Szabad Föld, 1962. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1962-04-08 / 14. szám

4 /41­­" /­­ 1. Közöljük a rádió televízió műsorai! XVII. ÉVFOLYAM. 14. SZÁM.___________________________________________ÁRA: 1 FORINT________________________________________________________1962. ÁPRILIS 8. A tavaszi munkák sűrűjében Minden rosszban van valami végezték el a tsz-ek. De még így jó. Az idei tavasz kedvezőtlen időjárással indult — a földeken alig lehetett dolgozni. A mező­­gazdasági munkákban hozzávető­legesen egyhónapos a késés. El­maradtunk a vetéssel. Ez rosszul jött —, az viszont jól, hogy a ké­sői kitavaszodás következtében volt idő a felkészülésre, a gépek rendbehozatalára, a munkaszer­vezetek és a jövedelem-részese­dési formák kialakítására. Egy kicsit kiszaladtunk az idő­ből, elkésve azonban még nincs semmi! A vegetációnak ez a meg­rövidülése további kedvező idő esetén — a korai zöldségfélék kivételével — még nem okoz nagy eltolódást a növényter­mesztésben és a terméshozamok­ban. A talajállapot mindenütt jó, a földek gazdagok táperőben —, s így a határ közepes időjárás ese­tén is — természetesen jó mun­kával — nagy termést adhat. Amit tehát a kedvezőtlen idő­járás következtében elmulasztot­tunk, azt tervszerű, okos munká­val pótolni lehet. Igaz, a kéthóna­pos tavaszi munka egy hónapra sűrűsödik. Szinte egyszerre kell vetni a korai és kései tavaszi nö­vényeket, egymillió holdat kell fölszántani, és több mint négy és félmillió holdon elvégezni a ve­tést. A fejtrágyázás is hátra van még, több mint egymillió hold földön. Mindez igen nagy feladat elé állítja a termelőszövetkezeti gazdákat, az állami gazdaságok, a gépállomások dolgozóit. Pánikra, ideges kapkodásra azonban nincs ok. Jó felkészüléssel, a tartalék­erők és lehetőségek teljes ki­használásával lényegében idejé­ben el lehet végezni a tavaszi munkákat. Emlékezzünk csak! Az elmúlt évben a korai tavasz felkészület­lenül érte a falut, s bizony sok helyen nem javították ki határ­időre a munkagépeiket, elkéstek a jövedelemelosztás módszereinek a megállapításával, a munkadíja­zási formák kialakításával is, a háztáji földek­ szétosztása pedig áthúzódott május elejére. Az idén már nincsenek ilyen gondjaink. A tavaszi munkák indulásához te­hát jobbak a feltételek, mint bármikor s így, amint az idő en­s­gedi, be lehet hozni a lemara­dást. Ha a földeken nem is lehetett márciusban dolgozni, azért ebben a hónapban sem tétlenkedtek a mezőgazdaságban. Erről a gép­szemlék jegyzőkönyvei is tanús­kodnak. Volt idő a gépek kijaví­tására. Sőt —, nagyon helyesen — több termelőszövetkezetben célszerűen használták ki a kény­szerű késedelmet és a már hasz­nálaton kívül helyezett fogatos gépeket is kijavították. A deve­­cseri járásban például a tűz­­gazdáktól bekérték azokat a fo­­gatos­ hengereket, amelyeket an­nak idején a tsz-ek, mint szükség­telen felszerelést, nem vettek át. Most ezeket a munkagépeket és felszereléseket is felhasználják a szövetkezetek a gyors munka vég­zése érdekében. Sok útja és módja van annak, hogy a rendelkezésre álló rövid idő alatt mindenütt elvégezzék a tavaszi szántást, vetést. Az idő­vel való versenyfutás egyik leg­főbb tartaléka a kettős műszak. Szinte felbecsülhetetlen előny, hogy az őszi mélyszántást min­den eddiginél nagyobb területen is körülbelül egymillió hold föld vár tavaszi szántásra. Traktoro­saink úgy végeznek