Sürgöny, 1865. október (5. évfolyam, 225-250. szám)

1865-10-14 / 236. szám

338. sz. Ötödik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadó-hivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten G­y­ö­r­i Pál papirkereskedésében (hatvani-utc­a, a 04. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küllhetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­­_______tőinktől fogadtatnak el,_____________________ __BB_________ Bfl SÜRGÖNY.­M-hirdetések: egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért S kr., kétszeri hir­detésért T kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért G kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. U. é. — Külföldről! hir­detéseket átvesznek a következő arak: Majna­ Frankfurtban és Ham­­burg-Alténában Hausenstein és Vogler; Hamburgban Tttrh­­heim Jakab ; Lipcsében Bugler H., Illyen és górt arak. Buda-Pest, Kedd, October 17.1865. Előfizetési ink : Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre........................*0 frt. Egész évre . . . . II frb — kr. Félévre ...... 10 , Félévre . . .­­ . I­I — , Negyedévre ..... * . Negyedévre .... 4 , 10 , HIVATALOS RÉSZ. I/ Rudolf Föherczeg s Koronah­erczeg Ur­a csá­­szári Fensége f. hó 14-kén délután Ischlből Schön­­brunnba visszaérkezett. Sárosmegye főispáni helytartója S­z­i­n­y­e­y Felixet, 1861-ik évben volt első alispánt Sárosmegye első alispánjává, s Péchy Lucziánt, 1861. évben volt másod-alispánt Sárosmegye másod­ alispánjává ne­vezte ki. Sárosmegye főispáni helytartója Berzeviczy Edmund megyei első aljegyzőt Sárosmegye főjegyző­jévé nevezte ki. Hirdetmény. A magyar (budai, kassai, nagyváradi, pozsonyi, sopronyi és temesvári) földtehermentesítési kötelezvé­nyeknek 17-ik nyilvános kisorsolása f. u. October 30 án s 31-én reggeli 8 órától fogva az alálirt igazgatóság hivatalos helyiségében fog megtörténni s annak eredmé­nye maga idején közhírré tétetni. Budán, oct. 14-én 1865. A magyar földtehermentesitési pénzalap kir. igazgatóságától. NEMHIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. A „Wiener Abendpost“ Tanárky Gedeon n.­­körösi követjelölt programmjáról a többi közt írja: „Magyarországban szaporodnak a hangok, me­lyek a „közös ügyeket“ elismerik. Tanárky G. a nagy­kőrösi választókhoz intézett beszédében az állam kép­­viseltetését a külföldön, a magas­ kereskedelmi politi­kát, a monarchia védelmét, s a mondottak föntartására szükséges pénzügyet közös tárgyalásra kívánja bocsá­tani. A tárgyalási formára nézve úgy látszik, hogy Tanárky úr az 1861-ben ajánlott módot „esetről esetre“ tartja leghelyesebbnek; azonban ha a viszonyok ha­talma vagy az örökös tartományok óhajtása úgy hozná magával, a tárgyalás módját állandósítani is lehetne, még­pedig oly bizottmány által, melyet a két fél tör­­vényhozó­ testülete választana, s mely ezen választóinak felelősséggel is tartoznék.