Szabad Föld, 1946. július-december (2. évfolyam, 27-51. szám)
1946-07-07 / 27. szám
1946 július 7. Szabad Föld ni van az oltóanyaggal? Néhány héttel ezelőtt a Szabad Föld felhívta a kormány és a közvélemény figyelmét, hogy baj van a szérummal. A kormány a jóvátételi sertéseket oltóanyag termelésre átadja a gyáraknak, ugyanakkor pedig elrendeli, hogy élő sertés ellenében szolgáltassa csak ki a szérumot. Ráirányítottuk a figyelmet arra is, hogy rengeteg visszaélés tapasztalható az oltóanyaggal. Feketepiacon bárki vásárolhat, ha van pénze vagy terménye hozzá. A határon pedig külföld felé is vándorol a magyar szérum, pedig valószínűleg nem hoztak be érte disznót. Ma az a helyzet, hogy egy liter szérumért 50 kg. sertést kell leadni. Sertésállományunk megvédésének olyan nagy jelentősége van, hogy nemcsak hogy nem szabadmegnehezíteni a szérumbeszerzést, ellenkezőleg lehetővé kell tenni, hogy mindenki nehézség nélkül beolthassa a malacát. ■ De nem elég, hogy megkönnyítjük a szérumbeszerzést. A sertéspestis nemcsak a parasztság munkáját semmisíti meg, nemcsak a fejetetett takarmány kerül vészenlőbe, az országnak is mérhetetlen kárt okoz. El kell rendelni a kötelező oltást, mint egyes emberi járványok ellen. Az oltóanyagot pedig adják vagy ingyen, vagy pedig — számításba véve a súlyos gazdasági helyzetet — olcsó áron. Az orvosok pedig egy összegben kapják meg az egész község sertésállományának a beoltásáért a munkadíjat. Persze, hogy nem könnyű ezt megvalósítani. Ezt tudjuk mi is. Áldozatba kerül, de nem nagyobb áldozat-e az elhullott sertések tömege? A gyárak pedig kevesebbet keressenek, mindjárt jobban megy a dolog. Jobban nézzenek a körmére a gyárosoknak. Szervezzék meg azonkívül állami ellenőrzés mellett a szérumkivitelt a disznóért cserébe. Ennek a hasznából oltsák be olcsón a magyar sertésállományt. Nincs lehetetlenség, csak hetetlenség! Lehet-e negyedébe munkáltatni? A biharmegyei Kokad községben különös eset történt. Bereri Imre nevű 40 holdas gazda kiadta kukorica, és krumpliföldjét harmados művelésre Bodnár Sándornak és Kerekes Gyuládénak. Bodnár és Kerekedné el is vetették a kukoricát és a krumplit is. Keserű csalódásban volt azonban nemsokára részük, mert Hevesi gazdáram közben okosabbat gondolt. Nagyléta községből kapott olyan munkásokat, akik hajlandóik voltak negyedébe kivenni a földet. A harmadosokkal való megállapodásra mit sem adva, őket egyszerűen kitette a földből. Arról is elfelejtkezett, hogy ezek emberek a saját vetőmagjukat vetették el a földjébe. A kokadi nagygazdák elég hamar felbuzdultak a jó példán. Egymásután rúgják fel a harmados szerződéseket, mert megállapodás ide, megállapodás oda, de mégis fontosabb, hogy több maradjon az ő magtárjukban. Úgy látszik, Kokad egy kissé távol esik a nagyvilágtól és nem jutott el még talán az a hír sem, hogy a törvény értelmében a már megkötött szerződést nem lehet csak úgy egyszerűen felrúgni. Értesítettük a Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetségét, hogy vizsgálja ki az ügyet és szerezzen érvényt a törvényes rendelkezéseknek. Felhívjuk az ilyen esetekre a kormány figyelmét is és követeljük, hogy vasszigorral őrködjön a törvények és rendeletek végrehajtása felett! A magyar nincstelen parasztság éppen eleget, szenvedett az elnyomó uraktól, ideje miár, hogy a basáskodás, a Szegény nép nyúzása végérvényesen megszűnjön, még Kokad községben 40 ! Meg kell valósítani a kölcsönös biztosítást . A biztosítás kérdése mindig fájó pontja .Volt a parasztságnak. Nagyon jól tudta a parasztság, milyen