Szabad Föld, 1949. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1949-01-02 / 1. szám

Angol,amerikai segítséggel történt a holland imperialisták indonéziai orvtámadása Az elmúlt héten az egész világ fel­háborodással fogadta a hírt, hogy az angolszász fegyverekkel ellátó­­ holland csapatok m­ee­g­támadták Indo­­nézia köztársaságát. A holland imperialisták nem tud­nak belenyugodni a­bba, hogy a má­sodik világháború után elvesztették dél-kelet ázsiai gyarmataik egy részét Félnek atól hogy az Indonéz Köz­társaság szabad élete a többi gyar­mataikat is arra fogja ösztönözni, hogy megkíséreljék állati elnyomatá­suktól való menekülésüket és szabad­ságuk fegyeveres kivívást. A hol­land tökiáseik mindenáron szeretnék visszaka­parin­tani az­t a range eg ter­mészeti kincset is, különösen a petró­­leumot, amit Indonéziával elvesztet­tek. .Ugyanakkor követik angolszász gazdáik utasításait: az amerikai és angol sajtó már het­ek óta arról ír, hogy Kelet- és Dé­lkele­gáz­­iában m­in­­d­ vdjon meg kell állítani a népi erők terjeszkedését. A .iTn.‘s“ című angol újság november 23-i számában már arról cikkezett, h­ogy a­ kínai néphadsereg sikerei megrendítik az ázsiai bábkormányok és gyarmatok 'helyzete'..“ A gyarmati elnyomatás­­ban élő bennszülött­ek — írja a Ti­­mes — azt a hitet merítik a kínai eseményeikből, hogy ami most ott történik, az saját országukban is végrehajtható. Többet kell hát ten­nünk Malájföldön és még ennél töb­bet a többi gyarm­atokon, hogy ide­jében és alaposan meggátolhassuk a népi erők terjeszkedését!­’ Azóta a brit gyarmatosítók is t oh.­bet tettek" Malájfölde«, ■ fokoz.tik véres terrorjukat, a hollandok pedig orvul megtámadták az Indonéz Köz­társaságot amelye nemcsak ők, de az Egyesült Nemzetek Szervezete is elismert. Ez a támadás azonban — éppen úgy, mint az egy esztendővel ezelőtti — kudarcra van ítélve­ volt C’angka'eekéikre, hogy Nanking előtt átlő csapataikat önként­­,­fa­non­­ak a Jangce folyó déli partjára. Az imperialista, saj­ó már nemcsak Nanking elvesztésével rezsimos, ,,Illeg, számlál­att'k Sanghajnak, a legna­­gyobb kínai kikötőnek K­­i­s Pi ts“ — írják. Arról is hírt adnak, hogy reakciós kormány és hadsereg-főpa­rancsnokság nagy útra készül: szék­helyüket a Nankirtgtól 800 mérföldre fekvő Kanton kikötőjébe akarják át­­helyezni. Úgy látszik Giangksisek szeretne minél messzebb kerülni az arcvonaltól. Nem hiába írják azt az angolszász lapok, hogy a véreskezű dikátor Szabad Kína vezérének, Mao-Ce-Tungnak, a neve hallatára is elá­jul. .. A Nankingért és Tier csínért folyó harcokkal egyidejűleg a felszabadító hadseregek most Ilankau nagy kínai város ostromára készülnek. „Sohaé­e­embennek tiláldaiti még ilyen szürnyűség is" Ezzel a címmel számol be Csangkahek­ zsoldos csapatainak meneküléséről a Daily Express című angol újság kínai tudósítója, bizonyos Se­f­ton Delmer. — A me­nekülő katonák — írja a tudósító olyanok, mint a barmok. Esetlen, zöld egyenruhájukban lél­ektelenül járják­ az utcát. Véres, piszkos lábuk kikandikál szakadt várzon­­cipőjükből■ Végenélküli sorokban jönnek, jönnek egyre hátra, egyre vissza. Olyan hadsereg ez, amely­ből senki sem