Sürgöny, 1866. április (6. évfolyam, 75-98. szám)

1866-04-08 / 80. szám

80. sz. Hatodik évi folyam. SÜRGÖNY. Szerkesztőségi iroda: Pest, uri-utcza X. szám. Kiadó­hivatal: Pesten, (barátok tere 7-dik szám.) Kézijáték fiám küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelező­inktől fogadtatnak el. _____ Matfán-h­irdettésell: egyhasábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kátszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beik­tatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 80 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majnál Frankfurtban és Hamburg-Alte­­nában Hausenstein­ és Wolfleit; Hamburgban Türk­h­eim Jaktáit ; Lipcsében Englitr M. és Fort Ernő urak. Előfizetési árak: Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre ........................20 frt. Egész évre....................18 írt­­ . Félévre , 10 , Félévre......................... 9 — , Negyedévre ....... 6 „ Negyedévre ... 4 „ CO s Pest. Vasárnap, április 8. 1866 Előfizetési felhívás l­ „SÜRGÖNY“ második évnegyedi folyamára. Előfizetési díj: ápril-juniusi negyedévre.........................5 frt. A „SÜRGÖNY“ kiadóhivatala. HIVATALOS RÉSZ. A cs. kir. Apostoli Felsége Bécsből f. évi martius 25-én kelt legfelsőbb határozatával, a tengerész-tisztek kiképezése végetti eddigi nevelési rendszer helyett, egy tengerészeti akadémiának újrafelállítását Fiuméban, az eddigi badoncz-intézet épületében legkegyelmesebben megengedni s megparancsolni méltóztatott, hogy az eddigi badonczi tanfolyam jövőben mint negyedik évfo­lyam közvetlenül a tengerészeti akadémia harmadik évfolyamához csatlakozzék, s hogy a növendékek csak ezen negyedik évfolyam bevégeztével válogattassanak ki tengerész-kadanczokut. Ugyanezen legfelsőbb határozat értelmében, az iskolai tanfolyamnak a fiumei tengerészeti akadémiánál I. évi October 1-jével kell megkezdődnie. Az erdélyi kir. udvari kanczellária P­e­t­r­­ Basil helyettes tanárt a naszódi görög-katholikus tanítóképző­­intézetnél, ugyanezen tanintézetnél végleges képezdei tanárrá nevezte ki. A magyarországi cs. k. országos pénzügyigazgató­ság Schwerer János rendelkezés alatti másod­osztályú pénzügyőrségi biztost a debreczeni cs. k. vámhivatal­nál ideiglenes tisztté nevezte ki. J­EMHIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. Az alább közlött távirat meghozá a porosz válasz­jegyzéknek kivonatos tartalmát, melyből kitűnik, hogy a porosz kormány most is fentartja ugyan azon állítá­sát, miszerint az austriai állítólagos fegyverkezések által volt hasonló hadkészleletekre kényszerítve ; azon­ban kijelenti egyszersmind azt is, miszerint Austria el­leni támadó háborúra nem gondol, s miszerint a porosz király Császár Ő Felsége személyes baráti érzelmeit viszonozza, s azokat a politikai viszonyok által érintet­lenül megőrizni tudandja. Mily mérvben módosítá ezen válaszjegyzék a helyzetet, még nem ítélhetni meg; meg­jegyzendő azonban, miszerint a porosz félhivatalos la­pok még most is folyvást az austriai fegyverkezések fe­nyegető voltáról való unalmas nótát fújják, mi a „W. Abendpost­“ot következő nyilatkozatra készteti: „A porosz ministeri lapok közt a hivatalos „Pro­vinz. Corr.