Szabad Föld, 1972. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1972-08-20 / 34. szám

A gőgös királykisasszony Meseversenyü­nke érkezett, Hajdúnánás­ról Volt egyszer, az Óperenciás tengeren is túl egy ország. En­nek az országnak volt egy ki­rálya, a királynak pedig egy gyönyörűséges szép lánya. Nem is hívták másképp, csak Száz­szorszépnek. Édesapjától min­dent megkapott, amit csak sze­me, szája megkívánt, de ő so­hasem volt elégedett. Egyre na­gyobb kívánságokkal állt elő, olyanokkal, amiket már nem is lehetett teljesíteni. Egyszer aztán, amikor az édesapja ma­gához hívatta és megdorgálta, durcásan sarkon fordult és be­csapta az ajtót. Szobájában földhöz vágott egy értékes vá­zát, s közben ezt hajtogatta: — Úgyis világgá megyek! Reggel aztán kilopakodott az istállóba, onnan a legszebb lo­vat, Csillagot elkötötte és el­vágtatott. Hűvös ősz volt már, de Százszorszép nem bánta. Vágtatott egész nap, s estére már egy sűrű rengetegben té­­velygett. Fáradt volt, álmos és nagyon éhes. Az erdő zajai na­gyon megijesztették, kétségbe­esésében már majdnem sírva fakadt, amikor a távolban egy kis fényt pillantott meg. A pislákoló fény egy kis ház­ból szűrődött ki, ahol egy na­gyon, de nagyon öreg nénike lakott. Barátságosan fogadta Százszorszépot, aki elmesélte, hogyan jutott ide. — Itt nincsenek szolgák — mosolygott az öre­g néni. — Ha itt akarsz maradni, minden munkát magadnak kell elvégez­ned. Mivel nem volt más válasz­tása, a kényes Százszorszép kénytelen kelletlen, ottmaradt az anyókánál. Megtanult mosni, vasalni, főzni, takarítani, sőt még a szép fekete Csillag lovát is maga csutakolta. Eleinte na­gyon nehezére esett a munka, de lassanként hozzászokott. Mi­re letelt az esztendő, olyan szorgalmas, rendes lett, mintha teljesen kicserélték volna. Egy szép napon az anyó a tulipános láda legmélyéről egy szelencét vett elő, valamit mor­molt, s a szelence teteje magá­tól felpattant. Százszorszép ra­gyogó gyűrűt pillantott meg benne, az anyóka pedig így szólt: — Ez a jutalmad, amiért egy éven át szorgalmasan dolgoztál. Remélem, elfelejtetted, hogy valaha gőgös Százszorszép vol­tál. Ez a gyűrű hazáig elvezet téged, csak kövesd nyomon a Csillag paripádon. A királykisasszony megkö­szönt minden jót, amit kapott, és boldogan útnak indult. A gyűrű hazáig vezette, egészen az apja trónjáig. Sírva borultak egymás nyakába. Százszorszép aztán megtudta, hogy amíg ő távol volt, egyebet sem tettek, csak őt siratták. Hamar kihirdették hát, hogy mindenki vesse le a gyászruhát, lobogózzák fel a házakat és jöj­jenek ünnepelni a palotába. Százszorszép mindent elmesélt az anyókáról, aki bizonyára jó­tündér volt, s a gyűrűjét is megmutatta. Később aztán ta­lált magához illő királyfit is, aki feleségül vette, de ha a gyűrűjére pillantott, mindig eszébe jutott az a kedves anyó­ka, aki őt a gőgösségből kigyó­gyította. Péteri Ildikó 8. oszt. Csere-bere Ezek a kedves kis állatok — a rajzoló segítségével — farkat cserél­tek. Állapítsátok meg, melyik állat­nak melyik a cserepárja. Beküldési határidő: augusztus 27. Címünk: Szabad Föld szerkesztő­sége, Gyermekvilág, Budapest, 8 PL 52. Az augusztus 6-i megfejtés: 1 ■■ B, 2 —· F, 3 — D, 4 - A, 5 — E, 11 «- C. A sorsoláson könyvet nyertek: Timár Mária, Bagamér. • Petyovszki István, Kiskunlacháza, Balogh Er­zsébet, Mezőhék. Csepe Zoltán, Csongrád. Kovács Mária, Nyárs­apát. Verebélyi János, Tabdi. Tó­­hegyi Ildikó, Hódmezővásárhely. Papp Gábor, Kaposvár. Márton An­na, Gölle, Cseh József, Szakáld, Bátky Zsuzsa, Kocs, Horváth István, Horvátzsadány, Bicsák Gyöngyi, Szentliszló, Révész Sándor, Domb­­rád, Illés Lídia, Hasznos. W/IMM Tolna megyéből: Sirató Mária, 8. oszt. Kölesd, Dózsa György u. 102. Bors Éva, 