Szabad Föld, 1963. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1963-08-25 / 34. szám

1963. AUGUSZTUS 25. Tapasztalatok és tanulságok A­­IOSSZil­tá­s az azt követő vi­szonylag kedvező időjárás követ­keztében a kertészeti termelvé­­nyek mennyisége nem egy eset­ben kétszerese a tervezettnek, s ez a megnövekedett mennyiség a múlthoz képest fele idő alatt kerül betakarításra. Így nagyon rövid az úgynevezett primőr idő­szak, s nem egy áruféleség, amely hét végén még hiánycikk, a kö­vetkező hét elején jóformán el­­adhatatlanná válik. Hogy a nagy gonddal és sok aggodalom közepette felnevelt kertészeti termék népgazdasá­gunknak is hasznot hajtson, az árut belföldi és külföldi fogyasz­tóknak el kell adni, vagy az élel­miszeriparnak fel kell dolgozni. Minden egyéb felhasználás — még az esetben is, ha a felvásárló kereskedelem kifizeti a termel­­vény árát a termelőnek — nép­­gazdasági szinten veszteséges. A belföldi fogyasztók csak korláto­zott mennyiségben vevői egy-egy áruféleségeknek, s a megnöveke­dett hozamot ebben az irányban csak úgy lehet levezetni, ha már primőr korában piacra kerül. Exportnál, a minden cikkre ér­vényes külkereskedelmi lehetősé­geken kívül, még korlátokat szab a szállítóeszköz-hiány is, tehát itt is célszerű abban a pillanatban megkezdeni a kivitelt, mihelyt az áru minősége eléri a követelmé­nyeket. Az eddigi tapasztalatok azt mu­tatták, hogy nem egy esetben a termelőszövetkezetek az igen nagy erőfeszítéssel megmunkált és sok viszontagság közepette megtermelt áru betakarításával késlekednek. Legjobb példa erre az újburgonya esete, melyet jú­nius első napjaiban vonakodtak fölszedni , mondván, hogy az időjárás kedvező, s a mennyiségi növekedés bőven kárpótol az eset­leges árcsökkenésért. A próbasze­dések a dabasi járás egyik-másik termelőszövetkezetében 50 má­zsa körüli termést mutattak, s a felvásárlási ár 450 forint volt. Hat héttel később a mennyiség 70 mázsa, a felvásárlási ár 120—180 forint, s a burgonya a nagy kí­nálat következtében csak von­tatottan adható el. Exportlehető­ségek nincsenek, s a fuvarköltség népgazdasági szinten eleve vesz­teségessé teszi az ilyen ügyletet. Tehát a késlekedés nem szolgálta senkinek az érdekeit, sőt kimon­dottan kárt okozott. A másik tapasztalat, amely nem jelentéktelen az, hogy a termelő­­szövetkezetek nagymennyiségű árut termelnek a szerződéses rendszeren kívül. Ennek követ­kezménye, hogy miután a lakos­ság, az élelmiszeripar és a külke­reskedelem igényei szerződéssel fedezve lettek, nagymennyiségű, úgynevezett szabad áru keres ve­vőt. A felvásárló kereskedelemnek már a leszerződött területen meg­termelt többlet értékesítése is nagy feladatot jelent, mivel a rendelkezésre, álló göngyöleg- és szállítóeszköz-állomány még a terv szerinti mennyiséghez is alig elegendő. A termelők egy része a szerződésen kívül termelt árut szinte pánikszerűen próbálja ér­tékesíteni, s mikor ez nem sike­rül, az érvényben levő felvásár­lási árnál jóval olcsóbban is túl ad rajta. Természetesen ez kihat a szer­vezett felvásárlás áraira is, így egy-két fegyelmezetlen termelő­­szövetkezet miatt sok száz jól dolgozó tsz tagsága kerül hátrá­nyos anyagi helyzetbe. Legjellem­zőbb erre a zöldpaprika esete, melynek felvásárlási ára a július 15-i 8 forintról július 27-re 1,60 forintra, tehát — 80 százalékkal — egyötödére esett, s ennek a rohamos csökkenésnek előidézői­­ azok a tsz-ek voltak, amelyek jú­lius 15-én 9,50 forintért, míg jú­lius 27-én 1 forintért kínálták áruikat a Hámán Kató téri pia­con. Az árak alakulását két oldalról lehet nézni, a termelő és fogyasz­tó