“ Az eszme nem egészen új — jegyzi meg a „Wiener Abendpost“, — de ha tekin­tetbe veszszük, minő oldalról mondatik ki, az „esetről esetre“ javaslathoz képest már haladásnak nevezhető. A „Hon“ a választási mozgalmaknál előforduló összekoc­czanások kikerülése tekintetéből indítványoz­za, miszerint a pártok külön tanyákon tartsák összejö­veteleiket s egymásnak külön értekezleteit semmiben és semmi által ne zavarják. „A vezetők lelkére van — n. m. — ilyenkor kötve, hogy elvbarátaikat tartsák egy helyen; s ha mind a két — vagy respective — öt­hat jelölt pártja szépen megmarad mindig a maga ta­nyáján, s szavazáskor pártonkint bocsáttatik, helység szerint, a bizottmány asztalához : nem is történhetik semmi összekoc­czanás. Hanem ha valamelyik fél felk­­­erekedik a maga tanyájáról, s akármiféle ének- és muzsikaszóval, vagy békés látványossággal az ellenjelölt tanyájának ad látogatást, abból bizony könnyen vere­kedés lesz, mert ez kihívásnak vétetik; azért a veze­tők felelősek a baleseményekért.“ A gráczi „Telegraf“, az austriai autonomisták közege, mely ennélfogva azok nézeteiről helyesen le­het értesítve: „A német és magyar hazafiak“ czím alatt egy czikket hoz, melynek tartalma s biztos hangja elárulni látszik, miszerint itt nem csak a szerkesztőség egyéni nézeteivel találkozunk. A czikk így szól: „Azon mértékben, a­mint a közélet Magyaror­szágban föltámadt s szabadon és zavartalanul nyilat­kozni képes, kezd ott a helyzet is világossá lenni. — Ezen népnek régi, alkotmányos szokásai, az ismeretes s nagyrabecsült politikai jellemek, melyeket bir, a te­kintély, melyet ezeknek feddhetlen politikai hírnevük s kételyen fölüli hazafias érzületük honfiaik fölött köl­csönöz, rendkívül megkönnyítette ott a dolgok menetét. „Magyarország hivatott politikusai mindinkább előlépnek programmjaik­ s meggyőződéseikkel és nem elégszenek meg többé azzal, hogy általánosan megen­gedik, miszerint a monarchiának fen kell tartatnia, s miszerint hatalma és nagysága a közös ügyek elis­merése nélkül nem gondolható. Államférfim nyiltságba bocsátkoznak ezért ez ügyeknek részletes fölsorolásába, s mindig jobban hangsúlyozzák az alkotmányosság elveinek múlhatlanságát a közös ügyek egykori keze­lésére nézve. „Mi örvendünk e tényeknek; először, mert azza a magyar önzés s magyar elnyomási vágy miatti értel­metlen zajgás meghazudtoltatik; aztán és főleg az austriai németekért, kik az ily ráfogó hangot, mely a monarchia két fele közti szakadást megörökitené, a nélkül, hogy a szétbomlás ellen ragasztókkal birna, kénytelenek valának roszalni, s kik most mindinkább fölveszik magukba azon reményt és bizalmat, hogy Magyarországgal a kiegyenlítés, melyet ők is örömtel­jesen elfogadnának, minden ellenkező jósolgatások da­czára mégis valószínű. „Örvendünk, hogy Magyarországban nem hagy­ják magukat az austriai németek valódi érzületére nézve csalódásba ejtetni, s hogy a solidaritásnak föl­ismerése, mely a birodalom két fele s a szabadelvű pártok közt a Lajtha mindkét oldalán fennáll, ilykép diadalokat ünnepel. „Ha a sept. 20-ka fölötti nézetekben messze el­térünk is egymástól s habár azon örömriadal, mely Magyarországban e tény miatt felhangzott, fájdalma­san érintett is bennünket, arra mégis bízvást hiszünk számíthatni, hogy azon magyar hazafiak, kik a tűrhet­­len állapotoknak s váltakozó jogtalanságnak komolyan véget vetni akarnak — s mi ezen hazafiak közé Ma­gyarország legünnep­eltebb neveit soroljuk ; — a biz­tosított jogállapot s elvitázhatlan jövő érdekében sem­mit sem fognak megengedni, a mi nálunk mondhatlan zavarra s jogi öntudatunkat fellázító ao­rogálásokra vezetne; s hogy ők ennélfogva nekünk kezeiket nyuj­­tandják, ha mi azon utat védendjük, melyet itt s ma­gunkra nézve egyedül törvényesnek ismerünk, így végre is azok fognak minden ponton győzni, kik egye­dül a jogo­s igazságban keresték a fenntartás útját s kik ezáltal oly elveket írtak zászlójukra, melyek meg nem tagadhatók, a nélkül hogy minden német lényeg meg ne tagadtatnék.