Szabad Föld, 1979. július-december (35. évfolyam, 26-52. szám)
1979-09-16 / 37. szám
24 SZABAD FÖLD Féltékenység, alkohol - dráma... A bűnügyi históriák szerzői minél sötétebb és összekuszáltabb történetből igyekeznek kigombolyítani a tetteshez vezető szálakat. A valóságban azonban az élet a szerzőket megszégyenítően sötét történeteket kínál, sokszor a legcsekélyebb bonyolítás nélkül. Az aszódi történet főszereplője egy középtermetű, nem túlságosan erős testi felépítésű értelmi képességeivel is átlagosnak tekinthető ember: Somogyi Mihály, 31 éves nehézgépkezelő. Nemrég még hatalmas, lánctalpas traktor engedelmeskedett a kezének: „Munkáját nagy hozzáértéssel végezte — írták róla munkahelyéről — jó szakembernek ismertük meg. Komoly hibája volt, hogy italozó életmódja miatt időnként nem lehetett számítani a munkájára .. Somogyi 1970-ben házasodott össze a 20 éves Madarász Máriával, aki szemrevaló, csinos lány volt és három gyermeket szült Somogyinak. Mindhárom a Fóti Gyermekváros lakója lett... Később sajátos szerepük lesz a bűnügyben. Ma már nehéz lenne megállapítani, hogy Somogyi vagy felesége italozása miatt mocsarasodon el a házaséletük, csak ennek eredményét — a gyakori különélést — lehet az elmúlt három évben dátumokhoz kötni. A legutóbbi kibékülésük először botrányba fulladt, majd elvezette a házaspárt a barbár bűncselekményhez! Somogyiné emlékezete szerint a botrány ezzel kezdődött: aszódi lakásukba hazaérve azt hallották, hogy valaki az ablakot veri. Leoltották a villanyt. Somogyiné kinyitotta az ablakot, s ezen aztán beugrott a későbbi áldozat, V. László. Egy fiatal, erős férfi, aki ez időben már úgy szerepelt Somogyi előtt, mint a nem túlságosan erényes feleség széptevője, hogy finoman fogalmazzunk. Az ablakon át érkezett hivatlan vendéggel együtt bemászott a fiatalember édesanyja és barátja is. A szobában visszataszító csetepaté kezdődött, a túlerő élén álló V. László rögtön felszólította Somogyit: — Tűnj el innen! Neked itt nincs jogod semmihez! Somogyi ordított: — Tűnj el te! Én a Mari férje vagyok, ha nem tudnád! Erre aztán összeakaszkodtak. Az ablakon át benyomuló támadótól és kísérőitől Somogyi kiadós mennyiségben kapott pofont, rúgást, amiket csekély mértékben tudott viszonozni. Végül mégiscsak ő került az utcára. A rendőrségen feljelentést akart tenni, de ott azt mondták: „Nézze Somogyi, előbb csináltasson látleletet a sérüléseiről és azzal jöjjön vissza.” Persze látnivaló volt, hogy kiadós verést kapott — családi botrány keretein belül — de üdvösebb dolog ezt papírral is igazolni. Somogyi keresett, de nem talált orvost. Eredetileg az volt a szándéka, hogy csúfos kiűzetése után viszszaköltözik édesanyjához, aki mellesleg jelen volt a botránynál, ami az ő könyörgésére szakadt félbe. Útközben azonban Somogyi meggondolta magát — állítása szerint a lakásban maradt a táskarádiója , és visszatért a házastársi hűséggel nagyvonalúan bánó feleségéhez. Az ajtón lakat lógott. (Somogyiné vallomása szerint, az ablakon kiugorva, kívülről zárta be a lakást.) Ugyanis az ablakon át érkezett fiatalemberrel élt, immár nyugodt édes életet, rég feledve a botrányt, s azt is, hogy férje netán visszatérhet. Somogyi egy fészerből előkerített baltával leverte a lakatot, aztán belépett a szobába. Ami ezután történt, arról Somogyi és felesége is számos mesét költött. Ezeket hol visszavonták, hol átköltötték. Bizonyított valóság azonban a következő: Somogyi felkapcsolta a villanyt, az ágyhoz lépett, amelyben felesége mellett a fiatalember feküdt és az erőszakos udvarlót a balta fokával kétszer fejbe sújtotta ... — A feleségemre is ráemeltem a baltát — ismerte be. — De aztán elsírtam magamat és kiesett a kezemből... Ez az alkoholban pácolt féltékenységi dráma, minden eddigi részlete visszataszító, brutális, primitív. De abban az életmocsárban — amelybe ez a házaspár elsősorban az alkohol miatt süllyedt — még további, feneketlen mélységek uralkodtak. A fiatalemberben — noha az orvosszakértő szerint menthetetlen volt — létezhetett az életnek még egy kicsi szikrája. A házaspár azonban félórás tanakodás után — Somogyiné javaslatára — úgy döntött, hogy már nem él. Ezért megegyezéssel és közös erővel kútba dobták! E történetben a fekete humor felé hajlik az a mozzanat, ahogy ez az egész szörnyűség lelepleződött. Somogyiné ugyanis bement a munkahelyére és egyik ismerősének elejétől a végéig elmesélte a történteket. Első hallásra az egész képtelenségnek tűnt. Még olyan gyanú is feltámadt, hogy netán Somogyi,né ezt a