Sürgöny, 1865. október (5. évfolyam, 225-250. szám)
1865-10-14 / 236. szám
338. sz. Ötödik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadó-hivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Györi Pál papirkereskedésében (hatvani-utca, a 04. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küllhetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele_______tőinktől fogadtatnak el,_____________________ __BB_________ Bfl SÜRGÖNY.M-hirdetések: egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért S kr., kétszeri hirdetésért T kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért G kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. U. é. — Külföldről! hirdetéseket átvesznek a következő arak: Majna Frankfurtban és Hamburg-Alténában Hausenstein és Vogler; Hamburgban Tttrhheim Jakab ; Lipcsében Bugler H., Illyen és górt arak. Buda-Pest, Kedd, October 17.1865. Előfizetési ink : Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre........................*0 frt. Egész évre . . . . II frb — kr. Félévre ...... 10 , Félévre . . . . II — , Negyedévre ..... * . Negyedévre .... 4 , 10 , HIVATALOS RÉSZ. I/ Rudolf Föherczeg s Koronaherczeg Ura császári Fensége f. hó 14-kén délután Ischlből Schönbrunnba visszaérkezett. Sárosmegye főispáni helytartója Szinyey Felixet, 1861-ik évben volt első alispánt Sárosmegye első alispánjává, s Péchy Lucziánt, 1861. évben volt másod-alispánt Sárosmegye másod alispánjává nevezte ki. Sárosmegye főispáni helytartója Berzeviczy Edmund megyei első aljegyzőt Sárosmegye főjegyzőjévé nevezte ki. Hirdetmény. A magyar (budai, kassai, nagyváradi, pozsonyi, sopronyi és temesvári) földtehermentesítési kötelezvényeknek 17-ik nyilvános kisorsolása f. u. October 30 án s 31-én reggeli 8 órától fogva az alálirt igazgatóság hivatalos helyiségében fog megtörténni s annak eredménye maga idején közhírré tétetni. Budán, oct. 14-én 1865. A magyar földtehermentesitési pénzalap kir. igazgatóságától. NEMHIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. A „Wiener Abendpost“ Tanárky Gedeon n.körösi követjelölt programmjáról a többi közt írja: „Magyarországban szaporodnak a hangok, melyek a „közös ügyeket“ elismerik. Tanárky G. a nagykőrösi választókhoz intézett beszédében az állam képviseltetését a külföldön, a magas kereskedelmi politikát, a monarchia védelmét, s a mondottak föntartására szükséges pénzügyet közös tárgyalásra kívánja bocsátani. A tárgyalási formára nézve úgy látszik, hogy Tanárky úr az 1861-ben ajánlott módot „esetről esetre“ tartja leghelyesebbnek; azonban ha a viszonyok hatalma vagy az örökös tartományok óhajtása úgy hozná magával, a tárgyalás módját állandósítani is lehetne, mégpedig oly bizottmány által, melyet a két fél törvényhozó testülete választana, s mely ezen választóinak felelősséggel is tartoznék.“ Az eszme nem egészen új — jegyzi meg a „Wiener Abendpost“, — de ha tekintetbe veszszük, minő oldalról mondatik ki, az „esetről esetre“ javaslathoz képest már haladásnak nevezhető. A „Hon“ a választási mozgalmaknál előforduló összekocczanások kikerülése tekintetéből indítványozza, miszerint a pártok külön tanyákon tartsák összejöveteleiket s egymásnak külön értekezleteit semmiben és semmi által ne zavarják. „A vezetők lelkére van — n. m. — ilyenkor kötve, hogy elvbarátaikat tartsák egy helyen; s ha mind a két — vagy respective — öthat jelölt pártja szépen megmarad mindig a maga tanyáján, s szavazáskor pártonkint bocsáttatik, helység szerint, a bizottmány asztalához : nem is történhetik semmi összekocczanás. Hanem ha valamelyik fél felkerekedik a maga tanyájáról, s akármiféle ének- és muzsikaszóval, vagy békés látványossággal az ellenjelölt tanyájának ad látogatást, abból bizony könnyen verekedés lesz, mert ez kihívásnak vétetik; azért a vezetők felelősek a baleseményekért.