“ A „Debatte“ a szász nemzeti universitás megnyittatása alkalmából következőleg szól: „F. hó 9-kén N.­Szebenben megnyittatott a szász universitás ülése. Ez universitás tehát azon politikai testület, mely első hivatott meg, az új épülethez egy kövel járulni. Miként fogja feladatát megoldani ? Két beszéd tartatott ekkorig, s alább a „Hermanst. Ztg“ után közöljük azokat. A benyomás, melyet reánk az tett, kevés szóban kifejezhető : elfojtott bosszú s azon szándék, jó képet csinálni a rosznak talált játékhoz; ezek sugallták e beszédeket, melyek szóló bizonyítvá­nyai a vana hra sine viribus-nak. „Schmidt comes keserű bírálatot tart a magyarok ellentállása fölött, mely „az alkotmányos élet örvende­tes föllendülését, fájdalom, megzavarta“ ; a kormány ma­gatartása fölött, mely a kiegyenlítési kísérlet actióját Erdélyre is kiterjesztette, bárha a comes úr állítása szerint ezen actiónál egyedül azon lendületnek enge­delmeskedett, melyet a birodalmi tanács adott! „A nézetek azon ruganyosságával, mely a valódi opportunitási politikust jellemzi, lép mindamellett a comes úr azon térre, melyet megnyitni semmiesetre sem látszott parancsolva lenni, s elismerésre méltó kö­vetkezetességgel halad mindenekelőtt az illetékességi kérdések bővítéséhez. „A comes ur a nemzeti universitásnak követeli a jogot, államjogi kérdéseket megvitathatni. Ez, mint mondva van, az opportunitási politika álláspontjából következetes, de logikai nem. „Ha a kiegyenlítés Erdélylyel, — mint a comes úr állítja,­­ már végre van hajtva, miként lehet ekkor még a kiegyenlítés fölött vitatkozni akarni? Miként ereszkedhetik főleg a nemzeti universitás az államjogi kérdések vitatásába, ha a szebeni gyűlésen hozott ha­tározatokat fentartja? A szász követek akkor meg­­szavazák a románok egyenjogosultságát. Miként kezd­het immár a szász nemzeti universitás egy politikai actiót, melyhez az egyenjogosított románoknak id­őtlen terük hiányzik ? „A nemzeti universitás jelen gyülésezése szaba­tos defavoyálása a n.­szebeni gyülésnek, s mégis azon határozatoknak, miket hozni fog, nem adhatja meg azon jogerőt, melyet azok számára a comes úr köve­tel. A Magyarország , Erdély egyesülése fölötti tanács­kozásnak kell a nov. 19-ére egybehivott országgyűlés tárgyát képezni. Ezt mondja a sept. 1-ji leirat. A szá­szok elfogadták ezen leiratot, a nemz. universitás most nem akarhat annak praejudikálni. Önálló határozatokat hozni általában nem illetékes. Az országgyűlés, megelő­zött vitatkozás után, a maga többsége által hozza meg szavazatát; neki a nemz. universitás nem róhat föl tör­vényt. Az országgyűlési tanácskozásokat megelőző ta­nácskozások logikai szempontból csak annyiban megen­­gedhetők, a­mennyiben a nézetek tisztázására s tá­jékozásokra járulnak. De mily nézettisztitást, mily tájékozást lehet várni, ha az elnök maga is oly mélyen van