Szabad Föld, 1957. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-06 / 1. szám
Józanul, megfontoltan Nemrég két parasztember érkezett szerkesztőségünkbe. Messziről jöttek, több mint 300 kilométeres fáradságos utat tettek meg azért, hogy megnyugtató üzenetet vigyenek haza községükbe, Cigándra. Tanácsot kértek és egy írásbeli kérelmet mutattak mely a földművelésügyi miniszternek szólt, amelyen 500 névaláírás bizonyította, hogy itt nem egyikét ember személyes sérelméről van szó, hanem jóformán egy egész községet érintő ügyet kell rendezni. Cigándon is, mint az ország sok más községében, nagy elégedetlenséget váltottki az ősszel elrendelt és roszszul végrehajtott tagosítás. Az érdekelt gazdák most azt várják, hogy orvosolják sérelmeiket, szüntessék meg a tagosítás okozta bizonytalanságot. Tagadhatatlan, hogy az utóbbi években sok törvénytelenséget követtek el a falu népével szemben, különösen a földrendezések alkalmával. Tengernyi panasz érkezett az ország minden részéből évről évre szerkesztőségünkbe is. Sajnos, keveset tudtunk segíteni. Most pedig már évek múlva vajon érdemes e felszaggatni a régi sebeket? Mit használnánk vele? Az a véleményünk, több kárt tennénk, mint hasznot. Egy újabb nagy földmozgatás ismét zűrzavart, bizonytalanságot eredményezne, nagyban visszavetné a mezőgazdasági termelés ügyét. De ez még a kisebbik baj lenne. A mai földbirtok-viszonyok kialakulásánál sokféle körülmény játszott szerepet. Lehetetlen lenne most ezt ...agbolygatni, úgy visszafelé gombolyítani a szálakat, hogy újabb elégedetlenséget ne okozna. Egy újabb nagy földrendezés legalább annyi igazságtalanságot szülne, mint amennyit a parasztság az elmúlt években elszenvedett, ha ugyan nem többet. Vannak például olyanok, akik pár évvel ezelőtt önként felajánlották földjeiket az államnak és most, miután nagy értéke, becsülete lett a földnek, követelik azt vissza. A visszaadás viszont azzal járna, hogy ki kellene mozdítani birtokukból azokat, akik a legnehezebb időkben a magas közterheket, a napv nélkülözéseket vállalva gazdáivá lettek az elhagyott földeknek. Sokan vannak olyanok is, akik egy-egy tagosításnál a régi birtokuk helyett elhanyagolt, elvadult parlagföldet kaptak de erejüket megfeszítve kitartó, szorgalmas munkával rendbehozták, termővé tették azt és most ragaszkodnak hozzá teljes joggal. De ezeken kívül sok más körülmény is amellett szól, hogy egészében nem lehet megváltoztatni a kialakult állapotokat, mert ez sem az ország, sem a parasztok nagy többségének érdekét nem szolgálná. Természetesen a kirívó igazságtalanságokat meg kell szüntetni. Ehhez a kormány — igen helyesen — nem ad kész recepteket, hiszen ahány község, esetleg annyiféle az orvoslásra váró ügy és ezek mindegyikére külön-külön nem lehet rendeletet hozni. A szocialista demokrácia erősítésére való törekvés is azt kívánja, hogy a falu népe egyre inkább saját maga odja meg a sorsát érintő kérdéseket. Persze, a kormány határozottan leszögezi azt is, hogy nem hagy jóvá olyan földrendezést, illetve erre irányuló olyan javaslatokat, amelyekkel a kialakult nagy tábláikat igyekeznek megbontani, s megakadályoz minden olyan törekvést, amely a termelőszövetkezeteket és állami gazdaságokat akarja szétzülleszteni. Több helyen előfordult, hogy a termelőszövetkezetet nem a tagok, hanem a kívülállók akarták erőszakosan feloszlatni. Ez semmivel sem kevésbé elítélendő, mint a termelőszövetkezet erőszakos szervezése. Ezután senkit sem kényszerítenek arra hogy a termelőszövetkezetbe lépjen, de tisztelni kell annak