Szabad Föld, 1971. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-16 / 20. szám

2 SZABAD FÖLD— Eső vagy napsütés? Borongás az időjárásról az osztrák naptár ürügyén Szó ami szó, nemigen kényeztet el bennünket az idei tavasz. Hetek óta tart már — az évszakhoz képest — hűvös, párás idő, különösen a kirándulók lelkesedését hűtik le az esős, borongós vasárnapok. Pedig a tél utóján azt hittük, korán érkezik a kikelet, és végre olyan lesz, mint ahogy vágyaink nagykönyvében meg van írva. Februárban három hétig kacérkodott velünk a fák rügyeit kicsalogató enyheség, aztán visszalátogatott a tél. Március 8-án újból befagyott a Balaton, hófúvásokkal, zord nappalokkal fizettünk a tavaszelőlegért. Sándor, József meg Benedek ugyan hozott egy kis enyheséget, ám a bolondos április végképp kiábrándított bennünket lanyhuló reményeinkből is. „Felhős idő”, „Hűvös párásság”, „Lassú javulás”, „Elkerültek bennünket az enyhe légtömegek” — ilyen, és ehhez hasonló címekkel találkozhattunk az újságokban a napi hírek élén. Április 26-án ismét didergett Európa, május 1- re száraz, jó időt ígért a meteorológia, helyette 12—14 fokos „legmagasabb” hőmérséklet mellett két napig szemerkélt az eső. Alig volt még alkalmunk egy kis napozásra, érezhető a heteken át tartó borongás a primőrpiacon is. Nincs kizárva, hogy e sorok olvasása közben bosszúsan fogjuk majd kémlelni az eget, mikor bújik már elő végre ritka vendégünk, a nap? Vagy igaza lenne annak az agronómusnak, aki — az osztrák naptár alapján — az elkövetkező hetekre is hasonló időjárást jósol? Nem titok, hogy ennek a „kéziratban” terjesztett egész évre szóló prognózisnak a mezőgazdaságban is nagy a becsülete. Eddig ugyanis a „naptár” gyakran beváltotta ígéreteit. Pontosabban az időjárás alakult e prognózis szerint. Azt mondják, hogy a táblázatot az osztrák meteorológia kétszáz éves megfigyelései alapján állították össze. Készítői nemcsak a húsz évtizedes statisztikát és a népi megfigyeléseket használták fel, hanem a korszerű kutatás eredményeit, módszereit is figyelembe vették. Mivel a hazai Meteorológiai Intézet ma még csak 2—3 napra tud felvilágosítást adni, vállalva a „kockázatot”, közzé tesszük, milyen tavaszutat — nyárelejét ígér az osztrák naptár. Hétvégére — a prognózis szerint — húsz fok fölé emelkedik, majd néhány napos süllyedés után ismét növekszik a napi átlaghőmérséklet. Június első fele eléggé hűvös lesz, Medárd esőt hoz, utána gyakran várható csapadék. Az elmúlt hetek hét végi esőzéseit bizony eltalálta a naptár. Sajnos, a prognózis szerint a következő vasárnapokra is csapadékra számíthatunk. Júliust szintén szeszélyesnek, hétvégenként esősnek jelzi a naptár. No, de elég a jóslásokból, inkább a magyar meteorológusok véleményét mondjuk még el, akik szerint az osztrák naptár tudománytalan. Máhr Jenő, a Központi Előrejelző Intézet osztályvezetője szerint a részletes, évszakos előjelzések kérdése még megoldatlan. Ám szerte a világon nagy erőt köt le ennek a témának a kutatása. Bíznak benne: rövidesen olyan eredmények születnek, hogy a szakemberek megközelítőleg pontos előrejelzésekkel léphetnek a nyilvánosság elé. Őszintén kívánjuk, hogy ez minél hamarabb bekövetkezzék — és