Szabad Föld, 1966. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-03 / 27. szám
W A kombájn térhódítása magajáró gépek felé mutat. Amerika hatalmas gabonatábláin ilyen rendrakó betakarítógépek is felhasználásra kerülnek. Előnyük, hogy lehetővé teszik a gabonaaratás korai megkezdését. A learatott kalász a viszonylag magas tarlón a nap és a szél hatásának kitéve beérik és szárazon marad. — A gabonakészleteik veszteségmentes tárolása az egész világon komoly gondot okoz, s a régi tárolási módszerek helyett új eljárásokkal kísérleteznek. Angliában — ahol különösen nyirkos az időjárás — úgynevezett hűtve-tárolással próbálkoznak. Ennek lényege, hogy az ömlesztve tárolt gabonát a padlóra helyezett, dróthálóból készült és zsákvászonnal burkolt csatornákon át hideg levegővel szellőztetik. A hűtést önműködő berendezés szolgáltatja, amelynek hőszabályozója önműködően ki- és bekapcsol. A nagy nedvesség tartalmú gabona másik tárolási módja a légmentes silók használata. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a 25 százaléknál magasabb nedvességtartalmú gabona így nem tárolható. A nyári időjárás a sérült szemeket bomlasztja, így ezzel az eljárással csak 18—21 fokos nedvességtartalmú gabonát lehet tárolni. termő gazdaságokban a szalmát a termőhelyen felszecskázzák és salétrommal, vagy karbamiddal permetezik, majd sekélyen alászántják. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy sem nehéz, sem könnyűszerkezetű talajokon nem szabad a szalmát mélyen beszántani, mert ez a termés visszaeséséhez vezethet. Érdekes, hogy mind nagyobb méretű kombájnokat gyártanak. Így van ez a kitűnő szovjet kombájnok esetében is. Az angol Viking, vagy a német Class gyár pedig már három méter vágószélességű kombájnokat hoz forgalomba. Az utóbbi gyár egyébként Európa legnagyobb kombájngyártó cége, évente több mint 20 ezer arató-cséplőgép kerül ki a gyárból. A kombájnok vágószélességének növelésével párhuzamosan mind nagyobb az igény a kombájnokra szerelhető szecskázó berendezésekre is. A mezőgazdasági technika fejlődése általában a A búza ára 1900 és 1950 között évenként igen nagy mértékben ingadozott, s ez nemzetközi szabályozást tett szükségessé. Az első nemzetközi búzaegyezményt 1933-ban kötötték és azóta többször módosították. Az egyezménynek ma már a Szovjetunió is tagja. Az egyezmény lényege az, hogy számontartsa a világ gabonakészleteit és kiküszöbölje a nagy áringadozást, amely nemcsak a termelőknek, hanem a vásárlóknak és fogyasztóknak is állandó gondot okoz. Jelenleg azonban az árak megszilárdítását nem tudja biztosítani és a túltermelést sem tudja megakadályozni. Ez csak akkor sikerülhet, ha az egyezményen kívüli szállítások megszűnnek. Az egész világon tért hódítanak a gabonabetakarító kombájnok, amelyeknek alkalmazása révén lényegesen csökken a betakarítási költség. Ugyanakkor a szalma elszállítása a termőhelyről meglehetősen költséges , sőt, egyes állattenyésztéssel nem foglalkozó gazdaságok esetében ráfizetést jelent. A nagy gabona Búzaegyezmény Búza vagy rozs? Az utóbbi fél évszázad során csökkent a rozs termelése és nemzetközi forgalma. A második világháború után általában a gabona termesztése mintegy ötven százalékkal emelkedett, ez alól azonban a rozs kivételt képez. Az utóbbi tíz év rozstermelése valamivel egyenletesebb színvonalú, mert egymással ellentétes két irányzat egyenlíti ki egymást: csökken a rozs felhasználása kenyérgabonaként és emelkedik takarmánygabonaként. Bár a jövőben sincs kilátás arra, hogy a rozs viszonylagos részesedése a világ gabonakereskedelmében emelkedjék, s az sem valószínű, hogy a rozs vetésterülete növekedjék, mégis várható, hogy a termelés hanyatló irányzata