Symposion, 8 (Novi Sad, 1996)
Feketelőd* elejtsd el versem (ez a vers már nem média amin keresztül egy esendő költő tudósítana) ez a vers egy divatos műfaj - kérem egy hatrockeres laza kártyavárrajta tobzódik ma az önjelölt költőtársaság ezek a sorok rég nem verssorok, csak versformában írt mondatok: vidámak, s mint a fiatalok, meggondolatlanok ennek a versnek még egy rendes forma se kell, hisz nem érdekel annyira már senkit; felejtsd el versem mit itt hevenyésztem, s elfelejtem én is (hisz oly igénytelen); aludj el szépen - egy jó időre - kedves olvasó Eper Kálmán (mindegy mit) írunk most (!)de megtudjuk egyszer majd ha /vagy egyáltalán? Kihasználom az alkalmat, hogy ezúttal kijelentsem: semmi közöm ahhoz a személyhez, akit Csernik Elődnek neveznek. Tetteiért nem vállalok felelősséget, mint ahogy őt sem lehet azért bírálni és felelősségre vonni, amit én elkövetek. Mindezek ellenére a versemért járó 15 dináros honoráriumot nagylelkűen átengedem neki, sőt megkövetelem, hogy mielőbb fizessék ki részére. Úgy érzem, valamiért ez mégiscsak erkölcsi kötelességem.