nagy dolog a biztosítás, hogy szükség van rá, mert egy-egy ember teljesen tönkretevő kárt sok ember között osztja szét. Volt k is haszna a parasztságnak is belőle. De legtöbb haszna azért a biztosító társaságoknak volt. Jó üzlet volt a biztatás. A sokszázezernyi kis befizetések: "1 milliós békebeli összegek gyűltek be. A biztosító csak szedte a pénzt, ha nem fizetett a paraszt, akkor perelt. De mikor ki kellett fizetnie, kárt kellett megtérítenie, akkor nem nagy kedve volt a vállalatnak a kárt szenvedett paraszt talpraállására. Bizonyos, hogy a jövőben másként kell ezt rendezni. Olyan biztosítási rendszert kell kidolgozni, amely a biztosi® és nem a vállalat érdekeit szolgálja- ki kell venni a nagytőkések kezéből és szövetkezeti alapon kell megoldani. Addig is, amíg ez megtörténik, valamit kell csinálni, mert aratás után számolni kell azzal, hogy egy-egy tűzvész tönkreteheti a parasztember egész évi munkáját, koldusszegénnyé teheti, ki veheti a kezéből a kenyeret. Meg kell valósítani a kölcsönös biztosítást. Egy-egy határrész álljon össze, készítsen egy hiteles kötelezvényt, hogy ha valamelyik bajba került, kisegítik egymást, kifizetik, egymás kárát. Természetesen ez nem könnyű dolog. Sajnos ma még nincs annyi bizalom egymásban, hogy ilyent könnyen meg lehessen valósítani. Legalább annyit kell tehát csinálni, hogy ha nem is az egész kárt, de a kár egy részét a többiek kifizetik a károsultnak, hogy ne koldusodjon el egészen. Megcsinálhatja ezt a földmívesszövetkezet, vagy bármilyen szövetkezet is. Vagy akár az egész község, de ez már nehezebb, bár ez lenne a legjobb megoldás, mert jobban eloszlik a teher. A kitelepített sváb tartozása miatt árverezni akarták a telepest Első pillanatra nem is akarunk hinni a hírnek, amely azt tudatja velünk, hogy Sopron megyében f. hó 26-ára árverést rendeltek el egy telepes magyar ellen a kitelepített sváb adótartozása miatt. Az árverést a Sopron megyei pénzügyigazgatóság rendelte el. Mit szóljunk a tekintetes pénzügyigazgatósági urak furcsa tevékenységéhez? A telepítésről szóló törvény kimondja, hogy: a német lakosság ingó és ingatlan vagyona tehermentesen az államkincstárra szállt át és a juttatottak is tehermentesen veszik át mind az ingó, mind az ingatlan vagyont. A pénzügyigazgató úrnak ezt persze tudnia kellene. Talán tudja is. Nem a tudással van itt baj, hanem az „indulattal“. Hogy a pénzügyigazgató urak a népet és a demokrácia törvényeit akarják-e híven szolgálni, vagy pedig gáncsoskodni akarnak — erről van szó Természetesen az árverésből nem lett semmi. Pártunk sopron megyei titkársága azonnal táviratozott a Pártközpontnak. A Kommunista Párt azonnali közbelépésére a pénzügyminisztérium táviratilag letiltotta az árverést. Nem lesz árverés. Nem sikerült a soproni pénzügyigazgatóság ostoba zavarkeltése. De mégsem mehetünk el szó nélkül e mellett a jelenség mellett. Most, amikor a pénzügyi helyzetünk rendbehozására törekszünk minden erőnkkel, a pénzügyigazgatóságokban még mindig olyan emberek ülnek, akik nem azon törik a fejüket, hogy minél előbb rendbehozzák az államháztartását, hanem törvényellenesen telepeseket akarnak árverezni. Felhívjuk erre a dologra a pénzügyminiszter úr figyelmét. Nézzen utána, ki ötlötte ki Sopronban ezt a telepesárverést. Kowauta az újdonsült demokratákról Volt nekem egy katonatársam, a továbbszolgáló szakaszvezetők gyöngye : Cséplő Jenőnek hívták. Nem azért ráncigálom most elő az eszem, tokjából, mintha meg akarnám dicsérni, csupán azért, mert úgy hallottam, hogy fölvitte az Isten a dolgát