Szabad Föld, 1955. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1955-01-01 / 1. szám

fő­, Két évvel ezelőtt az ország legjobb juhtenyész­­tőinek értekezletén találóan mondotta Márki Elek, a Mun­kaérdemrend aranyfokozatával kitüntetett karcagi juhász: „A báránynevelést nem a bárány megszületésének napján, hanem jóval előbb kell elkezdeni, éspedig a vemhes anyák gondos takarmányozásával’". Ezekben a hetekben minden juhász számára májra időszerű ez a jó tanács. Hiszen a januárban és februárban bárányozó anyák most kerülnek a vemhesség utolsó hónapjába. Most "dől el, hogy erős, életképes, vagy csenevész bárányokat hoznak-e az anya­juhok a vilá­gra. Egyes termelőszövetkezetekben és állami gazdaságok­ban, sajnos, még mindig úgy gondolkoznak, hog­y a birka igénytelen jószág, nem kell annak jó takarmány, áttelel az a búzaszalmán és a kukoricaszáron is. Ez a helytelen felfogás rendszerint nagyarányú bárányelhulláshoz vezet és ugyanakkor veszélyezteti a mezőgazdaságfejlesztési határozatnak azt az előírását, hogy az elkövetkező három év alatt elérjük, hogy minden 200 holdon felüli területtel rendelkező tsz-nek legyen juhá­szata. Az idei ősz kedvezett a juhászoknak. A nyájak novem­berben, sőt december első felében is kijárhattak a legelőre, ahol a felvett táplálékkal együtt különféle vitaminokat és ásványi anyagokat is gyűjtöttek. Ezek az anyagok azon­ban lassan elfogynak, ha nem gondoskodunk bőséges és változatos takarmányozással a pótlásukról. Különösen áll ez a vemhes anyákra, amelyeknek nem csupán saját testük táplálásához, hanem magzatuk erőtel­jes fejlődéséhez is nagy szükségük van változatosabb, táp­lálóbb takarmányokra. Köztudomású, hogy a vem­hesség első hónapjaiban az anya beéri az életben tartó takarmánnyal. Ez télen juhon­­ként napi egy kiló szénát, egy-két kiló répást, vagy két­­három kiló jó minőségű silótakarmányt és annyi takar­­mányszalmát jelent, amennyit az állat jó étvággyal elfo­gyaszt. Az alaptakarmányt azonban a vemhesség negyedik hónapjában ki kell egészíteni napi 15—20 deka abrakkal. Ennek 60 százaléka kukorica, 20 százaléka napraforgó, 20 százaléka pedig zab legyen. Az abrakot darában adjuk a jószágnak és lehetőleg keverjük össze a felszeletelt ré­pával, vagy a silót­akarmánnyal. A szárazon és­ külön ada­golt abrakból ugyanis a juhok, sokat kikotornak és kifúj­nak a jászolból az alom közé. Ne sajnáljuk az anyajuhoktól­­ pillangós szénát. Ezekben a hetekben az etetett szálastakarmánynak leg­alább a fele lucerna, lóhere, bükköny vagy baltacím le­gyen. Különösen ügyeljünk, hogy penészes, rothadt, vagy fagyos eleség ne kerüljön a vemhes anyák elé, mert attól könnyen elvetélnek. A rozsdara etetése is rendkívül veszé­lyes, mert a darába került anyarozs ugyancsak elvetélést okozhat. A földes répa és a földes silótakarmány is káros, mert hasmenést kapnak tőle az állatok. Ha a vemhes anyáknak nem tudunk pillangós szénát biztosítani, a rétiszéna mellé adjunk az abrak minden kiló­jához egy deka szénsavas takarmánymeszet. De ne hiá­nyozzon a birkaistállóból a darabos nyalósó sem. Az itatásra is nagy gondot kell fordítani. Télen is legalább kétszer itassuk meg az állatokat istállómelegre langyosított vízzel. A kifejtett juh napi vízszükséglete ugyanis mintegy 4 literre tehető, s ha nem etetünk bősé­gesen nedvdús takarmányt, meg azután az itatást is elha­nyagoljuk , a jószág nehezebben