jó munkát, ha két műszakban dolgoznak, kü­lönösen a lánctalpas, szántó- és a nehéz, univerzális traktorokkal. A helyi lehetőségeknek nincs határa. Ahol más megoldás nincs, ott még a nem szakképzett, de gépekhez értő tsz-tagokat is be­állíthatják a felelős gépészek mellé, a munkanap teljes kihasz­nálása érdekében. A nagyaláso­­nyi Egyesített Táncsics Tsz-ben például úgy biztosítják az éjjel­­nappali munkát, hogy a szerelők­kel megállapodtak: a legsürge­tőbb 8—10 napra azok is gépre ülnek. Ott cselekszenek helyesen, ahol a gépek mellett a fogatokat is a vetési, szántási munkálatokra ál­lítják be. Úgy gondoljuk, nem kell külön magyaráznunk a szö­vetkezeti gazdáknak ennek a je­lentőségét. Hiszen, ha a szállítást a legszükségesebbre csökkentük, akkor a fogatok a traktorokkal egy sorba állhatnak és részt ve­hetnek a könnyű talajmunkák­ban. Nagyon jó kezdeményezés az, amit a Fejér megyeiek indí­tottak el, ami szerint minden pár lóval naponta egy normál hold­­nyi munkát végeztetnek el. A ló­fogatok munkába állítása elő­nyös, mert ott is dolgozhatnak, ahol a talaj még nem bírja el a traktorokat, munkagépeket. Ezerféle módja van a jó mun­kának. Egy kis lelemény, egy kis gondolkodás, s máris meg lehet könnyíteni, gyorsítani a tavaszi munkákat. Csak mint példát em­lítjük meg, hogy egy Zetor nem­csak kilenc hengert bír el, hanem kétszer annyit is, így szélesebb területen tudunk hengerelni. Saj­nos, gyárilag készített kapcsoló­szerkezeteink alig vannak, de le­gyártásuk még kis műhelyekben is —, különösen a gépállomáso­kon — könnyen lehetséges. Egy­­egy jó munkamódszer, helyes megoldás sokszor egy traktort pó­tolhat. E módszer nagy jelentősé­gére jellemző, hogy a Szolnok megyei pártbizottság a tavaszi munkákkal kapcsolatos határo­zatában erre külön felhívja a szö­vetkezetek figyelmét. Tavasszal ritkán volt rá szük­ség, hogy a parasztember vasár­nap és ünnepnapon is kint legyen a földeken, szántson, vessen — persze, ha az időjárás úgy kíván­ta, régebben is dolgoztak vasár­nap a határban. Most szükség van rá. A józan paraszti türel­metlenség megnyilvánulását mu­tatja ennek a felismerése és kö­vetelése. A fonyódi járásban a termelőszövetkezetek vezetői és tagjai azzal a kéréssel fordultak a tanácshoz, hogy április 4-én is dolgozhassanak, és az ünnepsége­ket csak a délutáni órákban tart­sák meg Türelmetlenségben, munka­kedvben tehát nincs hiány. Ha szövetkezeteink idejében alkal­mazzák az ösztönző munkamód­szereket, a tavaszi munkákra is célprémiumot tűznek ki, akkor a családtagok is jobban kiveszik részüket a munkákból. Reméljük, hogy az időjárás megjavul és a tavaszi munkákat zavartalanul lehet majd végezni. Az összefogás, a baráti és a szo­cialista segítség meghozza gyü­mölcsét, a falu népe a rá váró munkát becsülettel és lelkiisme­retesen elvégzi. Szegő Lajos Jókedvvel, bizakodással ünnepelt az ország szabadságunk születésnapján Megünnepeltük hazánk felsza­badulásának 17. évfordulóját. Az ünnep előestéjén a zsúfolásig megtelt Erkel Színházban pár­tunk és kormányunk vezetőinek jelenlétében Kállai Gyula elvtárs miniszterelnökhelyettes, a Haza­fias Népfront Országos Tanácsá­nak elnöke méltatta április 4. je­lentőségét, valamint azokat az eredményeket, amelyeket népünk az eltelt tizenhét esztendő alatt elért. Az ünnepi beszédben Kállai Gyula elvtárs kiemelte, hogy né­pünk évszázados szabadságálma valósult