Szabad Föld, 1963. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1963-08-25 / 34. szám
1963. AUGUSZTUS 25. Tapasztalatok és tanulságok AIOSSZiltás az azt követő viszonylag kedvező időjárás következtében a kertészeti termelvények mennyisége nem egy esetben kétszerese a tervezettnek, s ez a megnövekedett mennyiség a múlthoz képest fele idő alatt kerül betakarításra. Így nagyon rövid az úgynevezett primőr időszak, s nem egy áruféleség, amely hét végén még hiánycikk, a következő hét elején jóformán eladhatatlanná válik. Hogy a nagy gonddal és sok aggodalom közepette felnevelt kertészeti termék népgazdaságunknak is hasznot hajtson, az árut belföldi és külföldi fogyasztóknak el kell adni, vagy az élelmiszeriparnak fel kell dolgozni. Minden egyéb felhasználás — még az esetben is, ha a felvásárló kereskedelem kifizeti a termelvény árát a termelőnek — népgazdasági szinten veszteséges. A belföldi fogyasztók csak korlátozott mennyiségben vevői egy-egy áruféleségeknek, s a megnövekedett hozamot ebben az irányban csak úgy lehet levezetni, ha már primőr korában piacra kerül. Exportnál, a minden cikkre érvényes külkereskedelmi lehetőségeken kívül, még korlátokat szab a szállítóeszköz-hiány is, tehát itt is célszerű abban a pillanatban megkezdeni a kivitelt, mihelyt az áru minősége eléri a követelményeket. Az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy nem egy esetben a termelőszövetkezetek az igen nagy erőfeszítéssel megmunkált és sok viszontagság közepette megtermelt áru betakarításával késlekednek. Legjobb példa erre az újburgonya esete, melyet június első napjaiban vonakodtak fölszedni , mondván, hogy az időjárás kedvező, s a mennyiségi növekedés bőven kárpótol az esetleges árcsökkenésért. A próbaszedések a dabasi járás egyik-másik termelőszövetkezetében 50 mázsa körüli termést mutattak, s a felvásárlási ár 450 forint volt. Hat héttel később a mennyiség 70 mázsa, a felvásárlási ár 120—180 forint, s a burgonya a nagy kínálat következtében csak vontatottan adható el. Exportlehetőségek nincsenek, s a fuvarköltség népgazdasági szinten eleve veszteségessé teszi az ilyen ügyletet. Tehát a késlekedés nem szolgálta senkinek az érdekeit, sőt kimondottan kárt okozott. A másik tapasztalat, amely nem jelentéktelen az, hogy a termelőszövetkezetek nagymennyiségű árut termelnek a szerződéses rendszeren kívül. Ennek következménye, hogy miután a lakosság, az élelmiszeripar és a külkereskedelem igényei szerződéssel fedezve lettek, nagymennyiségű, úgynevezett szabad áru keres vevőt. A felvásárló kereskedelemnek már a leszerződött területen megtermelt többlet értékesítése is nagy feladatot jelent, mivel a rendelkezésre, álló göngyöleg- és szállítóeszköz-állomány még a terv szerinti mennyiséghez is alig elegendő. A termelők egy része a szerződésen kívül termelt árut szinte pánikszerűen próbálja értékesíteni, s mikor ez nem sikerül, az érvényben levő felvásárlási árnál jóval olcsóbban is túl ad rajta. Természetesen ez kihat a szervezett felvásárlás áraira is, így egy-két fegyelmezetlen termelőszövetkezet miatt sok száz jól dolgozó tsz tagsága kerül hátrányos anyagi helyzetbe. Legjellemzőbb erre a zöldpaprika esete, melynek felvásárlási ára a július 15-i 8 forintról július 27-re 1,60 forintra, tehát — 80 százalékkal — egyötödére esett, s ennek a rohamos csökkenésnek előidézői azok a tsz-ek voltak, amelyek július 15-én 9,50 forintért, míg július 27-én 1 forintért kínálták áruikat a Hámán Kató téri piacon. Az árak alakulását két oldalról lehet nézni, a termelő és