az egyoldalú nézetekbe s keserű hangulatba bo­nyolódva, hogy azon pillanatban, mely a Magyar é­s Erdélyország közti szívélyes egyetértés helyreállítá­sára van rendeltetve, duzzogva vészteljes események­ről szól, „melyeket az uniótörvények idéztek elő“, — azon unió­törvények, miket ő ünnepélyesen elfogadott, s melyek erejénél fogva a pesti országgyűlésen együtt tanácskozott és határozott. „Rannicher úr sem tanusita a kellő elfogulatlan s előitélet nélküli hangulatot. Ő is panaszkodik, hogy egy reménynyel szegényebb, egy csalódással gazdagabb lett. S midőn a szászok meggyőzödésbeli hűségére s jellemszilárdságára hivatkozik, úgy ezt nyilván nem azon szándékkal teszi, miszerint a szászok a jövő or­szággyűlésen a békepálmával jelenjenek meg. „Schmidt és Rannicher urak haragszanak az új aerára. Felfogjuk ezt, ők sokkal bensőbben kötötték magukat a bureaucratikus centralisatióval össze, sem­hogy egy uj fris, vidor, politikai életben kedvüket lel­hetnék s ezért éles szavakban boszulják meg magukat. Ez ártatlan neme a boszunak. De gyöngeségre mutat, s nem eszélyes dolog, gyöngeséget árulni el, midőn má­sokat a harczba akarunk vinni. „Azonban ez urak érvei nem a szász nép érvei Más magasb érdekek vezetik ezt. Mindketten fel­hívják a szászföld lakóit, hogy a szász nép becsü­letéért álljanak be. — Ez szűkkeblű nézlet s nem méltó azokhoz, kik oly sokáig phrasis-dús beszédekben a salus reipublicae-t, az öszmonarchia jólétét a legfőbb czél gyanánt tüntették föl. S a derék szász nemzet meg fog emlékezni, hogy most nem kicsinyes hiúság kielégítése, hanem a szoros­ haza jóléte, az egész bi­rodalom sorsa forog fön.“ valamennyi királyság és ország közös képviseletet nyert a közös ügyekre, fájdalom, megzavarta azon kitartó el­­enállás, melyet egyes népek, különösen a magyarok szembeállítottak az állami alaptörvénynyel. Azon körülmény, hogy Magyarország vonakodott a relihsratbba belépni, hova­tovább érezhetőbbé téve annak szükségességét, hogy kibékülés jöjjön létre e ki­rálysággal, mely oly lényeges kiegészitő részét teszi az öszbirodalomnak; ez okból ezen általánosan érzett szük­ségesség a reichsrath közelebbi felirati vitái alkalmával lazafiui ékes szavakban kifejezést nyert. A cs. k. Ap. Felségének kormánya nem foghatván fe füleit a képviselőház 1864. december 6-ki feliratának oly beható szavakkal hangsúlyozott kívánságai előtt, oly tényre látá magát kényszerítve, melyről jogosan fel­ehető tenni, hogy az nemcsak a magyarokra, hanem a reichszatbba belépni szintén vonakodó Horvátországra is ki fog terjedni. Hogy a kibékitési kísérlet Erdélyre is kiterjesztessék, ez annál kevésbé látszott szükséges­nek, minthogy az Erdélylyel való kibékülés már végre­­hajtatott az erdélyi országgyűlésnek 1863. oct. 26-ki szentesített törvényei által, melyek az 1860. oct. 20. és 1861. febr. 26-ki alaptörvények beczikkelyezésére vo­natkoztak ; továbbá az 1864. oct. 2-ki t. czikk által, mely a reichsrathba küldendő képviselet végleges szabályo­zását tárgyalja; és Erdélynek országgyűlése által válasz­tott képviselői a reichsratbnak már két ülésszakában vettek részt. A sept. 1-jei legfelsőbb k. leirat által, mely az 1863-ik jul. 1-jére Szebenbe egybehívott erdélyi ország­­gyűlést feloszlatja, és