Szabad Föld, 1954. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-04-11 / 15. szám

O í*j JL: '.r V^J2EPV Ingyenes mellékletünk: Szabad Föld képes rasSmap ZABAD rÖLP x. Évfolyam, is. szám, Ara 00 FILLÉR B54 Április il ! A tavalyi sertésbeadási hátralék teljesítése törvényes kötelesség! Olvasóink tapasztalhatják, hogy a Szabad Föld és általában pártunk sajtója az utóbbi hónapokban gyakran foglalkozik a falu népének áruellátásával Erélyesen szót emeltünk — és emelünk ezután is — a közszükségleti cikkek hanyag elosztása ellen; múlt számunkban is keményen szóvá tettük, hogy dolgozó parasztságunk minél több kisgépet és szerszámot kapjon.Pártunk politikájának, kormányunk programmjának szellemében járunk el, ha népünk életszínvonalának szakadatlan növelése érdekében sürgetjük a falu áruellátásának bővítését, javítását Csakhogy minden botnak két vége van ám! Azoknak az ipari munkásoknak, akik a gépeket, a szerszámokat, a műtrágyát, a rézgálicot a száz meg százféle közszükségleti cikket gyártják — zsírra, húsra van szükségük. A boltokban pedig akkor van elegendő zsír és hús, ha egyéni és termelőszövetkezeti parasztságunk pontosan teljesíti törvényes beadása kötelezettségét. Iparcikkeket árusító boltjaink az egész országban zsúfoltak — áruval és vásárlókkal. Viszont a sertésbegyűjtés I. negyedévi eredménye azt mutatja, hogy vannak községek és járások, amelyek az idén is kényelmes tempóban teljesítgetik tervüket. Szégyenletes az olyan „eredmény", amilyennel Nógrád megye dicsekedhet: az I. negyedévi sertésbeadási tervet alig 32 százalékra teljesítette. Nagybárkányban és Zagyvarónán március 30-ig egyetlenegy sertést sem adtak be. De a tunyaságban, a helyi tanács lanyha megalkuvásában talán az ország összes községei közül a pestmegyei Szigetszentmártoné a „pálma”: szeptember 1-ig egyetlen árva sertés beadását sem ütemezték be. Várjon mire nézik a napot az ilyen községekben? Gondolnak-e arra, hogy a munkások és parasztok szövetsége nemcsak a munkásságra, hanem a dolgozó parasztságra is ró kötelességeket! Azt mindenki tudja, hogy a sertésbeadás teljesítése nem mehet máról holnapra. A süldőt nem lehet szalmaszálon felfújni, hogy meghízzon. Az is igaz, a mi parasztságunk úgy szokta meg, hogy új kukorica után, az év végére hizlal. De tudni kell, hogy a mi népgazdaságunk mindenben a tervszerűségre épít, a tervszerűségre van szükség dolgozó népünk zsír- és húsellátásában is. Különösen most, miután kormányunk a tús- és zsírárakat leszállította, még inkább szükség van a beadás tervszerű teljesítésére. Az emberek tavasszal és nyáron is esznek — ezt illik tudni a nógrádiaknak éppenúgy, mint a fehérgyarmati járás parasztjainak — a sertésbeadás ebben az időszakban sem szünetelhet. Pártunk és kormányunk az igen jelentős kukoricabeadási kedvezménnyel valóságos varázspálcát adott a szorgalmas dolgozó parasztoknak, amellyel újabb lépéseket tehetnek gazdaságuk teljes felvirágzása felé. Regöly községben B. Kovács Ferenc középparaszt március 29-én egészévi sertésbeadását teljesítette. Amikor beszélgettünk vele, azt mondotta: „Sajnos sok még nálunk is a sumákoló, dugdosó ember” . . Igaza van ennek az ízig-vérig becsületes gazdának. Ezek a „dugdo- só” emberek tartoznak legtöbb helyen még a tavalyi sertésbeadással is ... Különösen szégyelnivaló, ahogyan egyes községekben a hátralékosok ezévi (s vele a multévi) ’ sertésbeadását előirányozták. A fejérmegyei Alapon, Sárkeresztúron még 1954 novemberében, decemberében is a tavalyi hátralékot akarták törleszteni... A