bízunk benne, hogy a mostoha hetek után az időjárás végre megembereli magát, a tavasz vége és a nyár eleje rácáfol az osztrák naptárra. Súlyán Pál Édes anyanyelvünk HÉV-vel utaztam Szentendrére. Nem sokkal az indulás után megkértem a kalauzt, legyen szíves szólni, hol kell leszállnom. Rám mosolygott, aztán kedves, oktató hangon, mutatóujját felmutatva figyelmeztetett: — Leszállni csak a madarak szoktak és a repülőgépek, asszonyom. A HÉV utasai mosolyogtak, én zavarba jöttem és kínomban így szóltam: — Akkor helyesbítek. Kilépni! — így jó lesz? A kalauz rövid gondolkodás után válaszolt: — Kilépni, kilépni?! Ideje lenne már tisztázni ezt a bonyolult nyelvhelyességi problémát. — Hát tisztázza — biztattam —, ez a szakmáját is érinti... — Miért én? Nem én akartam kiszállni, hanem ön. Én, asszonyom, lelépni akarok, de még négy órát melózhatok és nyomhatom a szöveget, hogy ki hol szálljon le. (r. f. k.) EGY BŰNÜGY - HÁROM PER Szőregen, az Egyetértés Tszben először kifejezett ellenszenv fogadott: „Megint egy újságcikk? Nincs más téma?” Egy bűnügy, három per, száz újságcikk — ki bírja ezt?! A csongrádi indulat megszelídült valamelyest, amikor megígértem, hogy sem a szövetkezetei, sem pedig annak szorgalmas, becsületes tagjait nem szándékozom kárhoztatni, leckéztetni a történtekért. Az első: csalás A négy és fél ezer holdas Egyetértésnek volt egy melléküzemága, amely hatvan embert foglalkoztatott. Gáz-, víz- , és központi fűtésszerelésre vállalkoztak, és a segédüzemágban iparvállalati technikust alkalmaztak — másodállásban. Az utóbbi — nehogy elírásnak tűnjék, betűkkel írom — kilenc hónap alatt négy és fél százezer forint fizetést vett fel! A pénzharácsolás, a kapzsiság hatalmába kerítette a volt elnököt és főkönyvelőt, valamint a másodállású technikusokat: csaltak, számlákat hamisítottak, árdrágítottak. Végül, az egész díszes társaság hűvösre került, Dombóvári László technikust és négy vádlott társát a bíróság kisebb-nagyobb börtönbüntetéssel sújtotta. A második: árdrágítás Ez most kezdődik. Majdnem negyven vállalat, árdrágítás címén két és fél millió forint kártérítést követel — polgári per útján — a szövetkezettől. A bűnösök csücsülnek. Az új vezetők pedig cipelik a két és fél milliós kártérítési terhet. A mai elnök, Bódi János, aki tehetséges és népszerű szakember, éjszakánként sűrűn felriad és ilyenkor jegyzeteket készít: „Ez a szörnyű második per kikészíti, felemészti a fizikai és idegi energiám kilencven százalékát. Jóformán azt sem tudom már, hogy min tépelődjek. Talán azon, hogy hol van az a sok kiváló vállalati mérnök és más szakember, aki annak idején elfogadta, sőt szerződésben jóváhagyta a szövetkezet szerelési árait?” „Nagyszerű és bátor emberek , voltak, akik leleplezték a melléküzemág csalóit!” — mondják a szőregiek, de rögtön azt is megkérdezik keserű szájízzel: „Hát most miért hagytak hangunkra?” Nehezen, lassan értik meg, hogy az igazságszolgáltatás fogaskerekei jól összeilleszkednek és a büntetőpert polgári pereknek kell követniük. A két és fél milliós kártérítési per árnyékában egyelőre a tanulságokat összegezik. Ilyeneket. A melléküzemág személyi feltétele, hogy ott csak becsületes, megbízható embereket