedés csalhatlan jele volna, s egyéb semmi. Ezen the mű körül s általában a trónbeszéd minden részleteire nézve számos aphorismákat olvasunk; ezen szellem-forgácsok igen csinos arabeszkekül veszik ki magukat a császári mű körül; s annyi jelentőségük min­denesetre van, mint a keretnek egy kép körül : emelhetik vagy ronthatják kissé első­ hatását, a mint­át. i. inkább vagy kevésbé találnak a kép­hez; de nem másíthatják meg ennek lényegét, valóját, s ez a mostani franczia trónbeszédben, — mire nézve a lapok majd mind egyeznek — az, hogy­­ Francziaország béke­feladatait kivá­­lólag hangsúlyozza, hogy az valódi békemű. Ezen bevezetés után ismertetjük egyelőre egynéhány bécsi lapnak felfogását a trónbe­szédről. A „Botschafter“ kiemeli, miszerint a trón­beszéd igen jelentős módon tárgyalja a pillanat minden kérdéseit, s oly átnézetét adja a franczia politikának, minél nyíltabbat s tartaléktalanab­­bat nem képzelhetni; s aztán így szól: „Az idei megnyitó beszédet arra használja a császár, hogy a congressus-eszmét, mely első szellőzte­tése óta bolygó-zsidó­ életet vitt, jámborul s bé­késen eltemesse. „Másként történt“, — ezen stoikus fordulattal igazítja el a császár azon fél­­reismerhetlen tényt, hogy azon eszme nem valósítható. Sajnálkozása úgy hangzik, mint egy halotti beszéd, melyet egy kedvencz fö­lött tartunk , midőn a sírgödörbe sülyesztik. A császár különben vigasztalásául mondhatja, hogy a szavak, melyekkel a congressus-gondolatok elhárítását jelenti, legalább is épen oly nagy, talán nagyobb viszhangra találandnak, mint ti­zenöt hó előtt maga a congressus-terv. Akkor ezt még sok oldalról hadi esetlegnek magyará­zók. Most ezen magyarázat határozottan eltűnt s csak meleg rokonszenvvel ismételhetni a csász. szavakat, hogy a tartós békének biztosí­téka a népek valódi érdekeinek a fejedelmek egyetértése utjáni kielégítése. — A trónbeszéd­nek a német-dán ügyre vonatkozó helye nem lehet kielégítőbb. Szól a múlt semlegességéről, s hallgat az e kérdésbeni jövő magatartás­ról. — A császárnak a sept. egyezményt ille­tőleg mondott e szava: „Olaszország végleg megalakul,“ ünnepélyesen defavoyálja azon felfogást, mintha Florencz csak állomáshely volna Róma felé. A trónbeszéd ugyan jóaka­ratot fejez ki Olaszország iránt, „mely a he­lyi előítéleteken fölülemelkedik“, a miáltal az egység gondolata kétségtelenül újólag elfogad­­tatik s jóváhagyatik; de Olaszország azért is megdicsértetek, mert meggondolatlan ingerlé­seket megvet, mely fordulatot mindenesetre a Róma elleni támadási tervek elvetése gyanánt kell felfogni. A trónbeszéd általában a leg­nagyobb tisztelettel szól a szó­székről s területi ön­állóságáról, s világosan kiemeli, miszerint Olasz­ország az egyezmény általa katholikus világgal kibékíttetik. Nem annyit tesz-e ez, mint: mondja­tok le Rómáról ? Az egyezmény főszerzője azt tel­jesen megnyugtató, mert kiengesztelő s az olasz kérdést egyelőre befejező módon magyarázza. Ezen magyarázat öszhangzik a trónbeszéd egész szellemével, mely csak békét fejez ki. A külpoli­tikát illetőleg a trónbeszéd ezeket mondja : Az expeditiók mind befejezvék,­­ a harcz temploma bezáratik. A harcz aerája tehát be van zárva s újból hangzik a bordeauxi mon­dat : A császárság a béke. Ily határozottan Na­póleonnak még egy beszéde sem hódolt a béké­nek. Ezen szó fog most egész Európában visz­­hangzani. A császár ugyan gyakran okozott meglepetést szavakkal, de soha semmit sem tett, a­mire a világot elő nem készítette. Ha a csá­szár a maga népét felszólítja, hogy aggály nél­kül adja át magát a béke műveinek, úgy ezen szavainak hitelt adhatni. A császár nem szólna oly határozottan, ha keblében a béke már meg nem született volna. A császár akarja a békét, saját népét nem fogja hamis, ártékony tevékeny­ségre felszólítni, erről bizonyosak lehetünk.“ Ugyanily méltánylással szól ezen lap a trónbeszéd azon részéről is, mely a belügyekre vonatkozik. „A szabadsággal Francziaország nem lesz, úgymond, gazdagabb. Az épület be­tetőzésétől a császár most is oly távol áll, mint azelőtt. Reformokat akar, de nem az alkotmány reformját, sőt ennek alapjait szilárdul fen kíván­ja tartani. A parlamenti szabadság utópia s a jólétre nézve az, a­mi az illusio az igazságra nézve.“ Ezzel a szabadság felé haladásnak el van az útra vágva. De ha nincs is a trónbeszédben haladás, nem vehető abban észre a visszalépés egy lehellete sem. Ezen érdekes és jelentős ok­mány új bizonyság a bel- és külpolitika produc­­tivitása mellett, mely által a császár a földnek legnehezebben vezethető népét már három tize­den keresztül erős és szerencsés kézzel vezeti. Francziaország szegény szabadságban, gazdag lesz tekintély-, hatalom- és javakban Napóleon alatt; 7 milliárdnyi kiviteli kereskedés nem a legrosszabb bizonyítvány a második császárság mellett. Hiányzik abban a szabadság költészete, de e helyett bírja a jólét, gazdagság s józan gaz­­dászati kifejlés valóságát. A „P r e s s e“ a trónbeszédnek ezen utób­bi részét más világításban mutatja fel. „Azon hideg ár, úgymond, melyet mindazokra kiönt, kik Francziaország számára kissé több szabad­ságot kivánnak, mint melyben ekkorig részel­tetett, oly reménytelenségnek fog az ifjúság s a szabadelvű pártok közt utat nyitni, mely az im­­perialismusra nézve veszélyessé lehet. A császár nem kac­érkodik többé, mint gyakran tévéj a

Next