Szabad Föld, 1949. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1949-04-03 / 14. szám

10 —CSAVAROS SÓGOR:— Én meg a tenyészállatvásár No, ezt hallgassák meg, ha van ide­jük. Fent voltunk Katival a tenyészállat­vásáron. Hát annyit mondhatok maguknak, hogy olyan szépet, mint a vásár­lót, nem láttam, amióta kétágú vagyok, pe­dig elég régen vagyok kétágú, mer én már annak is születtem. Az ötszázkilós disznónál volt a leg­nagyobb csődület. Az meg csak hagyta szemérmetesen, hogy bámulják, mint a menyasszonyt a lakodalomba, csak va­lamivel kövérebb vót annál. — Nincs ez ötszáz kiló — hallottam egyszerre egy ismerős hangot. — Nézd már, Zsíros Zsiga! — böktem a dalba Katit. — Hogy mondhat ilyet? — támadtak Zsigára az emberek. — Testvérek közt megvan ez öt mázsa! Mibül gondolja, hogy nincs öt mázsa? — Mibül? — hebegett Zsiga. — Hát.. Izé . . . A nézésibül. — Bolond maga? — fogták körül az emberek Zsigát. — Hát . . . Úgy gondoltam — igyeke­zem elfelé Zsiga —, hogyha ötszáz kiló vóna csakugyan, akkor büszkébben nézne, összenéztünk Katival s Zsiga nyo­mába eredtünk. A disznóktól a halak­hoz ment Zsiga. Vagy negyedórát nézte a velencei tavi óriás tenyészharcsát, osz­tán kijelentette, hogy csalás az egész, nem igazi hal ez, hiszen meg se moz­dul. Úgy látszik, a harcsának jó füle vót, mer erre egészen megvadult, el­kezdett csapkodni maga körül. Az em­berek röhögtek, aszondták, no ugye, hogy igazi, de Zsiga aszondta, hogy őt nem lehet becsapni, biztosan villany­­motor hajtja. Erre a harcsa Zsiga ké­pibe fröcskölte a vizet, mire Zsiga el kezdett káromkodni: — A fene ezt a dögöt, biztosan be van tanítva, hogy ilyeneket csináljon! Akkor Zsíros Zsigáné aszondta, hogy kérdezzék meg, lehet-e rádión üzenni,, mint a Nemzetközi Vásárból. Zsiga csak legyintett, hogy kár a fáradságér, mer amit ő üzenne a falujának, azt úgyse lehet bemondani a rádióba, mer azt asszonyok m­eg gyerekek is hall­gatják. Akkor azt mondta mellette va­laki, hogy gyerünk az, öntözéshez. Zsiga elkezdett rohanni az illető után, hogy majd felbukott. Hát szép is­mót az ön­tözés azt meg kell hagyni, hatalmas modell vót, hegyek, völgyek, folyók, csatornák, olyan vót, mint az igazi, csak kisebb vót, az embernek szinte kedve támadt a nagy melegbe, hogy besétáljon. Csak Zsiga legyintett dü­hösen. — Hát ezt nevezik öntözésnek? — mondta dühösen. , — Mér? — fordult hozzá egy ember. — Hát nem látja, milyen tökéletes do­log ez? Ezt mind megcsináljuk öt esz­tendő alatt, újjászületik ettől a magyar mezőgazdaság! — Hát az meg kit érdekel? — legyin­tett dühösen Zsiga. — Amikor aszondta az a marha, hogy megnézi az öntö­zést, azér jöttem utána, mer azt hit­tem, hogy itt mérik a sert... így járta végig Zsiga a vásárt. Végre letelepedett a vendéglőbe egy asztal­hoz, öt porció flekként hozatott, meg hat korsó sert. — Aggyisten Zsíros úr — léptem oda hozzá. — Mi az, öt porció flekként ho­zatott? — Bemelegítésnek elegendő — mondta morcosán Zsiga. —■ Majd utána­rendelek, ha elfogy. Egyszerre csak észrevettem, hogy egész csoport áll az asztalunk körül. Vótak vagy negyvenen, osztán ötve­­nen, osztán százan. Kimeredt szemmel bámulták Zsigát, ahogy evett. — Mi a? — fordultam az egyik em­berhez. — Mit néznek itten? — Bocsánatot kérünk a zavarásér — mondta udvariasan az ember —, de tetszik tudni úgy van, hogy mi egész nap hallgattuk ennek a kövér úrnak a beszédeit, oszt fogadtunk, hogy ember-e vagy sem, oszt úgy látszik, mégiscsak ember, mer­tert iszik... TÖRD A FEJED, KOMÁM! A Szabad Föld