Szabad Föld, 1961. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-01 / 1. szám
4 - Szabad Föld ÚJ MÉRTÉKKEL Ezekben a napokban az egyéni fev.-jalkodókat felkeresik a népnevelők, hogy megnyerjék őket a szövetkezet gazdalkodás eszméjének. Fáradozásukat siker koronázza: ezt bizonyítja az egyre több kitöltött és aláírt belépési nyilatkozat is. A dolgozó parasztokkal folytatott beszélgetés során a nagyobbrészt termelőszövetkezeti tag népnevelők leghatásosabb érve, a közös gazdaságok egyre növekvő, számos biztató eredménye.. A felvilágosító szó, a sok okos érv végül is azt eredményezi, hogy megvalósul az országgyűlés decemberi ülésszakának határozata, a tél folyamán a termelőszövetkezeti mozgalom győzelemre juttatásával lényegében befejezzük a mezőgazdaság szocialista átalakítását. A teljes átszervezés új helyzetet teremt a mezőgazdaságban. Eddig millió és millió apró parcella gátolta, hogy felzárkózzunk a fejlett mezőgazdasági termelést folytató országok mellé, az új helyzetben viszont ez már nem tűnik olyan távolinak, ép ellenkezőleg: megvalósítható, reális célkitűzés. De az is igaz, hongy miután az ország szántóterületének túlnyomó többségén termelőszövetkezetek gazdálkodnak az ország ellátásának gondja is főként a szövetkezetiparasztság vállain nyugszik. A mezőgazdaság szocialista átalakítása után a termelőszövetkezetek gazdasági eredményeinek értékelésénél egy új, eddig alig használt mérce kerül közhasználatba; a holdankénti termelési érték. A termelőszövetkezetek eredményeiket ezelőtt az egyéni parasztokéhoz hasonlították legtöbbször. „Búzából másfél mázsával többet takarítottunk be, mint az egyéniek” — mondották s ez a mérce — jóllehet, nem adott reális képet, elegendőnek bizonyult sokaknak a közös gazdaság fölényének bizonyítására. Megnyugváshoz, sőt káros önelégültséghez vezethetne, ha a jövőben is ezt a „mértékegységet” használnák.. Mondjuk meg őszintén, ha csupán 1— 1,5 mázsával több gabonát termelt egy-egy tsz holdanként, mint községe egyéni parasztsága, ez az eredmény bizony nem túlságosan sok, hiszen a szántásnál, vetésnél alkalmazott gépi munka, a műtrágya-használat már magában biztosít ennyi különbözetet. Az egyéni parasztokénál csak valamivel nocrmobb nem jelentik a nagyüzemi gazdálkodás lehetőségeinek maradéktalan felhasználását. A jövőben már nem az egyéni parasztokkal versenyeznek a termelőszövetkezetek, mert ez a verseny véglegesen eldőlt. Időszerű, ha új versenytársat választanak, s erre nagyon, alkalmasak a kiváló termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok■ Ezektől a versenytársaktól sokat tanulhatnak a szövetkezetek. Az állami gazdaságok java része és tsz-eink egysége ugyanis eljutott már a fejlődésnek arra a szintjére, amelyet elvárunk a korszerű mezőgazdasági nagyüzemektől. Néhány esztendő alatt a többi tsz-ek is elérhetik ezt a szintet. S minél rövidebb lesz ez az idő, annál előnyösebb lesz mind a tagság, mind pedig a népgazdaság számára. A fő cél a termelőszövetkezetekben: egy-egy holdról minél nagyobb termést, közgazdász nyelven szólva termelési értéket „levenni”. A második ötéves terv öt esztendő alatt 30—32 százalékos termésnövekedést határoz meg a mezőgazdaság számára. Ez a célkitűzés reális, de nagy felelősségtudatot és kemény munkát követel a termelőszövetkezeti közösségektől. Kétségtelen, hogy a termelőszövetkezeti parasztság szocialista öntudatban, közösségi érzésben a