Szabad Föld, 1978. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-03-19 / 12. szám
2 SZÁZAD FÖLD Koszorúk és emlékek Mikor kezdték el nálunk hivatalosan is megünnepelni március 15-éit? Világos után tizenkilenc esztendő múlva, a kiegyezést követő időkben. Amikor őfelsége, a „jóságos” király Budán fejére tetette a magyarok koronáját, majd pedig az ezért járó honoráriumot fölajánlotta (az akasztófák árnyékából megmenekedett, meg a börtönökből kiszabadult) 48-as honvédeknek... Akkor már, mert hogy a népszerűség is megkívánta — meg azért a hatalma is megvolt hozzá — igen kegyesnek mutatkozott I. Ferenc József. Oly anynyira, hogy amikor a közadako- zásból emelt Petőfi-szobrot a Duna partján 1882-ben fölavatták, magához hívatta Jókai Mórt, s e szavakat intézte hozzá: „Nagyon szép volt az emlékbeszéd, amit ön Petőfi fölött mondott.” Petőfi nevét pedig attól kezdve még vagy jó fél évszázadon át azok is a szájukra vették, fölhasználták, akiknek semmi közük sem volt a republikánus költő-forradalmár szelleméhez. Petőfit idézték, s Kossuth nótáját harsogták hetyke díszmagyarban a zajos márciusi ünnepségeken, őfelsége képe alatt ......Esztendők óta féljük Magyarországon majdnem büntetlenül egy csúnya komédia Petőfi nevével Petőfi ellen — írta a század elején Ady Endre. — Petőfibe kapaszkodva ágálnak, ámítanak, sürögnek, gyarapodnak olyanok, akiket az a néhai isteni fiatalember, aki haragudni is jobban tudott, mint mi, ha velük él, okvetlen véresre ver. Rossz könyvek, farizeus beszédek, lelketlen ünnepek, lelkes üzletek omlanak és ömlenek. És egyszerre csak teljes vakmerőséggel már teljesen a magukénak hirdetik Petőfit éppen azok, akiket Petőfi legjobban utált. Népellenes urak, apácatelepítő mágnásasszonyok, cifra reverendás papok, s nagyurak galád szolgái jönnek elénk Petőfivel.” Farizeus beszédek, üres szóvirágok, melldöngető-magyarkodó jelszavak — ezek dagályosították el Petőfi napját a két világégés közötti nehéz években is. „Március Idusa — sóhajtotta keserű iróniával a Pesti Napló tárcájában 1938. március 15-én Kárpáti Aurél — már régen kötelező tananyag, unalmas dolgozat, elcsépelt iskolai lecke, amelyet rendszerint úgy mondanak fel, hogy értelmére, benső jelentésére , mélyebb jelentőségére alig figyelnek ... A tömegek nagy része pedig, s ez talán a legtragikusabb jelenség a gúzsba kötő diktátort ünnepli. Ezért menekültek a szélrózsa minden irányába az írók Goethe országából... Furcsa, különös, lehangoló Márciusát éli ez a megbomlott világ. A panasz szavát mégis a reménység meleg fűti át: bizakodás a holnap változásában. Március igazi értelme nem veszhetett el örökre!” És ugyanabban a lapszámban — az előző esti ünnepségekről szóló tudósításokban — csakúgy hemzsegtek a frázisok: „Kivirultak a háromszínű zászlók és kokárdák”. „Az ország fővárosában s a vidéken egyházi és világi közösségek hódoltak ünnepi szóval Márciusnak.” „Petőfi géniusza és Kossuth zsenije a keresztény ifjúság éltetője.” „A Turulosok, aBajtársi Szövetség, a Keresztényszocialista Szervezetek, a Vitézi Társadalmi Bizottság, alsó-, és felsőházi urak mind-mind „hitet tettek" — szabadságlakomáztak. Néhány nap múlva a kishírek között aztán föl-fölbukkantak a rendőrségi közlemények is az illegális ünneplőkről. „A rendőrség minden esetben meggátolta a csoportosulást. A szétoszlatás alkalmával több egyént előállítottak, akik ellen az eljárás megindult.” Hogyan ünnepeltek akkor Szentesen? „Reflektorok