uj választási törvény alapján uj országgyűlést hiv össze nov. 19-kére Kolozsvárra, Er­dély is uj stádiumába lépett alkotmányos kifejtésének; sőt miután ezen leirat az országgyűlés tanácskozási tár­gyául kizárólag az 1848-diki 1-ső törvényczikkelyt tű­zi ki, Erdély a Magyarországgali kiegyenlítés actiójába ha közvetlenül nem is, de közvetőleg be van vonva. Kétségtelen, hogy ez actió érinti a szász nemzet legfőbb érdekeit is; miért is azon kérdés, hogy a szász nem­zet mily állást vegyen az actióval szemben, parancsoló szükségkép jelenik meg az universitás,­­ a szász nem­zet alkotmányos orgánuma előtt. A nemzeti universitás azon joga, hogy ötet érdeklő államjogi kérdéseket tanácskozás alá vesz, Erdély al­kotmányrendszerében találja magyarázatát, mely rend­szernek a nemzetek és bevett vallások egyenlősége képezi alapját. Ezen jogát a szász nemzeti universitás mindig gyakorolta, és hogy régibb időre ne hivatkozzunk, leg­közelebbről az 1862. mart. 29-ki feliratában, melyre az 1862­ ki oct. 18-ki cs. kir. legmagasabb elhatározás elismerőleg válaszolt. Különösen a szász nemzeti universitás érdeme, hogy előkészité ám­ az irányt, melyet a szász nemzet kö­vetett az 1848 iki végzetteljes évben a pozsonyi és kolozsvári országgyűlések unió-törvénye által előidézett szerencsétlen események ellenében, s miről az 1848. december 21 -iki legfelsőbb manifestum ezen magasztos szavakban nyilatkozik: „Trón és állam, melyért ti küzdetek, méltó elismerésben fog titeket részesitni, s becsülni fogja tudni a kezességeket, melyeket az őseink által oly gyakran megdicsért vitézségtek, kitartástok és hüsögtek, különösen pedig a rend és törvényesség iránti érzéketek, s az ezáltal köztetek meghonosult szabadságnak értelmes használata a korona fényének és az állam fennállásának nyújt.“ A folyó évi September 20-ai manifestum bizony­ságot tesz a cs. kir. Apostoli Felsége magasztos szándé­kairól, hogy a birodalom maradandó alkotmányos jogi alakulása a császári birodalom minden népeinek szabad közreműködésével, törvényes képviselőik közt való egyezés utján,­­ az 1860. October 20-iki és 1861. febru­ár 21-iki állam-alaptörvények alapján hozassák létre. — Ezen legmagasb manifestum zárszavai: „szabad az út, mely a legitim jog tiszteletben tartása mellett, kie­gyezésre vezet,“ az erdélyi szászok bü népéhez is in­­tézvék, mely áldozatra kész, engesztelékeny lelkületé­­ről és érett belátásáról a legsúlyosabb körülmények közt is gyakran bizonyságot tett. Vajha a ránk hárult nagy fontosságú feladat meg­oldása oly módon sikerülne a most összegyűlt tekinte­tes nemzeti universitásnak, hogy alkalmas legyen né­pünk történetében a becsület, egy uj lapját képezni! — Isten tartsa, isten áldja meg a cs. k. Apostoli Felségét, a mi legkegyelmesebb Császárunkat és urunkat. Első Ferencz József éljen, éljen, éljen !