fogyasztó szemszögéből, de ez nem jelenti azt, hogy itt alapvető érdekellentét van. Célunk az árakat úgy kialakítani, hogy a termelőszövetkezetek egy kv után a ráfordított munka arányában mindenképpen megkapják a bővített újratermeléshez szükséges összeget. S ha az időjárás következtében a tervezettnél nagyobb a hozam, úgy az árakat annak megfelelően indokolt csökkenteni, hogy a többletnek mintegy a fele akkumulálódjék a tsz-nél, míg a másik fele jelentkezzék a fogyasztóiárak csökkenésében A folyó évi, viszonylag alacsony felvásárlási árak mellett szép számmal találunk olyant, amely paprikánál vagy paradicsomnál elérte az egy katasztrális hold utáni 30 ezer forint feletti bevételt. Ha a gyümölcs- és zöldségtermelő üzemektől megkívánjuk a tervszerűséget, feltétlenül szükséges lenne a kapcsolódó ágazatok fejlesztése is, mert az joggal keseríti el a termelőket, hogy a verejtékes munkával megtermelt árujuk láda, gépkocsi, vagon vagy éppen raktárhiány miatt megy veszendőbe, még az esetben is, ha a felvásárló kereskedelem a védőárat részükre kifizeti. Hány 100 tonna árut lehetne megmenteni, ha lenne elég teherautó a felvásárláshoz, lenne elég hűtővagon az exporthoz, lenne elég hűtőtér a fogyasztók részére az áru 1—2 napos átmeneti tárolásához vagy lenne megfelelő konzervipari kapacitás a feldolgozáshoz.fejlődés ezeken a területeken is van, de a szocialista mezőgazdaság ezen ága a fejlődés ütemében lehagyta a közlekedést és élelmiszeripart, s nem szabad, hogy ezen hiányosságok lefékezzék a kertészeti termelés lendületét. Dömötör József a Pest megyei MÉK igazgatója RENDELETEK A szakmunkásképző tanfolyamokról A felnőttek mező- és erdőgazdasági szakmunkásképző tanfolyamairól és a szakmunkás vizsga egyes kérdéseiről szóló 16/1953. (XI. 1.) FM. számú rendelet végrehajtására a pénzügyminiszterrel és a munkaügyi miniszterrel egyetértésben a földművelésügyi miniszter utasítást adott ki, amely a Mezőgazdasági Értesítő augusztus 14-i számában jelent meg. Az utasítás melléklete — szabályzata — részletesen tartalmazza a tanfolyamok szervezeti formáját, tanulmányi rendjét, időtartamát, valamint a tanfolyami költségek felhasználásának módját. A szabályzat szerint tanfolyamok üzemi (helyi), körzeti és bentlakásos formában szervezhetők. A tanfolyamokon az oktatást a Földművelésügyi Minisztérium szakoktatási és kísérletügyi főigazgatósága által kiadott óra- és tanításterv alapján végzik. A tanfolyamok tananyaga három évfolyamra tagozódik. Az egyes évfolyamok tananyaga folyamatoson tanítható, így egy tanévben több évfolyam is elvégezhető, kivéve az ifjúsági szakmunkásképző tanfolyamot, melyen egy évben csak egy évfolyam tananyaga végezhető el. A jelen utasítás szerint ezüstkalászos mezőgazdasági tanfolyam az 1963/64. tanévtől kezdődően már nem szervezhető. Az 1954. évi január hó 1. napja után az ezüstkalászos mezőgazdasgi tanfolyam két évfolyamát sikeresen elvégzett dolgozók a szakmunkásképző tafolyam III. évfolyamára vehetők fel. A műtrágya kiskereskedelmi árusítása A kiskereskedelmi forgalomba kerülő műtrágyafajták felső súlyhatárának megállapításáról szóló közleményt a Kereskedelmi Értesítő augusztus 12-i száma közli. A Földművelésügyi Minisztérium, valamint a Szövetkezetek Országos Szövetségével egyetértésben hozott határozat szerint — a műtrágyafajták menynyiségének korlátozott lehetőségei miatt — a kiskereskedelemben egy vevőnek egy vásárlás esetén legfeljebb 40 (negyven) kg műtrágya szolgáltatható ki. A vásárlásnál minden esetben az úgynevezett kimért árukra megállapított