fényében, szemergő esőben megkezdődött a rögtönzött ünnepség a Kossuth-szobornál A főispán a szobor talapzatára állva beszédet mondott, hitet, fogadalmat tett a márciusi eszme és a Kossuth Lajos-i magyar szabadság mellett. Ezután az esős estében felhangzott a Kossuth-nóta. öreg magyarok szemében felcsillant a könny, meghatott emlékezés töltötte el a lelkeket A Kossuthnóta hangjaira a főispán hatalmas, nemzetiszínű szalaggal díszített koszorút helyezett a szobor talapzatára. A szobor talapzata üres volt: idén, tüntetésektől félve, senkinek sem engedték meg, hogy a szentesi Kossuth-szobrot megkoszorúzza.” Hét évvel a földosztás március 15-éje előtt, „Petőfi és Kossuth szellemében”__ —sp — TÖRVÉNYTÁR A belkereskedelmi miniszter 4/1978. (III. 1.) BKM számmal rendeletet adott ki a vásárlók minőségi kifogásainak intézéséről. A rendelet értelmében a vásárlói kifogás intézéséért a hibás árut forgalomba hozó üzlet vezetője, illetve a magánkereskedő vagy kisiparos a felelős. A vásárlói kifogást az üzletvezető vagy az általa megbízott dolgozó köteles gondosan megvizsgálni. Az ügyintéző — a meghatározott eseteket kivéve — kérheti a fizetési jegyzék felmutatását, kivéve, ha a vásárlás helye és ideje más módon is megállapítható. A hibás áru kijavítását legkésőbb a hiba bejelentésétől számított nyolc napon belül el kell végezni. Ha a javítás nyolc napon belül nem készül el, a vásárló kívánsága szerint az áru árát le kell szállítani, az árut ki kell cserélni vagy a vételárat vissza kell téríteni, illetve ha a vásárló a hibát kijavítja, vagy mással kijavíttatja, a javítás költségeit kell részére megtéríteni. Ha a vásárló a hibás áru árának leszállítását, cseréjét vagy a vételár visszatérítését igényli, a minőségi kifogást azonnal el kell intézni. Ha a csereigény érvényesítése esetén az áru kicserélésére nincs lehetőség, a vásárló kívánságára — a vételár-különbözet elszámolása mellett — más árut kell neki eladni. A minőséghibás élelmiszert, háztartási vegyiárut és kozmetikai készítményt a vásárló választása szerint azonnal ki kell cserélni vagy vissza kell venni és a vételárait vissza kell téríteni. A vásárlói kifogás intézéséről — az élelmiszerek, háztartási vegyiáruk és kozmetikai cikkek kivételével — jegyzőkönyvet kell felvenni. A vásárlók kifogásainak intézésére vonatkozó rendelkezéseket minden üzletben feltűnő helyen kifüggesztve ismertetni kell. ÜGYES TSZ-VEZETŐSÉG — Ha most nem jönnek hozzánk a fiatalok, akkor soha! (Mészáros Andris rajza) Beszélgetés az ügyelővel Nélküle nincs színházi előadás. Minden este fél hét előtt öt perccel az ő intésére indul a varázslat, s az előadás után, amikor utoljára hajoltak meg a színészek, ő kíván jó éjszakát. Ő az ügyelő. Simon Zsuzsa, még az Ifjúsági Színház igazgatójaként mondta egyszer: „Ha egy színház élére új igazgató kerül, elbocsájthat mindenkit — színészt, rendezőt, műszakiakat — csak az ügyelőt, és a súgót tartsa meg. Velük ugyanúgy színpadra állíthatja a színház bármelyik darabját.” A Thália Színház ügyelője, Kovács Csaba nagyon fiatal ember. Nem tudom istiként lehet tekintélye nálánál jóval idősebb színészek és szakemberek között? — A recept egyszerű: szeretni és ismerni kell a színházat. Én már nagyon korán megszerettem, illetve először, mint srác, csak csodáltam. S megismerni is volt alkalmam, igaz jóval később. Díszítőként kerültem a Nemzetibe. Ott akkor Zsolt István , a nemzetközi hírű labdarúgóbíró volt az ügyelő. Két évig tanultam