Szabad Föld, 1958. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1958-11-02 / 44. szám
1958. NOVEMBER 2. Két esztendő számvetése „Mire a szürkület a harca füstjébe burkolva leszállt Budapestre, mindenki számára világa volt, hogy a magyar népi demokrácia nincs többé“. „A fogodalom, vagy, ha úgy tetszik az ellenforradalom győzött Magyarországon”. Népi demokratikus rendszerünk felett így kongatta meg a lélekharangot Jean Roman újságja a francia Le Monde munkatársa 1956 októberének utolsó napjaiban. És szavai alá sötét tónus festettek a betört szemekkel utcára bámuló házak, az értékeiktő megfosztott kirakatok. Az alvilág erőinek féktelen tobzódása visszájára fordította az életet: a jól rosszal, a szépet csúnyával, a biztonságot bizonytalansággal, az igazságot igazságtalansággal cserélte fel. A vad szenvedélyek tombolása ilyen torz világot szült. Ide torkollott a valódi és a vélt, vágy rosszindulatúan eltúlzott hibái elvtelen hánytorgatása, az úgynevezett „tiszta demokráciáért” meghirdetett „küzdelem”... A kapitalizmus, a fasizmus világánál kötöttek ki. Néhány napra a szocializmus vad ellenségei kerekedtek felül, ők lettek az élet és a halál urai. íme, ide vezetett a „hibák kijavítására irányuló mozgalom” , hogy az imperialista újságíró cinikusan jelenthette: „a magyar népi demokrácia nincs többé...” Ilyen ítéletidőben ezeknek a véreskezű, sötét elemeknek parancsolt megálljt 1956. november 4-én az újonnan megalakult Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány. Viszontagságos történelmünk során aligha létezett magyar kormány, amely nehezebb körülmények között állt volna a kormánykerék mellé, hogy egyenesbe hozza, helyes útra terelje az ország ügyét. Történelmi érdem, hogy vállalkozott a hatalmas feladatra. Sikere érdekében az egész társadalom minden becsületes tagjának támogatását kérte. És megkapta. Dolgozni kezdtek a bányászok, felzúgtak az üzemekben a munkagépek, a gyárkémények füstlélegzetet eregettek a magasba. Az újra induló vonatok zakatolása, a traktorok dübörgése a földeken, mind, mind az aléltságából éledő élet ütemét diktálták. Népünk odaadó támogatásával, a Szovjetunió és a népi demokratikus országok testvéri segítségével helyreállítottuk hazánkban a normális életet, biztosítottuk népköztársaságunk törvényes rendjét, megerősítettük munkásosztályunk vezető szerepét, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét. Most két dolgos év távlatából már jóleső érzéssel tekinthetünk vissza a megtett útra. Akkor sokan csak a távoli jövőben sejtették az ellenforradalom okozta károk helyrehozásának időpontját. Népünk akaratereje és szorgalma azonban két kurta év alatt felszámolta a bajok túlnyomó többségét. Ez a jelentőségében alig felmérhető tényezőnk nagyságáról beszél. Bátorítást ad a legjobbaknak, hasznos tettekre serkenti a tétovákat és megrettenti az ártani akarókat. Az ellenforradalom fővárosunk képén ejtette a legsötétebb pecsétet. Patinás szépségét romokkal csúfította el. De azóta bőven akadtak szorgalmas kezek, amelyek még a réginél is vonzóbbá formálták Budapestet. Az 1956- ból származó romok, már csaknem mindenütt eltűntek, s a gondosan megfiatalított, megszépített derűs arcú házak előtt neonvilágítás ontja a fényt. Barátságosak az utcák, zsúfoltak a kirakatok. A legkülönfélébb árucikkekkel bőven ellátott üzletek azonban nemcsak a fővárosban, hanem országszerte megtalálhatók. Üzleteinkben nem kevesebb mint 170 milliárd értékű áru vár a vásárlókra. Három millióval több, mint az ellenforradalom előtt. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy munkásosztályunk becsülettel dolgozott: ipari termelésünk kereken 14 százalékkal múlja felül a tavalyit. Dolgozó parasztságunk is méltóképpen kivette részét gazdasági életünk talpraállotásának nehéz munkájából. Bár az ellenség legfőbb céltáblái faluban a termelő- szövetkezetek voltak, az akkori súlyos csapásokat a legtöbb helyen máris kiheverték. A párt és a kormány helyes mezőgazdasági ■ politikáját igazolja megszilárdult tsz-einik megnövekedett tekintélye és az önkéntesség elvének szigorú betartásával alakuló újabb és újabb szövetkezetek. ■ Jórészt e helyes politikánknak is eredménye, hogy a gazdálkodás országszerte fellendült. Különösen ■ a hús és a tejellátás javult Szo-cialista mezőgazdasági nagyüzemeink és egyéni gazdáink például ■ egyetlen év alatt 35 százalékkal növelték a közfogyasztásra adott ■ tejet. A munkásosztály, a dolgozó parasztság és a tevékeny értelmiség közös erőfeszítésének, a párt és a kormány megfontolt, előrelátó irányításának komoly sikere, hogy két év alatt kilábaltunk a nehéz helyzetből. De keveset mondanának ha csak ezt mondanánk, mert ennél több is történt. Eközben ugyanis legalább 14 százalékkal növekedett dolgozó népünk életszínvonala. E növekedés mértékét szemléletesen tükrözi falvainkban a sok új létesítmény, a gombamódra szaporodó házak, a gépek számának emelkedése, a falusi emberek jobb ruházkodása, gondtalanabb élete. A kapott bizalomra, bizalommal, őszinteséggel válaszol a párt és a kormány. Vezetőink nem titkolják az ország gondjait, nem teszik indokolatlanul rózsaszínűvé a közeli jövőt, de amit megígérnek, azt feltétlenül meg is tartják. Az ország mostani helyzete a legfényesebb bizonyíték arra, hogy ígéreteit sorra beváltotta. Ezek a tények egyben szilárd alapot jelentenek arra, hogy a jelenlegi ígéretek is sorra megvalósuljanak: jövőre megsegítjük a hátrányos helyzetben lévő nyugdíjasokat, emeljük a családi pótlékot, rendezzük az egészségügyi dolgozók, a tanítók és a tanárok fizetését. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkásparaszt kormány kacskaringók nélküli, határozott országvezetése és következetes békepolitikája komoly elismerést vívott ki. Gazdasági eredményeinkről és , technikánk fejlettségéről egyébként jeles bizonyítványt állított ki a most bezárult brüsszeli világ- C. kiállítás is. Pavilonunkat és a benne kiállított termékeinket a kiállítás hat hónapja alatt nem kevesebb, mint három és félmillió , ember tekintette meg. Eredményeink nagyságát fejezi ki az a tény is, hogy a kiállításon részt vett 52 ország között a legelsők közé kerültünk: összesen 45 ki * tüntetést és egy aranycsalagot nyertünk. Ha a „Le Mond” tudósítója , most is a valóság hű krónikása lenne, bizony merőben más képet festhetne Budapestről. Valahogy így írhatna róla: „Most, amikor a második felszabadulás harmadik évének hajnala Budapest és az egész ország dolgos népére köszönt, már mindenki számára■ világos, hogy a magyar népi de- mokrácia nemcsak él, hanem erőteljesen virul.” „Az ellenfor- i vadalom megbukott és ha nem is tetszik egyeseknek, a dolgozó nép forradalmi rendje végképp győ- ' zedelmeskedett Magyarországon”. ” Ifjúsági tsz-t alakítottak A diósgyőri Kilián Gimnázium fiataljai a KISZ-szervezet javaslatára ifjúsági szövetkezetet alakítottak. A szövetkezetbe eddig mintegy 70 diák jelentkezett, s hosszabb vita után úgy döntöttek, hogy méhészkedéssel, majd jövőre selyemhernyó tenyésztéssel és konyhakerti növények termesztésével foglalkoznak. A bevételt a szövetkezet tagjai nyári táborozásra, esetleg külföldi utazásra fordítják. Szabad foto MINTHA „TALÁLT PÉNZ” LENNE... Kétszázezer forint megtakarítást ért el a kábai Petőfi Termelőszövetkezet a 3004-es kormányhatározat előnyeinek kihasználásával A gazdasági év végén járunk. A kábai Petőfi Termelőszövetkezetben készítik a zárszámadást. Számbaveszik, összegezik a gazdasági év folyamán elért eredményeket, a jó és rossz tapasztalatokat, hogy azok felhasználásával induljanak neki a következő gazdasági évnek. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy ez a termelőszövetkezet mennyiben hasznosította saját javára az év elején megjelent 3004-es kormányhatározat kínálta lehetőségeket. Még ugyan nincsenek pontos, végleges számok, de körvonalaiban már meglátszik, hogy mit eredményezett ennek a termelőszövetkezetnek a nagy jelentőségű kormányhatározat. Kedvezmény?A gépi munka — A gépállomással — tárja elénk a számadatokat Kapusi Olga mezőgazdász —, 7000 normálholdnyi munkára kötöttünk szerződést. Ezzel elértük, hogy minden kát, hold szántónk 3,5 normálholdat kitevő gépi munkát kapott, s így jogossá váltunk a 3004-es kormányhatározat által előírt 15 százalékos gépi munkakedvezményre is. A gépállomás persze a leszerződött normál holdak számától függetlenül is jóval olcsóbban dolgozik a termelőszövetkezeteknek, mint az egyéni gazdáknak. Ez érthető, hiszen nagy táblákon jóval kisebb a gépi munka költsége. Kétszeres kedvezményt élvez tehát az olyan termelőszövetkezet, mint a kábai Petőfi, amelynek szántóföldje — mint a 3004-es kormányhatározat előírja — kát, holdanként legalább 3 normálhold gépi munkát kapott. Ez esetben jár a 15 százalékos kedvezmény, amely a kábai Petőfi Termelőszövetkezetben 78 ezer forintot tesz ki. Egy holdra 107 kg műtrágya — A műtrágyafelhasználásból eredő kedvezmény — számol tovább a mezőgazdász — 72 ezer forint. Itt is elértük, sőt túl is teljesítettük a 3004-es kormányhatározat előírását, mert vetéseink két, holdanként a tavalyi 47 kilóval szemben az idén 107 kiló műtrágyát kaptak. (A határozat éves átlagban 100 kg műtrágyafelhasználáshoz köti a kedvezmény megadását.) A több gépi munkának, a több műtrágyának is része van abban, hogy a termelőszövetkezet termésátlagai felülmúlták az egyéni gazdák termésátlagát. Búzából például kat, holdanként a termelőszövetkezet átlaga 8,23 mázsa, a községi átlag pedig 6,7 mázsa. A különbség tehát több mint másfél mázsa. Ez persze még nem valami kitűnő eredmény, dehát az időjárás igen rossz volt. Az 50 holdas kísérleti területünk viszont a rossz időjárás ellenére is megadta a 12,40 mázsás kát. holdankénti átlagot búzából — mondja a mezőgazdász. Íme, egyforma időjárás és nagyjából egyforma egyéb adottságok mellett is háromféle termésátlag áll előttünk. A termelőszövetkezeten belül is a kétféle termésátlag között nagy különbség van. Ez mutatja, hogy a termelőszövetkezet sem használt jól ki minden lehetőséget a terméseredmények növelésére. A gazdálkodásukban valami hiba van. Tenyészüszőket kapnék — Eddig kevés állatot tartottunk — magyarázza Aponyi Lajos, a termelőszövetkezet elnöke —, de most ezen is segít a 3004-es kormányhatározat. Kapunk 50 tenyészüszőt, amelyekért kilónként 10 forintot fizetünk. Ha a termelőszövetkezetnek szabad piacon kellene megvásárolnia a tenyészüszőket, kilónként 18—20 forintba kerülnének. Körülbelül 150 ezer forint megtakarítását teszi itt lehetővé a 2004-es kormányhatározat. A gépi munkánál, a műtrágyavásárlásnál és a tenyészüszők juttatásával összesen 200 ezer forint megtakarítást ért el a kábai Petőfi Termelőszövetkezet. .Nagy összeg ez és annyi, minthatalált pénz lenne. Az igazi nagy előnyt mégsem ezzel az összeggel nyerte ez a termelőszövetkezet, hanem sokkal inkább azzal, hogy a kedvezmények igénybevételé■ vel nagy mértékben megjavította gazdálkodását. — Tavaly még — tesz egy öszszehasonlítást az agronómus —■ 10 kát. holdra jutott nálunk egy számosállat, most pedig 5,8 holdra esik egy. A több jószág több szervestrágyát jelent, a több szervestrágya jobb talajerőt biztosít, a jobb talajerő nagyobb