Szabad Föld, 1969. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-21 / 38. szám
1969. SZEPTEMBER 21. SZABAD FÖLD Új könyvekben lapozgatva Marguerite Duras Oroszlánszáj című regénye, szokványos bűnügyi történetként indul. Franciaország különböző pontjain bizonyos tehervagonokban emberi testrészeket fedezett föl a rendőrség. A szálak Vionne községbe vezetnek. Már a könyv első oldalain föltűnik a tettes nyomában járó detektív, a gyanú ráterelődik "egy bizonyos Claire nevű nőre"é s az olvasó várja egy szövevényes bűnügyi história kalandos fordulatait. És mást kap ... Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése azzal kezdődik, hogy Raszjakolnyikov baltával a felöltője " alatt elindul, hogy meggyilkoljon egy uzsorás asszonyt s a s krimit kínáló keretből a lélektani regény klasszikus remeke lesz — az Oroszlánszáj szerzője is többet akar az itt a gyilkosság, hol a tettes játéknál. A szerző számára nem is annyira a tettes személyének földerítése a fontos, mint annak az életformának a bemutatása, amely végül is"jóvátehetetlen bűnök felé tereli az arra fogékony embert. A modern francia regényirodalom e darabja nem könnyű olvasmány. Voltaképpen három magnetofonszalag párbeszédes tartalmát közli" nyersen, magyarázat nélkül. E párbeszédek olykor szürkék, unalomba hajlók — néhol azonban szikrázóan izgalmasak. Az író — akárcsak a Szerelmem, Hirosima című film forgatókönyvében tette — az olvasó, illetve néző képzettársítására is épít. Ezért annyi a homályos részlet, az első nekifutásra fölöslegesnek tetsző motívum e könyvben is. Farkas Márta hajlékony, jó magyarsággal fordította az Európa Kiadó gondozásában megjelent munkát. Kilenc lány második regénye Néhány évvel ezelőtt jelent meg Hajduska István Kollégiumi lányok című regénye. A könyv kilenc egyetemista lány életútját, létkörülményeit, a holnapról álmodott álmait ismertette meg velünk. A szerző — akkori ígéretéhez híven — mostani művében továbbkísérte hősnőit az életbe s számot adott arról, miként fogadta társadalmunk a fiatal tanárnőket, mit adott nekik azóta a szakma, a környezet s a szerelem. Valóságos személyek sorsáról ad számot az író, munkáját ennélfogva riportregénynek, önmagát a könyvben újságírónak nevezi. Ez már csak azért is fontos, mivel Hajduska maga is vérelg szereplője a könyvnek. Beavatja az olvasót az anyaggyűjtés titkaiba. Nem palástolja az ilyen jellegű munka buktatóit. Bepillantást nyújt az újságírás olyan intim műhelygondjaiba is, hogy miként alakítható egy anyaggyűjtő beszélgetés menete vagy mi módon nyílik meg a sajtó jómunkája előtt az az ember, aki voltaképpen el akart zárkóni bármiféle nyilatkozat elől. Mégsem ilyen vonásai teszik "elsősorban érdekessé és fontossá Hajduska István riportregényét. Különleges helyet az biztosít számára, hogy becsületesen és bátran néz szembe a pályakezdő pedagógusok legfontosabb problémáival. Eleve elhárítja magától a pedagógusnapi köszöntők olcsó érzelgősségét. Nem hallgat az anyagi kérdésekről. Sorsok folyamába ágyazottan szól erkölcsi megpróbáltatásokról. Nemcsak ábrázolja, meg is érti hőseit, akik nem mindig viselkednek úgy, ahogy azt illedelmes pedagógusregényekben vagy szentimentális tanárfilmekben megszokta az ember. Annyi életanyag van ebben a könyvben, hogy három regény is kitelt volna belőle. Érdeklődéssel várjuk, hogy lesz-e kedve, ereje, türelme a szerzőnek a folytatás földolgozásához. Raszputyin újra a színen Nem csoda, hogy legendák, mesék, kalandregények elevenítik föl újra és újra Grigorij Raszputyinéletét. Az egykori szibériai parasztgyerek századunk egyik legtitokzatosabb, legnagyobb befolyású közéleti szereplőjévé lett. Miként vált korhely falurosszából, háromezer kilométert gyalogló