Szabad Föld, 1975. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1975-03-02 / 9. szám

24 SZABAD FÖLD Üzlet: Monza Steellel­­ a másvilágra Február első szombatján a müncheni rendőrség emberei megszállták a Metzeler autógu­­migyár Westend utcai üzemét. Rövid kutatás után az egyik irodában lefoglalták néhány gu­miabroncs szerkesztési és gyár­tási dokumentációját. A követ­kező típusokét: 195/70 VR 14 Monza Steel A, 195/70 HR 11 Monza Steel S és DR 70 HR 14 Monza Steel A. Azóta több hét telt el, de a nyugatnémet közvélemény még mindig nem kapott tájékozta­tást, mi történik azokkal, akik ezeket az autógumikat gyártják. Pedig már a múlt év őszén is — amikor ott jártunk — sok autótulajdonos várta izgatottan, mi az igazság a Metzeler-gyár­­ról elterjedt hírekből? Levált a futófelület A „Metzeler Kautstíhuk” rész­vénytársaság Monza Steel elne­vezésű radiálgumijai 1973 első napjaiban törtek be a piacra. Óriási reklámhadjárattal.. A vállalat „a világ egyik legmeg­bízhatóbb, legjobb” köpenynek hirdette új termékét, amely egy semleges csoport próbavizsgála­tán a legtöbb jó pontot kapta. A gumikat nagy sebességgel hala­dó autókra ajánlották. A Mer­cedes- és a BM­V-gyár ilyen köpenyekkel szerelte fel nagy teljesít­mén­ye kocsi­j­ai­t. 1973. július 3-án furcsa eset történt. Rolf Oertel 46 éves hamburgi reklámtanácsadó szür­ke Mercedes 300-as kocsijával a hannoveri autópályán 200 kilo­méter sebességgel száguldott, amikor hirtelen kisodródott az útról, a neh­éz autó a levegőbe emelkedett, majd felborult. A vezető szörnyethalt. A rendőrségi vizsgálat szerint a balesetet az okozta, hogy a bal hátsó kerék köpenyéről levált a futófelület. A Monza Steel tí­pusú gumival a kocsi alig 5000 kilométert futott addig. Tíz nappal később Paul Paechnatz 38 éves müncheni szerelő piros színű, BMW­ 2800 típusú autóval hasonló balesetet szenvedett. A Münchentől Gar­­m­ischba vezető úton 180 kilomé­teres tempóban hajtott és — ahogy a mögötte haladó kocsi vezetője látta — „hirtelen eltűnt egy gőz- vagy porfelhőben, majd újra feltűnt, átrepült az útszéli korláton és a füvön kö­tött ki, teljesen összetörve”. Paechnatz és két gyereke (Ani­ta 12 éves, Róbert 7 éves) a helyszínen meghalt, felesége sú­lyos sérüléssel került kórházba. A rendőrség a kocsironcs kö­zelében talált egy 130 centiméter hosszú gumidarabot, a jobb hát­só kerék abroncsának levált fu­tófelületét. Ez is a Metzeler­­gyár Monza Steel elnevezésű terméke volt . .. Az ügyészt „felébresztik” Paechnat asszony ügyvédje, dr. Hellmuth Reif nem törődött bele abba, hogy a halálos bal­eset „a véletlen műve volt”, és feljelentést tett a­­Metzeler-cég ellen. Az ügyesség­ azonban „el­aludt” az aktán. Nem úgy a gyár. Bizalmas körlevelet küldött a gumikeres­kedőknek, hogy a Monza Steel sorozat három típusának forgal­mazását szüntessék be, ha pedig valaki ilyeneket visszahoz, azo­kat a gyár ingyen kicseréli. Az intézkedést semmivel sem okol­ták meg. Közben Peachnatz asszony ügyvédje „felébresztette” a müncheni ügyészséget. Napokon át könyörgött, hogy csináljanak valamit. Végül vádat emeltek gondatlan halálokozásért ,,isme­retlen tettes” ellen. És a piros BMW mellett talált gumi elin­dult vándorútra ,egyik szakértő­től a másikig. Az utolsó előtti, a garmisch-partenkircheni Gün­­ter W. Bredow 1973. szep­tember 17-én leírta véleményét, miszerint a futófelület leválását „gyártási hiba vagy a köpenyt korábban ért sérülés” okozhatta. A pontos választ — tette hozzá — csak speciális laboratóriumi vizsgálat dönheti el. Ajánlotta a bécsi Hans Honigl gumiabroncs­­szakértő megkeresését. A müncheni bíróság vezető ügyésze, Jaggy személyesen írt a bécsi szakértőnek. Ez már 1974. szeptember 6-án történt, több mint egy évvel a két, sú­­­­lyos baleset után. Hans Honigl munkához látott. Laboratóriumi vizsgálattal ,meg­állapította, hogy az abroncsok szövetvázát hibásan, illesztették az oldalgumi pereméhez, továb­bá, hogy nemcsak gyártási hibá­ról, hanem konstrukciós problé­máról is szó van. Arra a kérdés­re pedig, hogy miért éppen a BMW- és a Mercedes-kocsiknál bizonyult a legveszélyesebbnek a Monza Steel köpeny, a szak­értő ugyancsak megtalálta a fe­leletet. A BMW- és a Mercedes­­gyár 6 coll szélességű kerékko­szorút használ, a Metzerel gu­miabroncsok pedig legfeljebb 5 és fél colosos kerekekre valók. Halálgumi új jelzéssel De Honigl még egy nagyon furcsa dologra jött rá. Vásárolt néhány Monza Steel köpenyt, amely nem a „perbefogott” tí­pusok közé tartozik. A vizsgálat során kiderült, hogy ezek is a veszedelmes 195 70 HR 14 A tí­pusúak. Ennnek magyarázatát is meg­találta. Amikor a Metzeler-cég bevonta a „halálgumikat”, nem dobta el a selejt terméket, ha­nem vékony gumiréteggel vonta be, új jelzéssel látta el és ismét forgalomba hozta.­ ­ Ezek­­után az ügyészség már nem halogathatta tovább az iní­­tézkedést. Kiküldte a rendőrüket a gyárba és lefoglalta a doku­mentációt. Igaz, a botrány már valami­vel korábban kiszivárgott. Így aztán sorra gyűlnek a feljelenté­sek, a kártérítés iránti követelé­sek. Az autósok százai jelent­keztek, akik a Monza Steel gu­mikkal balesetet szenvedtek, de a haláltól megmenekültek. Köztük van például — mint a hamburgi Stern című hetilap írja — a 29 éves Berbert Schrö­­der, az egykori bajor profi lab­darúgó, aki minden bizonnyal a Metzeler-gyár első áldozata volt. . Neki 1973. március 11-én, a N­ürnberg—W­ürzbu­rg autópá­lyán ment szét a gumiabroncsa. A futballista súlyos sérüléseket, szenvedett. Most egymillió fo­rintnak megfelelő kártérítést követel. A „nagyágyúban” sem bíznak A Metzeler-cég egyelőre hall­­­gat. Sem arról nem nyilatkozik,­ hogy mennyi hibás gumiabroncs , van forgalomban, sem arról, hogy mikor és miként akarja értesíteni a veszélyről azokat az autósokat, akik Monza Steel gu­mikkal járnak. A 22 ezer alkalmazottat fog­lalkoztató­ részvénytársaság félti az üzletét, s nem csekély jöve­e­delmét. Tavaly több mint 11 milliárd forint összegű forgal­mat bonyolított le, az idén még többet szeretne. Minden áron­ Már forgalomban van a, „nagyágyúja”, az új típusú téli gumi, amely az 1975 őszétől bet­tiltott szöges abroncsokat híva­-, tott helyettesíteni. A gyár azt várja, hogy sok tízezer nyugat­német autótulajdonos Monzákra cseréli át a