meg 1944. április 4-én, majd azokról a hatalmas erőfe­szítésekről szólott, amelyekkel megteremtettük fejlett népgazda­ságunkat, gyors ütemben erősödő iparunkat, a szocialista alapokon gazdálkodó mezőgazdaságunkat. Elismeréssel mondotta mezőgaz­daságunkkal kapcsolatban. „A tavalyi súlyos aszály ellenére is sikeresen oldottuk meg az úgy­nevezett kettős feladatot: a me­zőgazdaság szocialista átszerve­zését és ezzel egy időben a ter­melés növekedését. Most — tet­te hozzá — a mezőgazdasági szo­cialista átszervezésének befejezé­se után, a kettős feladat he­lyett egy alapvető feladatot kell megoldanunk: a mezőgazdasági termelés gyors ütemű fejleszté­sét." Hosszasan méltatta a kulturá­lis téren kivívott eredményein­ket, a közoktatás fejlesztésében elért sikereinket, s azokat a gon­dokat, amelyeket népgazdasá­gunk gyors ütemű előrehaladása okozott. Ünnepi beszéde befejező ré­szében rámutatott, hogy az in­ternacionalizmus szellemében minden erőnkkel óvjuk és ápol­juk a többi szocialista országhoz fűződő kapcsolatainkat, s népünk továbbra is szilárd elhatározás­sal sorakozik fel a­ilágbékét vé­dő Szovjetunió mellé. Verőfényes, napsütéses idő köszöntött az országra az ünnep­napon. Délelőtt, pontosan 10 óra­kor Czinege hajts vezérezredes, honvédelmi miniszter rövid mél­tató beszéde után megkezdődött néphadseregünk pompás katonai parádéja, amelynek során elő­ször a gyalogos alakulatok vonul­tak fel, majd a könnyű fegyver­nemek után a nehéz harckocsik és a légelhárító rakéták, vala­mint­ a legm­odernebb szuperszo­nikus lökhajtásos repülőgépek kápráztatták el a díszszemle fő­városi és vidéki közönségét. A fővárosi ünnepségekkel egy időben az ország városaiban, fal­vaiban is megemlékeztek felsza­badulásunk 17. évfordulójáról. NYÍREGYHÁZÁN a Móricz Zsigmond színházban rendezték meg a díszünnepséget, ahol szovjet és román meghívott vendégek is részt vettek. So­mogyban, minden járási szék­helyen és nagyobb községben megkoszorúzták a szovjet em­lékművet, KAPOSVÁRON pedig a Csiky Gergely Színház­ban Németh Ferenc, az MSZMP városi bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. EGERBEN a Gárdonyi Géza Színházban em­lékeztek meg a Heves megyei dolgozók hazánk felszabadulásá­nak 17. évfordulójáról. Az ün­nepségen a megye legkiválóbb termelőszövetkezeti gazdái képvi­selték a községeket. A SZOMBATHELYI ünnepségen fellépett a városban vendégeskedő csehszlovák pionír­kórus is. Debrecenben szovjet vendégek részvételével magyar— szovjet estek keretében emlé­keztek meg azokról a hősökről, akik életüket áldozták népünk szabadságáért. PÉCSETT több ezer ember jelenlétében megkoszorúzták a szovjet hősök emlékművét, majd az esti ün­nepséget. Új-Mecsekalján, a Ság­­vári Endre művelődési házban tartották meg. Itt a felszabadu­lási ünnepség alkalmából képző­művészeti kiállítás nyílt meg, amely a megye új életét tükröző művészi alkotásokat mutatja be. GYŐRBEN a Kisfaludy Színházban dr. Ka­tona Lajos, a megyei tanács el­nöke mondott ünnepi beszédet Ez alkalommal nyitották meg a szakszervezetek megyei tanácsá­nak székházában a magyar mun­kásmozgalom történetét bemuta­tó kiállítást is. Nagy nemzeti ünnepünket egész dolgozó népünk jókedvvel és bizakodással ünnepelte. Czinege Lajos elvtárs vezérezredes, honvédelmi miniszter be­szédét mondja. Mellette Dobi István és Kádár János elvtársak Felvonulnak a légvédelmi raké­ták.

Next