Szabad Föld, 1972. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1972-05-14 / 20. szám

Győzelem és biztonság Amikor huszon­hé­t évvel ezelőtt, május 9-én kigyúltak a győzelem örömtüzei Moszk­vában, s Európa sok főváro­sában — így Budapesten —, embercsoportok verődtek ösz­­sze, boldogan köszöntve a só­várogva várt napot, legtöbb­jük szentül hitte: a szovjet csapatok nemcsak a fasizmus felett arattak örök dicsőséget, hanem magát a háborút is végleg legyőzték. Nem kellett több, mint há­rom év, hogy ez a remény megcsappanjon. A sötét ár­nyékot nem is a fasizmus új­jáéledése, hanem két győztes hatalom — az USA és Anglia — vezette földrészünk béké­jére és biztonságára. Chur­chill emlékezetes agresszív beszéde után a nyugati ha­talmak tűzfészekké alakítot­ták át Európa szívét. Megkez­dődött a hidegháború, amely Nyugat-Németországban fel­élesztette a revansista erőket, az ő uralmuk nyomta rá bé­lyeget az NSZK politikájára. A háború hónapokon át „a levegőben lógott” ... Kevesen voltunk akkor Európában, akik nem vesztettük el az 1945-ös májusi reményt. Még­is minket igazolt az idő. Mert a mi reményeink immár ki­apadhatatlan forrásból szár­maztak. Abból, hogy a má­sodik világháború mégiscsak döntően változtatta meg az erőviszonyokat. A Szovjet­unió a szemünk előtt óriássá nőtt, maga mögött érezve a győzelem önbizalmat adó len­dületét. Kialakult a szocialis­ta országok testvéri közössé­ge, s Németország másik fe­lén, az NDK-ban, a munká­sok és parasztok, a béke álla­ma állta útját az NSZK reak­ciós törekvéseinek. A történelem új erőiben bízni — reális remény. Európa huszonhét év óta a béke kontinense. És ma már nemcsak a szocialista orszá­gok közössége küzd a további békés jövőért, hanem földré­szünk közvéleményének szí­­ne-java is. Még Nyugat-Né­­metországban is más szelek fújnak. A lakosság nagy ré­sze az európai biztonság, a háború elhárítása mellett száll síkra. Szinte egész Európa a biz­tonsági káz jegyében él most. És egy jelentős erőpróbára is figyel. Mire ezek a sorok megjelennek, a bonni parla­mentben sorra kerül az úgy­nevezett keleti szerződések ratifikációs vitájára és talán a szavazásra is. A nyugatnémet parlamentarizmus furcsa já­téka ez. Lehetővé teszi, hogy 249 elvakult képviselő eset­leg megtagadja az egész Euró­pa jövőjét kedvezően befo­lyásoló szerződések jóváha­gyását, holott Európa népei és a nyugatnémet lakosság többsége is az európai eny­hülés folytatását, a bizton­ság tartós rendszerét akarja. Bár ők 249-n (és mások is) jól­ tudják, taktikázni lehet, most, vagy később, de ez nem befolyásolhatja döntően kon­tinensünk sorsát. Az elmúlt huszonhét év megmutatta Európának, hogy se 249 képviselő, se egy-két nagyhatalom nem állíthatja meg a történelem új menetét, a szocializmus, a béke, a ha­ladás erősödését. Ezek sok­kal szilárdabban állnak. A győzelem vetette meg alapjukat. HEGYEK KÖZÖTT... Ez a három répáshutai felvétel három generációt örökített meg. Molnár Gáspárné, a tizennégy tagú énekkar szóló énekese mezei munkára megy. A februári budapesti országos „Röpülj Páva” versenyen elsők lettek Második képünkön: Lubai Vilmos erdész felesége. Háziasszony és sok dolga van az újonnan felépült családi házban. Végül: a kis Mátrai Zuzsika — nagy vödörrel Ő csak tölti, anyuka viszi a vizet. A nagyobb demokrácia, a jó párt­munka rendbehozta a karácsondi Kossuth Termelőszövetkezetet A társadalomtudományok mű­velői — politikusok, közgazdá­szok, szociológusok stb. — sokat foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy a nagyüzemek dolgozói mi­ként szólhatnak bele érdemben üzemük, illetve szövetkezetük ügyeibe. Mit mondanak erről a gyakorlat emberei? — Olyan üzemi munkaszerve­zetet kell kialakítani — feleli Hegedűs János, a karácsondi Kossuth Tsz párttitkára, amely­nek keretei között a szövetke­zet tagjai nemcsak bele tudnak szólni a gazdálkodás kérdései­be, hanem anyagilag is érdekel­tek abban, hogy beleszóljanak. És ennek érdekében nagyon sokat tehet a pártszervezet. Ha a vezetést nem ellenőrzi a tagság... Karácsondon a téesz tagjai keserves leckét kaptak abból, hogy megfelelő ellenőrzés nél­kül a legképzettebb szakveze­tők is ferde irányba vihetik a gazdálkodást. Eleinte nem lát­tak, nem tudtak, nem értettek a tagok semmit abból a légvára­kat építő homályos magyaráza­tokból, amelyekkel traktálták őket, csak később a következ­ményeket érezték. Főleg azt, hogy a kiosztható jövedelem ijesztően lecsökkent. A 23 forin­tos munkaegységérték a felét sem jelentette annak, amelyet egy átlagos munkás megkeres­het. Végül a pártszervezet vezetői kezdték vizsgálni az okokat, amelyek lejtőre vitték a ter­melőszövetkezetet. A párttitkár így foglalja össze az ügy tanul­ságait.