Szabad Föld, 1978. július-december (34. évfolyam, 27-53. szám)

1978-11-12 / 46. szám

26 SZABAD FÖLD SPORT Csornára került a Szabad Föld Kupa Üllői út, vezette: Eőry (Nagy G., Geiger). CSORNA: Szigeti (Túri 86. p.) — Pásztor, Hernitz, Horváth, Milus — Tatai, Németh (Kránitz, 86. p), Varga (Horváth II, 85. p.) — Meleg (Potyondi, 81. p.), Konkoly (Nagy, 76. p.), Sulyok. Edző: Tihanyi György. TISZAVASVÁRI: Fitos (Bodnár, 80. p.) — Kovács, Széki, Zsoldos, Száraz — Veres (Simon, 76. p.), Gács, Kínál (Kenyeres, 63. p.) — Ferencz (Herczku, 46. p.), Tóth, Héri (Lakatos, 73. p.). Edző: Varga János. Gól: Konkoly (27. p.), Meleg (28. p.), Tatai (89. p.). " Mindkét megyei első osztályú csapat nagy önbizalommal készült a mérkőzésre. A csornaiak idegenbeli bajnoki győzelemmel érkeztek az Üllői útra, a tiszavasváriak korábbi kupagyőzelmeikre alapozták bizakodásukat: kiverték a Nyíregyházi Spartacust, és csak a SZEOL tudta őket megállítani. Most is lendületesen kezdtek. Az első percekben beszorították zöld-fehér csíkos mezt viselő ellenfeleiket. (Jó húzásnak bizonyult a csornaiak részéről, hogy ,,Fradi-szerelést” viseltek az Üllői úton), de Szigeti mindent hárított. Aztán fordult a kép, a csornaiak kezdtek rohamozni és akciók egész sorát vezették. A 15. perestben sakk-matt helyzetet terem Ct tettek az ellenfél kapuja előtt, de Sulyok ekkor még nem tudott vezetést szerezni: öt méterről a kapu mellé lőtt Egy perccel később Németh-bomba süvített Fitos kapuja felé, de a tiszavasváriak „portása” szép mozdulattal hárított A 26. percben Konkoly és Sulyok akcióját még védte Fitos, de egy perccel később megszületett a csornaiak vezető gólja. Sulyok a balszélről beadott, Konkoly a kaputól mintegy 12 méterre levette a labdát és a léc alá lőtt (1-0). Egy perc sem telt el amikor ismét Sulyok futott el a szélen, laposan belőtte a labdát, és az apró termetű Meleg elegáns mozdulattal perdített a hálóba (2-0) Még mindig zöld-fehér percek következtek. A 36. percben szöglet után a rendkívül gólveszélyes Konkoly öt méterről kapura fejelt, de Fitos a helyén volt A második félidőben eleredt az eső, a pálya csúszóssá vált A Tiszavasvári mindent egy lapra tett fel, teljes erővel rohamozott. Elsősorban a cselvirtuóz Gács vezetett veszélyes támadásokat, de a befejezéseknél nem akadt méltó társra. Így aztán a félidő közepén újra a csornai csapat vette át az irányítást Erővel is jobban bírták, így aztán bőséggel akadt helyzetük. A 70. percben Sulyok lefejelte a labdát. Meleg újra pörgetett, de Fitos most résen volt Egy perccel a mérkőzés vége előtt a Csorna rúghatott szögletet a labda kipattant és Tatai húsz méterről óriási gólt lőtt a jobb felső sarokba (3-0). A jó iramú, helyenként élvezetes játékot hozó kupadöntőn a Csornai SE teljesen megérdemelt győzelmet aratott Minden csapatrészben felülmúlta ellenfelét veszélyes csatársor a helyzetek tömegét dolgozta ki. Meleg, Konkoly és Sulyok volt a csapat erőssége, míg a tiszavasváriaknál Gács jeleskedett A mérkőzés után Sárdi Ferenc, a kupabizottság elnöke adta át a kupát a csornaiaknak. A sportszerűségi díjat a Tyukodi Tsz csapata kapta . Pompás ötlet volt a Szabad Föld Kupa-döntőt az Üllői úton lejátszani, ráadásul a nevezetes KEK-mérkőzés, az FTC—Magdeburg találkozó előtt Talán úgy lehetne legjobban összefoglalni a tapasztalatokat, ha azt mondjuk, hogy nem számított előmérkőzésnek a két együttes rivalizálása. A stadion sajátos hangulata, igazi