kér, amelytől min­denki fél, mert útjukat a rablások és erő­szakoskodások jelzik. Én, mint had­tudósító — hangoz­tatja az angol újságíró —, gyak­ran láttam már bajba került csa­patokat, de még soha nem láttam ilyen szörnyűséget, mint a legyő­zött kínai katonák állapota. Nyolc héttel ezelőtt amerikai tisztek képezték ki őket For­moza szigetén. Csangkajsek büszkesége és reménysége voltak: elithadsereg, amely­nek segítségével a háború me­netét gondolták megfordítani. Ma ezek az ifjak a szó való­ságos értelmében számkive­tettek, mint a megvert ku­tyák, vonulnak végig a váro­sokon, mutatva a még har­coló Kuom­intang-csapatok sor­sát. Egy híres amerikai írónő, Pear Buck, aki hosszú évekig élt Kínában ezeket írja: „Húsz évvel ezeld­­­ala kitolta még nankinsli kormány­át Csangkaisek tábornok. Húsz é ala­t bebizonyítha­tt volna, hogy kor­mány­a a kínai népet akarja szolgál­ni. De nem így volt! Ma a kínai nép e­zt keresi, amit ettől a kormányfő Málta is vert volna. A kínai nép éhez és senki se ad enni neki. •Rongyo, és senki iem ruházza fel E­­­g­y nem gyógyítják, tudatlan és nem ti­nitják. A kínaiak látják ezt és ezer vonultak fel azok oldalán, akik min­dezt meghozzák nekik Ot­óba és fe­lesleges dolog lenne tehát pír.i.t vas­i felszerelést küldeni azoknak, a­kiket a nép elutasított magától­” Az angol újságok arról is beszá­molnak, hogy a Kuo­nintung-kor­­mány a­z a­m­erikaiak óhajára min­dent megtett Tinncsin vég­ükig való védelmére. Ez azonban egyáltalán nem tetszik az angoloknak, akiknél, Tiencsinben és környékén nagy ér­­dekeltségeik vanna­k. Nem szeretnék tehát, ha hatalmas befektetéseik el­pusztulnának egy olyan ellenállás­ban, amely szerintük is csak siker­telen lehet. A Kínában élő angolok véleménye sze­rint: minél hamarabb jönnek Szabad Kína csapatai, annál jobb, mert az égész országban mindenki békét és biztonságot akar! A felszabadított kínai terüle­tek már megkapták a békét és bizton­ságot. Az 1049-es ezt idő­ pedig­­ még fel nem szabadító t­­­erületek­­nek is meghozza a szabadságot és a fejlődés lehetőségét! A szabadságharcosok visszafoglalták a fuvarost . A holland csapatok kezdeti sike­rei egy-kettőre semmivel oszlottak: az Indonézia belsejében villám­gyorsan megszerveződő szabad­ságh­arcos partizán csapatok visz­­szafoglalták országuk fővárosát, sőt több ponton behatoltak a h­ol­ami gyarmatokra is. A harcok során a holland­ csapatok a legkegyetlenebb módon boncolták fel a polgári lakosságit, az ártatlan öregeket, asszonyokat és gyermekei­ket is. Ezek a kegyeslenségek azon­­ban nem törik meg a holland sza­badságharcosok erejét. Sőt, megszáz­­szorozzák! Az indonéz rádió közle­ménye szerint: — Lehetséges, hogy a hollandoknak sikerül nagyobb vá.