emészt, esetleg étvágyát is elveszti. A rendszeres jártatás is elengedhetetlen előfeltétele az eredményes bárányoztatásnak. Jártassuk meg a vemhes anyákat mindennap. A jártatás a vemhesség negyedik hó­napjában négy-hat, az ötödik hónapban pedig kettő-négy ón legyen naponta. Arra azonban ügyeljen a juhász, hogy a nyáj fagyos, deres legelőre ne kerülhessen, mert ez könnyen elvetéléshez vezet. A jártatást a déli órákban kell elvégezni, amikor az idő a legalkalmasabb erre a célra. Zimankós napokon azonban ne jártassunk. Nemcsak a rendszeres és helyes takarmányozás, itatás és jártatá­s, hanem a tisztaság is előfeltétele a jó bárá­nyozásnak. Almozzunk az anyák alá rendszeresen és szellőztessük az istállót. Ha mindezeket az előírásokat betartjuk, egészséges, erős bárányokat nyerünk és ugyanakkor a jövő évi gyapjú­hozam is nagyobb lesz. Már a születésük elől is gondoljunk a kisbéres nyakra ! ... A gazdaságos juhtartás minden lehetőségének maradéktalan kihasználása érdekében juh­állományunkat 1956 végéig 2,3 millióra, a darabonkénti gyapjúhozamot pedig átlagosan 3,8 kilóra kell emelni... A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok az állatok gondozását lel­kiismeretes, hozzáértő dolgozókra bízzák és gondoskodjanak az állatok jó elhelyezéséről, helyes takarmányozásáról, valamint gondos ápolásáról. (A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározatból.) A legeltetési bizottságok legsürgősebb feladata: a legelők téli trágyázása! Nálunk Heves megyében — de úgy gondolom, hogy az ország többi ré­szén is — sok olyan legelő van, amelyre évtizedek óta egy talicska trá­gyát se terítettek. Ezek a legelők ta­vasszal későbben sarjadnak és a nyár derekán má­r nem talál rajtuk füvet a jószág, mert hiányzik a talajból a táp­lálóanyag A rétek és legelők terméshozamának növelése érdekében még ezen a télen minél nagyobb területeket trágyázzunk le, vagy öntözzünk meg trágyalévet A helyes trágyázás, illetve trágyaleves öntözés hatásá­ra 50—80 százalékkal növekszik a tűtermés, ami azt jelenti, hogy nemcsak május­ban, hanem a nyár, második felében is jóllakik a legelőn a jószág. Így nem kell a betakarított szénát már nyáron megetetni. A hevesi állattenyésztő állomás kör­zetében, a pélyi legeltetési bizottság már az elmúlt évben is 80 kát. hold legelőt trágyázott meg apró, érett is­tállótrágyával. Ezen a télen pedig 300 kocsi trágyát hordtak ki a pélyi dol­gozó parasztok s még trágyázatlanul álló legelőre. A pélyi legeltetési bi­zottság úgy számol, hogy mintegy 50—60 kataszteri hold legelő trágyá­zását végzik el a tavaszig. De nem­csak a legelő trágyázásával, hanem a kutakkal is törődnek. 1954-ben állami támogatással új gu­lyakutakat építettek. És most a legelő másik részén saját erőből még egy kút építéséhez kezdtek hozzá. A pélyi legeltetési bizottság gondol az apaál­latokra is. Annyi szálas takarmányt ve­tettek, hogy gyenge termés esetén is bőségesen, lesz elesésük a bikáknak és a kanoknak. A zaránki legeltetési bizottság is példamutatóan dolgozik. Itt a község dolgozó parasztjai elhatározták, hogy minden állattartó gazda két kocsi érett istállótrágyát visz ki a legelőre és a fedeles nyári szállásnál felgyülemlett apró istállótrágyát széthordjá­k, elterí­tik, így összesen mintegy 30 hold le­gelőt trágyáznak meg. A zarándiak a múlt évben pétisózták a legelőket és annak is nagy hasznát látták. Most úgy