“ A gráczi „Telegraf“, az austriai autonomisták közege, mely ennélfogva azok nézeteiről helyesen lehet értesítve: „A német és magyar hazafiak“ czím alatt egy czikket hoz, melynek tartalma s biztos hangja elárulni látszik, miszerint itt nem csak a szerkesztőség egyéni nézeteivel találkozunk. A czikk így szól: „Azon mértékben, amint a közélet Magyarországban föltámadt s szabadon és zavartalanul nyilatkozni képes, kezd ott a helyzet is világossá lenni. — Ezen népnek régi, alkotmányos szokásai, az ismeretes s nagyrabecsült politikai jellemek, melyeket bir, a tekintély, melyet ezeknek feddhetlen politikai hírnevük s kételyen fölüli hazafias érzületük honfiaik fölött kölcsönöz, rendkívül megkönnyítette ott a dolgok menetét. „Magyarország hivatott politikusai mindinkább előlépnek programmjaik s meggyőződéseikkel és nem elégszenek meg többé azzal, hogy általánosan megengedik, miszerint a monarchiának fen kell tartatnia, s miszerint hatalma és nagysága a közös ügyek elismerése nélkül nem gondolható. Államférfim nyiltságba bocsátkoznak ezért ez ügyeknek részletes fölsorolásába, s mindig jobban hangsúlyozzák az alkotmányosság elveinek múlhatlanságát a közös ügyek egykori kezelésére nézve. „Mi örvendünk e tényeknek; először, mert azza a magyar önzés s magyar elnyomási vágy miatti értelmetlen zajgás meghazudtoltatik; aztán és főleg az austriai németekért, kik az ily ráfogó hangot, mely a monarchia két fele közti szakadást megörökitené, a nélkül, hogy a szétbomlás ellen ragasztókkal birna, kénytelenek valának roszalni, s kik most mindinkább fölveszik magukba azon reményt és bizalmat, hogy Magyarországgal a kiegyenlítés, melyet ők is örömteljesen elfogadnának, minden ellenkező jósolgatások daczára mégis valószínű. „Örvendünk, hogy Magyarországban nem hagyják magukat az austriai németek valódi érzületére nézve csalódásba ejtetni, s hogy a solidaritásnak fölismerése, mely a birodalom két fele s a szabadelvű pártok közt a Lajtha mindkét oldalán fennáll, ilykép diadalokat ünnepel. „Ha a sept. 20-ka fölötti nézetekben messze eltérünk is egymástól s habár azon örömriadal, mely Magyarországban e tény miatt felhangzott, fájdalmasan érintett is bennünket, arra mégis bízvást hiszünk számíthatni, hogy azon magyar hazafiak, kik a tűrhetlen állapotoknak s váltakozó jogtalanságnak komolyan véget vetni akarnak — s mi ezen hazafiak közé Magyarország legünnepeltebb neveit soroljuk ; — a biztosított jogállapot s elvitázhatlan jövő érdekében semmit sem fognak megengedni, a mi nálunk mondhatlan zavarra s jogi öntudatunkat fellázító aorogálásokra vezetne; s hogy ők ennélfogva nekünk kezeiket nyujtandják, ha mi azon utat védendjük, melyet itt s magunkra nézve egyedül törvényesnek ismerünk, így végre is azok fognak minden ponton győzni, kik egyedül a jogos igazságban keresték a fenntartás útját s kik ezáltal oly elveket írtak zászlójukra, melyek meg nem tagadhatók, a nélkül hogy minden német lényeg meg ne tagadtatnék.“ A „Debatte“ a szász nemzeti universitás megnyittatása alkalmából következőleg szól: „F. hó 9-kén N.Szebenben megnyittatott a szász universitás ülése. Ez universitás tehát azon politikai testület, mely első hivatott meg, az új épülethez egy kövel járulni. Miként fogja feladatát megoldani ? Két beszéd tartatott ekkorig, s alább a „Hermanst. Ztg“ után közöljük azokat. A benyomás, melyet reánk az tett, kevés szóban kifejezhető : elfojtott bosszú s azon szándék, jó képet csinálni a rosznak talált játékhoz; ezek sugallták e beszédeket, melyek szóló bizonyítványai a vana hra sine viribus-nak. „Schmidt comes keserű bírálatot tart a magyarok ellentállása fölött, mely „az alkotmányos élet örvendetes föllendülését, fájdalom, megzavarta“ ; a kormány magatartása fölött, mely a kiegyenlítési kísérlet actióját Erdélyre is kiterjesztette, bárha a comes úr állítása szerint ezen actiónál egyedül azon lendületnek engedelmeskedett, melyet a birodalmi tanács adott! „A nézetek azon ruganyosságával, mely a valódi opportunitási politikust jellemzi, lép mindamellett a comes úr azon térre, melyet megnyitni semmiesetre sem látszott parancsolva lenni, s elismerésre méltó következetességgel halad mindenekelőtt az illetékességi kérdések bővítéséhez. „A comes ur a nemzeti universitásnak követeli a jogot, államjogi kérdéseket megvitathatni. Ez, mint mondva van, az opportunitási politika álláspontjából következetes, de logikai nem. „Ha a kiegyenlítés Erdélylyel, — mint a comes úr állítja, már végre van hajtva, miként lehet ekkor még a kiegyenlítés fölött vitatkozni akarni? Miként ereszkedhetik főleg a nemzeti universitás az államjogi kérdések vitatásába, ha a szebeni gyűlésen hozott határozatokat fentartja? A szász követek akkor megszavazák a románok egyenjogosultságát. Miként kezdhet immár a szász nemzeti universitás egy politikai actiót, melyhez az egyenjogosított románoknak időtlen terük hiányzik ? „A nemzeti universitás jelen gyülésezése szabatos defavoyálása a n.szebeni gyülésnek, s mégis azon határozatoknak, miket hozni fog, nem adhatja meg azon jogerőt, melyet azok számára a comes úr követel. A Magyarország , Erdély egyesülése fölötti tanácskozásnak kell a nov. 19-ére egybehivott országgyűlés tárgyát képezni. Ezt mondja a sept. 1-ji leirat. A szászok elfogadták ezen leiratot, a nemz. universitás most nem akarhat annak praejudikálni. Önálló határozatokat hozni általában nem illetékes. Az országgyűlés, megelőzött vitatkozás után, a maga többsége által hozza meg szavazatát; neki a nemz. universitás nem róhat föl törvényt. Az országgyűlési tanácskozásokat megelőző tanácskozások logikai szempontból csak annyiban megengedhetők, amennyiben a nézetek tisztázására s tájékozásokra járulnak. De mily nézettisztitást, mily tájékozást lehet várni, ha az elnök maga is oly mélyen van az egyoldalú nézetekbe s keserű hangulatba bonyolódva, hogy azon pillanatban, mely a Magyar és Erdélyország közti szívélyes egyetértés helyreállítására van rendeltetve, duzzogva vészteljes eseményekről szól, „melyeket az uniótörvények idéztek elő“, — azon uniótörvények, miket ő ünnepélyesen elfogadott, s melyek erejénél fogva a pesti országgyűlésen együtt tanácskozott és határozott. „Rannicher úr sem tanusita a kellő elfogulatlan s előitélet nélküli hangulatot. Ő is panaszkodik, hogy egy reménynyel szegényebb, egy csalódással gazdagabb lett. S midőn a szászok meggyőzödésbeli hűségére s jellemszilárdságára hivatkozik, úgy ezt nyilván nem azon szándékkal teszi, miszerint a szászok a jövő országgyűlésen a békepálmával jelenjenek meg. „Schmidt és Rannicher urak haragszanak az új aerára. Felfogjuk ezt, ők sokkal bensőbben kötötték magukat a bureaucratikus centralisatióval össze, semhogy egy uj fris, vidor, politikai életben kedvüket lelhetnék s ezért éles szavakban boszulják meg magukat. Ez ártatlan neme a boszunak. De gyöngeségre mutat, s nem eszélyes dolog, gyöngeséget árulni el, midőn másokat a harczba akarunk vinni. „Azonban ez urak érvei nem a szász nép érvei Más magasb érdekek vezetik ezt. Mindketten felhívják a szászföld lakóit, hogy a szász nép becsületéért álljanak be. — Ez szűkkeblű nézlet s nem méltó azokhoz, kik oly sokáig phrasis-dús beszédekben a salus reipublicae-t, az öszmonarchia jólétét a legfőbb czél gyanánt tüntették föl. S a derék szász nemzet meg fog emlékezni, hogy most nem kicsinyes hiúság kielégítése, hanem a szoros haza jóléte, az egész birodalom sorsa forog fön.