Szabad Föld, 1962. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1962-04-08 / 14. szám
4 /41" / 1. Közöljük a rádió televízió műsorai! XVII. ÉVFOLYAM. 14. SZÁM.___________________________________________ÁRA: 1 FORINT________________________________________________________1962. ÁPRILIS 8. A tavaszi munkák sűrűjében Minden rosszban van valami végezték el a tsz-ek. De még így jó. Az idei tavasz kedvezőtlen időjárással indult — a földeken alig lehetett dolgozni. A mezőgazdasági munkákban hozzávetőlegesen egyhónapos a késés. Elmaradtunk a vetéssel. Ez rosszul jött —, az viszont jól, hogy a késői kitavaszodás következtében volt idő a felkészülésre, a gépek rendbehozatalára, a munkaszervezetek és a jövedelem-részesedési formák kialakítására. Egy kicsit kiszaladtunk az időből, elkésve azonban még nincs semmi! A vegetációnak ez a megrövidülése további kedvező idő esetén — a korai zöldségfélék kivételével — még nem okoz nagy eltolódást a növénytermesztésben és a terméshozamokban. A talajállapot mindenütt jó, a földek gazdagok táperőben —, s így a határ közepes időjárás esetén is — természetesen jó munkával — nagy termést adhat. Amit tehát a kedvezőtlen időjárás következtében elmulasztottunk, azt tervszerű, okos munkával pótolni lehet. Igaz, a kéthónapos tavaszi munka egy hónapra sűrűsödik. Szinte egyszerre kell vetni a korai és kései tavaszi növényeket, egymillió holdat kell fölszántani, és több mint négy és félmillió holdon elvégezni a vetést. A fejtrágyázás is hátra van még, több mint egymillió hold földön. Mindez igen nagy feladat elé állítja a termelőszövetkezeti gazdákat, az állami gazdaságok, a gépállomások dolgozóit. Pánikra, ideges kapkodásra azonban nincs ok. Jó felkészüléssel, a tartalékerők és lehetőségek teljes kihasználásával lényegében idejében el lehet végezni a tavaszi munkákat. Emlékezzünk csak! Az elmúlt évben a korai tavasz felkészületlenül érte a falut, s bizony sok helyen nem javították ki határidőre a munkagépeiket, elkéstek a jövedelemelosztás módszereinek a megállapításával, a munkadíjazási formák kialakításával is, a háztáji földek szétosztása pedig áthúzódott május elejére. Az idén már nincsenek ilyen gondjaink. A tavaszi munkák indulásához tehát jobbak a feltételek, mint bármikor s így, amint az idő ensgedi, be lehet hozni a lemaradást. Ha a földeken nem is lehetett márciusban dolgozni, azért ebben a hónapban sem tétlenkedtek a mezőgazdaságban. Erről a gépszemlék jegyzőkönyvei is tanúskodnak. Volt idő a gépek kijavítására. Sőt —, nagyon helyesen — több termelőszövetkezetben célszerűen használták ki a kényszerű késedelmet és a már használaton kívül helyezett fogatos gépeket is kijavították. A devecseri járásban például a tűzgazdáktól bekérték azokat a fogatos hengereket, amelyeket annak idején a tsz-ek, mint szükségtelen felszerelést, nem vettek át. Most ezeket a munkagépeket és felszereléseket is felhasználják a szövetkezetek a gyors munka végzése érdekében. Sok útja és módja van annak, hogy a rendelkezésre álló rövid idő alatt mindenütt elvégezzék a tavaszi szántást, vetést. Az idővel való versenyfutás egyik legfőbb tartaléka a kettős műszak. Szinte felbecsülhetetlen előny, hogy az őszi mélyszántást minden eddiginél nagyobb területen is körülbelül egymillió hold föld vár tavaszi szántásra. Traktorosaink úgy végeznek