“ nek a legkitűnőbb állást tulajdonítják. Azt közvetlen a ministerium irodájában szerkesztik. Annál feltűnőbb e miniszteri lapnak táviratilag jelzett utolsó czikke, mely nem vonakodik az Austria fenyegető fegyverkezései s provocáló magatartása felőli kopott s­­ rég megc­áfolt beszédeket ismételni. Ha a porosz minis­teri sajtó azon reményt táplálja, hogy az igaztalanság az­által válhatik igazsággá, ha azt nagyon gyakran s le­hetőleg határozott szerkezetben ismétlik, úgy nem akar­juk őket ezen reményben háborgatni; de nem fogunk egyszersmind belefáradni abba, hogy magunk részéről ez állításnak mindig a dolog valódi állását szegezzük ellent.“ Továbbá ugyancsak a „Prov. Corr.“-nek azon állítására, hogy, miután a porosz körirat kimondá, mi­szerint a szövetség reformja annál sürgetőbbnek fog feltűnni, mennél kevésbbé lesz kielégítő a német kor­mányok válasza,­­ most az eddig adott válaszok csak megerősítendik a porosz kormányt azon szándékban, a német szövetségnek a tényleges viszonyoknak megfe­lelő reformját haladék nélkül szemügyre venni, — ezen állítására a porosz ministeri lapnak a „W. Abend p.“ következőleg felel : „A „Pr. Corr.“ nyilatkozatai, a­mi a tényleges viszonyokat illeti, épen egy vonalban állnak a „Kreut­­zig.“ fejtegetéseivel, a­mennyiben ez a jogi pontot fej­tegeti. Az utóbb nevezett lap megjegyzi ma többek közt, hogy a szövetségi alkotmánynak bizonyos czikkei csak addig maradnak fen, míg megpróbáltatnak, s ez a szö­vetségi okmány Is­ak czikkén is mutatkozni fog. A jog­­szegés e szerint a nevezett lapnak ép oly kevés gondot okoz, mint bármily nyilatkozat a közvélemény, ezen „olcsó, creatura“ ellen, melyre most Austria támaszko­dik. Óhajtanók, hogy a „Kreutzig­“ szerkesztősége szintén hallotta volna a beszédet, melyet e lap egyik legkitűnőbb munkatársa, Gerlach szemléire, az „evang. egyletben tartott. Ez, mint berlini lapokból olvassuk, azon esetlegre utalt, hogy „a porosz nemzeti bűnök, dölyf és dicsekvés, oly megaláztatásokat vonhatnak maguk után, milyeket Poroszország valóban megér­demelt.“ Az „Oestr. Ztg.“ viszonzatot közöl a „P. Nap­ló”nak húsvétvasárnapi számában tett ellenvetéseire. A „P. N.“ úgy véli, hogy a kormány önokozta tévely­­ben élt, ha a kiegyenlítési nettót azon reményben kezd­je hogy a nemzet a jogfolytonossági követelések telje­sítését nem fogja oly módon kívánni, mint ez a két fel­iratban kifejezve van. Erre az „Oestr. Ztg.“ csak azt kívánja megjegyezni, hogy a kormány ily feliratokra már előre el volt készülve s hogy semmiesetre sem élt azon önokozta tévelyben, hogy az országgyűlés a jó folytonosságot másként fogja érteni, mint ez a két fel­iratban kifejezve van. Ha az „Oestr. Ztg.“ csalódások­ról beszélt, úgy azokat értette, melyeket az országgyű­lés egyes tagjai tápláltak, kik azt várták, hogy a kor­mány azonnal s föltétlenül, antecoronationalis tárgyalá­sok nélkül fogja az 184­8 ki kormányállapotokat életbe léptetni. Az „Oestr. Ztg“ azonban nem hiszi, hogy a „P. N.