lehet alkalmazni, akik nem élnek vissza az egyszerű parasztemberek, de az agrár szakemberek számára is ismeretlen ipari ágazat lehetőségeivel. Következetes, szigorú, belső adminisztráció nélkül nem lehet ipari tevékenységre vállalkozni. A könnyű pénzszerzés lehetőségétől, úgy látszik, itt-ott hamar megszédülhetnek a vezetők —, tehát mindig idejében kell ellenőrizni, bírálni a munkájukat. Orvosságnak mindegyik tanulság jó — másutt! Mert itt már ezek sajnos nem sokat segítenek a betegen. A harmadik: kártérítés Ennek egyelőre csak a körvonalai rajzolódtak ki. A szövetkezet, mint a tagjaiért jogilag felelős vállalat, a kártérítést köteles megfizetni. Aztán újra pert indít és az öt vétkestől bírói eljárással követelheti a megállapított kártérítési összeg visszafizetését. Esetleg: egy-két milliót! öt embertől! " „Minden lehető módon felelősségre vonjuk a bűnösöket — fogadkoznak fogcsikorgatva a szőregiek — bármennyire is kilátástalan a kárösszeg behajtása! De, ha életük végéig nyögik is az adósságot, ez már rajtunk akkor sem sokat segít. Hanem mi honnan teremtjük majd elő a pénzt?” Jelenleg egyik ipari vállalat sem akar megegyezni, ellenben akadt néhány — szinte nevetséges! —, amelyik már új szerelési munkát kínált. Ki látott még olyant, hogy valaki fél kézzel perel, fél kézzel pedig szerződést ajánl?! Különben ipari jellegű vállalkozásra most már nincs lehetőség, mert a szerelő melléküzemág nem létezik többé Szőregen. A termelőszövetkezet egyelőre aktákkal, jogászokkal, érvekkel, s ki tudná felsorolni, mi mindennel szereli fel önmagát!Griff Sándor 1971. MÁJUS 16. Az Európa Kiadó műhelyéből könyv- és olvasni szerető ember számára mindig érdekes előre tájékozódni a könyvkiadók műhelyében folyó munkáról, a készülő könyvekről. Közeledik a könyvhét, így fokozottan kíváncsiak vagyunk — mit várhatunk, milyen könyvek olvasását jegyezzük elő magunknak? Bár a könyvhét elsősorban az élő magyar irodalom ünnepe, egy-két külföldi alkotással is kifejezzük azt a gondolatot, hogy a magyar irodalom a világirodalom szerves része. Az Európa Kiadó A világirodalom legszebb drámái kétkötetes gyűjteményével, tizenkét klasszikus színpadi mű kiadásával örvendezteti meg azokat, akik kényelmes otthoni körülmények között olvasva, képzeletük színpadán szeretik feleleveníteni Szophoklész, Csehov, Ibsen, Moliére és a többi nagy drámaíró alkotásait. Galambvadászat a címe az Európa másik könyvheti gyűjteményének. Ez a kötet — a már néhány éves hagyományt folytatva — az ünnepi alkalmból a szovjet prózairodalom legfrissebb terméséből mutat be nyolc elbeszélést. Az írások, a még nem ismert alkotók, a mindennapi embert, napjaink szépségeit és szenvedéseit, romantikáját és tárgyilagos tényeit közelítik őszinte szóval: a bűnös fiáért küzdő anya, egy gyermeklélek, az értelmiségi nők rohanó tempójú életének, vagy egy nyers kapcsolat szerelemmé nemesedésének történetében. A könyvhéti műveken kívüli gazdag termésből említsük meg az 1969 óta több mint egymillió példányban megjelent híres könyvet, Henri Charriere Pillangóját, alcíme Szökéseim a pokolból (egyik képeslapunk közölt belőle néhány részletet). A szerző hatvanöt éves volt bűnöző, aki egy betyárbecsületből