és a somogyi Parasztszövetség elnöke lett belőle. Tisztelni, becsülni való, ha valaki egyszerű ember léttére az elnökségig viszi — mert hiszen a dolgozó emberek ügyét legjobban a közülük való tudja pártfogolni —, de az már sehogyse fér a fejembe, hogy a somogyiak választása miért éppen ilyen úrhatnám emberre esett. Hogy szavamat ne feledjem, Patkó Bálinttól tudom, hogy Cséplő szakaszvezető úrból elnök lett s talán föl se érzek a nevére, ha Bálint el nem újságolja, mit mondott a múlt vasárnap az újdonsült elnök úr Balatonboglárott. Bálint éppen az ellopott tehene irányában nyomozott s a véletlen folytán tévedt be egy kisgazda gyűlésre, ahol a szóbanforgó Cséplő úr vitte a szót. No, de halljuk, mit hirdetett ezen a gyűlésen a volt továbbszolgáló, úrhatnám szakaszvezető? Nem kevesebbet, mint, azt, hogy „manapság mindenki paraszt akar lenni Szó ami szó, szeget ütött a fejemben ez a pökhendi kijelentés és egyszeriben megképzett előttem az elnök úr neve hallatára a kaposvári 555-ös hadikórház, ahol a mostani parasztszövetségi vezető mint továbbszolgáló menekedett a front viszontagságai elől. Ki ne lett volna közülünk katona az elmúlt huszonöt esztendő alatt? Ki ne ismerné Horthy altisztjeinek színe virágát, a továbbszolgáló szakaszvezetőt? Csaknem valamennyi parasztgyerek volt, méghozzá olyan, aki számára — tisztelet a kivételnek — büdös volt a munka, de annál kedvesebb a kiváltságosokat, megillető extra ruha. Az illetők belekóstoltak a semmittevésbe, megszédültek a fene nagy „szakaszvezető úr“ titulustól és rá kellettek visszamenni az ekeszarva mellé, ugyencsak értettek hozzá, hogyan kínozzák az újoncokat, parasztot meg karpaszományost egyaránt, a kort sem tisztelték és jaj volt a póttartalékosnak, ha a szakaszparancsnok helyettese továbbszol-gáló szakaszvezető talált lenni. Nem mondom, voltak közöttük olyanok is, akikre jól esik emlékezni, de általában tűzrevaló, elismerést hajhászó ember ember volt valamennyi. Nos, ez utóbbiak közé lehet számítani az elnök urat is, azzal a különbséggel, hogy Cséplő szakaszvezető úr még azt is szégyenlette, hogy valaha parasztgyerek volt. Nem beszélek a levegőbe, a méreg se ferdíti el a szavaimat, mert nekem szerencsére semmi dolgom sem volt az elnök várral, azt azonban széltében-hosszában beszélte mindenki, hogy a szakaszvezető úr szégyenli, hogy amolyan tűzről pattant, pár rasztmenyecske feleséggel ajándékozta meg a sors. Uram atyám! De sokszor nevettünk rajta, ha látogatóba jövő felesége elől elrejtezett, mintha Isten tudja milyen szégyen érte volna, ha élesre vasalt extra ruhájában a feleségével együtt mutatkozott volna. Hallom a Bálinttól, hogy beszéde során a tízparancsolatot is ugyancsak sűrűn emlegette! Micsoda változása a természetnek! Abban az időben, mikor én ismertem, még nem melengette keblén a zsoltáráé könyvet. Sőt, ahol csak tehette, a tilosban járkált és még sátoros ünnepkor is elkerülte a templom táját. No, de mire jó a demokrácia! Crhavney szakaszvezetőből egyszeriben tősgyökeres paraszt lesz, a templomkerülő meg sutjai lat folytévi ájtatos igehirdetővé válik. Ejnye, ejnye, szakaszvezető úr! Az lehet hogy másnak port hinthet a szemébe, de nekem ugyan ítéletnapig is prédikálhat. Kutyából nem lesz szalonna! Forgathatja a köpönyeget, ahogy jól esikaz én szementben hithű parasztnak mutatkozva is csak úrhatnám továbbszolgáló marad, s ugyan mit szólna hozzá a felesége, ha valaki kikottyantaná, hogy nem a szolgáltéi miatt vált láthatatlanná néhanapján, hanem azért, mert szégyenlette a maga meg a felesége paraszt származását?! Hátrább hát elnök úr az agarakkal! Vagyunk még jóegynéhányan, akik tudjuk ki fia hornya! Bár a somogyi parasztok is minél hamarább tudnák meg, ki viseli a képüket a Parasztszövetségben. Tennének róla tudom Istenem! Régi katonatársa, aki nehezen felejt: ROPPANTÓ GÁSPÁR A FALU POSTÁJA Szigorú vizsgálatot a rádpusztai sikkasztó ispán ellen! Kereszt József 1944 augusztus havában került, mint ispán Rádpusztára, gróf Festetics Sándor megbízásából. 