“ urai is osztották ezen csalódást. A kormány maga akkor mindenesetre nagy csalódásban élt volna, ha a feliratokból az tűnt volna ki, hogy az országgyűlés min­den tárgyalást elutasít magától, míg az 1848-as kor­mány helyreállítva nincs. Az, hogy ez nem történt, mu­tatja, hogy a kormány azon várakozásokban, miket a pártvezérek bölcsesége, mérséklete­s politikai belátása iránt táplált, nem csalódott, hogy tehát ennyiben a bizalom tökéletesen igazoltatott. Az „Oestr. Ztg.“ nagy megelégedéssel constatálja, hogy a baloldal is föltétlenül követte a nagy pártvezér bölcs mérsékletét, s ez utóbbit, úgymond, a kormány csakugyan nem tet­te föl s ezen csalódást leplezetlenül be is vallja. Az „Oesterr. Ztg.“ a „P. Napló“nak egy másik föltevése ellen is óvást tesz. Ez utóbbi lap t. i. azt kö­vetkezteté, hogy az „Oesterr. Ztg.“ a legm. trónbeszéd kedvező fogadtatása által azon tévedésbe vezettetett, mintha a nemzet ezen trónbeszéddel nagyban és egészben egyetértene. „Ezen föltevés hamis — úgymond az „Oesterr. Ztg.“ A tetszés, melylyel a legm. trónbeszéd fogadtatott, kormánykörökben mindenesetre csak erősíthette azon különben is létezett meggyőző­dést, hogy a nemzet a kiegyenlítési actio kezdetét nagy örömmel üdvözli, hogy a pragmatica sanctiót közös alapul örömmel elfogadja, s hogy kész, a pragmatica sanctio kötelezettségeinek az államköteléket illetőleg megfelelni. Nagyobb várakozásokat a kormány nem táplált,­r, annyi volna, mint azt rövidlátásról vádolni, ha azt akarnók, mint a „P. N “ teszi, állítani, hogy azon tetszés, melylyel a nemzet a trónbeszédet fogadta, a kormányt azon tévhitre ragadta volna, miszerint az országgyűlés sietni fog, a trónbeszédet egészben elfogadni. De hogy a kormány ennek daczára Ő Felsé­gének ezen és nem másnemű trónbeszédet ajánlható, ezt megfoghatónak tartandják.“ Az „Oesterr. Ztg.“ megelégedéssel fogadja a „P. N.“ a­zon biztosítását, hogy a nádort illető czikk lé­nyegesen módosíttatni fog, csak azt teszi hozzá, vajha az országgyűlés ezen biztosítást mielőbb teljesedésre uttatná. Azt azonban nem fogadhatja el e lap, a­mit a „P. N.“ azon állítására viszonzott, hogy a 48-ai ma­gyar ministeri kormány nem csak az autonóm országos kormányt, hanem azon kormányt is magához ragadó, mely 1848 ig az államköteléket fenntartó s a Császár­ é­s Király egyesített kezeiben feküdt. „A „P. N.“ itt — úgymond az „Oesteri Ztg.“ — egészen beleesik a személy-unionisták hibájába, kik a pragmatica sanctio­­ban semmi egyebet, csak az Uralkodó azonságát látják. Ez azonban rögeszme, melyet a történet megezütöl.“ A „P. Napló“ az „Oesterr. Ztg.“ot a történetbeni nagy járatlanságról vádolá ; ez az elfogulatlan olvasóra bizza annak megítélését, váljon a „Napló“ állítása történe­tibb , mint az övé. „Mi, — úgymond az „Oesterr. Ztg.“ — ellentétben a „Napló“val, a pragmatica sanctioban minden elemeit feltaláljuk a szövetség-ál­lami viszonynak. Ezen államokmányban ez áll: „Közös védelmezés végett be- és kifelé.“ — A „Napló“ semmit sem akar arról tudni, hogy a pragmatica sanctio joggal lépteté életbe egy birodalmi kormánynak lételét; az „Oesterr. Ztg.“ azonban a „Napló“nak érveléseit nem képes helyeselni s bevallja, hogy a „Napló“ igen helyesen kitaláló, hogy az „Oesterr. Ztg.