Szabad Föld, 1968. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-07 / 1. szám
1968. JANUÁR 1. Párbeszéd az országgal Az ország népe megkülönböztetett figyelemmel és érdeklődéssel hallgatta Kádár Jánosnak a rádióban és televízióban elhangzott újévi nyilatkozatát. A párt első titkárának megnyilatkozása mindenkor belpolitikai eseménynek számít, de most kétszeresen is annak nevezhetjük, hiszen olyan időpontban hangzott el, amikor népünk — nagy fába vágva fejszéjét — a gazdasági reform jegyében készül az új feladatok elvégzésére. Kádár elvtárs szavai jókor jöttek tehát, lényeges problémákat tisztáztak, aggályokat és bizonyos tévhiteket eloszlattak, nem kevés kételkedő embert megnyugtattak — de mindezzel nem ígérték a paradicsomi állapot beköszöntését. Meggyőződésünk, hogy a nyilatkozat nyomán már az új esztendő első hétköznapján száz- és százezrek nagyobb igyekezettel és megújult lendülettel fogtak munkához. Kádár elvtárs nyilatkozata önmagáért beszélt; nem is tartjuk szükségesnek, hogy utólag részletesen magyarázzuk, vagy pláne agyonmagyarázzuk, hiszen abban minden szó a legjobb helyen volt, tízért csupán egy-két gondolatot szeretnénk kiragadni, illetve elismételni. Mindenki számára tanulságos volt, ahogyan Kádár elvtárs a gazdasági reform, és az életszínvonal emelkedésének összefüggéseit elemezte. Hellyel-közzel talán a propagandamunkánk is ludas kicsit abban, hogy — ha nem is általánosan, de mégiscsak kialakulhatott egy olyasféle elképzelés, hogy az új mechanizmus mindent megold, január elsejétől jobb és gondtalanabb lesz az élet stb. Nehéz ezt egészen pontosan megfogalmazni, a lényeg azonban az, hogy volt egyesekben ilyesfajta várakozás. Akik ilyen, vagy hasonló elképzeléseket fűztek az új mechanizmushoz, azok nem, vagy nem egészen értették meg a reform egyik legfontosabb elvi alapját: azt, hogy az új gazdasági mechanizmus nem több (de nem is kevesebb), mint egy hatásosnak ígérkező eszköz — a fejlődés meggyorsításának, a szocializmus teljes felépítésének eszköze. Tehát: bizonyos célok elérésének eszköze. Magától értetődik, hogy ezek a célok magukban foglalják a jobb, gazdagabb, kulturáltabb életet, az emberek tevékenységének, kezdeményező kedvének legteljesebb kibontakoztatását, az árubőség megteremtését, az életszínvonal állandó emelését stb. Csakhogy: mindezek elérésének van egy igen-igen fontos feltétele — az anyagi javak termelésének szüntelen növelése, a választék bővítése, a minőség javítása. Más szóval: dolgozni, dolgozni, dolgozni — többet és jobban. Csak annyi termék felett rendelkezünk, s csak annyit oszthatunk el népünk között, amennyit megtermelünk! A helyes sorrend tehát: az új mechanizmus hivatása az, hogy a több, jobb és mindenekelőtt gazdaságosabb termelés elősegítésével szilárd alapot biztosítson az életszínvonal emeléséhez. A több termelés , jobb élet sorrendjének fölcserélésével csak önmagunkat vezetnénk félre. Kádár elvtárs a rá annyira jellemző szerénységgel szólt a vezetők felelősségéről, a vezetők és vezetettek viszonyáról, a tízmillió ember sorsának irányításáról. Az elmúlt évtized ország-világ előtt bebizonyította, hogy a magyar nép vezetői jól sáfárkodtak, méltóak voltak arra a bizalomra, amellyel népünk az ország élére emelte őket. Sőt, az igazság az, hogy ez a bizalom azóta is erősödött és növekedett — ami rendjén való is, de önmagában nem elegendő a „teljes üdvösséghez”. Jó tudni azt, hogy a nép bízik a vezetőiben, de tudni kell azt is, hogy a vezetők nem oldhatnak meg minden problémát; a vezetők iránt megnyilvánuló bizalomhoz a dolgozó milliók aktív tevékenységének is párosulnia kell; s a gondokat is jobban illenék megosztani a vezetők és vezetettek között — szakítani kell azzal az elavult szokással, hogy mindent „felülről” várunk. Jogos a reményünk, hogy a gazdasági reform ilyen vonatkozásban is kedvező változásokat hoz. S érdemes megszívlelni Kádár elvtársnak azokat a szavait, amelyekkel arra utalt, hogy munkája során minden egyes ember gondoljon a tízmillió emberre, tízmillió honfitársa közös érdekeire — akkor könnyebb és biztosabb lesz az előrehaladás. Igen, ha a tízmillió ember gondját — képletesen szólva — tízmillió ember igyekszik a vállára venni, látszatra ez talán több gondot jelent, de végül is ezen az úton jutunk el a tartósan jó élet megvalósításához. A fentiek során talán egy kicsit sokat is beszéltünk a gondokról. De a gondok emlegetése, őszinte feltárása — bármennyire furcsán hangzik — egyúttal már a gondok fogyatkozását is jelenti, valamint azt, hogy könynyebben megbirkózunk velük. Kicsendült ez Kádár elvtárs nyilatkozatából is, amely nyílt őszinteségével, derűt és nyugalmat sugárzó optimizmusával népünk számára szzép újévi ajándék volt. Sz. J. Szabad főt . 1967-BEN ÉPÜLT... Válogatunk a képek között: mindegyik új, 1967-ben felavatott vidéki létesítményeket ábrázol. Melyiket emeljük ki a sok közül? Nehéz a döntés, hiszen oly nagy a választék! Munkás évet hagytunk magunk mögött, sikereink, ezek az új épületsorok, gyárak, könyvtárak, kórházak, lakótelepek mind-mind az alkotás diadalát hirdetik. Mint fenti képünk is, amely az új hatvani kórházat mutatja be, idia Szavásárhelyen SC0 köbméter befogadóképességű víztorony épült. (MTI Fotó: Tóth Béla felvétele.) Kecskeméten befejezték a Leninről elnevezett új lakótelep építését. (MTI Foto: Mező Sándor felvétel*) Kaposvárott megkezdték a Dunántúl legnagyobb villamossági gyárának építését. Egyik szerelőcsarnoka a nyár folyamán elkészült. A 150 millió forintos beruházást 1908-ban adják át teljesen rendeltetésének. (MTI Fotó: Bajkor József felvétele.)A Somogy mee.. . új könyvtárat adtak át rendeltetésének.