Szabad Föld, 1966. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1966-07-03 / 27. szám

W A kombájn térhódítása magajáró gépek felé mutat. Amerika hatalmas gabonatábláin ilyen rendrakó betakarítógépek is felhasználásra kerülnek. Elő­nyük, hogy lehetővé teszik a ga­bonaaratás korai megkezdését. A learatott kalász a viszonylag ma­gas tarlón a nap és a szél hatásá­nak kitéve beérik és szárazon marad. — A gabonakészleteik veszteségmentes tárolása az egész világon komoly gondot okoz, s a régi tárolási mód­szerek helyett új eljárásokkal kísér­leteznek. Angliában — ahol különö­sen nyirkos az időjárás — úgyneve­zett hűtve-tárolással próbálkoznak. Ennek lényege, hogy az ömlesztve tá­rolt gabonát a padlóra helyezett, drót­hálóból készült és zsákvászonnal burkolt csatornákon át hideg levegő­vel szellőztetik. A hűtést önműködő berendezés szolgáltatja, amelynek hő­szabályozója önműködően ki- és be­kapcsol. A nagy nedv­esség tartalmú gabona másik tárolási módja a légmentes si­lók használata. A tapasztalat azon­ban azt mutatja, hogy a 25 százalék­nál magasabb nedvességtartalmú ga­bona így nem tárolható. A nyári idő­járás a sérült szemeket bomlasztja, így ezzel az eljárással csak 18—21 fo­kos nedvességtartalmú gabonát lehet tárolni. termő gazdaságokban a szalmát a termőhelyen felszecskázzák és salétrommal, vagy karbamiddal permetezik, majd sekélyen alá­szántják. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy sem nehéz, sem könnyűszerkezetű talajokon nem szabad a szalmát mélyen beszán­tani, mert ez a termés visszaesé­séhez vezethet. Érdekes, hogy mind nagyobb méretű kombájnokat gyártanak. Így van ez a kitűnő szovjet kom­bájnok esetében is. Az angol Vi­kin­g, vagy a német Class gyár pedig már három méter vágószé­lességű kombájnokat hoz forga­lomba. Az utóbbi gyár egyébként Európa legnagyobb kombájngyár­tó cége, évente több mint 20 ezer arató-cséplőgép kerül ki a gyár­ból. A kombájnok vágószélessé­gének növelésével párhuzamosan mind nagyobb az igény a kom­bájnokra szerelhető szecskázó be­rendezésekre is. A mezőgazdasági technika fejlődése általában a A búza ára 1900 és 1950 között évenként igen nagy mértékben inga­dozott, s ez nemzetközi szabályozást tett szükségessé. Az első nemzetközi búzaegyezményt 1933-ban kötötték és azóta többször módosították. Az egyezménynek ma már a Szovjetunió is tagja. Az egyezmény lényege az, hogy szá­­montartsa a világ gabonakészleteit és kiküszöbölje a nagy áringadozást, amely nemcsak a termelőknek, ha­nem a vásárlóknak és fogyasztóknak is állandó gondot okoz. Jelenleg azonban az árak megszilárdítását nem tudja biztosítani és a túltermelést sem tudja megakadályozni. Ez csak akkor sikerülhet, ha az egyezményen kívüli szállítások megszűnnek. Az egész világon tért hódíta­nak a gabonabetakarító kombáj­nok, amelyeknek alkalmazása ré­vén lényegesen csökken a betaka­rítási költség. Ugyanakkor a szalma elszállítása a termőhelyről meglehetősen költséges , sőt, egyes állattenyésztéssel nem fog­lalkozó gazdaságok esetében rá­fizetést jelent. A nagy gabona­ Búzaegyezmény Búza vagy rozs? Az utóbbi fél évszázad során csökkent a rozs termelése és nemzetközi forgalma. A második világháború után általában a ga­bona termesztése mintegy ötven százalékkal emelkedett, ez alól azonban a rozs kivételt képez. Az utóbbi tíz év rozstermelése vala­mivel egyenletesebb színvonalú, mert egymással ellentétes két irányzat egyenlíti ki egymást: csökken a rozs felhasználása ke­nyérgabonaként és emelkedik ta­­karmánygabonaként. Bár a jövő­ben sincs kilátás arra, hogy a rozs viszonylagos részesedése a világ gabonakereskedelmében emelkedjék, s az sem valószínű, hogy a rozs vetésterülete növe­kedjék, mégis várható, hogy a termelés hanyatló irányzata