zarándok: miért fordult feléje a cárné gyóntatójának figyelme; hogyan hitette el ez a pokrovsekojei paraszt az utolsó orosz cárral, hogy tőle függ a cárevics élete... titok — babonák — ponyvaízű, de megtörtént eseménysora. S Raszputyin még arra is módot talált, hogy beleavatkozzék a nagypolitikába. Befolyása, hatalma, félelmes arányokat öltött... Hallájában is rejtélyes és nagyszabású kalandor maradt: az orosz birodalom leggazdagabb arisztokratája, Juszupov herceg szőtt a meggyilkolására összesküvést. Harmat Endre az ismert külpolitikai újságíró Gyilkosság a palotában címmel (Gondolat Kiadó) ki tudja hányadikként megírta a rejtélyes sztarec életét-pusztulását. Munkájában nem elégedett meg a botrányok és legendák Raszputyinjának bemutatásával. Rámutatott az akkori orosz társadalom fájdalmas ellentmondásaira, melyek lehetővé tették, hogy az ország fölötti hatalom jelentős része a tanulatlan, babonás, falusi mihaszna kezébe jusson. A társadalmi háttér rajza néhol indokolatlanul részletező, s eltereli a figyelmet a könyv eredeti tárgyáról. Hiszen a Raszputyin ügy mégsem volt több a legújabb kori orosz történelemben mint egy misztikus epizód. A kötetet mégis vonzó olvasmánnyá teszi Harmat, elegáns stílusa, s az ismertetett tények gazdagsága. Históriás virágokról Tudja a modern ember, hogy ókori Rómában olyan kultusza volt a virágnak, hogy tették is? Cukrozott rózsaszirom, rózsakocsonya és hasonlók szerepeltek a tobzódó gazdagok étrendjén. Az 1400-as években Alberti itáliai építész olyan parkot tervezett a Rucellai családnak, amelyben mirtusz, puszpáng, citromfa, szőlő díszlett, a kertet vízvezeték hálózta be, szökőkutak ékesítették, szobrok, vázák tették pompázatossá a park összhatását. A Gábriele Tergitnek A virágok regénye című most megjelent ismeretterjesztő műve (Gondolat Kiadó) ehhez hasonló érdekességeket köt csokorba a virágok és az ember kapcsolatáról. Több mint ötezer éven kíséri végig a virágok szerepét az egymást váltó társadalmakon belül. Nagy botanikusok és pompakedvelő uralkodók, hóbortok és tudományos eredmények színezik át az olyan virágok történetét, mint a petonia, liliom, rózsa vagy szekfű. A Belia György jó fordításában megjelent könyvnek egy — de csekély — hiányosságát nem hagyhatjuk szó nélkül. Ez a munka szinte kiáll a többszínnyomású illusztrációk után. Miért „spórolták el” tőle? Bajor Nagy Ernő Bemutatkozott A SZOLNOKI GYERMEKZÍNPAD — A Gyermekszínpad nélkül szegényebb volna. Szolnok kulturális élete — mondta az első főpróba után Borhy Tibor városi népművelési felügyelő. Három hét telt el azóta. A mérleg: 7 előadás (Szolnokon,Tiszasülyön, Törökszentmiklóson, Martfűn, Jászberényben, Tiszafüreden, Karcagon), közel 1400 néző, vagyis átlag 200 gyermek. S mindenütt nagy siker! Nemcsak a pajtások, hanem a felnőttek körében is. Az első előadás után az érdekeltek, 10—14 év közötti általános iskolások, több kérdésre válaszoltak. Gyermeki közvélemény Kérdés: Mi a műsor tanulsága? Válaszok: Jobb tanulni, mint egyest kapni. (Rabb Kati, Tiszaküit.) — Tudásunkkal ne dicsekedjünk! (Szőlősi Ilona, Kunhegyes.) — Ne legyünk nagyképűek, tanuljunk! (K. Szabó János, Kunhegyes.) — A hazug embert hamarabb utolérni, mint a sánta kutyát. (Gyenge Mária, Jászalsószentgyörgy.) — Ne legyünk nagyravágyók. (Katona György, Tiszafüred.) — A Nagy ember leszek című monológból például azt szűröm le, hogy aki nem tud semmit, ne legyen nagy ember! (Halmi Judit, Jászkísér.) Kérdés: Ha tetszett a műsor, miért tetszett? Válaszok: — Minden műsorszám tetszett, mert szórakoztató és ötletes volt. (Dorogi Julianna, Szolnok.) — Nagyon szellemes és az úttörőket jobb tanulásra biztatja. (K. Szabó János, Kunhegyes.) — Újdonság volt. (Hőgyes