­romaiakat elfoglalni, azonban soha­­sem fogják tudni megtörni a nép el­­felnállását, mert az indonézek minden erejükkel a végsőkig folytatják a partizánháborút ... A Biztonsági Tanács parancsa: Tüzet szüntess! A holland támadás után rendkívüli ülésre hívták össze a Biztonsági Ta­nácsot. Az ülésen a holland külügy­­minisz­er a „kommunizmus elleni harccal’­ próbálta megindokolni csa­patai aljas orvtámadását. Az elkövetett jogsértés azonban olyan nyilvánvaló, h­ogy még az amerikai kiküldötteknek is a hollandok ellen kellett állást fog­­lalnia, így a Biztonsági Tanács felszólította az Indonéziában harcoló holland és indonéz csa­patokat, hogy szüntessék be a harcot. A vita­ során sem a holland kül­ügyminiszter, sem az amerikai ki­küldett nem nyilatkozott arról, hogy az amerikai Marshall-t­erv tette lehe­tővé Hollandia felfegyverkezését és hogy legutóbb is 140 millió dollár értékűen vásároltak tankot és repü­lőgépet a holland katonaságnak az amerikai hadianyaggyárakból. Végnélküli sorokban özönlenek hátra a megvert kínai zsoldoscsapatok Az indonéziai események sem te­relték el a figyelmet a kínai­ helyzet­­ről A Kuomintang-kormány végső napjait éli és ezeket a végső napok­at a fejetlenség, éhezés és a rablás jel­lemzi. Peking m­este olyan hatással 1949 január 11. A békét szolgálja a demokratikus francia tudósok atom­­­ág­lyája Igen nagy izgalmat váltott ki világszerte az a hír, hogy ’1911. december 15-én működésbe lépett Franciaországban a hol a dóss­eV­e­­nto francia tudósok által épített itommáglya. Mi is az atommáglya ? — Olyan készülék, amely képes az atomok szétrombolásával nyert atomerőt kitermelni és összegyűjteni. A franciaországi készüléket egy el­hagyatott katonai erődítés épüle­teiben állították össze és a lőtéren szerelték fel. A francia tudósok­, élükön Joliot-Curie professzorral, a világhírű demokratikus francia atomfizikussal, igen sok nehézsé­get gyűrtek le. Elsősorban a De Gaulle-féle reakció igye­kezett megakadályozni amme­­rikai parancsra — a kísér­letek sikerét. • , Még az állami támogatást is meg akarták vonatni a tudósoktól attól való féltükben, hogy a fran­cia atomkísérletek kézzelfogha­tóan megtörik az USA atomhege­­móniáját. De azt is tudták, hogy Joliot-Curie-ék sosem fogják harci célokra használni az atomerő­t ,s így kísérleteikből semmi hasz­­nuk se lesz a háborító uszítóknak. A francia tudósok azonban nem csüggedtek: a részükre nagy he­lyesen kiutalt katonai erődítmé­­nyek romjai között is megfeszített nővel dolgoztak, míg munkájukat siker koronázta: az atommáglya működésbe lépett. Am­ior a hír bejárta a világot, Coliot-Cure professzor és társai összehívták a francia és a nemzet­közi sajtó képviselőit. A legna­gyobb nyíltsággal feltárták az iomerő előállítására folytatott kísérleteiket és azok eredményeit, ■legmondták azt is, hogy ezt az erőt, amely az emberi­ség nagy áldása lehet, a békés fejlődés szolgálatába akarják állítani. Egy amerikai újságíró ezt a kér­dést tette fel: Az önök atom­máglyája, mennyi idő alatt képes egy atombombát előállítani?“ — A tudósok erre így válaszoltak: „Ezzel a­egkevésbbé se foglalko­zunk. Bennünket egészen más cé­­­­lok hevítenek­. Amerikában riadalommal fo­gadták az atommáglyáról szóló tudósításokat. Eddig is igen nyugtalanította az amerikai reakciósokat Molotovnak az az ismételt kijelentése, hogy az atomerő előállításának titkát nemcsak az USA birtokolja. Most bebizonyosodott, hogy olyan har­madrangú hatalom, mint Francia­­ország is képes atommáglyát fel­állítani. Sőt — mint Joliot-Curie beszámolójából kiderül —- sokkal jobbat és