nagyüzemi gazdálkodáshoz oly szükséges tapasztalatok tekintetében marem áll azon a fokon, amelyen például a legjobb tsz-ek és állami gazdaságok képzett gárdája, de szorgalma, munkaszeretete átsegíti a kezdeti nehézségeken Az állami gazdaságokban a holdankénti termelési érték jelenleg 6—7 ezer forint körül van. Számos olyan termelőszövetkezet gazdálkodik az országban, amelynél a holdankénti termelési érték a 7—8—9 ezer forintot is eléri. A nagykátai ,.Magyar —koreai barátság’’ Tsz-ben az idén több mint 7 ezer forint értékű termést adott a föld minden holdja. Ennél is nagyobbak a péceli Zöld mező Termelőszövetkezet eredményei. A termelőszövetkezetek egy részénél azonban sajnos, ma még jóval alacsonyabb az egy holdra jutó termelési érték. Nem csoda hát, ha ezek a termelőszövetkezetek kevesebb jövedelmet biztosítanak tagjaiknak. Pedig a lehetőség a holdanként 6—7 ezer forintos eredmény elérése valamennyi termelőszövetkezetben — régiben és újban — egyaránt adva van. A kormányzat olyan gazdaságpolitikát folytat, amely segíti a szövetkezeti gazdaságok gyors fejlődését, a tagság boldogulását. Ez nemcsak abban mutatkozik meg, hogy anyagilag is segíti aközös gazdaságokat, hanem — és ez nem kisebb jelentőségű — megfelelő körülményeket biztosít az eredményes gazdálkodáshoz. A termelőszövetkezetek vezetősége és tagsága nyugodtan érvényesítheti elgondolásait. Segítik — nem pedig „irányítják” — a szövetkezet vezetőségének munkáját a felsőbb szervek. A vezetők kezét nem kötik a szövetkezetek érdekeivel ellentétes rendeletek, intézkedések, s mindez együtt biztosítékot jelent a gyors előrehaladásra. A termelés növelése érdekében végzett munka nem a földeken veszi kezdetét, hanem már jóval előbb, a téli napokon a tervkészítéssel. A vezetőség ilyenkor beszéli meg a tagsággal a szövetkezet következő évi gazdálkodási tervét. A szövetkezeti élet fontos mozzanata ez. Így érvé-nyesül a tagság akarata a szö- vetkezet gazdálkodásában. Sokokos javaslat hangzik el a tag-,ság részéről, aminek az egész szövetkezet hasznát veheti. Ha a vezetőség megfogadja ezeket a javaslataidat, már egymagában is sóldat tett a termelés és a holdon- a kémi termelési érték növelése érdekében. Elengedhetetlen ii. tagság bevonása a termelőszövet-kezet termelési és pénzügyi ter-vének elkészítésébe. A sok okosi javaslat azonban önmagában még nem terv. Hátra van a rendszerezés munkája, amelynél a legfontosabb, hogy a vezetőség kísérje figyelemmel a legfonto- sabb mutatót: a holdankénti tér-e melési érték alakulását. Ezért a be’i-es — amint ezt a Pest ma 3 gyében kialakult gyakorlat is bi- - zonyítja — ha a párt és tanácsig szervek termelési tájonként mi- nimumot állapítanak meg a ter-melőszövetkezeti vezetőségek számára, az elérendő holdankénti termelési értékre vonatkozóan. Ez, az irányszám olyan legyen, ami ösztönzi a vezetőségeket a legtöbb jövedelmet adó növé-é nyek termelésére, s az állatte-ínyésztés fejlesztésére is, de ne, légyen menniennzatlan célkitű- zés, amit lehetetlen megvalósítani. Bár ráppuntra sem szabadt szem elől tévesztenünk, hogy a termelőszövetkezetek tagságának jóléte csak a termelékenység nö- - vekedésével emelkedik. A ter- emelőszövetkezetek vezetői te- hát már most a téli időszakban erre irányítsák a tagság figyel-lmét. Az új, a magasabb mérce 3 előre lendíti az egész magyar mezőgazdaságot, jó lesz tehát már most a téli hónapokban ala- t posan számba venni, mi