szemszögéből, de ez nem je­lenti azt, hogy itt alapvető érdek­­ellentét van. Célunk az árakat úgy kialakítani, hogy a termelő­­szövetkezetek egy kv után a rá­fordított munka arányában min­denképpen megkapják a bővített újratermeléshez szükséges össze­get. S ha az időjárás következté­ben a tervezettnél nagyobb a ho­zam, úgy az árakat annak meg­felelően indokolt csökkenteni, hogy a többletnek mintegy a fele akkumulálódjék a tsz-nél, míg a másik fele jelentkezzék a fogyasz­tói­­árak csökkenésében A folyó évi, viszonylag alacsony felvásár­lási árak mellett szép számmal találunk olyant, amely papriká­nál vagy paradicsomnál elérte az egy katasztrális hold utáni 30 ezer forint feletti bevételt. Ha a gyümölcs- és zöldségter­melő üzemektől megkívánjuk a tervszerűséget, feltétlenül szük­séges lenne a kapcsolódó ágaza­­tok fejlesztése is, mert az joggal­­ keseríti el a termelőket, hogy a verejtékes munkával megtermelt árujuk láda, gépkocsi, vagon vagy éppen raktárhiány miatt megy veszendőbe, még az esetben is, ha a felvásárló kereskedelem a vé­dőárat részükre kifizeti. Hány 100 tonna árut le­hetne megmenteni, ha len­ne elég teherautó a felvá­sárláshoz, lenne elég hűtő­vagon az exporthoz, lenne elég hűtőtér a fogyasztók részére az áru 1—2 napos átmeneti tárolásá­hoz vagy lenne megfelelő kon­zervipari kapacitás a feldolgozás­hoz.fejlőd­és ezeken a területeken is van, de a szocialista mezőgazda­ság ezen ága a fejlődés ütemében lehagyta a közlekedést és élelmi­szeripart, s nem szabad, hogy ezen hiányosságok lefékezzék a kertészeti termelés lendületét. Dömötör József a Pest megyei MÉK igazgatója RENDELETEK A szakmunkásképző tanfolyamokról A felnőttek mező- és erdőgazda­sági szakmunkásképző tanfolyamai­ról és a szakmunkás vizsga egyes kérdéseiről szóló 16/1953. (XI. 1.) FM. számú rendelet végrehajtására a pénzügyminiszterrel és a munka­ügyi miniszterrel egyetértésben a földművelésügyi miniszter utasítást adott ki, amely a Mezőgazdasági Ér­tesítő augusztus 14-i számában je­lent meg. Az utasítás melléklete — szabályzata — részletesen­ tartal­mazza a tanfolyamok szervezeti for­máját, tanulmányi rendjét, időtarta­mát, valamint a tanfolyami költsé­gek felhasználásának módját. A szabályzat szerint tanfolyamok üzemi (helyi), körzeti és bentlakásos formában szervezhetők. A tanfolya­mokon az oktatást a Földművelésügyi Minisztérium szakoktatási és kísér­­letügyi főigazgatósága által kiadott óra- és tanításterv alapján végzik. A tanfolyamok tananyaga három év­folyamra tagozódik. Az egyes évfo­lyamok tananyaga folyamatoson ta­nítható, így egy tanévben több évfo­lyam is elvégezhető, kivéve az ifjú­sági szakmunkásképző tanfolyamot, melyen egy évben csak egy évfo­lyam tananyaga végezhető el. A jelen utasítás szerint ezüstkalá­szos mezőgazdasági tanfolyam az 1963/64. tanévtől kezdődően már nem szervezhető. Az 1954. évi január hó 1. napja után az ezüstkalászos me­­zőgazdasgi tanfolyam két évfolyamát sikeresen elvégzett dolgozók a szak­munkásképző tafolyam III. évfolya­mára vehetők fel. A műtrágya kiskereskedelmi árusítása A kiskereskedelmi forgalomba ke­rülő műtrágyafajták felső súlyhatá­rának megállapításáról szóló közle­ményt a Kereskedelmi Értesítő augusztus 12-i száma közli. A Föld­művelésügyi Minisztérium, valamint a Szövetkezetek Országos Szövetsé­gével­ egyetértésben hozott határo­zat szerint — a műtrágyafajták meny­­nyiségének korlátozott lehetőségei miatt — a kiskereskedelemben egy vevőnek egy vásárlás esetén legfel­jebb 40 (negyven) kg műtrágya szol­gáltatható ki. A vásárlásnál minden esetben az úgynevezett kimért áruk­ra megállapított