“ valamennyi királyság és ország közös képviseletet nyert a közös ügyekre, fájdalom, megzavarta azon kitartó elenállás, melyet egyes népek, különösen a magyarok szembeállítottak az állami alaptörvénynyel. Azon körülmény, hogy Magyarország vonakodott a relihsratbba belépni, hovatovább érezhetőbbé téve annak szükségességét, hogy kibékülés jöjjön létre e királysággal, mely oly lényeges kiegészitő részét teszi az öszbirodalomnak; ez okból ezen általánosan érzett szükségesség a reichsrath közelebbi felirati vitái alkalmával lazafiui ékes szavakban kifejezést nyert. A cs. k. Ap. Felségének kormánya nem foghatván fe füleit a képviselőház 1864. december 6-ki feliratának oly beható szavakkal hangsúlyozott kívánságai előtt, oly tényre látá magát kényszerítve, melyről jogosan felehető tenni, hogy az nemcsak a magyarokra, hanem a reichszatbba belépni szintén vonakodó Horvátországra is ki fog terjedni. Hogy a kibékitési kísérlet Erdélyre is kiterjesztessék, ez annál kevésbé látszott szükségesnek, minthogy az Erdélylyel való kibékülés már végrehajtatott az erdélyi országgyűlésnek 1863. oct. 26-ki szentesített törvényei által, melyek az 1860. oct. 20. és 1861. febr. 26-ki alaptörvények beczikkelyezésére vonatkoztak ; továbbá az 1864. oct. 2-ki t. czikk által, mely a reichsrathba küldendő képviselet végleges szabályozását tárgyalja; és Erdélynek országgyűlése által választott képviselői a reichsratbnak már két ülésszakában vettek részt. A sept. 1-jei legfelsőbb k. leirat által, mely az 1863-ik jul. 1-jére Szebenbe egybehívott erdélyi országgyűlést feloszlatja, és uj választási törvény alapján uj országgyűlést hiv össze nov. 19-kére Kolozsvárra, Erdély is uj stádiumába lépett alkotmányos kifejtésének; sőt miután ezen leirat az országgyűlés tanácskozási tárgyául kizárólag az 1848-diki 1-ső törvényczikkelyt tűzi ki, Erdély a Magyarországgali kiegyenlítés actiójába ha közvetlenül nem is, de közvetőleg be van vonva. Kétségtelen, hogy ez actió érinti a szász nemzet legfőbb érdekeit is; miért is azon kérdés, hogy a szász nemzet mily állást vegyen az actióval szemben, parancsoló szükségkép jelenik meg az universitás, a szász nemzet alkotmányos orgánuma előtt. A nemzeti universitás azon joga, hogy ötet érdeklő államjogi kérdéseket tanácskozás alá vesz, Erdély alkotmányrendszerében találja magyarázatát, mely rendszernek a nemzetek és bevett vallások egyenlősége képezi alapját. Ezen jogát a szász nemzeti universitás mindig gyakorolta, és hogy régibb időre ne hivatkozzunk, legközelebbről az 1862. mart. 29-ki feliratában, melyre az 1862 ki oct. 18-ki cs. kir. legmagasabb elhatározás elismerőleg válaszolt. Különösen a szász nemzeti universitás érdeme, hogy előkészité ám az irányt, melyet a szász nemzet követett az 1848 iki végzetteljes évben a pozsonyi és kolozsvári országgyűlések unió-törvénye által előidézett szerencsétlen események ellenében, s miről az 1848. december 21 -iki legfelsőbb manifestum ezen magasztos szavakban nyilatkozik: „Trón és állam, melyért ti küzdetek, méltó elismerésben fog titeket részesitni, s becsülni fogja tudni a kezességeket, melyeket az őseink által oly gyakran megdicsért vitézségtek, kitartástok és hüsögtek, különösen pedig a rend és törvényesség iránti érzéketek, s az ezáltal köztetek meghonosult szabadságnak értelmes használata a korona fényének és az állam fennállásának nyújt.