nemtörődömség mellett oka ennek talán az a sokfelé elterjedt, velejéig ellenséges, hazug suttogás is, hogy „elengedik a tavalyi hátralékot, ahogyan tavaly az 52-est is elengedték”. Buzgón terjesztik azt a fasiszta Szabad Európa rádió magyarországi apostolai is. Igen, pártunk és kormányunk tavaly valóban elengedte az 1952-es hátralékokat, de nem a hanyag beadók szép szeméért, hanem azért, mert az 52-es hátralékosoknak jelentős része a rendkívül súlyos, aszályos esztendő miatt, saját hibáján kívül maradt adósa az államnak. Az idén azonban merőben más a helyzet. Nem kell bizonyítani, hogy milyen áldásos esztendőt hagytunk magunk mögött Jóakarattal, helyes számvetéssel, minden egyes hátralékosnak módjában áll, hogy múltévi tartozását június 30-ig rendbetegye! És rendbe is kell ternni! Helyi tanácsaink, begyűjtési állandó bizottságaink még most idejében térítsék észre az okoskodókat, akiknek a képzelete minduntalan a hátralékok elengedése körül röpköd: a tavalyi hátralékból egyetlen kiló sem lesz elengedve! Jól jegyezzék meg ezt az érdekeltek, akik magukra vessenek, ha törvényszegésükre a nép állama nagyon is törvényes módon felel. Kormányunk nemrégiben hívta fel figyelmüket mindazoknak a termelőknek, akiknek tavalyról sertés- vagy vágómarhabeadási hátralékuk van, hogy a hátralékot legkésőbb június 30-ig teljesíteniük kell. Ugyanekkor ismét igen komoly kedvezményben részesülnek azok a hátralékosok, akiknek sertésbeadási tartozásuk és 1954. évi kötelezettségük együtt száz kiló alatt van. Az ilyen termelők április 30-ig társulhatnak sertésbeadásra, amelyet június 30-ig teljesíteniük kell. Éppen ezért a helyi tanácsoknak most azonnal alaposan felül kell vizsgálniuk az eddigi beütemezéseket és a hátralékosoknál a beadást a II. negyedév valamelyik hónapjára kell megállapítani, de ez az időpont június 30-nál későbbi nem lehet! A beadási hátralékok behajtására vonatkozó törvényes intézkedéseket — helyszíni elszámoltatást — mindenekelőtt az 1953- ról származó hátralékok esetében kell alkalmazni. A mált évi hátralékosok tavalyi tartozását kivétel nélkül 10 százalékkal fel kell emelni, illetve már januárban fel kellett volna emelni. Ha az ilyen hátralékos a most megállapított határidőre felszólítás, majd újbóli figyelmeztetés után sem teljesíti kötelességét — vele szemben alkalmazni kell a törvényes behajtást. Amint látjuk, nem lesz kellemes dolog húzni-halasztani a hátralékok rendezését. És ez az intézkedés országszerte találkozik a becsületes, kötelességüket mindenkor példásan teljesítő dolgozó parasztok tetszésével és helyeslésével! Mind az ezévi beadásában, mind a múltévi hátralékok teljesítésében mutassanak jó példát falusi párttagjaink, a tanácsbeli, állandó bizottságbeli vezető emberek. Jól írja Rakonczai Tamás óföldeáki középparaszt pályázónk: „nem jó vezető ember, aki hazája törvényeinek és rendeleteinek nem tesz eleget". Igyekezzék minden dolgozó paraszt sertésbeadásának gyors teljesítésére, s ezzel a munkás-paraszt szövetség erősítésére. De szóljon az idejében elhangzott figyelmeztetés elsősorban a hátralékosoknak, hogy június 30-ra az utolsó kiló tavalyról származó sertésbeadási hátralék is a felvásárlóhoz kerüljön! dl röisza aize, megindjult a 3 keleti Csőcsamóniába Elkészült a tiszalöki duzzasztómű, íme: három egyszerű szó, — de menynyi munka és akarat, mennyi szívdobbanás és új reménység van e szavak mögött... Fent állunk a 17 méter magas erőmű betonvázának tetején. Az áprilisi napfény csillogón borítja be a nagy