vállalatgyilkossági vád miatt kerül a francia fegyenctelepekre. Tucatnyi szökési kísérletének, a fegyencéletnek kitűnő rajza vetekedik a nagy romantikusok alkotásaival. Meglepő témát ír meg a fiatal angol írónő, Margaret Drabble „Malomkő” című regényében. Meglepő, mert ki gondolná, hogy a mai, modern Angliában még téma lehet a megesett lány törénete. S a lány nem is valami ostobácska, hanem értékes ember. Drabble nem szokványos, nagyon finom lélekrajzú írása meglepő, megismerni, megszívlelni érdemes következtetésre jut. Klasszikus, de máig élvezetes, friss olvasmány az olasz irodalom nagy alkotójának, Manzoninak regénye, A jegyesek. A XVIII. századi romantikus történetet, az egyszerű szerelmesek életébe belenyúló történelmi eseményeket, a fordulatos cselekményt igazi, embert teremteni tudó író mondja el. Végül a gazdag választékból még egy regény, amelynek újbóli megjelenését régen vártuk. Ehrenburg Viharát, a második világháború 1939-cel induló egyik legnagyobb regényét örömmel olvassuk újra. A cselekmény francia, szovjet és német földön sodorja végig szereplőit: a francia gyároslányt, az orosz mérnököt,, ellenállókat és együttműködőket, partizánokat és áldozatokat. Ehrenburg magával ragadóan ábrázolja a nagy emberi érzéseket, kapcsolatokat , barátságot és szerelmet. Cs. O. Buli Mostanában gyakran emlegetjük, használjuk ezt az újkeletű kifejezést: buli. Jelentését jóideig nem sikerült pontosan meghatározni, de nekem most van egy olyan történetem, amely talán hozzásegít ehhez a feladathoz. A téesz főagronómusa új házat épített. Emeleteset, kacsalábon forgót. A központi fűtést azonban nem sikerült megoldani. Néhány hónap múlva a határban hévizet tártak fel, amivel ugyebár lakást is lehet fűteni, csak a bevezetése sokba kerül. A főagronómusnak az anyagi áldozatot vállalni semmi kedve nem volt. Mi történt? Az adott város községgazdálkodási hivatala elvezette a termálvizet a főagronómus utcájába. És ha már úgyis arra vezették, akkor beszerelték a főagronómus házába is. Ingyen. Második forduló. Ugyanez a vezeték elhaladt a városi fürdő mellett is. Melegvíz ugyebár ott is szükséges. A városi községgazdálkodási hivatal bevezette oda is a meleg vizet. A termelőszövetkezet azonban —• a város fejlődése iránt érzett lelkesedéséből — ennek a munkának minden költségét saját zsebéből kifizette. Tetszenek érteni, ugyebár? A főagronómusnak ingyen, viszont a kétszer akkor a munkát a főagronómus szövetkezete kifizeti. Egyszerű, nem? Ha a főagronómusnál végzett munkát a téesz fizeti, akkor az törvénysértés. Ha ellenben a városi fürdő munkálatait fizeti, akkor az a szocializmus építése. Hát körülbelül ez az, amit végletes esetben bulinak nevezünk. Olvasóink nyilván most tollat ragadnak, hogy követeljék: írja meg a Szabad Föld, melyik volt ez a város és ki volt az a főagronómus? Megnyugtathatunk mindenkit: sor kerül rá. F. B. Termelőszövetkezetek, állami gazdaságok! MEGVÉTELRE AJÁNLUNK ráfutófékes, 2,5—3 tonna teherbírású PÓTKOCSIKAT, valamint üzemképes, forgalmi rendszámmal ellátott 3,5—4 tonnás CSEPEL TEHERGÉPKOCSIKAT. Bővebb felvilágosítás: üzemegységünk IX., Máriássy u. 1—3. sz. alatti forgalmi telepén, Jaczkó Andor műszaki vezetőnél.