számítanak, hogy az istállótrá­gyázás hatására a tavalyinál is jóval gazdagabb lesz a legelőjük. Az istállótrágya kihordására és szétter­egetésére legal­kalm­as­abb az olyan idő, amikor erős fagya van a földnek. Ilyenkor a trágyás szekerek nem vágják fel a legelőt. A trágyát el lehet teríteni a hó tetejére is. Jó mó­dszer a legelők javítására a trágyaleves öntözés is. A trágyalé­kútból kimért híg ürü­léket azonban vízzel hat-hétszeresére kell felhígítani, mert a trágyalé hígí­tás nélkül égeti a gyepet. Az öntözés­re lehetőleg fagymentes napokat vá­­lasszunk ki. Lehet a trágyalevet a hó tetejére is öntözni. Ahol se istállótrágya, se trágyálé nem áll az állattartó gazdák rendel­kezésére, ott műtrágyával pótoljuk a táparayaghiá­nyt. Igen jó hatást érhe­tünk el, ha a tavaszi hóolvadás után kat, holdanként 200 kiló pézisót szó­runk ki a legelőre. A legeltetési bizottságok ezekben a hetekben bizonyíthatják be legjobban, hogy igazi gazdái a községi legelők­nek! Adamik István, a havasi állattenyésztő állomás vezetője. Jó ára lett a rostkendernek, borsónak, fehérherének... Egyre többen kötnek termelési szerződést Vattán Pár évvel ezelőtt a vattaiak nem is gondolták, hogy az ő földjükön a rostkender is megterem. — Nem lesz abból semmi kötött talajon! — mondogatták fejcsóválva, amikor Bóta Sándor 7 holdas gazda — aki egyúttal termelési megbízott is — egyszerre öt hold rostkenderre szerződött le az államtól bérelt tar­talékföldön. V. Tasnádi József 6 holdra szerződött A kendervetés a műút mellett volt, messziről láthatta mindenki. Bóta Sándor szépen gondját viselte a növénynek és nem is csalódott: igen jól fizetett a kender. Erre az­tán tavaly már többen megpróbál­koztak vele. Ezek között volt V. Tasnádi József, aki 400 négyszögöl rostkenderre szerződött. Olyan jól sikerült neki, hogy a 400 öb­ől 5 mázsa 33 kiló, gyö­nyörű, elsőosztályú, s 134 kiló másod­­osztályú rostkendert szállított be. A kender árán és a mázsánként járó 25 forintos textilutalványon felül még 250 forintos textilutalványt ka­pott prémiumképpen. A múlt hét egyik napján elment Bóta Sándorhoz. — Komám, mi lesz a szerződéses termeléssel? Mire lehet szerződni? — kérdezte. — Itt az alkalom, amíg le nem jár a rostkender. Szerződj le egy-két holdra! — tanácsolta Bóta Sándor. — No, majd megbeszélem az asz­szonnyal.­­ — Úgy látszik, az asszony is helye­selte, mert Tasnádi rövidesen vissza­jött: — Hat holdra kötök szerződést! Ha úgy beválik, mint az idei, hát jól jár az állam, de én is! 1200 forintos textilutalvány — előlegképpen — A gépállomással pedig majd megbeszéljük, hogy segítsen az ara­tásnál — ígérte meg Bóta Sándor. A leszerződött hat hold után Tas­nádi József előlegképpen rögtön ka­pott 1200 forint értékű textilutal­ványt. Ha jó tesz a kender, vissza sem kell fizetnie. Felöltözött kará­csonyra a csa­lád! De jönnek más gazdák is Bóta Sán­dorhoz szerződést kötni: ki borsóra, ki fehérherére, ki rostkenderre. Köp­ésük Gyulának most nem volt egy ölnyi rostkendere sem, csak nézte, hogy másé milyen szép. Jövőre ő is leszerződött egy holdra. Süti István­­ az idén csak egy hold kendert ter­melt — most két holdra szerződött le. A borsó-vetőmag pedig már el­fogyott, régen leszerződtek a gazdák, s szinte mindennap ostromolják Bóta bácsit, mikor lesz megint, le­het-e még rá szerződni? S nagy ke­letje lenne még a lencsének, meg a fehérherének is. Milyen