gazdaságosabbat, mint az "eddigi Amerikában. Különösen az döbbentette meg Amerika poli­tikusait, hogy a francia tudósok nem hajlan­dók az ír példájukat követni, nem titkolóznak, kísérteti te­lepeiket nem veszik körül elektromos drótsövényekkel és nem őriztetik megerősített őr­séggel. A francia atommáglya így valóban a béke ügyét szolgálja és nem a háborús uszítókét: megmutatják a vi­lg valamennyi népének, honfi, az atombombával való fenyegető­zés üres hindabandot, hiszen aki „atombombával támad, atombom­bától veszhet el. Ezzel kapcsolatosan az amerikai Atomvizsgáló Intézet csikágói igaz­gatója, Samuel Allison így nyilat­kozott: — Már régóta tudtam, hogy nem mi vagyunk az atomerő előállításának egyedüli birtoko­sai ... A francia tudósok sikeres kí­sérlete, a francia atommáglya mű­ködése a béke erőinek megerősö­dését jelenti és szolgálja. A francia imperializmus BORZALMAS BŰNTETTEI Madagaszkár szigetén 90 ezer legyilkolt, 20 ezer bebörtönzött szabadságszerető bennszülött Ma Franciaország egyre jobban az amerikaiak gyarmatává süllyed, hol Marshall útmutatásai alapján gyilko­lák le, verik össze és börz­ön­­tk be a kenyérért és szabadságért küzdő egyszerű embereket, addig a francia imperiosítáik maguk is bor­zalmas elnyomódnak vetik alá gyar­matbirodalmunk népeit. A múlt század második felétől Franciaországé a világ egyik leg­nagyobb gyamatbirodalma. Ez fő­leg Észak- és Nyugat-Afr­ikában terült el, de hová tartozik az Afri­ka délkeleti padjai mentén fekvő Madagaszkár-szigete is. Benyovszky Móric királysága Madagaszkár a világ egyik legna­gyobb sziget­e, éghajlata igen alkal­mas a földművelés és állattenyész­tés folytatására, ugyanakkor jelen­tős ércbányákkal is rendelkezik- A malgache (ejtsd: málgás) nép latja. A malgacheok értelmes, egészséges színesbőrűek. Arról nevezetesek, hogy egy darabig magyar ember volt a királyuk, Jenyovszky Móric, aki világkörül­­alandos utazásai során, a mai szíjad első felében hozzájuk is fűrtődöt. Benyovszky Marccal és királysá­gával még c­sak migvátak a mada­­gas*ariak. Hanem jöttek a fvárévi gimrmo*íféhr-ré* hofták számukra a „nyu­­lati kultúra” adásait­ A fran­cia imperialisták a védtelen benn­szülöttekkel szemben még jobban, még aljasabbul érvényesítették ki­zsákmányolásukat, mint a francia dobozokkal szemben Kiirtják, a Demokratikus Újjászü­letés .­ozgalmát A második világháború alatt a francia tőkéseknek szikségük volt a malgad­eok segítsér­r­e és így nekik is, mint a többi gyar­mati népeknek függetl­eséget ígértek a háború utánra. Megalakult a Malgac­e Demokr­­­tikus U­j­jászál­­lési Mozgalom is, amelyik képviselőket küldött a fran­cia nemzetgyűlésbe. Ezek a képvise­lők persze a gyarmati népek legjobb védelmezője, a Francia Kommunista Párt mellé tömörültek, s­ebben a francia tőkések kizsákmányoló po­litikájával. Franciaország felszabadulása után azonban éppen a nagyt­őke és az amerikaiak emberei, De Gaulle tá­bornok és a Bhim-Szocialisták ke­­rü­lek uralomra. Ezeknek nyilván­valóan nem tetszet a gyarmati népek újjászületése, öntudatoskodása- Po­koli tervet dolgoztak ki a Demokra­­tikus Újjászületési Mozgalom fel­számolására ; * a sziget lakosságának