Symposion, 8 (Novi Sad, 1996)

Miértnek miértjével? Bevallottan lopott körkérdést tett fel nemrégiben a Nappali ház: “Miért ír Ön?" Kérdés kipostázva, nagy írók válaszai visszapostázva. Olvasó olvasva jó. Az írás is olvasva jó, de a válaszokat nem volt túl jó olvasni. Frázisok és poé­nok stb. Gondoltuk, mivel a körkérdésből nem tudtunk meg semmit, bár leg­alább volt egy-két referenciális ön­olvasat, életrajzi maszatolás stb., azért ez mégiscsak egy fontos dolog. És akkor ezt most mi is fel fogjuk tenni. Kérdés kipostázva. Úgy, hogy kérdés lokálisan, etnikailag és korfa szerint belőve. És úgy is, hogy ne csak önreflexív legyen az egész, hanem másmilyen is, hogy hátha jön valami konkrét programszerűség, miért is írjon a fiatal vajdasági ma­gyar író, mert ami van, aszerint amiatt kell írnia, hogy el ne fogyjunk, őrizzük az identitást mint kutya a mákos bejglit karácsonykor, és hasonlók. Kérdés kipostázva. Kritériumaink nem voltak. Csak gondjaink, hogy alig van vajd.magy. fiatal, nemhogy író. Második ügyben nehezebb volt - válogass a nagy írók, fontos szerkesztők, befolyásos kritikusok és teoretikusok közül. Küldtünk, akinek küldtünk, a világ össze nem dől se így, se úgy. Válaszok­­ alig visszapostázva (percentben megmondva: úgy negyven szá­zalék). Visszapostázóknak megköszönve. Pedig milyen jó, amikor jön reggel a postás, és mondja: Horváth György, levél. Nem apának, nem anyának, nem bátynak jött a levél. Régen sokat leveleztem, gyakran jött a postás. Aztán keve­sebbszer, majd egyáltalán nem. A nyáron (nem is volt az idén nyarunk) viszont már nagyon szerettem volna leveleket kapni. Jó lesz egy körkérdés. De irodal­munknak is milyen jó lesz ez, a kultúrpolitikának, a Kanizsai írótábornak, a Csépe-, Szenteleky-, Kosztolányi-napoknak, az olvasónak; kicsit erre is gondol­tam. Mindenfélét megtudni. Néha jött is a postás, de nem mondta, hogy Hor­váth György, levél, változik a világ, jön az e-mail divatba, elektronikus levelezés tönkreteszi a postásokat. Bele a fülbe. De ha nem jön levél, semmilyen se, fel­lép a frusztráció. Az ember belegondol, miért is nem. Hogy biztos nem ért rá. Hogy nem is lehet tudni, miért ír (az agnosztikus fajta). Tudta, hogy én csak le­veleket akarok kapni. Hogy nem küldtünk felbélyegzett válaszborítékot, se tiszteletdíjat nem ígértünk be. Hogy a Symposion biztos megint szórakozik. Hogy ezek a gyerekek már megint szőröznek, szaroznak. Vagy talán a posta ör­döge, ugye, ezzel is számolni kell. Komoly teóriák lebegnek a cyberspace-ben arról, miért ír Ön. De hogy ho­gyan ír Ön, arról is. No, ez tán a fontosabb. Lehet értékelni. Felvállal, nem vál­lal. Ballaszt, kereszt, punkbakancs, díjak, honor. Vers, regény, dráma, szociográfia, mi van még. Meg hogy hova írjon, ide vagy oda, kell-e, nem kell-e. Mint második ligás focikapus, úgy vetődik (f)el még a kérdés, miért ír a Symposion. Ontológiailag persze tudjuk, hogy egy folyóirat nem ír, hanem exisztál (Heidegger, 162.oldal). Tehát mi írjuk a Symposiont, a Symposion író­dik. Miért? Nem mondjuk (mondom) meg. Csak utalok arra a tényre, arra a történel­mi tényre, arra a biztosan megbotránkoztató tényre, hogy a Symposion törté­netében (ha van) újra elérkezett az az idő, hogy nincs faszolás a lap körül, ha­nem éppen jól érezzük magunkat. Hogy szarozhat, siránkozhat itt akárki a sorskérdéseken, hogy fogyunk (érdekes, ha egy ember kövér, mindenki jó né­ven veszi, ha fogyókúrázik - egy etnikum esetében viszont fordított a képlet, az a jó, ha növekszik, oszt brujál, brujálzik), mi mégis - de nem épp azért is­­vagy­ épp azért se - éppen jól érezzük magunkat. Várjuk a leveleket, és í.t. Symposion, levél. Horváth György Tartalomjegyzék: David Albahari: Pelerin..............................................2 A Symposion körkérdése: Miért ír a fiatal vajdasági író?......................................4 Miért írjon a fiatal vajdasági író?................................12 Géber László: Tücsökdal (vers).................................15 B. Horváth István: Világnézet (vers)...........................15 Aaron Blumm: A fiú, aki meg tudta gyújtani a saját fingját..............................................16 Pressburger Csaba - Saul: Ma nem holnap (vers)........18 Szakmány György: Pisztollyal lőttünk (vers).................18 Mimics Gyula: Nem derül ki végülis............................19 Pressburger Csaba - Saul: A szomszédban lakott a kutya...................................21 Szakmány György: Piroska.......................................22 Fóbi Andor: short story............................................23 Gerhard Schulze: Az élménytársadalom.......................25 Wessely Anna: Élményhajhász társadalom..................17 Csernik Előd: A váratlan fordulók utcája.....................35 vajdasági magyar tarka-farka Szerbhorváth György: Most belövöm magamat, majd megmagyarázom a helyzetet.....................................36 Dejan Nebrigic: Amarcord (a jubiláns 30. BITEF alkalmából).............................41 E számunkat Vörös Miklós, Szigethy Anna, Bukta Norbert, Bíró Miklós, Csáki Donát, Kaiser György rajzaival illusztráltuk. * A körkérdés a 4-14. oldalon található Symposion 1

Next