labdarúgó arénához méltó formája, a közönség közelléte mind-mind meghatározói voltak a kellemes élménynek. A második félidő már több mint 25 ezer néző előtt zajlott s ezt eddig egyetlen Szabad Föld kupa-döntőn sem tapasztalhatták az érdekeltek, illetve a szervezők. Bizonyos, hogy akadtak a szurkólók között jócskán olyanok is, akik talán kicsit lebecsülték ennek a találkozónak várható érdekességeit, de mindez csupán addig tartott, amíg bele nem mélyedtek a játékba, nem figyelték hozzáértő módon, bennfentesként a küzdelmet Először csak egy-egy „nem is olyan rossz” vagy „nézd, de ügyes az a jobbszélső”, esetleg „hát erre nem is számítottam” felkiáltások hallatszottak minden felől, s aztán, már éppúgy hördült a közönség, biztatott vagy csepült, mint bármelyik másik mérkőzésen a ferencvárosi stadionban. Anélkül, hogy mélyen szántó szakmai elemzésekbe bocsátkoznánk, megállapítható, hogy két rendkívül felkészült, nemcsak ügyes, hanem stílusos csapat jutott el a döntőbe. Bár a csornaiak nagyon biztos győzelmet szereztek, ezt nemcsak azért érték el, mert a zöld-fehér oroszlánbarlangban ferencvárosi mezt viseltek. Ez túlságosan is egyszerű lett volna. Amikor a Magdeburg futballistái az első félidő néhány percét és a második félidőből is ugyanennyit nézték a találkozót, azt magyarázták tolmácsuknak, hogy jól játszanak a magyar NB II-ben... Enyhe nagyvonalúsággal csak bólogattak a körülállók, senki sem mondta, hogy megyei csapatok vívják sorsdöntő mérkőzésüket, s küzdenek a trófeáért és jutalmakért... Talán ez a kis közjáték is megfelelő minősítés arra, hogy érdekes, változatos, alkalmanként színvonalas küzdelmet mutattak be a játékosok. S talán ez a legfontosabb, a Szabad Föld Kupa ismét sikert aratott, egyike az ország legjobban szervezett tömegsport-rendezvényeinek. Mint már korábban is említettük, remek megoldás volt a nemzetközi találkozó előtt megrendezni a hazai kupadöntőt, s az FTC olyan jó házigazda volt, hogy máskor is érdemes lenne vendégszeretetükkel élni. Szabó Ferenc A győztes csapat A tiszavasváriak kapitánya (Geleta Pál felvételei) l Zaláról és a tehetségekről Gyurkó Kálmán, a ZTE labdarúgó-szakosztályának edzőjével nem először találkozom, mégis ő majd mindig ugyanazzal kezdi. Hisz amikor három éve először jártam a foci-utánpótlás ügyében Egerszegen, akkor is azt mondta, amivel néhány hónappal később fogadott meg amit most is mond: — A vidék a magyar sport igazi aranybányája. Sok, nagyon sok tehetséges tűnik fel és hogy mi lesz belőlük, csak attól függ, milyen körülmények közé kerülnek. És máris sorolja: — Nézzük csak a labdarúgó válogatottat még ha mostanában nem is divatos dolog az ő példájukkal előhozakodni. Jelenleg is vidéki csapatban játszik Katzirz, Kereki, Tatár, Kovács Jóska, Kocsis és Zombori Pécsről került a fővárosba, Kovács István meg Salgótarjánból. Pál szolnoki, Gujdár ugye szegedi, Váradi Ózdról lett a Vasas játékosa. Ez a lelkesedés, ez a tempe- stamentum nem véletlen, mintahogy az sem. Gyurkó Kálmán (egyébként matematika—fizikai—testnevelés szakos, tanárként főiskolai állást hagyott) a ZTE utánpótlási szekciójának vezetője, s egyike az országszerte ismertté vált Dácsai fociiskola „szüleinek”. Negyedik esztendeje működik e községben a kollégium, a megye legtehetségesebb apró kis focistái végzik itt az általános iskolát és laknak a kollégiumban. Jelenleg negyvenhárman vannak, három edző foglalkozik velük. Időközben megoldódott az iskolát