a teen-idő ennek elérése érdekében. ( Mihók Sándor ) A termelőszövetkezeti tagok a sajátjukban dolgoznak, a közös gazdálkodás eredményét felosztják egymás között. Ennek a felosztásnak igazságosnak kell lenni. Az igazságos felosztás könnyű lenne, ha a termelőszövetkezeti gazdaságban minden munka hasonló erőkifejtést, szakértelmet stb. — igényelne. Ha a munkák hasonlóak lennének, akkor az elvégzett munkát munkanapban is lehetne mérni. Ez esetben a felosztás aszerint történne, hogy egész évben ki mennyi munkanapot dolgozott. A munkák azonban különbözőek. Helytelen lenne ugyanis, ha egyenlőnek vennénk annak a munkáját, aki egész nap kaszált, annak a munkájával, aki pl. egész nap adatolt. A gazdaságnak a sokféle munkáját valamilyen közös nevezőre át kell számolni. Ezt a célt szolgálja a munkaegység. A munkaegység-számolással kétféle dolgot érünk el. Az egyik az, hogy egy nap alatt végzett különböző munkát jövedelemelosztás érdekében értékeljük, tehát az egy napi nehezebb munkáért több, a könnyebb munkáért kevesebb munkaegységet írunk jóvá. A másik pedig az, hogy az egész évben végzett munka így kiszámítható. Ha ugyanis összeadjuk az egyes munkanapokon szerzett munkaegységek számát, akkor már megállapítottuk, hogy az egyes termelőszövetkezeti tagok egész évben mennyit dolgoztak és így igazságosan szétosztható a termelőszövetkezet felosztható jövedelme. Hogy ezeket a számítási munkákat elvégezhessük, minden gazdasági munkát a szükséges erőkifejtés, szakértelem, gyakorlottság, figyelem, a munka fontossága, esetleg az egészségre való veszélyessége szerint (pl. permetezés, cséplőgép etetése st.) I—VII. osztályba soroljuk. Az egyes osztályokba sorolt munkákért a következő munkaegységeket írják jóvá, és az egyes munkáknak az osztályokba való sorolása a következőő. Nem volna igazságos a jövedelem felosztása, ha csak azt néznénk, hogy ki milyen munkát végzett és hány napig végezte. Azt is meg kell nézni, hogy az egyes munkákból ki mennyit teljesített. Szükséges tehát meghatározni, hogy egy munkanap alatt a különböző munkákból mennyit kell elvégezni. Ezt nevezik általánosan teljesítménynek. Csak azoknak lehet jóváírni az előbb már felsorolt munkaegységeket, akik az egyes munkákra az előírt munkamennyiségeket, azaz a teljesítményeket elvégezték. A továbbiakban nézzünk meg három kérdést. Először azt, hogy mit értünk teljesítmény alatt, másodszor a várható teljesítményeket hogyan kell meghatározni és harmadszor az elért teljesítmény alapján hogyan kell a jóváírható munkaegységek számát kiszámítani. Először nézzük meg tehát, hogy mit értünk teljesítmény alatt Teljesítmény alatt azt a munkamennyiséget értjük, amit egy átlagos munkaerejű és ügyességű, a munkához megkívánt jártassággal rendelkező dolgozó napról napra kifogástalan minőségben, szorgalmas munkával, munkaerejének leromlása nélkül egy nap alatt teljesíthet. Ha pedig összehasonlítást tennénk, hogy ugyanabból a munkából több gazdaságban milyen teljesítményeket lehet elérni, akkor megállapíthatnánk, hogy ezek több esetben eltérnek egymástól. Ez érthető, mert a gazdaságok adottságai mások lehetnek. Pl. növénytermelési munkáknál lehet a talaj kötött, laza, tömődött, vagy morzsalékos szerkezetű, lehet gyomos vagy gyomtalan, a növények sortávolsága is más lehet. Vagy az állattenyésztési munkáknál pl. a tehenészet, az itatás történhet bent az istállóban önitató csészékből, de történhet