az akaratát is, aki termelőszövetkezetben kíván dolgozni, nem szabad azt fenyegetni, megfélemlíteni. Ezt csak azok teszik, akik szándékosan zavart akarnak kelteni, hogy azután a zavarosban halászhassanak. Egy-egy vitás kérdést úgy kell megoldani, hogy azzal a falu lakóinak nagyöbbsége egyetértsen. Közös megállapodással össze kell egyeztetni a termelőszövetkezeti tagok és az egyéni gazdák kívánságát. A tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen egyezkedések sikerre vezetnek. Az egyéni gazdák legfőbb kívánsága rendszerint az, hogy a földcserével ne kerüljenek hátrányosabb helyzetbe, mint azelőtt voltak. Az egyéni gazdák és termelőszövetkezeti tagok tanácskozásán vegyenek részt, a tanács mezőgazdasági vezetői és szakemberei is, továbbá a gépállomások állami gazdaságok képviselői, így, ha minden érdekelt jelen van, könynyebb a döntés, igazságosabb határozat születik, kiküszöbölhető az önkényeskedés bármelyik részről. A földügyek rendezésénél vezérfonalat jelent a földművelésügyi miniszter 65-ös számú utasítása, mely pár héttel ezelőtt jelent meg. Ez megszabja a főbb elveket, amelyekhez szigorúan ragaszkodni kell. Ugyanakkor azonban a hivatalos szervek részéről azok, akiknek része van az ügyek intézésében ne legyenek merevek, ne az utasítás holt betűjét, hanem annak szellemét tekintsék. A fenti utasítás szellemében rengeteg részletkérdést meg lehet oldani közmegelégedésre. Mint fentebb kifejtettük, megvalósíthatatlan az a kívánság, hogy most mindenki visszakaphassa régi földjét, de ugyanakkor egyes , esetekben kialakult olyan helyzet, hogy ennek nincs akadálya és akkor badarság volna ilyen kérést pusztán dacból, mereven elutasítani. A cigándi parasztok is — mint mondották — éppen ezért jöttek Budapestre, mert a megyei tanácsnál azt a választ kapták, hogy hiába egyeztek meg a helybeli termelőszövetkezetekkel az egyéni gazdák, azt a megyei tanács nem hagyja jóvá ... Hibás álláspont ez. Az élet, a gyakorlat túlnő azokon a vezető embereken, akik nem akarnak hivatali szobájuk négy falánál tovább látni, túlhalad például olyan erőltetett jogszabályokat is, mint a föld adás-vételének egészen szűkre szabott korlátozása. Ez csak azt eredményezte, hogy a parasztok évek óta egymás között titokban adták-vették a földeket. Semmi értelme nincs, hogy az ilyen alapot továbbra is megmaradjon. Hivatalosan is mentesíteni kell a létrejött adás-vételi ügyleteket, hiszen a kormány is kimondotta, hogy bizonyos határig engedélyezi a föld forgalmát. Józanul, megfontoltan rendezzük tehát minél hamarabb a vitás földügyeket. Ameny■nyire lehet, tegyünk eleget az érdekeltek kívánságának, de ne idézzünk fel ismét zűrzavart. Teremtsük meg a nyugodt, biztonságos gazdálkodásnak azt az egyik alapvető feltételét, hogy az eddigi nagy nehézségek után valóban virágzó fejlődésnek induljon a magyar mezőgazdaság! bzenháromezer vetőgép, nyolcezer eke, tízezer permetezőgép és nyolcezer borona kerül forgalomba rosarotkertísámlni kisffogni ? Milyen mezőgazdasági gépeket vásárolhatunk? Lesz-e elegendő eke, borona, villanymotorok és más mezőgazdasági termelőeszköz? — Sokezer egyénileg dolgozó parasztot foglalkoztat ez most szerte az országban. Nagy Lajos a MEZŐSZÖV főosztályvezetője így tájékoztat, bennünket az 1957-es évmezőgazdasági kisgépellátásáról Nem lesz tübbé ,.kettős árfolyam" . A kormány intézkedései nyomán igen megnőtt a parasztság gépvásárlási kedve Ennek megfelelően módosítottuk tervünket. Sokkal többeket, boronát, vetőgépet és ma termelőeszközt hozunk forgalomba, mint tavaly. És