előnyöket nyújt az új rendelet ? Ha érdeklődők mennek hozzá, Bóta Sándor fáradhatatlanul magyarázza nekik a szerződéses termeléssel járó előnyöket: — A rostkendertermelésre szerző­dött terület másfélszerese mentesül a terménybeadás alól és a leszerző­dött területre semmiféle állat- és to­jásbeadási kötelezettsége sincs a ter­melőnek. Az elsőosztályú kender át­vételi árát mázsánként tíz forinttal felemelték. Hasonló sok értékes juttatás, ked­vezmény jár a borsó, lencse, olaj, len, fehérbére, fű termelése után is. Ezért szerződnek szívesen a vattai gazdák. 2 Szabad Föld Teleltessük át jól a vetéseket Jó, ha tudjuk, hogy nem elég az őszi gabonát elvetni, hanem azt télen is ápolni kell. Ezért a gondos gazda előre elkészíti az őszi gabonatáblákon az olvadáskor összefolyó víz leveze­tésére szolgáló kis árkokat. A szél­járta táblákon pedig hófogókat állít fel, hogy biztosítsa a gabonák hótaka­róját, és a téli csapadékot is meg­őrizze tavaszra. Az őszi vetéseket a hótakaró alatt is rendszeresen vizsgálják meg. Gyak­ran megtörténik, hogy a takaró a me­leg déli nap hatására megolvad, majd később megfagy. Ilyenkor a gabona jégpáncél alá kerül. A kipálást úgy akadályozzuk meg, hogy a jégpáncélt hengerezéssel összetörjük és így leve­gőhöz jut a növény. Nagy kárt okozhat az őszi vetésben a hópenész is, mely akkor pusztíl, ha a hótakaró helyenként elolvad. Ilyen­kor fehéres rózsaszínű penész bevonat lepi el a gabonát és a vetés megsár­gul. A hópenésznek a csávázott gabo­na jobban ellenáll. Eredményesen vé­dekezhetünk ellene hókupacok egyen­letes szétterítésével, minek következ­tében egyenletessé válik az olvadás. Különösen tél végén a változó fel­melegedés és a gyakori lehűlés miatt számolnunk kell a felfagyással is. A felmelegedés és a lehűlés gyors vál­tozása következtében a felső talajré­teg mozgásba jön és ezzel együtt a növénykék gyökerei könnyen felsza­kadhatnak a talajból Ha felfagyást tapasztalunk, azonnal hengerezzünk, mert, így vissza­nyomhatjuk a talaj­ba a növényeket Domboldalak meghódítása hegyi traktorral Egy-egy kiadós eső az erősebben lejtő domboldalakról mindig újabb és újabb talajréteget sodor le és a mind nagyobb területen előbukkanó kopár sziklafoltok bizony elszomo­rító látványt nyújtanak. Természete­sen, ahol bővében vannak a műve­lésre alkalmas földnek,, ott eleve par-,­lagon hevertetik az ilyen vízmarta domboldalakat. De sok helyen mégis arra kényszerülnek, hogy megművel­jék, mégpedig a lejtő irányára ke­resztben, vagyis vízszintesen. ősi tapasztalat, hogy az így­ meg­művelt földről kevesebb víz folyik le és ennek következtében kevesebb ta­lajt is sodor le, mint a lejtő irányá­ban megművelt területről. Az erő­sebb lépésű domboldalaknak víz­szintesen, a rétegvonalak irányába­ történő megművelése során keletkezi ekebarázdák, csoroszlya-, lókapa- é borooanyomotó — mint megannyi ap­ró földház, sánc — nemcsak lassítják hanem jórészt vissza is tartják a víz lefolyását. Kedvező körülmények között a víz­szintes művelés már magában is ele­gendő ahhoz, hogy a csapadékvíz zö­mét visszatartsa és a káros talajle­sodrást megakadályozza. Gyakran azonban csak sáncokkal gátollható meg a víz lefutása. A sáncokat rend­szerint 3—10 méter szélességben , fél méterig terjedő magasságban ké­szítik, így maguk a vízfogó horpadá­sok is megművelhetők. A traktornak azonban a dombolda­lakon nincs könnyű