az istálló közelében levő gémeskútból. Szükséges tehát, hogy a teljesítményeket minden munkánál a helyi adottságok alapján határozzuk meg. A teljesítménymeghatározás szerepe az igazságos jövedelemelosztásban Az I. osztályba a major körüli egyszerű munkák tartoznak. Pl. udvartakarítás, épület- és szérű takarítás stb. A 11. osztályba azokat az egyszerű munkákat soroljuk, amelyeknek az ■elvégzése nem kíván különösebb erőkifejtést és szaktudást. Ilyen pl. acatolás, lóvezetés, kukoricafattyazás stb.A III. osztályba azok a munkák tartoznak, amelyek elvégzéséhez közepes erőkifejtés* szükséges, de különösebb gyakorlatot vagy szaktudást nem igényelnek, ilyenek pl. a trágyateregetés, a kézi kapálás, a gyűjtés stb. A IV. osztályba azokat a munkákat soroljuk, amelyek közepes erőkifejtést és begyakorlottságot kívánnak, azonban még nem igényelnek különösebb nlaktudást. Ilyen pl. a fogatos kapálás, a traktorvontatású vetőgép kezelése stb. Az V. osztályba tartoznak azok a munkák, amelyek közepesnél nagyobb erőkifejtést, vagy szakképzettséget igényelnek. Ilyenek pl. a műtrágyaszórás kézzel, egyelés, marokszedés stb. A VI. osztályba azokat a munkákat soroljuk, amelyek fokozott erőkifejtést, vagy szakképzettséget kívánnak. Ilyen pl. a rizs kézi aratása, takarmánykeverék kaszálás, cséplésnél az etető munkája stb. A VII. osztályba a fokozott erőkifejtést, begyakorlottságot, vagy az átlagosnál nagyobb szakképzettséget igénylő* munkákat soroljuk. Ilyenek pl. az aratás kézi kaszával, rézkaszálás stb. Ezek szerint a napi nomaeláírás teljesítéséért: az I. osztályban tartozó munkában », 5 munkaegységet II. ” ” ” »,75 III. ■* » ” 1,00 ” IV. ” ” 1 1,25 * “ V. ” " ’’ 1,50 *' VI. ” “ ** 1,75 VII. ” u ·’ Z.»() ” kapnak a termelőszövetkezeti tagok 1961. JANUÁR 1. OLVASÓINKteH 2 JOGlAjVIÁÍSOSUNK-uá£a6zo6 6 Jogviták a termelőszövetkezetek keretében legutóbb a kártérítési jogvitákkalfoglalkoztunk. Ezúttal az egyéb jogii vitákról lesz szó. A vonatkozótörvényerejű rendeletszerint a szervezeti és közigazgatási jellegű ügyeken kívül kizárólag közgyűlés hatáskörébe tartozik adöntés a tagok felvetőiről, kilépésének elfogadásáról és kizárásáról, atagok által bevitt vagyontárgyak áttételéről és ellenértékének megállapításáról, a földjáradék mértékének megállapításáról és általában a tagsági viszonnyal kapcsolatban felmerült vitákról, ha a követelés értéke a 300 forintot meghaladja. A Bíróság előtt lehet keresetet indítani az egy éven belül okozott, ésháromszáz forintot meghaladó kártérítés, valamint a termelőszövet részet által a tagjának okozott kármegtérítése tárgyában hozott közgyűlési határozat ellen. Ugyancsak a bíróság előtt lehet keresetet indítani: a) A lakásbérletből, vagy a lakás- használatból származó vitáról döntőhatározat ellen; b) A kilépéssel, átlépéssel, a tagsági viszony szüneteltetésével, vagy a kizárással kapcsolatos vagyonjogi igényről döntő határozat ellen, kivéve a föld"kijelölésse tárgyában hozott határozatot. A járási tanács végrehajtó bizottságához lehet fordulni: a) A közgyűlésnek a felvételi kérelem, a kilépés elfogadása és a kizárás tárgyában hozott határozata ellen (kivéve a felvételi kérelmet elutasító határozatot), továbbá b) A tag átlépésének elfogadása, illetőleg a tagsági viszony szüneteltetése tárgyában hozott határozat ellen; c) minden olyan vagyoni jogvita tárgyában hozott határozat ellen — kivéve a földjáradékkal kapcsolatos