nemcsak forgalomba hozzuk, hanem mindenki meg is vásárolhatja ezeket. Eddig ugyanis előfordult, hogy egyes géneket például motoros kertészeti gépeket csak tsz-ek vagy állami gazdaságok vásárolhattak. Ezen kívül tárgyalások folynak azzal kapcsolatban is, hogy szüntessék meg a gépek kettős árfolyamát. S az egyéni parasztok ugyanazért az árért kapják meg a gépeket, mint a termelőszövetkezetek —• Fedezi-e a készlet az előreláthatóan nagy keresletet? — Jelenlegi készleteink nem elegendők a megnövekedett kívánságok teljesítésére, de már megtettük az intézkedéseket, amelyek révén 1957-ben, remélhetőleg, nem lesz hiány mezőgazdasági gépekből. Raktárainkban most mintegy 13 ezer vetőgép. 7—8 ezer darab külön fajta eke. 10 ezer darab ,háti és taligás permeteződén. 3 ezer darab rögtörő és magtakaró borona. Nagy készleteink vannak lókapából és permetezőgépből. De szó van arról is, hogy a növényvédő állomásoktól jelentős mennyiségű permetező- és porozógépst grooTjíinV £f, amit Sz’ m f ón fo? galomba hozunk. Rövidesen*z ü’etekbe kerül a 45 és 75 ’ e —’s tejszeparátor, különféle •zTészeM cápek és tesz elegen hídmérleg is. Sajnos azon - San posz,v gént* óéból hiány V?n. Előre láthatóan kevés lesz a rápavágó, szecskázógép, a szekrényes morzsológép. — Gyártanak-e üzemeink új gépeket az idén? Sok külföldi gépet szerzünk be — Rövidesen megkezdik a 18 soros kanalas vetőgép, a s szőlőzúzó- és bogyozógép, vala- mint az úgynevezett golyósprésgép gyártását. Emellett jelentős mennyiségű gépet hozunk be külföldről is. Ilyen lesz a Zetor, a kerti traktor, tányéros műtrágyaszórógép, az 5—7 soros parcella-vetőgép, fogatos burgonyákszántógép, motoros fűnyíró, motoros kapa. Bizonyára nagyon népszerű lesz majd az elektromos juhnyírógép, a motoros házipermetezőgép, a motoros vasköpülőgép és még számo® kis-Nagyjelentőségű lesz az az intézkedés, amely szerint a kisparasztok, bognárok, kovácsok munkaeszközöket vásárolhatnak. Az idén már kaphatnak egy lupatot, csiszoló- és fúrópénzt Ezzel lehetővé válik, hogy a különböző meghibásodott népedet a helyszínen meg- Kész leltem egyénieknek !« — A nagyobb értékű gépeket lehet-e majd részletre vásárolni? — Régi kívánságuk ez már a dolgozó parasztoknak és mi jónéhány hónappal ezelőtt kértük is az akkori kormányt a részletfizetés bevezetésére. Most ismét tárgyalások folynak ezzel kapcsolatban Minden reményünk megvan arra, hogy kedvező választ kapjunk és az egyénileg dolgozó parasztok részletre is vásárollnak majd gépet-n. R. P. Az Elnöki Tanács törvényerejjű rendjelet** a kötelező tűz- és jégbiztosítás megszüntetéséről és az önkéntes biztosítás megszervezéséről Az elemi csapások okozta károk enyhítésére a lakosságnak szüksége van biztosítási védelembre, de az önkéntesség elvét a biztosítás területén is messzemenően érvényesíteni kell. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa lehetővé kívánja tenni, hogy a parasztság, a termelőszövetkezetek, a földművesszövetkezetek, a kisipari szövetkezetek, valamint a lakóépületek tulajdonosai biztosítási védelmükről önkéntes formában saját maguk gondoskodjanak, ezért a kötelező tűz- és jégbiztosítás 1957. március 31-vel megszűnik. A pénzügyminiszter felhatalmazást kapott, hogy a kötelező biztosítás megszüntetésével és a kötelező biztosítás , hatálya alá tartozott egyes vagyontárgyakra vonatkozó , önkéntes biztosítás megszervezésével kapcsolatos intézkedé- i seket megtegye. A törvényerejű rendelet kihirdetése napján lép hatályba. A kötelező biztosítás megszűnésével a parasztság évek óta hangoztatott