“ (A gyülekezet há­romszorosan ismétlé a fölkiáltást.) Ezzel a szász nemzeti universitás ülése megnyi­tódnak nyilváníttatik. A szász gróf beszédére kormányszéki tanácsnok, Rinnicher válaszolt. Miután a comes érdemeit a szász nép ügyében kiemelte, áttér az államjogi kérdésre. „Megint — úgymond — komoly tanácskozások kényszerűségével állunk szemközt, küszöbén súlyos el­határozásoknak, s a jellemszilárdság és elvhűség meg­próbáltatásának, melyet a szász nemzetnek s a vele egyesült összes szászföldi lakosságnak megint ki kel­lene állania. „A kerületek képviselői, midőn a népakarat lep­lezetlen nyilvánításának terére lépendenek, meg fog­nak emlékezni ama súlyos felelősségről, melyet hatá­rozataik által magukra vesznek ; meg fognak emlékez­ni ama szövetségről, melyet még sokkal nagyobb ki­sértéseken átment őseink 1613 ban a segesvári gyűlé­sen kötöttek, s azóta gyakran megújítottak, midőn a becsületes szász névre tettek egymás közt fogadást, hogy a nemzet jogait és szabadságait minden körül­mények közt terhetlen bátorsággal meg fogják védeni; minden általuk kiejtett szónál szemeik előtt tartandják feladatuk fontosságát. És így a véleményeknek, melyek közt mindeniknek teljes joga van kihallgatást, tiszteletet és méltánylást igényelni, szabad cseréje mellett, s hig­gadtan átgondolt tanácskozás után, most is kétségtele­nül megint létre fog az universitásban jönni ama köte­lék, mely a nemzetet, a szászföld összes lakosságát A szász nemzeti universitás első ülése. A „Hermanstädter Zig“ a szász nemzeti universi­tás első nyilvános üléséről következőt közöl: Schmidt, az elnöklő gróf következő beszéd­del nyitotta meg az ülést: „Azon örvendetes lendületet, melyet az osztrák öszbirodalom területén az alkotmányos élet az 1860. october 20-iki és 1861. február 26 iki magasztos állam­­tények következtében azon intézkedés által vett, hogy Denn megnyugtatva, künn pedig tisztelve, testvéries egyetértésben összekapcsolandja. „Szálljon hát le áldás a magasból, minthogy ma­gában a legtisztább akarat s a legjobb erő is elégtelen, — miszerint, bármit határozzunk is, az újabban fényes lapja legyen a nép történeteinek, — oly lap, melyen soha se álljanak többé e szavak: egy reménynyel sze­gényebbekké , s egy csalódással gazdagabbakká lettünk.“ Az ülés ezután formaságokkal foglalkozott. Követválasztási mozgalmak. A pesti Terézvárosban 15-ken gyűltek össze a választók a lövöldében, hol B­e­l­i­c­z­k­y Imre választatván meg elnöknek, Cséry ügyvéd elnöklete alatt Strohmayer Ferencz, Medetz, Fuchs, Simegh és Piáky urak küldettek követségkép G­o­r­o­v­e István úrhoz, őt meghívandók, hogy mint a terézvárosi válasz­tók követ-jelöltje terjesztené elő politikai hitvallomását. Gorovét, ki nagy örömzajjal fogadtatott, Beliczay elnök üdvözli a jelenvoltak nevében magyar s német nyel­ven, mire Gorové előterjeszt programmját. Beliczay üdvözlő beszédében különösen fölemlíti, hogy a Teréz­város választói, mint többnyire iparosok, a törvény­­hozástól megvárják, hogy egy ipartörvény által eleget fog tenni az ebbeli érdekeknek. „Szabad nemzet fiai — úgymond Beliczay — nem fognak irtózni az ipar sza­badságától; az ipar jelenlegi állapota azonban nem ipar­szabadságnak, hanem rendezetlen iparnak nevezendő.