“ A folyó évi September 20-ai manifestum bizonyságot tesz a cs. kir. Apostoli Felsége magasztos szándékairól, hogy a birodalom maradandó alkotmányos jogi alakulása a császári birodalom minden népeinek szabad közreműködésével, törvényes képviselőik közt való egyezés utján, az 1860. October 20-iki és 1861. február 21-iki állam-alaptörvények alapján hozassák létre. — Ezen legmagasb manifestum zárszavai: „szabad az út, mely a legitim jog tiszteletben tartása mellett, kiegyezésre vezet,“ az erdélyi szászok bü népéhez is intézvék, mely áldozatra kész, engesztelékeny lelkületéről és érett belátásáról a legsúlyosabb körülmények közt is gyakran bizonyságot tett. Vajha a ránk hárult nagy fontosságú feladat megoldása oly módon sikerülne a most összegyűlt tekintetes nemzeti universitásnak, hogy alkalmas legyen népünk történetében a becsület, egy uj lapját képezni! — Isten tartsa, isten áldja meg a cs. k. Apostoli Felségét, a mi legkegyelmesebb Császárunkat és urunkat. Első Ferencz József éljen, éljen, éljen !“ (A gyülekezet háromszorosan ismétlé a fölkiáltást.) Ezzel a szász nemzeti universitás ülése megnyitódnak nyilváníttatik. A szász gróf beszédére kormányszéki tanácsnok, Rinnicher válaszolt. Miután a comes érdemeit a szász nép ügyében kiemelte, áttér az államjogi kérdésre. „Megint — úgymond — komoly tanácskozások kényszerűségével állunk szemközt, küszöbén súlyos elhatározásoknak, s a jellemszilárdság és elvhűség megpróbáltatásának, melyet a szász nemzetnek s a vele egyesült összes szászföldi lakosságnak megint ki kellene állania. „A kerületek képviselői, midőn a népakarat leplezetlen nyilvánításának terére lépendenek, meg fognak emlékezni ama súlyos felelősségről, melyet határozataik által magukra vesznek ; meg fognak emlékezni ama szövetségről, melyet még sokkal nagyobb kisértéseken átment őseink 1613 ban a segesvári gyűlésen kötöttek, s azóta gyakran megújítottak, midőn a becsületes szász névre tettek egymás közt fogadást, hogy a nemzet jogait és szabadságait minden körülmények közt terhetlen bátorsággal meg fogják védeni; minden általuk kiejtett szónál szemeik előtt tartandják feladatuk fontosságát. És így a véleményeknek, melyek közt mindeniknek teljes joga van kihallgatást, tiszteletet és méltánylást igényelni, szabad cseréje mellett, s higgadtan átgondolt tanácskozás után, most is kétségtelenül megint létre fog az universitásban jönni ama kötelék, mely a nemzetet, a szászföld összes lakosságát A szász nemzeti universitás első ülése. A „Hermanstädter Zig“ a szász nemzeti universitás első nyilvános üléséről következőt közöl: Schmidt, az elnöklő gróf következő beszéddel nyitotta meg az ülést: „Azon örvendetes lendületet, melyet az osztrák öszbirodalom területén az alkotmányos élet az 1860. october 20-iki és 1861. február 26 iki magasztos államtények következtében azon intézkedés által vett, hogy Denn megnyugtatva, künn pedig tisztelve, testvéries egyetértésben összekapcsolandja. „Szálljon hát le áldás a magasból, minthogy magában a legtisztább akarat s a legjobb erő is elégtelen, — miszerint, bármit határozzunk is, az újabban fényes lapja legyen a nép történeteinek, — oly lap, melyen soha se álljanak többé e szavak: egy reménynyel szegényebbekké , s egy csalódással gazdagabbakká lettünk.“ Az ülés ezután formaságokkal foglalkozott. Követválasztási mozgalmak. A pesti Terézvárosban 15-ken gyűltek össze a választók a lövöldében, hol Beliczky Imre választatván meg elnöknek, Cséry ügyvéd elnöklete alatt Strohmayer Ferencz, Medetz, Fuchs, Simegh és Piáky urak küldettek követségkép Gorove István úrhoz, őt meghívandók, hogy mint a terézvárosi választók követ-jelöltje terjesztené elő politikai hitvallomását. Gorovét, ki nagy örömzajjal fogadtatott, Beliczay elnök üdvözli a jelenvoltak nevében magyar s német nyelven, mire Gorové előterjeszt programmját. Beliczay üdvözlő beszédében különösen fölemlíti, hogy a Terézváros választói, mint többnyire iparosok, a törvényhozástól megvárják, hogy egy ipartörvény által eleget fog tenni az ebbeli érdekeknek. „Szabad nemzet fiai — úgymond Beliczay — nem fognak irtózni az ipar szabadságától; az ipar jelenlegi állapota azonban nem iparszabadságnak, hanem rendezetlen iparnak nevezendő.