meg­szűnik, mégpedig a terméshoza­mok emelkedése következtében. A nyugat-európai országok — főként azok, amelyek a rozsot kenyérgabonának használják — egyyre inkább megközelítik az ön­ellátás fokát. Hollandiában és Belgiumban viszont, ahol a rozs takarmányozási célt szolgál, az irányzat ennek épp az ellenkező­je. Érdekes összeállítás jelent meg a közelmúltban a KGST-or­­szágok gabonatermesztésével, mégpedig a búza és rozs arányá­val kapcsolatban. A kimutatás szerint a Szovjet­unióban a gabonafélék vetésterü­letének 54 százalékán termelnek búzát. Utána következik 51 szá­zalékkal Bulgária, 40 százalékkal Románia, 31 százalékkal Magyar­­ország, 26 százalékkal Csehszlová­kia, 20 százalékkal a Német De­mokratikus Köztársaság. A leg­kevesebb búzát és a legtöbb ro­zsot Lengyelországban termelik, de tekintélyes rozs vetésterülete van a Német Demokratikus Köz­társaságnak is. Itt érdemes megemlíteni, hogy Magyarországon, a Duna-Tisza­­közi Mezőgazdasági Kísérleti In­tézetben új kenyérgabona faj­tát hoztak létre. A „búza-rozs” a homoktalajokon kitűnően dísz­­lik és magas fehérjetartalma van, ezért az egész világ érdeklődik az új magyar növényfajta iránt. A MEZŐGAZDASÁGI TECHNIKA júliusi számának ingyenes melléklete: Az MTZ-50 traktor kezelési és karbantartási tanácsai A Mezőgazdasági Technika előfizethető a postahivatalokban Szabad foto Aratunk. Nálunk a kenyérgabona betakarításának július a hónapja. De nincs az esztendőnek olyan időszaka, amikor a világ valamely pontján ne aratnának. ■Januárban a déli földtekén, Argentínában, Új-Zélandban aratnak, februárban India parasztjai fájnak aratáshoz, már­ciusban Észak-Afrikában, Egyiptomban, áprilisban Közép- Amerika országaiban; májusban kezdik a kínaiak; júniusban legelőször a Balkánon vágják a gabonát, júliusban már Nyu­­gat-Európában is, augusztusban pedig a Szovjetunióban látnak hozzá, de végig Európa északibb részén, Lengyelországban, Dániában, Angliában; szeptemberben Szibéria, Kanada pa­rasztsága arat, októberben a svédek, s novemberben, decem­berben ismét a déli földtekén kezdődik aratás, Dél-Afrikában, Brazíliában. A kenyér — ha más színű vagy alakú is helyenként — egyformán az életet jelenti, az Antarktisztól az Északi-sarkig, kelettől nyugatig, a földkerekség valamennyi országában. Te­gyünk hát ezúttal egy kis utazást a gabona körül, tallózván az aratásnak, a gabonatermesztésnek a nagyvilágból érkező leg­frissebb hírei között. A várható termés A Nemzetközi Búzatanács megálla­pítása szerint az idén 236 millió ton­na búzatermés várható, ebben azon­ban nincs benne Kína termése, miután Kína nem tagja a Nemzet­közi Búzatanácsnak. Búzából a világ termése előreláthatólag 12 millió ton­nával kevesebb lesz, mint tavaly volt, a búza világexportja azonban az előző évhez viszonyítva valószínűleg 6 mil­lió tonnával növekszik és eléri az öt­venhatmillió tonnát. A nagyobb hozamok, magasabb ter­mésátlagok révén a világ gabonater­mése a hajdanihoz képest ma jóval több. Ebből azt gondolhatná valaki, hogy az emberiség élelmezési szükség­leteit bőségesen kielégíti — de nem így van. Az emberiség szaporodása ugyanis gyorsabb ütemű és nagyobb méretű, mint a gabonatermelés nö­vekedése, főleg a gazdaságilag még fejletlen országokban. Ez utóbbiak­ban tehát gyorsabb és nagyobb ütem­ben kell fokozni a termelést ahhoz, hogy élelmezési gondjaik megszűn­jenek. 