“ többek közt az 1848-ks magyar hadü­gyministeri tárcza ellen lát­szik ellenvetéseket tenni, sőt nem csak látszani akar, hanem nyíltan kimondja, hogy az Uralkodónak mint az egy s feloszt­atlan sereg urának két külön, egymástól független hadügyministere nem lehet. „A „Napló“ — úgymond — soha sem fogja a történetből rámutathatni, hogy a sereg igazgatása a monar­chiában valaha elkülönzött volt, vagy hogy az ország rendei erre vonatkozólag valaha jogot tartottak volna fen maguknak.“ Hogy az újoncz- és hadsegély-jóváh­a­­gyás az országnak alkotmányos joga volt, ezt az „Oesterr. Ztg.“ sohasem tagadta, de innen még se­­hogysem lehet egy magyar hadügyminiszer lételét iga­zolni, kinek joga lenne az osztrák sereg igazgatásába beleelegyedni. A „Napló“-nak azon állítását sem tartja e lap iga­zoltnak, mintha „magyar pénzügyről“ mit sem akarna tudni, s nem tagadja, hogy Magyarország a maga köz­vetlen adórendszerét mindig maga határozta meg; de másrészt, úgymond, azt sem lehet tagadni, hogy bizo­nyos államjövedelmek kizárólag a koronát illették, me­lyeket ez az austriai államjövedelmekkel közösen igazga­tott. Nem jut ugyan eszébe, a magyar királyságtól a jo­got saját országos pénzügyére nézve eltagadni, csak­hogy e jognak megvannak természetes határai, s oly magyar pénzügyminiszer, úgymond, mint egykor Kos­suth, kétségtelenül csak arra szolgálna, hogy a jogosult és természetesen korlátozott „birodalmi pénzügyek“ té­telét teljesen fehtetlenné tenné. A­mi végre a „Napló“ azon megjegyzését illeti, hogy a kormánynak nincs bizalma az országgyű­léshez, kijelenti az „Oestr. Ztg.“, miszerint a kormány­nak tulajdonított ezen bizalmatlansági politika, az ö­n rendü­ketlen meggyőződése szerint, nem létezik. A kor­­­­mány a legjobbat reméli és várja az országgyűléstől. Őszintén óhajtja, hogy a tárgyalásokra semmi oldalról se gyakoroltassák nyomás. Csak sajnálhatná, ha a kö­zös ügyek bizottmánya nagy napi munkájához nem tel­jes bizalommal s biztonsággal fogna. Igazolva ily han­gulat semmi esetre sem lenne. A­mit Austria kormánya tehetett s tennie kellett, hogy a nemzetben bizalmat ébreszszen, azt megtevő , semmi sem ingatta meg bizal­mát ; a két felirat az ő szemében nem veszélyeztette a kiegyenlítést. Ő Felsége élénken óhajtja nagyjő mű­vének bevégeztetését s bízhatni benne, miszerint Ő Felsége kormánya mindent megteend, hogy a legmagasb óhaj mielőbb teljesedésbe menjen. A Csallóközből, melynek ínség­ sujtotta vidéke felé jelenleg oly általá­nos, élénk részvéttel fordult országszerte a közfigyelem, egy örvendetesebb mozzanatot is jelezhetünk. A csallóközi vízszabályozási társulat tudniillik egy a m. kir. helytartótanácshoz még a múlt évben intézett folyamodásban feljelentvén, hogy a po­zsonyi s győrmegyei csilizközi töltések nem oly erősek mint a komáromiak, s folytonos átszakadásoknak van­nak kitéve, hogy továbbá a csilizközi 7 helység physi­­kai erejét felülmúlja az ottani töltések minduntalani áthelyezése s megerősítése, — kérelmező, hogy 1) az összes töltésrendszer czélszerű megállapítása végett, ezek Verekny­étöl Komáromig egy állam­­­épitészeti egyén által felvétessenek, s