rejtvényrovata. A helyes meg­fejtők között harminc könyvjutalmat esztünk szét. Beküldési határidő: április 8. A megfejtéseket és a nyer­tesek névsorát április 17-i számunkban közöljük. VERSES REJTVÉNY Beküldte: Gurzó Vladimír, Magyarcsanád B-vel ital, ront s nem segít, Nagy mértékben részegít. K-val viszont időt jelent. Akár múltat, jövőt, jelent. P-vel nyáron és nem télen Láthatod úton-útfélen. S-sel sok szó egymásután, Olvashatod nap-nap után. M-mel viszont férfi név is, Rájössz komán ugye mégis? T-vel halotti lakoma, Találd ki, hogy mi ez, koma! IRODALO­M ÉS TUDOMÁNY Mi Bulgária fővárosa? Melyik háziállatunk rokona a tig­ris? Melyik versében írt édesapjáról Petőfi Sándor? TRÉFÁS KÉRDÉS Beküldte: Hige György, Hidegség HOl áll az ezredtrombitás, amikor a takarodót fújja? TALÁLÓS KÉRDÉSEK Beküldte: Varga János, Kisszállás, Dongókút Neked is varn, nekem is van, még a kis kórónak is van■ Mi ez? Mit vesznek legtöbben minden vá­sáron ? SZÖREJTVÉNYEK : ételízesítőt adnak neki a Ball Jenő­, Kötése kérdései: Irodalom: Melyik nagy magyar költő írta, hogy akasszátok fel a ki­rályokat? Történelem: Hogyan végezték ki Dózsa Györgyöt? TALÁLÓS KÉRDÉSEK Beküldte: Nagy Mária, Kúnszállás 1. úgy megyen, meg sem áll, Földön fekszik, fel sem áll, Ágadzik, bogadzik, Mégsem leveledzik. Mi ez? 2. Kézbe se foghatod, Tűzre se rakhatod, Pedig fa a neve­m édes a gyümölcse. Mi ez? a rizling KIK KAPJÁK A Szabad Föld március 20-i számá­ban megjelent rejtvények helyes meg­fejtése a következő: Találós kérdés: vö­röshagyma. Itt pénzt lehet keresni: rubel. h­u, márka, font, zloty. Tessék számolni: Kovács Mariska 18, az anyja 36, az apja 46 éves. Irodalom és tudo­mány: Szovjetunióban, dísznövénynek, hármat, Toldi, Balassa Bálint, Remény­hez, János vitézből. Jutalmat kaptak: Benyó Jánosné Szen­tes, Gazsó Imre Békésszentandrás, Nagy Imre Szentes, ifj. Bohács István Adács, Lerner­ László Töltéstava, Vályi Lajos Bagamér, Ernszt Ilona Medgyesegy­­háza, Csapó Irén Mecsér, Godó Erzsé- JUTALMAT­ü­ zet Kál, Petrás Anna Ercsi, Gurzó Vla­dimir Magyarcsanád, Tóth Eszter Izsák, Bertalan Erzsébet Gyulakeszi, Gaál Frigyes Csibrák, Huszti Katalin Hajdú­szoboszló, Nagy Mária Kunszállás, Hor­váth Valéria Szemere, Koó Imre Kapu­vár, Tóth Marika Nagyhantos, ifj. Oroszi Pál Akasztó, Kőműves Katalin Solt­­szentimre, Horváth Mihályné Tószeg, Demján Júlia Málnaszecsőd, Takács Jó­zsef Cece, Móré Lidia Miskolc, Füle László Rácalmás, ifj. Franyó Sándor Csanádpalota, Róka Gábor Büdszent­­mihály, Németh Hermina Sárfimizdó, Horváth Margit Vág. Sl/tBADfotó) tty •*/ pkmese Pribojszky Pál írja a békéscsabai Fürjes-tanyáról: A szomszédomban egy öregasszony lakik, félhold búza­vetése van. A varjakat folyton hajtja át nahozzánk, még át is jön veszekedni, hogy azok a miénk, nem az övé. A kiskertjébe meg salátamagot vetett, azt a verebek lecsípték, azokat meg rázavarta az én fámra és megint, átjött veszekedni hozzám, hogy hát az°k az én verebeim, mert mind odarepültek az én fámra. Hát mit csináljak vele, adjanak tanácsot! Olvasóink gondolkozhatnak rajta, ha van idejük: várjon mi itt a teendő? Kié a varjú és kié a veréb? Magasan repül a daru... Beküldte: Bálint Sándorné, Csánytelek. A zsugori Basa Bálint beállít a kocsmába és odaszól a cigányok­nak: — Itt van ötven fillér, játszá­­tok el, hogy magasan repül a daru! — No — méri végig a prímás Bálintot —, hát öt­ven fillérért nem nagyon repül az magasan ... Városi ember falun Beküldte: ifj. Kamonár György, Nyírszőllös. Egy városi forma