“ Gorové erre azt felelte, hogy szónok tökéletesen az ő nézeteit is tolmácsolta. Gorové magyar előadása főpontjait német nyel­ven ismétlé, miután választói nagy örömzaj s mozsár­lövések között gyalog kisérték a terézvárosi templomig, hol kocsiba szállt. A terézvárosiak több kocsin követték lakásáig a Lipót-utczába. — Mind Beliczay, mind Gorové a király, a haza s a magyar kormányfér­fiak éltetésével fejezték be szavaikat, mi a legzajosb éljenzéssel fogadtatott. (P. H.) Somogyvármegye, oct. 9. A kapos­vári központi választókerület küldöttsége Somssich Pált a követség elvállalására felkérvén, jeles hazánkfia következő szavakkal felelt a küldöttségnek: „Nagyra becsülöm e bizalmas felhivást, s ha meg­választatom, ugyanazon buzgósággal lépek a térre, s foglalom el képviselői állásomat, mint az 1861-ik év­ben; de sokkal több reménynyel, mert Felséges urunk, uralkodó királyunknak magasztos szavai, a kormány élén álló férfiaknak törvényes törekvése és a nemzet­nek higgadt józansága kezeskednek ezúttal az óhajtott sikerről. „Pedig nem titkolom el, hogy sok nehézségekkel kell megküzdenünk. „Az összes monarchia érdekeit tartós öszhangzás­­ba hozni. „Az újabb politikai iskolának elveit régibb al­kotmányos fogalmainkkal kiegyeztetni. „A kiváltságos osztály által kizárólag élvezett szabadságot az egész népre kiterjeszteni, ennek gya­korlatát újabb formákba önteni, s e formákat eddigi helyhatósági rendszerünk autonómiájának sérelme nél­kül megtestesíteni. „Végre anyagi nyomasztó helyzetéből hazánkat kiemelni, hogy erkölcsi és szellemi előnyei mellett elég ereje is,legyen azokat élvezni, bírni és megőrizni. „És még sok más, igen nehéz feladata lesz a jövő országgyűlésnek, — de én „mindemellett remény­em a sikert, mert bizton hiszem , hogy a királyi szó, a kormánynak törvényes erélyessége, és a nemzetnek higgadt józansága helyt fog állni terhetlen kitartással és teljes buzgósággal. „Ily reményben leszek önök képviselője, kérvén a nagy Istent, hogy Felséges urunkat, ezen új aera ala­pítóját, soká, épen megtartsa, s hazánkat boldogitsa!“ Szarvason Podmaniczky Frigyes báró lépett föl ismét követjelöltül. N­y­i­t­r­ából értesülünk, hogy a n­y­i­t­r­a­i kerü­letben Tóth Vilmos; az érsek­újváriban Mark­holt, Wodianer, Rendek, Diósi Imre és Buzna; a vecseiben Bencsik György és Tóth Lajos; a galgócziban Fridetzky Timót; a var­­bóiban Zerdahelyi Imre mellett felléptek még Paulinyi és Berjavágújhelyiben Jeszensz­ky Lajos ; a szenitziben Konrád Mihály,Zmer­ti­c­h Károly és gr. Eszterházy István; a t­a­p­o­l­­csányiban gróf B­erényi Ferencz, Szulofszky Ignácz és Hohenszeg Adolf; a p­r­i­v­i­gy­e­i­b­e­n R­u­d­n­ay István, Zsámbokréti József és Jezs­o­ta; a zsámbokrétiben hg Odescalchi Gyula; a szakolczaiban Tarnóczy Gusztáv és Kuba a jelöltek. Poz­son­y megye legtöbb kerülete tisztában van már a követválasztással. A hegyentúli két kerület­ben Szálé és Zichy gróf, Alsó-Csallóközben Bartal János, N.-Sz­ombatban Császár, ver­senytárs nélkül állanak; Pozsonyban Geduli és Hosztinszky a jelöltek; a külső­ járásban Be­­nyovszky Lajos ellen a galántai pap szándékozik fellépni; F­e­l­s­ö C­s­a­ll­ó k­öz­be­n Olgyay Lajos, a baziniban Ap­p­o­n­y­i György gróf a jelöltek; a szen­­czi kerületben többen, most újabban az ifjú Zichy József gr. és V­r­a­b­e­l­y György léptek fel S­o­m­ogy megye lengyeltóti kerületében S­o­m­s­ich Miklós a jelöltségről lemondván, jelöltül Kacskovi­cs Ignácz lépett fel. Temesvár. Az új­ aradi választókerület ré­széről Damaszkin János 61 -ki alispán, az orczifal­­viban pedig O­r­c­s­z­y Mátyás 61-iki képviselő hi­vattak föl a követjelöltségre, mit ők el is vállaltak.

Next