szögeseket. Néhá­­nyan már meg is tették. De már hozzák is az abron­csokat az ügyészségre. Megren­dült a bizalmuk, hiszen, amit a Metzeler üzletemberek elkövet­tek, több mint felelőtlenség és­ kapzsiság. Akiket a Monza Steel gumi­abroncs vitt a halálba, Paul Paechnatz és gyermekei. is. — Elvesztünk, itt nem talál még minket senki. — Ne félj, engem biztosan megtalálnak, tartó­sdíjat kell fizetnem. M PEffiDEX — Képzeld el, a horoszkópom szerint ma rendkívül szerencsés napom lesz.A FŐNÖK CSALÁDI FÉNYKÉPEI 1975. MÁRCIUS 2. Anekdoták IGAZA VAN­ ­Richard Strauss (1864—1949), a ’ nagy német zeneszerző — persze, csak módjával — ked­velője volt a finom italoknak. Egész életében, még idősebb ko­rában is mindennap megitta né­hány pohár borocskáját. „Egy alkalommal az orvosa­­figyelmeztette: — Richard bácsi, kötelessé­gem, hogy megmondjam az iga-­' zát. — Hadd halljam, halál cim­borája! — szólt kedélyesen a ze­■ beszerző. Az orvos folytatta: — Ha sürgősen fel nem hagy a borivással, reménye sem lehet arra, hogy szép kort érjen meg. Strauss nevetett: — E­bben minden bizonnyal­­.­­igaza van a doktor úrnak, hi­szen a jó bortól valóban fiatal kimarad az ember... A JÖVŐ FEGYVERE Albert Einstein (1879—1955), a világhírű, Nobel-díjas tudós a ■ hidegháborús korszakban, élete utolsó éveiben is imponáló bá­torsággal és elvi következetes­­séggel küzdött az atomfegyver­kezés ellen. Ha valaki, hát ő igazán tudja, milyen szörnyű veszély fenyegeti az emberisé­get. Egy amerikai újságíró egy­szer azt kérdezte tőle: — Professzor úr, mit gondol, a­ következő háborúban milyen fegyvereket használnak? Einstein így válaszolt: — Nem tudom, hogy a har­madik világháborút milyen fegyverekkel vívják meg. Azt azonban egész biztosan tudom, hogy a negyediket kobaltéval.. . ARANYCSEMPÉSZ. Mint általában a művészek, az olasz Enrico Caruso (1873— 1921), minden idők egyik legna­gyobb énekese is nagyon sokat utazott. Egyszer éppen párizsi vendégszereplésre indult, s az olasz—francia határon egy vám­­tisztviselő hosszasan kutatott Caruso bőröndjében. Végül már az útitársak türel­metlenkedni kezdtek, s egyikük oda is szólt a vámosnak: — Ember, az ég szerelmére, tudja, hogy olyan valakinek a holmijában turkál, aki aranyat hord a torkában? A vámos hirtelen abbahagyta a kutatást. A bőröndöt mérge­sen becsukta fürkésző szemmel végigmérte Carusót, majd szá­raz, hivatalos szigorral így szólt hozzá: — Uram, jöjjön velem, átvi­lágítjuk a torkát, majd meglát­juk, valóban van-e­­benne arany. RÖNTGEN SUGARAI Marie von Ebner-Eschenbach (1830—1916), a jeles német író­nő a múlt század utolsó évei­ben baráti társaságot látott ven­dégül. Beszélgetés közben a szó csakhamar a tudományok roha­mos fejlődésére terelődött. Mint csodálatos szenzációt, valaki lelkesen újságolta: — A würzburgi egyetem fizi­kai tanszékén Röntgen profesz­­szor olyan sugarakat fedezett föl, amelyeknek a segítségével tökéletesen átláttak egy férfin. A háziasszony finoman, elmo­solyodott és megszólalt: — Hát ebben meg mi a kü­lönös újdonság? Tudomásom szerint, képes erre minden okos feleség — Röntgen professzor sugarai nélkül is!

Next