ember meg­szólít egy gazdát: — Mondja csak kérem, mi van arrafelé ? — A faiskola — feleli a falusi­— Bihar — cs­událkozik­ a vá­rosi. — Aztán jól tanulnak a kis fácskák? LEONID S1QL0VJ0V (Folytatás.) Naszreddin Hodzsa úgy döntött, hogy a temetőben tölti az éjszakát, helyesen úgy okoskodva, hogy bár­milyen zűrzavar történjék is, az el­hunytak mégsem fognak szaladgálni, bömbölni, kiabálni és fáklyákkal ha­donászni, így a csendháborító és viszályszító Nassreddin Hodzsa szülővárosában való tartózkodásának első napját hí­réhez teljesen méltóan fejezte be. öszvérét egy fejfához kötötte, maga, pedig kényelmesen elhelyezkedett a síron és csakhamar elaludt. De a vá­rosban sokáig tartott még a riada­lom,­­ a lárma,­ zaja, kiáltozás, dü­börgés, csengés és ágyúdörgés. 9. De mihelyt pirkadni kezdett s el­halványultak a csillagok és a sötét­­ből kirajzolódtak a tárgyak homá­lyos körvonlai, utcaseprők, szemete­sek, asztalosok és vályogvetők százai lepték el a teret. Serényen munkához láttak,­­ helyreállították a feldön­tött fészereket, kijavítoták a hidakat és az összetört kerítéseket, felszedték a forgácsot és cserepet ■— és a nap első sugarai az éjszakai riadalomnak már semmi nyomát sem találták Bokhorában. És elkezdődött a vásár. A palota kapuja előtt tarka tábor volt. A rongyos ponyva­fészerek ár­nyékában fülledtségtől dalért embe­rek ültek és feküdtek gyékényükön , magányosan és családostul, az asszonyok csecsemőiket ringatták, kondérban ételt főztek rongyos köpe­nyeket és takarókat foltozgattak, félmeztelen porontyok futkározak mindenütt kiáltoztak, vetekedtek é­s potyogtak eléggé tiszteletlenül azt a testrészüket, fordítva a palota felé, amelyet nem illik nézegetni. A férfiak aludtak, vagy valami házimunkával foglalatoskodtak, vagy a teáskanna körül beszélgettek. ..Persze, nem első napjukat töltik át ezek az emberek!” — gondolta Naszreddin Hod­sa. Két ember hívta fel magára figyel­mét: egy kopasz és egy szakállas. Csupasz földön, háttal egymásnak fordulva, mindegyik saját sátra alatt feküdt; egy topolykaróhoz kötözött fehér kecske állt közöttük, annyira sovány, hogy bordái majdnem átdöf­ték vedlett bőrét. Panaszos mekegés­rét­ Naszrurddin Hodzsa nagyon kíván­csi ember volt és nem állta meg kér­dezés nélkül: — Békesség veletek, nemes Bok­hara lakói! Mondjátok meg nekem, mióta tértetek át a cigány életre? — Ne gúnyolódj rajtunk, a vándor! — válaszolta a szakállas. — Nem vagyunk cigányok, ugyanolyan tisztes muzulmánok vagyunk, mint te ■ma­gad.­­ — Ha tisztes muzulmánok vagy­tok, akkor miért nem ültök otthon? Mit vártok itt a palota előtt? — Ragyogásával a napot is elho­mályosító emirünk, urunk és paran­­csolónk igazságos és legkegyelmesebb ítéletét várjuk. — ügy! — mondta Naszreddin Hodzsa, nyíltan gúnyolódva .. — És régen várjátok a ragyogásával a napot is elhomályosító emb­ereket, uratok és parancsolatok igazságos és legkegyesebb ítéletét! — Már hatodik hete várjuk, a vándor! — szólt közbe a kopasz. — Ez a szakállas pereskedő itt, sújtson rá Allah, a sátán bélelje ki farkával nyoszolyáját, ez a szakállas peres­kedő itt — a bátyám. Atyánk meg­halt és szerény örökséget­ hagyott ránk; mindenen megosztoztunk, ki­véve a kecskét Hadd tegyen az emir igazságot, kié legyen ez a kecske. — És hol van a többi örökölt jó­­szágtok ? — Mindenünket pénzzé tettük, hi­szen fizetni kell a panasz megköltő­­jének, fizetni kell az írnoknak, aki a panaszt átvette, fizetni kell az őr­szemeknek és még sok másnak.Egyszerre csak a kopasz felpattant