mellette. Nem is ez a pontos kifejezés, hogy tanultam, ellestem mindent. Volt olyan hét, hogy a köszönésen kívül alig váltottunk néhány szót, de azt megkövetelte, hogy mindig mellette legyet. S mivel iskolában nem tanítják — megjegyzem, ott nem is lehetne megtanulni —, így a színházban tanultam ki a mesterséget. — Miket kellett megtanulni a mesterség részeiként? — A világosítók, a díszletezők, a berendezők, a rendezők, az igazgató munkáját — szóval mindenkiét, hiszen este fél héttől az ügyelő a színház teljhatalmú ura. S a darab szövegkönyve alapján készíttet elő mindent, s ha a sors úgy hozza, esetleg változtat is. — Változtat?... — Persze. Tíz év legnagyobb baklövései között tartom számon, amikor rossz helyre került a színpadon a trón a Julius Cézár egyik előadásán, s ezért, amikor Ungvárit, mint Cézárt ledöfik, ő előbbre esett a színpadon, mint szokott. Majdnem tragédia lett, mert a forgatókönyv szerint egy villanymotor a földre zuhanás után, két négymázsás díszletfalat tol össze. Az utolsó pillanatban állítottam le a motort. S csak egy egészen kis hiba törént: a nézőtérről nem látszik, de a díszleteknek a helye a színpadon be van rajzolva. Ezúttal nem a rajzra tették a trónt. De volt kevésbbé tragikus tévedésem is. A Szovjetunióban vendégszerepeltünk a Tháliával. Nálunk díszletmunkások húzzák fel és engedik le a függönyt. Ott mindez az ügyelő gombnyomására történik. Izgalmamban rossz gombot nyomtam meg, s ezért aztár a színészek nem tudtak lejönni a színpadról. Ugyanis percekig — amíg a szovjet kolléga ki nem segített — a függöny ingajárat, bán ment le-fel. — Soha nem gondolt még arra, hogy színészként is próbálkozzon? — Betegesen félek megjelenni a színpadon. S minden tiszteletem azoké, akik nem kezdenek azonnal dadogni, ha reflektorfénybe kerülnek. A Bánk bánban most mégis meg kell jelennem. A dramaturgia szerint a darab úgy kezdődik, hogy bemegy a színpadra az ügyelő, s kinyit egy kaput. Ilyenkor még sötét a színpad. Én fekete ruhában vagyok, s nem is kell a közönség felé fordulnom — tehát alig látszom —, s mégis az az egy perc jobban megizzaszt, mint utána az egész esti előadás. — Nézőként is megfordul színházban? — Időm nem nagyon van, mert huszonöt-huszonhat estét töltök minden hónapban a Tháliában, de ha eljutok máshová, akkor sem olyan maradéktalan a szórakozásom, mint a „civil” nézőknek. — ? — Egyszerűen azért, mert én meglátom azokat a dolgokat, amiket nem szabadna, így eloszlik az illúzió, megtörik a varázs. Észre veszem, ha egy színész „ugrik a szövegben”, vagyis kihagy egy részt, meglátom, ha belóg valaholegy díszletmunkás, ha rosszul irányítanak egy reflektort. Ezért inkább moziba járok __ Juszt László 1978. MÁRCIUS 19. SZABAD FÖLD ■v A Hazafias Népfront és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának hetilapja Főszerkesztő: Eck Gyula Főszerkesztő-helyettes: Söptei János Szerkesztőség: Budapest Vill., Somogyi Béla utca 8. Telefon: 138-821 Postacím: 1978 Budapest Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Postacím: 1959 Budapest Telefon: 343-100, 142-220 Budapest Vill., Blaha Lujza tér 1 Felelős kiadó: Csollány Ferenc Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető minden postahivatalban és a kézbesítőknél Előfizetési díj 1 hónapra 7,20 forint, negyedévre 21,60 forint Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza index: 25 777 782 1069 Szikra Lapnyomda Budapest Felelős vezető: Boder Imre Igazgató ISSN 0133-0950