egy szél­sőséges kis csoportjával fegy­­veres lázadást hajtottak végre. A fegyveres lázadáshoz angol hajók szállították a fegyvert... Véres megtorlás A lázadást a francia katonaság Ittverte. Azután megindult a lázadás okainak kutatá­sa és a felelősségre­vonás. A francia gyarmati hatósá­gok ham­uítak­ be :a nyit­ók­­,Tfal azt állítot­ták, hogy a Demok­r^­cus Új­jászületési Mozgalom s. fegyveres felkelé t■ A mi*aton ve­zetői hiába tiltekoztal^Bpáa' ellen, hiába bizonyí'clák, ho^^a lázadók, kai állandóan e­lentétb* voltak. Az „összeesküvők gócmantjainak felszá­molása” címén fV K több mint 20 chr bennszülöttet , tartóztattak le és zártak inter­náló táborokba. I'g­jy*so­kkor a felfegyverzett nagy^tokosok a katonaság és csendőrség segít,­ségével két hónapig valóságos hajtóvadászatot rendeztek a szi­geten a demokratikus érzelmű bennszülöttek után. Két hónap alatt kilencvenezer malgab­e pa­rasztot, asszonyt, öreget,, gyer­meket vegyest gyilkoltak le a megvadult nagybirtokosok. Megcsúfolják az igazságot Azonban ezzel nem elégedi­k meg a francia imperialisták, tervük még nem volt egészen sikeres: a­­Demo­krat­kus Újjászü­letési Mozgalom még állt, képviselői ott voltak­ a franca nemzetgyűlésben. El kellett ők­­­t­­­vol­tatni on­nan. Ezért azt a koholt vádat emelték ellenünk, hogy ők 'szervezték a felkelő­t, illetve ők ad­ták meg rá a jelet Párizsból. A malmcho képviselőket a francia­­ rendőrség letéri 'z‘?tH ér az egész ország ti'ltkatása pU»vére Mada­­gascar-szigmé*“ szállította, ahol miist fej­ződet be perük, mely a francia demjtrrts’-n* írjta szerint: az igazság m­egcsúfolása. A vádlottakat a le­g pénzelhetet­­lenebb középkori kínzásokkal kényszerítették vallomásra. A tárgyaláson a vádlottak lelep­lezték a rendőrségen tett vallo­másaik okát. Ennek ellenére azonban valamennyit halálra ítélte a véreskezű francia impe­rialisták osztály­bírósága. Mo­st az egész francia nép köve­teli a herilis ítélet felfüggesztését és a per új tárgyalását reccembm 30-án ünnepült A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG egy éves év­forduló­ját A Román Népköztársaság ez­előtt egy esztendővel, december 30-án alakult meg, miután a kép elkergette a­­hagaáruló és nép­ellenes királyt és kiakolbólította a hatalomból a királyság táma­­szait a nagybirtokosokat é­s a tőkéseket. Az évfordulón egész Romániá­ban nagy ünnepségekkel emlé­­­­­­keznek meg erről a sorsdöntő eseményről. Az ünneplésben ki­veszi részét az erdélyi magyar­ság is, amely a népköztársaság­ban egyenrangú állampolgár a többi nemzetiségekkel. A ma­­­­gyarság képviselői ott vannak az állam és az önkormányzatok irányító szerveiben, a parasztok földosztásban részesültek, sőt a székely falvak, a Szovjetunió és a román kormány jóvoltából visszakapták az úgynevezett Csíki Magyin javakat is. Az évfordulón kívánjuk, hogy a román néni demokrácia to­­­vábbra is velünk kéz a kézben­­ haleöjen az imnerialistaellenes népek sorában a béke és a szo­cializmus útján Sylvia II. ""____■ ■ ■ m — parbolineum rovarkor­ongok ellen. Biztos, olcsó könnyen ke-zelnb­e. Meg­­rendelhető: Biehn János Kt Buda­­pest, V., Alkotmány­ utca 21. Telefon: 129—131.

Next