helyéről és egy hegyes sapkájú, pisz­­kos, mezítlábas dervis felé vetette magát, akinek oldalán fekete, kivájt lök lógott. — Imádkozzál szent ember! Imád­kozzál, hogy a per az én javamra dőljön el. A dervis átvette a pénzt és imád­kozni kezdett. És ahányszor az ima záró szavait kiejtette a kopasz új pénzdarabot dobott tökjébe és kér­­lelte, ismételjen mindent elölről. (Folytatjuk■) Hol a gyerek ? Beküldte: Miklovics Zsuzsanna, Kecskemét — No, ki tud ed­gy mondatot mon­dani, amelyben a gyerek az alany? —­ kérdi a tanító — A gyerek játszik — mondja Pista. — A gyerek tanul — mondja Jani. — A gyerek olvas mondja Sanyi. — Helyes — mondja a tanító. — Ki tud még? — A nővérem férjhez ment — mondja Laci. — Hol van a gyerek ? —­ kérdi csu­­dálkozva, a tanító­■— De tanító úr kérem■ — pirul el Laci — hiszen csak a múlt héten volt az esküvő . . . a IcupeccLctől és a Iculárcok­tól A­­ligtisztítják: a Kíteís követk­ezetek­et — No, Zsíros úr, megspórolt­unk harmincöt forintot! — Hogyan, Kupec úr? — Hát úgy, hogy a Tény­észállat vásár­on harmincöt forint volt egy körrepülés ... 1949 április­a. i 0­0­0 rxLVttm 1949 április 4-től 10-ig. Április 4., hétfő. 6.00— 6.30: 1. Gazdakalendárium. 2. Kora tavaszi teendők a legelőn. 3. Jö­vőre még több cukrot eszünk. 4. Ger­gely bácsi megmagyarázza .. . Gergely Miklós vidám jelenete. 19.30— 20.00 (Kossuth r.): A FALU HANGJA. A magyar dolgozó paraszt­ság élő újságja. Április 5., kedd. 6.00— 6.30: 1. Gazdakalendárium. 2. Foghíjas a szőlő. 3. Jó takarmány a zabosbükköny. 4. Jó munkáért — több fizetés. Riport a Mezőhegyesi Állami gazdaságról. 19.30— 20.00 (Kossuth 1.): 1. Bolondos április. Volly István zenés összeállítása. Közreműködnek: Máthé Jolán és Bálint Sándor (ének) és a Dobó Katica­­leány­otthon énekkara. Kísér: Rácz Gyula és cigányzenekara. 2. A dolgozó paraszt­ság időszerű kérdései. 3. Mit küldött a magyar mezőgazdaság a moszkvai ki­állításra? — Riport. 4. Mit tartsunk ész­ben? Április 6., szerda. 6.00— 6.30: 1. Gazdakalendárium. 2. A termelőszövetkezetek munkaegységei. 3. Felvirágzók a háziipari — Riport.­19.25—19.55 (Kossuth 1.): 1. Híradó a Szovjetunióból. 2. Haragosok. Túri András vidám jelenete. 3. Miről írnak a dolgozó parasztság újságjai? — Lap­szemle. Április 7., csütörtök. 6.00— 6.30: 1. Gazdakalendárium. 2. Fegyverek a szárazság ellen. 3. Ho­­gyan oltsuk gyümölcsfáinkat? 4. Az ipari munkás üzem­ . . . 19.30— 20.00 (Petőfi r.): 1. Beszélgetés Nemeskéri István vencsell­érháztallyai Kossuth-díjas tanítóval. Beszélő: K. Nagy Magda. 2. A nagy kérdés Cserencpusz­­tán. Szentkirályi János riportja. Április 8., péntek. 6.00— 6.30: 1. Gazdakalendárium. 2. 2. Az uborkamag termesztése. 3. A fej­trágyázás orvosság a vetésnek. 4. Ren­deletismertetés. 19.30— 20.00 (Kossuth r.): A FALU HANGJA, a magyar dolgozó parasztság élő újságja. (Szövetkezeti híradó.) Április 9., szombat. 6.00— 6.30:1. Gazdaaszonykalendárium. 2. Az anyatej és a mesterséges táplá­lás. 3. Sári néni iskolába jár... Vidám jelenet. 4. Asszonyhirek. 19.30— 20.00 (Petőfi r.): 1. A tápió­szelei közösen termelő szőlőcsoport Dobozi Imre riportja. 2. Hogyan mű­ködnek a h­itelvéleményező bizottságok. 3. Munkacsapatban dolgoznak a terme­lőcsoportok. — Riport. Április 10., vasárnap. 18.30— 19.30 (Kossuth r.): 1. Egy falu •­ egy nóta. A Falurádió ajándékntű­­kora kedves hallgatóinak. 2. Zöld ág. Szovjet , egyfelfonásos nyomán írta: Egri Irén. Előadják: a csepeli WM-gyár munkásszínjátszói. 3. Vasárnap dél­után a gazdakörben.

Next