1944 decemberében, mikor az oroszok megszállták Látványt, teljhatalommal átvett minden ingó értéket. Többek között 38 híbort, melynek nagy részét értékesítette, 20 drb sertést, igen sok tehenet, birkát és lovakat. 1945 tavaszán a földi igénylő bizottság elnöke lett spint ilyen, a rádpusztai cselédségnek továbbra is teljhatalmú ura volt és a részére kiutalt földeket is a volt cselédséggel dolgoztatta meg. Az ő kezén tűnt el a volt gazdaság nagyüzemi szíja, ami állítólag a balatonlellei vízháznál van, 146 drb Disztol gyógyszer, melyet a nemzeti bizottság lefoglalt és nevezett csak utalással adhatott volna ki belőle, ezzel szemben a Disztolt saját üzleti céljaira használta fel. A volt nyilas gróf pincészetének hordóit bérbe adta ki és a borbérletet saját céljaira használta fel. Mint földigénylőbizottsági elnök, három házhelyet juttatott magának. A szőlőt felesbe adta ki Horváth Lajos rádpusztai lakosnak. Mivel hűtlenül kezelte mindezeket a vagyonokat, a szövetkezeti elnökségtől is megfosztatott. Mivel látta, hogy helyzete mindig nehezebb lesz, fondorlatos eszközökhöz folyamodott. Nem ismerte el a látrányt földigénylő bizottság intézkedési jogát, összehívatta az új juttatottakat és ferde beállíásban azt hangoztatta, hogy az új elnök ki akarja őket telepíteni s így nem függünk tőlük, a b. Erre a juttatottak eljöttek hozzám és felhívák figyelmemet a már tűrhetetlen helyzetre. Többek között Kereszt volt ispán azt is kijelentette, hogy" a földhöz juttatottak ne munkálják a földet, mert még nem lehet tudni, hogy még végeredményben kié lesz az. Jankovits Nándor, Nemzeti Bizottság elnöke, hátrány. Csodabiróság működik Egerben Domboroczki Antal egri fuvaros Árvai Sándor fuvarosnál felismerte saját lovát és kérte, hogy adja vissza, mire Árvai Sándor kijelentette, hogy nem volt az övé. Domboroczki elment dr. Bajzát László egri ügyvédhez és Árvai ellen keresetet indított. A keresetben előadta, hogy Árvai Sándornál felismerte 1934. évben született Gyuri nevű sötétpaj herétz lovát, amelynek különös ismertető jele „csillaga* és a balszemére vak. A bíróság tárgyalást tűzött ki. Megidézte a feleket és a tanukat. A tárgyaláson kijelentette Árvai Sándor, hogy a ló nem azonos a Domboroczki által keresett lóval, mert a ló nem félszemű, hanem két szeme van és nem csillagos, hanem csillagnélküli. A bíróság mégis Domboroczkinak ítélte a lovat azzal az indokkal, hogy a csillagot a ló homlokából kitépte Árvay. Árvay az ítélet ellen fellebbezett. A következő törvényszéki tárgyaláson megjelentek a szakértők és megállapították, hogy nem lett kiszedve a szőre, így nem csillagos és nem is volt és nem félszemű a ló, mert kétszemű. Ennek ellenére a bíróság mégis Domboroczkinak ítélte a lovat. Azt még megértjük, hogy Domboroczkinak ítélte at lovat az egri bíróság, de azt megérteni, hogy a lónak a szemét is vissza tudta ítélni, ezt megérteni sehogy sem tudjuk. Vagy talán az is lehet, hogy az egri igazságügy intézőinek ez a legújabb találmánya. Az biztos, ha ez a találmány beválik, akkor nem lesz többé Egerben félszemű ló. Nagy Béla, Eger. 3