miképen a helyre­állításuk felől tervezet készíttessék ; hogy 2) neveztessék ki egy kir. b­i­z­t­o­s, ki a műsza­kilag tervezett töltések létesítése iránt intézkednék; s 3) hogy a mennyiben a helységek­ távolsága miatt az országos közmunka egy részének a töltésekre, fel­használása czélszerűen nem eszközölhető, engedélyez­tetnék a közmunka-váltsági alapból egy a szükségnek megfelelő összeg. E kérelem következtében Liedemann Emil országos építészeti igazgató lett a helyszínére kikü­ldve, kinek jelentése szerint a kérdéses védtöltések, az eddig eszközlött javítások következtében Pozsonytól K­o­máromig s onnét Gutáig egyátalában oly állapot­ban találtattak, hogy azoknak átszakadása vagy közön­séges árvíz általi túlhágása nem igen valószínű. Rendkívüli árvíz esetében mindazáltal Pozsony megyében, mindjárt Vaj­ka alatt, Győr megy­é­­b­e­n pedig S­z­a­p­n­ál, továbbá Komárom megyé­­ben Csicsónál, a ronkai zsilipen felül, végre G­ú­tán­ál a töltés­testet képező részek hiányos volta miatt mégis lehetne veszélytől tartani, ha az általa említett jelentésben javasloti védintézkedések és munkálatok eleve végre nem hajtatnak. Gyökeresen megvédett helyzetbe azonban Csall­ó- és Csili­z-h­o­z, ugyane jelentés szerint csak akkor jut­­hatand­­­a) ha az egész töltésvonal, mely minden rendszer nélkül ki­­s beugró nagy szegletekkel épült, egybevágó rendes tervezet alapján gyökeresen átidomittatik ; b) ha a némely ponton már a part széléig álló alá­­mosatás és leszakadás veszélyének kitett védtöltések ezen úttervezettel összhangzólag beljebbeztetnek ;­­ továbbá c) ha a töltéseknek mind magasság, mind pedig szélesség és rézsutosság tekintetében mindenütt a kellő mérv megadatik; végre d) ha a töltésvonal ott, hol az szükségesnek talál­taik, a marha-áthajtásra szolgáló rendes átjárókkal el­láttatni fog. Minthogy ezen felsorolt gyökeres átalakítások az egész töltésvonalnak részletes műszaki felvételét s a szükséges munkaerő iránti kimerítő javaslatot igényel­nek , az országos főkormányszék ezek elkészítése végett a kellő intézkedéseket már megtevő s azok be­mutatására folyó évi junius hó végét tűzte ki határidőül. Nehogy azonban e vidéknek amúgy is ínséggel sújtott népe ezen gyökeres átalakítások eszközléséig további veszélynek kitéve maradjon, a magy. kir. hely­tartótanács, a csallóközi vizszabályozási társulatnak fen­tebb említett kérvényéhez képest, mint halljuk — er­­dődi gróf Pál­ff­y István ő méltóságát találta arra néz­ve megkeresendőnek , miszerint a csalló- és csilizközi védtöltések biztosítása ügyében mint királyi biztos eljárni, s magát mindenekelőtt a gróf W­a­­­d­s­t­e­i­n Já­nos cs. k. aranykulcsos elnöklete alatt dicséretesen mű­ködő csallóközi vízszabályozási társulattal, valamint az érdeklett három megyének e felől már értesített kor­mányzóival is érintkezésbe tévén, az érdekelteket belá­tása szerinti legalkalmasb helyen és időben megtartandó kir. biztosi tanácskozmányhoz meghívni szíveskedjék. E tanácskozmány fő czélja abban pontosul össze, hogy ez után a Csalló- és Csilizköz egész érdekeltsége, fentartván jövőre nézve is — a mennyiben úgy kíván­tatnék — az eddig