kívánsága teljesült. Nem a biztosítás ellen volt kifogás — hiszen azt ezelőtt is sorkán vették igénybe —, hanem annak kötelező volta miatt. Jogos a követelés, hogy mindenki saját maga határozhassa el, kívánja-e és milyen módon, tulajdonát biztosítani. Az elmúlt évben sok tízezer dolgozó paraszt, szövetkezet és lakóépület-tulajdonos részesült több mint 400 millió forint tűz- és jégkártérítésben. Az Állami Biztosító most a legnehezebb napokban is helytállt és fizette a biztosítási károkat. Mindez növelte a bizalmat a biztosítás iránt. Nem kétséges, hogy a kifejlődő belterjes gazdálkodás, a nagyobb anyagi érdekeltség is arra fogja ösztönözni a termelők legtöbbjét, hogy most már nem hatósági kényszer, hanem saját belátásuk alapján, önkéntesen biztosítsák házukat, felszerelésüket, termésüket, s ezzel megszerezzék gazdálkodásuk nyugalmát, biztonságát. A kötelező biztosítás megszűnésére és az önkéntes biztosításra vonatkozó tudnivalókról az Állami Biztosító a lakosságot, tájékoztatni fogja. Gondoljanak az „eldugott falvakra" is! Pornóapátit, ezt a kis határ- menti községet békés emberek lakják. Még az október 23-i, majd a november 4-i események sem zökkentették ki nyugalmából a lakosságot. Dolgoztunk, mert nekünk termelni kellett, hiszen az ország jövő évi kenyeréről volt szó. De amikor megindult a népvándorlás a nyugati határ felé, az úgynevezett menekültek rémhírei a mi falucskánkat is megfertőzték. Viszhívta őket a magyar föld Többen elvesztették fejüket és Ausztria felé indultak. Sőt néhányan képesek lettek volna egymásnak nekimenni, vagy más holmiját széthordani. De ezt az egy-két személyt a józanul gondolkodó becsületes parasztság türelmes, meggyőző szavai visszatartották. Itt senkinek és semminek nem esett bántódása. Az említett események után, már jó néhány hét telt el, és a nyugatra távozók közül is 30 embert visszahívott a magyar föld. Az élet folyik tovább zavartalanul, de valami nyugtalanság lesz úrrá rajtuk. Keveset beszélünk egymással, egyre ingerültebbek vagyunk és bizonytalanul nézünk a holnap elé. Mi az Új Élet Tsz tagjai is kisebb csoportokba verődve azon tanakodtunk, vajon érdemes lesz-e továbbra is közösen gazdálkodni. Persze, így nem tudtuk megoldani a nagy kérdést, végülis a vezetőség összehívta a tagságot és ott közösen beszéltük meg, hogy mit s hogyan tegyünk. Fontolóra vettük milyen nehézségekkel kellene megbirkóznunk, ha újrakezdenénk az egyéni gazdálkodást és mit hozott nekünk a termelőszövetkezet. Bárhogyan is számolgattunk, mindenképpen az utóbbi javára billent a mérleg. Figyelembe vettük azt is, hogy ezután saját magunk határozhatjuk el, milyen növényeket termeljünk, s így ez eddigitől még jóval több jövedelemre számíthatunk. Végülis oda lyukadtunk ki, hogy érdemes lenne továbbra is közösen gazdálkodni. Amikor a vezetőség megkérdezte, ki szándékozik kilépni a szövetkezetből, egyetlen jelentkező sem volt. Tehát mindnyájan együtt maradtunk, legalább uságot olvashassunk De vajon kapunk-e továbbra is állami támogatást? Hiszen az igaerőnk is kevés és szükségünk volna a gépállomás segítségére. Választ azonban még előre senkitől sem kaptunk. Sajnos, október 23-a óta még újságot sem láttunk. Tud-juk jól, hogy messze vagyunk a fővárostól, de azért néhány újságot hozzánkis küldhetnének. Mi, pornóapátiak kérjük, gondoljanak az eldugott falvakra is. Nagyon szeretnénk, ha a kormány mielőbb nyilvánosságra hozná a mezőgazdasági programját, hogy mielőbb eloszlassa a falu aggodalmát és bizakodva tekinthessen a jövő elé. Nemes Lajos, Pornóapáti