közgyűlési határozatot —, amelyet a törvény, törvényerejű rendelőkormányrendelet nem utal bírósági hatáskörbe. A járási tanács végrehajtó bizottsága a termelőszövetkezeti tag bejelentése alapján, az ügyész óvásává, illetőleg hivatalból is megsemmisítheti a közgyűlés határozatát, ha az jogszabályt vagy alapszabályt sért. Nincs helye az olyan határozat megsemmisítésének, amely ellen a bíróság előtt lehet keresetet indítani. A vezetőség hatáskörébe tartozik a tagsági viszonyból származó vita eldöntése. Ez vonatkozik azokra az esetekre, amikor a jogvita a munkarend és a munkafegyelem megtartásából, a munkabeosztásból, illetőleg a termelőszövetkezet belső igazgatásából származik, továbbá a munkaegységre, valamint a munkán alapuló jövedelemrészeslésre, vagy a szociális segélyre vonatkozó, s általában a tagsági viszonnyal kapcsolatban felmerülő vita eldöntése, ha a követelés értéke a háromszáz forintot nem haladja meg. A vezetőség határozata ellen a közgyűléshez lehet fordulni. A közgyűlés határozata ellen további jogorvoslatnak nincs helye. Kimondja a törvényerejű rendelet, hogy a vezetőség és az ellenőrző bizottság tagjai felelősek a termelő-, szövetkezetnek azért a kárért, amelyet működésük körében a jogszabályok, vagy az alapszabály megszegésével okoztak. Mentesül a felelősség alól az, aki a károkozó határozat meghozatalában, vagy a kárt okozó intézkedés megtételében nem vett részt, továbbá aki részt vett ugyan, de a határozat ellen szavazott, vagy tiltakozott az intézkedés ellen. Az itt szabályozott kártérítési igény — szándékos károkozás kivételével — a megbízatás megszűntétől számított egy év alatt elévül. A termelőszövetkezet és tagjai között a tagsági viszonyból származó vitás ügyek eldöntése akkor is a jogvita eldöntésére egyébként jogosult szervek (— vezetőség, közgyűlés, járási tanács VB, illetve bíróság —) hatáskörébe tartozik, ha a jogvita a tagsági viszony megszűnése után merül fel, illetőleg akkor kerül elbírálásra. A nem tagsági viszonyból származó vitás ügyek eldöntése mindig bírósági útra tartozik. A termelőszövetkezetek egymás közötti vitás vagyoni ügyei (a föld használatával kapcsolatos viták kivételével) általában a bíróság, míg egyéb vitás ügyek a járási tanács VB-nak hatáskörébe tartoznak. Kiemelendőnek tartjuk még annak megemlítését,, hogy a termelőszövetkezeti tagsági viszonyból származó követelés, valamint a termelőszövetkezeteknek egymással szemben támasztott bármely követelése két év alatt elévül. Dr. Perl Mvát Új termelőszövetkezetek Zala megyében Az őszi szántás-vetés, betakarítás után újabb lépéssel haladt előre a termelőszövetkezeti mozgalom Zalában. Az új paraszti közösségek tagjai az alakuló közgyűlést követően azonnal dologhoz láttak, számba vették, hogy a kisparaszti gazdaságok egyesítésével milyen lehetőségek nyílnak meg előttük. Igen jelentős az új zalai termelőszövetkezetek vezetőségeinek és tagságának az a közgyűlési határozata, amely szerint saját erejükre támaszkodva, hoznak létre 25—30 férőhelyes istállókat a közös állatállomány elhelyezésére. Káváson, Vaspörön, Ormánybükkön, Galambokon, Kiskomáromban és másutt a termelőszövetkezeti tagok portáin álló nagyobb istállókat és pajtákat építik egybe, s majd csak akkor emelnek korszerű gazdasági épületeket, ha gazdaságilag megerősödtek. Az új termelőszövetkezetek úgy határoztak, hogy csak a legszükségesebb esetekben fordulnak az államhoz kölcsönért.