Szabad Föld, 1967. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1967-05-14 / 20. szám

. 1967. MÁJUS 14. Csendélet (Miklósovits László grafikája) Öreg diákok emlékezetében !­­ ■ Nem lehettem ott a csurgói­­ Csokonai Vitéz Mihály Gimná­zium alapításának 175. évfordu­lójára rendezett ünnepségeken, nem ülhettem be a rég elhagyott iskolapadokba, nem találkozhat­tam az egykori osztálytársakkal, oktatóinkkal , vajon hányan lehettek ott, kikkel találkoztam volna? Alma Mater-nak nevezték a régiek az iskolát, s merenghet most rajta az egykori rossz la­tinista: csakugyan, milyen talá­ló ez az elnevezés, úgy vagyunk az iskolánkkal, mint az édes­anyánkal — akkor jövünk rá, hogy mit jelentett nekünk, ami­kor már messze estünk tőle. Nem lehettem ott az én Alma Materem nevezetes jubileumán, országra szóló esemény volt pe­dig, mert hiszen országos hírű volt a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium, az első gimnázium Somogyban, a hu­manista Festeticsek jóvoltából, a tiszttartójuk, Nagyváthy János buzgólkodásából. A környékbeli ifjúság oktatására alapították, de csakhamar az ország távoli tájairól is sereglettek ide a diá­kok — a diákok és az oktatók, köztük Csokonai Vitéz Mihály, a pipázó költő, akinek a legen­da szerinti szobájában, az „öreg internátus” falai között, magam is gyarapítottam a falakra ra­kódott pipafüstöt. Az utóbbi időkben elszapo­rodtak az országban a gimnáziu­mok, Somogyban éppúgy, mint másutt, így aztán a csurgóiak­nak híre-neve halványult kissé — de nem a történelmi érdemei, hanem a jelenlegi szerepe, ami­­kor is valóban a nép fiainak új Helikonjává vált, ahogy egykori költőtanárja versében ezt meg­jósolta. Sokszor elgondolkoztam már azon, mi őrzi az idő múlása kö­zepette a régi híres iskolák em­lékét, a csurgóiét és a többiét, a sárospatakiét, a kőszegiét, vagy a pápaiét? És most, hogy foly­tak a csurgói ünnepségek előké­születei — rádöbbentem. Mert, ha az ünnepségen nem is lehet­tem ott, előkészületeibe beleke­veredtem, elvetődtem a lázasan készülődő öreg diákok közé, s a jóval öregebbekkel és sosem látottakkal is magától értető­dően tegeztük le egymást — hi­szen egy iskola diákjai valami­képpen egy családot alkotnak. Igen, az ilyen „családok" őr­zik az iskolák emlékét. Soha­sem halnak ki ezek a családok, az eltávozók helyébe mindig jönnek az újak, mint ahogy most is kiballagott a csurgói iskolá­ból az idei végzős nemzedék. S elvetődhet az öreg diák a világ másik felébe, az ilyen nagy év­fordulók alkalmából küldi az IKEA-n keresztül a maga kis hozzájárulását a jubileumhoz, az itthoniak pedig OTP-betét­­könyvet nyitnak, hogy a maguk kis forintjaiból holmi alapít­ványféleséget hozzanak létre a jövendő kiváló csurgói diákjai­nak jutalmazására. Igen, így él az öreg diákok emlékezetében a 175 éves csur­gói iskola. Szüts László FIGYELEM! Új típusú tehermentesítő nélkül működő 10 és 20 tonnás KÖZÚTI színMÉRLEGEKET JELENLEG RAKTÁRBÓL TUDUNK SZÁLLÍTANI. Rendelési cím: MÉRLEGGYÁR, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Telefon: 112 -----SiabapFöip_____________________________________ Egy film előtörténete ul­máb ezer napról Sorsát ismerjük már. A fran­cia tengerparton levő pompáza­tos Cannesban a fesztiválpalota közönsége ezt a magyar alkotást látta elsőül a filmek nagy nem­zetközi vetélkedőjén­. Már ez is olyan, mint valami népmese napsugaras zárórésze: Kása Fe­renc, a filmnek a Nyírségből származó alig harmincéves ren­dezője, olyan világszerte ismert művészek közt vett részt a fesz­tivál eseményein, mint Elisabeth Taylor, Yves Montand, Richard Burton, vagy Gina Lollobrigida. Kása nevét eleddig csak néhány kisfilm főcímében láthatta a mi közönségünk is. S most az első nagy filmjével Európa-szerte számottartó filmművésszé lett. A film többi alkotója, Gyön­­gyössy Imre és Csoóri Sándor, a forgatókönyvnek Kosával társ­szerzői és Sára Sándor opera­tőr már túl vannak a