“ Gorové erre azt felelte, hogy szónok tökéletesen az ő nézeteit is tolmácsolta. Gorové magyar előadása főpontjait német nyelven ismétlé, miután választói nagy örömzaj s mozsárlövések között gyalog kisérték a terézvárosi templomig, hol kocsiba szállt. A terézvárosiak több kocsin követték lakásáig a Lipót-utczába. — Mind Beliczay, mind Gorové a király, a haza s a magyar kormányférfiak éltetésével fejezték be szavaikat, mi a legzajosb éljenzéssel fogadtatott. (P. H.) Somogyvármegye, oct. 9. A kaposvári központi választókerület küldöttsége Somssich Pált a követség elvállalására felkérvén, jeles hazánkfia következő szavakkal felelt a küldöttségnek: „Nagyra becsülöm e bizalmas felhivást, s ha megválasztatom, ugyanazon buzgósággal lépek a térre, s foglalom el képviselői állásomat, mint az 1861-ik évben; de sokkal több reménynyel, mert Felséges urunk, uralkodó királyunknak magasztos szavai, a kormány élén álló férfiaknak törvényes törekvése és a nemzetnek higgadt józansága kezeskednek ezúttal az óhajtott sikerről. „Pedig nem titkolom el, hogy sok nehézségekkel kell megküzdenünk. „Az összes monarchia érdekeit tartós öszhangzásba hozni. „Az újabb politikai iskolának elveit régibb alkotmányos fogalmainkkal kiegyeztetni. „A kiváltságos osztály által kizárólag élvezett szabadságot az egész népre kiterjeszteni, ennek gyakorlatát újabb formákba önteni, s e formákat eddigi helyhatósági rendszerünk autonómiájának sérelme nélkül megtestesíteni. „Végre anyagi nyomasztó helyzetéből hazánkat kiemelni, hogy erkölcsi és szellemi előnyei mellett elég ereje is,legyen azokat élvezni, bírni és megőrizni. „És még sok más, igen nehéz feladata lesz a jövő országgyűlésnek, — de én „mindemellett reményem a sikert, mert bizton hiszem , hogy a királyi szó, a kormánynak törvényes erélyessége, és a nemzetnek higgadt józansága helyt fog állni terhetlen kitartással és teljes buzgósággal. „Ily reményben leszek önök képviselője, kérvén a nagy Istent, hogy Felséges urunkat, ezen új aera alapítóját, soká, épen megtartsa, s hazánkat boldogitsa!“ Szarvason Podmaniczky Frigyes báró lépett föl ismét követjelöltül. Nyitrából értesülünk, hogy a nyitrai kerületben Tóth Vilmos; az érsekújváriban Markholt, Wodianer, Rendek, Diósi Imre és Buzna; a vecseiben Bencsik György és Tóth Lajos; a galgócziban Fridetzky Timót; a varbóiban Zerdahelyi Imre mellett felléptek még Paulinyi és Berjavágújhelyiben Jeszenszky Lajos ; a szenitziben Konrád Mihály,Zmertich Károly és gr. Eszterházy István; a tapolcsányiban gróf Berényi Ferencz, Szulofszky Ignácz és Hohenszeg Adolf; a privigyeiben Rudnay István, Zsámbokréti József és Jezsota; a zsámbokrétiben hg Odescalchi Gyula; a szakolczaiban Tarnóczy Gusztáv és Kuba a jelöltek. Pozsony megye legtöbb kerülete tisztában van már a követválasztással. A hegyentúli két kerületben Szálé és Zichy gróf, Alsó-Csallóközben Bartal János, N.-Szombatban Császár, versenytárs nélkül állanak; Pozsonyban Geduli és Hosztinszky a jelöltek; a külső járásban Benyovszky Lajos ellen a galántai pap szándékozik fellépni; Felsö Csalló közben Olgyay Lajos, a baziniban Apponyi György gróf a jelöltek; a szenczi kerületben többen, most újabban az ifjú Zichy József gr. és Vrabely György léptek fel Somogy megye lengyeltóti kerületében Somsich Miklós a jelöltségről lemondván, jelöltül Kacskovics Ignácz lépett fel. Temesvár. Az új aradi választókerület részéről Damaszkin János 61 -ki alispán, az orczifalviban pedig Orcszy Mátyás 61-iki képviselő hivattak föl a követjelöltségre, mit ők el is vállaltak.