jó munkát, ha két műszakban dolgoznak, különösen a lánctalpas, szántó- és a nehéz, univerzális traktorokkal. A helyi lehetőségeknek nincs határa. Ahol más megoldás nincs, ott még a nem szakképzett, de gépekhez értő tsz-tagokat is beállíthatják a felelős gépészek mellé, a munkanap teljes kihasználása érdekében. A nagyalásonyi Egyesített Táncsics Tsz-ben például úgy biztosítják az éjjelnappali munkát, hogy a szerelőkkel megállapodtak: a legsürgetőbb 8—10 napra azok is gépre ülnek. Ott cselekszenek helyesen, ahol a gépek mellett a fogatokat is a vetési, szántási munkálatokra állítják be. Úgy gondoljuk, nem kell külön magyaráznunk a szövetkezeti gazdáknak ennek a jelentőségét. Hiszen, ha a szállítást a legszükségesebbre csökkentük, akkor a fogatok a traktorokkal egy sorba állhatnak és részt vehetnek a könnyű talajmunkákban. Nagyon jó kezdeményezés az, amit a Fejér megyeiek indítottak el, ami szerint minden pár lóval naponta egy normál holdnyi munkát végeztetnek el. A lófogatok munkába állítása előnyös, mert ott is dolgozhatnak, ahol a talaj még nem bírja el a traktorokat, munkagépeket. Ezerféle módja van a jó munkának. Egy kis lelemény, egy kis gondolkodás, s máris meg lehet könnyíteni, gyorsítani a tavaszi munkákat. Csak mint példát említjük meg, hogy egy Zetor nemcsak kilenc hengert bír el, hanem kétszer annyit is, így szélesebb területen tudunk hengerelni. Sajnos, gyárilag készített kapcsolószerkezeteink alig vannak, de legyártásuk még kis műhelyekben is —, különösen a gépállomásokon — könnyen lehetséges. Egyegy jó munkamódszer, helyes megoldás sokszor egy traktort pótolhat. E módszer nagy jelentőségére jellemző, hogy a Szolnok megyei pártbizottság a tavaszi munkákkal kapcsolatos határozatában erre külön felhívja a szövetkezetek figyelmét. Tavasszal ritkán volt rá szükség, hogy a parasztember vasárnap és ünnepnapon is kint legyen a földeken, szántson, vessen — persze, ha az időjárás úgy kívánta, régebben is dolgoztak vasárnap a határban. Most szükség van rá. A józan paraszti türelmetlenség megnyilvánulását mutatja ennek a felismerése és követelése. A fonyódi járásban a termelőszövetkezetek vezetői és tagjai azzal a kéréssel fordultak a tanácshoz, hogy április 4-én is dolgozhassanak, és az ünnepségeket csak a délutáni órákban tartsák meg Türelmetlenségben, munkakedvben tehát nincs hiány. Ha szövetkezeteink idejében alkalmazzák az ösztönző munkamódszereket, a tavaszi munkákra is célprémiumot tűznek ki, akkor a családtagok is jobban kiveszik részüket a munkákból. Reméljük, hogy az időjárás megjavul és a tavaszi munkákat zavartalanul lehet majd végezni. Az összefogás, a baráti és a szocialista segítség meghozza gyümölcsét, a falu népe a rá váró munkát becsülettel és lelkiismeretesen elvégzi. Szegő Lajos Jókedvvel, bizakodással ünnepelt az ország szabadságunk születésnapján Megünnepeltük hazánk felszabadulásának 17. évfordulóját. Az ünnep előestéjén a zsúfolásig megtelt Erkel Színházban pártunk és kormányunk vezetőinek jelenlétében Kállai Gyula elvtárs miniszterelnökhelyettes, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke méltatta április 4. jelentőségét, valamint azokat az eredményeket, amelyeket népünk az eltelt tizenhét esztendő alatt elért. Az ünnepi beszédben Kállai Gyula elvtárs kiemelte, hogy népünk évszázados szabadságálma