dolga, erősebb lejtőkön még a lánc­talpas sem boldogul. Ha a kerekes traktornak mégis lej­tős terepen kell dolgoznia, kedvezőt­len súlyelosztása miatt csökken­, sta­bilitása és könnyen felbillenhet, mert jobb- és balkerekeire nem egyforma terhelés jut. Miután a traktorvezetőnek állan­dóan az emelkedés irányában kell tartania gépét — így kerülheti el a legbiztosabban a felbillenést! — az erőkifejtés felemészti a traktor ener­giájának nagy részét. A motor mun­kája egyenetlenné válik, üzemanyag­fogyasztása növekszik, ráadásul a traktorista is állandóan kényelmet­len helyzetben dolgozik, tehát gyor­san kifárad. A gyakorlatban eddig csak 10—12 foknál kisebb hajlásszögű lejtőn lehetett traktorral dolgozni. A Szovjetunióban a traktoros ta­lajművelős­e kúriásai miatt sokszáz­ezer hektár maradt parlagon, még­hozzá éppen a gyümölcs, a szőlő és egyes szubtrópikus növények terme­lésére legkedvezőbb, napsütötte, déli lejtők. Ezért a mezőgazdasági géptervező intézetek olyan traktor­fajta szerkesztésével foglalkoznak, amely a különleges hegyi követelmé­nyeknek megfelel. A kísérleti példányok sokban kü­lönböznek egymástól, de abban egyeznek, hogy alvázuk állítható, ami részben a vezető üléséről, részben ön­működően történik. A kerekekre ne­hezedő súly egyenletesen oszlik el és a traktor még 25 fokos lejtőn is a felbille­nés veszélye nélkül haladhat keresztirányban. A különféle megol­dásokban az is közös, hogy vezetésük sem a motorra, sem a traktorvezető­re nem ró különösebb megerőltető feladatot és üzemanyagfogyasztásuk alig haladja meg a síkvidéki mun­kához szükséges mennyiséget. A különféle típusú hegyi traktorok­kal végzett kísérletek javarészben be­váltották a hozzájuk fűzött reménye­ket. (A „Szovjet Kultúra” 1954. decem­beri számából.) Jó, ha tudják a gazdák A SERTÉSTENYÉSZTÉSBEN is vannak Jól bevált módszerek, ame­lyekkel jelentősen növelni lehet a te­nyésztésből származó jövedelmet. Ilyen a kocák kétszeri bújtatása, amelynek eredményeképpen a man­galicáknál 1—2, az egyéb hússertések­nél pedig 3—4 malaccal is többet fial a koca. Ha a kocát 24 óra alatt két­szer búgat­juk be, nemcsak az első pá­­roztatás után beérett petese­jtek ter­­mékenyülnek meg a második pároz­­tatás alkalmával, hanem az ideg­­rendszeri izgalmak következtében a kocánál a peteérési folyamat is meg­gyorsul és a második búgatáskor va­lamennyi beérett petesejt megtermé­kenyül KEVESEN tudják, hogy a ta­kar­­mányok emésztése már az állat szá­jában megkezdődik. A nyál oldja ki az eleség íz-anyagait, így érzi meg az állat a takarmány ízét. A nyál az íz-anyagokon kívül kioldja a takar­mány sóit is, a keményítőt pedig a belső szervek által felszívható, köny­­nyein oldódó szőlőcu­korrá alakítja, át. A nyál emésztőhatása annál nagyobb, minél apróbbra rágja az állat a ta­karmányt. De más szerepe is van a nyálnak. Ez teszi csúszóssá, nyelésre alkalmassá a táplálékot. Ezenkívül a szájideghez és a fogaikhoz tapadó ele­­ségmaradékot lemossa és állandóan tisztán tartja a szájat «MMMtSSMtSMSSHSSItSSISSSSSSStMSSMSSSSSSMSSSSSSSlSSSStStSSSSSSSStSSSS,ISMIMMS Neveljük itatásos módszerrel a borjakat Az itatásos borjúnevelés egyik előnye, hogy a teheneket nem dögönyözik a borjak és a gümőkóros tehén után is tudunk egészséges utódokat nevelni. A legnagyobb előny azonban az, hogy a lefölözött tej itatásával négy hónap alatt mintegy 30 kiló vajat takarítunk meg.

Next