Piroska, Szolnok.) — Tetszett, mert sokat lehetet nevetni. (Mészáros Lajos, Tiszajenő.) — Tetszett, mert kedvelem a paródiát. (Kiss Katalin, Cibakháza.) — A szereplők ügyesen játszottak. (Kovács László, Martfű.) — Gyerekekhez képest nagyon jól mozogtak és adták elő. (Borbás Éva, Jászapáti.) — Tetszett, mert a lányok hiúságát ábrázolja. (Kazay Gabriella, Karcag.) — Nagyon jó volt, mert ilyent először láttam. (Szamák Anna, Kunszentmárton.) Kérdés: Javaslat? Kritikai észrevétel? Válaszok: — * Országszerte játsszák ezt a műsort! (Gulyás Gábor, Jászfelsőszentgyörgy.) — Tovább tartsanak a vidám műsorok! (Tóth Mária, Jánoshida.) — Szerte az országban gyarapítani kell a gyermekszínpadokat. (Korom István, Tiszatenyő.) Nagyjából hasonló válaszokat írt le 250 gyermek. (A válaszadók a szolnoki úttörőtáborban pihentek. A megye valamennyi helyiségét képviselték. Húsz százalékuk városi, nyolcvan százalékuk falusi lakos. A megkérdezettek 70 százaléka a vidám műsort, 10 százaléka a mai témájú úttörőjeleneteket, 6—6 százaléka az irodalmi, a vetélkedő, a meseműsort, 2 százaléka pedig a bábjátékot kedveli leginkább .(A rendező — Boros Zoltánné tanár — s a művészeti előadó sokféle tanulságot fogalmazott meg azokból a vélekedésekből is, amelyek az egyes jelenetekre a gyermekszereplők játékára vonatkoztak.) Bohóctréfa és monológ „Háziszerzőjének”, a romániai magyar írónak, Méhes Györgynek köszönheti a kis együttes ezt a nagy sikert, hiszen több jelenetét, írását iktatta vidám műsorába. Az első jelenetnek (és egyben a műsornak is) ez a címe: Krumpli és Pityóka. A jelenet műfaja: bohóctréfa, tanulsága: hiába hazudozunk összevissza, csak rádöbbenünk, hogy tanulni kell, tanulni érdemes — még a bohócszakmában is! Egy másik jelenet (ugyancsak Méhes György szellemes írása) az iskolai életben oly jól ismert felelőket, a felelők fő fajtáit veszi célba sok szatirikus vonással. Az ismert gyermeki hibákat ostorozó vidám jelenetek mellett igen népszerűek az úgynevezett morfológok is. Többek között Bikki Ferenc műve, melynek címe: Nagy ember leszek! —s amelyet évekkel ezelőtt az Így hírunk mi pályázat kapcsán a rádió is nagy sikerrel sugárzott (Bikki akkor még általános iskolás tanuló volt. Írása viszont ma is időszerű.) A kicsiny (10—15 tagú) együttes máris nagy terveket sző. Felkészültek-e? Jelenlegi összeállítását még három hónapig műsoron tartja s vasárnaponként a Megyei Művelődési Központ mikrobuszával felkeresi a tanyán, falun élő pajtásokat, hogy ne csak kívánják, de csinálják is a jó szórakozást, hisz „az úttörőélet oly vidám!” Hamarosan megjelenik a műsorfüzet, melyben a közönség segítségét kéri a Gyermekszínpad: szerkesszük együtt a legközelebbi műsort, ki-ki írja meg valamely vidám iskolai élményét! Hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára olyan játékos vetélkedőműsort állítanak össze, melynek keretében kiderül: Ki mit tud a 25 évről? A szolnoki Gyermekszínpad bizonyított s egyre inkább bizonyít: sok szempontból szükség van a gyermekszínjátszásra. Most a hivatásos színházak képtelenek megoldani a gyermekek műsorellátását. (Főleg vidéken. Főként anyagi okok miatt.) Az Állami Bábszínház tájoló brigádjait elsősorban az óvodások, 6—10 év közötti kisiskolások látogatják. Az országszerte épülő klubkönyvtárak mind több ilyen típusú szolgáltatást igényelnek s fogyasztanak. Kérdés, hogy a Megyei Művelődési Központok felkészültek-e erre a misszióra? Dénes Pál EMLÉK Fű fütyörészik a kertben, az ég bukorékol, Mézszínű szőlők fürtjei közt méh zümmög, És süt a nap, már futnak a fénybuborékok Halkan s elmosolyodnak a sárgabarackfák, Nap fele tárt tenyereden átcsorran a sárga, Látod kedves, bennem sárga maradsz már. Szilágyi Ákos 9