terméseredményeket eredményez és lehetne sorolni tovább a gazdálkodásban a különféle tényezők összefüggéseit ... A kábai Petőfi Termelőszövetkezet nagy lépést tett előre a belterjes termelés felé és a 3004-es kormányhatározat továbbra is erre serkenti. Ha például a most megvásárolt 50 tenészüsző 14 hónapon belül leellik, úgy a vételár 20 százaléka erejéig újabb kedvezmény illeti meg a termelőszövetkezetet. Ismételten kedvezmény jár abban az esetben is, ha az említett üszőknél leellés után a tejtermelés mértéke megüti, vagy túlhaladja a kiszabott mértékeket. Nehéz lenne hirtelen felsorolni, hogy hány fajta kedvezményt biztosít a 3004-es kormányhatározat a termelőszövetkezeteknek ahhoz, hogy termelésüket korszerűbbé tegyék és ezzel növeljék saját jövedelmüket és egyben hozzájáruljanak a városi lakosság jobb ellátásához. Az elsők között — A kábai Petőfi Termelőszövetkezet — mondja Ulveczky Imre járási főagronómus — erejéhez mérten igen jól hasznosította a 3004-es kormányhatározat által kínált lehetőségeket. Véleményem szerint ennek köszönheti, hogy most a járás 29 termelőszövetkezete közül a hét legjobb közé került, míg azelőtt az utolsók között volt. Serkentse ez a dicsérő szó a kábai Petőfi Termelőszövetkezet tagjait és vezetőségét arra, hogy a jövőben még nagyobb mértékben vegyék igénybe az állam által nyújtott kedvezményeket és ezek felhasználásával tegyék még eredményesebbé gazdálkodásukat. Teszkó Sándor Szakember lesz a tanulóból Életrevaló kezdeményezés a szekszárdi Haladás Tsz-ben Miért ne lehetnének a mezőgazdaságban is tanulók akárcsak az iparban, hiszen egy jó kertésznek ugyanúgy kell tanulni a mesterséget, mint egy kovácsnak, vagy ácsnak — villant fel a gondolat néhány hónapja Zsitró György, a szekszárdi Haladás Zöldségtermelő Szövetkezet elnökének fejében. Az ötlet később a tagságnak is megtetszett és elhatározták, hogy alkalmaznak néhány tanulót. Két hónappal ezelőtt fel is vettek kilenc fiatalt, s azt hallottuk rövidesen még egyet alkalmaznak. Most, amikor a tsz kis irodájában szembe ülünk az elnökkel, arról érdeklődünk, hogyan is gondolják a tanulóképzést. — A tanulókat három évre szerződtetjük és nemcsak a tsz, hanem a családfő is jogilag felelősséget vállal értük. A közgyűlés úgy határozott, hogy az első évben az átlagmunkaegység 40, a másodikban 60 és a harmadik évben 80 százalékát kapják meg. Természetesen ehhez nem ragaszkodunk mereven. Lesz olyan tanuló, akinek már a tavasszal felemeljük a jövedelmét és ha valamelyikük 3 év letelte előtt eléri az idősebbek szaktudását, megkapja a teljes munkaegységet. A tanulók napi munkaideje az elméleti oktatással együtt nyolc óra. — Hogyan tudják megoldani az elméleti képzést? — Öten vagyunk itt olyanok, akik agronómusi képzettséggel rendelkezünk, mi vállaltuk a rendszeres elméleti oktatást. A harmadik év végére vizsgát tesznek a gyerekek és hivatalos okmányt kapnak a tanácstól, amelyben elismerik hároméves munkájukat. Ezután már teljes jogú szakmunkások lesznek — jegyzi meg tréfásan, majd elkomolyodva hozzáteszi: — Nálunk különben mindenkinek közvetlen érdeke a szakmai tanulás, mert 10 százalék munkaegységpótlékot adunk a legképzettebbeknek. Miközben Zsura Györgyöt hallgatjuk, arra gondolunk, milyen jó dolog, hogy a 100 holdon gazdálkodó, kis kertészeti szövetkezet, amely két hónappal ezelőtt még szakcsoportként működött, sok gondja közben ilyen nagy figyelmet szentel a szakemberképzésnek. Arról nem is beszélve, hogy milyen jó ötletet adtak a 14— 16 éves fiatalok foglalkoztatására. U. P. Nemsokára felveheti A budapesti Gundel-étteremben szorgalmasan tanulnak a jövő szakácsai. Pintér Csaba és Kispál Tamás már a mestereket megilleti igazi szakácssapkát próbálják. 5