harmin­con, de még innen a negyvenen. Mindhárman nyújtottak már olyat, amire emlékszik az or­szág. Csoóri ismert költő, Gyön­­gyössynek már sikeres, szép da­rabját mutatta be az ország el­ső színháza, rövid néhány év alatt tíz filmforgatkönyv került ki a keze alól s közülük négyből film vált. Sára mindjárt első kisfilmjével, a Pályamunkások­­kal, VIT-dí­jat nyert." "Mégis úgy tetszik, az első igazán nagy si­ker valamennyiük pályáján a Tízezer nap. Az a film, melyről azt is mondhatnék: a harminc­évesek mondják el benne apáik harminc évének történetét. Ötlet és élet Nagyon ritkán tudja meg a néző, hogy mi adta egy film alapötletét. A Tízezer napnál az ötlet nem mindennapi körülmé­nyek között jutott el a művé­szekig. Az ország egyik vezetője Tol­na megyében járt. Ott, valame­lyik faluban, amikor már jó ide­je egyetértő barátságban disku­­rált vendéglátóival, az ország és a község ügyeiről — gondjairól, egyszer csak megszólalt egy pa­rasztember valahogy ilyenkép­pen: — Jó, most itt beszélgetünk, meg ugyanaz a véleményünk. De tudja az elvtárs, hogy milyen hosszú az út idáig? Hogy mást ne mondjak, engem egy évvel ez­előtt, a tsz-átszervezés után úgy vágtak le a kötélről, meg akar­tam halni. És elmondta azt is, miként került olyan perbe a világgal, hogy meg akart válni tőle. Meg­rendítő önvallomás volt. Négy esztendeje elmondta a történetet valaki fiatal filmmű­vészek előtt. A vállalt halál tor­nácáról az életbe visszatérő pa­rasztember története megihlette őket. Szívet szorító szemléletes­séggel beszélt nekik ez az epi­zód arról, hogy nemcsak az em­ber születik kínban, hanem az új világ is. És akkor vagy tízen nekilát­tak, hogy az ország legkülönbö­zőbb tájain a parasztság sorsá­ból vett életanyagot gyűjtsenek egy olyan filmhez, amely né­hány ember életútjába sűrítve számot ad arról, ami nálunk em­­beröltőnyi idő alatt a földmű­vesnéppel történt. Legalább egy évig járták a vidéket. Öreg pa­rasztok mondták nekik magne­tofonszalagra életük fordulatait, asszonyok vallották sorsuk gyöt­rő megpróbáltatásairól, fiatalok beszélték el, milyennek látták a körülöttük félelmetes gyorsa­sággal változó világot. _ Amikor legépelték az össze­gyűlt életanyagot, egy testes kö­tet állt össze belőle. (Vajon nem volna-e érdemes sajtó alá ren­dezve azt is kiadni?) A közön­ség nemigen tudja, hogy az anyag földolgozásához hosszú ideig tanácsadóként segítséget adott Grigorij Csuhraj, az új szovjet filmművészetnek talán legjelesebb rendezője. Filmen a „boldog ember" S hogy az életanyag mennyi­re áthatotta e filmet, azt talán legjobban érzékelheti, hogy se­regnyi egyszerű parasztember szerepel a filmvásznon a hiva­tásos művészek mellett s a né­ző sokszor nem tudja melyikük színész és melyikük statiszta. Egy sanidi csősz, Széles István (neve véletlenül megegyezik a főhős filmbeli nevével) több je­lenetben is fontos alakításra ka­pott alkalmat. Filmszereplőve lett a Tízezer napban Móricz Zsigmond nagy regényének, A boldog embernek modellje, a magosligeti öreg Papp Mihály is. A nagy erejű, viharos indula­tú Csere Mihályt egy birkózó, Nyers László alakította, a leg­jobb hivatásos művészek elis­merését is kiváltó életszerűség­gel. Nem emlékszem még egy ma­gyar filmre, mely a magyar táj­nak annyi arcát mutatná meg, mint ez. Külső felvételei Tisza­­örs, Tiszaders, Tiszavasvári, Hajdúnánás, Tiszafüred, Vil­­lánykövesd, Csongrád, Vác, Pusztasóhát, Hortobágy, Buda­pest és a Gerecse tájaira viszik el a nézőt, egy jelenete pedig a jugoszláv tengerparton játszó­­dik­. Három különböző évszak természeti viszonyai között ké­szültek a felvételek. A film el­ső változata már két évvel ez­előtt kész volt. Azóta még csi­­szolgatták, hozzáforgattak — csaknem négy esztendő munká­ja testesül meg a néző elé vetü­lő 2700 méternyi anyagban. Az olvasó kérdez a Kulturális rovat válaszol CS. LAJOSNÉ, MEZŐ­­CSÁTRÓL: „Azon vitat­koztunk, lehetséges-e, hogy Móricz Zsigmond verse­ket is írt volna. Mert a sógornőm kislánya verset mond két ökröcskéről, Mó­ricz Zsigmondot nevezi meg írójának. Lehet, hogy ugyanaz az ember regényt, verset, mindent írjon?’