valósult meg 1944. április 4-én, majd azokról a hatalmas erőfeszítésekről szólott, amelyekkel megteremtettük fejlett népgazdaságunkat, gyors ütemben erősödő iparunkat, a szocialista alapokon gazdálkodó mezőgazdaságunkat. Elismeréssel mondotta mezőgazdaságunkkal kapcsolatban. „A tavalyi súlyos aszály ellenére is sikeresen oldottuk meg az úgynevezett kettős feladatot: a mezőgazdaság szocialista átszervezését és ezzel egy időben a termelés növekedését. Most — tette hozzá — a mezőgazdasági szocialista átszervezésének befejezése után, a kettős feladat helyett egy alapvető feladatot kell megoldanunk: a mezőgazdasági termelés gyors ütemű fejlesztését." Hosszasan méltatta a kulturális téren kivívott eredményeinket, a közoktatás fejlesztésében elért sikereinket, s azokat a gondokat, amelyeket népgazdaságunk gyors ütemű előrehaladása okozott. Ünnepi beszéde befejező részében rámutatott, hogy az internacionalizmus szellemében minden erőnkkel óvjuk és ápoljuk a többi szocialista országhoz fűződő kapcsolatainkat, s népünk továbbra is szilárd elhatározással sorakozik fel ailágbékét védő Szovjetunió mellé. Verőfényes, napsütéses idő köszöntött az országra az ünnepnapon. Délelőtt, pontosan 10 órakor Czinege hajts vezérezredes, honvédelmi miniszter rövid méltató beszéde után megkezdődött néphadseregünk pompás katonai parádéja, amelynek során először a gyalogos alakulatok vonultak fel, majd a könnyű fegyvernemek után a nehéz harckocsik és a légelhárító rakéták, valamint a legmodernebb szuperszonikus lökhajtásos repülőgépek kápráztatták el a díszszemle fővárosi és vidéki közönségét. A fővárosi ünnepségekkel egy időben az ország városaiban, falvaiban is megemlékeztek felszabadulásunk 17. évfordulójáról. NYÍREGYHÁZÁN a Móricz Zsigmond színházban rendezték meg a díszünnepséget, ahol szovjet és román meghívott vendégek is részt vettek. Somogyban, minden járási székhelyen és nagyobb községben megkoszorúzták a szovjet emlékművet, KAPOSVÁRON pedig a Csiky Gergely Színházban Németh Ferenc, az MSZMP városi bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. EGERBEN a Gárdonyi Géza Színházban emlékeztek meg a Heves megyei dolgozók hazánk felszabadulásának 17. évfordulójáról. Az ünnepségen a megye legkiválóbb termelőszövetkezeti gazdái képviselték a községeket. A SZOMBATHELYI ünnepségen fellépett a városban vendégeskedő csehszlovák pionírkórus is. Debrecenben szovjet vendégek részvételével magyar— szovjet estek keretében emlékeztek meg azokról a hősökről, akik életüket áldozták népünk szabadságáért. PÉCSETT több ezer ember jelenlétében megkoszorúzták a szovjet hősök emlékművét, majd az esti ünnepséget. Új-Mecsekalján, a Ságvári Endre művelődési házban tartották meg. Itt a felszabadulási ünnepség alkalmából képzőművészeti kiállítás nyílt meg, amely a megye új életét tükröző művészi alkotásokat mutatja be. GYŐRBEN a Kisfaludy Színházban dr. Katona Lajos, a megyei tanács elnöke mondott ünnepi beszédet Ez alkalommal nyitották meg a szakszervezetek megyei tanácsának székházában a magyar munkásmozgalom történetét bemutató kiállítást is. Nagy nemzeti ünnepünket egész dolgozó népünk jókedvvel és bizakodással ünnepelte. Czinege Lajos elvtárs vezérezredes, honvédelmi miniszter beszédét mondja. Mellette Dobi István és Kádár János elvtársak Felvonulnak a légvédelmi rakéták.