1966. JÚLIUS 1. Korszerű tárolók Új szárítóberendezések Az utóbbi években széleskörű érdeklődés mutatkozik meg az úgynevezett dán rendszerű szá­rítók iránt. Ezeket az egyszerű berendezéseket a gazdaság maga felépítheti. Fő alkatrészük egy fából készült szellőző siló, amely 10—60 tonna befogadóképesség­gel épülhet. Egyetlen ventillátor kell a siló megtöltésére és leve­gőztetésére. A szárításra szolgáló levegő a torony közepén elhelye­zett, perforált csatornán halad végig és sugárszerűen oszlik szét a gabonán át. Egy dán farmer adatai szerint tíz tonna gabona víztartalmának egy százalékkal való csökkentése 24 óra alatt mindössze egy shillingjébe került. Angliában egyre jobban terjed a színben, padlón történő gabo­naszárítás. Ehhez nagyban hozzá­járul, hogy könnyű a meglevő épületeket erre a célra átalakíta­ni. A szárítóventillátorról leágaz­tatok fővezeték rendszerint a szín közepén húzódik, beton­alapzatra szerelve. A gabonaréteg vastagsága két méter is lehet. Nedvességtartalmát a berendezés 25 százalékról 13—14 százalékra csökkenti, s így lehetővé teszi a biztonságos tárolást. Hol, mennyi terem? A búza a hatvanas évek ele­jén Tuniszban hektáronként négy, Hollandiában 40 mázsát adott, s az Egyesült Államokon belül is Texasban kilenc, a Nagy tavak vidékén húsz mázsát. E nagy különbségeket csak részben lehet az éghajlati és talajviszo­nyok rovására írni. Egyes orszá­gokban ugyanis az utóbbi évti­zedek alatt a föld termelékeny­sége alig változott, míg más or­szágokban erőteljesen javult Emiatt még azonos körülmé­nyekkel rendelkező országokban is igen eltérően alakultak a ho­zamok. Például 1910 és 1960 kö­zött a búza hozamának növeke­dése Spanyolországban hét, Olaszországban viszont 70 száza­lékos volt. Az elmúlt tizenöt évben rend­kívüli módon fejlődött Francia­­ország búzatermelése. Nagymér­tékben emelkedtek a termésátla­gok: búzából például mára hek­táronként 16 mázsáról 30 mázsa fölé. Az eredmény­t egy nemzet­közi vizsgálat szerint — több összetevőből adódik. Hozzájárult elsősorban a fokozódó műtrágya használat, a növényvédő és gyomirtószereknek, a csá­vázás­nak széleskörű alkalmazása. Sze­repe van persze a nemesítés terén elért sikereknek és nem utolsó sorban a gépesítés rohamos fejlő­désének. Hasonló fejlődés tapasztalható a kelet-európai szocialista orszá­gokban is. Romániában például tavaly huszonnyolc mázsa hektá­ronkénti búzatermést takarítottak be az állami gazdaságok és ter­melőszövetkezetek. A jó termés a fejlett agrotechnika alkalmazá­sán kívül abból is adódott, hogy a búzatermesztést olyan terüle­tekre összpontosították, ahol a jó termésnek az optimális felté­telei adva vannak. Bulgáriában pedig az elmúlt évben már közel 30 millió méter mázsa kenyérga­bona termett, ami bőven fedezi az ország szükségleteit. KORUL Kenyér vagy takarmány? Érdekes változás megy végbe a világon a gabona-felhasz­nálásban. Másfél évszázaddal ezelőtt a gabona az emberiség élelmiszer-szükségletének még több mint felét szolgáltatta, ma legfeljebb 30 százalékát. Persze az egy főre eső kenyérfo­gyasztás évi átlaga az egyes országok között nagy eltéréseket mutat: amíg például Jugoszláviában ma is 270 kiló, addig Svájcban már csak 61 kiló. Ma is vannak még országok, ahol a megtermelt gabona nagy részét az emberek fogyasztják el, de vezető szerepét az emberiség élelmezésében már minden­képpen elvesztette. Az Európai Gazdasági Közösség országaiban például 1956- tól 1964-ig huszonkét százalékkal növekedett a gabona fel­­használása. A növekedést kitevő 12 millió tonna kenyérgabo­na nagy részét azonban takarmányozásra használták fel. Sőt, amint az adatokból kiderült, az élelmezésre felhasznált ke­nyérgabona mennyisége is nyolc év alatt egymillió tonnával csökkent. Nyugat-Európa országaiban a gyümölcs, zöldség és a különböző konzervek fogyasztása nagymértékben emelke­dett, ugyanakkor kenyérből és tésztafélékből a fogyasztás csökkenése tapasztalható. Ezzel párhuzamosan a legtöbb országban az állatok takar­mányozására szolgáló gabona szerepe viszont jelentősen nö­vekszik, s néhol már túlsúlyban van. Dancs József— Szüts László

Next