létezett külön társulatokat, s a­hol s mennyiben ez szükségeltetnék , újabb társulatok ala­kítása folyamatba tétetvén, — egy közös és általános társulati szövetségbe vonassék, mely ezentúl az egész szi­get érdekét saját hatósága körében előmozdítani s a kor­mány irányában képviselni hivatott lehessen ; további czélja e tanácskozmánynak pedig az, hogy az érdekelt három megyéből szintén megjelenendő államépítészeti mérnökök közreműködése mellett, veszélyes töltések­nek jó karba helyezése, valamint a nélkülözhető köz­­munkaerőnek ezen munkálatokhoz, leginkább pedig a csilizközi hét­község erejét felülmúló töltésezésekhez leendő átengedése és felhasználása iránt még e tavasz folyama alatt kellőleg intézkedni lehessen. A kinevezett királyi biztosnak ismert Ügyszerete­te és hazafiai buzgalma kezességet nyújt arra nézve, hogy ezen sürgős és fontos ügyben kellő gyorsasággal és tapintattal eljárva, a sikeres kivitelt lehetőleg elő­­mozdítandja , a­mint másrészről kétséget sem szenved, hogy a magas kormányszék őt e feladat megoldásánál leghathatósb támogatásában részesítendi. A Külföld. ANGOLORSZÁG. Az angol lapok a német ügyet tárgyalván, folyvást a béke fönntartása mellett nyilat­koznak. A „Daily News“ ezen óhajtását fejezi ki : „Vajha a jelenleg Párisban ülésező értekezlet con­­gressussá alakulhatna át! Ez egész Európára nézve szerencse lenne!“ Mint állítják, a mascatei új imám, ki atyját orozva meggyilkoltató, hogy az uralkodásban utódává lehessen, jelenleg menekülőben van, s fővárosában tel­jes anarchia uralkodik. Az angolok, kiknek a persa öböl ezen részében tetemes érdekeik vannak, — mint mond­ják — újólag 5 hajóból álló hajórajt, s a Bombayból legújabban A­d­e­n­b­e érkezett ezredek egyikét fogják oda küldeni. A walesi he­rczeg Brig­hton­ban szemlét tartott egy, 30,000 önkéntesből álló hadtest fölött. Az önkéntes­ hadtest kevesebb mint 24 óra alatt, a ki­rályság valamely helyén 150,000 embert, 00,000 lovat s ágyút öszpontosíthat. Az évenkint csak 350,000 ft. sz.be kerül a nemzeti budgetnek. A legközelebb elhunyt Mári­a­ Amália ki­rályné temetése f. hó - én ment végbe. Miután a claremonti kastély kápolnájában csendes mise tar­tatott, a gyászmenet 11 órakor Weybridge felé in­dult. Két kocsi — melyekben több papok ültek — előzi meg a gyász­kocsit, mely 8 ló által vonatott, s 4 tábor­nok által kisértetett. Erre 3 kocsi jött, az Orleans­­családbeli herczegekkel. A weybridgei kápolnában rövid isteni tisztelet tartatott, melyen a belgák királya, a walesi­­ Cambridge h­erczegek, Thiers, Guizot, Périer Kázmér, Changarnier tábor­nok, Pr­é v­o­s­­ Pa­r­ad­o­­ stb. is jelen voltak. Erre a holttest a földalatti kápolna boltíve elé tétetett le, La­­jos­ Fü­löp király holtteste mellé. FRANCZIAORSZÁG. A „Palm­e“ tudni hiszi, hogy Saillard báró, ki legközelebb érkezett vissza Mexicoból Parisba, útközben mart. 19 én Washington­ban, Montholon franczia követtel hosszas értekez­letet tartott. Mint ugyanezen lapnak Pécsből írják, egy L­ai­­bachban megalakult austriai önkéntes­ csapat ápril­ió második felében Triestből M­e­x­i­c­ó­b­a fo­g indulni. Azon kamrai bizottmány, mely