építkezést. A reggeli nyugalom, a távolabb dolgozó úszó-kotró hajók csendes mozdulatlansága, a füvet és virágot ültető, utakat rendező lánykák csapata szinte feledteti azt a küzdelmet, mely itt, ezen a tájon négy éven át folyt a Tisza és az ember között. A duzzasztómű pillérein és vasgátjain az utolsó szépítéseket — amint a munkások mondják — a „púderozást” végzik. Festenek, tisztogatnak, mégegyszer mindent felülvizsgálnak, kipróbálnak. Egy azonban már biztos: a hajdani rakoncátlan, vadharagú Tisza, a rárompusztai kanyarban emberek foglya lett. Megszelídült és engedelmeskedik! Merész, a/szerb /érv... Bátor, újszerű volt a terv: előbb el kell készíteni a Tisza régi medre mellett a duzzasztóművet, az erőmű alapját és a hajózsilipet, így könynyebb, olcsóbb és gyorsabb lesz az építkezés. És ezután el lehet zárni a folyó régi medrét és a kanyart átvágva, új mederben a duzzasztóműhöz lehet vezetni a vizet. A tervet tettek követték. Négy évvel ezelőtt a rárompusztai részre a hajdani grófi földekre tiszalöki kőművesek, tiszadadai ácsok, környékbeli kubikusok, pesti szakemberek érkeztek. Méregettek, számolgattak és azután kis lakóépületeket, raktárakat emeltek. A Tisza, mely a kaszálón túl, az erdő mögött folyt, mit sem sejtett arról, mi készül ellene. Bátor volt a terv és merészek voltak az első érkezők is, Redeila József, Palló Gábor kőművesek, Tornán Bálint ácsmester, Kiss László kubikos és a többiek. A Tisza árterületén kezdték meg az alapozási munkát. A kitermelt földből védőgátat emeltek az építkezés köré, hiszen tartani kellett attól, hogy a Tisza kitör a medréből és elönti, tönkreteszi az árterületen folyó munkát. Később új, veszélyes ellenfél bukkant elő: a talajvíz. Az árterület homokos földjébe csak úgy lehetett biztonságosan alapozni, ha 15—20 méter mélyen a talajvíz szintje alá ástak. Ilyen nagyméretű, szokatlan alapozás nemcsak hazánkban, de Európában sem készült még soha. Derék mérnökeink megtalálták a talajvíz ellenszerét. Az építkezést 220 vízgyűjtő kúttal vették körül és három éven át megállás nélkül működtek a nagyteljesítményű szivattyúk. Hozzávetőleges számítások szerint legalább 600—700 millió hektó vizet távolítottak el az építkezés útjából... Innen az erőmű tetejéről látni lehet — mintegy másfél kilométer messzeségben — azt a helyet, ahol a Tisza új medrébe lép. A kikövezett falu új medrében a Tisza nyugodtan viselkedik, de az építők számítottak a víz erejére, a tavaszi árvizek dühére is. A duzzasztóműnél három méter vasbetonnal burkolták be a medence alját és a mély alapozásnál még mintegy 25 ezer mázsa vasat használtak fel, így azután nem árthat a víz és szilárd, erős bástyaként áll az arányos testű, művészi szépségű duzzasztómű az „új” Tiszán. 8 és fél méterre emelik a Tisza vizét A vízben négy magas pillér emelkedik egymástól 37 méter távolságra. A pillérek között vannak a leereszthető és felhúzható vasgátak. Jellemző a duzzasztómű nagyságára, hogy ezeket az egyenként 3800 mázsás gátakat olyan láncok mozgatják, melyeknek súlya 240 mázsa és melyeknek egyegy láncszeme eléri az 1 mázsát. Ezeknek az óriási leereszthető gátaknak a segítségével 8 és fél méter magasságra lehet felduzzasztani a Tiszát. Néhány könnyű kézmozdulat a kapcsolószobákban és a gátak leereszkednek. Az egymásra zúduló hatalmas víztömeg pedig szinte varázserővel bír. A duzzasztómű hatására a Tiszán egészen Dombrádig 80 kilométeres, a Bodrogon pedig 50 kilométeres új hajózható szakasz keletkezik. Az összetorlódó víztömeg egy része azután átfolyik