megszűnik, mégpedig a terméshozamok emelkedése következtében. A nyugat-európai országok — főként azok, amelyek a rozsot kenyérgabonának használják — egyyre inkább megközelítik az önellátás fokát. Hollandiában és Belgiumban viszont, ahol a rozs takarmányozási célt szolgál, az irányzat ennek épp az ellenkezője. Érdekes összeállítás jelent meg a közelmúltban a KGST-országok gabonatermesztésével, mégpedig a búza és rozs arányával kapcsolatban. A kimutatás szerint a Szovjetunióban a gabonafélék vetésterületének 54 százalékán termelnek búzát. Utána következik 51 százalékkal Bulgária, 40 százalékkal Románia, 31 százalékkal Magyarország, 26 százalékkal Csehszlovákia, 20 százalékkal a Német Demokratikus Köztársaság. A legkevesebb búzát és a legtöbb rozsot Lengyelországban termelik, de tekintélyes rozs vetésterülete van a Német Demokratikus Köztársaságnak is. Itt érdemes megemlíteni, hogy Magyarországon, a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben új kenyérgabona fajtát hoztak létre. A „búza-rozs” a homoktalajokon kitűnően díszlik és magas fehérjetartalma van, ezért az egész világ érdeklődik az új magyar növényfajta iránt. A MEZŐGAZDASÁGI TECHNIKA júliusi számának ingyenes melléklete: Az MTZ-50 traktor kezelési és karbantartási tanácsai A Mezőgazdasági Technika előfizethető a postahivatalokban Szabad foto Aratunk. Nálunk a kenyérgabona betakarításának július a hónapja. De nincs az esztendőnek olyan időszaka, amikor a világ valamely pontján ne aratnának. ■Januárban a déli földtekén, Argentínában, Új-Zélandban aratnak, februárban India parasztjai fájnak aratáshoz, márciusban Észak-Afrikában, Egyiptomban, áprilisban Közép- Amerika országaiban; májusban kezdik a kínaiak; júniusban legelőször a Balkánon vágják a gabonát, júliusban már Nyugat-Európában is, augusztusban pedig a Szovjetunióban látnak hozzá, de végig Európa északibb részén, Lengyelországban, Dániában, Angliában; szeptemberben Szibéria, Kanada parasztsága arat, októberben a svédek, s novemberben, decemberben ismét a déli földtekén kezdődik aratás, Dél-Afrikában, Brazíliában. A kenyér — ha más színű vagy alakú is helyenként — egyformán az életet jelenti, az Antarktisztól az Északi-sarkig, kelettől nyugatig, a földkerekség valamennyi országában. Tegyünk hát ezúttal egy kis utazást a gabona körül, tallózván az aratásnak, a gabonatermesztésnek a nagyvilágból érkező legfrissebb hírei között. A várható termés A Nemzetközi Búzatanács megállapítása szerint az idén 236 millió tonna búzatermés várható, ebben azonban nincs benne Kína termése, miután Kína nem tagja a Nemzetközi Búzatanácsnak. Búzából a világ termése előreláthatólag 12 millió tonnával kevesebb lesz, mint tavaly volt, a búza világexportja azonban az előző évhez viszonyítva valószínűleg 6 millió tonnával növekszik és eléri az ötvenhatmillió tonnát. A nagyobb hozamok, magasabb termésátlagok révén a világ gabonatermése a hajdanihoz képest ma jóval több. Ebből azt gondolhatná valaki, hogy az emberiség élelmezési szükségleteit bőségesen kielégíti — de nem így van. Az emberiség szaporodása ugyanis gyorsabb ütemű és nagyobb méretű, mint a gabonatermelés növekedése, főleg a gazdaságilag még fejletlen országokban. Ez utóbbiakban tehát gyorsabb és nagyobb ütemben kell fokozni a termelést ahhoz, hogy élelmezési gondjaik megszűnjenek. 