rémregényt valami otromba tréfának szánja. Biztatták, ha minden úgy van, ahogy elmesélte, telefonáljon a rendőrségre, amire ezt mondta volna: — Én nem tudok telefonon beszélni. Végül magatartása meggyőzött mindenkit, hogy valami valóságalapja mégis lehet annak, amit részletesen előadott kolléganője ezután hívta ki a rendőrséget. Így került a házaspár egymás mellé — a vádlottak padjára. A rendőrségen, később az ügyészségen és a bíróságon is egybehangzóan beismerték, hogy miért akarták a végzetet önmaga ellen kihívó fiatalembert — áldozatukat — eltüntetni. — Úgy gondolták, ezzel időt nyernek. — És mihez kellett maguknak az idő? — kérdezték a tárgyaláson. — Hát... szerettük volna a gyerekeinket — a közelgő ünnepeken meglátogatni, mielőtt elfognak bennünket — vallotta Somogyi. Amikor kibékültünk, megegyeztünk, hogy a gyerekekhez elmegyünk. Somogyi tettét — elutasítva a védelem előterjesztését — a bíróság nem minősítette „erős felindulásban elkövetett”, tehát enyhébben megítélhető cselekménynek. Ezt a napokban a Legfelsőbb Bíróság is jóváhagyta. Az elsőfokú bíróság ugyanis abból indult ki, hogy Somogyi Mihályt nem érhette váratlanul a szobában elétáruló látvány, mivel tudott a felesége és az áldozat közötti kapcsolatról. „Somogyi Mihály indulatos állapotban volt — hangoztatja az ítélet indoklása — amikor a cselekményt elkövette. De ez nem haladta meg az erőszakos cselekményeknél általában szokásos indulat mértékét. A bíróság megvizsgálta a két vádlott családi életének belső viszonyait, az egymás iránt tanúsított magatartásukat. Ennek alapján arra az álláspontra jutott, hogy Somogyi Mihálynál — miután tudott felesége és a sértett kapcsolatáról — nem válthatott ki olyan erős érzelmet a tettenérése, amelynek hatására a belső, lelki egyensúlya megbomlott és tudata elhomályosult volna.” Ezért bűnösségét a bíróság emberölés bűntettében állapította meg. Somogyi Mihályné cselekményét bűnpártolásnak minősítették. Mindkettőjüket szabadságvesztésre ítélték. Somogyi Mihály tízévi, feleségét egyévi börtönbüntetéssel sújtot. V 1979. SZEPTEMBER 16. zórukozói: Mártí* Adélé Fatima. A 26 éves brazíliai táncosnő (szambakirálynőnek nevezik) egyszeriben világhírű lett. A népszerűséget Roger Moornak („Angyal”) köszönheti, aki a tévétől átpártolt a filmhez és immár a negyedik 007- ügynök főszerepét játssza. Mellé választották partnerül a táncosnőt. És ráadásul éppen most jutott eszébe a producernek, Albert R. Broccolinak, hogy a forgatás idején kereken ezer újságírót hívjon meg, akik természetesen jóelőre hatalmas reklámot csaptak a film szereplőinek, így Adélét már felkapta a világhír, még mielőtt színészi tehetségéből bármit is elárult volna. Bár lehet, hogy ez teljesen felesleges... Mohammed Reza Pahlavi A trónjáról elűzött, s Mexikóban menedéket talált iráni sah (59 éves) szeretné újra „felpolírozni” egykori fényes arculatát. Erre a célra megfelelő szakembert talált: Robert F. Armant, aki eddig New York város propagandafőnöke volt. A Rockefeller család kommendálta őt a császárnak. Az új alkalmazott máris hozzákezdett a munkához. Első nyilatkozata így hangzott: „Amit célul tűztem ki, nem más, mint igazi színben feltüntetni őfelségét... A perzsák diktátornak kiáltották ki. Nem tudom megérteni, hogyan alakult ki róla ez a minősítés, hiszen ez pont az ellenkezője annak, ami a valóság. Azt hiszem, itt egyszerűen hibás propagandafogásról van szó.” Nem is rossz propagandafogás! Alexandra von Anhalt. A 49 éves hercegnő, az angol királynő unokahúga, ki az NSZK-ban él és énekléssel keresi meg eléggé szűkös kenyerét, feláldozta „rangját és önmagát” — ahogy a bonni sajtó írja. Az arisztokrata hölgy csekély 230 ezer márkáért névházasságot kötött egy polgári származású úrral, megy a 105 kékvérű hölgy közül, akik a müncheni házasságközvetítő iroda útján eladták nemesi címüket. Az előkelő dámák élnek azzal az 1978-ban hozott törvénnyel, amelynek értelmében a férjek felvehetik feleségük nevét és címeit. Csak az a kár, hogy ők már nem adhatják — jó pénzért — tovább. Gdo Jürgens. A negyvenes osztrák énekes, aki már elszokott a forró sikerektől, a minap visszaidézhette a régi időket. Megszakítva szabadságát, a Wörther-tó mellett koncertet adott a vízi színpadon. Több mint ötezer (!) hallgató gyűlt össze.Sokaknak — így előkelő osztrák és nyugatnémet milliomos üzletembereknek — nem jutott már szék, ezért a földön ülve élvezték a hangversenyt. A hatalmas közönség a végén hosszasan ünnepelte az énekest, aki örömében ruhástól a vízbe ugrott. Megérte!