8. oszt. Kölesd, Rákóczi u. 403. Hajduk Márta, 7. oszt. Bölcs­ke, Petőfi S. út 30. Iván László, 6. oszt. Tamási, Hunyadi út 19. Sá­­rosdi Eszter, 6. oszt. Madocsa, Fő út 96. Szigeti Katalin, 7. oszt. Bölcs­ke, Katona József út 21. Mészáros Magdolna, 7. oszt. Bölcske, Vörös Csillag u. 2. Komáromi Mária, 8. oszt. Magyarkeszi, Batthyány út 21. Hiba Mária, 7. oszt. Regőly, Jókai út 70. Hanák Mária, 7. oszt. Regőly, Deák Ferenc út 4. Táncos Ildikó, 6. oszt. Dombóvár, Teleki u. 37. Szik­­hart Gyula, 7. oszt. Felsőnána, Rá­kóczi út 29. Heves megyéből Ko­vács Mária, 8. oszt. Boldog, Turai út 44. Bódi Katalin, 8. oszt. Halma- Jugra, Béke út 22. Tanaszi Katalin, 8. oszt. Halmajurga, Április 4-e út 5. Dulebol András, 8. oszt. Mátrade­­recske, Árpád út 78. Tóth Tibor, 6. oszt. Atkár, Jókai út 14. Szabolcs megyéből: Nagy Éva, 7. oszt. Szat­­márcseke, Kis út 8. Opre Katalin, 6. oszt. Piricse, Táncsics M. út 63. Szabó Mária, 7. oszt. Paszab, Ber­csényi u. 4. Tóth Ibolya, 8. oszt. Apagy, Táncsics út 27. Kiss Erzsé­bet, 8. oszt. Apagy, Felszabadulás út 153. Majoros Katalin, 5. oszt. Szatmárcseke, Dózsa György út 49. Tündik János, 7. oszt. Kálló­­■emjén, Nagy S. út 37. OLAJÁG ÉS ARANYÉREM (10.) Szöveg: Molnár Károly Rajz: Móta János TAKÁCS KÁROLY TIZENNÉGY ESZTENDŐS KORÁBAN KEZDETT CÉL­­BA JÖNI. ELEINTE HADIPI­SKÁVAL ÉRT EL KITŰNŐ EREDMÉNYEKET, KÉSŐBB MESTERI MÓDON BÁNT A PISZTOLLYÁ!­ 1938 SZEPTEMBERÉBEN BALESET ÉRTE FELROBBANT VÉLETLENÜL EGY KÉZIGRAF­Á­NÁT­OS TAKÁCS JOBB KEZE FEJÉT SZÉTRONCSOL­TA. 1918-BAN, A LONDONI OLIMPIÁN VILÁG­RASZÓLÓ TELJESÍTMÉNYT ÉRT EL: 589 KÖRREL MEGNYERTE A GYORSTÜZELŐ PISZTOLYOSOK KÜZDELMÉT. ANNYIRA BIZTOS VOLT A GYŐZELMÉBEN, HOGY ELŐRE MEGÍRTA A NYILATKOZATÁT, AMELYET AZ OLIMPIAI ARANYÉREM MEGNYERÉSE UTÁN A MAGYAR RÁDIÓ MUNKATÁRSÁNAK A MIKROFONJA ELŐTT ELMONDOTT. TAKÁCS NÉGY ESZTENDŐ MÚL­VA ISMÉT INDULT AZ OLIMPIÁN. 1915­­BEN HELSINKIBEN IS NAGY­SZERŰEN SZEREPELT, ÚJABB ARANYÉRMET NYERT. A KÜZ­DELEM UTÁN MEGINT ELŐHÚ­ZOTT A ZSEBÉBŐL EGY PAPÍRT, AMELYRE MÁR JÓVAL A VER­SENY MEGKEZDÉSE ELŐTT GON­DOSAN MEGFOGALMAZVA LEÍR­TA A NYILATKOZATÁT. ELŐRE­­ MEGJÓSOLTA TEHÁT AZ ELSŐ­SÉGÉT. MINDENKI AZT HITTE, HOGY EZ A SZERENCSÉTLEN­SÉG VÉGET VETETT A KITŰNŐ SPORTEMBER PÁLYA­futásának. nem így történt, megtanult bal KÉZZEL IS LŐNI ÉS NÉHÁNY HÓNAP MÚLVA MÁR ÍGY IS VERSENYT NYERT. DE TAKÁCS KÁROLY NEMCSAK ARRA SZÁMÍTOTT BIZTOSAN, HOGY AZ ARANYÉRMET MEGNYERI, HANEM AZT IS BIZONYOSRA VETTE, HOGY TANÍTVÁNYA, A TEHETSÉGES KUN SZILÁRD MEGSZERZI AZ EZÜST­ÉRMET, ÉS EBBEN­ IS IGAZA LETT. A TUDÁSSAL PÁROSULT MAGABIZTOSSÁGA, ÖNBIZALMA MINDANNYISZOR ARANYAT ÉRT_ (Folytatjuk) Az utolsó győz A füves tisztáson, vagy ját­szótéren a játékosok kézfogással kört alakítanak, majd a körön belüli térségben 10—15 buzo­gányt vagy botot szúrnak le egymástól olyan távolságra, hogy kézenfogva el lehessen menni közöttük. Ekkor a kört egy helyen megszakítjuk, és el­indulunk a buzogányok között. Menet közben a játékosok éne­kelhetnek, esetleg valami mon­dókát mondanak, lényeg azon­ban az, hogy a buzogányokat fel ne lökjék. • A játékvezető persze igyekszik minél kacska­­ringósabb úton vezetni a kígyó­­sort, a játékosok is próbálják a szomszédjukat úgy húzni vagy tolni, hogy az az egyik buzo­gányt fellökje. Aki a buzogányt kirúgja, vagy a kézfogást elen­gedi, kiesik, aki utolsónak ma­rad, az a győztes. Kagylóból Vízparton szedett kagylóból, apró csigaházból mozaikszerűen rakjuk ki a figurát, és az egyes darabokat Technocol ragasztó­val ragasszuk rá egy erős kar­tonlapra. A hátteret préselt fű­szállal és levélkékkel tegyük hangulatosabbá. Festéket ne használjunk, mert az összegyűj­tött anyagok ..természetes színe a legszebb. É­ SZAB­­I FÖLD 13

Next