1966. JÚLIUS 1. Korszerű tárolók Új szárítóberendezések Az utóbbi években széleskörű érdeklődés mutatkozik meg az úgynevezett dán rendszerű szárítók iránt. Ezeket az egyszerű berendezéseket a gazdaság maga felépítheti. Fő alkatrészük egy fából készült szellőző siló, amely 10—60 tonna befogadóképességgel épülhet. Egyetlen ventillátor kell a siló megtöltésére és levegőztetésére. A szárításra szolgáló levegő a torony közepén elhelyezett, perforált csatornán halad végig és sugárszerűen oszlik szét a gabonán át. Egy dán farmer adatai szerint tíz tonna gabona víztartalmának egy százalékkal való csökkentése 24 óra alatt mindössze egy shillingjébe került. Angliában egyre jobban terjed a színben, padlón történő gabonaszárítás. Ehhez nagyban hozzájárul, hogy könnyű a meglevő épületeket erre a célra átalakítani. A szárítóventillátorról leágaztatok fővezeték rendszerint a szín közepén húzódik, betonalapzatra szerelve. A gabonaréteg vastagsága két méter is lehet. Nedvességtartalmát a berendezés 25 százalékról 13—14 százalékra csökkenti, s így lehetővé teszi a biztonságos tárolást. Hol, mennyi terem? A búza a hatvanas évek elején Tuniszban hektáronként négy, Hollandiában 40 mázsát adott, s az Egyesült Államokon belül is Texasban kilenc, a Nagy tavak vidékén húsz mázsát. E nagy különbségeket csak részben lehet az éghajlati és talajviszonyok rovására írni. Egyes országokban ugyanis az utóbbi évtizedek alatt a föld termelékenysége alig változott, míg más országokban erőteljesen javult Emiatt még azonos körülményekkel rendelkező országokban is igen eltérően alakultak a hozamok. Például 1910 és 1960 között a búza hozamának növekedése Spanyolországban hét, Olaszországban viszont 70 százalékos volt. Az elmúlt tizenöt évben rendkívüli módon fejlődött Franciaország búzatermelése. Nagymértékben emelkedtek a termésátlagok: búzából például mára hektáronként 16 mázsáról 30 mázsa fölé. Az eredményt egy nemzetközi vizsgálat szerint — több összetevőből adódik. Hozzájárult elsősorban a fokozódó műtrágya használat, a növényvédő és gyomirtószereknek, a csávázásnak széleskörű alkalmazása. Szerepe van persze a nemesítés terén elért sikereknek és nem utolsó sorban a gépesítés rohamos fejlődésének. Hasonló fejlődés tapasztalható a kelet-európai szocialista országokban is. Romániában például tavaly huszonnyolc mázsa hektáronkénti búzatermést takarítottak be az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek. A jó termés a fejlett agrotechnika alkalmazásán kívül abból is adódott, hogy a búzatermesztést olyan területekre összpontosították, ahol a jó termésnek az optimális feltételei adva vannak. Bulgáriában pedig az elmúlt évben már közel 30 millió méter mázsa kenyérgabona termett, ami bőven fedezi az ország szükségleteit. KORUL Kenyér vagy takarmány? Érdekes változás megy végbe a világon a gabona-felhasználásban. Másfél évszázaddal ezelőtt a gabona az emberiség élelmiszer-szükségletének még több mint felét szolgáltatta, ma legfeljebb 30 százalékát. Persze az egy főre eső kenyérfogyasztás évi átlaga az egyes országok között nagy eltéréseket mutat: amíg például Jugoszláviában ma is 270 kiló, addig Svájcban már csak 61 kiló. Ma is vannak még országok, ahol a megtermelt gabona nagy részét az emberek fogyasztják el, de vezető szerepét az emberiség élelmezésében már mindenképpen elvesztette. Az Európai Gazdasági Közösség országaiban például 1956- tól 1964-ig huszonkét százalékkal növekedett a gabona felhasználása. A növekedést kitevő 12 millió tonna kenyérgabona nagy részét azonban takarmányozásra használták fel. Sőt, amint az adatokból kiderült, az élelmezésre felhasznált kenyérgabona mennyisége is nyolc év alatt egymillió tonnával csökkent. Nyugat-Európa országaiban a gyümölcs, zöldség és a különböző konzervek fogyasztása nagymértékben emelkedett, ugyanakkor kenyérből és tésztafélékből a fogyasztás csökkenése tapasztalható. Ezzel párhuzamosan a legtöbb országban az állatok takarmányozására szolgáló gabona szerepe viszont jelentősen növekszik, s néhol már túlsúlyban van. Dancs József— Szüts László