a közelben nyíló Keleti Főcsatornába. Már az idén, most áprilisban is, minden másodpercben 16 ezer liter és minden órában több mint fél millió hektó víz ömlik át a csatornába. Ez a hatalmas víztömeg végigfolyik a Hortobágy peremén és a talaj lertősödését kihasználva — minden szivattyúzás nélkül — kerül át az elosztó csatornákba ... Tiszafáktól egyelőre — Hajdúszoboszlóig A Tisza haragos, szőke vize, mely még nem is olyan régen csak pusztított, rombolt, gyászt és nyomort hagyott maga után, most termékennyé teszi a kopár szabolcsi legelőket, a hajdúsági szürke szikeseket és az eddigi jó földeken is dúsabb termést fakaszt! A tiszalöki duzzasztómű már az idén 24 ezer hold nedvesség után sóvárgó földre juttatja el a folyó vizét. Három év alatt az öntözött téridét 230 ezer holdra növekedik a főcsatorna mentén. A tiszalöki, tiszavasvári és a környékbeli parasztok, akik nemrégiben még rettegtek a Tisza pusztító árjától, most már várják vissza a megzabolázott vizet. Mostanában vasárnaponként egyre többen látogatják meg a csinosodó építkezést. Palló Gábor sztahanovista kőműves tréfásan meg is jegyzi: — A környékbeli legszebb lánynak sincs most annyi látogatója, mint a duzzasztóműnek. Jönnek az érdeklődők a távolabbi helyekről, Szarvasról, Egerből is, de természetesen legtöbben a közeli községekből. A látogatók közül sokan megkérdezik: mikor kapunk már vizet? És most már könnyű a válasz szinte jól esik kimondani: ezen a héten megindul a víz a Keleti Főcsatornába és eljut a tiszavasvári, hajdúnánási és balmazújvárosi határon áthaladva egészen Hajdúszoboszlóig. Itt azonban nem áll meg a víz, folyamatosan ássák tovább a medret és végülis a 100 kilométernél hosszabb Keleti Főcsatorna Bakonszegnél torkollik majd a Berettyóba. A szikek helyén: gazdag, virágzó földek! A Keleti Főcsatorna mentén már várják a vizet. Tiszavasváriban az idén próbálkoznak először öntözéssel. A „Munka” termelőszövetkezet 25 holdas rizsföldjét és 40 holdas kertészetét öntözi majd a Tisza vizével. Hajdúnánáson a tavalyi 410 hold helyett 742 holdon termel rizst notc helybeli termelőszövetkezet. A Haladás tsz tagsága pedig úgy tervezi, hogy a főcsatorna mentén lévő 40 holdnyi kukoricáját is öntözni fogja. Az öntözési kedv, a víz iránti szeretet növekedését mutatja, hogy Hajdúnánáson az idén mintegy 300 egyéni gazda is akar már rizst termelni. Ilyen hatalmas igényt azonban a Fürj-éri elosztócsatorna ebben az évben még nem tud kielégíteni és alkalmas föld sem volt elegendő, így most még csak 33 egyéni gazda kezdhetett hozzá a rizstermeléshez. Jövőre azonban már nem lesz akadálya az ötözésnek, hiszen a tervek szerint két év múlva a 46 ezer holdas nánási határból 12 ezer holdat öntözni fognak... Igazi virágoskertté, gazdagon termő vidékké változik át a táj az emberek munkája nyomául A tiszalöki duzzasztómű és csatornarendszer — a Sztálin Vasmű és az Inotai Erőmű után — ötéves tervünk harmadik legnagyobb alkotása. Építésében segített szinte az egész ország. Bélapátfalva és Lábatlan szállította a cementet, Diósgyőr és Csepel a vasat, Tokaj és Tárcái a követ. A hajdúsági és békési gyárak a téglát, Nyékládháza a kavicsot és így tovább... A duzzasztómű már készen áll. Elkészült az erőmű és a hajózsilip betonmunkája is. Még néhány nap és a Keleti Főcsatornából soha többé nem fogy ki az éltető, aranyat érő tiszai víz. TÓTH BENEDEK Képünkön a Tisza ül, széles medre és a Keleti Főcsatorna torkolata látható. Itt ömlik át a víz a csatornába. Háttérben a duzzasztómű szeli át a folyót.