­ Lehet. Sőt megszokott jelen­ség, hogy prózaírók — talán formakészségüket vizsgáztatan­dó — költeményt is írjanak. Jó­kainak is egész kötetnyi verse jelent meg, Gárdonyinak több költeménye még az iskolás­könyvekbe is bekerült, de mint költő is figyelmet érdemlőt al­kotott: Tolnai Lajos, Kaffka Margit, Karinthy Frigyes és mai példát említsünk, a szinte csak prózaíróként emlegetett Cseres Tibor, Vészi Endre vagy Veres Péter is... A fordított jelenség sem rit­kaság: az, hogy költőként szá­­montartott alkotók prózát ír­janak. Már Petőfi is kísérlete­zett regénnyel (A hóhér kö­tete), Adynak kötetnyi elbeszé­lése jelent meg, Tóth Árpád, Babits Mihály és még sokan mások művelték az irodalom több ágát is otthonos bizton­sággal. Egyik legszebb példá­ja e művészi sokoldalúságnak Illyés Gyula életműve: mint költő, műfordító, tanulmány- és regényíró, sőt mint színpadi szerző is nagyot alkotott és al­kot mindmáig. L. FERENC TISZA­­FÖLDVÁRRÓL: „Gyakran olvasom újságokban, mo­zifeliratokban ezt a szót, dramaturg. Mit jelent?” Az idegen szavak szótára szerint dramaturgnak a színmű­vészet elméletéhez értő szín­házi alkalmazottat nevezik, azt a személyt, aki az előadásra szánt darabokat elbírálja... A szótárnak ez a magyarázata azonban bővítésre szorul. Ma már a filmgyárban és a televí­zióban is működnek dramatur­gok. Feladatuk nemcsak a kész művek elbírálása, hanem elő­adásra alkalmas darabok fölku­tatása is. Új művek születésénél — ha azokat valamelyik szín­ház vagy filmgyár fölkérésére írja a szerző —, ott bábáskodik a dramaturg. Tapasztalatai alapján (különösen kezdő írók esetében van ennek­ jelentősége) tanácsokat ad a szerzőnek, hogy az művét a színpad vagy a film sajátos szakmai követel­ményeinek megfelelően alkot­hassa meg. A dramaturg tehát voltaképpen művészeti tanács­adó. K. GYULA, KISTELEK­RŐL: „Láttam a tv-ben a Dzsingisz kán utóda című, 1928-ban készült érdekes filmet. Azt írta a tv-mű­­sor, hogy rendezője Pudov­­kin volt. Ez a Pudovkin azonos azzal, aki a felsza­badulás után annyiszor volt Magyarországon?” Igen, azonos.. A némafilm egyik legnagyobb művésze volt a világviszonylatban is. Ve­gyészmérnökként kezdte pá­lyáját és csak 27 esztendős ko­rában, 1920-ban került kapcso­latba a filmmel. A nálunk is játszott szovjet filmek közül az ő műve volt egyebek között az Orosz emberek, a Rettegett Iván és a Nahimov tengernagy. Ren­dezett, forgatókönyvet és szak­könyveket írt, díszletet tervezett és olykor színészként játszott saját filmjeiben. 1950—51 kö­zött hosszabb időt töltött ná­lunk. Viszonylag fiatalon, 195­3- ban, tehát 60 éves korában halt meg. Q Történelem játékfilmen Ez a 2700 méter megelevene­dett történelemkönyv. Nem ab­ban az értelemben, mintha ugyanarról szólna, amiről az or­szág históriájáról szóló könyvek. De történelem azért, mivel sű­rítetten benne sajog, ujjong, ébredez, küzd mindaz az érzés, élmény, szándék, ami olyan gyötrővé és gyönyörűvé tette a magyar parasztság elmúlt tíz­ezer napját, harminc esztende­jét. A kritikusok mérlegre tették a filmben szereplő művészek já­tékát, a zene hangulatteremtő erejét, a képek néhol meghök­kentő szépségét, a tempó he­lyenkénti vontatottságát vagy az olykor fölösleges komorságot. A kritikai mérleg minden esetben a mű jelentős erényeire muta­tott rá elsősorban. A Talpalat­nyi föld testvérfilmje született meg. Érthető a boldog elfogult­ság, mellyel fogadjuk és örven­dünk neki. Bajor Nagy Ernő TERMELŐSZÖVETKEZETEK! FÖLDMŰVESSZÖVETKEZETEK! Állami gazdaságok) Szigetelési igényeiket kielégítjük Fűtő-, hűtő- és vízellátó beren­­dezéseknél, melegházak, istállók­nál stb. gépészeti és födém hű­szigeteléseket vállalunk. Mathiász János TSZ Szentendre, Rákóczi F. M. 5. Telefon: 187

Next