itt befejezők jövőjének problémája is: a megyeszékhelyen, a zalaegerszegi Komját Aladár fiúkollégiumban nyernek elhelyezést. Nyugodtan folytathatják tehát a tanulást, ki középiskolában, ki szakmunkástanulóként és folytatódik sportpályafutásuk is. Egy halk sóhaj: — Az a baj, hogy a szülők egy része nem szívesen engedi el gyerekét, vagy épp nem is engedi, hogy rácsára jöjjön. Érthetetlen ez az álláspont, hisz ki tudja, ezzel tán egy szép labdarúgó-pályafutást hiúsítanak meg. Az iskola és akényelmes kollégium, a bennlakásos rendszer, a sportfoglaLko■zások színvonala pedig az otthoninál jóval jobb körülményeket jelentenek. Mégis van, akit mindez nem „hat meg”. Nagy kár, hisz végülis a gyerek láthatja kárát, hogy nem élhetett e jó lehetőséggel. Ennyit tehát a gyerek-focistákról, a ZTE „palántáiról”. És mi a helyzet a nagyobbakkal, az ifjúságiakkal, az NB I-es csapat házatáján lévő fiatalokkal? Gyurkó Kálmán kívülről fújja az adatokat, ismeri a részleteket Tehát: — A legismertebb fiatal játékosunk a huszonegy esztendős Péter Zoli. Zalaistvándról való, balszélsőként került be az ifjúsági válogatottba, Szőcs János megpróbálkozott vele balhátvédként. Mit mondjak, olyannyira bevált, hogy már más klubok is érdeklődtek iránta. Ugyancsak sokan érdeklődnek már az 1959 őszi születésű Fitos Jóskáról, őrá tizennégy éves korában figyeltem fel, Lentiben. Tagja volt az IBV-harmadik magyar válogatottnak, nagyon ügyes, mozgékony gyerek, középpályásként számítanak rá az első csapatnál, vagyis az NB I-es gárdánál. Igaz, az öröm nem jár gond nélkül, adódott vele probléma. A magánélete erősen kifogásolható, de remélhetőleg a közelmúltbeli fegyelmi észre téríti. Ha jó erőben van, képes a szó szoros értelmében „végiggázolni” a meccseket, küzd, harcol— csak rajta múlik tehát, mire viszi. Egy húsz és egy tizenkilenc éves legény után következzenek a még fiatalabbak, mert bizony már ők is jelentkeznek, így például: — A zalalövői Hodászi Sanyi idén múlt tizennyolc, egy úttörő olimpiai találkozón tűnt ki. Jobbszélső, most Bogáti sérülése és távolléte miatt gyors bizonyítási lehetőség adódik számára a legjobbak között Torsa Gábor hévízi, tizennyolc esztendős, csak térdsérülése miatt hiányzik az UEFA-válogatottból jobbhátvéd egyébként, a gépipari technikum negyedikese. Aztán itt van a Letenyéről jött Halász István, ő még nincs tizenhét sem, de tagja az UEFA-keretnek. Jobbszélsőként az Adria Kupán a Jugoszlávia elleni 2-1-es döntő egyik gólját szerezte. Róla elkell még mondani, hogy az első „pacsai gyerekünk”, vagyis aki már a kollégiumból indulva lépett úgymond felsőbb osztályba. Persze, ha a ZTE utánpótlásneveléséről esik szó, nem szabad elfelejteni: a tavalyi országos serdülő bajnokságot és a korosztály kupasorozatát is az egerszegi legénykék nyerték. A klub három ifjúsági, öt serdülő csapatában és az úgynevezett előkészítő csoportokban kétszáznál több gyerek rúgja a labdát, tizenhárom edző irányítja foglalkozásaikat, így hát reméljük, a fent említett nevek, a fenti példák után hamarosan újabbakról szólhatunk. Horváth István 1978. NOVEMBER 12. Tippjeink a 45. fogadási hétre: (NOVEMBER 12.) Nyíregyháza—Kazincb. 1 Papp J. SE—Debr. VSC x, 2 Lehel SC—Ózd 1, x Gyula—Békéscs. TASK 1 Balassagy.—Kecskemét 1, x 22. Volán—Vác 2 Építők SC—BKV Előre 1, x Dorog—Oroszlány x, 2 Alumínium SC—Komló 1, x Milán—Internazionale 1 Napoli—Juventus x Lazio—Roma 1 Catanzaro—Fiorentina x. 2 Pótmérkőzések: X. 1.