­­ Néhány évvel ezelőtt a le­csúszás legfőbb oka a termelő­szövetkezeti demokrácia hiánya volt, de azt is láttuk, hogy ez az állapot nem változik meg a ré­gi szokások, a régi munkaszer­vezeti keretek között. Vagyis at­tól nem lesz termelőszövetkeze­ti demokrácia, ha csak beszé­lünk róla. Brigádok önállósága Az új elnök, Lukács Sándor és a vezetőség első lépésként a brigádok önállóságának megnö­velését tűzte napirendre. Az­előtt például néhány szakember és az elnök dolgozta ki a terve­ket, amelyeket a brigádok kéz­hez kaptak. Aztán következtek a meddő viták. A brigádok tag­jai sokszor hivatkoztak arra, hogy lehetetlen a tervet teljesí­teni, mert nincsenek meg hozzá a feltételek. — Vitáink persze azóta is vannak — szemlélteti a válto­zást Paceli Jánosné, a nőbizott­ság elnöke, aki az egyik állatte­nyésztő brigádban dolgozik — de ezek nem feleslegesek. Megkap­tuk például a fejőgépeket és ugyanakkor voltak a brigádunk­nak olyan tagjai, akik úgy gon­dolták, hogy maradhatnak a ré­gi normák. Nem volt könnyű megértetni velük, hogy ez nem lenne igazságos, mert géppel jó­val könnyebb a munka. Egy-egy brigád nagyobb ha­táskört élvez. Egész évre meg­kapja a munkájához szükséges anyagokat, felszereléseket és abból a lehető legcélszerűbben és legtakarékosabban gazdálko­dik. A brigád tagjai anyagilag közvetlenül érdekeltek a jó gaz­dálkodásban, mert megkapják a többletjövedelem 10 százalékát. Nemrég a körül zajlott a vita, hogy gyengébb takarmánnyal nehezebb ugyan jó eredményt elérni, de nem lehetetlen. Ezt bizonyították is a brigád tagjai: az egy tehénre eső tejhozamuk magasan felette van az országos átlagnak. Más brigádoknál is hasonló jó eredmények szü­lettek. Így a néhány évvel ez­előtt még gyenge termelőszövet­kezet megerősödött. Megszüntetett aránytalanság — Miután ilyen nagy a bri­gádok önállósága — magyaráz­za a párttitkár — az is könnyeb­ben kitűnik, ha a brigádjövedel­mek között aránytalanságok ke­letkeznek. Nemrég például a traktoros brigádnál működő pártcsoportunk tagjai jelezték, hogy a traktorosok keresete a szállítóbrigád tagjaihoz képest elmaradt. Ezt a rossz arányt az­tán a téesz szakvezetőivel együtt közmegelégedésre megjavítot­tuk. Több és jobb munkáért több pénzt kapnak az emberek. Az ilyen és hasonló ellentmon­dások hamar „kiugranak” a téeszben, már csak azért is, mert a pártcsoportok kialakítása nem mechanikusan, brigádok szerint történik, hanem egy-egy brigád pártcsoportjában képviselve vannak a rokonszakmák brigád­jának tagjai is. Az állattenyész­tő brigád pártcsoportjának pél­dául néhány olyan tagja is van, akik a takarmányos brigádban dolgoznak és viszont. Tehát, ha valahol valami hiba keletkezik, együttes erővel könnyebben és gyorsabban megszüntetik. Ha pedig mélyebb a probléma, a pártvezetőség is segít a megol­dásban. Ezért is vezették be azt a módszert, hogy a pártcsopor­­tok rendszeresen beszámolnak a pártvezetőségnek a brigádok helyzetéről, gondjairól, hogy rendszeresen számoljanak be a munkahelyükön történtekről. — A másik irányú információ­­áramlást pedig — mondja a párttitkár —, azt, amikor a ve­zetés ad számot a közös gazda­ságban történtekről a tagok szá­mára, többek között úgy bizto­sítjuk, hogy leírjuk a gazdálko­dás főbb adatait, azok összefüg­géseiről szöveges magyarázatot készítünk, sokszorosítjuk és egy­­egy példányt ebből a kis téesz újságból minden tag megkap. A bizottságok szerepe Ebben a közös gazdaságban a termelőszövetkezeti demokrácia fejlettségét mutatja az is, hogy a törvényesen előírtnál jóval több bizottság működik. A téesz ve­zetőinek és a téesz pártszerve­zetének kilenc bizottság segít abban, hogy közmegelégedésre intéződjenek el az ügyek. És hozzátehetjük, hogy a téesz pártszervezete is nagyon sokat tesz azért, hogy a téesz minden tagja gazdának érezhesse ma­gát. Teszkó Sándor SZABAD FÖLD 3

Next