a megyei s községi tanácsokra vonatkozó törvényjavasla­tot tárgyalja, azt kívánta, hogy a béke­bírák, saját já­rásukban ne neveztethessenek ki a megyei tanács tag­jaivá. A kormány biztosai visszautasíták ezen kívána­tot, melyhez azonban a bizottmány ragaszkodik. Kö­vetkezői­g a javaslat — mint hiszik — az államta­nácshoz fog visszautasíttatni. A „France“ a jelen ügy­áll­ást hasonlónak találja az 1854 - 1859. évekbeni Ügyálláshoz. „A Po­roszország s Austria közti barátságos viszony“ — úgy­mond­­ „napról napra inkább kérdésbe van helyezve. Semmi egyéb sem állíthatná azt helyre, mint a porosz politika teljes megváltozása, s ez utóbbi csupán mi­nisteri válság következtében állhatna be. Sőt lehet mondani, hogy ama ponton, melyen a dolgok most állanak, még B­­­s­m­a­r­k bukása sem fogná a nehéz­ségeket megszüntetni. Poroszország­ s fejedelmének be­csülete nagyon érdekelve van a viszályban, úgy hogy a porosz politikában a rögtöni változás a fejedelmet sze­mélyesen compromittálná. A herczegségek kérdése va­lósággal csak mellékes dolog; első­sorban a német szö­vetségi kérdésről van szó ; a német szövetség jövője fö­lött foly a küzdelem Ha ezt szemügyre veszsüü­k, akkor az austriai politikát, — a­mint az a legutóbbi jegyzék­ben nyilvánul — rendkívül ügyesnek kell neveznünk. Ha az czélhoz vezet, s ha a berlini kabinet kénytelen lesz a szövetség választott­bíróságának alávetni magát, akkor az oly csapást szenved, melyből csak nehezen fog fölüdülhetni.“ Olasz s Francziaországnak —• a „france szerint az austriai-porosz viszályban töké­letesen semleges s beváró állást kell elfoglalnak. E lap se meg nem erősítheti, se meg nem c­áfolhatja azon közlést, hogy Porosz-­s Olaszország közt szövetségi szerződés léteznék, azonban épen nem láthatja be ezen szövetség sü­rgetés szükségét. Mindazáltal ama nézői szerep, mit e lap a két állam elé kijelöl, tüstént véget fogna érni, mihelyt a háború nem maradna szigorúan helyhez kötött, s egyedül Austriára s Poroszországra szorított háború. A „Patrie“ szerint a dunafejedelemségi ideiglenes kormánynak két biztosa legközelebb B­r­u­­s­­selbe indult, hogy a belga kormánytól hivatalos vá­laszt kérjen, a flandriai gróf fejedelemmé kikiál­­tatása iránti értesítésre. A tagadó válasz már kézbesít­­tetett a román biztosoknak. Élein, Miksa császár kabineti főnöke, ki 2-3 hónapig Párisban szándékozik mulatni, f. hó 2-án Lon­donba utazott el, honnan a hét végén térend vissza. A törvényhozó testület f. hó 4 én újra megkezdé bizottmányi működését, s másnap titkos bi­zottmányban tárgyaló az elemi oktatásra vonatkozó tör­vényjavaslatot. A „France" szerint Miksa császár Saillard báró előtt kijelenté, mikép­p élénken óhajtja, hogy F­rancziaország , miatta semmi kellemetlenségnek se legyen kitéve, s mikép , ha a franczia kormány belpo­litikája csapatainak visszahívását tenné szükségessé,­­ ez ellen semmi ellenvetést sem tenne.­ ­ ... '■'i —....... s'jf ■'jjTXnjiJSKfSMB. Erdélyi ügyek. Legújabb követválasztások : Medgyes székben dr. Binder Lajos államügyész és Feidenfeld Frigyes városi tanácsos választottak meg a magyar országgyűlésre képviselőküt.

Next