fogyasztói árat kell fizetni. Jelen szabályozás visszavonásig érvényes. SZABAPIÖP Tervszerűbben - gyorsabban Augusztus második felében járunk. Érik a csemegeszőlő, kaszálják a sárját, elérkezett a nyár végi munkák dandárja, s ahogy falun mondani szokás, már a kertek alatt jár az ősz. A termelőszövetkezetekben, de a háztáji gazdaságok földjein is egyszerre szakad nyakukba a burgonya, a répa, a napraforgó és a kukorica betakarítása. Közben pedig elérkezik az őszi gabonavetés ideje is. A mezei szorgalom és a viszonylag kedvező időjárás következtében kapásnövényekből — elsősorban kukoricából és répából — helyenként jó, illetve kitűnő termés ígérkezik. Karvastagságúak a kukoricacsövek s a cukorrépák 60—70 dekásak. A jó termés ígérete egyben figyelmeztető is: nagyobb körültekintéssel, gondosabban kell felkészülni a betakarításra, ami nemcsak a termés biztonságba juttatását jelenti, hanem azt is, hogy az őszi kapások betakarítása után a szükséges talajmunkát, elsősorban az őszi mélyszántást idejében kell elvégezni. A betakarítás sikere elsősorban nem a gépeken múlik, hanem az embereken. E tekintetben nemcsak a Földművelésügyi Minisztérium, a megye, a járás és a termelőszövetkezet vezetőinek van felelősségük, hanem az egyszerű termelőszövetkezeti tagoknak is. Persze, a betakarítás megszervezése , irányítása elsősorban a mezőgazdasági szakemberek feladata, de a végrehajtás mégis csak a traktorosokon, fogatosokon és a növénytermesztőkön múlik. Az őszi munkák menetrendszerű végzésére minden termelőszövetkezet elkészíti, vagy már elkészítette a munkatervét. Ámde sok helyen ezt a munkatervet az íróasztal fiókjába süllyesztik és inkább csak azért készítik el, hogy a járási tanács felhívásának eleget tegyenek. Nem jól van ez így. Az a helyes, ahogy a többi között a túrkevei Vörös Csillag Tsz-ben is csinálják. Ebben a nagy tiszántúli mezőgazdasági üzemben minden idény előtt közgyűlés és vita előzi meg a feladattervek elkészítését. Így aztán nemcsak a vezetők, hanem az egyszerű beosztásban dolgozó tsz-tagok is ismerik a rájuk váró tervfeladatokat, tudják, mit mikor, s hogyan oldjanak meg. Az elmúlt év időjárása, de különösen a korán beköszöntött tél sok kellemetlen meglepetést és kárt okozott a mezőgazdasági üzemeknek. Korán kifagyott az eke a földből, s leesett az első hó, ami november végére majdnem hogy teljesen megbénította a mezei munkát. Szerencsések voltak azok a termelőszövetkezetek, amelyeknek vezetői nem bízták el magukat és patópál módjára nem halogatták az őszi betakarítást november végére, decemberre. A tavalyi intő példa, no meg az előrelátó gazda gondossága azt követeli, hogy az elkövetkező hetekben nagyobb lendülettel dolgozzanak a traktorosok, fogatosok és a növénytermesztők. Az időjárás is kedvez a nyár végi talajelőkészítésnek, az elmúlt napok esőzései során edőjárásig elázott a föld, könnyebben és gyorsabban halad a talajmunka, vígabban dolgoznak a traktorosok. Ám, de a gépek kihasználása dolgában még sok a javítanivaló. A traktorosok többsége egy műszakban dolgozik és úgyszólván minden termelőszövetkezetben szünetel az éjszakai szántás. Pedig akadna felváltótárs, a falvak többségében — sőt, a tsz-eken belül is jócskán találkozunk olyan emberekkel, akik értenek a traktorvezetéshez, de valamilyen oknál fogva más munkaterületen dolgoznak. A termelőszövetkezetek vezetői ne nyugodjanak bele ebbe a helyzetbe, az őszi mezei munkák dandárjában ültessék traktorra ezeket az embereket is. Sok helyen kevés a munkaerő. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a premizálás, az őszi munkák idejében történő elvégzésére kitűzött célprémiumok nag£ lendítőerőt jelentenek. Éljenek ezzel a lehetőséggel bátrabban a termelőszövetkezetek! Minden mezei munkára alkalmas percet használjunk ki, hiszen az ősz közeledtével nemcsak az időjárás válik szeszélyesebbé, hanem a nappalok is rohamosan rövidülnek. A jó munkaszervezés, a szorgalom latbavetésével azonban győzhetünk. Dános József 13 Futószalag az uborkaföldön * Gépesítési bemutató a Balatonújhelyi Állami Gazdaságban Futószalag az uborkaföldön. Lehet, hogy az olvasónak úgy tűnik, hogy hihetetlen. Őszintén szólva, a riporter is kételkedett benne, pedig szó szerint igaz. A Balatonújhelyi Állami Gazdaság széles uborkatábláján egyszerre, nem is egy, hanem két futószalag dolgozik. Lassan haladó eszközhordozó traktorok mozgatják a szalagokat, s mögöttük fürge asszonykezek szedik, rakják a gumiszalagra, a termést. Az eszközhordozó traktor gerendájára erősített ládákban gyorsan gyűlik össze az uborka, — így lényegesen kevesebb kézimunkával tudjuk elvégezni a szedést — magyarázza Marczi Ferenc elvtárs, az üzem kertészspecialistája, aki körül mintegy ötven érdeklődő gyűrűzik. — Ugyanezekkel a szállítószalagos eszközhordozókkal segítjük a paradicsom, paprika betakarítását is. Egyik szemlélő a teljesítmények iránt érdeklődik. S a válaszból kiderül, hogy a Balatonújhelyi Állami Gazdaság 223 holdas zöldségtermelő üzemében 100 hold konyhakertészet munkáját jelenleg 30 ember látja el. Ezzel szemben azokban a zöldségkertészetekben — amelyeket még egyáltalában nem gépesítettek — kataszteri holdanként legalább egy munkaerőre van szükség. Ezek szerint Balatonújhelyen már megtalálták a mezőgazdaság egyik legmunkaigényesebb üzemágának, a konyhakertészetnek a gépesítését? Szó sincs róla. Még sok a megoldatlan probléma, de a balatonújhelyiek már elindultak azon az úton, amely a legfárasz- tóbb és legköltségesebb kertészeti munkák gépesítéséhez vezet. A gazdaság központjában az ország legkorszerűbb paradicsom-, paprika-, uborkaválogató és osztályozó telepe épül. Hengersorokon fut végig a paradicsom, a paprika, az uborka s az okos gépek — amelyeket Borszéki László mérnök és munkatársai terveztek, s a szentgotthárdi Kaszagyár dolgozói elkészítettek — nagyság szerint osztályozzák és terelik ládákba a termést. Az uborkát és a paradicsomot a termőhelyen előforduló szennyeződéstől is megtisztítja ez a berendezés. Ahogy a gépek mellett dolgozó asszonyok mondják: nemcsak válogatni, de fürdetni is kell a paprikát és az uborkát, mert az öntözővíz, amelyet esőztető gépek szórnak ki a táblákra, fölveri a sarat a termésre. Körülöttem a magyar zöldségtermelés ismert szakemberei: dr. Mészöly Gyula, a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet igazgatója és dr. Somos András egyetemi tanár s még vagy húsz szakember beszélget. Egyöntetű a vélemény: nagy szükség van ezekre a berendezésekre, hiszen nekünk nemcsak a termeléshez kell értenünk, hanem a korszerű osztályozáshoz, csomagoláshoz és a szállításhoz is. Persze az sem mellékes szempont, hogy az osztályozás és csomagolás mennyi emberi munkaerőt emészt fel. Az állami gazdaságok, de a termelőszövetkezetek is munkaerőhiánnyal küzdenek. Nagy szükség van tehát ezekre a gépekre, amelyek először Balatonújhelyen vizsgáznak , ha a vizsga sikerül, a szentgotthárdi gyár megkezdi a gépsorok sorozatgyártását. Az osztályozó hengersorról a válogatókorongra kerül a paradicsom. Onnan a ládába, majd pedig a fogyasztóhoz. (Rózsa László felvétele.)