fogyasztói árat kell fizetni. Jelen szabályozás visszavo­násig érvényes. SZABAPIÖ­P Tervszerűbben - gyorsabban Augusztus második felében járunk. Érik a csemegeszőlő, kaszálják a sárj­át, elérkezett a nyár végi munkák dandárja, s ahogy falun mon­dani szokás, már a kertek alatt jár az ősz. A ter­melőszövetkezetekben, de a háztáji gazdaságok földjein is egyszerre szakad nyakukba a burgo­nya, a répa, a napraforgó és a kukorica betaka­rítása. Közben pedig elérkezik az őszi gabona­vetés ideje is. A mezei szorgalom és a viszonylag kedvező időjárás következtében kapásnövényekből — el­sősorban kukoricából és répából — helyenként jó, illetve kitűnő termés ígérkezik. Karvastagsá­­gúak a kukoricacsövek s a cukorrépák 60—70 de­­kásak. A jó termés ígérete egyben figyelmeztető is: nagyobb körültekintéssel, gondosabban kell felkészülni a betakarításra, ami nemcsak a ter­més biztonságba juttatását jelenti, hanem azt is, hogy az őszi kapások betakarítása után a szük­séges talajmunkát, elsősorban az őszi mélyszán­tást idejében kell elvégezni. A betakarítás sikere elsősorban nem a gépe­ken múlik, hanem az embereken. E tekintetben nemcsak a Földművelésügyi Minisztérium, a me­gye, a járás és a termelőszövetkezet vezetőinek van felelősségük, hanem az egyszerű termelőszö­vetkezeti tagoknak is. Persze, a betakarítás meg­szervezése , irányítása elsősorban a mezőgazda­­sági szakemberek feladata, de a végrehajtás mégis csak a traktorosokon, fogatosokon és a nö­vénytermesztőkön múlik. Az őszi munkák menetrendszerű végzésére minden termelőszövetkezet elkészíti, vagy már elkészítette a munkatervét. Ám­de sok helyen ezt a munkatervet az íróasztal fiókjába süllyesz­tik és inkább csak azért készítik el, hogy a já­rási tanács felhívásának eleget tegyenek. Nem jól van ez így. Az a helyes, ahogy a töb­bi között a túrkevei Vörös Csillag Tsz-ben is csinálják. Ebben a nagy tiszántúli mezőgazdasági üzemben minden idény előtt közgyűlés és vita előzi meg a feladattervek elkészítését. Így aztán nemcsak a vezetők, hanem az egyszerű beosztás­ban dolgozó tsz-tagok is ismerik a rájuk váró tervfeladatokat, tudják, mit mikor, s hogyan old­janak meg. Az elmúlt év időjárása, de különösen a ko­rán beköszöntött tél sok kellemetlen meglepetést és kárt okozott a mezőgazdasági üzemeknek. Ko­rán kifagyott az eke a földből, s leesett az első hó, ami november végére majdnem hogy telje­sen megbénította a mezei munkát. Szerencsések voltak azok a termelőszövetkezetek, amelyeknek vezetői nem bízták el magukat és patópál mód­jára nem halogatták az őszi betakarítást novem­ber végére, decemberre. A tavalyi intő példa, no meg az előrelátó gazda gondossága azt követeli, hogy az elkövet­kező hetekben nagyobb lendülettel dolgozzanak a traktorosok, fogatosok és a növénytermesztők. Az időjárás is kedvez a nyár végi talajelőkészítés­nek, az elmúlt napok esőzései során edőjárásig elázott a föld, könnyebben és gyorsabban halad a talajmunka, vígabban dolgoznak a traktorosok. Ám, de a gépek kihasználása dolgában még sok a javítanivaló. A traktorosok többsége egy mű­szakban dolgozik és úgyszólván minden termelő­­szövetkezetben szünetel az éjszakai szántás. Pe­dig akadna felváltótárs­, a falvak többségében — sőt, a tsz-eken belül is jócskán találkozunk olyan emberekkel, akik értenek a traktorvezetéshez, de valamilyen oknál fogva más munkaterületen dol­goznak. A termelőszövetkezetek vezetői ne nyu­godjanak bele ebbe a helyzetbe, az őszi mezei munkák dandárjában ültessék traktorra ezeket az embereket is. Sok helyen kevés a munkaerő. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a premizálás, az őszi munkák idejében történő elvégzésére kitűzött célprémiu­mok nag£­ lendítőerőt jelentenek. Éljenek ezzel a lehetőséggel bátrabban a termelőszövetkezetek! Minden mezei munkára alkalmas percet hasz­náljunk ki, hiszen az ősz közeledtével nemcsak az időjárás válik szeszélyesebbé, hanem a nappa­lok is rohamosan rövidülnek. A jó munkaszervezés, a szorgalom latbaveté­­sével azonban győzhetünk. Dános József 13 Futószalag az uborkaföldön * Gépesítési bemutató a Balatonújhelyi Állami Gazdaságban Futószalag az uborkaföldön. Lehet, hogy az olvasónak úgy tűnik, hogy hihetetlen. Őszintén szólva, a riporter is kételkedett benne, pedig szó szerint igaz. A Balatonújhelyi Állami Gazdaság széles uborkatábláján egyszerre, nem is egy, hanem két futósza­lag dolgozik. Lassan haladó esz­közhordozó traktorok mozgatják a szalagokat, s mögöttük fürge asszonykezek szedik, rakják a gu­miszalagra, a termést. Az esz­közhordozó traktor gerendájára erősített ládákban gyorsan gyű­lik össze az uborka, — így lényegesen kevesebb ké­zimunkával tudjuk elvégezni a szedést — magyarázza Marczi Ferenc elvtárs, az üzem kertész­specialistája, aki körül mintegy ötven érdeklődő gyűrűzik. — Ugyanezekkel a szállítószalagos eszközhordozókkal segítjük a pa­radicsom, paprika betakarítását is. Egyik szemlélő a teljesítmé­nyek iránt érdeklődik. S a vá­laszból kiderül, hogy a Balaton­újhelyi Állami Gazdaság 223 holdas zöldségtermelő üzemé­ben 100 hold konyhakertészet munkáját jelenleg 30 ember látja el. Ezzel szemben azokban a zöldségkertészetekben — amelye­ket még egyáltalában nem gépe­sítettek — kataszteri holdanként legalább egy munkaerőre van szükség. Ezek szerint Balatonújhelyen már megtalálták a mezőgazda­ság egyik legmunkaigényesebb üzemágának, a konyhakertészet­nek a gépesítését? Szó sincs róla. Még sok a megoldatlan probléma, de a balatonújhelyiek már elindultak azon az úton, amely a legfárasz- t­óbb és legköltségesebb kerté­szeti munkák gépesítéséhez ve­zet. A gazdaság központjában az ország legkorszerűbb paradi­csom-, paprika-, uborkaválogató és osztályozó telepe épül. Hen­gersorokon fut végig a paradi­csom, a paprika, az uborka s az okos gépek — amelyeket Bor­széki László mérnök és munka­társai terveztek, s a szentgotthár­di Kaszagyár dolgozói elkészítet­tek — nagyság szerint osztályoz­zák és terelik ládákba a termést. Az uborkát és a paradicsomot a termőhelyen előforduló szennye­ződéstől is megtisztítja ez a be­rendezés. Ahogy a gépek mellett dolgozó asszonyok mondják: nem­csak válogatni, de fürdetni is kell a paprikát és az uborkát, mert az öntözővíz, amelyet esőztető gépek szórnak ki a táblákra, fölveri a sarat a termésre. Körülöttem a magyar zöldség­­termelés ismert szakemberei: dr. Mészöly Gyula, a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti In­tézet igazgatója és dr. Somos András egyetemi tanár s még vagy húsz szakember beszélget. Egyöntetű a vélemény: nagy szük­ség van ezekre a berendezésekre, hiszen nekünk nemcsak a terme­léshez kell értenünk, hanem a korszerű osztályozáshoz, csoma­goláshoz és a szállításhoz is. Per­sze az sem mellékes szempont, hogy az osztályozás és csomagolás mennyi emberi munkaerőt emészt fel. Az állami gazdaságok, de a termelőszövetkezetek is munka­erőhiánnyal küzdenek. Nagy szükség van tehát ezekre a gépekre, amelyek először Bala­tonújhelyen vizsgáznak , ha a vizsga sikerül, a szentgotthárdi gyár megkezdi a gépsorok soro­zatgyártását. Az osztályozó hengersorról a válogatókorongra kerül a paradi­csom. Onnan a ládába, majd pedig a fogyasztóhoz. (Rózsa László felvétele.)

Next